Antik pác festék: Tudnivalók és alkalmazási útmutató

A fa, mint természetes anyag, melegséget, egyediséget és karaktert kölcsönöz otthonunknak, amelyet mesterséges anyagok sosem pótolhatnak. Ahhoz azonban, hogy megőrizze szépségét és tartósságát, elengedhetetlen a megfelelő felületkezelés. Ebben a cikkben részletesen bemutatjuk az antik pác festékek világát, azok típusait, tulajdonságait és alkalmazási lehetőségeit, hogy a legmegfelelőbb megoldást választhassa fafelületei számára.

A pác lényege és funkciója

A pác alapvetően díszítési és dekorálási célokat szolgál. A lazúrfestékekkel szemben a pácolással olyan felületszínezést érhetünk el, amely a fa mintázatát nem eltakarja, hanem kiemeli. Célja a fa természetes szépségének hangsúlyozása, értékesebb fafajok utánzása, különleges színhatások elérése, valamint a színárnyalat különbségeinek kiegyenlítése. Fontos kiemelni, hogy a fapác elsősorban nem a fa védelmét szolgálja, hanem esztétikai szerepe van. A páccal kezelt felületek nem nyújtanak védelmet mechanikai, vegyi, klimatikus vagy biológiai hatások ellen, ezért minden esetben védőréteggel kell ellátni őket, különben a víz kioldja és kifoltosodik a pác.

Pácok és lazúrok közötti különbségek

Mielőtt mélyebben belemerülnénk az antik pác festékek részleteibe, fontos megérteni a lazúr és a pác közötti alapvető különbséget. A lazúr egy vékony, átlátszó vagy félig átlátszó réteget alkot a fán, mesterséges vagy természetes gyantán alapul, és megőrzi az eredeti fa színét és textúráját, miközben védelmet nyújt az időjárás és más külső tényezők ellen. Általában kültéri felületek festésére használják, mint például kerítésekre, kerti bútorokra vagy bármilyen faelemre, amely a szabadban van. Létezik fallazúr is.

A pácolás egy teljesen más felületkezelési mód. A pác mélyebben hatol a fa szerkezetébe, és általában a fa eredeti színét teljesen eltünteti vagy átalakítja, belemegy a fa pórusaiba, ezáltal hangsúlyozva az anyag szépségét és karakterét. A pác kiválóan alkalmas bútorok, antik bútorok, padlók vagy más belső fafelületek felújítására. A pácolással új megjelenést és hangulatot kölcsönözhetünk a fának.

A fapác sokoldalúsága és felhasználási területei

A fapác egy alábecsült, sokoldalú eszköz. Nemcsak a fa természetes erezetének kiemelésére és szerkezetének optikai megerősítésére használható, hanem a nyers fát vagy a frissen rakott parkettát is könnyedén feketére, fehérre, szürkére vagy pirosra színezheti. A klasszikus faszínek, mint például a bükk vagy a mahagóni mellett ritka tónusokkal, például fehérre, pirosra vagy zöldre is befestheti bútorait. A páccal megváltoztatja vagy kiemeli a fa természetes színét, és egyben kiemeli a fa jellegzetes erezetét.

Alapvetően bármilyen fát lehet fehérre festeni - még sötétet is. Ehhez fehér pigmentfoltokat és szürkéket is használhatunk. Ekkor a fehér már nem tűnik olyan tisztának, hanem enyhén szürke árnyalatú. Fontos megjegyezni, hogy a színező hatás erősebb lágy fáknál, például lucfenyőnél vagy fenyőnél, mint kemény fánál, mint például tölgy vagy teak. Alapvetően minden fafajtát be lehet festeni, különösen a valódi fát. A rétegelt lemezhez és a ragasztott fához is probléma nélkül használható pác. Azonban a forgácslaptól és a préslemeztől érdemes távol tartani a kezét. Az erezetet a fafoltok kiemelik, a fa jellegétől függően az eredmény némileg változhat.

A pácok összetétele és típusai

A pácok hordozóanyaga víz, színezőanyaga színezék és/vagy pigment. Általában a víz a leggyakoribb oldószer, mert a fa könnyen magába szívja, és a pácszemcséket a fa felületén és az elmetszett rostokban hagyja. A vizes pácok mélyen beszívódnak a fába, emiatt felújítás esetén nem, vagy csak nehezen távolíthatók el. Mivel vizes bázisúak, így a fa pórusait duzzasztják.

Színezőanyag pácok

A színezőanyag pácoknál az iparilag előállított természetes vagy mesterséges alapú színezőanyagokat (pigmenteket vagy színezékeket, esetleg ezek keverékeit) különféle hordozóanyagokkal juttatják a felületre. A színezőanyag pácok speciális fajtáit jelentik az úgynevezett szubsztrát pácok, melyekkel (a bennük található elszíneződésre képes mikroszkopikus méretű adalékoknak köszönhetően) nagypórusú, illetve pórusaiban nehezen festhető fák is színezhetők.

Színezékek

A színezékek különféle színes vegyületek, melyek vízben vagy más oldószerekben oldva kerülnek felhasználásra. Az oldatban felvitt színezék beivódik a faanyag rostjai közé, és úgy festi meg a faanyag rostjait, hogy annak jellegzetes erezete továbbra is látható marad. Mivel a faanyag lágyabb szöveteibe jobban beszívódnak, leginkább negatív páckép kialakítására alkalmasak.

Pigmentek

A pigmentek oldószerben oldhatatlan színes vagy színtelen szilárd anyagok. Áttetszőek, így nem takarják el a fa rajzolatát. Lehetnek természetes vagy mesterséges eredetűek, kémiai szempontból szervesek vagy szervetlenek. A rostok felszínén kötődnek meg, de a faanyag erezetét nem fedik el. A velük készített páclevek a hordozóanyagon túl gyakran egyéb tapadást elősegítő anyagokat is tartalmaznak (olaj, akril, enyv…). A felületet nem élénkítik, jól elfedik a faanyag hibáit. Bár igen jó fényállósággal rendelkeznek, a világosabb színeknél UV sugárzást elnyelő adalékanyagokat is kell hozzájuk keverni.

Kémiai pácok

A kémiai pácok a legjobb pácok, mert a szín két vegyület kémiai reakciójának eredményeként magában a farostban képződik. A reakció eredményeként a kialakuló szín erősen kötődik a fa rostjaihoz, ezért a kémiai pácok magas fényállósággal és vegyi stabilitással rendelkeznek. A felület azonban kevésbé élénk. Hátrányuk, hogy a pácolás lassabb, mert két külön műveletet kell elvégeznünk. A komponenseket egymást követően kell a felületre felhordani vizes oldat formájában: a másodikat az első komponens száradása után. Az első komponens csersav vagy ilyen jellegű szerves sav. Magas csersavtartalmú fajoknál ezt a szerepet a fa tartalmi anyaga is átveheti. A második komponens valamely nehézfém sója. Az alkalmazott fémtől függően különböző élénk és tiszta színek jönnek létre. A fémsópácoknál a korai fa világosabb, a késői sötétebb lesz, azaz pozitív pácképet kapunk. Számos jó tulajdonsága ellenére a kémiai pácokat az iparban, ma már egyáltalán nem, vagy csak elvétve használják. Ennek oka a fokozott környezetvédelmi előírásokban és a modern vegyiparnak köszönhető, egyre jobb minőségű felületkezelő anyagok megjelenésében keresendő.

Anilinfestékek (kátrányfestékek)

Az anilinfestékeket, más néven kátrányfestékeket, először a kőszénkátrány desztillációs termékeiből állították elő. A kőszénkátrány a kőszén magas hőmérsékleten, 1000-1200C°-on végzett lepárlásakor keletkezik. Az anilinfestékek lényegében az anilinből mesterséges úton előállított színezőanyagok csoportját nevezzük. (A gyakorlatban elterjedt anilinfestékek elnevezés így az ebben a témakörben tárgyalt festékanyagokra nem teljesen helyénvaló, hiszen mára a kátrányfestékeknek csak egy része vezethető vissza az anilinre.)

A kátrányfestékek használata gazdaságos. Mivel szintetikus termékek, majdnem minden színben előállíthatók. A festéket meleg vízben kell oldani, bár a legtöbb esetben felhasználásra kész állapotban kerülnek forgalomba. A kész pácok festék tartalma 2-5%. Bár nem hatolnak mélyen a felületbe, a behatolás mélységét literenként 50-100ml ammónium-hidroxid hozzáadásával megnövelhetjük.

Vízben oldódó savas színezékek: A savas anilinfestékek nem vízállóak, de az oldatok vízállósága literenként 50g bórax és 30g sellak hozzáadásával némileg javítható. A bázikus színezékeknél jóval egyenletesebben oszlanak el. A velük kezelt felületek élénk, tüzes színűek, fényállóak. A különböző oldatok azonos színeket, de különböző árnyalatokat adnak.

Vizes pácok

A vizes pácok hordozóanyaga víz, színezőanyaguk színezék és/vagy pigment. Általában a víz a leggyakoribb oldószer, mert a fa könnyen magába szívja, és a pácszemcséket a fa felületén és az elmetszett rostokban hagyja. Előnyös tulajdonságuk, hogy felhasználásuk környezetbarát, és az egészségre nem káros. A vizes pácok mélyen beszívódnak a fába. Emiatt felújítás esetén nem, vagy csak nehezen távolíthatók el. Vizes bázisúak, ezért a fa pórusait duzzasztják.

Reaktív pácok: A környezetbarát és VOC-mentes, vízbázisú reaktív pác mélyen behatol a fába, közvetlenül reagál a tölgy csersavával, és karakteres öregedési és szürkülési hatást kölcsönöz a felületnek. Különösen az "Antique-leached" és a "Colour-Oil Sand-Stone" kombináció ad a tölgynek patinás jelleget. A VOC-mentes reaktív festék kézműves és ipari felhasználásra alkalmas. Könnyen alkalmazható ecsettel, hengerrel, szórópisztollyal vagy hengeres berendezéssel. Száradás után körülbelül 1 óra elteltével, P150-180 csiszolás és az OLI-NATURA olajokkal és viaszokkal történő utókezelés következik. Körülbelül 60-80 ml/m² mennyiségben kell felvinni.

Oldószeres pácok

Az oldószeres fapácok általában felhasználásra kész folyékony rendszerek, melyek hordozóanyaga oldószer (pl. alkohol) vagy kötőanyag (olaj, viasz, lakk), színezőanyaguk pedig színezék és/vagy pigment. Gyorsabban száradnak, mint a vizes színezékek. Általában nem hatolnak mélyen a fa rostjai közé. Nagyobb felületek egyenletes színezésére gyors száradásuk miatt nehezen alkalmazhatók, és foltosodhatnak.

Szeszes pácok: 96%-os etil-alkoholban oldott anilinfestékek. Porpácként vagy oldat formájában kerülnek forgalomba. Mélyen felszívódnak, nedvesítő képességük kiváló, ezért egyenletes, vékony rétegben kell a felületre vinni őket. Ez kézieszközökkel nehezen biztosítható, a megfelelő módszer a szórás vagy a hengerlés. Jó színezőképességgel rendelkeznek, a rajzolatot élénkítik.

Rusztikus pácok: Hordozóanyaguk szerves oldószer, színezőanyaguk pigment/színezék (anilinfesték) kombináció. Felhasználásuk a rusztikus tölgybútorok elterjedésekor vált általánossá, amikor a cél az volt, hogy a pórusok színe legyen sötétebb a felületekénél: a pác felhordása után a felület törlésével a pórusokba berakódott pigmentek elszínezik azokat. Ha a felület törlésére nem kerül sor, úgy a színezékek rajzolatot élénkítő hatását a pigmentek homogén pácképe ellensúlyozza. Az oldószeres rusztikus pácokat szórással vagy hengerléssel célszerű a felületekre vinni.

Olajpácok

Száradó növényi olajban elkevert lazúrozó pigmentek. A fa karakterét kissé elmossák, nem szívódnak be mélyen a fába, ezért sérülékenyek, könnyen eltávolíthatók. A fa pórusait nem duzzasztják.

Viaszpácok

Viaszt, vizet, ammónium-hidroxidot, kátrányszínezéket és kálium-karbonátot (hamuzsírt) tartalmazó emulziók. Felhasználás előtt mindig jól fel kell rázni őket. A felületnek selyemfényt adnak. Nem hatolnak mélyen a fába, így könnyen felújíthatók.

Lakkpácok

Híg műgyanta oldatban diszpergált pigmentek, melyek átmenetet képeznek a pácok és a színes lakkok (zománcok) között. A száradás utáni vékony lakkréteg nem biztosít megfelelő felületvédelmet. A kialakuló szín a rétegvastagság függvénye (így a rajzolatot is jobban takarják). A lakkpácok patinázó festékként is felhasználhatók lakkozott felületekre.

Pácolási eljárások és alizarin oldatok

Az alizarin-pácoknál célszerű fémsó-oldatokkal előpácolni a felületeket, majd alizarin-oldattal rácsávázni. Bármely alizarin-alapoldat egymagában is felhasználható, mert a levegőn átalakul.

Ammónium-hidroxidos alizarin-oldatok:

• 1%-os oldat készítése: 1 liter meleg, de nem forró vízhez 200 ml ammónium-hidroxidot adunk, majd 10 g alizarint oldunk fel benne.
• 2%-os oldat készítése: 1 liter meleg, de nem forró vízhez 50 ml ammónium-hidroxidot adunk, majd 20 g alizarint oldunk fel benne.

Kálium-karbonátos alizarin-oldat: A kálium-karbonátot szódával (nátrium-karbonáttal) is helyettesíthetjük.

• 1%-os oldat készítése: 1 liter meleg, de nem forró vízben 20 g kálium-karbonátot oldunk, majd az oldatban 10 g alizarint oldunk fel. Az oldat lila színű; felhasználás előtt meg kell szűrni.
• 2%-os oldat készítése: 1 liter meleg, de nem forró vízben 40 g kálium-karbonátot oldunk, majd az oldatban 20 g alizarint oldunk fel.

Szeszes alizarin-oldat:

• 2%-os szeszes alizarin-oldat készítése: 500 ml denaturált szeszben vízfürdőn való melegítés közben 20 g alizarint oldunk, majd oldódás után 500 ml vizet adunk hozzá. Az élénk lila színű oldatot megszűrjük.

Példák fémsós előpácolással kombinált alizarin-pácokra:

• Bepácoljuk a fát 2%-os vasszulfát-oldattal, száradás után rácsávázunk 1-2%-os ammónium-hidroxidos alizarin-páccal.
• Bepácoljuk a fát 2%-os vasklorid-oldattal, és száradás után rácsávázunk 1-2%-os ammónium-hidroxidos alizarin-páccal.
• Bepácoljuk a fát 1%-os báriumklorid-oldattal, és száradás után rácsávázunk 1-2%-os ammónium-hidroxidos alizarin-oldattal.
• Bepácoljuk a fát 2%-os magnéziumszulfát-oldattal, száradás után rácsávázunk 1-2%-os ammónium-hidroxidos alizarin-oldattal.
• Bepácoljuk a fát 2,5%-os kobaltszulfát-oldattal, száradás után rácsávázunk 1-2%-os ammónium-hidroxidos alizarin-oldattal.
• Bepácoljuk a fát 2,5%-os nikkelszulfát-oldattal, száradás után rácsávázunk 1-2 %-os ammónium-hidroxidos alizarin-oldattal.
• Bepácoljuk a fát 2%-os mangánklorid-oldattal, száradás után rácsávázunk 1-2%-os ammónium-hidroxidos alizarin-oldattal.
• Bepácoljuk a fát 2,5%-os mangánszulfát-oldattal, száradás után rácsávázunk 1-2%-os ammónium-hidroxidos alizarin-oldattal.
• Bepácoljuk a fát égetett timsó 3%-os oldatával, száradás után rácsávázunk 1-2%-os ammónium-hidroxidos alizarin-oldattal.
• Bepácoljuk a fát 2%-os alumíniumtriklorid-oldattal, száradás után rácsávázunk 1-2%-os ammónium-hidroxidos alizarin-oldattal.
• Bepácoljuk a fát 2%-os alumíniumszulfát-oldattal, száradás után rácsávázunk 1-2%-os ammónium-hidroxidos alizarin-oldattal.

Az anilin felfedezése és története

Az anilin az egyik legfontosabb szerves kémiai alapanyag. Színtelen, jellegzetes szagú, olajszerű folyadék, de állás közben megsárgul. Enyhén csípős ízű, mérgező hatású vegyület. Bőrön keresztül is felszívódik, gőzeinek huzamosabb ideig történő belélegzése komoly ártalmakat okoz.

William Henry Perkin angol vegyész 1956-ban a kinin (malária elleni gyógyszer) előállítása közben véletlenül bukkant rá. Mikor a kőszénkátrány desztillációja során előállított anilint kénsavval és kálium-bikromáttal kezelte, meglepetésére egy bíborszínű oldat keletkezett, amelyből vöröses kristályok váltak ki. Zsebkendője szélét az oldatba mártotta, és az mályvaszínűvé változott. Miután a kialakult színt később szappannal sem tudta eltávolítani, mintát küldött belőle egy textilipari cégnek, és kiderült, hogy az addigi legjobb minőségű mesterséges textilszínezéket sikerült előállítania. Apjával szabadalmaztatták az eljárást, és az akkor 19 éves Perkin 1857-ben Greenford Greenben beindította a világ első mesterséges színezéket gyártó üzemét. A gazdasági sikerei számtalan embert ösztönöztek további kísérletezésre.

Pácolás menete és praktikus tanácsok

A pácolandó fafelület legyen por- és zsírmentes, a pácot nyers fára hordjuk fel. Egy 10 g-os tasak tartalmát fél liter kb. 40 °C-os vízbe kell szórni, a teljes oldódásig kevergetni. A pác felhordható ecseteléssel, mártással vagy szórással is, de utóbbi esetben át kell szűrni az oldatot. A kívánt szín eléréséhez 4-6 óránként lehet megismételni a festést - sötétebb tónust az oldat töményebbre keverésével is elérhetünk, illetve halványabb szín eléréséhez az oldatot hígabbra szükséges keverni. Vizes helyiségek (fürdőszoba, konyha) fafelületeinek színezésére nem ajánlott. A 10 grammos tasak tartalma megfelelő hígításban körülbelül.

Felület előkészítése és alapozás

A szennyezett felületeket kültéri tisztítóval, a penészes, algás felületeket algásodás elleni szerrel ajánlott megtisztítani, majd tiszta vízzel alaposan leöblíteni. Száradás után az erősen szívóképes felületek - alapozásként - színtelen páccal festendők, különösen ügyelve az élekre és az eresztékekre. A színtelen pác körülbelül 5 százalékban hígítható a fedőrétegként használni kívánt színezett páccal. Ez segít abban, hogy a pác - az egyenletes felhordás érdekében - láthatóbb legyen.

Pác felhordása és rétegezés

Fűrészelt fára egy-két réteg, új, gyalult fára két réteg hordandó fel a kívánt színű pácból. (Minden réteg színezett pác erősebb színt és jobb takarást eredményez.) Gyalulatlan felületen a pác sötétebb árnyalatú lesz, és a fa saját színe is befolyásolhatja a pác végső színét.

A festés a felület száradása után kezdhető. Ha a régi, festett felület csak enyhén fakult és száradt, elegendő egy réteg pác felhordása, míg a régi szín erős fakulásakor látványosabb eredmény érhető el színezett páccal, vagy színezett és színtelen pác keverékével történő festéssel. A pác panelenként, lentről fölfelé haladva, megállás nélkül hordandó fel, mert a festés megszakításakor a felületen színeltérések keletkezhetnek. A festéssel csak a saroknál, csatornáknál stb.

Fontos tulajdonságok a pácoknál

Adhézió

A pác hordozóanyaga és a fafelület közötti megfelelő mértékű adhéziót jelenti. Ennek híján a pácanyag nem terül megfelelően a felületen, az egyenletes felszívódás sem valósulhat meg, és a felületek így foltosak lesznek. Ez főleg vizes rendszereknél következhet be.

Fényállóság

A fényigénybevétellel szembeni színállandóságot jelenti. Fény hatására a sötétebb árnyalatú színek fakulnak, a világos árnyalatúak alatt viszont a fafelület barnul (ez utóbbit UV abszorberek adagolásával lehet megelőzni). A fényállóság meghatározására általában az úgynevezett „8 fokozatú kék skálát” alkalmazzák, mely kék színnel színezett textília fény hatására bekövetkező színváltozásait tartalmazza. Az 1. fokozat a legalacsonyabb, a 8. fokozat a legmagasabb színállandóságot jelöli. Fapácok esetén a pigmentek fényállósága nagyobb: 7-8. fokozatú, míg a színezékek az 5-6. fokozatúak.

Vegyi stabilitás

Mivel a pácolt felületeket minden esetben felületkezelni kell, a színezőanyagnak ellenállónak kell lennie a lakkok összetételében szereplő különféle vegyületekkel szemben (híg savak, lúgok, formaldehid, peroxid stb.).

Miért nem mindegy, mit kenünk a fára?

A fa egy élő, higroszkópos anyag. Ez a tudományos kifejezés annyit tesz, hogy a fa „lélegzik”, azaz folyamatosan vizet vesz fel a levegő páratartalmából, vagy épp leadja azt. Emiatt a fa mikroszkopikus szinten állandóan „mozog” (tágul és összehúzódik). Ha olyan festéket választunk, ami merev, műanyag-szerű réteget képez, az előbb-utóbb megreped. A repedéseken bejut a víz, de kijönni már nem tud - és itt kezdődik a korhadás. A célunk tehát megfelelő rugalmasságú és páraáteresztő képességű anyagot választani.

Műanyag alapú festékek és a környezetvédelem

A műanyag alapú festékek (például akril vagy latex festékek) még mindig elterjedtek, azonban ma már egyre több szakember tartja őket elavult megoldásnak, különösen fa felületek esetén. Ennek több oka is van:

1. Nem természetes anyagokból készülnek: Ezek a festékek jellemzően szintetikus anyagokból készülnek, vagyis nem megújuló erőforrásokra épülnek, és gyártásuk jelentős környezeti terheléssel jár.
2. Egészségügyi kockázatok a teljes életciklus során: Nem csak felhordáskor lehet problémás: csiszoláskor finom por és mikroműanyag kerülhet a levegőbe, a szervezetbe kopás vagy öregedés során is leválhatnak részecskék. Ezek belélegezve hosszú távon egészségkárosító hatásúak lehetnek.
3. Nem „élnek együtt” a fával: A műanyag bevonatok egy zárt réteget képeznek a fa felületén, ami gátolja a fa természetes légzését, és idővel repedezéshez és lepattogzáshoz vezethet, mivel a fa folyamatosan mozog.
4. Fenntarthatósági szempontból zsákutca: Mivel nem lebomló anyagokról van szó, a festék teljes életciklusa - a gyártástól a felújításig - környezetterhelő.

Ezért ma már sok esetben jobb választás a természetes olaj vagy viasz alapú kezelés, amely megújuló alapanyagokra épül, nem képez műanyag réteget, és együtt dolgozik a fával, nem ellene.

Szempontok a döntéshez: Kültér vagy beltér?

A legelső kérdés, amit fel kell tennünk, hogy kültéren vagy beltéren használjuk a fát. Ez nemcsak a tartósság, hanem az egészségünk szempontjából is kritikus választóvonal.

Kültéri felhasználás: Harc az időjárással és a kártevőkkel szemben

A kültéri fának három fő ellensége van: az UV-sugárzás, a nedvesség és a biológiai kártevők (gombák, rovarok). Az UV sugárzással szemben olyan festék nyújt védelmet, amiben van színezőanyag, mert a pigmentek védik meg a fát és a festékanyagot az UV sugárzás káros hatásaitól. Kültéren soha ne használjunk színtelen lazúrt vagy festéket. A nedvességgel szemben a szerkezeti (konstruktív) favédelem mellett a kültéri felületekre alkalmas festékek, lazúrok védelmet adnak. (Magyarázat: Építészeti faanyagvédelem vagy szerkezeti, azaz konstruktív favédelemnek hívjuk azokat a tervezési és kivitelezési intézkedéseket, amik megakadályozzák, hogy a faanyag tartósan nedves maradjon. Pl.: ne álljon vízben a faláb, oszloptalp használata, legyen eresztúlnyúlás, szellőzzön alulról a terasz, stb.)

A kültéri festékek, lazúrok azonban gyakran tartalmaznak gombaölő és rovarölő szereket (biocideket, fungicideket). A kutatások kimutatták, hogy a kültéri faanyagvédő szerekből a csapadék hatására a hatóanyagok egy jelentős része viszonylag rövid idő alatt kimosódik. Ez két okból is problémás:

• Környezetszennyezés: A kimosódó biocidok (például a rézvegyületek vagy a szerves gombaölők) közvetlenül a talajba és a talajvízbe kerülnek, károsítva az ottani ökoszisztémát.
• Hatékonyságvesztés: Ha a hatóanyag kimosódik, a fa védelme gomba és rovar ellen idő előtt megszűnik.

Következésképp a legtöbb esetben kültéri fafelületeken fordítsuk figyelmünket a szerkezeti (azaz konstruktív) favédelemre. Válasszunk természetes megoldást mérgek nélkül. Feleslegesen ne terheljük a környezetet olyan festékkel, ami - ha kell, ha nem - tartalmaz gomba- és rovarölő szereket.

Biztonsági figyelmeztetés: Soha ne használja a megmaradt kültéri festéket beltérben, hacsak a dobozon lévő használati utasítás beltéri felhasználást is enged! A benne lévő hatóanyagok lassú párolgása beltérben károsanyag kibocsátást, levegőminőség romlást eredményez, zárt légtérben irritációt vagy fejfájást okozhatnak.

Beltéri felhasználás: Az egészség az első

Bent a fát nem éri tűző nap vagy állandó eső, viszont itt élünk, itt alszunk. Fontos, hogy környezetbarát festékkel dolgozzunk beltérben. Attól még, hogy egy festék vízbázisú, nem jelenti automatikusan azt, hogy mentes minden káros anyagtól. Sok vizes termék is tartalmazhat tartósítószereket (például izotiazolinonokat) vagy olyan adalékokat, amelyek az érzékenyeknél bőrirritációt vagy allergiát válthatnak ki.

Míg a modern festékek többsége szintetikus anyagokra épül, a valódi természetes festékek növényi olajokat (lenolaj, ricinusolaj), viaszokat (méhviasz, carnauba) és ásványi pigmenteket használnak. Ezek nemcsak "lélegezni" hagyják a fát, de biológiailag is lebomlanak. A természetes alapanyagú és környezetbarát, bababarát festékek azonban jó választásnak bizonyulnak beltéren, mert nem jelentenek veszélyt a zárt tér levegőjének minőségére.

Vizes vs. Oldószeres festékek: Melyik a tartósabb?

Régen azt hitték, csak az a tartós, ami „büdös”. Ma már ez nem igaz.

• Oldószeres: Mélyebbre szívódik a fába, gyakran tartalmazhat olyan anyagokat, amik száradás után is terhelhetik a lakás levegőjét, ezért fontos a gyakori szellőztetés.
• Vizes bázisú: Gyorsan szárad, elvileg nincs szaga, és a szerszámok vízzel moshatók. A modern, környezetbarát vizes festékek ma már ugyanolyan védelmet nyújtanak, mint az oldószeresek.

A tartósság titka: UV-védelem, alapozás és szerszámválasztás

A napfény lebontja a fában lévő lignint, ezért szürkül meg a kezeletlen fa.

UV-védelem

Kültéren: Mindig használjunk pigmentált (színes) festéket, legyen az lazúr vagy bármely más festék, mert a pigmentek működnek „napszemüvegként” a fa számára. Például a színtelen lazúr nem lesz tartós egy kültéri felületen, nincs mi megvédje a fát a szürküléstől, elszíneződéstől és magát a festékanyagot is gyorsan lebontja az UV sugárzás. Így a felületet egy napos helyen akár félévente újrafesthetnénk.

Alapozás

Ne hagyjuk ki, ha a festék olyan rendszerű, amelyhez kell alapozó (primer). Ez biztosíthatja a tapadást, és esetenként megakadályozhatja, hogy a fából kioldódó csersavak (pl. tölgy vagy akác esetén) csúnya sárga, szürke, fekete foltokat hagyjanak a festésen.

Szerszámválasztás

A rossz szerszám elronthatja a legjobb festéket is. Ezért a megfelelő festék kiválasztása után gondoljunk a szerszámra is. Az olajhoz, lazúrhoz, zománchoz más-más típusú ecset vagy henger ajánlott.

Milyen festéket válasszunk gyakori projektekhez?

• Kerti kerítés: vékonylazúr, természetes fedőlazúr vagy olaj. Kerítésnél különösen fontos, hogy a bevonat ne pattogjon le és könnyen karbantartható legyen.
• Terasz: teraszolaj.
• Faház, fahomlokzat: vékonylazúr vagy természetes fedőlazúr.

tags: #antik #pac #festek