Az emberek sokféle okból utaznak: van, akinek a tengerpart, másoknak a hegyek, a hajnalig tartó bulik vagy a kikapcsolódás a legfontosabb egy nyaraláson, nekem biztosan az egyik első szempont a kaja. Én igazából az ételeken, ízeken keresztül kapcsolódom először az új országokhoz. Így történhetett, hogy kiköltözésem óta majdnem tíz kilót híztam, mert még mindig mindent meg akarok kóstolni, aztán megfőzni.
Az izraeli gasztronómia alapkövei
Az igazi izraeli kaja, ami eredetileg arab, de már az ókori egyiptomiak is fogyasztották, a humusz. Igazából vízválasztó étel is, csak szeretni vagy utálni lehet, sokan mégsem kóstolják meg, pedig nagy veszteség kihagyni. Sokféle változatban készül: a legegyszerűbb csicseriborsóból, citromléből, fokhagymából, olívaolajból és tahiniből áll. Az én kedvencem, a maszabacha meleg, krémes, tele főtt csicseriborsóval. A másik kedvencem a 'humusz ful', ami olyan mintha a tetejére lencsefőzeléket raktak volna. És ami a legjobb: hogy mindezt friss, meleg pitával tunkolva esszük, semmi finomkodás. Mellé egy fél nyers hagymát, ami itt valahogy istenien édes, és kemény tojást adnak még.
A falafel nem kérdés, az egyik alapvető eleme az izraeli konyhának. Eredete szintén homályba vész, mert akár Európában a rétest, ezt minden közel-keleti ország sajátjának hiszi. Meglepő fordulat: a falafel csicseriborsóból készül - fűszeres darált csicseriborsó olajban kisütve, kicsit olyan, mint egy fasírt. A legtöbbször persze pitában eszik, de remekül illik humusz mellé is. A tahini eredetileg csak a szezámmagpaszta neve, de az ebből készült szószt is így hívják. Szintén fura lehet elsőre, és sokan nem szeretik. Én azóta érzem magam igazi izraelinek, mióta tényleg mindenhez képes vagyok tchinát enni. Ez a paszta rengeteg itteni ételnek az alapját képezi: ezt teszik salátákra, pitába a swarmához, a humuszba, de használják édességekhez is. Az itteni gyerekek nem vajas-mézes kenyeret esznek, hanem datolyamézes-tchinás kenyeret.
Zsidó tradíciók és a levesek kultúrája
A zahói zsidók szinte teljes csoportja Izraelbe vándorolt az 50-es években. A múlt szellemét és emlékeiket vitték mindössze magukkal, köztük az ún. kube hamousta levest, amely a mai Izraelben nagy kultusznak örvend. Három változata a legnépszerűbb: a vörös, céklás; a kissé édeskés, lágyabb paradicsomos és a zöld. Nekem volt szerencsém igazi kurd felmenőkkel rendelkező családnál enni ilyet Jeruzsálemben, azóta is a számban van az íze. Na most a leveses változaton kívül is van millió féle olajban sült kube is, sokféle töltelékkel, a sajton a húson át az édes változatokig. Mindenféle nevük van attól is függően, miből készül a külseje: grízből, bulgurból, rizssből, sőt akár sütőtökös lisztes keverékből is.
Recept: A tökéletes csirkehúsleves | The Jewish Chronicle
A zsidó ünnepek és szokások a holdhónapokkal és napévekkel számoló zsidó naptárhoz kötöttek. Nagyon ritkán, de vannak olyan napjai a zsidó évnek, amelyek a polgári naptárhoz kapcsolódnak. Ahogy arról már több helyen írtunk, az eső a zsidók számára elengedhetetlen: Izraelben élet-halál kérdése volt évezredeken át, hogy megfelelő időben megfelelő mennyiségű eső esik-e. A jó esős évszak jó termést és bőségesen elérhető ivóvizet jelentett, míg a szárazság halált hozhatott a nyájakra és tönkretehette a gazdaságot.
A vöröslencse mint egészségforrás
Szögezzük le, a vöröslencse szuper egészséges. Nem kell hosszú órákon át áztatni főzés előtt, mint a többi lencsefajtát, mégis könnyen emészthető, úgyhogy kisbabának is nyugodtan adhatunk belőle. Ráadásul hamar megfő. Röviden, a vöröslencse remek, fantasztikus, csodálatos. Évekig mantráztam magamnak valami hasonlót, mikor elkészítettem egy-egy vöröslencsés receptet. Mégse ízlett soha a végeredmény. Akármit csináltam, mindig túlságosan fullasztónak éreztem a vöröslencsés ételeket. Csak szegény vöröslencse nem tudta belopni magát a szívembe. Míg meg nem találtam az alábbi vöröslencseleves receptet. Ez ugyanis könnyű, picit pikáns és eszméletlenül finom.
Receptvariációk: A tökéletes vöröslencse leves nyomában
Az egyik módszer szerint a lencsét megmossuk, majd egy éjszakára áztatjuk annyi vízbe, amennyi éppen ellepi. A fokhagymát szétnyomjuk, és olajban megfuttatjuk. A darabokra vágott vöröshagymát, sárgarépát, póréhagymát és szárzellert rádobjuk, és kevergetve gyorsan átsütjük. A paradicsompürét belekeverjük, és vízzel fölengedjük, és felforraljuk. A beáztatott lencsét lecsöpögtetjük, és a paradicsomos lébe szórjuk. Lefedve 30-40 percig főzzük, ezalatt a zöldségfélék és a lencse meg kell, hogy puhuljon. A citromlevet és a római őrölt köményt hozzáadjuk. Megsózzuk, megborsozzuk, chilivel ízesítjük. Kis lángon további 10-15 percig meg-megkevergetve főzzük. Főzhetünk a levesbe cérnametéltet is, így a levesünk még gazdagabb lesz.
Egy másik, hatékonyabb megközelítés: a vöröslencsét alaposan megmossuk, 10 percre áztassuk be forró vízbe. Míg a lencse ázik, daraboljuk apróra a hagymát és reszeljük durvára a sárgarépát, majd egy kevés olajon dinszteljük meg őket alaposan. A lencsét öblítsük le, és adjuk a zöldségekhez. Adjuk hozzá a pirospaprikát és a paradicsomlevet. Öntsük fel zöldségalaplével. Közepesen erős lángon főzzük 15-20 percen keresztül. Mikor elkészült, pürésítsük le. Ízesítsük sóval, borssal, egy kevés citromlével.
További izraeli kedvencek és ízek
A shakshuka egyszerűen az izraeli lecsó, sokáig főzött paradicsommártás kaliforniai paprikával, rengeteg hagymával, fűszerekkel, a végén tükörtojással sütve. A lényege a sok érett paradicsom és az izraeli fűszerek. Alapvetően sok római kömény, só, bors, de lehet zaatar fűszerkeverékkel is bolondítani. Van egy zöld változata spenóttal, és sokszor készítik padlizsánnal, egy itteni feta sajttal a tetején. A madzsadra egy libanoni étel, egyszerűen lencsés rizs, amit isteni keleti fűszerekkel ízesítenek: fahéjjal, római köménnyel, korianderrel és sok-sok sült hagymával keverik össze. A tabulé az egyik különlegessége, hogy a petrezselyemzöld nem fűszerként, hanem kifejezetten salátalevélként szerepel benne. Ez egy petrezselyemsaláta bulgurral, vagy petrezselymes bulgur saláta, attól függően, épp mi van túlsúlyban. Van benne még menta, paradicsom, uborka apróra vágva.
A szambuszak egy egyszerű töltött tészta, amit az igazán jó helyeken a szemed előtt tesznek be a kemencébe. Ha valamiért imádok itt élni, az a reggeli. Az izraeliek igazán tudják, mi kell egy igazi reggeli fiesztához. Ennek a bőséges reggelinek az eredete még a kibucokhoz köthető, ahol sokan ettek egy asztalnál, és kipakoltak mindenfélét, amiből mindenki megtalálhatta a kedvére valót. A malabi egy kukoricakeményítőből készült tejes puding, aminek a tetejére klasszikusan rózsavizes szirupot és pisztáciát tesznek. A rugelach pedig alighanem itt a legbrutálisabb, szinte folyik belőle a csoki, nem lehet szépen enni, az ember garantáltan fülig csokis és cukros lesz tőle. A knafeh az arab desszertek királynője, belül édes sajt és tészta, a tetején pisztácia. A tetején lévő tésztaszálakat kadaifnak hívják. Ez valójában nem más, mint egy vékony cérnametélt - úgy készül, hogy a folyékony tésztát forgó vaslapra csorgatják.
Ezek az ételek nemcsak táplálnak, de egyfajta kulturális hidat is képeznek a múlt és a jelen között Izraelben. Legyen szó egy gyors vöröslencse levesről a hétköznapokon vagy egy bőséges reggeliről a hétvégén, az izraeli konyha minden egyes falatja történeteket mesél a Közel-Kelet ízeiről.