Zöldborsó Kifejtése és Tartósítási Módszerek

A borsó (Pisum sativum) az emberiség által az egyik legrégebben ültetett növények közé tartozik. Bár a rendszertanában még vannak vizsgálatra szoruló területek, kertészeti szempontból a csoportosítása egyszerűbb, hiszen a felhasználás és a megjelenés az alapja. A zöldborsó termesztése, betakarítása és feldolgozása során számos módszer áll rendelkezésünkre, a kézi fejtéstől a gépesített betakarítási technológiákig, és az egyszerű fagyasztástól a komplex befőzési eljárásokig. Cikkünkben részletesen bemutatjuk a zöldborsóval kapcsolatos tudnivalókat, különös tekintettel a kifejtési és tartósítási praktikákra.

A Zöldborsó Fajtái és Környezeti Igényei

A zöldborsó kerti termesztéséhez alapvető fontosságú a megfelelő fajta kiválasztása és a környezeti igényeinek ismerete.

Fajtaválasztás és Vetés

A borsófajtákat a felhasználás és a megjelenés alapján csoportosíthatjuk:

• Kifejtőborsó: Sima, gömbölyű magja van, melyet könnyű a héjától is megfosztani. Rövid tenyészidejű fajták tartoznak ide, magjuk éretten sima, nem töppedt. Legismertebb közülük a Rajnai törpe vagy más néven Petit Provencal (Petiborsó). Ezek a fajták sokkal korábban vethetők, nem fagyérzékenyek.
• Velőborsó: Ebben a fajtában a cukor lassan alakul keményítővé, így sokáig zsenge marad. Hosszabb tenyészidejűek, a magok felülete ráncos, töppedt. Később kell elvetni, különben nem fog teremni, elfagy, megcsökik, mivel nem bírja ki a telet és a fagyokat. Több vízre van szüksége, ezért olyan talajban érdemes helyet keresni neki, amely jó vízgazdálkodású, vagy pedig sokat kell öntözni.
• Cukorborsó (Pisum sativum convar. saccharatum SER.): Ennek a fajtának a hüvelye is fogyasztható, folyamatosan szedhető. A cukorborsó a legelterjedtebb, mely a növény édeskés ízére tesz utalást.
• Takarmányborsó: A kifejtőborsó egyik alkategóriájának tekinthető, megjelenésük hasonló, viszont igénytelenebbek.

A vetési időpontok tekintetében általános szabály, hogy először a kifejtőborsókat, majd valamivel később a velőborsókat vessük. Az Expressz borsó védett helyen már novemberben is vethető, ilyenkor lombbal takarják a hidegtől védve. A Rajnai törpe borsó vetési ideje március közepén van, amikor a talajhőmérséklet már 4-5 °C fok. A cukorborsó vetési ideje nem tér el a többi borsófajáétól (március-április).

A zöldborsó vetése az egyik legkorábbi a tavaszi vetések közül, ugyanis a borsó hidegtűrő növény. Már akár 3-4 °C-on csírázik, és a kikelt növények 4-5 °C-os fagyot is elviselnek, illetve, ha elfagytak, később újra kihajtanak. Azonban, ha a korai vetését lekéstük, legközelebb csak nyáron vessük. Ezeknek az átgondolását követően tudjuk szűkíteni a számos kínálatból választható fajták körét.

A borsó vethető az őszi időszakban is, de erre nem minden fajta alkalmas. Keressük az áttelelő borsófajtákat. Az áttelelő zöldborsófajtákat már szeptember közepén elvethetjük, így egy 10 cm-es növény vészeli át a telet (a fagyvédelem érdekében lehet szalmával körülvenni). Tél alá vetésnek nevezzük, amikor még a téli időszakban, jellemzően február közepén ültetünk zöldborsót. Erre alkalmas például a Kevin zöldborsó fajta, ami jól bírja a hideget. Akár az őszi vetés mellett döntünk, akár tél alá vetjük a zöldborsót, ez mindig rejt magában kockázatot. Egy kemény hideg időszakban elfagyhat a vetésünk, ezt kalkuláljuk bele.

Talaj és Fényigény

A borsó környezeti igényeit figyelembe véve válasszuk ki helyét a kertben. Fényigénye nagy, így világos, árnyékolástól mentes területen végezzük a vetését. A szabadföldbe való ültetéskor olyan helyet válasszunk a borsónk számára, mely meglehetősen napos, meleg, és a talaj vízelvezető képessége biztosan jó. A borsó nagy fényigényű növény, árnyékban nem váltja be a hozzá fűzött reményeket.

A zöldborsó a tápanyagdús talajokat kedveli, ezért érdemes már ősszel előkészíteni a földjét. A tápanyagok közül is elsősorban a nitrátból és foszforból hasznosít nagyobb mennyiséget. A növények többsége a semleges kémhatású talajokat kedveli. Azonban, ha a talajra háztartási sósavat csepegtetünk, és az erősen pezsegni kezd, akkor sok meszet tartalmaz. Ha nem, akkor valószínűleg inkább savanyú. Indikátor papír segítségével pontosan megállapítható a talaj kémhatása. Ehhez egy pohárba egyharmad részig földet kell tenni, majd fel kell tölteni vízzel és el kell kevergetni. A teljes ülepedés és letisztulás után bele kell mártani az indikátor papírt. Ha pH 4 alatti vagy pH 9 fölötti, akkor már szélsőséges, javításra szoruló talajról beszélünk. A savanyú talajok mészporral könnyedén javíthatók.

A sötétebb színű talajok több szervesanyagot tartalmaznak, mint a világos színűek. Minél sötétebb a kertünk talaja, annál jobb. Becsüljük meg a talaj felső rétegét, mert az a legértékesebb. A talaj humusztartalma könnyedén javítható istállótrágyával vagy komposzttal egyaránt. Növelik a talaj szervesanyag és humusztartalmát az ott termő növények és gyomok beásott maradványai is: gyökér, levél, szár. (Ilyenkor azonban érdemes arra figyelni, hogy beteg növényi részeket ne ássunk bele a talajba, mert akkor tovább terjedhet a betegség.) A komposztálás fontos kerti munka, melynek gyümölcsét a kertben tudjuk hasznosítani.

Vetésmélység, Távolságok és Gondozás

A zöldborsó 5 °C fok felett kezd csírázni. A csírázási időtartam és a kelés ideje nagyban hőmérsékletfüggő. A borsó vetésmélysége 6-8 cm, ez egyrészt némi védelmet jelent a kertben portyázó madarak ellen, másrészt a talajnedvességet jobban tudja hasznosítani. A borsó magjait 5-7 cm mélyre érdemes ültetni, a borsó sortávolság legyen minimum 25 cm, de 35-nél szélesebb sorközre nincs szükség. A borsók esetében a tőtávolság fontos dolog, nem szabad hagyni, hogy a tövek megfojtsák egymást. Körülbelül 5 cm-t kell hagyni két tő között, mely már a könnyű gondozást is biztosítja.

A kikelt növények a szárazabb körülményeket jobban tolerálják, ilyenkor gyökérzetük mélyebbre hatol, így a mélyebb rétegekben elérhető vizet hasznosítják, azonban ezzel egy időben a talajt száríthatják. A növényt sokszor kell öntözni, nagyon vízigényes, különösen a virágzási időszakban. Vízigényes növény - fontos a vetését követő kelesztő öntözés - de megél öntözés nélkül is. Szükséges a rendszeres kapálása is, mely nemcsak a gyommentesítés miatt, hanem a talaj tömörödöttségét megelőzendő is nagyon fontos. Rendszeresen kell gyomlálni és kapálással lazítani a földjét.

Ha magasra növő fajtát vetünk, annak érdemes támasztékot is készíteni már előre, akárcsak az uborkánál vagy a futóbabnál. A borsó futónövény, bár koránt sem annyira, mint az uborka, de azért fontos, hogy tudjon mire „felkapaszkodni”. Vagy karókat, vagy a sor két végébe lefúrt karók között kifeszített zsinóron legyen lehetősége „támaszkodni”. A zöldborsó biokertben is vethető.

A Zöldborsó Betakarítása

A zöldborsó betakarítása kulcsfontosságú a minőség megőrzésében. A szedést követően gyorsan fel kell használni, mivel nagyon gyorsan veszít a minőségéből, különösen kifejtett állapotban.

Optimális Betakarítási Idő

A kifejtő és a velőborsó akkor takarítható be, amikor a szemek már megduzzadtak, a hüvely meghízott. Házikertben ehhez érdemes mindennap az érés kezdetétől átnézni a növényeket, hiszen lesznek érett magok. A cukorborsót, melynek hüvelye is fogyasztható, folyamatosan szedhetjük.A legrövidebb tenyészidejű fajták termése a vetést követő 11.-12. héten már szedhető is a bokrokról. A borsó virágzásának kezdete fajtafüggő, a vetési időtől számítva már májustól elkezdődhet. A rajnai törpe esetén a virágzás 54 napra történik. Ha folyamatosan szeretnénk zsenge borsót szedni a kertünkben egész nyáron, akkor osszuk több szakaszra a vetést. Ha két vagy háromhetente vetünk egy újabb sort, akkor ennyi időközönként lesz friss, zsenge borsónk. Ha márciusban vetjük el a borsót, akkor kb. 2-3 hét múlva fog kikelni. Újabb 4-5 hétnek kell eltelnie, hogy virágzásnak induljon a kis növény, majd a virágzástól számított 3-4 hét múlva már szedhetünk is róla. Tehát a vetéstől az evésig kb. 9-10 hét telik el. Koratavasszal nagyon ügyelni kell, nehogy egy váratlan fagy tönkretegye az elvetett magokat vagy a kis hajtásokat.

A zöldborsó szakaszos vetésének a célja, hogy a betakarítási időt széthúzzuk (június 1. dekádtól július 1. dekádig). Ezzel a piaci értékesítés idejét nyújtjuk meg, illetve a borsó betakarítására használt célgép, a kombájn kihasználtsága növelhető meg. A zöldborsó tenyészidejét nem célszerű napokban meghatározni, mivel ugyanazt a fajtát, ha később vetik, akkor a tenyészideje megrövidül a napi átlaghőmérséklet emelkedésének következtében. Ezért a borsó zöldérésének várható időpontját a fajták hőegységigénye alapján számíthatjuk ki. A hőegységigény kifejezi azt, hogy hány °C hőmérsékletre van szükség ahhoz, hogy a termés betakarítható legyen. Így először a betakarítás időpontját határozzuk meg, majd ebből számolunk visszafelé, és határozzuk meg a vetés pontos idejét.

A számításnál a napi átlaghőmérséklet és a borsó hőegységszükségletét vesszük figyelembe a következőképpen: a vetéstől a betakarításig a napi átlaghőmérsékletből (a napi minimális és maximális hőmérsékleti értékek átlagából) levonjuk a borsó fejlődéséhez minimálisan szükséges hőmérsékleti értéket (4,4 °C - fejlődési küszöbérték), s az így kapott eredményeket összeadjuk. Figyelembe véve, hogy a borsó fejlődése 4,4 °C alatt leáll, az ennél hidegebb napokat nem vesszük figyelembe. A vetés napjának hőegységszaporulatát 0-nak vesszük.

Egy fajtából, a túlérés elkerülése miatt, csak akkora terület vethető, amely maximum 2 nap alatt betakarítható. Így 30-35 napos betakarítási idő tervezésekor minimum 5-7 különböző hőegységigényű fajtát válasszunk, amelyeket aztán több szakaszban ismételve vetünk. Ugyanazon fajtából az előző szakaszt csak akkor követheti a másik, ha a vetések időpontjai között 29-31 °C hőegység halmozódik fel.A tervezéskor figyelembe kell venni továbbá azt, hogy: az érés idejére hatással van a talaj típusa (lazább homokos talajok könnyebben felmelegszenek és a növény gyorsabban fejlődik), valamint a tápanyagtartalma (a magas nitrogénszint késlelteti az érést). A korai érésű fajtáknak a termőképessége alacsonyabb, mint a kései fajtáké. Azoknak a hőmérsékleti értékeknek az összege, amelynél a növény elkezd növekedni. A zöldborsónál, csemegekukoricánál használjuk elsősorban e fogalmat.

Az optimális betakarítási idő 2-3 nap. Ennek kezdetét a borsó zsengesége határozza meg. A zsengeség az érés előrehaladásával romlik, a termésmennyiség ugyanakkor nő. Ez a növekedés a biológiai érés kezdetéig tart. Az elvénülés veszélye miatt tehát arra kell törekedni, hogy egy-egy szakasz aratását az optimális zsengeségi fokon kezdje meg a termelő, a lehető legrövidebb időn belül fejezze is be. A jó minőségű zöldborsó betakarításával együtt járó kisebb terméstömeget a minőségi átvételi árnak kell kompenzálni.

Kézi és Gépi Betakarítás

Hüvelyt betakarító gép nincs, ezért a friss fogyasztásra szánt zöldborsót kézzel szedik. A konzervipari célra szánt zöldborsó gépi betakarítására megfelelő, taroló rendszerű megoldások vannak, ezért fontos, hogy az állomány egyszerre érjen, illetve alapvetően fontos a betakarítás utáni azonnali feldolgozás. A szárakat gyökerestül tépjük ki a termés leérését követően. Hazánkban csupán a paradicsomot termesztik összességében nagyobb földterületen.

A zöldborsó betakarítására három-, két-, és egymenetes megoldások ismertek. A zöldborsó betakarítása során lényegében három műveletet kell elvégezni:

• a zöldborsó levágása,
• a száras zöldborsó hüvelyeinek a kicséplése,
• a kicsépelt borsószemek tisztítása.

A zöldborsóra jellemző, hogy a hajtásai kuszáltak, a szomszédos növények hajtásai részben összekeverednek. A borsóhüvelyek jelentős hányada a vágás időpontjában a földön fekszik. A levágandó zöld anyag lényegében összefüggő tömeget képez. Emiatt a vágás csak mélyvágású kaszákkal, megfelelő beállítású motollával és száremelőkkel történhet.

Hárommenetes Betakarítás

A hárommenetes változat első menete a rendre aratás, amit más célra is alkalmazott rendre arató géppel (1. ábra, a) végeznek, bár készítettek kimondottan a borsóbetakarításra szolgáló gépeket is. A traktorvontatású gép alternáló vágószerkezete (1) által levágott borsót két oldalról középre szállítja egy-egy szállítószalag (3). A borsót motolla (2) tereli a vágószerkezetre, illetve a szállítószalagra.

A második menetben, 3-4 órás fonnyasztás után rendfölszedő pótkocsi (1. ábra, b) szedi föl a borsót. Hajtása TLT-ről (1) történik. A borsórendet vezérelt ujjas fölszedő (2) emeli föl a talajról és lengőkarok (3) továbbítják a pótkocsi rakterébe. A pótkocsi jobb kihasználása érdekében gyakran szálastakarmányokat is takarítanak be vele, az ehhez alkalmazott aprítószerkezetet - amely a lengőkarokkal szemben elhelyezett rugóterhelésű álló kések (4) sora - borsószedéskor ki kell szerelni. A 25-30 köbméter űrtartalmú, 7-8 tonna tömegű rendfölszedő pótkocsikra alacsony nyomású gumiabroncsokat (5) szerelnek a talajtaposás csökkentése érdekében. Általában egytengelyesek, de a nagyobb űrtartalmúak tandem (6), vagy tridem járószerkezettel rendelkeznek. A fölszedett anyagot kaparóléces szállítólánc (7) juttatja a pótkocsi hátsó részébe, egyben tömörítve is az anyagot. A kaparólánc masszív alvázszerkezetre (8) épült fenéklemezen mozog. A pótkocsi felépítménye (9) általában rácsos kivitelű. Ürítéskor a hátsó ajtó nyitásával és a kaparólánc gyorsított hátrajáratásával rakható ki a borsó.

A zöldborsót a szérűn elhelyezett, és a harmadik menetet képviselő stabil zöldborsócséplő gép (1. ábra, c) fogadógaratjába (1) ürítik, ahonnan ujjas felhordólánc (2) továbbítja azt a cséplődobba. A cséplés a belső dob (4) és a perforált külső dob (5) között történik. A borsót a dob felületén csavarvonalban elhelyezett ferde verőlapátok (3) tartják tengelyirányú mozgásban. A viszonylag gyorsan forgó (200 f/min) belső dob, és a lassan forgó (25 f/min) külső dob között létrejött dörzsölő- és nyomóhatás nyitja föl a hüvelyeket. A kifejtett borsó áthull a perforált henger nyílásain, hosszú szállítószalagra (9), onnan pedig ferde tisztítószalagra (7) kerül. A két szalag közötti átadás közben az anyagáramból ventilátor fújja ki a könnyű részeket. A tisztítószalagról visszagördülő borsó kereszt-szállítószalagra (10) jut, amely kiszállítja a gépből a végterméket. A dobból a borsó szára a még benne lévő borsószemekkel rázórostára (6) kerül, amelyen keresztülhullnak és a hosszú szállítószalagra kerülnek a kifejtett szemek, onnan pedig az ismertetett úton haladnak tovább. A betakarítás teljesítményének és hatékonyságának növelése érdekében gyakran alkalmaztak több cséplőgépes megoldást. Itt a fogadó adagológaratból a zöldtömeg az egymás mellett párhuzamosan elhelyezett cséplőgépekbe jut. Egy fogadógarat két cséplőgépet szolgált ki. A kifejtett borsót keresztirányú gyűjtőszalag és ferde felhordó juttatta a rostás utótisztítóba, majd további szállítószalag a szemgyűjtő tartályba. A cséplőgépekből kikerülő szalmát szállítószalag vitte a szecskázó egységbe, onnan pedig további szállítószalag a gyűjtőtartályba.

Kétmenetes Betakarítás

A kétmenetes zöldborsóbetakarítás első menete megegyezik a hárommenetes betakarítás első lépésével, a zöldborsót rendre vágják. A második menetben traktorvontatású vagy önjáró, tehát mobil cséplőgéppel (1. ábra, d) szedik fel a rendre aratott zöldborsót és cséplik ki a szemeket. A rendet vezérelt ujjas rendfölszedő szerkezet (1) emeli föl és átadószalag, valamint ujjas felhordó (2) juttatja a cséplődobba (3). A cséplődobból a kicsépelt szalma ferde szalmarázó szalagra (4) jut, ahonnan a szalma közül kihullott szemek útja ferde tisztítószalagra (5), onnan pedig a szemgyűjtő szalagra (6) vezet. A kicsépelt szemek a perforált külső dobon keresztül a dob alatt teljes hosszban elhelyezkedő átadószalag (8) segítségével ferde tisztítószalagra (7) hullnak, ahonnan szintén a maggyűjtő szalagra kerülnek. A maggyűjtő szalag a borsószemeket serleges felvonóba (9) szállítja, miközben ventilátor (10) nyomó levegője fújja ki a léha részeket a szemek közül. A serleges felhordó magtartálytöltő szalag (11) közvetítésével, hüvelykiválasztó rostaláncon (12) át juttatja a végterméket a gyűjtőtartályba (13). Miután a gép csak vízszintes helyzetű cséplő- és tisztítószerkezet mellett dolgozik jól, ellátták kereszt- és hosszirányú vízszintező rendszerrel. Négy érintkező (kétoldalt, valamint elöl és hátul) között elhelyezkedő inga érzékeli a gép vízszintes helyzetét (ebben az esetben függőlegesen áll és nem érintkezik a kapcsolókkal).

Önjáró Borsókombájnok

Hazánkban a leggyakrabban a Ploeger EPD 530-at és annak továbbfejlesztett változatát, a Ploeger EPD 540, valamint a PMC 979-CT típusú gépeket használják. Felépítésük sok hasonlóságot mutat, ismertetésük előtt célszerű vázlatrajzon tanulmányozni (2. ábra, a) a működésüket. A hüvelyeket fésülődob (1) választja le, a pontos fésülési magasságot talajkövető henger (2) szabályozza. A lefésült zöldtömeget (hüvelyeket, szár- és levélrészeket) ferde felhordószalag (3), majd középre szállító keresztirányú szállítószalagok (4) juttatják adagolószalagok (5, 6) segítségével a cséplődobba, a perforált külső dob (7) és a belső dobok (8, 9) közé. A külső perforált dobot kefehenger (10) tisztítja. A kicsépelt borsószemeket ferde tisztítószalag (11), és hosszú gyűjtőszalag viszi (12) a serleges felhordóba (13), majd a hüvelyrostát tápláló szállítószalagon (14) és a hüvelyrostán (16) át jutnak a gyűjtőtartályba (17). A kifejtendő anyag mozgásának könnyebb megértése érdekében a cséplődob keresztmetszeti rajzát (2. ábra, b) is bemutatjuk. Az eredményes és kíméletes kifejtés érdekében többdobos (4-5 dob) rendszerű cséplőszerkezetet alkalmaznak. A cséplődob kialakításában az egyes gépeken vannak kisebb eltérések, de a fejtés elve ugyanaz. Mivel a cséplés intenzitása a dob belső terében lezajló ütések számától függ, ezért a perforált dobban (1) több dobot helyeznek el. A központi, nagyméretű dob (2) mellett három-négy további cséplődob végzi a cséplést és a termény célszerű mozgatását. Az ábrán bemutatott esetben a központi dob által fölfelé irányított anyagáramot továbbítódob (5) emeli föl a cséplődob felső terébe, ahol a fejtendő anyag két dob (3, 4) között halad lefelé. A négy dob jelentős ütőmunkája eredményezi a borsószemek kifejtését. A cséplődobok felületén spirál alakban bordák futnak végig, amelyek az anyag tengelyirányú mozgatásáról is gondoskodnak. A dobok kerületi sebessége 5 m/s, ami mérsékelt energiaigényt és szemtörést eredményez. A dobok célszerű elrendezése a hosszabb szárrészek felcsavarodását is megakadályozza. A perforált külső dobon áthulló szemek, illetve kisebb levél- és szárrészek elválasztását ferde tisztítószalagok (7) végzik.

A Ploeger EPD 540 borsókombájn (3. ábra, a) 3,8 méter széles fésülődobbal szerelt gép, cséplő-fejtő rendszere négydobos. Gyűjtőtartálya 2500 kilogramm befogadóképességű, és ferde kaparószalaggal üríthető, 3 méter magasságból. A gép erőforrása 275 kW (374 LE) teljesítményű, 6 hengeres, vízhűtéses Deutz motor. A betakarítógép hidrosztatikus összkerékhajtású, kerekes vagy lánctalpas járószerkezettel egyaránt forgalmazzák. Automatikus kereszt- és hosszirányú vízszintállító rendszerrel szerelték föl. A szakszerű kezelést légkondicionált fülke, jól szerkesztett kezelőszervek és fedélzeti számítógép segíti. Ez utóbbin megjeleníthetők a teljesítményadatok, a szalagsebességek, a dobfordulatszámok. A gép működésének megértését röntgenrajzzal (3. ábra, b) is segítjük.

A PMC 979-CT borsókombájn ötdobos rendszerű. Erőforrása vízhűtéses, 300 kW (408 LE) teljesítményű Deutz motor. Hajtása hidrosztatikus, sebessége közúton 25 km/h, betakarítás közben 9 km/h. A gép billentéssel üríthető tartálya 3,1 köbméteres. A szintszabályozó rendszer hosszirányban 15, keresztirányban 18 százalékos lejtőkiegyenlítést tesz lehetővé. Járószerkezete hatkerekes, amelyből az első négy kerék gumihevederes járószerkezetre cserélhető. A gép kivitelét a 4. ábra a, ürítését a 4. ábra b mutatja.

A Zöldborsó Hüvelyének Felhasználása

Felmerülhet a kérdés, hogy miért kell a zöldborsó hüvelyét felhasználni. Ha azt gondoljuk, hogy az üde, zöld íz csak magában a zöldségen van benne, akkor nagyot tévedünk. A borsó héja is ugyanúgy megőriz valamennyit ebből a nyári aromából, amit könnyen kinyerhetünk belőle. A legtöbbször azért vándorol a borsó levetett héja a szemetesbe vagy jobb esetben a komposztra, mert első pillantásra nem tűnik ehetőnek. A héj elég kemény, rostos és szálas, ezért bármennyit főzzük is, nem lesz olyan puha, hogy kellemesen el tudjuk fogyasztani.

Kezdetnek mossuk meg nagyon alaposan a borsó héját. Mehetnek rá a borsóhéjak, amiket egy percig kicsit lepiríthatunk, ezzel is több ízt kapnak. Tegyük fel főni a hüvelyeket annyi vízzel vagy alaplével, hogy ellepje őket. Ha letelt a 45 perc, egy botmixerrel turmixoljuk le a lábas tartalmát. Nem fogjuk tudni teljesen krémesre dolgozni a levest, de ez nem baj. A kész levest ízesítsük sóval és borssal. Fűszereket is tehetünk bele: a borsó mellé nagyon jól illik a kakukkfű vagy a bazsalikom. Akár hidegen is tálalhatjuk, hogy a nagy nyári melegben ne legyen túl nehéz fogás.

Zöldborsó Tartósítási Módszerek

A zöldborsó egészséges, sokféle módon felhasználható, jól tartósítható élelmiszer. A friss borsó nagyon gyorsan veszít a minőségéből, ezért fontos a megfelelő tartósítási módszer kiválasztása.

Fagyasztás

Ez az egyik legegyszerűbb és leggyorsabb módja a zöldborsó tartósításának.

1. Előkészítés: A cukorborsót megtisztítjuk, és 5-6 percig főzzük. Ha levesnek szánjuk, akkor 4-5 bébi sárgarépával együtt főzzük.
2. Hűtés és csomagolás: A levét leöntjük, lecsöpögtetjük és lefagyasztjuk. Erre a célra leginkább egy szögletes műanyag doboz ajánlható, de lehet mélyhűtőzacskót is használni.
3. Töltés: A dobozban egyujjnyi üres hely maradjon.

Befőzés Üvegben

A befőzés hosszabb távú tárolást tesz lehetővé.

Gőzölve 1.

Hozzávalók: 1 kg zöldborsó, literenként 1-1 kk. só, 1-1 kk. cukor, a főző léhez só és szódabikarbóna.

1. Előkészítés: Csak friss, zsenge borsót használjunk! A zöldborsót megtisztítjuk, megmossuk, az apró szemek kihulljanak.
2. Előfőzés: Bőséges, sós vízben 2 percig előfőzzük. A főző léhez literenként 1 kk. sót és 1 csapott kk. szódabikarbónát adunk. A forrás kezdetétől számítva 2-3 percig főzzük.
3. Hűtés és üvegezés: A borsót hideg vízzel leöblítjük, és kihűtve üvegekbe rakjuk. Az üvegeket az alsó karimáig töltjük, vagy háromnegyed részig.
4. Lé elkészítése: A főző léhez literenként ugyanannyi cukrot adunk, felforraljuk, majd kihűlt levet öntünk a borsóra.
5. Lezárás és gőzölés: Az üvegeket légmentesen lezárva fél óra hosszat gőzöljük. A gőzölő edényben hagyjuk kihűlni. Másnap és harmadnap újabb 2 nap elteltével 1/2 óráig gőzöljük. A gőzölést másnap és harmadnap megismételjük. Ezt követően a borsót még elhasználhatjuk, de néhány nap múlva már megromlana.

Gőzölve 2. (Kuktában)

Alapadag: 1 kg cukorborsó, üvegenként 1-1 kk. só, víz.

1. Előkészítés: A cukorborsót alapos mosás és lecsöpögtetés után üvegekbe töltjük. Ügyeljünk, hogy csak félig töltsük meg. Tetejükre 1-1 csapott kk. szóda- bikarbóna kerüljön.
2. Lé töltése: Az üvegeket a felső karimáig töltjük felforralt és kihűtött vízzel. Mindegyik üvegbe 1-1 kk. sót adunk.
3. Gőzölés kuktában: Az üvegeket a kuktába rakjuk, amit 3/4-éig feltöltünk vízzel. Használjuk az alátétet is! Szorosan lezárjuk, és a sípolás kezdetétől számítva 40 percig forraljuk. A kuktában hagyjuk kihűlni. A kivett, kihűlt üvegeket megtörölgetve tegyük száraz, hűvös helyre.

Befőzés kuktában 2.

Hozzávalók: 1 kg borsóhoz 0.5 l vizet, 6 kk. cukrot, 1 kk. sót és 1 csapott kk. szódabikarbónát.

1. Főzés: A borsót bő sós vízben 30 percig forralva kifőzzük, majd leszűrjük és lecsurgatjuk.
2. Párolás: A lecsurgatott zöldborsót, és addig főzzük, amíg a szemek ráncosodni nem kezdenek.
3. Üvegezés és lezárás: Üvegekbe töltjük a még egyszer felfőzött, de már langyosra hűlt főzőlével. Szorosan lekötjük, és 30-35 percig gőzöljük. A gőzölést másnap és harmadnap megismételjük. Ezt követően a borsót még elhasználhatjuk, de néhány nap múlva már megromlana.

Szárítás

A szárítás egy hagyományos módszer a borsó tartósítására.

Szárítva 1.

Hozzávalók: 1 kg borsó, 1-2 marék cukor.

1. Előkészítés: A borsót megtisztítjuk, megmossuk, azután 2 óra hosszat áztatjuk hideg vízben, hogy jól megdagadjon.
2. Főzés: Ezután úgy készítjük el, mint a friss zöldborsót, bő sós vízben főzzük, majd lecsöpögtetjük.
3. Szárítás: Tepsibe rakjuk, és egy-két marék cukorral összekeverjük. Meleg sütőben zsugorodásig szárítjuk (10-12 óra!). Napon vagy szellős, meleg helyen is szárítható.
4. Tárolás: Száradás után hűvös, száraz helyen tüllzacskóban tároljuk. Felhasználás előtt 24 órára beáztatjuk.

Szárítva 2.

Hozzávalók: 6 dkg cukor, 1 kg zöldborsó.

1. Párolás: A zöldborsót bő vízben, kevés cukorral pároljuk, míg a borsó "kérget" kap, s levét elforrja.
2. Szárítás: Zsírpapírra öntjük, és szétterítjük. Erős napon hagyjuk száradni. Az egészet borítsuk le egy nagyobb tülldarabbal, hogy az ne ragadjon rá a zöldborsóra és se férjenek hozzá a darazsak.
3. Tárolás: Száradás után tegyük vászonzacskóba és akasszuk fel száraz, szellős helyen.

Egyéb Tartósítási Módok

• Sózás: A borsót megtisztítjuk, megmossuk. A magokat besózzuk és addig főzzük, amíg a szemek ráncosodni nem kezdenek.
• Szaláma ágyon: A borsót szitára tesszük, és ha megszikkadt, tegyünk a szita alá egy kb. 10 cm magas fa ágyat, hogy a levegő átjárja a borsót.
• Ecetes lében: A borsót megmossuk, azután 2 óra hosszat áztatjuk hideg vízben, hogy jól megdagadjon. Utána sós vízben kifőzzük - 30 percig forralva -, majd leszűrjük, és vizét lecsurgatjuk. Kihűlt ecetes lével, amelyben literenként késhegynyi szalicilt kevertünk el. Levesszük a tűzről az edényt, letakarjuk pokróccal, és így hagyjuk kihűlni. A kivett, kihűlt üvegeket megtörölgetve tegyük száraz, hűvös helyre.

Mint látható, a zöldborsó termesztése, betakarítása és tartósítása is számos lehetőséget kínál. A megfelelő módszerek kiválasztásával egész évben élvezhetjük e sokoldalú és egészséges zöldség finom ízét.

tags: #zoldborso #huvely #levalasztas