Az új-zélandi spenót (Tetragonia tetragonioides) egy különleges és rendkívül hasznos levélzöldség, amely kiváló alternatívája a hagyományos spenótnak a melegebb hónapokban, amikor a "hagyományos" spenót, vagy más néven paraj (Spinacia oleracea) már felvirágzik és eltűnik a kertekből. Míg a közönséges spenót a tavaszi kert egyik kedvence, amely őszi vagy kora tavaszi vetéssel májusban-júniusban ontja leveleit, addig az új-zélandi spenót éppen a nyári hőséget és a rendszeres locsolást hálálja meg hatalmas levélkoronával, és egészen az első fagyokig szedhető.
Az új-zélandi spenót eredete és elterjedése
Az új-zélandi spenót, ahogyan neve is utal rá, Kelet-Ázsiában, Ausztráliában és Új-Zélandon őshonos. Jól alkalmazkodott az erős napsugárzáshoz és a kevés csapadékhoz. Őshazája Dél- és Nyugat-Ausztrália, Új-Zéland, Tasmánia partvidékein is megtalálható. Az őslakosok, a Māori-k, már régóta fogyasztották ezt a növényt, amit ők kōkihi-nek neveztek. Murdoch Riley szerint „Ennél a gyógynövénynél az idősebb levelek keserűségének ellensúlyozására a Māori-k a convolvulus (pōhue) gyökereivel főzték a spenótót”, utalva a ma Calystegia-ként besorolt Convolvulaceae fajokra.
Cook kapitány említette először ezt a fajt, amikor a partraszállást követően azonnal felszedték, megfőzték és pácolták, hogy segítsen a skorbut elleni küzdelemben. Joseph Banks, felfedező és botanikus hozta magával Angliába a 18. században. Európába a 18. században került, és innen terjedt el Japánba, Dél-Amerikába és a világ más országaiba. A termesztésével azonban csak később, a 19. században kezdtek foglalkozni, és mára számos országban ismert és fogyasztott zöldségnövény.
Botanikai jellemzők és morfológia
Az új-zélandi spenót (Tetragonia tetragonioides) a kristályvirágfélék (Aizoaceae) családjába tartozik, a sivataglakó kavicsvirág és kristályvirág mellett. A Tetragonia nemzetség több mint 50 faja a Föld déli féltekének mérsékelt és szubtrópusi területein terjedt el.
Ez egyéves, lágyszárú, kúszó szárú növény, amelynek hossza elérheti a 80-120 cm-t, sőt akár 1-1,2 méterre is megnő, bokrosodó növény. Szára elfekvő, bokrosan elágazó. A levelek szórtan állnak, alakjuk rombusz alakú, de előfordulnak háromszög vagy deltoid formájúak is. Mélyzöld színűek, enyhén hullámos szélűek, a fonák irányába visszahajlóak. Az új-zélandi spenót levele valóban jóval kisebb a hatalmas spenótlevelekhez képest, és az íze is enyhén „spenótos” csak, ezért néha „bébispenót” néven is emlegetik.
A növény levelei levélszukkulensek, azaz olyan pozsgások, amelyek vastag, húsos leveleikben tárolják a vizet. Ez a víztároló képesség segít a növénynek túlélni a szárazabb időszakokat. A levelek felszínén lévő, vékony kutikulás eredetű, hártya is megakadályozza a túlzott párologtatást. A levelek fonákán lévő nagyszámú légzőnyílásuknak is köszönhetik a növény vízmegkötését.
A sárga, jelentéktelen virágai a levelek hónaljában nyílnak. Általában 2-4-es csoportokat (falkát) alkotnak, élénk színükkel kiviláglanak. A virágok aprók, zöldessárgák. Idegenbeporzó növény, megtermékenyülése rovarok által történik. Az éréskor fásodó toktermésnek 4-8 tompa szarvacskája van. A toktermések többrekeszűek és elfásodva a növényen maradnak. Az éréskor a magok szarvacskás, fásodó termésekbe záródnak. Az új-zélandi spenót tudományos nevét (Tetragonia tetragonioides) is ezekről a szarvacskás termésekről kapta. A magok utóérleléssel érik el teljes csírázóképességüket.
A gyökérzet sekély, a talajnak csupán a felső 10-20 cm-es rétegében helyezkedik el. A főgyökérből kevés oldalgyökér alakul ki, az oldalhajtások a rövidebb főszárat gyorsan túlnövik.
Környezeti igények
Fény- és hőigény
Az új-zélandi spenót kifejezetten szereti a napsütéses meleg nyarakat. Napfénykedvelő növény, nálunk a forró nyarak miatt kifejezetten jól érzi magát. Bár árnyékban is kifejlődik, a félárnyékot kevésbé tűri, ezért a köztes termesztését nem javasoljuk. Hosszú nappalos növény, mert a nyári időszakban virágzik.
Melegigényes növény, a magok csírázása 10-12 °C fok felett kezdődik, 10 °C alatt megáll. 0 °C körüli hőmérsékleten elfagy, és hűvös időben sem fejlődik kielégítően, legfeljebb vegetál. A nyári nagy melegeket (25-30 °C) kedveli, és a nyári hónapokban érzi jól magát igazán. Hűvös, borús napokon a fejlődése megakad, ilyenkor mérsékelten érdemes szedni a leveleit. Az első őszi fagy elpusztítja.
Spenót termesztése egyszerűen (akár az erkélyen is)
Vízigény
Az új-zélandi spenót nedvességkedvelő. Bár jól bírja a szárazságot, a rendszeres locsolást hatalmas levélkoronával és hatalmas mennyiségű levéllel hálálja meg. Öntözéssel kétszeres tömeget ad, ha nincs elegendő nedvesség, a termesztése nem ad elegendő zöldtömeget, és növekedése is nagyon lassú. A házikertekben gondoskodni kell a kritikus nyári időszakban az öntözéséről. Fény és vízhiányra levelei mélyzöld színüket elvesztik, barnás árnyalatot kapnak.
Talajigény
A talaj iránt egyébként különösebben nem igényes, szinte valamennyi talajtípuson jó eredménnyel megtermeszthető zöldségnövény. A legjobban középkötött vályogtalajon díszlik, de jól fejlődik a laza homok- és a kötöttebb vályogtalajokon is. A termesztési módja és a talaj iránti igénye nem tér el más kis gyökérzetű növényekétől. A spenót jól megél ott is, ahol kifejezetten sekély a talajréteg.
Tápanyagigény
Elsősorban a nitrogén iránt igényes, szereti a frissen trágyázott területet. Magtermesztés során fokozott mértékben kíván foszfortrágyát is. Ha kissé sárgás árnyalatúra váltanak a levelek, az tápanyaghiányt jelez. A tenyészidőben a levelek színe zöldesbarnára változik, ha tápanyaghiány lép fel.
Fajták
Az új-zélandi spenótnak nincsenek nemesített fajtái, a szakirodalom is általában a fajról, fajtamegjelölés nélkül szól. Kétféle változata terjedt el, a 'zöld levelű' és a 'piros levelű' új-zélandi spenót. A kettő között csak színben van eltérés.
Termesztés
Talaj-előkészítés
Az új-zélandi spenót sekély gyökérzetének köszönhetően nem szabad túl mélyen művelni a talajt. Ha az előtermény lekerülése után jól megmunkált magágyat kell számára biztosítanunk. A vetés előtti talaj-előkészítés idejét és körülményeit a talaj humusztartalmától és a nitrogénellátottságtól függően kell alakítani. Érdemes az őszi mélyszántást kora tavasszal elvégezni. A tavaszi vetésekhez pedig tavasszal a területet tárcsával a gyomosodás miatt megjáratni, és a vetés előtt hengerezést alkalmazni.
Vetés és ültetés
Az új-zélandi spenót ültethető a kertbe magvetéssel és palántázással is. A palántákat lakásban előnevelni nem jár nagy előnnyel, mert a szabadföldbe csak akkor ültethető, amikor felmelegszik az idő, május közepétől lehet kiültetni. Legkorábban április végén vethető, és ez folyamatosan június elejéig kitolható. A későbbi vetésekhez azonban a kelésig vizet kell biztosítanunk. Az őszi magvetés a legbiztosabb termesztési módja.
Az új-zélandi spenót a kerti spenóthoz hasonlóan nagy tenyészterület-igénye van. A sorok egymástól való távolsága, 80-100 cm. A sorok végére jelzést tűzünk. A soron belül 40-50 cm-re fészkelhetjük a magot. Egy fészekbe 2-3 szem mag vethető, 3-4 cm mélyen. 10 m2-re 5-6 dkg vetőmagra van szükség. Az apró növények (palánták) átültetése is jó módszer a szaporítására. Ha pedig beköszönt a nyár, az új-zélandi spenót nagyon gyorsan növekszik.
A magok csírázása 2-4 hét alatt kel ki. A kelés vontatott, ezért, hogy a kelést meggyorsítsuk és a mag ne feküdjön el hosszú ideig, 25-35 °C-os vízben egy-két napig előáztatják. A kelésig pedig nedvesen kell tartani a talajt.
Ápolás
A kelésig, s addig, amíg a talajt be nem fedi, gyomtalanítani kell, a gyomokat a sorok megbontása nélkül könnyen eltávolíthatjuk. Év közben nagyon fontos a terület gyommentesítése.
A szárazságban szükség szerint öntözést, 10-15 mm-es csapadékkal. A tenyészidőben a rendszeres vízellátásra nagy gondot kell fordítani.
Tápanyagpótlás céljából elsősorban nitrogéntartalmú műtrágyát használjunk, amely a lombnövekedést serkenti. Mészben szegény talajon a lúgosító hatású mészammon-salétromot (27%) adjuk. Egy alkalommal a kiadott műtrágya mennyisége ne haladja meg az 5 g/m2 hatóanyag-mennyiséget.
Betakarítás
A hajtások 30-40 cm hosszúságának elérése után folyamatosan szedhetők. Már akkor elkezdhető a betakarítás, amikor a hajtások elérik a 40 cm-t. Nemcsak a leveleket, hanem a fiatal hajtásokat is fel lehet használni. Hetente lehet szedni belőle. A levél hónaljából új hajtások törnek elő. A leveleket a szárról kell lecsípni. A levélcsúcsa hegyes, háromszögre emlékeztet. Az új-zélandi spenót bokrosodó növény, 3-4 növény képes akár 1 m2 területet is betakarni. Ez a metszési munka is serkenti az újabb hajtások képzését.
Az őszi fagyokig folyamatosan, akár hetente szedheti. Ha az idő hűvösebb lesz, a növény fejlődése lelassul. Az első fagyok után is megszedhetjük. A leszedett leveleket ládákba rakjuk. A leszedett leveleket nem tanácsos tárolni, mert könnyen berothad. A kerti spenóthoz hasonlóan szállítható.
Magfogás
A levelek hónaljában hozza november végén-télen a feketére érő magjait. A magtermesztésével gondok lehetnek a hosszú tenyészideje miatt, mert a magok nem mindig érnek be, gyakran félérettek maradnak. Ha mégis magot szeretnénk fogni róla, akkor az első fagy után szedjük le a magokat, és utána hűvös, száraz helyen tároljuk. A ReinSaat KG-nál a vetőmagok biodinamikus gazdálkodásból származnak. Az általuk előállított vetőmagokból sokkal edzettebb, ellenállóbb növények nevelhetők, mint az egyéb nagyüzemi vetőmag előállító cégek magjaiból. Az új-zélandi spenót bio csírázóképességre saját, speciális előírásokat is használnak, a hatóságilag előírtakon felül, így ezeknek a vetőmagoknak az átlagosnál jobb a kelési aránya.
Hajtatás
Külföldön, főleg a hűvösebb klímájú országokban gyakran hajtatják. A palántákat márciusban, áprilisban ültetik ki fóliák alá vagy üvegházba. A hajtatás másik módja egyszerűbb: a palántákat salátával vagy retekkel egyszerre vetik, így három héttel előbb kapnak termést.
Kártevők és betegségek
A levélzöldségek fő károsítói a meztelen csigák.
Tápérték és felhasználás
Az új-zélandi spenót felhasználása megegyezik a „hagyományos” spenót felhasználásával. Fogyasztható frissen, salátában, remek alapanyaga zöld smoothieknak, és természetesen készíthető belőle főzelék is. Párolva, főzve vagy nyersen is fogyasztható.
Forralás/főzés után fogyasztva az új-zélandi spenót 95 % vizet, 2 % szénhidrátot, 1 % fehérjét és elhanyagolható zsírt tartalmaz. Miközben csak 12 kalóriát ad. Energiában szegény, de vitaminokban és ásványi sókban gazdag növény, így diétásnak mondható. Különösen nagy béta-karotin-, B2-vitamin-, vas-, magnézium- és kalciumtartalma, de viszonylag sok fehérje, PP-vitamin, C-vitamin és foszfor is található benne.
Az új-zélandi spenót felhasználható főzeléknek, salátának, de ízesítésével más zöldségeket is kiegészít. A leveleket és hajtásvégeket párolva, főzve vagy nyersen is fogyaszthatjuk.
Felhasználási tippek:
- Zöld borleves: Az új-zélandi spenótot tejfölös rántással behabarjuk, és átpasszírozzuk.
- Spenótos burgonyapuffancs: Reszelt burgonyával és felvert tojásfehérjével keverve süthető.
- Fokhagymás spenót tésztával: Kevés pörkölttel keverve, ropogósra pirított tésztára öntve.
- Spenótos tojás: Felvert tojással és az elkapart szalonnával.
- Spenótos sajtos ételek: Reszelt sajttal is finom.
- Spenótos paradicsommal: Egy fej vöröshagyma felét apróra vágva és a cikkekre vágott paradicsommal.
- Spenótos leves: Egy fej vöröshagymát apróra vágva és a spenótot hagyni, hogy ellepje, egy húsleveskockával és kevés sóval puhára főzzük, majd őrölt borssal ízesítjük.
Az új-zélandi spenót és a hagyományos spenót közötti különbségek
Bár mindkét növényt spenótnak nevezzük, fontos megjegyezni, hogy az új-zélandi spenót egy másik növényfaj, mint a "hagyományos" spenót (Spinacia oleracea). A főbb különbségek:
- Rendszertani besorolás: A hagyományos spenót a libatopfélék (Chenopodiaceae) családjába tartozik, míg az új-zélandi spenót a kristályvirágfélék (Aizoaceae) családjába.
- Meleg tűrőképesség: A hagyományos spenót nem bírja a rekkenő hőséget, felvirágzik, míg az új-zélandi spenót kifejezetten szereti a napsütéses meleg nyarakat.
- Szedhetőségi időszak: A hagyományos spenót májusban-júniusban ontja leveleit, míg az új-zélandi spenót egészen az első fagyokig szedhető, amikor a kiskertből eltűnik a „hagyományos” spenót.
- Levelek mérete és íze: Az új-zélandi spenót levele jóval kisebb, és az íze is enyhén „spenótos” csak.
- Életciklus: Mindkét növény egyéves.
Az új-zélandi spenót bio vetőmag termése nyári, melegégövi spenót.