A Vajas Kenyér Rejtélyei és Tudománya

A vajas kenyér, egy látszólag egyszerű, de annál mélyebb kulturális és tudományos jelentőséggel bíró étel, melynek eredete a világ számára nem tisztázott, mégis mindenhol megtalálható. Kínában „面包和奶油” néven ismerik, Szomáliában „kibis iyo subagga” a neve, de Magyarországon is a mindennapok része. Ez az ízletes kombináció nem csupán az éhséget csillapítja, hanem mélyen gyökerező érzelmi emlékeket is ébreszt, az otthon, a gyermekkor és a békés pillanatok szimbólumaként.

A Házi Kenyér Varázsa: Recept és Elkészítés

A jó kenyér alapja a minőségi hozzávalók és a türelem. Az alábbi recept egy olyan kenyér elkészítéséhez ad útmutatást, amely kb. négy óra alatt kel meg, újra megkel, és kisül. Ha reggeli után bedagasztjuk, ebédre már élvezhetjük is.

Hozzávalók:

• 35 dkg sima liszt
• 25 dkg rétes liszt
• 7 g instant élesztő
• 1 kk cukor
• 1 ek apróra vágott rozmaring levélke
• 2 ek apróra vágott dió
• 3 ek vaj
• kb. 3 dl langyos víz
• 2 kk só

Elkészítés:

1. A lisztek előkészítése: A liszteket picit fél percre tegyük be a mikróba, hogy langyosak legyenek, majd egy nagy tálba szitáljuk össze őket.
2. Dagasztás: A víz és a só kivételével mindent öntsünk hozzá, majd a vizet és a sót is dolgozzuk bele. Addig dagasszuk, amíg rugalmas, fényes tésztát nem kapunk, ami elválik az edény falától. Természetesen lehet dagasztókaros robotgépet is használni.
3. Első kelesztés: Letakarva, szobahőmérsékleten duplájára kelesztjük, ez körülbelül 2 óra.
4. Formázás: Kettéosztjuk, és két hosszú bagettet formázunk belőle.
5. Második kelesztés: Ismét letakarjuk, és újabb 20-30 percig kelesztjük.
6. Sütés előkészítése: Közben előmelegítjük a sütőt 220 fokra, az aljába pedig beteszünk egy kicsi tálkát forró vízzel töltve.
7. Sütés: Bevágjuk a kenyérkék tetejét hosszában, és sütőpapírral bélelt tepsin betoljuk a sütőbe. Tíz perc után 200 fokra mérsékeljük a hőmérsékletet.
8. Fogyasztás: Nincs ideje kihűlni, azonnal darabokra törjük, vajjal kenjük és esszük is.

A Vajas Kenyér Elkészítése és Fogyasztása

Amikor majd a gyakorlatban használjuk az itt olvasottakat, készítés előtt mérjük fel, hogy hány ilyen adag ételre lesz szükségünk éhségünk kellő mértékű csillapításának érdekében. Nyilván ez emberenként változó mennyiség. Elképzelhető, hogy kettőt kell készítenünk.

1. A vaj felkenése: Bontsuk ki a vajat és keressünk egy kenőkést. A kés pengéje legyen magas, könnyebben tudunk vele kenni. Fontos! Ezen a ponton nagyon könnyű elrontani. Ne próbáljunk hősködni. Ne siessük el a dolgot. Lazítsuk el az izmainkat és ezzel a laza mozdulattal a kenyér egyik vége felől a másik vége felé mozgatva, a kés és a kenyér által bezárt 30-45 fokos szögben tartva a kést, kenjük rá a vajat a kenyérre. Hmmm. Ugye milyen jól néz ki?
2. Ízesítés: Ha megvagyunk, tegyünk rá sót és borsot az általunk helyesnek vélt mennyiségben. De mint említettem korábban, mi most a magyaros verzióval foglalkozunk.
3. Fogyasztás: Ami kis gyakorlást igényel, a vajas kenyér tartása, annak elfogyasztása közben. Ne ijedjünk meg, hamar elsajátíthatók a mozdulatok. A mutató ujjunkkal és a hüvelyk ujjunkkal fogjuk meg a kenyér két oldalfelező pontját. Ne szorítsuk! Csak tartsuk lazán! A kenyér kezünk felé eső fele feküdjön fel a két kenyeret tartó ujjunk által kialakított körívre.

A Leesett Vajas Kenyér Rejtélye: Tudományos Magyarázatok

A leesett vajas kenyér esete, amikor az mindig a vajas oldalával csapódik a padlónak, ha valami oknál fogva kiesett a kezünkből, vagy csak egyszerűen lefordult az asztalról, sokakat foglalkoztat. Nos, bármennyire is hihetetlen, de több erre irányuló kísérletet is végeztek azt kutatva, hogy valóban szabályszerű-e az, hogy a legtöbb esetben a megkent oldalával ér földet a kenyér. Az eredmény olyannyira érdekes, hogy még tudományos díjjal is jutalmazták.

A Jelenség Háttere

Nem kell fizikusnak lennünk ahhoz, hogy a leesett vajas kenyér szabálya, miszerint az mindig a vajas oldalával érkezik a padlóra, csöppet sem túlzás a tudomány mai állása szerint. Az elmúlt évek folyamán többen is igyekeztek alátámasztani vagy megcáfolni az elméletet, ám ma már biztosan kijelenthetjük, hogy az esetek nagyobb százalékában a szelet a vajas felével csapódik a földnek.

Ian Stewart és Robert A J Matthews Kutatásai

Ian Stewart brit matematikus egy 1995-ös tanulmányában foglalkozott a témával. Akkor valószínűség-számítási alapon sikerült bebizonyítania, hogy a vajas kenyér mítosza nem létezik, ugyanis szerinte 50 százalék az esély arra, hogy a kenyér a sima vagy éppen a vajas felével fogjon padlót. Az eredményt egyébként a BBC egyik műsorában is sikerrel igazolták, amikor vajas pirítósokat dobáltak a levegőbe.

A probléma ezzel csak az, hogy úgy lenne igazán életszerű a kísérlet, ha azt valós körülmények között végeznék. Ezt a brit Királyi Csillagászati Társaság tagja, Robert A J Matthews is hamar felismerte és a vajas kenyeret nem a levegőbe dobálta, hanem egyszerűen csak lepottyantotta egy asztalról. Így persze azonnal más eredmény született, és könnyen bizonyítható volt, hogy a szelet nagyobb százalékban érkezik a földre a megkent oldalával. A matematikust az eredményért Ignobel-díjjal jutalmazták, amit egyébként a Nobel-díj paródiájaként is emlegetnek.

Chris Smith Eredményei: 81% Esély

Az eredményt 2013-ban Chris Smith, a Manchesteri Metropolitan Egyetem munkatársa is megerősítette, aki egy százalékos eredménnyel is kiegészítette a kutatást. Tehát, ha megkérdezik tőletek, hogy hány százalék az esély arra, hogy a vajas kenyér a megkent oldalával érkezik a földre, akkor a válasz: 81%.

A Tudományos Magyarázat

Amikor egy szelet vajas kenyér leesik az asztalról, vagy csak simán kifordul a kezünkből, akkor az a folyamat némiképp egy megdőléssel indul az esés irányába. Az alacsonyabb magasságból adódóan megközelítőleg egy félszeres fordulatra képes a szelet, így az érkezés pillanatában az eredeti pozíciójához képest pont fejjel lefelé fog állni a vajas kenyér. Igaz, arra is van lehetőség, hogy ne a megkent oldalával érjen földet. Ezt pedig úgy érhetjük el, ha a kenyér a megfelelő szögben kezdi meg a zuhanást, kellő magasságból indul és persze valamivel gyorsabban is pörög. Nem, a háttérben nem a margarinlobbi gonosz rontása áll. Az ok ennél sokkal egyszerűbb: a kenyér az asztal pereménél megdől egy kicsit és ebből a magasságból leesve nagyjából egy fél fordulatot képes megtenni, mielőtt földet ér.

Vajas Kenyér a Mindennapi Étrendben: Előnyök és Hátrányok

A vajas kenyér, ez a világ egyik legelterjedtebb szokása, egy szelet kenyér, egy kis olvadó vaj a tetején és a reggeli ellenállhatatlan illata. Egyszerű, gyors és megnyugtató - de mit tesz ez a napi szokás hosszú távon a szervezetünkkel? E látszólag ártalmatlan kombináció mögött olyan fizikai és mentális hatások húzódnak meg, amelyekről a legtöbb embernek fogalma sincs.

Gyors Energia és Vércukorszint

A kenyér, különösen a fehér kenyér, finomított lisztből készül - egyszerű szénhidrátokban gazdag. Ez azt jelenti, hogy gyorsan emésztődik, glükózzá alakul, és perceken belül megemeli a vércukorszintet. Az eredmény? Azonnali energiaszint és jó közérzet közvetlenül a reggeli után. Ez az energia azonban gyorsan eltűnik, ami a glükózszint csökkenéséhez vezet, ami korai éhségérzetet, álmosságot és koncentrációs nehézségeket okoz.

A Vaj szerepe az Étrendben

A vajat évtizedekig elítélték, mert telített zsírokat tartalmaz. Ma már újabb tanulmányok azt mutatják, hogy kis mennyiségben a kiegyensúlyozott étrend része lehet. A természetes vaj A-, D-, E- és K-vitamint, valamint esszenciális zsírsavakat tartalmaz, amelyek hozzájárulnak a tápanyagok felszívódásához és a hormonális egészséghez. A probléma akkor merül fel, ha a fogyasztását túlzásba visszük, vagy ha transzzsírban gazdag, ultrafeldolgozott margarinokkal helyettesítjük. Más szóval, egy vékony vajréteg jó dolog lehet.

Tápanyagtartalom és Kiegyensúlyozottság

Ez azt jelenti, hogy táplál, de nem táplál teljes mértékben. Ha a reggeli (vagy bármely étkezés) kizárólag erre a kombinációra épül, a szervezet kimarad az energiát és az immunitást támogató alapvető összetevőkből - például a fehérjékből és az antioxidánsokból.

Érzelmi Kapcsolat és Rutin

A táplálkozás mellett van egy olyan tényező, amelyet kevesen vesznek figyelembe: az érzelmi szempont. A kenyér és a vaj a rutin, az otthonosság és a biztonság egyetemes szimbóluma. Az otthon, a gyermekkor és a békés pillanatok emlékeit idézi fel. Ez az érzelmi kapcsolat nem csak szimbolikus - neurokémiai. Az élvezethez és az ismertséghez kapcsolódó élelmiszerek fogyasztásával az agy dopamint és szerotonint szabadít fel, olyan neurotranszmittereket, amelyek a jóléthez kapcsolódnak.

Hosszú távú Hatások

A kenyér és vaj megtartása a napi rutin részeként apró, fokozatos átalakulásokat okozhat:

• A reggeli energia növekedése, majd a nap folyamán bekövetkező esetleges csökkenés;
• Enyhe súlygyarapodás, ha a felesleges kalóriák felhalmozódtak;
• Több szénhidrát utáni sóvárgás, a glükózszint ingadozása miatt;
• Öröm- és komfortérzet a jó közérzet-hormonok felszabadulása miatt;
• Mérsékelt szív- és érrendszeri kockázat, ha a telített zsírsavak fogyasztása túlzott.

A Kiegyensúlyozott Fogyasztás Titka

A titok az, hogy nem kell csökkenteni. Nem kell lemondanod a kenyérről és a vajról. A kulcs az, hogy variáld a menüt, és kiegyensúlyozd az étrended többi részét. Néhány jó alternatíva a következő:

• Teljes kiőrlésű vagy természetes kovászos kenyerek használata;
• A vaj cseréje avokádóra, olívaolajra vagy természetes mogyoróvajra;
• Magvak (például chia- vagy lenmag) hozzáadása a több rost és a telítettség érdekében.

A kenyér és vaj az egyik legáltalánosabb étkezési szokás - és ez nem véletlen. Íz, emlékezet és energia egy falatban. A szervezetnek azonban változatosságra és egyensúlyra van szüksége a jó működéshez. Nem hiba minden nap kenyeret és vajat enni. A probléma akkor kezdődik, amikor ez lesz az egyetlen standard.

Zsíros Kenyér kontra Vajas Kenyér: Történelmi és Kulturális Örökség

A zsíros kenyér, amit németül Schmalzbrot, angolul pedig bread and dripping néven ismernek, ma is elterjedt eledel, s ez érthető is. Újabban a libazsíros kenyeret csipetnyi jó minőségű sóval, s karikára vágott hegyes erős zöldpaprikával kedvelik a legjobban. A szénhidrátnak és a zsírnak ez a ma már olcsónak számító kombinációja különösen a két világháború közti időszakban volt elterjedt nyugaton is, s a rántott leveshez hasonlóan a szegényebb néprétegek, a gazdasági válság áldozatai, a munkanélküli tömegek körében volt elterjedt eledel, akárcsak a leveskonyhák ételei.

A Vajas Kenyér Győzelme

A vajas kenyér és a zsíros kenyér között a lényeget illetően nincs különbség, legfeljebb csak annyi, hogy a 17. századtól kezdve a francia-flamand vaj a germán disznózsírral állítódott párba. A vaj pedig győzött, ami a történelem ismeretében nem meglepő, mivel néhány száz esztendeje már elterjedt hit, hogy ami francia, legyen az divat, parfüm, irodalom, festészet, szinte bármi az csak jó, s kívánatos lehet. Ezzel pedig megítélésünkben a vajaskenyér (La tartine de beurre) is felülkerekedett a gyakrabban fogyasztott zsíroskenyéren.

Feltétek és Variációk

A vajra számos kenyérre kenhető finomság komponálódott már, s nagy séfek, mint August Escoffier, s mások alkottak remek vajkrémeket. Akárcsak a vajas kenyérre, a zsíros kenyérre is kerülhet mindenféle feltét, úgymint a lila-, vagy vöröshagyma, metélőhagyma, snidling, túró, zöld fűszerekkel ízesített túró, szalámi, sajt, cukor, méz, s még sok minden egyéb, amiről nem hallottam, de akadt már, aki kipróbálta. (A disznózsír a nélkülözés éveiben a vajpótló szerepét is betöltötte.) Régóta emlegetik, hogy hazai hagyományainkba igen beleillene, ha az éttermi asztalra alternatív lehetőségként a vaj helyett például libazsír (pecsenyezsír) kerülne a friss kenyér mellé.

Német Zsíroskenyér Recept: Rusztikus Finomság

A következő német recept a vajkrémek kifinomultságát a tepertőkrémek, s zsír rusztikusságával ötvözi. Érdekes zsíroskenyér, amely jóval több, mint a már kiolvasztott zsírral megkent, sózott, esetleg őrölt feketeborssal, és/vagy pirospaprikával meghintett, hagymával ékesített zsíroskenyerünk, amihez a világnak ezen a részén többnyire bor társul.

Elkészítés:

1. Szalonna kiolvasztása: A zsírszalonnát kis kockákra vágjuk és serpenyőben, közepes lángon kiolvasztjuk a zsírt.
2. Zöldségek előkészítése: Amíg a szalonna kiolvad, tisztítsuk meg a hagymát, fokhagymát, s vágjuk őket finomra. Az almát hámozzuk meg, szeljük négyfelé, magozzuk ki, s vágjuk apró kockákra.
3. Hozzáadás a zsírhoz: A hagymát, fokhagymát, almát, borókabogyót, szegfűszeget adjuk az olvasztott zsírhoz, azonban csak kis részletekben, hogy a zsír ne habosodjon fel. Keverjük meg gyakran, amíg a hagyma halvány aranybarna nem lesz.
4. Fűszerezés és hűtés: A serpenyőt vegyük le a tűzhelyről, s a zsírt csipetnyi sóval, frissen őrölt feketeborssal fűszerezzük. Tegyük cserépedénybe és hagyjuk lehűlni.

Az Otthon Illata és az Ingatlaneladás Pszichológiája

Az otthon illata mélyen gyökerező érzelmi asszociációkat hordoz, és ez a jelenség nem kerüli el az ingatlanpiacot sem. Amerikában egy ingatlanos cég közzétett pár tippet arra vonatkozólag, hogy hogyan adjuk el gyorsan a házunkat. Az egyik tipp az volt, hogy mindig süssünk kenyeret, ha vevő érkezik.

Az Illat ereje

A kenyér illata minden emberben az otthon illatával egyenlő, és állítólag tudat alatt beleszeretnek így a házba. Ezt a jelenséget sokan tapasztalták már, akik árulták a lakásukat. Az otthonos illatok, mint a frissen sült kenyér, a fahéj vagy a vanília, pozitív emlékeket idéznek fel, és otthonos, hívogató légkört teremtenek. Ez segíthet a potenciális vevőknek abban, hogy vizualizálják magukat a térben, és érzelmileg is kötődjenek hozzá.

Érzékszervek bevonása az Eladásban

Az illat mellett más érzékszervek bevonása is segíthet az ingatlaneladásban. A kellemes zene, a tiszta és rendezett környezet, a megfelelő világítás mind hozzájárulhatnak egy pozitív élményhez. Az emberek nem csak egy házat vásárolnak, hanem egy életérzést, egy otthont, ahol biztonságban és kényelmesen érezhetik magukat. Az illat marketing, bár sokszor alábecsülik, rendkívül hatékony eszköz lehet ebben a folyamatban.

Kulináris Vándorlások és Hagyományok

Az ételek, ízek és elkészítési módok nemzetközi összehasonlítása érdekes betekintést nyújt a különböző kultúrákba és szokásokba. Külföldre vetődve gyakran kerülhetünk bajba, amikor a kedves ízeinkre vágyunk, és a honvágy legerősebb változatának tűnik kedvenc gyermekkori ételeinkről álmodni.

Norvégia: Pølse és Budapest Torta

A két éve Norvégiában dolgozó, gyógypedagógus Gránitz Tibor egy éve kolbászreklámban szerepelt, méghozzá vezérszurkolóként, a kikötőváros, Moss a Gilde húsipari vállalat által támogatott focicsapatának mezét magára öltve. A plakáton és a filmben egyaránt édes vaffelben van a kolbászka, amivel azt akarták hangsúlyozni, hogy mindenhez illik, mindennel finom. Ám amiről beszélünk, az valójában nem kolbász, hanem finomra darált húsból készült virsli, az úgynevezett pølse - Tibor tapasztalatai szerint a norvégok valóban mind, mindig és mindenhol azt esznek. A film elsősorban a futballszurkolókat célozta meg, de üzenete volt az is, hogy olyan termékről van szó, amely mindenki számára ideális, ezért egy lagzi összes résztvevője ezt eszi benne a paptól a hajóskapitányon, a matrózain és a menyasszonyon át a család kutyájáig.

Tibor téli disznótoros mulatságra emlékeztette a körülbelül tízórás forgatás, mivel rettenetes hidegben és egy csűrben zajlott, mégis jó hangulatú volt - igaz, a felhőtlen jókedvet azoknak is imitálniuk kellett, akik esetleg fáztak. Tibor eredetileg tömegszereplőnek ment, és úgy került be a csapatba, hogy kedves ismerősét, korábbi tanárát szemelték ki a pap szerepére, aki magával vitte. Ám aztán a stáb Tiborban látott meg valami különlegeset, mert végül a két fő „pølsearc” egyikének választották ki (ő áll a bal oldalon). Számára kissé csalódást keltő, amikor azt mondja: nem emlékszik, hogy ebédre pølsét evett-e aznap, és ha igen, arra sem, hogy milyen volt. Talán hárította az élményt, mert diákmunkásként egyszer régen leült egy zsákra, amely körül rettenetes szag terjengett, később pedig megtudta, hogy párizsipor volt benne.

Vidéken, állattartó családban nevelkedett; mindig volt csirkéjük, kacsájuk, libájuk, és évről évre hat-hét malacot neveltek: maguknak is, a rokonoknak is, eladásra is. Amikor disznótorra készültek, a testvérével párna vagy vánkos alá dugták a fejüket, hogy ne hallják a visítást, de utána már mindenben segítettek. Gyerekkorától horgászik, és elég hamar megtanulta a halakat el is készíteni - érdekes, hogy míg a többi haszonállatot képtelen lenne megölni, a halakkal, talán mert hidegek, nincs ilyen problémája. De a legjobban - ezzel kissé meglep - a vajas (semmiképpen sem margarinos!) kenyeret szereti zöldpaprikával. Na és persze a sült halakat: a keszeget, a pontyot, a csukát meg a halászlét. Horgászszenvedélyét szeretné Norvégiában, a halak országában is kiélni, de különösebb sikerei eddig nem voltak e téren, feltehetőleg azért, mert nem ismeri jól a helyi körülményeket, halfajtákat. Például ott nem szokás hajnalban vagy éjszaka horgászni és előtte beetetni a horgászvizet. Egy körülbelül hatvancentis tűhal azért a horgára akadt, és finom is volt aztán. Ezentúl egy bodorkakeszeghez hasonló halból sikerült még fognia legalább hatot-nyolcat, harminc-negyven centi körülieket, gilisztával, egy fjordban. Paradicsommal, paprikával.

Tibor, mivel magyar családnál dolgozik, sokszor eszik magyar ételeket - kint megismert, az ’56-os forradalom után Norvégiába került és „elnorvégosodott” atyai jóbarátja haragszik is rá emiatt, mint minden olyan odaköltözött magyarra, aki nem eléggé akarja megismerni az ország ételeit, hanem ott is állandóan paprikás krumplira vágyik. Ilyen a munkát adó, két generáció óta Norvégiában élő családra napról napra főző nagymama is, ezért Tibort ott gasztronómiai értelemben egy kis Magyarország veszi körül bundás kenyérrel, rántottával, tükörtojással, húslevessel, gulyással, vajas kenyérrel (!). A norvég ízlés csak korlátozottan fertőzte meg őket, például oly módon, hogy többször kerül az asztalra nyers lazac vagy a mi székelykáposztánkra kissé emlékeztető fårikål, azaz „bárány a káposztában”, valamint fiskesuppe, azaz hallé, aminek semmi köze a mi halászlénkhez: tejszínes, és sárgarépával készül. A norvég ribbe, azaz borda neve, amely közkedvelt karácsonyi étel, csalóka. A kinti magyarok gyakran mondogatják, hogy a norvégok nem szeretnek enni - vagy talán nem is esznek, ki tudja -, nyilvános helyen mindenesetre ritkán, mert náluk a vacsora az öt órakor otthon elköltött, meleg főétkezés. A városi büfékben, éttermekben a nemzetközi konyha viszi a prímet, köztük főleg az afganisztániak és a pakisztániak. A tősgyökeres norvégok inkább otthon maradnak főzőcskézni, biliárdozni, csocsózni, pókerezni.

Van aztán Norvégiában egy gasztronómiai rejtély is, amely bennünket érint: ez a tejszínes, diós, narancsos vagy mandarinos, mandulával megszórt Budapestkake vagy Budapestrull, azaz Budapest torta/tekercs, amelyet mi egyáltalán nem ismerünk, a norvégok viszont esküsznek rá.

Olaszország, Németország és Skócia kulináris kihívásai

Buk Antónia, az IT-supportként dolgozó némettanár számára az ebédnek családi hagyományaikból kifolyólag elhagyhatatlan eleme a leves - leginkább a húsleves velős csonttal, maceszgombóccal és pirítóssal -, és szerinte az első fogásnak mindig a levesnek kell lennie. Olaszországban azonban, ahol gyakran megfordul, ez egyáltalán nem így van: ott tésztával kezdődik, majd húsétellel folytatódik az étkezés, levest pedig esetleg nem is kínál az étterem. Egyszer nagy hidegben vetődött el egybe, forró levest kért volna, de nemcsak hogy nem volt, hanem még csak nem is értették, hogy ő ezen miért akad fenn. Azt is zavarónak tartja, hogy Olaszországban az éttermek jelentős része először déltől háromig van nyitva, majd este nyolcig bezár. Az előtt, mondjuk négykor vagy hatkor viszont sehol nem lehet enni, mert az alternatívaként kínálkozó kávézókban nincs konyha. Még nagyobb baj, hogy az éttermek hétfőn egyáltalán nem nyitnak ki. Az anyukája szeretett mindent (húst, gombát, patisszont) kirántani, e téren nem követi. Egyvalamit viszont csak úgy szeret készíteni, mint ő tette: a céklafőzeléket, amit más családok sokszor nem is ismernek. Készítésének aranyszabálya: kizárólag tej, só és citrom leve lehet benne a céklán kívül, rántás vagy habarás mellőzendő. Ezért az ételért egyenesen rajong, míg a testvérei borzasztónak tartják.

Németországban többször is töltött hosszabb időszakokat, először bébiszitterként, később egyetemistaként - de csak az maradt meg benne nagyon elevenen, hogy a megdöbbentően olcsó menzán a száj- és körömfájásjárvány meg a madárinfluenza miatt akkoriban kenguruhúsos fogásokat kínáltak. A crème fraiche számára elfogadható volt ott a tejföl helyett, noha kevésbé savanyú, és ahhoz is gyorsan hozzászokott, hogy a paprika Németországban alapesetben a kaliforniai, a hegyes, a csípős magyart mint egzotikumot már keresni kell, és nem mindig lehet megtalálni.

Skóciai időszakából arra emlékszik a legjobban, hogy a helyi zöldségekről soha nem hallott korábban, a mieinket pedig hiába kereste a skót boltokban. Nagyon megjárta továbbá az úgynevezett angol reggelivel, ami sült babból és black puddingnak nevezett véreshurkából áll - képtelen megérteni, hogy ilyesmit hogyan kínálhatnak reggelire a föld bármely pontján. Skóciát nemes egyszerűséggel kulináris pokolnak nevezi. A haggis.

Szereti a mediterrán konyhát, de a reggeli vajas (semmiképpen sem margarinos!) kenyeréhez akkor is ragaszkodott, amikor Spanyolországba költözött, és nem tért át az általuk kedvelt olívaolajas vagy paradicsomos változatra. Ott élő olasz barátjának egész polcnyi szakácskönyve van, fantasztikus konyhaművész és igazi gourmet. Az általa készített ételek talán legnevezetesebbje a coda di rospo, azaz „varangy farka” volt Antónia számára, amelynek valójában semmi köze semmiféle békához: az ördöghal farokrészéből készül. A budaörsi halpiacon megpróbálta beszerezni, de kiderült, hogy nálunk csak aranyáron lehet hozzájutni, míg Spanyolországban átlagos árú hal. Elbűvölte vendéglátójának igényessége, aki képes volt este tízkor friss gnocchi készítésébe belekezdeni: krumplit hámozni, főzni, a liszttel összekeverni, tésztát gyúrni belőle, majd azt is megfőzni. Antónia a mediterrán ételeket kedveli a legjobban, ám azok egyike is szerzett neki kellemetlen meglepetést: a fricót rettenetesnek tartja, és senkinek sem ajánlja.

Berlin: Kulináris Fúzió és Nosztalgia

Kapás Kata és férje, Arday Attila tizenöt éve költözött Berlinbe. Két gyermekük van: a 13 éves Jakab és a nyolcéves Márinka. Kata óvónő (itthon szociális munkás volt), Attila értelmi sérültekkel dolgozó szociális munkás, és most munka mellett bútorrestaurátor szakra jár, amivel régi álmát valósítja meg. Az erdélyi Nagydisznódon nevelkedett, és a gyermekkori ízektől már akkor búcsút kellett vennie, amikor a ’90-es évek elején Magyarországon telepedett le. A régi disznóvágások vagy a helyi hentes kolbászai, májasai, disznósajtjai visszatekintve már-már mesebeli emlékeknek tűnnek számára, talán azért is, mert kedves ismerősökkel készítették vagy tőlük kapták-vették őket annak idején. Ugyanez a helyzet a régi almákkal: olyan finomat, mint az erdélyi arany parmen volt, szerinte soha többé nem fog enni. Kata szentendrei családja mindig főzött be lekvárt, kajszi- vagy baracklekvárt ma is az otthoniak szoktak nekik küldeni vagy vinni.

A magyarországi menzakajákról egyiküknek sincsenek jó emlékei, mert leginkább az agyonlisztezett főzelékek és a zsír jut eszükbe róluk, Katáéknál pedig húst hússal ettek. Németországba költözve változtattak az étkezési rendjükön: amióta kint élnek, több zöldséget és halat fogyasztanak. A harminc százalékos zsírtartalmú, tejszínszerű crème fraiche-t mint főzési alapanyagot megkedvelték, el tudják fogadni a tejföl helyett, a juhtúró beszerzése viszont Berlinben nem lehetséges (török boltokban lehet kapni hasonlót), pedig a puliszkához az a legjobb. Piros Aranyhoz, gulyáskrémhez viszont hozzá tudnak jutni. Juhtúrót, mézet, csigatésztát, babot is otthonról szoktak kapni (a német boltokban csak apró szemű gyöngybabot lehet venni). Szaloncukor Németországban nem létezik, azt is mindig otthonról kérnek karácsony előtt. A nagy kulináris nyeresége a kiköltözésüknek a mérsékelt árú, széles és minőségi sajtválaszték, és a zellerszár fogyasztására is odakint szoktak rá.

Berlinben, német szokást ellesve lettek kedvenceik az Auflaufok, amelyek kiváló lehetőséget kínálnak a megmaradt krumpli, tészta, rizs feldolgozására, zöldség és/vagy hús beléjük dolgozásával, majd az elegy összesütésével. Ha soha többé nem ehetnének magyar ételt, a mákos gubáról és a rackajuhpörköltről álmodnának a legtöbbet - Attila már most is szokott a mákos gubáról álmodni, mert Berlinben nincs olyan kifli, amiből jót lehet készíteni. A gyerekek szeretik a zöldségeket és a gyümölcsöket, és ők a szüleikként jócskán tesznek is ezért, mert szeretnék őket az egészséges táplálkozásra rászoktatni. Emiatt például váltakozva vásárolnak fehér és barna kenyeret. Azt azonban, hogy Márinka és Jakab legkedvesebb étele a nutellás palacsinta, nem bánják - az egyik rokonnal múltkor közel ötven palacsintát süttettek maguknak.

Mindig imádkoznak étkezés előtt: ezzel egyrészt a bőségért adnak hálát, amely számukra megadatott, másrészt a teremtés iránti tiszteletüket fejezik ki. Tudják, hogy a mindennapi közös étkezéseknek jelentőségük van a családi egység, összetartozás megélése szempontjából, de arra vigyázni akarnak, hogy ne az ételek, a főzés kerüljön a középpontba - ne akörül forogjon minden gondolatuk, hanem aminek a szimbóluma: az egymás iránti szeretetüké. Az óvoda lengyel szakácsnője, ahol Kata dolgozik, gyakran főz céklalevest, a gyerekek ennek nem örülnek különösebben. Az ebéd mindig salátával kezdődik, amelyet paradicsomos tészta, darált húsos spagetti, sűrű leves, halrudacskák, fasírt, szószos hal követ rizzsel, árpagyönggyel, kuszkusszal vagy Kartoffelpufferrel, azaz tócsnival - az utóbbit gyakran adják az utcai büfék a nagy berlini kedvenchez, a currywursthoz, amely a csípős kecsöpszerűséggel leöntött grillkolbász neve.

Attila munkahelyének, a bentlakásos otthonnak is saját (német) szakácsa van. Náluk a Bratkartoffel, azaz főtt, felszeletelt, majd megsütött hagymás krumpli az egyik gyakori köret, amelyet rántott tőkehalfilével, Königsberger Klopséval (porosz húsgombóc tejszínes-kapribogyós szószban) vagy Stefánia-szelettel tálalnak. Kedvelt főételek még a Hühnerfrikassénak nevezett szószban főtt csirke, a virsli krumplisalátával, a kacsacomb vöröskáposztával és persze a Schnitzel is. Nagy divat arrafelé továbbá a spárgás zöldség-, a liba-, ősszel pedig a gyömbéres tökleves. A németek a szegediner Gulaschon paprikás lében főtt, lecsós jellegű húsételt értenek, híres, barnaszószos Sauerbratenüket pedig, amelyet sokan a német konyha legjellegzetesebb ételének tartanak, káposztával és krumplival kínálják.

tags: #vajas #kenyer #chipsszel