A mezőgazdasági szektorban a stabil és kiszámítható termelési láncok kialakítása alapvető fontosságú mind a termelők, mind a feldolgozók, mind a kereskedők számára. Ennek érdekében az agrárkormányzat és a tudományos szféra a 2010-es évek közepétől szorgalmazza a vertikális integrációs formák erősítését és új, kooperatív szerződési modellek bevezetését. A jogalkotó a mezőgazdasági termékforgalom sajátosságait, a termelők és felvásárlók eltérő helyzetét, valamint a mezőgazdasági termelés kockázatait figyelembe véve alakítja ki a sajátos szerződési szabályokat, melyek a termelők hathatósabb védelmét célozzák. A Ptk. korábbi szabályainak átalakítása, majd a termékpiaci törvény megjelenése, és különösen annak 2025-től hatályos módosítása jelzi ezt a törekvést.
A mezőgazdasági szerződések fejlődése és jogi háttere
A rendszerváltás utáni agrárszerződések, amelyek a kooperációs kapcsolatok alapját képezik, alanyai egyik oldalon az agrár- és élelmiszer-termelők, másik oldalon a felvásárló és feldolgozóvállalatok (illetve adott esetben a közraktárak). A korábbi Ptk. által 1977 óta szabályozott mezőgazdasági termékértékesítési szerződés lehetővé tette, hogy a felek a főkötelezettségeket meghaladó, teljesítést elősegítő szolgáltatásokat nyújthassanak egymásnak. A termelők helyzetének erősítése érdekében azok jogosultak voltak a szerződésben kikötött mennyiségnél 10%-kal kevesebbet teljesíteni a szerződésszegés terhének figyelmen kívül hagyása mellett.
Látszólag a 2014-ig hatályos normák a mezőgazdasági termelés sajátosságait messzemenőkig figyelembe vették, azonban azoktól a felek egyező akarattal eltérhettek. Az „új” Ptk. 2015-ben ezek a normák a termékpiaci törvény által kiegészültek. Mezőgazdasági termeltetési szerződéseket ez alapján leggyakrabban termelési rendszereket üzemeltető és bejegyzett integrátorszervezetek köthetnek. A gyakorlatban a termények termelő általi értékesítése esetén beszélhetünk betakarítás utáni és előtti felvásárlási szerződésekről, valamint vevő közreműködésével kötött adásvételi szerződésről.
Az új termeltetési szerződés és a termelői védelem erősítése
Az agrárkormányzat a termékpiaci törvény módosításával igyekszik elérni 2025. január elsejétől a termelők felvásárlókkal szembeni kiszolgáltatott helyzetének javítását, illetve a termeltetési szerződés bevezetésével megteremteni a közöttük lévő kapcsolatrendszer új alapjait. Meghatározták továbbá a termeltetői szerződések fogalmát, kereteit, minimális formai és tartalmi kellékeit azzal, hogy termelési ágazatonként az abban működő elismert szakmaközi szervezet vagy annak hiányában a NAK kezdeményezésére az agrárminiszter mintaszerződéseket hagyhat jóvá, segítve a gazdasági szereplőknek.
A 2024. évi tavaszi agrársaláta törvény módosítja a mezőgazdasági termékpiacok szervezésének egyes kérdéseiről, a termelői és a szakmaközi szervezetekről szóló 2015. évi XCVII. törvényt (Termékpiaci törvény), amely többek között egy új szerződéstípusról, a mezőgazdasági termeltetői szerződésről is rendelkezik. Mezőgazdasági termeltetői szerződést a szerződő felek 2025. január 1-től köthetnek. Fontos kiemelni, hogy ez egy önkéntes jellegű, szabadon választható szerződéstípus lesz, nem kötelező.
Indul a mezőgazdasági összeírás Kecskeméten is
A termeltetési szerződések típusai és sajátosságai
Megkülönböztetünk saját termelésű mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződést, valamint a vevő közreműködésével előállított mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződést. Azzal, aki mezőgazdasági termelő, és az általa használt földterületen a szerződés tárgyát képező terményt saját nevében és kockázatára termeli (mint eladó), e két szerződés(al-)típus kötendő.
Ha a termelő saját termelésű mezőgazdasági áru szolgáltatására köt adásvételi szerződést, az a szerződéskötéskor már létező és/vagy a teljesítés idejére már beérő, meghízó stb. terményre vonatkozik. Ebben az esetben a szerződéskötés és a teljesítés időpontja jellemzően elválik egymástól. Ugyanakkor az általános szabályok szerint a jogosultnak nem kell teljesítenie előre a maga szolgáltatását. Ráadásul az eladó a szerződésben kikötött mennyiségnél 10%-kal kevesebbet is teljesíthet, anélkül, hogy ezt szerződésszegésnek kellene tekinteni. Jó, ha a termelő nyilatkozik arról, hogy az adott mezőgazdasági terményt termelőként saját nevében, saját kockázatára termeli, megjelölve egyedi azonosításra alkalmas módon azt a mezőgazdasági földterületeket, amelyen megtermelt terménnyel az eladó a szerződésben foglaltakat teljesíti.
Abban az esetben viszont, ha a vevő közreműködésével előállított mezőgazdasági áru szolgáltatására köt adásvételi szerződést, akkor a késleltetett tulajdonátruházáson kívül további kötelezettségek is terhelik a feleket. A későbbi vásárló ugyanis a teljesítést elősegítő szolgáltatást nyújt, és kapcsolódó tájékoztatás ad az eladónak, az eladó pedig ezt a szolgáltatást köteles igénybe venni. A termeltető a teljesítést elősegítő szolgáltatást nyújt, és ehhez kapcsolódóan tájékoztatást és/vagy szaktanácsadást ad a termelőnek. Az eladónak, termelőnek nincs joga mellőzni a szolgáltatást, és figyelmen kívül hagyni a szolgáltatásra vonatkozó tájékoztatást.
Gyakori, hogy a felvásárlással foglalkozó vállalkozások visszatérítendő szolgáltatásokkal vagy előleg nyújtásával segítik a gazdálkodót a termelés beindításában, ám a termelés kockázatát a termelő viseli. A termelő a termeltető által részére nyújtott előleget, illetve az egyéb szolgáltatás ellenértékét szintén köteles visszafizetni, illetőleg az ellenértékbe beszámítani még akkor is, ha a tényleges termés nem fedezi még az előleg vagy a nyújtott egyéb szolgáltatás ellenértékét sem. E típusú szerződésekben a felek szándéka termelőtevékenység révén történő termék-előállításra irányul. Alapesetben a nevelendő, hizlalandó állat például a megrendelő tulajdonát képezi, vagy a növénytermesztő tevékenységet a megrendelő földjén kell végezni. A vállalkozó a szerződésben előre meghatározott mód szerint kiszámolt díjra jogosult, amennyiben szerződésszerűen teljesít.
A termeltetési szerződés minimális tartalmi elemei
A Termékpiaci törvény meghatározása szerint a mezőgazdasági termeltetői szerződés a termeltető és a termelő szerződéses kapcsolatának önkéntesen választható formája. A szerződés akkor fog termeltetői szerződésnek minősülni az Agrárkamara idei tájékoztató kiadványa szerint, ha a felek tevékenységének összehangolása érdekében az ár megfizetésén túl kölcsönös kötelezettségvállalásokat is fog tartalmazni. Nem tekintendők termeltetői szerződésnek azok a szerződések, amelyek a mezőgazdasági termelő vagy termelők részére a szerződésben meghatározott ár megfizetésén felül további kötelezettségeket nem tartalmaznak.
A termeltetési szerződésben a szerződő feleknek az áron (elszámoláson) kívül további mezőgazdasági termékek szolgáltatását és szállítási kötelezettséggel érintett, termeléséhez szükséges, előállításához kapcsolódó termékeket, szolgáltatásokat is meg kell határoznia. Nem tekinthető majd termeltetői szerződésnek az a szerződés, amelyben az egyik fél csak kizárólag ár megfizetésére vállal kötelezettséget.
Kockázatmegosztás a termeltetési szerződésekben
A termeltetési szerződésnek kockázatmegosztásra vonatkozó szabályokat is tartalmaznia kell. A kockázatmegosztás szabályai kiterjednek a mezőgazdasági termelő által viselt, a mezőgazdasági termelési és termékelőállítási tevékenység körébe nem tartozó szerződéses kötelezettségből eredő kockázatok arányos ellentételezésének módjára, valamint a szerződés teljesítéséhez szükséges mennyiség vagy élőállat darabszám biztosítására, minőségi hibákért való felelősség megállapítására, inputanyagok minőségének a biztosítására, elállás feltételeire stb. Erre vonatkozóan a Termékpiaci törvény 6/A. paragrafusa ad iránymutatást.
Szükséges továbbá, hogy a szerződő felek megállapodjanak a szerződés teljesítését akadályozó, ellenőrzési körön kívül eső okok vevő részére történő bejelentésének és igazolásának feltételeiről. A szerződésben jogszerűen kiköthető, hogy ha az eladó szolgáltatásra vis maior miatt egészben vagy részben nem képes, a hiányzó terményt teljesítés céljára nem köteles mástól beszerezni, és a termény átadása helyett más szolgáltatás nyújtására sem köteles. Szükséges, hogy a felek a szerződésben rendelkezzenek a teljesítési és minőségi vita rendezését illető szabályokról is.
Az állat vagy a termény betegsége miatt a mezőgazdasági vállalkozási szerződés ellehetetlenülhet. Teljes ellehetetlenülésről beszélünk, ha minden elpusztul, részleges ellehetetlenülésről, ha a számítottnál kisebb az eredmény. A termény, illetve állat elpusztulásával kapcsolatos kockázatot a megrendelőnek kell viselnie. A szerződésnek a növényzet, állatállomány betegsége miatti lehetetlenné válásáért nem felelős a vállalkozó, ha a megbetegedést az ellenőrzési körén kívüli elháríthatatlan ok idézte elő. Ellehetetlenült szerződésnél - ha ezért egyik fél sem felelős - a vállalkozó díja attól függ, hogy kinek az érdekkörében merült fel a lehetetlenülés. Ha ennek oka mindkét félnél felmerült, a vállalkozót a díj arányos része illeti meg az elvégzett munka és költségei fejében. Amikor az ellehetetlenülésért egyik fél sem felelős, a felek közötti kockázatelosztás alapja az érdekkör.
A szerződő felek csak kivételes, külső és előre meg nem határozható okokra hivatkozással szabadulhatnak szerződéses kötelezettségeik teljesítése alól. Ha a felek közötti szerződés tartalmaz a nem kívánt helyzetre nézve rendelkezést, akkor a továbbiakban majd ezt kell követni. Ha nem, vagy a vis maiorra vonatkozó szabályok túl általánosak, akkor a jogkövetkezmények megállapításához a jogszabályokat és a bírói gyakorlatot kell figyelembe venni. Ha valamely fél bizonyítja, hogy a „szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, előre nem látható körülmény okozta”, akkor nem köteles megtéríteni a másik fél esetleges kárait. Beszállítói láncok esetén gyakori, hogy a beszállítók a szerződésekben a kártérítési felelősségüket meghatározott összegre korlátozzák. Ha ilyen kikötést a szerződés nem tartalmaz, azonban a fenti okok valamelyikével összefüggésben a beszállító nem tud teljesíteni, lehetősége van bizonyítani, hogy a késedelmet és az annak folytán felmerült kárt rajta kívül álló körülmény okozta. Így mentesülhet a felelősség alól. Ha a vis maior lehetetlenné teszi a szerződés teljesítését, akkor a szerződés megszűnik. Mindezen túl a bíróság valamely szerződő fél kérelmére módosíthatja a felek közötti jogviszonyt.
Fizetési határidők és szankciók
A termelő felé a vele szerződéses kapcsolatban álló feldolgozónak, felvásárlónak, forgalmazónak a mezőgazdasági és élelmiszeripari termék ellenértékét az áru átvételétől számított harminc napot meg nem haladó módon ki kell fizetnie. Ha a helyesen kiállított számlát az átvételt követő tizenöt napon túl bocsátják rendelkezésére, a termék ellenértékét a helyesen kiállított számla kézhezvételétől számított tizenöt napon belül kell kifizetni. Ha a felek folyamatos teljesítésben állapodnak meg, akkor a fizetési határidő a tárgyhónapi teljesítés tekintetében a tárgyhónapot követő 30. nap azzal, hogy a vevő a tárgyhónapot követő 5. napig elszámolást bocsát a termelő rendelkezésére. Szakmaközi szervezet által elfogadott, és az agrárminiszter által jóváhagyott - fizetési határidőt tartalmazó - mintaszerződés szerint kötött szerződésben a szerződők eltérhetnek a fizetési határidőre vonatkozó előírástól.
A 2024. július 1-jén (szankciók tekintetében január 1-jén) hatályba lépett szabályozás szerint gyümölcs- és zöldségfélék, valamint sertés- és baromfihús-ágazatokban az adásvételi szerződések, valamint a mezőgazdasági vállalkozási szerződések esetén aki a termés betakarítása előtt mezőgazdasági termény vásárlására szerződést köt, annak mind eladói, mind pedig vevői oldalon számolnia kell azzal, hogy olyan termékre köt szerződést, amelynél fennállhat olyan esemény, ami a teljesítést korlátozza vagy kizárja (pl. időjárási szélsőségek).
A 2025. január 1-től hatályba lépő szabályozás szerint a tevékenységtől eltiltás azoknak a kereskedelmi vállalkozásoknak a tulajdonosait, illetve vezető tisztségviselőjét tiltja el a további ilyen jellegű tevékenységtől, amelyek a mezőgazdasági termelőktől megkapott áru ellenértékét nemcsak, hogy nem fizették meg, hanem ennek a fedezetét is elvonták a felszámolás vagy végelszámolás megkezdése előtt.
Földforgalmi törvény és a vételár vizsgálata
- év végén elfogadta az Országgyűlés azt a törvénymódosítást, ami a termőföld adásvételi szerződések kamarai vizsgálatának szempontrendszerében az ellenérték vizsgálatakor új módszert vezet be. A módosítással 2023. május 1-e után a föld vételárának vizsgálatakor az eddigi ún. „ügyleti érték arányosságának vizsgálata” helyett, az Országgyűlés a helyben szokásos forgalmi érték alkalmazását írja elő, amennyiben a helyben szokásos ellenérték vizsgálatának a feltételei adottak. Ezt a Földforgalmi tv. 24. paragrafus (3) bekezdés h) pontja és a 13. paragrafus (4) bekezdés r) pontja határozza meg.
Fenti előírás azonban nem jelenti azt, hogy a közzétett értékektől ne lehetne eltérni, ugyanis a törvény 24. §-a kiegészül az (5) bekezdéssel, ami úgy rendelkezik, hogy „a (3) bekezdés h) pont ha) alpontjának alkalmazása során a vételárat aránytalannak kell tekinteni, ha az érintett föld nem rendelkezik olyan előnyös tulajdonságokkal, amelyek a helyben szokásos vételár mértékétől való eltérést indokolják. Előnyös tulajdonságként lehet figyelembe venni a föld művelhetőség szempontjából kedvező alakját, fekvését, elhelyezkedését, megközelíthetőségét, kedvező domborzati és lejtésviszonyait, vízjárási rendezettségét, jó kultúrállapotát, öntözhetőségét, kerítettségét, azonban nem lehet figyelembe venni bizonytalan, jövőbeni eseményeket és legalább részben a vevő elhatározásától, kockázatvállalásától függő körülményeket. Az átlagos vételártól való eltérés esetén annak okát a szerződésben igazolni kell.”
Ezek szerint tehát a Kamara honlapján közzétett, 2022-ben kialakult helyben szokásos - hektárra, illetve aranykoronára vetített - átlagos forgalmi értékektől el lehet térni, azonban a 10%-ot meghaladó mértékű eltérés indokát a szerződésben fel kell tüntetni kell, illetve felszólítás esetén azt igazolni is kell a hatóság felé. Szükséges kihangsúlyoznunk, hogy ezen indokok csak és kizárólag a földnek olyan előnyös tulajdonságai lehetnek, amik a föld művelhetősége, mezőgazdasági célú hasznosítása szempontjából jelentősek, mint például a föld kedvező alakja, fekvése, elhelyezkedése, megközelíthetősége, kedvező domborzati és lejtésviszonyai, vízjárási rendezettsége, jó kultúrállapota, öntözhetősége.
Nyilvántartás és mintaszerződések
A Termékpiaci törvény értelmében a termeltetőket a Magyar Államkincstár kérésükre nyilvántartásba veszi, róluk és az általuk kötött termeltető szerződésekről nyilvántartást vezet. Ez a nyilvántartás hozzájárul a piaci átláthatósághoz és a szerződési fegyelem erősítéséhez.
Termeltetési szerződés mintaszerződés alapján köthető, amelyet az adott ágazatban működő szakmaközi szervezet készít el és küld meg a miniszternek jóváhagyásra. Azokban az ágazatokban, amelyekben nem működik szakmaközi szervezet az Agrárkamara készíthet majd mintaszerződéseket. A mintaszerződések célja a jogbiztonság növelése és a felek közötti egyensúly megteremtése, segítve a gazdasági szereplőket a komplex jogi környezetben való eligazodásban.
Indul a mezőgazdasági összeírás Kecskeméten is
tags: #zoldborso #termeltetesi #szerzodes