A magyar tudománytörténet és a népi hagyományok megőrzése két, látszólag távoli, ám a nemzeti identitás szempontjából egyaránt meghatározó terület. Míg az egyik a természeti erőforrások tudományos alapú kezelésének alapjait fektette le, a másik a közösségi kultúra vizuális és tárgyi örökségét menti át az utókornak. Jelen írásunkban Vadas Jenő munkásságát, a magyar erdészeti kísérletügy atyjának életútját, valamint a palóc népművészet Mátrafüreden megőrzött kincseit mutatjuk be, mint a magyar szellemi és kulturális örökség két kiemelkedő pillérét.
Vadas Jenő életútja és szakmai munkássága
Vadas Jenő (Hámor, 1857. ápr. 2. - Budapest, 1922. júl.) a magyar erdészeti tudomány egyik legmeghatározóbb alakja volt. Életútja a szakmai elhivatottság és a nemzetközi elismertség példája. Az erdőmérnöki tanfolyam elvégzése után a Máramarosszigeti Erdőigazgatósághoz nevezték ki. 1881-ben a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium Erdészeti Osztályára osztották be. 1882 végén az óvízi erdőgondnokságban II. osztályú erdésszé és a Vadászerdőn 1885-ben alapított erdőőri szakiskolához vezetővé, majd 1886-ban ugyanoda főerdésszé és igazgató-tanárrá nevezték ki.
1891 őszén a Selmecbányai Erdőakadémián az erdőtenyésztés-, védelem-, növény- és állattani tanszék vezetésével bízták meg és még ugyanazon évben az erdőakadémia rendes tanárává nevezték ki. 1894-ben erdőtanácsos lett. Pályafutása során a nemzetközi erdészeti kutatásokat több európai országban is tanulmányozta, ami megalapozta a hazai viszonyok modernizálását.
A magyar erdészeti kísérletügy megalapítása
Vadas Jenő a magyar erdészeti kísérletügy megalapítója lett. 1897-ben hívták életre az Erdészeti Kísérleti Állomást az Erdőőri Szakiskolát a selmeci akadémia bekapcsolásával. A vezetője Vadas Jenő, tanszékének megtartása mellett. Az általa alapított és szerkesztett tudományos folyóirat az Erdészeti Kísérletek 1899-ben jelent meg először.
Tudományos munkássága elismeréseként 1910-ben, az IUFRO VI. Nagygyűlésén a szövetség elnökévé választották. Az Országos Erdészeti Egyesület választmányi tagja, az Erdészeti Lapoknak munkatársa volt. Az erdészeti államvizsga bizottmányi, az erdészeti államvizsga bizottságának kinevezett, a magyar Ornithológiai Központ levelező tagja. 1899-ben megkapta a főerdőtanácsosi címet. Ő írta a Pallas Nagy Lexikon erdészeti cikkeit.
Tudományos publikációk és szakirodalmi hagyaték
Vadas Jenő munkásságát számos írásos emlék őrzi, amelyek alapműnek számítanak az erdészeti oktatásban és kutatásban. Jelentősebb művei közé tartozik:
- A tölgycsemeték neveléséről. (Budapest, 1888.)
- Hengertábla. (Bund Károllyal és Tavi Gáborral, Besztercebánya, 1892)
- Szervezzük a magyar erdészeti kísérletügyet. (Selmeczbánya, 1893)
- A selmeczbányai m. kir. erdőakadémia története és ismertetője. (Budapest, 1896.)
- Erdőműveléstan. (Budapest, 1898.)
- Az akácfa monográfiája. (Budapest, 1911.)
- Magyarország erdészete.
1970-ben az Erdészeti Tudományos Intézet Vadas Jenő emlékérmet alapított és adományoz az erdészeti kutatás kiváló személyiségeinek, ezzel őrizve emlékét a jövő generációi számára.
A palóc népművészet kincsei Mátrafüreden
Míg Vadas Jenő az erdők tudományát emelte magas szintre, a palóc néphagyományok megőrzése egy másik, közösségi szintű értékmentés története. A gyűjtemény 1983-tól állandó kiállításként üzemel Mátrafüreden. Már több mint 18 éve állandó helyen tekinthető meg, a Mátrafüredi régi általános iskolában, a Pálosvörösmarti út 2 sz. alatt.
A gyűjtemény anyagát Szakács Józsefné (Mészáros Magda 1923-2012) kezdte gyűjteni 65 évvel ezelőtt. A Palócföldet bejárva darabról-darabra vásárolta össze a régi hímzéseket, lakástextileket, viseleti darabokat. A lakástextileken talált gazdag hímzésvilágot föl is dolgozta, sok munkája zsűrizett országos pályázatokon díjazott alkotássá vált. Munkája elismeréseként megkapta a Népi iparművész címet. Gyűjtőszenvedélye nemsokára átragadt az unokájára Lovászné Juhász Ritára is, aki textiltervezőnek tanult, aki ma már számtalan díj tulajdonosa.
A palóc tájegység viseleti kultúrája
A palóc tájegységre jellemző, hogy szinte minden falunak, falucsoportnak más-más a viselete. A 30 db népviseletbe öltöztetett baba ezt a sokszínűséget tárja a látogatók elé az első teremben. Látható itt többek között fiatal menyecske öltözet, menyasszony- vőlegény, gyermekét bölcsőben ringató anya, kenyeret dagasztó asszony, ” Máriás-lányok „, ágyát vető fiatal lány, guzsalyon fonó asszony-férjével, határból hazatérő asszonyok.
A Múzeum második termében a védett, eredeti néprajzi textilanyagok láthatók. A palóc viseletek életnagyságú bábokon lettek kiállítva. Az öltözékek az 1900-as évek elejéről származó darabokból állnak. Bemutatásra kerülnek fiatal menyecskék, menyasszonyok-vőlegényények, és idős asszonyok öltözékei is. A régi paraszti életmódot tükrözi a „tisztaszoba”, mely bemutatja a díszes vetett ágyat, asztalt, lócát, kasznit, bölcsőt és tulipános ládát. A kiállítás nem csupán tárgyak összessége, hanem egy letűnt életforma hiteles, érzelmekkel teli lenyomata, amely a mai látogató számára is átélhetővé teszi a palóc közösségek mindennapjait és ünnepi pillanatait. Az itt látható textíliák és viseletek az 1900-as évek elejének technikai tudását és esztétikai érzékét dicsérik, biztosítva, hogy a népi iparművészet hagyománya továbbra is inspirációt nyújtson a modern kor alkotói számára.