Húsvét első napjának estéjén Jézus tanítványai körében fogyasztotta el az utolsó vacsorát. A bibliai esemény során Jézus a kenyér és a bor szimbolikus átlényegítésével alapozta meg a keresztény szertartásrendet: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem. Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az újszövetség vére, mely sokakért kionttatik a bűnök bocsánatára” (Mt.). Amikor Izrael fiai Egyiptomból kiszabadultak, megmentésükre elfogyasztották a húsvéti bárányt. Így táplálkoznak Krisztus testével az ő követői is. Ahogy a megölt bárány vére az elveszés ellen megoltalmazta Izrael népét, úgy menti meg Krisztus vére követőit a bűn rabságából. Krisztus testét és vérét "fogyasztani" azt jelenti, hogy elfogadják őt személyes üdvözítőül. Ami a táplálék a testnek, az Jézus a léleknek. Szava által gyógyította meg a betegeket, támasztotta fel a halottakat, csillapította le a tengert. Igéje hatalommal bír. Ha látható jelenlétét nélkülözik majd tanítványai, megmarad számukra beszéde, tanításai - a Biblia. Mesterükhöz hasonlóan "élniük kell minden igével, amely Isten szájából származik" (Mt. 4:4). "A beszédek, amelyekket szólok néktek, lélek és élet" (Jn. 66:63) - e szavakat mondta akkor is, amikor az "élet kenyeréről" beszélt, sokak megbotránkozására. Ahogy a táplálékot más nem eheti meg helyettünk, úgy kell személyesen ezzel az igével "táplálkozni", hogy valóban részünkké váljon. E szertartás a keresztények közösségi összejövetelein a bűntől való megtisztulás - Krisztus által elrendelt kifejező cselekedete.
A húsvéti bárány leölése Jézus kereszthalálát jelképezte évezredeken át. Valóban, húsvét napján, mikor levágták a bárányt, péntek délután ott volt a Golgotán az "igazi bárány" felfeszítve: Krisztus a kereszten. "A világ megalapítása előtt elrendelt áldozat" megvalósult (I. Pét. 1:20). Ezt a drámai teológiai tartalmat örökítette meg a művészettörténet egyik legmeghatározóbb alkotása.
Leonardo da Vinci remekműve: Az Utolsó vacsora
Leonardo da Vincit senkinek sem kell bemutatni. Ahogy az Utolsó vacsora című alkotását sem, ami egyébként Milánóban dacol az idővel: ha tehát szeretnéd élőben is megtekinteni a mester remekművét, muszáj elutazni a divat egyik fővárosába. Ha némi pizzázás és fagyizás között ellátogatsz a Santa Maria delle Grazie templomba, akkor teljes pompájában megcsodálhatod a festményt. Persze mindenképp érdemes előre megváltani a jegyet, mert másként gyönyörködés helyett a sorbanállás bosszankodása várna rád. A Santa Maria delle Grazie egy templom és domonkos kolostor Milánóban. A refektórium szerves része a Santa Maria delle Grazie építészeti komplexumának, amelyet Bramante a 15. század végén, a Sforza uralkodása alatt fejezett be.
I. Francesco Sforza, Milánó hercege rendelte el, hogy építsenek dominikánus kolostort és templomot a város egyik terére, ahol egy korábban, Szűz Mária tiszteletére fölszentelt kápolna már állt. A kolostor 1469-ben készült el, a templom 1492-93-ra. Milánó új uralkodója, Ludovico Sforza elhatározta, hogy az épülő templomnak a Sforza-család temetkezési helyéül is szolgálnia kell, így - vélhetően Donato Bramante tervei alapján - 1494-re átépíttették a templom apszisát. Ludovico Sforza kérte fel 1495-ben Leonardo da Vincit a híres evangéliumi jelenet megörökítésére. A kép 1497-re el is készült.
A technikai kísérletezés ára
Ráadásul mindez kizárólag Da Vinci “hibája.” Mármint abból a szempontból mindenképp, hogy amikor elkezdte megfesteni az Utolsó vacsorát, nem tudta, hogy a pigmentek annyira nem szeretik azt a falfelületet, amelyre az ecset felvarázsolta őket. Ez az oka annak, hogy a freskónak nem tett jót az idő múlása: sőt, igazából már akkor elkezdett peregni a festék, amikor a mester még el sem készült az alkotással. Da Vinci persze kemény munkával helyrehozta a malőrt, de ettől még a freskót számos alkalommal restaurálni kellett. Az a kép tehát, ami most a falon van, már távolról sem az eredeti.
Habár falra festették, Az utolsó vacsora festmény és nem freskó - méghozzá az alkalmazott technikák és festékanyagok közötti különbségek miatt. Egy freskó esetében egyrészt tompábbak a színek, másrészt a még nedves alapozó felületre kell felvinni. Annak érdekében, hogy minden részletet tökéletesen megfesthessen, Leonardo da Vinci feltalálta a saját technikáját, tempera festékkel festett a kőre. Leonardo da Vinci - az akkori freskó-festési szokásokat félretéve - tempera és tojásfehérje (!) keverékét használta, ami nagyon praktikus volt, mert folyamatosan tudta korrigálni a képet, de hamar kiderült, hogy a használt technika és a fal nyirkossága miatt nagyon sérülékeny a festmény.
Alighogy elkészült, már repedezni, peregni kezdett, így igencsak kétséges volt, hogy kiállja-e az idő próbáját. Már a 16. században sokat romlott Az utolsó vacsora állapota, és menthetetlennek tűnt, nem is foglalkoztak vele bő 200 éven át. 1652-ben ráadásul vágtak a falba egy ajtót, ami a festmény alsó részét is érintette, ezért nem látszik Jézus lába. 1943. augusztus 15-én angol-amerikai légicsapások miatt bombatalálat érte a refektóriumot, de Leonardo alkotása sértetlen maradt. 1999-ben fejeződött be a legjelentősebb, 22 évig tartó restaurálás. Tudósok, művészettörténészek és restaurátorok kemény munkájának köszönhető, hogy sikerült helyreállítani Az utolsó vacsorát.
Kompozíció és szimbolika
Nem kell ahhoz művészettörténésznek lenni, hogy leeső állal csodáljuk meg az apostolok részletgazdag megjelenítését. Egyes feltételezések szerint ez annak köszönhető, hogy Leonardo valódi emberekről mintázta meg őket. Da Vinci azt a pillanatot festette meg, amikor Jézus bejelenti apostolainak, hogy valamelyikük el fogja őt árulni. Leonardo képén azt láthatjuk, amikor Jézus kijelenti: "egy közületek el fog árulni!". A tanítványok hármas csoportokba tömörülnek, és megijednek a döbbenetes szavaktól. Vannak, akik hátrahőkölve tiltakoznak. Mások egymást kérdezik. Megint mások érdeklődnek Krisztustól, hogy kire gondol. Júdás a Mester jobb keze felől tartózkodik, tőle eltávolodva. Megretten az elhangzott szavaktól, és attól, hogy Jézus a szívébe lát. Csak egy nyugodt.
Da Vinci igazi polihisztor volt, és a matematika világáról is rengeteget tudott. Ezen a festményen a hármas szám bukkan fel, ráadásul több alkalommal is; Da Vinci így fejezte ki tiszteletét a Szentháromság előtt. Az apostolok hármas csoportokban helyezkednek el, ráadásul éppen három ablak van mögöttük és Jézus mögött. A kép (egyik) különlegessége, hogy olyan érzést kelt a nézőben, mintha csatlakozhatna az asztaltársasághoz, minden perspektívavonal Jézus arcához vezet. Ezt úgy valósította meg, hogy egy szöget ütött a falba, arra madzagot kötött, és így jelölte ki a pontokat, amik aztán majd „irányították” a kezét.
Ugyan a laikus ember számára nem feltétlenül szembetűnő, de számukra nem maradt észrevétlenül az a részlet sem, hogy Da Vinci nem festett fényt a szereplők feje köré, még Jézus feje köré sem. Azt, hogy miért nem festett fényt a szereplők feje köré, kétféle módon is magyarázzák. Jézus jobb oldalán elvileg János apostolt láthatjuk. Mindazonáltal van néhány szakértő, akinek szent meggyőződése, hogy az ominózus alak valójában nem János, hanem Mária Magdolna. És hogy mivel magyarázzák ezt a kósza gondolatot? Azzal, hogy a szóban forgó személy valamiféle nyakláncot visel, ami szerintük egyértelműen annak jele, hogy valójában a gyengébbik nemhez tartozik.
Látogatás és megőrzés
Habár a fényképekről ez nem derül ki, Az utolsó vacsora igazán hatalmas: 4,6 x 8,8 méteres, azaz 40,48 négyzetméteres! Három korabeli másolat is készült Az utolsó vacsoráról, mindhármat Leonardo da Vinci tanítványai készítették, az eredetivel szinte teljesen megegyező méretben (de vászonra festve). Giampietrino festménye ma a londoni Királyi Művészeti Akadémián van kiállítva, és mivel ez remek állapotban van, mintaként szolgált a restaurálás során. Giampietrino festménye alapján néhány évvel ezelőtt elkészült Az utolsó vacsora nagyfelbontású, online változata is. A digitálisan elérhető festmény a szupermodern technológiának köszönhetően rendkívül részletgazdag, a legapróbb ecsetvonások és még a vászon szövetének szálai is látszódnak.
Az utolsó vacsora című festmény csak előre megváltott jeggyel látogatható, helyben nem lehet jegyet venni. Kombinált jegyeket is lehet váltani, és lehet akár vezetett túrát is kérni a jegyhez. 18 év alattiak számára a belépés ingyenes. A belépési időponthoz képest 30 perccel korábban kell érkezni. A jegypénztárnál valamilyen személyazonosító igazolvány bemutatásával azonosítani kell magunkat, majd átvenni a jegyet és leadni a csomagokat, hátizsákokat a csomagmegőrzőben. A jegypénztár a bejárattól 10 méterre, balra található. Hétfőnként zárva tart, a hét többi napján látogatható Az utolsó vacsora.
A restaurációs munkák mellett megtisztították a levegőt is milánói Santa Maria delle Grazie kolostor refektóriumában, ahol a remekmű található. Eddig egyszerre legfeljebb 25 látogatót engedtek be a freskóhoz, és mindenki csak 15 percet tölthetett a remekmű előtt, tehát a látogatási időben mintegy 1300 ember tekinthette meg naponta, ráadásul jó előre kellett foglalni. Az új szellőzőrendszer napi 10 ezer köbméter levegő cseréjét teszi lehetővé a 3500 köbméterrel szemben. A különleges szűrőrendszer beépítésével Leonardo halálának 500. évfordulójára is felkészültek. A 21. századi nő minden szerepben helyt áll: dolgozik, édesanya, társ, barát, gondoskodó, és közben próbál önmaga is maradni. Hogyan lehet lavírozni a rohanó mindennapok, a teljesítménykényszer és a saját lelki békénk között? Biztosítsd be a helyed most!