Augusztus 20-a Magyarország egyik legrégibb és legfontosabb nemzeti ünnepe, mely nemcsak az államalapító Szent István királyra emlékezik, hanem az új kenyér ünnepét is magában foglalja. Ez a nap a magyar történelem, a keresztény hagyományok és a mindennapi élet egyik legalapvetőbb élelmiszere, a kenyér tiszteletének összefonódását jelképezi.
Az ünnep történeti gyökerei
Sokan úgy vélik, hogy Szent István királyunk augusztus 20-i ünnepét a II. világháború után, központi, hatalmi szóval alakították át az új kenyér ünnepévé. Ez részben igaz is, de ennek az ünnepnek valóban vannak régebbi gyökerei. Már korábban is voltak törekvések arra, hogy a hagyományos júliusi aratóünnepek, aratófelvonulások dátuma augusztusra kerüljön át. Hagyományosan Szent István napjára sült ki az első kenyér a frissen learatott búzából, és mivel új búzából sütni először augusztusban lehetett, ezért e hónapot az Új Kenyér Havának is nevezik.
Az ünnep eredete egészen István király uralkodása idejére vezethető vissza. Ekkor még augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján tartották, mert erre a napra hívta össze István a királyi tanácsot és tartott törvénynapot Fehérváron. Élete végén a beteg király ezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, és 1038-ban ő maga is ezen a napon halt meg.
Az ünnep dátumát Szent László király tette át augusztus 20-ára, emlékezve arra, hogy 1083-ban VII. Gergely pápa hozzájárulásával ezen a napon emelték oltárra I. István relikviáit a székesfehérvári Bazilikában. Ez akkor a szentté avatásával volt egyenértékű. I. (Nagy) Lajos uralkodásától (1342-1382) kezdve egyházi ünnepként élt tovább ez a nap.
István kultusza Európa-szerte elterjedt, de a királyt az egyetemes egyház nevében csak 1686-ban nyilvánította szentté XI. Ince pápa. A szentatya akkor elrendelte, hogy Buda töröktől való visszafoglalásának évfordulóján az egész katolikus világ minden évben emlékezzen meg Szent István ünnepéről, amelyet az egyetemes egyház augusztus 16-án tart. XIV. Benedek pápa 1771-ben csökkentette az egyházi ünnepek számát, és a Szent István-nap ekkor kimaradt az ünnepek sorából. Mária Terézia (1740-1780) azonban ismét elrendelte a Szent István-nap megtartását, sőt nemzeti ünnepként a naptárakba is felvétette. A királynő volt az, aki 1771-ben Bécsbe, majd Budára hozatta István kézfejereklyéjét, a Szent Jobbot, amelyet ettől kezdve minden év augusztus 20-án körmenetben vittek végig a városon. A legenda szerint István ereklyéjét 1083-as szentté emelésekor épen találták meg koporsójában, és már az 1222. évi Aranybulla is törvénybe iktatta tiszteletét. Valószínűleg a tatárjárás vagy a török idők alatt veszett el, majd 1590 körül a raguzai (dubrovniki) dominikánus kolostorban találtak rá.
Az 1848-as szabadságharc leverése után hosszú ideig nem tarthatták meg az augusztus 20-i nemzeti ünnepet, hiszen Szent István a független magyar állam jelképe volt. Először 1860-ban lehetett ismét megünnepelni ezt a napot, ami valóságos nemzeti tüntetéssé vált. A két világháború között az ünnep kiegészült a Szent István-i, azaz a Trianon előtti Magyarország visszaállítására való folyamatos emlékezéssel, emlékeztetéssel.
1945 után augusztus 20-át egyházi ünnepként 1947-ig ünnepelhették nyilvánosan. A kommunista rendszer az ünnep vallási és nemzeti tartalmát nem vállalta, de teljes megszüntetését vagy jelentéktelenné süllyesztését sem látta célszerűnek, inkább tartalmilag változtatott rajta. A szekularizált ünnepet először az új kenyér ünnepének nevezték el, majd az új alkotmány hatályba lépését új - szocialista - államalapításként 1949. augusztus 20-ára időzítették.
A rendszerváltozással felelevenedtek a régi tradíciók, és 1989 óta ennek megfelelően rendezik meg a Szent Jobb-körmenetet. Szent István ünnepének igazi rehabilitációja 1991-ben történt meg: az 1990-es első szabad választások nyomán létrejött Országgyűlés 1991. március 5-én a nemzeti ünnepek - március 15., augusztus 20., október 23. - közül Szent István napját nyilvánította a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepévé. A 2012. január 1-jén hatályba lépett Alaptörvény (alkotmány) is Magyarország hivatalos állami ünnepeként, az egyik nemzeti ünnepként rögzíti augusztus 20-át.
A kenyér jelentősége a magyar kultúrában
Magyarországon a kenyér a legalapvetőbb élelmiszerek egyike. A magyar konyhában hagyományosan szinte mindenhez jár egy szelet kenyér, a pörkölthöz éppúgy, mint a zsírosabb levesekhez. De ettük-esszük szalonnával, kolbásszal, vajjal, sőt, zsírral megkenve is. Külföldi szemmel talán kicsit bizarrnak tűnhet a sertés-, kacsa- vagy libazsírral megkent kenyér, hazánkban viszont közkedvelt étel sóval, pirospaprikával, lila hagymával ízesítve. A pirítós kenyérre fokhagymát dörzsölünk, így számít országszerte kedvencnek. A gyerekkornak pedig elmaradhatatlan kísérője az édes, vajas-mézes vagy vajas-lekváros kenyér.
Az ember legalapvetőbb élelmiszere, vagyis a kenyér, mindig is az életet, a megélhetést és az otthont szimbolizálta. Az augusztus 20-ai állami ünnepen a nemzeti színű szalaggal átkötött kenyérrel fejezzük ki, hogy az élet és a haza összekapcsolódik. Az új lisztből készült kenyér az ünnepi asztal ékessége lett, és jelképévé vált az államiság ünnepének.
Babonák és népszokások a kenyér körül
Nem csoda, hogy a kenyérhez mint a bőség és a termékenység szimbólumához már ősidők óta számos népszokás és babona kapcsolódik. Pénteken, különösen nagypénteken nem volt szabad fogyasztásra szánt kenyeret sütni, de Luca és Borbála napja is tilalmas volt. A szemmel verést megelőzendő a kovászolást nem láthatta idegen, a tésztát nem volt szabad megdicsérni sem. Az új házba kenyeret és sót vittek, hogy a háziak jólétét biztosítsák. Az esküvő után is kenyérrel és sóval kínálták az ifjú párt. Betegségek gyógyítására is használták a kenyeret, halottak napján pedig kenyeret is tettek az asztalra a hazalátogató eltávozottaknak. Természetesen az egyházi liturgiában is központi szerepet kapott a kenyér, illetve a szentelt ostya.
Az emberiség táplálkozási szokásaiban rendkívüli szerepet betöltő kenyér gabonafélék, illetve kukorica lisztjéből sült, erjesztett tészta, az újkorban alapvető néptáplálék. A ma ismert, kovásszal készülő kenyér őse egykoron a lepény volt. Ezt a kovász nélkül, csupán liszt és víz keverékéből készülő ételt már az ősember is fogyasztotta. Több ezer évvel ezelőtt ő fedezte fel, hogy ha megőröli az összegyűjtögetett magvakat, akkor vízzel összekeverve lepényt tud a masszából sütni. Ebből a lepényből, azaz a kovásztalan kenyérből fejlődött ki a mai kovászos kenyér.
A kenyérkészítés hagyománya
A magyar kenyerek klasszikus alapanyaga a búza. A Dunántúl egy részén, a Duna-Tisza közén, illetve a Nyírségben azonban rozsból is sütöttek kenyeret, Székelyföldön pedig árpából és kukoricából. A kenyér sütése hagyományos kovászolással készült. A liszt átszitálása után a kovászt a liszthez keverték, és több órán keresztül érlelték, később pedig összegyúrták liszttel, sóval és vízzel, majd jöhetett a kelesztés. A dagasztást rendszerint éjszaka végezték, majd tovább kelesztették a tésztát. Reggel szakajtókba szedték ki, itt pihentették tovább, amíg felfűtötték a kemencét. Sütőlapáton vetették a kemencébe a kenyeret, ami akár több óráig is sült. Az asszonyok általában egy hétre előre sütöttek, többnyire szombaton, hogy a vasárnapi ebédre készen legyen a friss kenyér. Ünnepekre, különösen húsvétra tejjel, cukorral, tojással dúsított tésztából kelt kalács készült.
Az Ószövetségben a törvények közé tartozik, hogy az aratás ünnepe előtt az új búzából, senki nem süthetett kenyeret. A néphagyomány szerint aratás után Szent István-napra sütötték az új búzából készült első kenyeret, s mivel új búzából sütni először augusztusban lehetett, ezért e hónapot az Új Kenyér Havának is nevezik. A termény betakarítását a hálaadással ünnepelték.
Az Új Kenyér Ünnepének modern formái
Napjainkban az Államalapítás az államalapító Szent István király emlékünnepe. E legrégibb ünnepünkben jelen vannak: a magyar történelmi hagyományok, a katolikus liturgia és Szent István államalapító tevékenységének köszönhetően az államalapítás története. Az ünnep lelkünket megérintő része a kenyéráldás: a nemzeti színű szalaggal átkötött, frissen sütött kenyéré, melyet ünnepélyesen megszentelnek, majd felszelnek. A legtöbb városi gyereknek augusztus 20-a csupán a várva-várt tűzijátékot jelenti, míg a kisebb településeken még él az új kenyér ünnepének hagyománya, ahol a gyermekek alig várják, hogy megszegjék a kemencében sült ropogós, nemzeti színű szalaggal átkötött cipót.
Mára augusztus 20-a igazi családi ünneppé vált. A családok felkerekednek, és színes programokon vehetnek részt, pl. kézműves foglalkozások, kenyérsütés, népi játékok, régi mesterségek kipróbálása. Az ünnep komolyabb, lelki, liturgikus része az ünnepi szentmise és a Szent Jobb körmenet.
Minden évben a Szent István-napi kenyérversenyen dől el, hogy melyik kenyér érdemli ki azt a kitüntetést, hogy az ország első számú kenyere legyen. Idén is három kategóriában hirdettek versenyt, a legjobb búza-, rozs- illetve innovatív kenyér címért lehetett harcba szállni. Összesen 33 adalékmentes, kovászos technológiával készült kenyeret neveztek be. Augusztus 10-én hirdette ki Septe József, a Magyar Pékszövetség Elnöke, hogy a verseny búzakenyér kategóriájának győztese, és egyben a Szent István-napi kenyér idén a Kurdi Family Kft. terméke lett.
A hivatalos ünnep minden évben Budapesten, a Kossuth téren kezdődik, Magyarország lobogójának ünnepélyes felvonásával és a tisztavatással. Budán minden évben megrendezésre kerül a mesterségek ünnepe. Itt több száz mester látványműhelyeit lehet megtekinteni, és a legkülönfélébb szakmák rejtelmeivel ismerkedhetnek meg a látogatók. Itt mutatják be Magyarország tortáját és cukormentes tortáját is. Az államalapítás ünnepét este a tűzijáték koronázza meg. Az égi fényjátékhoz 1938 óta zenei aláfestés is tartozik. A tűzijátékok az ország egész területén megrendezésre kerülnek, azonban a budapesti tűzijáték vált az ünnep igazi szimbólumává, mely idén igazán különleges látványelemekkel nyújt maradandó élményt az ünneplőknek.
Az augusztus 20-ai ünnep kihagyhatatlan része a kenyéráldás. A nemzeti színű szalaggal átkötött, frissen sütött kenyeret először ünnepélyesen megszentelik, majd felszelik és végül szétosztják a darabjait. A hagyomány szerint az aratás után Szent István-napra sütötték az új búzából készült első kenyeret. Ezen a napon országszerte aratóünnepeket tartottak, ahol az aratás befejeztével az aratók búzakalászból és mezei virágokból aratókoszorút vagy búzababát kötöttek és ünnepélyes menetben a földesúr, tiszttartó vagy a gazda elé vitték. A mulatságon ettek, ittak és általában tánccal zárult az aratóünnep. Ezt az aratószokást sok helyen még a mai napig tartják, így ha valaki szeretné közelebbről is megismerni a hagyományt, akkor augusztus 20-án látogasson el Kistelekibe.
Darányi István földművelésügyi miniszter 1899-ben rendeletbe foglalta a kissé feledésbe merült aratóünnep felújítását. Ezzel szerette volna lecsendesíteni az akkoriban forrongó agrármozgalmakat és helyreállítani az aratók és a földesurak közti jó viszonyt. Azonban kezdetben nem járt túl sok sikerrel, mert ez az ünnep sok településen nem szerepelt a hagyományok között, ezért két évvel később újra kiadta a rendeletet. Ekkor már több város és falu eleget tett a felhívásnak és kisebb nagyobb ünnepségekkel emlékeztek meg az aratásról országszerte. Egyre több ünnepi mozzanat kapott helyett a rendezvényeken, többek között a kenyéráldás is. Az első nagyszabású, országos eseményként meghirdetett kenyérünnepet 1937-ben Szegeden tartották. Ekkor még június 29-én, Péter-Pál napján rendezték meg a mulatságot. A második világháború után kapott új dátumot a magyar kenyér ünnepe. 1945-ben az országgyűlés meg akarta változtatni az augusztus 20-ai ünnepnap jelentését, ezért megtette azt az egykori aratóünnepeket, aratóbálokat idéző új kenyér ünnepévé. A politikai erők ezzel próbálták ellensúlyozni a Szent István nap szakrális jellegét. Néhány év múlva ismét megváltozott az ünnep tartalma. Az egykori hatalom 1950-től a Népköztársaság, illetve az alkotmány ünnepének nevezte.
Az ember legalapvetőbb élelmiszere, a kenyér az életet, a megélhetést és az otthont szimbolizálja. Az augusztus 20-ai állami ünnepen a nemzeti színű szalaggal átkötött kenyérrel fejezzük ki, hogy az élet és a haza összekapcsolódik.
Speciális étrendek és az ünnep
Mint minden hagyományőrző ünnepen, ezt a napot is bonyolultnak tűnhet gluténérzékenyként élvezni. Azonban közel sem kell, hogy így történjen! A Tibidabo Gluténmentes Pékségben mennyeien ropogós kérgű, légiesen puha, lyukacsos belsejű kenyereiket úgy alkották meg, hogy azok számos különféle, speciális étrendbe beilleszthetők legyenek. Összetevőik közül mellőzték a legtöbb gluténmentes pékség által használt, gyors felszívódású szénhidrátot, mint a kukorica, rizs vagy a burgonya. Ráadásul augusztus 19-én különleges ünnepi kenyérkóstolót tartanak Budapesten, a Dohány utca 7. szám alatti üzletükben, ahova minden kedves mentesen étkezőt és érdeklődőt szeretettel várnak!