Az Amerikai Dió Termése és Fajtagazdagsága: Mélyreható Áttekintés

Az amerikai dió nem csupán egy növény, hanem egy egész kultúra és történelem hordozója, gazdag terméspotenciállal és sokszínű fajtagazdagsággal. Ez az impozáns fa, amely Észak-Amerika keleti részén honos, rendkívüli alkalmazkodóképességével és értékes terméseivel hívja fel magára a figyelmet. A következőkben részletesen bemutatjuk az amerikai dió különböző fajtáit, azok jellemzőit, termesztési sajátosságait és felhasználási módjait.

Fekete Dió (Juglans nigra): Az Észak-Amerikai Óriás

A Fekete dió (Juglans nigra) egy lenyűgöző, lombhullató fa, amely hazájában, Észak-Amerika keleti részén (Massachusetts és Texas között) akár 50 méteres magasságot is elérhet, Európában 20-30 méteresre nő. Gyönyörű, sűrű koronájával és látványos, sötét színű kérgével díszíti a tájat. Törzse vastag, egyenes, állományban csak magasan elágazó, szoliterként szétterülő. Az idősebb fák kérge mélyen bordás, hálózatosan repedezett, sötétszürke, majdnem fekete.

Levelei és Virágzása

A Fekete dió levelei spirálisan szórt állásúak, páratlanul szárnyasan összetettek, fűrészes szélűek. A levelek fél méter hosszúak, 15-23 fűrészes szélű levélkéből állnak, a csúcslevélke a legkisebb, vagy néha hiányzik. A fakadó hajtások szőrösek. A hímvirágok barkában csüngenek az előző évi rövid vesszők oldalán, a nővirágok a friss tavaszi hajtások csúcsain ülnek, bibéik gyakran piroslók.

Termése és Felhasználása

A fa különleges értéke a finom, ízletes diótermésében rejlik, amely gazdag olajokban és tápanyagokban. Csonthéjasra emlékeztető, zárt kupacsú, durván bordázott makktermése 5 cm átmérőjű, szabályos gömb alakú, és az ősz második felében, szeptemberben-októberben érik. Ilyenkor kopáncsa még zöld. A termés egyedülálló vagy páros, ritkábban hármas, 5 cm-es, kerek, zöld burokba (kopáncsba) zárt. A zöld burok éréskor nem reped fel, hanem feketén rászárad a csontárra. A csonthéj sötétbarna, árkolt és rücskös felületű, vastag falú, a válaszfalak is szilárdítják, nagyon nehezen törhető. Hosszúkás, gerinces, csúcsos, szabálytalanul barázdált csonthéjában két félből álló, ehető bél van.

Értékesebbek a nagyobb hozamú, fehéres húsú, halványan színezett, telt belű, lágyabb ízű, könnyebben törhető fajták, amelyeknél a két fél is elválasztható. Ezek a tulajdonságok a későbbi nemesítés, szelekció szempontjait is képezik. Ízét édesnek-olajosnak írják le, erős, telt íze van, kissé füstös, ritkán borízű zamattal. Ásatásokból kiderült, hogy a fekete diót már 4000 évvel ezelőtt is fogyasztották az indiánok az amerikai Nagy Tavak vidékén. A régi indián törzsek tápláléka volt.

Gyógyászati és egyéb alkalmazás

A fekete dió termése, levele és kérge tartalmazza a népi gyógyászok által alkalmazott orvosságot. Kérgét fogfájás esetén rágcsálták, de enyhe hashajtóként is alkalmazható. Napjainkban az emésztőrendszer karbantartására használják. A levelek és termésburok forrázatát, belsőleg és külsőleg egyaránt alkalmazva számos bőrbetegség, például pikkelysömör, ekcéma, herpesz kezelésére, illetve bőrparaziták kiirtására ajánlott.

A fekete dió, a többi diófajhoz hasonlóan egy juglon nevű mérget tartalmaz számos szervében, amely a fa alatti és körüli talajban is akadályozza más növények fejlődését. Még a fa pusztulása vagy kivágása után is évekig tart a talaj tisztulása ettől az allelopátiásnak nevezett hatástól.

Termesztési Szempontok

A Fekete dió hosszú életű fa, ha hagyják sokáig élni, kétszáz éves koráig is terem. Téli hidegtűrése -35 Celsius fokig terjedhet. Magyarországon dísznövény, parkfa, és az erdészetek is telepítették síkvidéki árterekre, mert nagy vízigényű fa, bár a tartós vízborítást azért nem viseli el. Számára kedvező körülmények között rendkívül gyors növekedésű, fája különösen értékes bútor alapanyag. Itthon tehát idegenhonos fa, de nem invazív, azaz magától nem terjed, nálunk csak ott él, ahova ültették.

Közép-amerikai Diók: A Trópusi Kincsek

A diófélék családjának tagjai nem csak Észak-Amerikában, hanem Közép- és Dél-Amerika hegyvidékein is megtalálhatóak. Ezek a fajok gyakran nagy növésűek és különleges faanyagukról híresek.

Juglans guatemalensis (J. guatemalensis)

Ezt a fajt J. guatemalensisnek is hívták. Salvadortól észak felé, egészen San Francisco-ig él, hegyvidékeken, de leginkább Guatemalában. Az USA területén már nem hoz gyümölcsöt. Trópusi (nedves és igen nedves) erdőségek lakója. Nagy növésű fa, eléri a 40 m magasságot, 50 m magas fáról is írnak. Rendszeres a 80-100 cm átmérőjű törzs, de van 150 cm-es is. Törzse egyenes, hengeres. Koronája szűk ernyős, lombja sötétzöld, sűrű. Kérge feketés szürke vagy szürkésbarna, érdes, hosszanti irányban mélyen repedezett.

Levelei páratlanul szárnyaltak, mintegy 17 levélkéből állnak, a vesszők végén csoportosulnak. Levele 50 cm hosszú. A virágok kicsik, sárgák. A nővirágok füzérben, a porzós virágok fürtben nőnek. Gömbölyű termése kopánccsal 5-7 cm-es, héjasan 4-6 cm-es, kb. 20 g súlyú. Csonthéja sötétszürke. Bele ehető, de szelíd, enyhe illata van, íze összehúzó hatású. Fő értéke faanyaga. Hengeres, egyenes törzse sokszor 15 m magasságig sima, ághelymentes. Gesztje sötét kávébarna, szíjácsa arany-gesztenye, vagy szürkés kávészínű. Erezete mérsékelt. Súlya átlagosan 0,49 g/cm3. Könnyen fűrészelhető, asztalos és ácsmunkára jól megmunkálható, könnyen esztergályozható. Természetes úton vagy szárítóban jól szárad. Általában díszítő ácsolatok készítésére használják, továbbá a bútorasztalosok, feldolgozzák furnérnak is, és előszeretettel készítenek belőle különböző hangszereket. Értékes faanyag.

Szaporítása magról történik, magvetés előtt semmilyen kezelést nem igényel. Általában hálós konténerben nevelik. Homokos, köves talajon jól fejlődik. Folyók, patakok szegélyén jól érzi magát. 3x3 m-es tenyészterületet igényel, de telepítik 2,5x5 m-es kötésben is. Ez utóbbinak előnye, hogy ritkítással 10x10 m-es állomány alakítható ki, ami kávécserjék és paprikaföld árnyékolását végezheti el, a tűző mexikói nap alatt. Kb. 30 éves korában érdemes kitermelni.

Juglans olanchana

Mexikó Veracruz államában, Los San Andres Tuxtlas helységben támogatott telepítési programot indítottak elsősorban faanyagtermesztési céllal, mellesleg pedig a helyi kávéültetvények fölé árnyékadó fák telepítése céljából, J. olanchana telepítésére. Faanyag céljára sűrűn telepítik, árnyékadó céllal pedig 10x10 m-re vagy 12x12 m-re. A diótermés hasznos melléktermékként jön számításba. A nyolcéves állomány átlagmagassága 14 m, a kitermelést 30 éves korban tervezik. A faállomány kivágásakor kérgét lehántják, és tuberkulózis-ellenes gyógyszer készítésére használják. A faiskolában gyakorlatilag nem támadják meg kórokozók, kártevők.

Kínai Dió (Juglans sigillata): A „Vasdió”

Kína Jünnan tartományának helyi diója, kínai neve pao he tao, amit egybe is írnak, paohetao, vagy ye sheng hetao. Nemcsak Jünnanban, hanem a szomszédos tartományokban és Myanmarban is él a hegyek oldalain, 1300-3300 m magasságban. Élőhelyének éghajlatát a nyári bengáli monszunesők jellemzik, egész nyáron párás, felhős meleg van, az őszi-téli-tavaszi időszak levegője tiszta, magashegyi, sok napsütéssel.

Régi, 1906-os leírása ismert, talán már nem is érvényes. 25 méteresre megnövő fa. Tudományos mellékneve (sigillata) a diótermés pikkelyességére utal, a római cserépedény-töredékek nevét kölcsönözve. A dióhéj egyébként vastag, kemény, ezért Kínában "vasdió" néven is említik.

Jellemzői és Termése

Leírása ezektől eltekintve szinte azonos a közönséges dió leírásával, talán csak a levélkék száma lehet több, ritkán 15-ig is elmehet. Levelei 15-50 cm hosszúak, a levélkék 7-13 cm-esek. Diói általában egyesével vagy csoportosan (párosan, hármasával) teremnek, de ilyen, fürtös termés is előfordul. A dió 3,4-6 cm hosszú, 3-5 cm széles. Diójának törhetősége ugyanolyan, mint a mi diónké. A változatok nagy részénél a dióbél csak apró törmelékekben nyerhető ki belőle, és csak 1-2 nemes fajtája vékonyhéjú, jól törhető.

Felhasználása és Termesztése

Ehető dióbéléért és kiváló minőségű keményfájáért termesztik Kínában. Dióbeléből sok dióolajat készítenek, aminek aromásságát, ízletességét az eladásával foglalkozó kínai kereskedők jobbnak mondják a közönséges dió olajánál. Termeszthetőségét jelenleg is kutatják Kínában. Egy elismert fajtájáról van hallomásom, a Jangbi-ról, aminek képe látható. Jangbi egyébként Jünnan "dió-fővárosa", a termesztés és a diókereskedelem központja. A Jangbi diófajtát vegetatív úton, oltással szaporítják. A nemes vessző megszedésére telepített anyatelep látható, az első vesszőszedés előtti állapotban, télen. Kétségtelen, hogy Jünnan tartomány Shiyueliang városa mellett Lamadi faluban nemes oltványokat ültetnek faiskolába.

Szépségénél fogva díszfaként is számításba jön, néhol városi parkokban is találkozhatunk a pikkelyes dióval. Vastag héja dióhéj-faragásra predesztinálja a pikkelyes diót, erre a célra a legalkalmasabb a diófajok közül. Élnek is vele a kínai művészek.

Japán Dió (Juglans ailantifolia): A Bálványfa Levelű Dió

A Juglans ailantifolia, vagy ismertebb nevén japán dió, a Juglans-diók nemzetségének egyik különleges tagja. Egykor J. sieboldiana-nak nevezték, és sokan még ma is ezen a néven ismerik. Egyéb nevei: Ailanthus (bálványfa) levelű dió, szívdió (bár ez utóbbi gyakran a szívdióra, azaz J. ailantifolia var. cordiformis-ra utal).

Elterjedése és Jellemzői

A japán dió Japánban (Hokkaidó, Honsú, Kjúsú és Sikoku szigetein) és a Kurili-szigetek déli részén, nevesen Kunasiron is honos. Elsősorban a folyóvölgyek és hegyoldalak alsó részein található, egyedülállóan vagy kisebb csoportokban. 15-25 m-esre megnövő fa, törzsátmérője 50 cm is lehet. Kérge sötétszürke, zöldes-szürkés barna, idővel repedezik, kis lemezekre töredezik. Gallyai, vesszői világosszürkék. A fa lombtalan állapotban is tetszetős hatású.

Levelei páratlanul szárnyaltak, nagyok, akár 15 cm hosszú és 6 cm széles, fogazott levélkéből összetettek. A tavaszi hajtások vaskosak, ragadósak, pelyhesek, és rozsdás árnyalatúak. A hidegre nagyon érzékenyek, már 2 C°-on károsodnak. A levelek felszíne éretten sötétzöld, mindkét oldaluk, de különösen a fonákjuk szőrös. A fonák színe sárgás, vöröses lehet. Lombozata jellemzően sűrű, ősszel díszesre színeződik.

Virágzás és Termés

Későn, nyár elején, júniusban virágzik. A hímvirágú barkák lecsüngők, zöldesek, 25-30 cm hosszúak. A nővirágok a hajtás végén végállók. A hím- és nővirágok jellemzően egy időben nyílnak, a japán dió öntermékeny. Termése lecsüngő fürtökben fejlődik. Gömbölyű, sötétbarna dió, a csonthéjon két hosszanti varrat van. Általában igen rosszul törhető. Bele ehető, jóízű. Nyersen, ételekben, süteményekben egyaránt kedvelik. Dióbeléből étkezési olaj nyerhető, ami gyorsan avasodik.

Gyógyászati és egyéb felhasználás

A japán dió leveleinek és kérgének is jelentős juglontartalma van. A népi gyógyászatban a méregtelenítő, gyomor- és bélrendszer karbantartó tulajdonságát emelik ki. Főleg a fa kérge használatos gyógyászatra. A levelekből kimosódó juglon károsítja a fa alatt élő növényeket. A károsító hatás teljesen azonos a közönséges dióéval és a feketedióéval. A japán dió zöld burkából és fakérgéből barna színű festékanyag készíthető.

Termesztési Szempontok

A japán dió jól szaporítható magról is, oltványként is. A magokat tavasszal vessük, előtte rétegezzük, vagyis hideg, nedves helyen tartsuk. A csemetét az első-második télen védjük a hidegtől. Átültetést fiatalon jól bírja. Fontos számára a napos fekvés. A talaj eltérő kémhatását is jól tolerálja, bár a lúgos talajokat kedveli. Fontos viszont számára, hogy a talaj nedves legyen. Árnyékban nem nő. A metszését kerülni kell tavasszal, mert könnyen nedvedzik, és a nedvveszteség miatt a fa legyengülhet. Jelenleg is ültetik díszfaként, például Moszkvában és környékén, mivel a Juglans-diók közül a japán dió tűri legjobban a téli hideget.

Szívdió (Juglans ailantifolia var. cordiformis): A Japán Dió Változata

A szívdió a japán dió (Juglans ailantifolia) egy változata (var. cordiformis), de semmiképpen sem önálló faj. A szívdiót japánul himeguruminak mondják, angol neve pedig heartnut. Az USA-ban és Kanada Ontario tartományában propagálják termesztését, elsősorban faanyagnak, de potenciális dióterméséért is.

Jellemzői és Termése

A szívdiófák alacsony koronájúak, mintegy 15 m magasak, kevés ággal. Szélessége 20-30 m is lehet, telepítve legalább 12 m-re ültetik egymástól. Ősszel lombja arany-sárga, festői látványt nyújtanak. Kérge világosszürke, a vajdióéhoz hasonló. A levelek az ősz közepén hullanak. Tavasszal a hím- és nővirágú barkái az azévi hajtásokon nyílnak. Termése lecsüngő fürtökben fejlődik, közös füzértengelyen 10 dió is teremhet. A dió gömbölyű, héját világoszöld kopáncs borít. Kopáncsa a mi diónkéval ellentétben „tiszta”, nem színezi a kezet. Éréskor, október végén a dióról kézzel könnyen le lehet hántani.

A szív alakú dió termése jól törhető, de a közönséges dió törhetőségét nem éri el. De a japán diónál törhetőbb. Tanácsként: ha kalapáccsal törjük, mindig a csúcsára üssünk. A dióbél krémszínű, héjmentes, nem igényel válogatást, tisztítást. Íze kellemes, jobb, mint a japán dióé. Dióbeléből ugyanolyan étkezési olaj készíthető, mint a japán dióból.

Termesztési és Nemesítési Szempontok

A szívdió korán, az ötödik évben teremni kezd. Hosszú élete során évi 2,5-7 tonnás hektárankénti héjas termésre számíthatunk.A szívdió és a vajdió keresztezéséből hibridjei már nem sima, hanem tüskés diót teremnek.A szívdió-termesztés felfutását várják. Ennek a hibridnek elismert fajtája: Mitchell. Kanadából származó hibrid, 1930-ból. Szívdió-alakú hibrid, igen termékeny.

A szívdió a Juglans-diók közül a legjobban tűri a téli hideget, -30°C-ot is elvisel. Ugyanakkor érzékeny a késő tavaszi fagyokra, amelyek károsíthatják a rügyeket és virágokat, ezáltal csökkentve a terméshozamot. A tavaszi fagyveszély elkerülése érdekében olyan helyet válasszunk, ahol nem áll meg a fagyos levegő.

Fontosabb Szívdió Fajták

• Bates: Jó növekedésű, hidegtűrő, korán termőre forduló, jól termő fajta. Diója közepes méretű. A dióbél aránya magas, a bél íze jó.
• Brock: Korai kihajtású, de jól termő fajta. Diója nagy, a dióbél aránya és íze kedvező.
• Calander: Hidegtűrő, jól termő, korán termőre forduló fajta. Virágzása hímelőző jellegű. Diójának mérete közepes, a dióbél aránya 31 %. Jól törhető, íze gazdag.
• Caloka: Diója kicsinek számít, 170 db tesz ki 1 kg-ot. Bélkihozatala 36 %-os.
• CW 1: Termésmennyiség, törhetőség és az íz szempontjából értékes fajta. Közepes méretű diót terem. Halvány aranysárga színű bele van, a bél felesen nyerhető ki. Szeptember végén érik.
• Campbell CW 3 és CWW: egyforma jellegű. Diói kicsit vaskosabbak, mint a CW 1 fajtáé. Szeptember végén érnek, dióbelük felesen nyerhető ki.
• Campbell CW 4: Közepes méretű, kipróbálás alatt áll.
• Campbell C2C Canoka: Kanadai eredetű szívdió-fajta, a legtöbb fajtát közel két héttel kési le. A késői tavaszi fagyokat így nagy valószínűséggel elkerüli, ezért évente rendszeresen terem. Kórokozók és kártevők nem veszélyeztetik. Diói - a szívdió fajták között - nagynak számítanak, 100 db tesz ki 1 kg-ot.
• Char: Koreai nemesítésű, Amerikában új fajta. Feltörekvő habitusú fája van. Házikerti telepítésre ajánlott. Termése vékony héjú, könnyen törhető, magas bélarányú.
• Etter: Új fajta. Nagy diója jól törhető. Bélaránya és a dióbél íze egyaránt jó. Magjai jól csíráznak, magoncai jó minőségűek.
• Fodermaier: A legrégebben kiválogatott szívdió-fajta. Értéke a jó termőképesség, törhetőség. Életerős, fagytűrő, a -30 C°-ot jól elviseli. Diói nagynak számítanak, 1 kg-ba csak 120 db fér. Diója jól törhető, a dióbél aránya 37 %. Dióbele felesen nyerhető ki. Hosszú tenyészidejű fajta, ezért olyan területekre való, ahol olyankor még nincs fagy.
• Frank: 1980-ban elismert fajta. A késői tavaszi fagyokat nagy valószínűséggel elkerüli, ezért rendszeres termésére lehet számítani. Közepes nagyságú, jól törhető diója van.
• Grimo Manchurian: A mandzsúriai dióval alkotott hibrid, mindenesetre termése jellegzetes szívdió-termés. Közepes nagyságú, jól törhető.
• Imshu: Magoncok közül válogatott fajta. Dióbele felesen nyerhető ki. Szeptember végén érik.
• Jewel Box: Kentucky-i nemesítés. A tavaszi fagy nem károsítja, évente rendszeresen jól terem.
• Locket: Könnyen törhető diójú fajta. Új, kipróbálás alatt van.
• Marvel: A Fodermaier és a Wright keresztezése. Hidegtűrő, -30 C°-ot elviselő fajta. Erőteljesen növő, termékeny. Sajnos, korai kihajtású. Dióbele jó minőségű. A Wright-tal kölcsönösen jól porozzák egymást.
• Pyke Rhodes: Csak mérsékelten hidegtűrő. Korán termőre forduló, termékeny. Megbízhatóan terem. Diója közepesen nagy, vékony héjú, könnyen törhető. A legmagasabb dióbél-aránnyal rendelkezik. A dióbél íze, minősége kiváló. Erős fagyzónában nem ajánlják.
• Rival: Hidegtűrő, jól termő fajta. Még -30 C°-on sem károsodik. Diója közepes méretű, szárítva jól törhető. Minősége, íze jó. Jó beporzó fajta számára, és jól termékenyül attól.
• Schubert: Bőven termő. Nagy, jól törhető diója van. Dióbele kiváló ízű.
• Stealth: Egyedülálló diója van. Még kipróbálás alatt áll.
• Stranger Wright: 1930-as nemesítés. Igen jó hidegtűrő, bőven termő fajta. Korai kihajtású. Diója jól törhető. Dióbele jóízű, a vajdióéra hasonlít. Betegségellenálló. Jó beporzó fajta a Fodermaier, Marvel és Rival fajtáknak.

A szívdiók önbeporzók, de a jobb terméshozam érdekében legalább két fajta telepítése ajánlott a kertben. Fontos, hogy a virágzás alatt végig legyen pollenszórás is.

Telepítés és Gondozás

Ha szívdió termesztésén gondolkodunk, az alábbiakat tartsuk szem előtt:

• Hely kiválasztása: Fagyveszélytől lehetőleg védett helyet válasszunk, ahol nem áll meg a fagyos levegő. A tavaszi fagyokra érzékeny.
• Talaj: A talaj ne legyen erősen savanyú, kb. 6 pH-nál nem kevesebb. Kedveli a semleges vagy enyhén lúgos talajokat. Fontos számára, hogy a talaj nedves legyen, de a tartós vízborítást nem viseli el. Árnyékban nem nő.
• Ültetés: Az ültetés előtt a teljes területet meg kell forgatni, gyomtalanná tenni. Mivel magról vetve a termés heterogén lesz, kizárólag oltványokat használjunk. Az oltványok 3-4 év múlva hozzák az első termést.
• Gyökérzet: A szívdió erős gyökere van, a csemetéket mégis a lehető legnagyobb gyökérrel ültessük. Ültetéskor a gyökereket óvatosan teregessük szét. A csemete környékét takarjuk be, hogy a gyökerek kellő meleget kapjanak, ezzel stimuláljuk őket. Ajánlatos az ültetőgödörbe csontlisztet keverni.
• Tenyészterület: A tenyészterületet 3,5x4,5 m-ben határozzuk meg, így 1 ha-ra 635 fa kerül. A telepítés során fokozatos ritkítással alakítsuk ki a legvégső 60 db/ha-os állományt.
• Öntözés és tápanyagellátás: Az első 3-4 évben rendszeres öntözést igényel. A szomszéd fák gyökere ne érjen össze. A talajművelés során ne károsítsuk a gyökérzetet. Telepítés előtt szerves- és műtrágyázzunk! Szeptember után már ne adjunk tápanyagot, mert a késői műtrágyázás a vesszők beérését gátolja, és nő a fagyveszély.
• Növényvédelem: A szívdió ellenálló a gombabetegségeknek és a rovarkártétel sem szokott jelentős lenni. A gyomokat irtani kell, igaz, ebben segít a levelek gyomirtó juglon-tartalma.
• Metszés: A csemeték alakító metszése olyan, mint más fáké. A cél egy magas, egyenes és sima törzs kialakítása, amelyből később értékes faanyag nyerhető.
• Betakarítás: A szívdió betakarítása - gépi rázás és felszedés - a korai fagyok előtt kell megkezdeni. A tisztított szívdiót egy hétig kell szárítani.

Dél-amerikai Diók: Rejtett Kincsek az Andokból

Dél-Amerika hegyvidékein is találunk különleges diófajokat, amelyek gyakran nehezen törhető termésükről, de annál értékesebb faanyagukról híresek.

Juglans australis (Merény-dió, Tukumáni-dió)

Más neveken meredély-dió (nogal salteńo), tukumáni dió (nogal tucumano), vagy J. brasiliensis néven is ismert. Argentína északnyugati tartományaiban és Bolívia déli részén, az Andokban él, erdőkben. Ritka koronájú, határozottan egyenes, hengeres törzsű, magasra növő fa. Termése kicsi, igen kemény, gyakorlatilag törhetetlen. Bél ehető, de fő értéke a kiváló, finom minőségű faanyagként tartják számon. Gesztje sötét, szíjács színe eltér a geszt színétől. Kemény, nehéz fa, súlya 0,55-0,70 g/cm3, faanyagát mégis diffúz-porózusnak minősítik. Az évgyűrűk nem követnek sémát. Rostjai vastag falúak. A hangszerkészítők, különösen gitárkészítésre keresik. Termesztéséről nem tudok.

Dél-Kaliforniai Fekete Dió (Juglans californica): Az Indiánok Tápnövénye

A dél-kaliforniai fekete dió (Juglans californica) néven ismert fajt a Juglans hindsii néven is tárgyalják. Kaliforniai bennszülött, a mérsékelt teleket igényli, a forró, száraz nyarakat elviseli. Folyók, patakok mentén, teraszokon fordul elő. Talajként elsősorban agyagot kedveli, ami legalább 1 m mély termőréteget biztosít. Legfeljebb 1000 m magasságig fordul elő, de inkább a mélyfekvésű vidékek növénye.

Jellemzői és Életmódja

Általában 5 m magasra nő, de 15 m-t is elérhet. Több törzset nevel. Tölgyfélékkel alkot elegyet, de monospecifikus is lehet. Legnagyobb kiterjedésű állománya a kaliforniai San Jose dombokon van, és még 7 jelentősebb erdőfoltban van állománya. Hawaiin ültetett állománya van. A fa kinézete korától függően változik. Fiatalon bokornak tekinthető, a törzsek jellemző „V” alakban állnak. Idősebb korára lesznek magasabb egyedei is. Akár 100 évig is élhet. Kiterjedt, gyakran erős főgyökere is van.

Levelei páratlanul szárnyaltak, 4-7 cm-esek, kellemes aromás illatot adnak. Januárban hozza első leveleit, és márciusban teljes lombozata ki van fejlődve. Nedvesebb, hűvösebb fekvésben később lombosodik. Virágai tavasszal nyílnak, a lombosodással egy időben.

Termése és Felhasználása

Termése kicsi, gömbölyű, 3 cm átmérőjű, egyesével vagy csomókban - a friss hajtásokon - terem. Szeptemberben-októberben hullik. Néhány gyümölcs egész télen a fán marad. Ősszel élénkpirosra színeződik. 5 éves korában kezd teremni. A termésmennyiség nagyban függ az éves csapadékellátottságtól. Száraz évben gyakorlatilag nincs termés. Kopáncsa éréskor nem nyílik ki. Diója vastag héjú, ehető, ízletes, már az indiánok is fogyasztották. Termését főzik, sütik. Kereskedelmi forgalomba nem kerül, annyi nincs belőle. Olaját művészi festékek hígítójának használják, szappan is készül belőle. Kérgéből kosarat készítenek, diójából indián kockajátékot.

Termesztési és Védelmi Szempontok

A fa virágpora allergiát okozhat (mint ilyen, egyetlen a diófélék között), dióbele pedig élelmiszerallergiát. Magjai tavasszal kelnek ki, 4 hét múlva. Állatok is elviszik dióját. Vegetatív úton is szaporítható, gyakran sarjad gyökeréről vagy a tövéről. Gyakran alkalmazzák más diófélék alanyaként. Védett státuszt élvez. Az erdőket, ahol él, az urbanizáció és az erdők szabadidő-sportos használata veszélyezteti. A szarvasmarhák legeltetése is ellehetetleníti a megújulását, mivel a facsemetéket megrágják. Ugyanakkor propagálják útmenti telepítését, tájképi díszítő jelleggel. A fa akár 10 m magasságot is elérhet.

Betegségek és Kártevők

A dél-kaliforniai fekete dió sajnos rendkívül fogékony a Phytophthora gombákra, amelyek gyökér- és törzsrothadást okozhatnak. Ezért fertőzött területen nem szabad ültetni. A levelek károsodását gyakran lepkék hernyói idézik elő. Bár ezek a kártevők jelentős levélveszteséget okozhatnak, ritkán pusztul el a fa emiatt.

Kínai Dió (Juglans cathayensis): Az "Óriás Dió"

A kínai dió (Juglans cathayensis) Japánban yamaguruminak, azaz hegyi diónak is nevezik. Nem azonos a mandzsúriai dióval, amit szintén hívtak J. cathayensis-nek. Kína középső részének lakója.

Jellemzői és Termése

Erőteljes növekedésű, 20 m magasra nő. Levele is nagy, 80 cm hosszú is lehet. Hímvirágú barkái nagyok, 20-30 cm-esek. Egy 10 éves fa 45 kg diót képes teremni. A termés lecsüngő fürtökben viszonylag kisméretű diók. A bél felesen nyerhető ki. A dióbél krémes, kókuszdió-színű, jellemzően hegyes csúcsú. Ehető, de kereskedelmi forgalomba nem kerül, csak helyileg fogyasztják. Gyakori szokás, hogy törés előtt héjában pörkölik. Pörkölve színe aranysárga, kellemes csemege. A kínai diót díszfaként is ültetik.

Szürke Dió (Juglans cinerea) / Vajdió (Butternut): Az Olajos Dió

A szürke dió (Juglans cinerea) latin nevében a cinerea hamuszürkét jelent, utalva a kéreg színére. Kanadában, Quebec-ben szürke diónak (noyer cendré) nevezik. Angolul butternut-nek hívják, én is így hívom. Egyéb nevei: fehér dió (white walnut), olajdió (oilnut), hosszú dió (longue noix). Átlagos magassága 18 m.

tags: #amerikai #dio #termese