Az akváriumi garnélák tartása egyre népszerűbb hobbi, és sokan szeretnék megismerni a bébi garnélák etetésének és gondozásának fortélyait. Ezek a kis lények nemcsak színpompásak és érdekesek, de hasznosak is az akvárium ökoszisztémájában, hiszen hozzájárulnak a víz tisztaságához azáltal, hogy eltávolítják az ételmaradékokat, az algákat és a szerves anyagokat. Az újszülött garnélák sikeres felneveléséhez azonban számos tényezőre oda kell figyelni, a megfelelő táplálkozástól a stabil környezeti feltételek biztosításáig.
A garnélák táplálkozása a természetben és az akváriumban
A garnélák - és általában a rákfélék - mindenevő (omnivor) állatok. Természetes élőhelyükön, főként Délkelet-Ázsiában, a vízbe hullott lomb, fa és egyéb szerves anyagok, mint például a mállási termékek és málladékok, valamint az ezeken megtelepedő mikroorganizmusok (gombák, baktériumok, egysejtűek) és algák jelentik a fő táplálékforrást. Ezenkívül mindent megesznek, amit csak találnak vagy el tudnak kapni: kis állatokat, mint csigákat, kagylókat, férgeket, néha még kis halakat is, de gyakorta döghúst vagy érett gyümölcsöket is.
Az akváriumi környezetben a garnélák szintén rendkívül sokoldalúan táplálkoznak. Folyamatosan fogyasztják a különböző baktériumokat, algákat, lehullott haleleséget és növényi törmelékeket. Ha halakkal együtt tartjuk őket, előfordulhat, hogy szinte semmilyen plusz eleségre nincs szükségük az életben maradáshoz, mivel a halak számára adagolt táplálék maradékait is elfogyasztják. Azonban, ha egy nano akváriumban nincsenek halak, tehát plusz eleség nem kerül be, akkor kétnaponta érdemes etetni, figyelve a változatosságra.
Az újszülött garnélák táplálása
Az újszülött garnélák számára az első napokban, hetekben a biofilm réteg a legfontosabb táplálékforrás. Ez a biofilm minden akváriumban megjelenik, és a kicsik ebből táplálkoznak. Azonban ennek a táplálékforrásnak a kialakulása időt vesz igénybe, különösen az újonnan berendezett vagy nagyon jól karbantartott akváriumokban, ahol az összes apró biofilm réteget azonnal eltávolítják a berendezésekről és az üvegről. Ezért javasolt, hogy a kevesebb mint hat hónapja működő akváriumokba mindig adjunk speciális bébi garnéla tápot.
A tápláléknak olyan méretűnek és összetételűnek kell lennie, hogy a kis garnélák hozzájussanak az összes szükséges tápanyaghoz. A Shirakura (sárga por), Dennerle Shrimp King Baby, és a MOSURA Shrimpton olyan termékek, amelyeket érdemes tartani és adni nekik. A GlasGarten Shrimp Baby Food is kiváló választás lehet. Fontos, hogy a táplálék célzottan jusson el a kicsikhez, ezért tanácsos a szűrőt röviddel az etetés előtt kikapcsolni és körülbelül 15-20 percre úgy hagyni, hogy a táplálék leülepedhessen. Pipettát is használhatunk a táplálék pontosabb elosztására.
Gyakori hibák az etetésben és elkerülésük
A legtöbben általában azzal rontják el a dolgot, hogy túletetnek, túl sokat adnak enni a garnéláknak. Fontos, hogy csak annyit adjunk, amennyit pár óra alatt elfogyasztanak. A túletetés sok kárt okozhat, sokkal többet, mint amennyit a kevés eledel, ugyanis az akváriumban mindig találnak valamilyen algát, törmeléket, amit bátran elfogyasztanak. Kevesebb mint 10-15 garnéla esetén egy bejáratott akváriumban felesleges plusz eleséget adni, mert elegendő algát, baktériumot és egyéb táplálékot találnak maguknak. A túlzott fehérjebevitel felgyorsítja a garnélák növekedési ütemét, hamarabb lesznek ivarérettek és többet petéznek, de ezzel párhuzamosan lerövidíti az életüket.
Garnéla menü: Változatos táplálékok
Garnéla tartás alapjai - 1. rész / csapvizes garnélák
A garnélák étrendjének változatossága kulcsfontosságú. Én általában két típusú eleséget különböztetek meg: ami folyamatosan bent van az akváriumban, és amit alkalomszerűen (naponta) adok nekik, ha van annyi garnéla az akváriumban, hogy van értelme.
Folyamatosan bent lévő eleségek
A falevelek - tölgy, bükk, tebang, banán és dió - minden akváriumban folyamatosan bent vannak, függetlenül a garnélák számától. Ezek a levelek szép lassan fokozatosan eltűnnek, és amikor már csak az erezet marad, kicseréljük őket frissre. A levelek nem egyből fogyasztódnak el, hanem akkor a legjobban, amikor bomlásnak indulnak. Fontos megjegyezni, hogy színezhetik a vizet, ezért ne szórjuk tele velük az akváriumot, inkább kisebb darabokat helyezzünk be. Zöld levelek esetén ne tartsuk bent 1-2 napnál tovább. A Lubao is egy ilyen folyamatosan bent lévő eleség.
Különleges levelek, mint például a Catappa levelek, szintén hasznosak lehetnek. Ezek szárazak, így nem szennyezik a vizet, és tökéletes garnéla táplálékok. A fűzfakéreg és az égertoboz természetes ballasztanyag-forrásként szolgál, ezen kívül antibakteriális és gombaölő hatásuk is van.
Alkalomszerűen adagolt eleségek
Zöldségek és növények:Sokféle zöldséget adhatunk nekik, ami emberi fogyasztásra is jó. Én próbáltam már spenótot, sóskát, mángoldot, céklalevelet, brokkolit, karfiolt, répát, uborkát, borsót, petrezselymet és salátákat. Van, amire azonnal rárabolnak, van, amire nem. A spenót továbbra is nagy kedvenc, kis forrázás után szinte minden héten szerepelhet az étlapon. Spenót helyett gyermekláncfüvet és csalánt is szoktam adni. Fontos, hogy a friss növényi tápláléknál olyan helyről szerezzük be, ahol tudjuk, hogy nem volt permetezve. A felsoroltakat forrásban lévő vízbe áztatva 1-2 percre előkészíthetjük, mielőtt bekerülnének az akváriumba. A csalán - számos megfigyelés is megerősíti - gyulladáscsökkentő és termékenységfokozó hatással van a garnélákra és rákokra. A répa és a sütőtök nagyon jó hatással van a garnélák színeire.
Kereskedelmi tápok:A választék jelentősen megnőtt az elmúlt évek során. Rengeteg direkt garnéláknak készített eleség közül választhatunk. Az itthon kapható változatok közül a Dennerle Shrimp King termékcsalád magasan a legjobb. Én jobb szeretem a tajvani tenyésztők által kialakított és használt eleségeket, amelyekből nagy választék van, bár itthon nem olyan triviális hozzájutni. Az utóbbi időben a HWA eleséget használom, ami valóban prémium garnélaeleség. Más neves gyártók, mint a NatureHolic, GlasGarten, Shirakura is kínálnak minőségi tápokat. A Shirakura eleség (a hagyományosat, illetve a sárga port az ivadékoknak) és a Mosura is kedvelt. A Mosura termékpalettája rendkívül széles és kiváló minőségű termékeket állítanak elő.
Házi készítésű eleségek és kiegészítők:Én is szoktam csinálni saját magam eleséget a garnéláknak, amibe rengeteg, szerintem hasznos összetevőt teszek (spirulina, chlorella, spenót, kel, csalán, stb.). Ezenkívül snowflakes-t szoktam még adni, ami gyakorlatilag szójahéj, egyszerű takarmány melléktermék. Időnként szoktam adni spenótot, csalánt és sütőtököt, de ezek mind olyanok, amiket én termesztek a kertben, vagy a környékről gyűjtök be.
A sera kifejlesztette az innovatív rákeledeleket, a sera crabs natural-t és a sera shrimps natural-t. Az értékes összetevők és a kíméletes feldolgozás ideális főtáplálékká teszik ezeket az eledeleket. Az egyedülálló tápanyag-összetétel kizárólag vízi organizmusok felhasználásán alapul: pl. tengeri halak, Gammarus-rákok, spirulina- és tengeri algák, amelyek a protein- és zsírellátásért felelősek. Ez az összetétel továbbá garantálja az alapvető omega-zsírsavakkal történő ellátást. A magas spirulina- és tengeri alga tartalom, valamint a számos magas tápértékű fűszernövény és zöldség fontos ásványi anyagokat, vitaminokat és nyomelemeket szállít az állatoknak, mint pl. a természetes jód a tengeri algákban, amely elősegíti a szabályozott vedlést. A Gammarus-rákok és a zöldhéjú kagyló az eledelt különösen vonzóvá teszik. A hozzáadott aromákat - mint minden sera eledelnél - itt is problémamentesen ki lehetett hagyni. Mindkét eledel kizárólag a saját összetevőikből adódó értékes, természetes színező anyagokat tartalmazza, pl. az erősen színserkentő és vitaminhoz hasonló astaxanthint a hematococcus-algából.
A rákok előnyben részesítik a sera crabs natural karikáit. Ezekkel a gyűrűkkel szabályos kötélhúzást hajtanak végre, amíg egy egész gyűrűvel vagy - kisebb fajoknál - egy letört darabbal el nem vonulnak egy nyugodt sarokba. A gyűrűformát az ollós rákok különösen könnyen tudják megragadni. Mindkét eledel gyorsan lesüllyed és legalább 24 órán keresztül megőrzi formáját a vízben. Az ízük és összetevőik eközben nem vesznek el. Így az eledel optimálisan kielégíti ezeknek az állatoknak a táplálkozási szokásait és a vizet sem terheli feleslegesen. A kisebb garnélák szeretnek felemelni egy golyócskát és forgató mozgás közben lecsipdesni egyes darabokat. Így legelik le a természetben pl. a kisebb köveket is. Nagyon kicsi vagy fiatal garnéláknál egy sera shrimps natural golyócska több állatnak is elég. Változatosabbá teheti az eledelkínálatot, ha alkalmanként leveses zöldségdarabokat (pl. borsó, cukkini, répák) és lombleveleket (pl. tölgy, bükk, dió, tengeri mandula) ad táplálékként. A zöldségeknél ügyeljen arra, hogy csak biotermesztésű zöldségeket használjon, mert a garnélák és rákok extrém érzékenyen reagálnak a féregirtó szerekre. A társas akváriumokban, amelyekben a sera vipan® termékcsaláddal (sera vipan®, sera vipagran®, sera vipachips) történik az etetés, a szocializált rákfélék is örömmel megosztják a táplálékot a többi lakóval. A sera Spirulina Tabs terméket is szívesen fogadják. Ilyen módon nem maradnak eledelrészecskék az akváriumban és elkerülhető a víz túlságos, szerves megterhelése.
Porcsin etetése garnéláknak
Érdeklődtem, hogy kövér porcsint próbált-e már valaki adni a garnéláinak. A porcsinról általánosan elmondható, hogy az emberi fogyasztásra is alkalmas zöldségek általában jók a garnéláknak is. A porcsin, melynek íze kissé savanykás, hasonlít a sóska ízéhez, nem valószínű, hogy bajt okozna. A tapasztalatok szerint a komolyabb ízekre (pl. spenót) rabolnak rá a legdurvábban, de érdemes kipróbálni.
Garnéla akvárium kialakítása és karbantartása
Akvárium méret és berendezés
Az akvarista otthonokban leggyakrabban nano, vagyis 20-30 literes akváriumokban találkozhatunk garnélarákokkal. Bár kisebb, 10-15 literes akváriumban is tarthatók, nem ajánlott 20-30 liternél kisebb méretben tartani őket, mivel szükségük van elegendő mozgástérre. Nem érdemes 10-20 db alatt tartani őket. A kisebb akváriumokban a kis víztömeg miatt sokkal nehezebb fenntartani a biológiai egyensúlyt, és ezáltal a víz paraméterei nem lesznek ideálisak a garnélák számára.
Az akvárium berendezéséhez nem feltétlenül szükségesek drága eszközök. Az olcsó szett akváriumok berendezési tárgyai is megfelelőek lehetnek. A garnéláknak nincs szükségük sok fényre. A tenyésztés szempontjából egy jó nagy darab szűrő szivacsot tartalmazó, levegővel meghajtott belső szivacs szűrés ajánlott, ami nagyon hatékony és a garnélák imádnak rajta tanyázni és eszegetni. Ha valaki nem bírja a zajt, vagy nem szereti a nagy szivacs látványát, az akasztós vagy külső szűrő alkalmazása javasolt. A szívóágra viszont érdemes garnélarácsot tenni, hogy ne szívja be a szűrő az ivadék garnélákat.
Vízparaméterek és stabilitás
A víz kémiai összetétele az egyik legfontosabb tényező. Vannak olyan fajtájú garnélák, akik kevésbé, és olyanok is, akik fokozottabban kényesek a víz paramétereire. A legnépszerűbb Neocaridina és Caridina fajtákkal foglalkozva, alapvetően lágyabb vizet, alacsonyabb pH-t és alacsony hőmérsékletet igényelnek, fajtától függően kisebb-nagyobb tűréshatárral. Ami azonban a legfontosabb, a stabil környezet. A garnélák nem szeretik a paraméterek ingadozását, legyen szó akár a vízhőmérsékletről, akár a pH-ról vagy keménységről.
Neocaridina garnélák:A Neocaridina fajok, mint a Snowball, Blue Pearl, Red Cherry és Yellow garnéla, viszonylag szívósak, csapvízben is jól tarthatók, így a vízparaméterek széles skáláján tarthatók (KH/GH: 10 - 30nk, pH: 6 - 8,5). A vasárnapi megmaradt húslevest, rántott húst és bólét nyilván nem lehet odaadni a garnéláknak, de eper, banán, csirkehús, répa stb. rendszeres kérdés szokott lenni. Semmi értelme ennek, az akváriumban nem húslevest készítünk, így nem kell ilyeneket adni a garnéláknak, nincs rá semmi szükségük.
Caridina garnélák:A Caridina fajok tartása nagyobb kihívást jelent. Náluk a leglényegesebb, hogy lágy (4-10 NK) és savas víz szükséges az életben maradásukhoz. Ezt a vizet fordított ozmózis (RO) készülék segítségével lehet előállítani. Mivel az RO készülékből csak 5-10 ppm körüli víz csordogál, a garnélák pedig 100 ppm fölötti értéket igényelnek, vissza kell sózni a vizet speciális GH növelő termékekkel, amelyek biztosítják, hogy kizárólag a megfelelő sók kerüljenek vissza az akváriumba. Az ADA Bio Rio szűrőanyag is segíthet a pH 6,0 körüli értékének fenntartásában.
Hőmérséklet:Optimális a 20-25°C közötti hőmérséklet, de akár 30°C-os vízben is tarthatók. Fontos a nyári melegben a hűtésre nagy figyelmet szentelni. A garnélának nem a magas víz hőmérséklettel gyűlik meg a baja, hanem azzal, hogy minél magasabb a víz hőfoka, annál kevesebb oxigént tud megkötni. Továbbá a magasabb hőmérsékletű vízben a bomlási folyamatok is felgyorsulnak, így az ammónia, nitrit, nitrát többlet megölheti a garnélákat. A legtöbben, akik csak garnélákat tartanak, télen 15-18°C-os vízben tartják őket, pihentető időszakot biztosítva.
Nitrogénvegyületek:Fontos, hogy a vízben található nitrogénvegyületek (ammónia, nitrit, nitrát) koncentrációja alacsony legyen, mivel ezek nagyon toxikusak a garnélák számára. Rendszeres vízcserével és megfelelő szűréssel tarthatók alacsonyan ezek az értékek.
Aktív agyagos aljzatok:Az aktív agyagos aljzatok használata ajánlott, mert folyamatosan pufferelik a pH-t és a vízkeménységet, ezáltal stabilizálják a vízparamétereket, és porozitásuk miatt a baktériumoknak is ideális környezetet biztosítanak. Léteznek kifejezetten garnélás változatok, amelyekben nincs vagy kevesebb a tápanyag, így nem algásodik be az akvárium, ha nincsenek növények, amik felvennék a felszabaduló tápanyagokat. Az olyan inert talajokat, mint a zúzott bazalt vagy szűrőhomok, nem ajánlom, mert nem pufferelik a vízparamétereket. Sötét színű talajban érdemes gondolkodni, mert a tenyész akváriumok az alacsony megvilágítás és a kevés növényzet miatt algásodnak.
Növényzet és dekoráció
A garnélák szeretik a sűrűn beültetett akváriumokat, sok búvóhellyel. Még ha nincsenek is ragadozók az akváriumban, a garnélák jobban érzik magukat, ha elbújhatnak mohába, növények közé, gyökerek alá vagy kerámia búvóhelyekre. Mohák, Anubias félék, Cryptocoryne, Bolbitis heteroclita difformis, Bucephalandrák, Microsorium pteropus, illetve különböző mohák, mint Lomariopsis lineata, Fissidens fontanus, Gömbmoha, Vesicularia ferriei 'Weeping' moha (Cladophora aegagropila) telepíthetők. Ezeket a növényeket, főleg ha csapvízben tartjuk, nem vagy csak minimálisan kell tápozni. Néha érdemes Carbo folyadékot alkalmazni.
A dekorációt nem kell túlzásba vinni. 3-4 cm vastagságban talajt tegyünk az akváriumba. Lávakövet vagy sárkánykövet tehetünk bele, amelyre ragaszthatjuk vagy kötözhetjük a növényeket.
Akvárium indítása és türelem
Az akvárium indításától számított legalább egy hónapot érdemes várni az első példányok betelepítésével. Ekkor is először 2-3 példányt telepítsünk be, hogy lássuk, megfelelő-e nekik a víz. Ha viselkedésük normális, otthonosan mozognak egy hét után, jöhet a nagyobb csapat. Fontos, hogy rendszeresen figyeljük a vízparamétereket, nehogy valamilyen anyagból túl sok legyen a vízben, mely akár mérgező is lehet a garnélákra.
Garnéla fajták és szaporodás
Neocaridina davidi és színváltozatai
A Neocaridina a törpegarnélák egy csoportja, amelyek a következő általános típusokkal rendelkeznek: Snowball - Hógolyó garnéla, Blue Pearl garnéla, Red Cherry garnéla és Yellow garnéla. A Neocaridina kezdő hobbisták számára a legegyszerűbb garnélarák, mivel a többi fajt meglehetősen nehéz tartani. Természetes színe zöld-barna (vadas), de tenyésztések során vörös, narancssárga, ibolya, zöld, fekete, sárga, kék stb. színválasztéka kapható.
A Fire Red Cherry, Sakura Red Cherry és Bloody Mary garnélák mind az Atya genus (Neocaridina davidi) garnélák alfajai, és számos színpigmentációs variációval rendelkeznek. Ezek a színvariációk származhatnak szelektív tenyésztésből vagy természetes genetikai mutációkból. A Fire Red Cherry garnélák sötétvörös színűek, és általában egységes színűek a testük nagy részén. A Sakura Red Cherry garnélák világosabb vörös árnyalatúak, és átlátszóbbak, mint a Fire Red Cherry garnélák. A Bloody Mary garnélák a legintenzívebb vörös színűek és átlátszóbbak, ami miatt a belső szerveik is vörösesnek tűnnek.A Neocaridina színváltozatai között a rili garnélák jelentik az egyik változatot. Ezek a garnélák többnyire pirosak, de az átlátszó részek megtörik az egyöntetű színezetet. A blue rili garnéla a legújabb változat, ahol a garnéla alapszíne piros, de az átlátszó rész kékes színű. A Yellow Fire garnéla a Neocaridina heteropoda változata, hasonlóan a red cherryhez, citromsárga színéről híres.Fontos, hogy ha csak kék garnéla tartása érdekel, ne rakjunk mellé más színű csapvizes fajokat, mert keveredésükből halvány utódok születhetnek.
Méret és élettartam
A Neocaridina garnélák általában nem nőnek túl nagyra, kifejlett méretük 2-3 cm hosszúságú. A hímek és a nőstények mérete hasonló lehet, de a nőstények általában kissé nagyobbak és szélesebbek lehetnek, különösen, ha éppen petéznek. Az akváriumban tartott garnélák közül a Neocaridina garnélák nőnek a leggyorsabban, kb. 3 hónapos korban már ivarérettek lesznek. Az élettartam nagyban függ az adott fajtól, valamint az életkörülményektől és a táplálkozástól is, általában 1-3 évig élnek.
Szaporodás és utódok felnevelése
A legtöbb törpegarnéla faj kivételesen jól szaporodik édesvízi akváriumban, ha a környezeti feltételek és a rendszeres táplálás megfelelőek. A nőstény példányok igazán termékeny állatkák, szinte folyamatosan tele vannak peték tömkelegével. A nőstények könnyen felismerhetőek a hátukon lévő, jól kivehető, háromszög alakú petefészekről.
Amikor a garnélák beköltöznek egy akváriumba, teljesen normális, hogy kezdetben nem szaporodnak: a garnélák szervezetének először alkalmazkodnia kell az új körülményekhez. Az átállás körülbelül egy-két hónapig tart, ezután kezdődhet a szaporodás. Az új generáció fejlődési útja a nőstények hasüregében érlelődő, megtermékenyítetlen petékkel indul. Ez az időszak akár hat hétig is eltarthat, majd ezt követi a megtermékenyítés és további 3-5 hét, amíg a bébi garnéla rákok kikelnek. E folyamat során a vízhőmérséklet közvetlenül befolyásolja a peték fejlődési időtartamát, mivel a melegebb hőmérséklet fokozza az anyagcserét és felgyorsítja a folyamatot. A keltetés során a nőstényt többször megfigyelhetjük, ahogy friss vizet legyez a petékre. A vemhességi időszak vége után, fajtól függően 20-40 garnéla bébi kel ki. A körülbelül 1-2 mm-es méretű kicsik a kikelés után azonnal önállóak, nem térnek vissza anyjukhoz. Számukra nem szükséges keltető akvárium, mert a felnőtt egyedek nem eszik meg utódaikat. Néhány nap és néhány vedlés után az új jövevények úgy néznek ki, mint felnőtt fajtársaik miniatűr változatai.
Gyakori veszélyek és megelőzésük az újszülött garnéláknál
Az újszülött garnélák rendkívül érzékenyek a környezeti változásokra és a külső tényezőkre. Fontos, hogy tisztában legyünk a lehetséges veszélyforrásokkal és megtegyük a szükséges óvintézkedéseket a túlélési arány növelése érdekében.
Ragadozók az akváriumban
A ragadozó halak általában nem idegenkednek attól, ha bébi garnélák kerülnek az étlapjukra. Feltételezhető, hogy bármi, ami belefér egy ragadozó hal szájába és nem elég gyorsan menekül, azt meg is fogja enni. Ezért mindenképpen előre tájékozódjunk, ha törpegarnélát szeretnénk társítani más élőlényekkel.Általánosságban elmondható, hogy ami befér a hal szájába, azt megeszi. Sügéres akváriumban, vagy vitorlás halakkal egyáltalán nem javasoljuk a garnéla tartást, mert levadásszák őket. Még a nagyobb méretű Amano és legyező garnélákat sem. A kisebb méretű és nem kifejezetten agresszív halak mellé az Amano és legyező garnélákon kívül a kisebb Neocaridina fajokat is lehet telepíteni, de sűrűbb növényzettel kell rendelkeznünk, hogy el tudjanak rejtőzni, főleg amikor vedlenek. Békésebb kisebb testű halakkal együtt tartva nem lesz különösebb probléma. Ilyenek lehetnek, különféle lazacok, razbórák, coryk, anci, otocinclus, kalászhalak, Endler guppi. Jó választás lehet a kisebb termetű fajok, mint például a legtöbb Boraras faj, mert még a legkisebb bébi garnélák sem férnek be a kis méretű szájukba.Ha növényes akváriumunkat díszítjük ezekkel a szép élőlényekkel, alakítsunk ki sűrűbb növényzetet, mohás helyeket, ahol el tudnak rejtőzni a halak elől. A Micranthemum Monte Carlo, bár kiváló búvóhely, csak a komolyabb, high tech akváriumokban marad életben külön CO2 adagolás mellett.
Technikai eszközök és veszélyeik
Ez a kategória a szűrőket, a vízcserélő berendezéseket és a szkimmereket foglalja magában. Az összes technikai alkatrész közül néhány akváriumszűrő és kifejezetten azok szívópontja nevezhető a bébi garnélák első számú halálos ellenségének. Még a kifejlett garnélák sem mindig tudják elkerülni ezt a veszélyforrást. Ha garnélákat tartunk, tanácsos megfelelő védőrácsokat vagy szivacsos védőt szerelni a szűrő bemeneti nyílására, melyek különféle méretben kaphatók. Ezenkívül egyes belső szűrőkhöz, mint például a Dennerle Nano corner szűrőhöz külön szívóvédőrácsok is kaphatók.
A vízcsere egyszerre áldás és átok a kis garnélák számára. A friss víztől felélénkülnek, de a víz leszívását túl kell élniük. A garnéla bébiket, ha nem vesszük észre, könnyen a szívócsőbe kerülhetnek. Sajnos erre nincs optimális megoldás, mert vízcserekor az akvárium aljáról is ki kell szívni a vizet és a lehető legtöbb szennyeződést is el kell távolítani. A skimmer feladata a vízfelszín tisztítása, ám veszélyforrássá is válhat a garnélák számára. Mint az akváriumi szűrők esetében, egyes modellekhez itt is vannak megfelelő védőrácsok, hogy megakadályozzák az állatok beszippantását. Ennek ellenére javasolt időzítővel vezérelni a szkimmert, hogy időnként leálljon.
Vízminőségi problémák és hőmérséklet
Nyári meleg: Kb. 25 °C-os vízhőmérséklet felett az érzékenyebb garnélák már bajban vannak az alacsonyabb oxigéntartalom miatt. Az oxigén a hőmérséklet emelkedésével fokozatosan csökken. Ezért a garnélás akváriumban a nyári hűtés általában sokkal fontosabb, mint a téli fűtés. Kisméretű akváriumoknál szerencsére ez sem megoldhatatlan probléma, egyszerű ventilátorokkal kihasználhatjuk a párologtatás hőmérsékletcsökkentő hatását.
Növényvédő szerek: A cserépben vagy csokorban termesztett akváriumi növényeket gyakran kezelik növényvédő szerekkel a kertészetekben, mielőtt exportálnák őket, hogy megakadályozzák a kártevők terjedését. A növényvédő szerek az akváriumi halak számára ártalmatlanok, de kifejezetten mérgezőek és halálosak a garnélák és más rákfélék számára. Különösen az ázsiai termesztésű növényeket kezelik növényvédő szerekkel, melyek szinte kizárólag ázsiai növénykertészetekből származnak.Mielőtt cserepes növényeket helyeznénk az akváriumba, legalább egy napig áztassuk őket vízben egy külön edényben. Ha szerencsénk van, ezt már megtették a boltban is. Garnéla-tulajdonosként tartózkodjunk az olcsó, csokorban árult növényektől. Ezek Ázsiából származnak, és garantáltan kezelték őket növényvédőkkel. Próbáljuk meg az összes, de legalábbis a lehető legtöbb növényt in vitro, vagy más néven labor növényekkel beültetni.
Szaporodási problémák
Ez az utolsó szempont szerencsére nem jelent veszélyt, de ha nem ügyelünk rá, hogy vásárláskor mindkét nemű garnéla kerüljön a zacskónkba, akkor a garnélák biztosan nem fognak szaporodni. A kereskedők általában figyelnek erre, de érdemes lehet jelezni, hogy vegyes nemű társaságot szeretnénk az utódok miatt. Ezenkívül legalább tíz azonos fajú garnélát kell tartanunk, mivel csoportos állatok.
TDS mérés és jelentősége
A TDS (Total Dissolved Solids) a víz oldott sóanyag tartalmát jelenti. Ez egy leegyszerűsített magyarázat az egyszerűbb vízkezelés érdekében. A TDS - melyet ppm-ben (mg/l) mérünk - szoros összefüggésben áll a víz vezetőképességével, amit μS mértékegységgel jelölünk. Emellett szintén összefügg a víz összkeménységével (GH). Azért foglalkozunk inkább a TDS értékkel, mert egyszerű digitális eszközzel néhány másodperc alatt mérhető és nem kell a hosszadalmas csepptesztes méréseket elvégezni. A csapvíz Magyarországon általában 200-400 ppm körüli értékkel rendelkezik. Ez közepesen kemény-kemény vizet jelent. Miután a megfelelő értékeket a Neocaridinák számára akár a csapvíz is biztosítja, már csak arról kell gondoskodnunk, hogy ezek az értékek stabilak legyenek és ne ingadozzanak. Erre szolgálnak az aktív agyagos aljzatok.