Sokan idegenkednek a spenót fogyasztásától, azonban létezik egy fajtája, amely azoknak is ízleni fog, akik egyébként ki nem állhatják: ez pedig az új-zélandi spenót, vagy új-zélandi paraj (Tetragonia tetragonoides). Ez a különleges levélzöldség nem csupán ízében és állagában tér el a közönséges spenóttól, hanem termesztési módjában és tápértékében is számos előnnyel rendelkezik.
Az új-zélandi spenót eredete és elterjedése
Az új-zélandi spenót Új-Zélandon, Új-Kaledóniában, Ausztráliában, Tasmániában, Vietnámban, Dél-Kínában, a Koreai-félszigeten és Japánban őshonos. Valójában a kristályvirágfélék (Aizoaceae) családjába tartozik, ahová a sokak által kedvelt dísznövények, a kavicskaktuszok (Lithops) is. Botanikailag nincs rokonságban a spenóttal (Spinacea oleracea), de a hosszú hajtásain fejlődő leveleinek íze és belső tartalma hasonló. A magjait 1770-ben Cook kapitány expedíciójának köszönhetően hozták Európába a szigetországból. A növény akkor terjedt el, amikor Joseph Banks felfedező és botanikus a 18. században tanulmányozta. Cook kapitány csapata is megismerkedett a növénnyel 1770-ben. A partraszállást követően azonnal felszedték, megfőzték és pácolták, hogy segítsen a skorbut elleni küzdelemben. Vannak arra utaló jelek, hogy a Māori-k rendszeresen ették a kōkihi-t, azaz az új-zélandi spenótot. Murdoch Riley szerint „ennél a gyógynövénynél az idősebb levelek keserűségének ellensúlyozására a Māori-k a convolvulus (pōhue) gyökereivel főzték a spenótot”, utalva a ma Calystegia-ként besorolt Convolvulaceae fajokra. Ausztrália, Maori, Tasmánia bennszülöttjei előszeretettel fogyasztották már a történelmi időkben is. Magyarországon a 2000-es évek óta termesztik, és már a világ bármely részén megtalálható.
Jellemzői és termesztése
Az új-zélandi spenót egynyári növény, de magjait elszórja, és újra terem a következő évben, így akár több éven keresztül is szépen díszlik. Ez a „zöld kincs a kertben” nem igényes a talajra, és félárnyékban is jól érzi magát. Kifejezetten melegigényes, 25-30 fok körül érzi igazán jól magát. Hideg esős napokon a növekedése lelassul, borús időben nem virágzik, a magtermést nem biztosítja, így könnyen lehet, hogy mag nélkül maradunk. 10 fok alatt nem vethető, mert fejlődése a hideg miatt megáll. Jól bírja a kánikulát és a hosszabb, szárazabb időszakokat is, de ha öntözzük, kétszer annyi levelet hoz. Az áprilisi magvetés után érdemes türelemmel lenni, ugyanis a kemény magok csírázása lassan indul be, úgy május második felében bújik elő. Lassan kezd növekedni, de nyárra begyorsít, és akár 40-50 cm hosszúságúra is megnő. A növény később hosszú szárat növeszt, amely elnyomja a körülötte lévő gazokat, így gyomlálni sem szükséges. Kártevője nincs, betegségekre sem érzékeny, így növényvédelmi munka nem nagyon van vele. Nagy előnye az is, hogy folyamatosan lehet szüretelni: a levelek letépése után a növény mindig újabbakat hajt, egészen az első fagyok beálltáig. Érdemes visszacsipkedni a leveleit, mert akkor jobban bokrosodik. Mivel lágy szárú és 40-50 cm hosszúságúra is megnő, így nem árt valamilyen tartószerkezetet építeni. A lusták hagyhatják úgy is, mert egymásra borulva is elég szépen növekszik, csak így nehezebb szedni. Ha ősz végén nem szedjük ki az elszáradt növényt a helyéről, akkor elszórja a magjait, melyek tavasszal kihajtanak, és új vetés nélkül ismét lesz friss új-zélandi spenótunk. A magokat fagyok előtt érdemes leszedni. Ha kissé sárgás árnyalatúra váltanak a levelek, az tápanyaghiányt jelez. A levelek hónaljában hozza november végén-télen a feketére érő magjait.
Tápérték és egészségügyi előnyök
A közönséges spenóthoz képest az új-zélandi spenót íze sokkal édesebb és lágyabb, nem érezni rajta kesernyés ízt. A leveleiben flavonoidok, alkaloidok, szaponinok, glikozidok és tanninok találhatók. Magas a K-, a C-, a B6-vitamin-tartalma, és nagyon sok ásványi anyagot tartalmaz. A levelek változó mennyiségben tartalmaznak vitaminokat: aszkorbinsavat (C-vitamin), béta karotinoidot (A-vitamin provitaminja), riboflavint (B2 vitamin), niacint (B3 vitamin). Az alábbi ásványi anyagokat tartalmazza csökkenő sorrendben: kálium, foszfor, kalcium, nátrium, magnézium, vas, cink. Mindebből megállapítható, hogy magas tápértékű, szakemberek étrendkiegészítőnek javasolják. Kalóriatartalma alacsony (14 kcal/100g), így a diétákba is remekül beilleszthető. Fogyasztása javítja a férfi változókori ún. andropauza tüneteket (súlytöbblet, depresszió, fáradékonyság, izomtömeg csökkenés), növeli a tesztoszteron és progeszteron (férfi nemi hormon) szintet. Egyelőre állatkísérletek szolgálnak tudományos bizonyítékul. Összehasonlítva a közönséges spenóttal, az új-zélandi spenót nem tartalmaz oxálsavat, ami különösen előnyös azok számára, akik érzékenyek az oxalátokra. A spenót tápértékét egyetlen kalóriára vetítve a spenót minden más zöldséghez képest több vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, így nem véletlen, hogy ez a legegészségesebb salátanövény.
Spenót termesztése egyszerűen (akár az erkélyen is)
Felhasználási módok a konyhában
A fiatal hajtásvégeket fogyasszuk. Kinézetre, ízre alig tér el a kerti spenóttól. A közönséges spenóthoz hasonlóan használhatjuk fel, azaz készülhet belőle főzelék, krémleves, lepény, omlett, de tésztákhoz is jól illik, valamint nyersen, salátákba vagy turmixok összetevőjeként is kitűnő választás. Sokan azt hiszik a spenót csak főzeléknek készíthető el. Készíthetünk belőle pestót, lasagne tölteléket. Főzve és nyersen egyaránt fogyasztható. A nyers spenót íze enyhe, kissé savanykás, kiválóan illik salátákba. A spenót kényes zöldség, és nagyon hamar romlásnak indul. Jó tudni, hogy a spenót a többi gyümölcshöz és zöldséghez hasonlóan a betakarítás után „tovább lélegzik”, vagyis oxigént vesz fel és szén-dioxidot ad le a környezetében (a spenót 20 °C-os szobahőmérsékleten óránként és kilogrammonként 230 mg szén-dioxidot bocsát ki). A hűtőben tárolva kb. 3-5 napig őrzi meg frissességét. Ne mosd meg a spenótot tárolás előtt, mivel a vízzel történő érintkezés csökkenti a spenót élettartamát. Halmozd a leveleket egy műanyag zacskóba jó szorosan, nyomkodd ki a zacskóból a levegőt, majd tedd a hűtőszekrénybe, így a spenót pár napig megőrzi frissességét.
A spenót előkészítése és főzése
A frissen szedett spenóton gyakran marad kis mennyiségű földmaradvány, ezt távolítsd el. Az előkészítés során a levelek szárát kb. 1,5-2 cm-re vágd le. Tedd a spenótot egy nagy tál langyos vízbe, és a kezeddel forgasd át a leveleket a vízben, távolíts el minden talajmaradványt, koszt és szennyeződést. A tápanyagok megőrzése érdekében ne áztasd a spenótot hosszan, különben a vízben oldódó tápanyagok (például C-vitamin) kioldódnak a levelekből. Jó tudni, hogy a csomagolt, zacskós spenótot általában előre megmossák, így az fogyasztásra kész állapotban van. Ezt mindig feltüntetik a csomagoláson, ezért ellenőrizd ezt. A spenótot nyersen is eheted, de a legegészségesebb elkészítési mód az 1 perces hőkezelés forró vízben. 1 perc elteltével kapcsold le a hőforrást, egy szűrővel azonnal vedd ki a leveleket a forró vízből, majd tedd pár másodpercig jeges vízbe. A spenót kényes zöldség, így nagyon fontos, hogy ne főzd túl azt. A spenót a túlfőzés miatt elveszíti az ízét és az állagát. Ezért javasoljuk az 1 perces hőkezelési módot, amely során al dente állagúra pároljuk a leveleket. Az ilyen spenótlevelek állaga még éppen megfelelő: puha, de nem szétfőzött. A spenót gőzölését nem javasoljuk.
Spenót a történelemben és a kultúrában
A spenót a mediterrán régió egyik jellegzetes leveles zöldsége, amelyet már a XVI. századi reneszánsz korszakban is ismertek és szerettek. Több mint 2000 éve termesztik. Már a VII. században eljutott Kínába, amikor is Nepál királya ezt a zöldséget küldte ajándékba Kína császárának. Európában csak a IX. században jelent meg. A spenót volt a kedvenc zöldsége Medici Katalinnak, a XVI. századi történelem egyik ellentmondásos alakjának. Miután