Veresegyház, a dombokkal ölelt, tizenötezer lakosú város, Budapesttől mindössze 25 kilométerre fekszik, és a Gödöllői-dombságban terül el. A település története egészen Szent István király koráig nyúlik vissza, amikor már templommal rendelkező községként létezett. Elnevezésének eredetéhez két hagyomány is fűződik. Az egyik szerint a tatárok elől a templomba menekülő, majd ott lemészárolt lakosok vérétől pirosodó falakról kapta a „véres-egyház” nevet. A másik magyarázat szerint vörös kőből épült temploma után hívták „Vörösegyháznak”, vagy Veresegyháznak. Veresegyház az ősidők óta lakott település, a régészeti feltárások során Kr. e. 4000-3000 közötti időből származó leleteket is találtak, sőt, Kr. u. 100-150-ben egy szarmata törzsfőnök családja is élt itt.
Történelmi Gyökerek és Fejlődés
Veresegyház első dokumentált említése I. (Nagy) Lajos király uralkodásának idejéből (1342-1382) származik, amikor több köznemesi család élt a környéken. Lackfi Miklós, egy nagyhatalmú, erdélyi származású köznemesi család tagja, Zemplén vármegye főispánja és hadvezére, részbirtokos volt Veresegyházon, udvarháza valószínűleg a település központjában állhatott. Lackfi Miklós perben állt egy másik köznemesi család tagjával, Zsidói István fia Domokossal. A két család hatalmaskodásairól és pereskedéseiről több oklevél is fennmaradt, az egyik ilyen, 1375. április 25-én kelt latin nyelvű oklevél tanúsága szerint Szepesi Jakab országbíró elengedte a Zsidói István fia Domokosra, mint felperesre kiszabott 6 márkányi bírság kétharmadát Lackfi Miklóssal szembeni perében.
Veresegyház regionális központi jellege a Váci Egyházmegye szervezetén belül is megmutatkozott, hiszen a XIV. század végén főesperesség székhelye volt. Az Anjou-korban épített halastavat 1430-ban említik először oklevélben, Lábas-tó néven. Az 1490-es években a nagyváradi püspök, majd a káptalan és a váci püspökség birtokába került, a király adományából. Ettől kezdve a veresegyházi tó váci püspöki halgazdaságként működött tovább. A török hódítás után, 1541-ben a szultáni kincstár (hász) birtoka lett. A török kiűzése után a váci püspökség kialakította a veresegyházi ispánságot, amelyhez Veresegyház is tartozott.
Fáy András, „a nemzet napszámosa” 1810-1818 között alszolgabíróként Veresegyházon lakott, és számos művét itt írta. Szemere Pál és Kölcsey Ferenc 1814 nyarán meglátogatták őt veresegyházi otthonában. Ebben az időszakban híressé vált a Margita-hegy dél-délnyugati lejtőjére telepített szőlő, amelynek bora a XIX. században országosan is ismert volt. A településen élő lakosság továbbra is főleg mezőgazdasággal foglalkozott ekkortájt. Az epertermelés fontosságát kifejezi, hogy a címeren kívül a XVII. századi dokumentumokban is gyakran megjelenik.
Modern Fejlődés és Városi Rang
Az 1970-es évektől kezdődően Veresegyház dinamikus fejlődési pályára lépett, amely egészen napjainkig tart. Ebben az időszakban a település még csendes, Budapest közeli mezőgazdasági helyként volt ismert, de már ekkor megjelentek az első jelei annak, hogy a főváros agglomerációjának részeként a növekedés irányába fog haladni. Az 1980-as években jelentős infrastrukturális fejlesztések indultak el: új lakóterületeket hoztak létre, és kiemelt figyelmet fordítottak az oktatási és egészségügyi intézmények fejlesztésére. Ezek a változások lehetővé tették, hogy egyre több család telepedjen le a településen, amely így a lakosságszám növekedésének időszakát élte.
A rendszerváltás utáni 1990-es években Veresegyház gazdasági megerősödése gyors ütemben zajlott. Az ipari parkok létesítése során környezetbarát technológiákat alkalmazó vállalatok telepedtek meg, amelyek növelték az iparűzési adóbevételeket és munkahelyeket teremtettek. Ennek köszönhetően a helyi gazdaság stabil alapokra épült, miközben a település megtartotta vonzó, természetközeli jellegét. 1999. június 30-án a település városi rangot kapott, nagyközségből kisváros lett. Arculata megváltozott, épületei száma bővült, kulturális élete sokszínűbbé vált. Ezen fejlődést az évek alatt úgy sikerült összehozni, hogy Veresegyház egyre nagyobb figyelmet fordított a fenntarthatóságra és a modernizációra. Ebben az időszakban indult el a település híres geotermikus energiahasznosító rendszere, amely a környezetbarát energiatermelés terén országos jelentőségű példává vált. Az energiarendszer közintézményeket és lakóépületeket lát el hőenergiával, miközben jelentős mértékben hozzájárul a település fenntarthatósági céljaihoz.
A 2010-es évek további városi arculatformálással teltek. Az Innovációs Központ megépítése, valamint az ipari park bővítése Veresegyház gazdasági szerepét tovább erősítette. Az új lakóparkok kialakítása révén még több család költözött a településre, így a lakosság lélekszáma rohamosan növekedett. Veresegyház mára már nemcsak lakóhelyként, hanem kulturális és gazdasági központként is meghatározó szerepet tölt be a régióban. 2020-ra a település lakosságszáma meghaladta a 20 000 főt, és napjainkra az egyik legdinamikusabban fejlődő várossá vált a főváros környezetében. A fenntarthatósági projektek, például a geotermikus rendszer fejlesztése, tovább folytatódnak, miközben a közlekedési infrastruktúra is jelentős modernizáción esett át. A Budapesttel való szoros kapcsolatnak köszönhetően Veresegyház a munkalehetőségek, az oktatás és a kulturális élet szempontjából is kiemelkedő helyzetben van.
Veresegyház Főtere és a Szabadidős és Gazdasági Innovációs Centrum
A város 2006-ban a Szabadidős és Gazdasági Innovációs Centrummal és a hozzá kapcsolódó térrel - a Fő térrel - gazdagodott. Veresegyház új városközpontjának kialakítása 2006-ra készült el, melynek további fejlesztéséhez a település uniós pályázatot nyert. A kétemeletes organikus épület irodák és szolgáltatóhelyiségek mellett közösségi funkciókat is ellát. Található itt kamara- és kiállítóterem, kerámia- és szövőműhely, konferenciaterem, fallabda pálya és sportolásra alkalmas más termek is. A konferenciatermet Tóth Lívia textilművész nemezképe díszíti. Az épületet környezetkímélő és olcsó geotermikus energiával fűtik.
Az Innovációs Központ mellett kialakították a város új Fő terét, ahol a zöld területeket díszburkolat váltja. A szökőkút, a harangos-kút és a termálvizet, ivóvizet egyaránt adó medvés kút gyönyörködteti az arra sétálókat. A téren és az épületen belül számos társművészeti alkotás készült Veresegyházon élő képző- és iparművészek alkotásaival. Megyeri László szobrász, faszobrász kamaratermet díszítő alkotása, Kun Éva „rekettyése” és Mizser Pál festőművész külső térben elhelyezett kazettás mennyezeti képei mind hozzájárulnak a tér egyedi hangulatához. A főtér közepén Módy Péter faragott kő díszkútja áll, az angyal és az épület kerámia díszei Kun Éva Ferenczy Noémi-díjas keramikusművész munkája. Az Angyalos-kút harangjátéka minden órában felcsendül. Az épület előtt padokkal körülvett szökőkút zenével kísért fényjátékkal szórakoztatja az ott megpihenőket. A hódfarkú cserépfedésű magastető, a téglaburkolatos árkádsor, a fa- és kerámia fedésű zárt erkélyek, a hatalmas toronyépítmény méltó helyei a közösségi létnek.
Kulturális és Művészeti Élet a Főtéren
Veresegyház kulturális adottságai, művelődési hagyományai folyamatosságot mutatnak, megőrizve a tárgyi és személyes emlékeket. Veresegyház középületeiben és terein az itt élő művészek alkotásai láthatók: Kun Éva Ferenczy Noémi-díjas keramikusművész, Mizser Pál festőművész, Tóth Lívia textilművész, Módy Péter szobrász-restaurátor, Megyeri László és Horváth István szobrász munkái. Ezek az alkotások nemcsak a város esztétikai értékét növelik, hanem a helyi művészek tehetségét is bemutatják. Veresegyház megtartotta a falusi életformához kötődő szokásait, hagyományait, népművészeti emlékeit. A hajdan volt helyi paraszti élet személyes tárgyait és munkaeszközeit a Tájház gyűjti. Kulturális igény teremtette hagyomány a rendszeressé váló zenei koncertek, köztük az orgonamuzsika, amelyeknek a katolikus és a református templomok adnak otthont.
Templomok és Emlékművek
Az Árpádházi Szent Erzsébet tiszteletére emelt római katolikus templomot Migazzi Kristóf váci püspök 1778 novemberében szentelte fel. Az egyhajós, középtornyos templom copf stílusban épült, főoltárképe Szent Erzsébetet ábrázolja. Márványutánzatú oltárképe és értékes szószéke XVIII. századi munka. A templom mögött kialakított téren 1996 augusztusában avatták fel Kő Pál Munkácsy- és Kossuth-díjas szobrászművész Anya című alkotását, amelyet a város a II. világháborúban hősi halált halt veresegyházi katonák emlékére állíttatott. Megyeri László szobrász török mészkőből és bronzból készült szobrát 2006-ban helyezték el.
Veresegyház református temploma II. József 1781-ben kiadott Türelmi Rendelete jegyében épült 1784-1798 között. Ez a templom is fontos része a város kulturális és vallási életének, otthont adva a rendszeres zenei koncerteknek.
Oktatási Intézmények
A város nagy hangsúlyt fektet az oktatásra, számos modern intézménnyel büszkélkedhet. 1996-ban Veresegyház város polgármesterét a Magyar Urbanisztikai Társaság HILD-díjjal tüntette ki a város organikus térszerkesztéséért, fejlesztéséért, az egységes városkép kialakításáért. Elsőként felépült az új szociális otthon, majd következtek azok az új városrészek, középületek, amelyekben a városban élő képzőművészek munkáit is elhelyezték. Ilyenek a Liget óvoda, Széchenyi téri óvoda, a Csonkás, a Ligetek, a Mézesvölgyi iskola.
2003-ban készült el Zsigmond László építész tervei alapján a Mézesvölgyi Általános Iskola. A három ütemben megvalósult, magastetővel fedett, tagolt tömegű épület bejárata egy udvart ölel körül, főbejárata a városi rendezvényeknek is helyt adó aulába vezet. Az iskola épületében Kun Éva keramikus több ivókútja szolgálja a felfrissülést. A 7200 négyzetméteres beruházásban uszoda és tornaterem is helyet kapott, amelyet nem csak a tanulók, de valamennyi városlakó használhat. A tantermek az épület hátsó részén körfolyosós elhelyezkedésűek. Ezt az épületet is, mint minden más közintézményt, termálhő fűt.
Természeti Adottságok és Látványosságok
A szép fekvésű, dombokkal ölelt település természeti adottságait gazdagítják a mesterségesen kialakított tavak: az Öreg-tó, a Pamut-tó, illetve a Sződ-Rákos patak medrével összekötött Ivacsi-tó. Ezek a tavak és azok élővilága megnyugvást és remek kikapcsolódási lehetőséget jelentenek a lakosoknak. Szabadstrand is található, ami felüdülés egy forró nyári napon. Hétvégente horgászparadicsommá változik az Öreg-tó, az Ivacsi-tó és a Pamut-tó egy része. Kellemes sétákat tehetünk a tavirózsa jelzéseket követve a tavak körüli tanösvényen.
A Veresegyházi Tavak Tanösvényt mindenképpen érdemes bejárni egy kirándulás alkalmával. A 11 állomást számozott akácfacölöpök jelzik, melyekről a színes állat- és növény fotókkal, korabeli térképekkel illusztrált tanösvény füzet ad leírást. A kis kör (1-3, 7-11. állomások) időigénye körülbelül 1,5 óra, míg a teljes kör (az összes tó körül, 11 állomás) bejárásához körülbelül 3 órára van szükség.
Medveotthon
A Veresegyház határában, 1998-ban megnyílt Medveotthon vonzó természeti és turisztikai látványosság. Közép-Európa egyetlen medvemenhelye, ahol három és fél hektáron 39 barnamedve él, ezen felül 1,5 hektáron 26 farkas is otthonra talált. Az öt és fél hektár területen kialakított Veresegyházi Medveotthon az Állatvédő Világszervezet (WSPA) és a Veresegyházi Önkormányzat összefogásával jött létre. A medve- és farkasotthont a természetes élőhely minél tökéletesebb reprodukálása érdekében tizenöt hektáros fenyves erdő veszi körbe. A gyönyörű környezetben két, egyenként 160 négyzetméteres mesterséges tavat alakítottak ki, melyekben telepített kárászok élnek. Az állatok számára nyolc mesterséges barlangot építettek, ahol a medvék elrejtőzhetnek, a fára mászás lehetőségét a ligetes akácos biztosítja. Az állatok örökbefogadhatók, az alapítvány támogatásával együtt jár a kitüntető „menhelyi nevelőszülő” cím. A medveotthon az év minden napján látogatható. Az érkezőket hideg- és melegbüfé várja, ahol az állatok számára vásárolható csemegéket (répát, mézet) is kínálnak. A gyerekek programját ugrálóvár, kézműves foglalkozások és pónilovaglás színesíti. A látogatók az állatokat testközelből láthatják, és saját kezükkel, fakanálból etethetik meg mézzel a mindig éhes macikat.
Termálfürdő
1987-ben Veresegyház termálkutat fúratott, 1520 méter mélységből tárták fel a 65 Celsius-fokos hévizet, amelynek összetétele, gyógyhatása megegyezik a budapesti Széchenyi fürdő vizével. Elsősorban ízületi, reumatikus problémák gyógyítására szolgál. Évente 80-90 ezren látogatják a termál medencét. A hévizet a város középületeinek fűtésére is hasznosítják, ami a település fenntarthatósági céljaihoz is hozzájárul. A fürdő jelenlegi területén egy nagy szabadtéri termálvizes pihenő medence várja a vendégeket, a víz hőfoka 36-38 Celsius fok, mélysége 80 cm.
Közlekedés
Veresegyház Budapesttől 25 km-re fekszik, így autóval, motorral, vonattal, és autóbusszal is megközelíthető. Autóval az M3 bevezetője felől könnyen elérhető. Vonattal Budapest-Nyugati pályaudvarról 45 perc az út, busszal pedig Újpest-Városkaputól 48 perc az út a városba. A településen 1911. szeptember 2-án 12 vonatpár közlekedésével megindult a villamos vontatású vasút Budapest-Veresegyház-Vác között, Veresegyház-Szada-Gödöllő kitérővel. Ez a vasúti összeköttetés jelentősen hozzájárult a település fejlődéséhez és könnyű megközelíthetőségéhez.
tags: #veresegyhaz #varos #fotere