A történelem során a szakmákhoz és közösségekhez tartozás nem csupán a munka világát, hanem a szabadidő hasznos és közös eltöltését, a szellemi fejlődést és a közösségépítést is jelentette. Ezen keretek között születtek meg olyan elismerési formák és „oklevél szövegek”, amelyek nem feltétlenül formális diplomákat jelentettek, hanem a közösségi megbecsülés, a humor és a bajtársiasság szellemét hordozták. A cukrászok, akárcsak sok más szakma képviselői, aktív résztvevői voltak ezeknek a mozgalmaknak, ahol a tehetség, a szívósság és a személyiség egyaránt megbecsülésre talált, gyakran játékos, „vicces” formában. Az alábbiakban egy részletes betekintést nyújtunk a munkásmozgalom egyik legizgalmasabb fejezetébe, a munkássakk történetébe, amelyben a cukrászok is megtalálták a helyüket, és ahol a közösségi élmények, valamint az egyéni sikerek formális és informális „oklevelek” formájában egyaránt kifejezésre juthattak.
A Munkássakk Mozgalom Gyökerei és Kialakulása: Egy Közösségépítő Játék
A huszadik század elején a társadalmi változásokkal párhuzamosan a munkásszervezetek új utakat kerestek tagjaik szabadidejének hasznos eltöltésére és szellemi fejlődésének elősegítésére. Ebben a kontextusban vált kulcsfontosságúvá a sakk, mint intelligenciafejlesztő és közösségformáló tevékenység.
Németországi Kezdetek és a Magyarországi Megalakulás
Az 1900-as évek elején a német munkásszervezetek sakk köröket szerveztek. Ennek kettős célja volt: részben a szabadidő hasznos és közös eltöltése, részben pedig az, hogy a szakszervezeti tagok tudatosságát, szellemi fejlődését játékos formában is elősegítsék. E kezdeményezések olyannyira sikeresnek bizonyultak, hogy 1912-ben már meg is alakult ezekből a körökből a Német Munkás Sakkszövetség, ami a mozgalom szervezett kereteinek első fontos mérföldköve volt.
A német példa hamar visszhangra talált Magyarországon is. 1921-ben létrehozták a Magyar Munkás Sakk Kört (MMSK), amely azonnal a politikai csaták közepén találta magát. A Kör működését és alapszabályait jóváhagyó belügyminiszteri engedélyt csak akkor adták volna meg, ha kihagyják a „munkás” szót az elnevezésből. Mivel az alapítók erre nem voltak hajlandóak, és továbbra is tevékenykedtek, 1926-ban tiltott szervezkedés címén az egész vezetőség vádlottak padjára került. Ez az eset is jól mutatja, milyen politikai feszültségek és ideológiai megosztottság jellemezte a korszakot, és mennyire komolyan vették a hatóságok a munkásszerveződések minden formáját.
A Magyar Munkás Sakk Kör Szellemisége és Nyitottsága
A politikai üldöztetés ellenére az MMSK kiemelkedett a munkássakk csapatok közül barátságos, befogadó szellemiségével. Nem volt olyan szigorú az osztályfegyelem, mint más munkásszervezetekben; kisiparosok és polgári foglalkozásúak is csatlakozhattak soraikhoz. Ez a nyitottság megkülönböztette őket más, rigidabb csoportoktól.
Ezt a liberálisabb szemléletet mi sem bizonyítja jobban, mint az 1930-ban kirobbant vita a magyar munkássakk csapatok szövetségének létrehozásakor. Az MMSK vezetői érvettek az engedékenyebb, ám végül vesztes álláspont mellett, amely szerint ne csak szakszervezeti tagok és szervezett munkások vehessenek részt a versenyeiken. Ez a hozzáállás tükrözte a kör mélyebb meggyőződését, miszerint a sakk ereje és a közösségépítés lehetősége túlmutat a szigorú ideológiai kereteken, és mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni.
Szakmai és Városrészi Csapatok: A Cukrászok Helye a Társasági Életben
A munkássakk mozgalom Magyarországon rendkívül gyorsan terjedt, és addigra, azaz az 1930-as évekre, már körülbelül ötven munkás sakk kör jött létre az országban. Ezek a körök gyakran szakmák vagy városrészek szerint szerveződtek, ami tovább erősítette a tagok közötti kohéziót és identitástudatot. Voltak csapatai a könyvnyomdászoknak, a hírlapterjesztőknek, a szállítómunkásoknak, a bőrösöknek, a grafikusoknak, az esztergályosoknak, a szabóknak - és igen, a cukrászoknak is. A cukrászok csapata éppúgy a munkássakk mozgalom szerves részét képezte, mint a többi szakma képviselőié, bizonyítva, hogy a szellemi és közösségi életre való igény egyaránt jellemezte a különböző foglalkozási csoportokat. A szabók körében játszott például a fiatal Lilienthal Andor, ami jól mutatja a mozgalom tehetséggondozó szerepét.
A Munkássakk, mint Közösségépítő Erő és Kulturális Jelenség
Bármennyire is egyéni játék a sakk, a munkás sakk körökben a hangsúly a közösségépítésen volt. Az elméleti képzéstől a feladványfejtésen át a tanácskozási partikig mindent közösen csináltak. Ez a megközelítés mélyítette a tagok közötti kapcsolatokat és kollektív tudást teremtett.
A Versenyek Népszerűsége és Hatása a Sakktársadalomra
A versenyeknek is a legközösségibb változatára helyezték a hangsúlyt, a csapatküzdelmekre. Tíz, húsz, sőt, időnként harminc táblánál ültek le egymással szemben a munkássakkozók, ami látványos és izgalmas eseményekké tette a mérkőzéseket. Ez a versenyforma rendkívül népszerűnek bizonyult, olyannyira, hogy a Magyar Sakkszövetség is elindította az országos csapatbajnokságot. Ezen a bajnokságon a hagyományos, „polgári” és a munkásegyesületek közösen vehettek részt, ami a mozgalom szélesebb körű elfogadottságát és hatását demonstrálta a magyar sakktársadalomban.
A Munkássakk Folyóirat: A Mozgalom Szervezője és Hangja
A munkássakk világának kulturális csúcsterméke a nem túl fantáziadús, ám annál informatívabb című „Munkássakk” folyóirat volt. Az 1932-es alapítástól egészen az 1939-es betiltásig működött, és a klasszikus sakksajtó funkciói mellett ideológiai vitáknak adott teret, eseményeket szervezett, fiatal tehetségeket támogatott. Vagyis, az egész munkássakk mozgalom fő szervezőjévé lépett elő, nemcsak híreket és játszmákat közölt, hanem a mozgalom szellemi és szervezeti központjaként is működött.
Nemzetközi Kitekintés: A Szovjetunió és a Munkássakk
A szovjeteknek elég bonyolult kapcsolatuk volt a munkássakk mozgalommal. Egyrészt 1925-től a Szovjetunióban is robbanásszerű fejlődésnek indult a munkássakk. A legfontosabb, a leningrádi példán keresztül bemutatva: fél év alatt 200 egyesület alakult 7000 igazolt játékossal. Ez a példa is jól mutatja, mekkora vonzerővel bírt a sakk a munkások körében, és milyen mértékben tudott hozzájárulni a tömeges szerveződéshez.
Ez a fejlődés azonban elvezet a másrészhez, a bonyolult viszonyhoz. Ugyanis amikor a szovjet munkássakkozók krémje elért abba a korba, amikor már csak úgy lehetett tovább fejlődni, hogy a világ nagy sakkozóival összemérik erejüket, akkor a szovjet sakkszövetség vezetése habozás nélkül megvétózta a Nemzetközi Munkássakk Szövetségnek azt a döntését, hogy a munkássakkozók ne vegyenek részt burzsoá rendezvényeken, és ne játszanak polgári bajnokokkal. Ez az eset rávilágít a korabeli ideológiai törésvonalakra és a politikai kontroll erőteljes jelenlétére a sportban és a kulturális életben.
A Magyar Munkássakk Kiemelkedő Alakjai: "Diplomák" a Sakktáblán
A munkássakk mozgalom számos tehetséges játékost és feladványszerzőt nevelt ki, akiknek teljesítménye a korabeli "oklevelek", azaz a sikerek, a hírnév és a közösségi megbecsülés formájában jelent meg. Ezen személyiségek történetei a szívósság, az elhivatottság és a tehetség példái.
Boros Sándor: A "kis Boros" Útja a Nemzetközi Hírnévig
Az 1907-ben született Boros Sándor gyerekként kezdte a Magyar Munkás Sakk Körben, így aztán végig a „kis Boros” megszólítás dukált neki. Ott neveltek belőle erős versenyzőt és külföldön is jegyzett feladványszerzőt. Tehetsége és kitartása hamar megmutatkozott a nemzetközi mezőnyben is.
1927-ben bekerült az első nemzetközi szereplésén bemutatkozó munkásválogatottba. A berlini tornán a tíztáblás csapatversenyen fiatal korát meghazudtolva a negyedik táblán harcolt, és rendkívül sikeresen szerepelt. Még nagyobb elismerést szerzett a feladványfejtő versenyen, amelyet nagynevű szovjet és német sakkozók előtt nyert meg. Ez a korai siker megalapozta nemzetközi hírnevét feladványszerzőként.
1930-ban, mindössze 23 évesen, feladványa megjelent az Evening Standardben, ami hatalmas elismerés volt egy fiatal magyar sakkozó számára. Később német lapokban rendszeresen közölték műveit, ami tovább erősítette a reputációját. 1936-ban a Munkássakk feladványrovatának vezetője lett, ezzel is hozzájárulva a mozgalom szellemi színvonalának emeléséhez. A Magyar Sakkélet főszerkesztője, Tóth László 1941-ben egy külön kiadványt szentelt Boros Sándor legjobb játszmáinak és feladványainak, amellyel végleg beírta magát a magyar sakktörténelembe. Élete tragikusan ért véget, 1944-ben a nácik elhurcolták és megölték.
Az alábbi Boros Sándor játszma elemzése jól mutatja a korszak sakkstílusát és a taktikai mélységet:
- e4 c5 2. Hf3 d6 3. d4 cxd4 4. Hxd4 Hf6 5. Hc3 e6 6. Fe2 Fe7 7. O-O O-O 8. f4 a6(A nyolcvanas években ez az állás ipari mennyiségben fordult elő, köszönhetően annak, hogy az 1985-ös Karpov-Kaszparov világbajnoki döntő kellően divatba hozta ezt a megnyitást. A döntetlenhangulatú alapnóta 9. Kh1 Vc7 10. a4 Hc6 11. Fe3 Be8 lépésekkel folytatódna.)
- Ff3 Hbd7 10. Kh1 Vc7 11. Ve1 Hc5 12. b3 Fd7 13. Fb2 Bac8 14. e5 He8 15. He4 Hxe4 16. Fxe4 g6 17. Bf3 Fc6 18. Hxc6 bxc6 19. Bh3 d5 20. Fd3 Va7 21. Ve2 Hc7(Világos balra néz, a szélső gyalogot meg kell védeni, de igazából jobbra figyel, a királyszárnyi támadást készítette elő a vezérlépés is.)
- f5 exf5 23. Fxf5 He6 24. Vg4 Vd7 25. Bf1 Kg7 26. (Itt a játszma leírása hiányos a felhasználói szövegben, de a következő lépésekből világos győzelme rajzolódik ki.)
- Rxh7+ Kxh7 28. (A bástya feláldozása királytámadás céljából jellegzetes kombinatív elem.)
Boros, Sándor sbstunt "nagyutazása" a lovával
Tipary Lajos: A Szívós Stratéga, Akinek a Kitartás Volt az Oklevele
Az 1911-ben született Tipary Lajos a Könyvkötő Munkások Sakk Körében kezdett el játszani. Tipikus munkássakkozónak mondhatjuk abból a szempontból, hogy elméleti felkészültségének korlátoltságát mérhetetlen szívóssággal kompenzálta. Ez a hozzáállás egyfajta "diploma" volt önmagában: a kitartás és a küzdeni akarás oklevele.
Repertoárját mindössze három megnyitásra szűkítette le: a Caro-Kann, a skandináv és a szláv védelem érdekelte, és ha tehette, világossal és sötéttel is ezekbe az irányokba terelte a partit. Ez a specializáció lehetővé tette számára, hogy mélységében ismerje meg az általa preferált megnyitásokat. Tipary viszont a középjátékot és különösen a végjátékot nagyon szerette, és általában két királyig nyúzta a döntetleneket is, ami ellenfelei számára fárasztó és lélekölő volt.
Ő nyerte az első, 1932-es egyéni munkás bajnokságot, ami jelentős elismerés volt a munkássakk mozgalmon belül. A negyvenes években rendszeresen végzett a nemzeti bajnokságon dobogón, így nem meglepő módon a háború után a válogatottba is bekerült. Bár látása egyre romlott, szódásszifon szemüvegében egészen 1973-as haláláig minden évadban rendületlenül küzdött a csapatbajnokikon, ami a sportszeretet és a kitartás páratlan példája. A sakkon kívül minden más szellemi játék is érdekelte, nyaranta a Római-parton keveredett végtelen sakk-, bridzs- és rejtvényfejtő csatákba, ami jól mutatja sokoldalú intellektuális érdeklődését.
Íme egy Tipary játszma részlet:1.d4 d5 2. Hf3 c6 3. e3 Hf6 4. c4 e6 5. Hc3 Hbd7 6. Fd3 dxc4 7. Fxc4 b5 8. Fd3 a6 9. e4 c5 10. e5 cxd4 11. Hxb5 axb5 12. exf6 Vb6 13. fxg7 Fxg7 14. Ve2 Fb7 15. Fxb5 Vd6(Van annak előnye is, ha valaki csak a (fél)szláv megnyitást szereti: abban nem tudják meglepni. Tipary máris összeszedett egy gyalogelőnyt.)
- O-O O-O 17. Fd2 e5 18. Hg5 Hf6 19. Fd3 e4 20. Hxe4 Hxe4 21. Fxe4 Bfe8 22. f3 d3 23. Vd1 Bab8 24. Kh1 Fa6(Szimagin tartja magát az elvhez, hogy a sakkot nem gyalogra, hanem mattra játsszák, de valahogy nem tűnik átütőnek a támadása, a gyalogok meg fogynak…)
- (Hiányos részlet a felhasználói szövegben.)
- Ff4 Vxf4(Nem volt muszáj ütni, 26. … Bb4 27. Va5 Vb6 28. Vf5 Vg6 után sem áll jól sötét, de legalább megmaradt volna a vezére.)
- Fxh7+ Kxh7 28. Vxf4 Bxb2 29. Vxf7 Bc6 30. Bab1 Bxb1 31. Bxb1 d2 32. Vf5+ Bg6 33. h4 Kh6 34. Vf4+ Kh7 35. Vxd2 Fc8 36. Vd3 Kh6 37. Vd2+ Kh7 38. (A játszma leírása itt is hiányos a felhasználói szövegben, de a kommentár szerint Tipary gyalogelőnye megmaradt.)
Szedlacsek Lajos: A Mester, a Legendák és a "Trükkök" Embere
Méghogy a sakkozók unalmasak! Szedlacsek Lajos a legjobb ellenpélda, a róla szóló legendákból, sztorikból, bűnügyi újságcikkekből (!) egy igazán izgalmas életút rajzolódik ki. Az MMSK-ban tanult meg sakkozni, ami jól mutatja a munkássakk körök tehetséggondozó szerepét.
1931-ben már arról írt a Népszava, hogy a Szabók Sakk Körében szimultánt ad a fiatal, 21 éves játékos, akinek pályafutását majd nyomon követik. Lindner László visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy a Ceylon kávéház volt a sakkalvilág gyűjtőhelye, és annak bajnoka Szedlacsek. A kávéházi sakkozás a korabeli szellemi élet fontos része volt, ahol a játékosok nemcsak megmérettették magukat, hanem trükköket és fortélyokat is elsajátítottak.
Egy anekdota is fennmaradt róla: „Egyszer megjelent egy ismeretlen kibic a Városmajor padjainál, és minduntalan beleszólt a partikba, jobbára szamárságokat mondott. Ez persze bosszantott minket, és kihívtuk játszani. Az illető erre csak pénzben volt hajlandó. Noha ez nem volt szokás nálunk, ráálltunk. Először nyertünk kisebb összegeket, azután elkezdtünk veszíteni. A mérleg végül erősen negatív lett a magam és padtársaim számára. Észre kellett vennünk, hogy erős sakkozóval van dolgunk, s utóbb ki is derült, hogy ellenfelünk - aki persze egy idő után nem jelentkezett többé - nem volt más, mint Szedlacsek Lajos későbbi mester, a Ceylon egyik bajnoka. E kávéházban a trükkök egész tárházát alkalmazták, amelyeknek további sorolását mellőzöm.” (Milyen kár! - tehetjük hozzá.) Ezek az informális történetek és trükkök akár a "vicces oklevél szövegek" egy sajátos formájaként is értelmezhetők, amelyek a közösség emlékezetében éltek tovább.
A háború utáni világot nehezen viselte, megélhetésre is nehezen futotta, így újból „trükkökhöz” folyamodott. Az 1948-as években, ahol feketén mérték a húst, rendőrnek adta ki magát, és menten megbírságolta a drágító henteseket. Az ilyen gyöngyélet természetesen előbb-utóbb sitibe vezet, Szedlacsek is rövid idő alatt a Markóban találta magát. Az újságíró a pere során beszámíthatatlannak mutatkozó Szedlacseket a sakkozásról is kérdezte, amire egy komoly irodalmi mű vázlata jelent meg a válaszban: „A cellatársaim nem tudnak vakon sakkozni. A poloskákat tanítottam hát meg, de mindig megvertem őket.” Ez a történet is a személyiségének különlegességét és a sakkhoz való egyedi viszonyát emeli ki.
Pedig amikor tudott és akart a sakkra koncentrálni, szép eredményeket ért el. 1955-ben például megnyerte a budapesti schnell bajnokságot az akkori magyar sakkozás elitje előtt. 1956 után Clevelandbe költözött, és bekapcsolódott Ohio sakkéletébe: 1958-ban majdnem megnyerte a clevelandi egyéni bajnokságot, csak éppen egy magyar sakkozó, bizonyos Benkő Pál megelőzte. Az amerikai nyílt bajnokságon mindig elindult, és a fiatal amerikai sakkozókat rendszeresen meglepte otthonról hozott kombinatív játékával, ami az emigrációban is bizonyította tehetségét és a magyar sakkozás erejét.
Íme egy Szedlacsek játszma elemzése:1.d4 d5 2. Hf3 Ff5 3. c4 c6 4. Hc3 e6 5. g3 Hd7 6. Hd2 Hgf6 7. Fg2 Fe7 8. O-O c5 9. cxd5 cxd4 10. Hb5 Vb6 11. dxe6 Fxe6 12. a4 Bd8 13. Vc2 O-O 14. Hc4 Vc5(Otteson túl pedánsan játszik: Minnesota ifjú bajnoka, aki az előző évben aratta élete legnagyobb győzelmét az akkor még gyerek, de már zseniális Bobby Fisher ellen, nem hajlandó szamárfület hajtogatni a tábla sarkára, pedig most az lett volna a jó megoldás. 14. … Fxc4 15. Vxc4 15. a6, és most nem mehet Hxd4 16. He5 miatt.)
- b3 Hd5 16. Fa3 Hb4 17. Fxb4 Vxb4 18. Hxd4 Hc5(Szedlacsek le is csapott a pontatlanságra, begyűjtötte a gyalogot, ami jellegzetes opportunista játékstílusát mutatja.)
- Hxe6 fxe6 20. Bab1 Ff6 21. Ff3 b5 22. axb5 Vxb5 23. b4 Hd7 24. Va2 Hb6 25. He3 Vd7 26. Fg4(Hirtelen sötét e gyalogja és vele együtt az egész állás ramaty helyzetbe került, világos támadása egyre veszélyesebbé válik.)
- … Bde8 27. Bbd1 Vf7 28. Bd6 Kh8 29. (Hiányos részlet a felhasználói szövegben.)
- Bxe8 Vxe8(Sötét még megpróbálkozik a lehetetlennel, ellentámadást indít az f gyalog és világos király állása ellen, de világos egy elegáns cserekényszerítéssel eloltja az ellentüzeket.)
- Hf5 Fc3 32. Vxa7 Ve4 33. Vxb6 Vxg4 34. He3 Ve4 35. b5 Fd4 36. Vd6 Be8 37. Vc6 Ve5 38. Hf5 Fc5 39. e3 Be6 40. Vc8+ Be8 41. Vd7 Bf8 42. Hd4 Bf6 43. b6 h5 44. b7 h4 45. He6(Persze, itt már minden nyert volna, de egy különösen szép lépéssel fejezi be Szedlacsek a partit, demonstrálva a kombinatív tehetségét.)
- … Bxe6 46. b8V Vxb8 47. (A játszma leírása itt ér véget a felhasználói szövegben, világos döntő előnyével.)
A Római-part: Emlékek és Közösségi Terek, mint Életbölcsesség "Oklevelei"
A munkássakk mozgalom mellett a közösségi élet másik fontos színtere a Római-part volt, ahol az emberek nem csupán kikapcsolódni, hanem beszélgetni, emlékezni és a közös múltat megőrizni is tudtak. Ez a részlet a közösség szellemi "oklevelét" adja át, humorral és mély gondolatokkal fűszerezve.
Az Ajtónyitóktól a Muskotályosig: Egy Beszélgetés Kezdete
Egy baráti társaság ül össze, és a régi időkről beszélget.- Na, ne! - vigyorodott el Gutentág. - Hol van az már! - sóhajtott a Rabbi.A beszélgetés egy apró, de jelentős részletnél, az "ajtónyitónál" akadt el.- Ajtónyitó, hogy pontosak legyünk - villant fel Balogh Tamás szeme. - A sumákok álltak az ajtóknál, én meg robotoltam. Tonnás ajtókat nyitogattam az izzó koksz előtt.- Ajtónálló, ajtónyitó… - hümmögött Gutentág. - Csak nem a muskotályoshoz vezető titkos ajtóról van szó?Ez a kérdés azonnal vicces felhangot adott a beszélgetésnek, utalva a közös múlt egy vidám, esetleg pajkos emlékére.- Nem is tudtok mással froclizni - válaszolt lemondóan Balogh Tamás. - Ne ragadjunk le a muskotályosnál! - csattant fel Pofapénz.
A Római-part Vonzereje: Ami Összeköt
A barátok a Római-part vonzerejéről elmélkednek, ami egy mélyebb közösségi érzést is kifejez. Három fő okot említenek:Egy: a nyugalom, amit a hömpölygő víz áraszt. Ez a természeti elem alapvető fontosságú a kikapcsolódásban és a feltöltődésben.Kettő: a kitűnő társaság, ami mindig összejön. A közösség maga az érték, a barátságok és a közös élmények.Három: a vidám evezősök hada, a napsütötte izmos lányok. Ez a mozgás, az életöröm és a fiatalság megtestesítője.- Meg az emlékek, a helyi történelem, legyen ez az ötödik - kapcsolódott be Tanárúr a szófolyamba, aki eddig szótlanul szopogatta a brendijét. - Itt van ez a Tomi gyerek, nektek persze Tomi bácsi, aki legalább hat árvizet élt át itt a parton.- Tudjuk, tudjuk - erősítette meg a Rabbi. - Még valami kiállítást is akart csinálni a képeiből, itt nézegettük valamennyien.Ezek a közös emlékek és a helytörténeti anekdoták alkotják a közösségi "oklevelet", amely a tagok számára a múlt és a jelen összekötő kapcsa.- Mi lenne, ha a parton folytatnátok az értékes eszmecseréteket? - hangzik el a kérdés, jelezve a hely szellemének fontosságát.
Csónakházak, Filmforgatás és Kötelességtudat
Gutentág is megosztja saját indítékát:- Nekem van - vigyorgott Gutentág. - Évtizedeken át voltam csónakházas, tudhatjátok. Ha engem kérdeztek, én a hajdani csónakházak miatt járok le szinte naponta a partra. Az egykori csónakházak emléke a múlt egy letűnt korszakát idézi fel, amely mélyen gyökerezik az emberek emlékezetében.Váratlanul Burma szól közbe: - Egy korsóra mindenki a vendégem.- Aha - örvendezett a Törpe. - Azért nem láttunk napokig.- Kisuvickolt képpel ágáltál valami reklámfilmben? - kérdezte valaki.Burma magyarázatot ad távollétére, egy kevésbé dicső, de annál pragmatikusabb tevékenységre utalva.- Néger az, aki más helyett, más nevében elvégzi a kényes munkát. - Így van - erősítette meg Burma. - Én most egy elég vacak filmnovellából csináltam egy elfogadható forgatókönyvet. Nem lett remekmű, persze, ha várat akarok építeni, ahhoz igazi kő kell, de itt csak vályogot kaptam. De egy jó nevet is, Balázs Béla-díjasat, a megfelelő pénzzel. S annak a zsozsónak a fele nálam kötött ki.Ez a történet, bár a pénzről szól, a kreativitásról, a megalkuvásról és a túlélésről is mesél, ami a "vicces oklevél szövegek" informális, hétköznapi formája lehet. Megiszogatták a Burma által kikért söröket, még Balogh Tamás sem akarta muskotályosra váltani a maga adagját. Drágállották ugyan, de hát Burma volt a gavallér.
Találkozások a Parton és a Múlt Rétegei
A beszélgetés közben az élet is zajlik a parton. A Nánási úttól a Kadosa utcán csak pár lépés a part - s íme, ki jött velük szembe? Az előbb emlegetett Tomi bácsi, aki Verpelétről jár vissza hetenként a partra meg a faházba. Csatlakozott hozzájuk, természetesen, s elárulta, hogy nem messze, a Bíbicnél Stabil is megtalálható, bár ő az utóbbi időkben nemigen táborozik a parton, inkább a gázgyári focipálya büféjében vagy a pléhgombában fogyasztja el a napi kötelezőt.
Tanárúr megmutatta, hol voltak a gyerekkora kedvenc kosaras strandjai akkoriban, amikor még olyan tiszta volt a Duna, hogy a helyi élelmes braunhaxlerek lajtoskocsival hordták be a sűrűn lakott belső területekre a donauwassert, s amikor még a békásmegyeri sváb leányzók vitték az üdülőknek nagy kannákban a frissen fejt házi tejet.- Összekevered a korokat, Tanárúr - vélte Pofapénz. - Egyszerűen elragadtak az összefonódott emlékek és az álmok.Burma itt született a parton, de sem a kosaras strandokra, sem a malmokra nem emlékezett. Egyedül Tomi bácsiban rémlett valami a háború előtti malmokról, de egy-két korsó után mindenfélék eszébe szoktak jutni. Tanárúr nem sértődött meg.- Ne bántsd! - rúgta őt bokán a Törpe. Némi ordítozás támadt, de az érkező friss korsók elfojtották a horgadó indulatokat. Ez a dinamikus beszélgetés, a generációk és emlékek keveredése mind-mind hozzájárul a közösségi narratíva gazdagságához.
Mi Vonz Minket Ide? A Közösség Ereje és a Haza Fogalma
A beszélgetés a mélyebb okok felé fordul, amiért az emberek naponta lejárnak a partra.- Burma azt kérdezte, hogy mi vonz le bennünket naponta ide. Sok válaszunk van, ugye. - indítja el a vitát valaki.- Gutentágot a hajdani csónakházak emléke hozza le, Burmát a bérelhető kabinok iránti nosztalgia, a feszes fenekű evezőslányok korokon átívelő illata, a Törpét az egykori vízparti parádék hangulata, amikor dobolhatott, trombitálhatott kedvére.- Mindig volt fuvarlevelem - tiltakozott a dózeros. - Ha nem is szabályszerű, de volt. - Vigyáznak már a népek - legyintett Sunya. - Nem veszítenek el, legfeljebb néhány papírzsebkendőt.
Végül Tanárúr foglalja össze a lényeget.- Száz szónak is a vége - szakította meg a névsort Tanárúr -, mindenkit látszólag más hoz le ide.- Egy dolog? - kérdezi valaki.- Egy dolog, bizony - fejezte be a mondandóját Tanárúr.- Ne haragudj, Tanárúr, de ez marhaság! - csattant fel Pofapénz. - A hazánk Magyarország, vagy ha úgy tetszik, a Kárpát-medence, a Római csak egy városrész, sőt egy városrésznek is csak a része.- Nem illik? - gondolkodott el Tanárúr. - Amikor ti a hazáról beszéltek, végigszalad a fejetekben az összes táj, falu és város, hegyek, erdők, folyók, s ami velük jár? - Bizony, a haza elsősorban az a föld, az a város, az a folyópart, ahol élünk, házaival, fáival, embereivel, történelmével együtt.Ez a gondolat arra világít rá, hogy az otthon, a haza érzése a közvetlen környezetből, a közösségi terekből és a megélt történetekből fakad.- Mi, rómaiak… - tért vissza az órákkal korábbi gondolatára, amit Gutentág a muskotályoslopás történetével zúzott szét. - Akkor nekem volt igazam.- Rómaiak is - vette a lapot Pofapénz.- Valakitől azt hallottam, vagy valamelyik óbudai költő írt róla, nem is tudom - gondolkodott el Burma -, hogy Óbudának hét lelke van.- Szűkkeblű volt a te költőd - mosolygott Tanárúr. - Ragaszkodott a szent heteshez - dünnyögte a Rabbi. - Nem sértődnek meg, akikről ritkábban esik s…
Ez a beszélgetés, a maga humorával, anekdotáival és bölcsességeivel, egyfajta élő, közösségi "oklevél", amely a Római-part és az ott élő, találkozó emberek történetét, szellemiségét őrzi meg. Akárcsak a munkássakk körökben elért eredmények, vagy a cukrászok részvételük révén szerzett elismerése, ezek a történetek is a közösségi megbecsülés és a hovatartozás egyedülálló formái.
tags: #vicces #oklevel #szovegek #cukraszoknak