A téli zöldség- és gyümölcskészletünk megfelelő tárolása kulcsfontosságú, legyen szó akár kerti terményekről, akár vásárolt árukészletről. A helyes tárolás célja, hogy megőrizzük a termény frissességét a szedéstől vagy vásárlástól egészen a fogyasztásig, felhasználásig. Ezáltal nemcsak spórolhatunk, elkerülve a téli, drágább bolti vásárlásokat, hanem hozzájárulunk a fenntartható háztartásvezetéshez is, minimalizálva az élelmiszerpazarlást. Az utóbbi években az árak emelkedése, különösen az élelmiszerek terén, még aktuálisabbá teszi a hatékony tárolási módszerek elsajátítását.
A tökéletes tárolási környezet: hőmérséklet és páratartalom
A zöldségek és gyümölcsök optimális tárolására olyan helyiség a legalkalmasabb, amelynek hőmérséklete 0 - +4 °C között mozog, a páratartalma pedig ideálisan 90%-os. Fontos tudni, hogy a különböző zöldségfélék tárolhatósága nagyon eltérő, és minden fajtának megvannak a maga speciális igényei. Vannak olyan zöldségek, amelyek csak rövid ideig tarthatók el, mert hamar elveszítik frissességüket és megromlanak. Mások viszont hosszabb tárolásra is alkalmasak, mint például a hagymafélék, gyökérzöldségek és káposztafélék.
A tárolás eredményessége már a zöldségek vetésekor, a gyümölcsfák telepítésekor is megpecsételődhet, hiszen a fajtaválasztás is lényeges szempont. Az, hogy egy növény mennyi ideig, milyen veszteségekkel tárolható, nagymértékben függ attól, hogy a tárolásra szánt szerv a növénynek az áttelelését szolgálja-e, vagy valami mást. A különféle gyökérzöldségeket ezért viszonylag könnyen, a húsos terméseket már nehezebben tarthatjuk el.
Előkészítés a tárolásra: a betakarítástól a tisztításig
Ahhoz, hogy a betakarítás után megőrizzük a zöldségek frissességét, fontos, hogy megfelelő helyen tároljuk őket, és már a szedés előtt előkészítsük a terményt. Szedés előtt egy hónappal már nem ajánlott a nitrogéntrágyázás, mert fellazítja a szöveteket, és csökkenti a sejtfalak erősségét, ami kedvezőtlen a tárolhatóság szempontjából. Lényeges, hogy a tárolásra szánt zöldségeket mindig a fagyok beállta előtt szedjük le, száraz, csapadékmentes időben. A szedést megelőző két hétben ne öntözzünk. A magas víztartalmú terményeknél a rothadás veszélye csökkenthető, ha a betakarítást viszonylag száraz időszakban végezzük.
Terménytisztítás: mosás vagy száraz tisztítás?
A gyökérzöldségeket és a burgonyát érdemes az eltárolás előtt megmosni. Áztassuk őket 10-20 percig, hogy a rátapadt föld fellazuljon, távolítsuk el a talajmaradványokat, és itassuk szárazra a zöldségeket. Mások szerint viszont nem szabad vízzel tisztítani a gyökérzöldségeket, mert nem biztos, hogy tökéletesen szárazak lesznek, amikor eltároljuk őket, ez pedig óhatatlanul megindíthatja a romlást. Ezért sokan a száraz letisztítást javasolják. Fontos, hogy bármelyik módszert is választjuk, a zöldségek tárolás előtt legyenek teljesen szárazak.
Válogatás és előkészítés fajtánként
Általános szabály, hogy csak egészséges, sérülésektől és kórokozóktól mentes növényi részeket tegyünk a tárolóba. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a termésből kiválogatják a legnagyobb zöldségeket, legtermetesebb gyümölcsöket, és ezeket szánják télire. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az átlagos méretű termésekből, gumókból, gyökerekből sokkal kisebb tárolási veszteségünk lesz, mint ha az extra méretűekkel kísérleteznénk.
Zöldségek és gyümölcsök tárolása: hol és hogyan | Lidl Konyha - Séftippek
A burgonyát felszedés után két hétre helyezzük szellős, 10-15 °C-os szikkasztóhelyiségbe, hogy ez idő alatt a sebek beparásodjanak, és a héj vízáteresztő-képessége, permeabilitása is csökkenjen. A vöröshagymát is szikkasszuk két hétig tárolás előtt. A szárait vágjuk vissza kb. 3 cm-re, és az elszáradt földes takarólevelek felső egy rétegét is távolítsuk el. A káposztafélék (fejeskáposzta, kelkáposzta, vöröskáposzta, karalábé, karfiol, brokkoli) torzsacsonkjait 1-2 centisre vágjuk vissza, a levelekből csak a sérülteket távolítsuk el. A gyökérzöldségeknek (sárgarépa, petrezselyem, pasztinák, zeller, téliretek-félék) tárolás előtt pár napos szikkasztás is elegendő. Ezalatt a nagy leveleket, az apró kezdemények kivételével távolítsuk el, és válogassuk ki a sérült, beszakadt példányokat.
Tárolóhelyiségek és módszerek: pince, verem, prizma és egyéb megoldások
Nem mindegy azonban, hogy melyik zöldséget hol és mennyi ideig tároljuk, van ugyanis amelyik hosszabb, van amelyik rövidebb ideig eltartható, illetve a tárolóhelyiségek között is számtalan opció létezik. A legoptimálisabbak a konyha, a spájz, a kamra, a hűtőszekrény, a pince és a verem.
A pince: a hagyományos és ideális megoldás
A gyakorlatban a legmegfelelőbb zöldségtároló hely a pince, ahol külön fagyvédelemről nem kell gondoskodni, a kora tavaszi felmelegedés veszélye kicsi, a páratartalom pedig nagyjából megfelelő. A kerti pincék ideális hőmérséklete valahol 0 és 4,4°C között mozog. Legjobb a jól szigetelt, talajvíztől és beázástól mentes, jól szellőztethető pince. A pincét vagy más tároló helyiséget a tárolás megkezdése előtt jól ki kell takarítani, a falakat, a mennyezetet és a padozatot fertőtlenítő oldattal (2%-os formalin - vagy 2%-os rézgálicoldat) lepermetezni, lemeszelni. A döngölt földre vagy betonozott aljzatra helyezzünk farácsot a szellőzés érdekében. A falat ki kell meszelni, de a beton padozat nem ideális.
Ha túlságosan nedves a pince (izzad a fala), szellőztessünk gyakran, vagy összetört, égetett meszet tegyünk tálakba, ami a párát felszívja. Ha fonnyad a termény a pincében, akkor feltételezhetően túl száraz a levegő. A hűtőgépek nagy hátránya a kerti pincékkel szemben, hogy nem elég magas bennük a páratartalom. Ezért képesek sokkal rövidebb ideig frissen tartani a bennük tárolt élelmiszereket. Az alacsonyabb hőmérsékleteket kedvelő élelmiszereket érdemes a pince alján, a melegebbet igénylőket pedig a pince felső szintjén tartani.
A régi, vidéki pincék ideális páratartalmat (70-90%) és hőmérsékletet (nagy hidegben is fagypont körül) biztosítanak. Az újabban épült házak esetében a pince is sokszor fűtött, de legalábbis nem elég hideg, a jó szigetelés, szellőzés miatt pedig száraz levegőjű, ami nem kedvező a terménytároláshoz. Az alacsony páratartalom következtében a zöldség, gyümölcs kiszárad, ráncosodik, vagy ahogy mondani szokták: összeplöttyed. Tudni kell, hogy a leveles zöldségek esetében a hosszabb tárolás feltétele a 90% fölötti páratartalom, ezek ugyanis nagy felületen adják le a nedvességet, ezért hamarabb kiszáradnak.
A pincékkel, kamrákkal szembeni fő követelmény, hogy jó hőszigetelő anyagból készüljenek a falak. A burgonyát 4-5 hónapos tárolása során 4-5 °C-on tartsuk, sötétben, 80% relatív páratartalom mellett. A vöröshagymát ládában, vagy ritka szövésű zsákban is eltarthatjuk 70-80% relatív páratartalom mellett. A hagyma a -2 °C-ot is károsodás nélkül elviseli, de ne rakjuk más termények közelébe erős szaga miatt.
A verem: egyszerű és költséghatékony alternatíva
Ahol nincs pince, ott ajánlatos vermet építeni. A legtöbb zöldségféle tárolása veremben is megoldható. A verem készítésére olyan területet válasszunk, amely nem mélyen fekvő, és ahol nem jön fel a talajvíz. Ideális erre a célra egy árnyékos helyet választani. Mielőtt jönnének a talajfagyok, ássunk egy nagyobb, mély gödröt védett helyen, lehetőség szerint a házunk közelében. A veremnek szánt gödröket 40-100 cm-re mélyítik a talaj felszíne alá. A hosszát aszerint válasszuk meg, hogy mennyi terményt akarunk benne elraktározni. (Az ideális vermelőgödör 80-120 cm mély, 130-150 cm széles, 20-50 m hosszúságú is lehet.)
Kertünk magasabban fekvő részében kb. 2 méter széles és ugyanolyan mély, tetszőleges hosszúságú, lejtős oldalú gödröt ásunk. A gödör tetejére tartógerendákból, hulladék faanyagból, gallyakból tetőt készítünk, ezt lombbal, szalmával, majd 40 cm vastag földréteggel takarjuk, hogy fagymentes legyen. A veremnek jól zárható (lehetőleg kicsi) ajtajai és szellőzőnyílásai is legyenek. Ezeket a nyílásokat erős lehűléskor zárni kell, hogy a veremben a hőmérséklet ne süllyedjen 0 °C alá. A verem hőmérsékletét egy hosszú hőmérővel ellenőrizhetjük.
A verem falát téglákkal, kövekkel, cölöpökkel kell megtámasztani, és sűrűszövésű dróthálóval bélelni a rágcsálók ellen. A zöldségeket vagy almát a talajnedvesség ellen farácsokra helyezve, faládákban helyezik be. A verem közepére a szellőzés biztosítására felül lefedett, perforált csövet, szellőzőkürtöt állítanak. Ha a vermeléshez nem használunk rétegező közeget, 20-30 cm vastag szalmatakarót tegyünk fedésnek, majd 20-30 cm vastag földréteget borítsunk rá. A terményt hőszigetelő réteggel takarják, majd ügyelve arra, hogy felülre vízzáró réteg kerüljön, tetőszerűen lefedik. Hasznos a verem felszínét diólevelekkel borítani, mert ezeket a rágcsálók nem kedvelik.
A sárgarépa tárolásánál semmiképp ne használjunk szalmát, mert az fuzáriummal fertőzheti meg. A zeller oldalgyökereit csak kitárolás előtt távolítsuk el. A vöröshagyma a fagyokat is kibírja, de csak ha ép, száraz, és zárt nyakú példányokról van szó. Tárolására az erkély, kamra, padlás is megfelel, de ha elérték a fagyok, akkor ne nagyon bolygassuk meg a halmot, mert beindul a rothadás. Az almát tároljuk a veremben vagy sötét, hűvös pincében, alagsorban, esetleg garázsban. Különítsük el őket, mert az etiléngáz, amit kibocsátanak, megrohaszthat más zöldségeket és gyümölcsöket.
A prizma: egyszerűbb, de hatékony módszer
A prizmás tárolás nálunk az egyik legelterjedtebb módszer. Így tárolhatók a gyökérfélék, a káposztafélék, esetleg a vöröshagyma. A prizma kezelése kézimunkaigényes, előnyük azonban, hogy szakszerű kivitelezés mellett jól megőrzik a zöldségek minőségét és vitamintartalmát. Szélességük általában 1,6 m, hosszuk tetszés szerinti. A prizmák a föld felszíne fölött helyezkednek el. Ezek 2-3 m széles, 1,5 m magas és szintén tetszőleges hosszúságú, "egyszer használatos építmények", melyeknek az alján egy hosszirányú szellőzőcsatornát, ebből kiindulva pedig függőleges szellőzőkürtőket is kialakítunk. Ha hosszú a prizmánk, akkor kürtőből tízméterenként számoljunk egyet-egyet, még ha ez az állati kártevők bejutásának veszélyét is magában hordozza.
Könnyű talajokon a prizma alapját 20-30 cm-rel a talajszint alá mélyítik, míg kötöttebb talaj esetében a földfelszínen létesítik. Mindkét esetben fontos az alap és a prizma széle körül is vízelvezető árkot mélyíteni. Az alapra dróthálót, majd szalmaréteget terítenek, erre halmozzák fel 60 cm magasságig prizma formában a tárolandó terményt, amelynél nagyon fontos, hogy teljesen száraz állapotúak legyenek. A vékony (10 cm vastag) homok- vagy földréteggel borított terményt hagyják lehűlni, és csak +2 °C fok alatti légköri hőmérséklet esetében fedik le vastagabb hőszigetelő réteggel (szalma + föld). A földet alaposan le kell döngölni, hogy levezesse az esővizet.
A zöldségeket ömlesztve vagy nedves homokkal rétegezve helyezhetjük el a prizmában. Erre jön egy szalmaréteg, majd föld, újra szalma, és végül a takaróföldes fedés. A veremhez hasonló, de egyszerűbb megoldás a prizma. 20-30 cm mély, köré vízelvezető árkot kell ásni. A terményt a rágcsálók ellen dróthálóval lehet védeni, rá szalmát lehet szórni szigetelés céljából, rá homok, majd még egy réteg szalma kerülhet.
Egyéb tárolási megoldások és praktikák
Ha pince nincs, akkor védett teraszon is eltarthatóak a zöldségek, ehhez azonban mindenképpen szükségünk lesz egy nagy ládára. Tárolás előtt a ládát minden esetben mossuk tisztára és szárítsuk meg, ha pedig a hőmérséklet 0 fok alá süllyed, akkor terítsünk rá valamilyen meleg ruhadarabot. Egy átlagosan hideg télen így akár márciusig is megőrizhetőek a zöldségek.
Amennyiben erkély sem áll rendelkezésre, még mindig lehet próbálkozni a spájzzal, vagy a konyha megfelelő zugaival. Fontos, hogy a krumplinak a 4-10 Celsius fok az ideális, szabadban (erkélyen) is tarthatjuk, de ilyenkor fedjük le, hogy ne érje közvetlen napsütés. Az őszi melegben inkább fedett helyre tegyük, akár a társasház alagsora, vagy a nem túl zsúfolt kerékpártároló is megteszi. Ha pince nincs, van viszont vízóra akna, bátran használjuk krumplisveremnek.
A vöröshagymát jól szellőztethető kamrában, ritka szövésű, szellős zsákokban vagy rekeszekben érdemes tárolni. A pince kevésbé jó, mert ott általában túl nagy a páratartalom, így a hagymát könnyebben támadja meg a baktériumos rothadás. A vöröshagymának sokkal szárazabb tárolási körülmények kellenek, mint más zöldségféléknek, így törekedjünk arra, hogy a tárolóban minél kisebb legyen a hőmérséklet. A hagymát, fokhagymát összefonva, minden jól szellőző helyen, például padláson, verandán is felfüggeszthetjük.
A répa, karalábé, zeller tovább friss marad, ha szorosan újságpapírba csavarjuk, és így tesszük el a hűtőbe. Salátaféléknél bevett praktika, hogy nedves ruhába, lepedődarabba göngyölve helyezzük a fridzsiderbe, ha tovább akarjuk frissen tartani. Az uborkát ne csomagoljuk be, és ne is mossuk meg hűtés előtt. A zellert fröcsköljük le vízzel, majd tegyük kilyuggatott zacskóba, és mehet a hűtőbe, körülbelül egy hétre. Ugyanennyit bír ki a paprika a fridzsiderben mindenféle csomagolás nélkül, ha szép, fényes felületű darabokról van szó. A szőlőt ne érje nedvesség mielőtt a jégszekrénybe helyezzük, ha pedig bezacskózzuk, egy hétig is friss marad. A nem túlérett körtének bőven megfelel egy kosár, vagy láda, és bent is maradhat a lakásban. A kemény, sötétebb színű citrom a hűtőben, zacskózva akár egy-másfél hónapig is fogyasztható marad.
Speciális tárolási szempontok és tévhitek
A zöldségeket, almát gyakran faládákban tárolják, a közéjük tett újságpapír is véd, és felissza a nedvességet. Ne tároljuk a zöldségeket ömlesztve, és ne tároljunk együtt zöldséget és gyümölcsöt. Almát és burgonyát nem szabad együtt tárolni. Lényeges, hogy egy tárolóedényben (kosárban, ládában, zacskóban) csak egyféle terményt helyezzünk el, egyes kombinációk ugyanis gyorsítják az állagromlást.
Az etiléngáz és hatása
A gyümölcsök tárolásakor a szellőztetésnek még nagyobb a jelentősége, mint a zöldségek esetén, mert érésük során etilént termelnek. Ez a gáz hatással van a többi gyümölcsre. Így ha nagyon megemelkedik a tárolóban a koncentrációja, akkor pár nap alatt képes túlérlelni az összes ott lévő gyümölcsöt. Ezért is fontos az almát és a krumplit külön tárolni, hiszen az alma etiléngázt bocsát ki, ami megrohaszthatja a krumplit.
Régi praktikák és modern megoldások
Az 1880-as években kiadott Gyümölcsészeti és konyhakertészeti füzetek című havilap is számos praktikát említ a zöldség- és gyümölcstárolás témaköréből. Ez nem meglepő, hiszen akkoriban hűtőszekrények és fejlett tartósítószerek híján csak így lehetett megoldani a téli élelmiszerellátást. A nyers gyümölcsök hosszú eltartásához malátalisztben történő rétegezést ajánlottak, ám egyes körtefajták árpaszemek között való érlelése, és tárolása helyenként még ma is alkalmazott módszer hazánkban.
Párizsból származik az az ötlet, hogy a burgonyát raktározás előtt 1-2 percre forró vízbe mártották, majd megszárították, végül pincébe rakták. A forró víz megölte a csírákat, így nem kellett a tél folyamán több alkalommal átválogatni és csírátlanítani a burgonyát. Az uborka nem a tárolhatóságáról híres zöldség, ám erre is találtak megoldást a kertészek. A frissen leszedett uborkát tojásfehérjével bekenték, ezt rászárították, majd száraz helyen tárolták hónapokon keresztül. Hazánkban már ritkaságszámba megy, de néhol találunk még téli paradicsomfajtákat, amelyek kis szerencsével akár december végéig eltarthatók.
Mobilpincék: a modern kor megoldása
Az új, sokkal ellenállóbb és tartósabb műanyagok megjelenésével olyan területeken is lehetőség nyílt a polimer és kompozit anyagok használatára, ahol addig elképzelhetetlen volt. A speciális műanyagból készült Mobilpincék ellenállnak a föld alatti környezetnek, az időjárási és a természeti hatásoknak egyaránt. Több mint tíz év tapasztalat és 7000 legyártott Mobilpince tanúskodik arról, ez az új eljárás valóban hatékony, gyors és népszerű azok körében, akik nem szeretnének hosszadalmas és költséges pinceépítésbe kezdeni.
A Mobilpince jellemzői és előnyei
A Mobilpince egy kompakt, jól felszerelt, gyorsan telepíthető és használatba vehető, többfunkciós műanyag pince. Belső fém váz adja a pincetest merevségét, valamint ez a váz adja a nagy teherbírású polcok alapját is. Varrat/hegesztés mentes, megerősített bordázatú műanyag test, mely egyben lett kiöntve. Ellenáll a föld alatti környezetnek. A párásodás és penészedés elkerülése érdekében szellőzőnyílások vannak beépítve. Kényelmes, széles bejárat, szigetelt aknafedéllel és létrával, fa padló, polcok és széles lépcsőfokok, valamint beépített létra vagy lépcső is található benne.
A Mobilpincék élelmiszeripari besorolású műanyagból készülnek. Ennek megfelelően teljesen biztonságos az emberi egészségre, valamint a pincében tárolt áruknak és élelmiszereknek nem lesz egyedi, kellemetlen ízük, vagy szaguk (akár hosszú ideig történő tárolás esetén sem). A szerkezetet a belső fém váz és a merevítő bordák erősítik meg.
Mire használható a Mobilpince?
Mindenre, amire egy hagyományos pince, és még annál is többre. A termények, befőttek tárolásán túl a Mobilpincék tökéletes környezetet biztosítanak borgyűjteményének, borainak. Alternatív használatának csak a képzelet szab határt, a visszajelzések alapján alkalmas akár gépészeti helyiség medencéhez, óvóhelynek, barkácsműhelynek, játszóbunkernek, vagy egy nyugodt helynek, ahova elvonulhat.
Telepítés és karbantartás
A Mobilpincék szinte bármilyen talajtípusba telepíthetőek. Természetesen a telepítés költsége nagy mértékben változhat a talaj típusától függően. Nagyon vizenyős, vagy sziklás területre éppen ezért annyira nem ajánlott a használata. A telepítés során a kábeleket a gödör aljára kell helyezni, ezután rá kell tenni a betonlapot, vagy betonozni. Ez megakadályozza a műanyag pince talajvíz általi felúszását. A pince a betonlapra telepíthető, majd rögzíthető kábelekkel a betonhoz. A visszatöltést homokkal kell elvégezni rétegenként tömörítve, döngölve. Ajánlott a pincét a fagyhatár mélységéig szigetelni. A telepítés és szigetelés módja, valamint költsége a földrajzi elhelyezkedéstől és a talajminőségtől függően eltérhet.