Békák és csigák: A kerti ökoszisztéma rejtett kapcsolatai

A természet apró élőlényei, mint a békák és a csigák, gyakran elkerülik a figyelmünket, mégis rendkívül fontos szerepet töltenek be a kerti ökoszisztémában. Ezek a lények, bár sokan irtóznak tőlük, valójában hasznos segítői lehetnek a kertészeknek, hiszen hozzájárulnak a biológiai egyensúly fenntartásához. Ismerjük meg részletesebben ezeket a kis élőlényeket: hol élnek, mit esznek, és milyen titkokat rejtenek!

A csigák világa: Házas és meztelen puhatestűek

A csigákkal éppúgy találkozhatunk kertekben, erdőkben, mezőkön, mint vízpartokon. Ha találkoztok egy csigával, vegyétek jól szemügyre! Amit biztosan észrevesztek, hogy a csiga hátán hordja a házát. De vannak olyan csigák is, amelyeknek nincs házuk. Ők a meztelen csigák. A csiga a hasán csúszik, és eközben nyálkás váladékot bocsát ki, ezen tud előre csúszni. A csigáknak vannak csápjai. A hosszabb csápok a látást, a rövidebbek a szaglást szolgálják. Van szájnyílásuk is, amellyel táplálkoznak.

A csigák háza mészből épül fel. A csigák icipici kis tojásokból kelnek ki, amit a földbe ásott kis üregbe rejtenek a csigaszülők. A csigák alapvető táplálkozási mechanizmusa egyedülálló, évmilliók alatt fejlődött ki. A radula nevű szerv alkotja táplálkozásuk alapját - ez egy olyan képződmény, amely hasonlít egy apró reszelőhöz, és több ezer apró foggal rendelkezik. Amikor egy csiga táplálkozik, a radulája folyamatos mozgásban van, reszelő mozdulatokkal dolgozik, és képes akár a legkeményebb növényi szöveteket is apró darabokra törni.

Csigák táplálkozása: Növényevők és opportunisták

A legtöbb kertben élő csiga herbivór, vagyis növényevő. Táplálékuk széles spektruma magában foglalja a friss leveleket, szárakat, gyökereket és virágokat. Különösen vonzódnak a lágy, nedvdús növényi részekhez, amelyek könnyebben emészthetők és több nedvességet tartalmaznak. A növényi táplálkozás során a csigák nem válogatósak - szinte minden zöld növényt megkóstolnak, amely útjukba kerül. Ez lehet áldás és átok is a kertészek számára, hiszen míg segíthetnek az elhalt növényi maradványok eltakarításában, addig a friss palántákat is veszélyeztethetik.

Vannak olyan csigák, amelyek ugyanúgy szeretik a kerti zöldségeket, gyümölcsöket, mint mi. Szívesen megrágcsálják a salátát, epret, paprikát, sőt még a virágokat is megdézsmálják. Kedvelt növényi táplálékforrásaik közé tartoznak a leveles zöldségek (saláta, spenót, káposzta), a virágok és szirmok (petúnia, begónia), gyógynövények (bazsalikom, oregánó), gombák és zuzmók (nedves időszakokban), valamint az elhalt növényi anyagok (komposztban található lebomló szerves anyagok).

Nem minden csiga követi ugyanazt a táplálkozási mintát. Egyes fajok specializálódtak bizonyos táplálékforrásokra, míg mások rendkívül változatos étrendet követnek. A környezeti tényezők, mint a hőmérséklet, nedvesség és évszak, mind befolyásolják táplálkozási szokásaikat. A mészkő és kalcium fogyasztása különösen fontos a csigák számára. Házuk építéséhez és karbantartásához folyamatosan szükségük van kalciumra, ezért gyakran láthatod őket mészköveken, tojáshéjakon vagy más kalciumban gazdag anyagokon rágcsálni.

A csigák elsősorban éjszakai állatok, és táplálkozási aktivitásuk is főként sötétedés után kezdődik. Ez több okból is előnyös számukra: a hűvösebb hőmérséklet kevésbé szárítja ki őket, kevesebb a ragadozó, és a növények is nedvesebbek éjszaka. Az éjszakai táplálkozás során a csigák gyakran hosszú utakat tesznek meg, hogy megtalálják a számukra legmegfelelőbb táplálékforrásokat. Nyálkanyomuk segítségével képesek visszatalálni a kedvelt helyeikre, és így hatékonyan kihasználják a rendelkezésre álló erőforrásokat.

A csigák testének körülbelül 80%-a víz, ezért a megfelelő hidratáció életbevágóan fontos számukra. Nem csak ivással jutnak vízhez, hanem a táplálékukból és a környezetből is felszívják a szükséges nedvességet. A reggeli harmat különösen fontos vízforrás számukra. Gyakran láthatod őket a hajnali órákban, amikor a harmatcseppeket gyűjtik a levelekről és más felületekről. Ez a viselkedés nemcsak a túlélésüket szolgálja, hanem segít fenntartani bőrük nedvességtartalmát is.

Csigák táplálkozása különböző évszakokban

• Tavasz - Az újjáéledés időszaka: A tavasz a csigák számára az újjáéledés időszaka. A téli hibernáció után éhesen ébrednek, és intenzív táplálkozási periódus kezdődik. Ilyenkor különösen vonzódnak a friss, fiatal hajtásokhoz és levelekhez, amelyek gazdag tápanyagtartalommal rendelkeznek.
• Nyár - Alkalmazkodás a meleghez: A nyári hónapokban a csigák táplálkozási szokásai megváltoznak. A forró, száraz időjárás miatt kevésbé aktívak napközben, és főként az esti, éjszakai órákra koncentrálják táplálkozásukat. Ilyenkor különösen fontos számukra a nedvességben gazdag táplálék.
• Ősz - Felkészülés a télre: Az őszi időszak a felkészülés időszaka. A csigák ilyenkor intenzíven táplálkoznak, hogy elegendő energiát halmozzanak fel a téli időszakra. Különösen kedvelik az elhulló leveleket és a gyümölcsmaradványokat.
• Tél - Hibernáció: A téli hónapokban a legtöbb csiga hibernációba vonul, és táplálkozási aktivitása minimálisra csökken vagy teljesen megszűnik. Ilyenkor a szervezetük a korábban felhalmozott energiatartalékokból él.

Különleges csiga táplálkozási viselkedések

Egyes csigafajok rendkívül specializált táplálkozási szokásokat fejlesztettek ki. Vannak olyan fajok, amelyek kizárólag bizonyos növényfajokkal táplálkoznak, míg mások opportunisták és szinte mindent megesznek, ami útjukba kerül. A kannibalizmus sem ismeretlen jelenség a csigák között. Különösen stresszes helyzetekben vagy táplálék hiányában előfordulhat, hogy a nagyobb egyedek megtámadják és elfogyasztják a kisebb társaikat. Ez a viselkedés bár brutálisnak tűnik, de természetes túlélési stratégia.

A csigák táplálkozási szokásai szorosan összefüggenek reprodukciós ciklusukkal. A szaporodási időszak előtt intenzíven táplálkoznak, hogy elegendő energiát halmozzanak fel a petelerakáshoz és az utódgondozáshoz. A tápanyagban gazdag környezet közvetlenül befolyásolja a csigák szaporodási sikerét. A jól táplált egyedek több petét raknak, és azok túlélési esélye is nagyobb. Ez magyarázza, miért találsz gyakran nagy csigapopulációkat a kertekben és más tápanyagban gazdag környezetekben.

A csigák táplálkozási szokásai jelentős környezeti hatásokkal járnak. Mint lebontók, fontos szerepet játszanak az ökoszisztéma működésében. Segítenek az elhalt növényi anyagok lebontásában és a tápanyagok körforgásában. Ugyanakkor a kertészek számára gyakran problémát jelentenek, különösen amikor a friss palántákat és zöldségeket fogyasztják. Ez a kettős szerep - hasznos lebontó és káros kártevő - teszi őket különösen érdekes tanulmányozási tárgyakká. A csigák nem véletlenszerűen választják táplálékukat. Kifejezett preferenciáik vannak, amelyek több tényezőn alapulnak: a táplálék tápanyagtartalmán, ízén, textúráján és elérhetőségén. Érdekes megfigyelni, hogy a csigák képesek tanulni és emlékezni a jó táplálékforrásokra.

A békák világa: Kétéltű ragadozók

A békák főleg vízpartokon, nedves, hűvös helyen érzik jól magukat. Gyakran rejtőznek földbe ásott lyukakba is. Kisebb- és nagyobb termetű békákkal egyaránt találkozhatunk, és a színűk is többféle. A békáknak négy lába van. A hátsó lábuk ujjai között legtöbbször úszóhártya található. Erős hátsó lábuk segítségével nagyot tudnak ugrani is. Vannak olyan békák, amelyek lábán tapadókorongok vannak.

A kétéltűek (békák, varangyok, szalamandrák) bőre vékony és nyirkos. Ezért általában vizes környezetet igényelnek, nehogy kiszáradjanak. Utódaik is többnyire a vízben kelnek ki. A béka- és varangyivadékok először ebihalak, hasonlítanak is a halakra, kopoltyúval lélegeznek. Később az ebihal elveszíti hosszú farkát, kinőnek a lábai, és kialakul a tüdeje. Jó tudni, hogy már az ebihal is pusztítja a szúnyoglárvákat. A békák falánk húsevő ragadozók, és hosszú, izmos nyelvük segít nekik elkapni a zsákmányt. Kiváló hallásuk nem csak a fejük oldalán lévő hatalmas dobhártyákból fakad, hanem a bőrükön keresztül is hallanak! A békák többnyire rendkívül jó szaglással rendelkeznek. Mivel a békáknak nincs foguk, egészben nyelik le zsákmányukat.

A békák jellegzetes hangja a brekegés, amelyet a hímek a felfújható torokzacskójukkal képeznek. Főleg a párzás idején brekegnek a hímek, és éjjelente a koncert zavaró lehet. A tél közeledtével a békák elrejtőznek. A vizek mélyén, az iszapba rejtőznek, vagy a földbe ássák be magukat.

A békák étrendje: Kártevőirtók a kertben

A békák igen nagy az étvágyuk, ez pozitív hatással van a természet biológiai egyensúlyára. A kifejlett békák rovarokat, férgeket, csigákat, szitakötőket, szúnyogokat és szöcskéket vadásznak és esznek. Levélen sétáló csigát vagy pókot is szívesen fogyasztanak, megeszik a cickányokat, és a gyíkok vagy a madárfiókák is csábíthatják őket. A nagyobb békák kis állatokat, például egereket, kígyókat/siklókat, madárfiókákat, más békákat, kis teknősöket, sőt kis halakat is ehetnek tavunkból, feltéve ha azok beférnek a szájukba. A békák által fogott halak általában beteg vagy legyengült halak. Az egészséges kerti tavi halaknak, mint például a koi, az aranyhal és az orfe, nincs túl sok aggódni valójuk a békák miatt, és ez a két faj általában jól megfér egymás mellett a kerti tóban.

A legnagyobb falánk a tavi béka. A tavi béka a legnagyobb, a 14 cm hosszúságot is elérheti és akár nagyobb állatokat, például vízimadár fiókákat is képes megenni. A rovarok mellett a fiatal kígyókat, a kis halakat vagy a már említett madárfiókákat sem veti meg. Az ebihalak viszont elhullott viziállatkákkal, és fitoplanktonnal táplálkoznak.

Fontos megjegyezni, hogy a békák és a varangyok biológiai okokból nem ehetnek bogyókat. Minden kétéltű 100%-ban ragadozó. Látásuk annyira elrendezett, hogy csak a mozgó tárgyakat képesek felismerni. Minden, ami mozdulatlan, bármely béka és varangy számára, egyszerűen nem érdekli. Ha egy csipeszbe szorított vagy cérnával körbetekeredett bogyót próbálunk meg lengetni az állat szája előtt, az akár le is próbálhatja a zsákmányt, de akkor megérti a megtévesztést, és visszaköpi a gyümölcsöt. Az epret ugyanazok a csigák, hangyák és más rovarok károsítják, amelyek ellen a békák segítenek.

Magyarországi békafajok és természetvédelem

Magyarországon 11 faj honos, plusz a kecskebéka, amely a nagy és a kis tavibéka állandósult és szaporodóképes hibridje, tehát nem tekinthető önálló fajnak.

• Unkafélék családja (Bombinatoridae): Vöröshasú unka, Sárgahasú unka.
• Ásóbékafélék családja (Pelobatidae): Barna ásóbéka.
• Varangyfélék családja (Bufonidae): Barna varangy, Zöld varangy.
• Levelibéka-félék családja (Hylidae): Zöld levelibéka.
• Valódibéka-félék családja (Ranaidae): Gyepi béka, Mocsári béka, Erdei béka, Nagy tavibéka, Kis tavibéka, Kecskebéka.

A hazánkban honos fajok természetvédelmi helyzete jó. Azok a fajok számítanak ritkábbnak, amelyek hegyvidéki élőhelyhez kötődnek (alpesi gőte, alpesi tarajosgőte, sárgahasú unka, gyepi béka). Ne bántsd a békákat, mert védett állatok! A béka ikrák, amelyeket sajnos a halak gyorsan megesznek, szintén védelem alatt állnak. A békapopuláció csökkenésének oka az ipar, a vegyi anyagok, a tavak és folyók szennyezése, illetve az éghajlatváltozás.

A hazai fajokra leselkedő legnagyobb veszély az élőhelyek szűkülése mellett a közúti gázolás. Ez különösen azokat a fajokat érinti kora tavasszal, amelyek az úttesteken át igyekeznek víz közelébe szaporodni. Ilyenkor kifejlett állatok tömegével válhatnak gázolás áldozatává. Az autók a vizet elhagyó fiatal példányokat is megtizedelik (a gyepi béka, a barna varangy, alföldön az ásóbéka, a levelibéka, a zöldbékák). A kétéltűek vándorlását hosszú távú műszaki megoldásokkal (alagutak, terelőkerítések és támfalak), illetve békamentő akciókkal kell segíteni, ahol csak lehetséges.

Érdekességek a békákról

• Veszélyes békák: Vannak kifejezetten veszélyes békák, például a nyílméregbékák. Ezek furcsa nevüket onnan kapták, hogy a dél-amerikai indiánok az állatok bőréből kiválasztott méreggel kenik be a nyílhegyeket, és ezzel vadásznak. Ezek a békák terráriumokban is tarthatók, de szerencsére fogságban nem termelnek mérget, mert ehhez szükség van az eredeti élőhelyükön található speciális táplálékra. Az erősen mérgező állatok a természetben általában feltűnő színűek, ezzel tartják távol a ragadozókat.
• A legnagyobb és a legapróbb: A Föld legnagyobb termetű békája a Góliát béka, amely akár 3,5 kg-ot nyom és akkora, mint egy tyúk. A legapróbb a Gardiner által felfedezett Seychelles-szigeteki béka, amely szó szerint körömnyi méretű: a legfiatalabb állatok 3, a kifejlett példányok 11 milliméteresek.
• Rejtőzködő életmód: A bíborbékát (Nasikabatrachus sahyadrensis) csak 2003-ban fedezték fel a kutatók. Mivel az év nagy részét 4 méterrel a föld alatt tölti termeszekre vadászva, ritkán kerül az ember szeme elé.
• Alkalmazkodás a szárazsághoz: Az egyik érdekes kivétel az Ausztráliában honos sivatagi béka (Cyclorana australis), amely a vizet a bőre alatti selyemgubószerű zsákban tárolja. A malagaszi szivárványos béka (Scaphiophryne gottlebei) máshogyan alkalmazkodik a száraz éghajlathoz: az év tíz hónapját magát a föld alá ásva tölti, csak az esős hónapokra merészkedik a felszínre, hogy párosodjon. Lábai remekül alkalmazkodtak a meredek sziklafalak megmászásához - akár teljesen függőleges felületen is feljut.
• Varangy vs. béka: A varangy nem tud ugrani, tehát, ha réten járva felzavarunk egy ilyen állatot, nézzük meg, hogyan menekül: ha gyorsan elugrál, akkor béka, ha elmászik, akkor varangy. Magyarországon a barna varangy a bőrén található szemölcsökben kétféle mérgező váladékot termel, amellyel elriasztja a ragadozókat. Ezek a mérgező anyagok nem halálosak, de bőrirritációt kiválthatnak, ezért legyünk óvatosan velük.
• Meteorológus békák: A levelibéka a szabad természetben tényleg képes jelezni az időjárást, mivel rossz időben elbújik, jó időben pedig szívesen kúszik fel a levelekre, és napozik.

A békák vonzása a kertbe: Építsünk békabarát környezetet

A békák és más kétéltűek fontos lények, nélkülözhetetlenek az ökoszisztémánk számára. Ha van lehetőséged egy biztonságos menedékhelyet létrehozni számukra a kertedben, az nagyszerű módja annak, hogy támogasd erősen hanyatló egyedszámukat, miközben "kihasználod" a kártevő-evési hajlamuk minden előnyét. A békák küzdelme a mai napig tart, miközben a globális populációjuk riasztó ütemben csökken, olyan tényezők miatt, mint az élőhelyek elvesztése, a peszticid használat, és néha csak a magyarázat nélküli veszteségek, az embereknek mindez fel sem tűnik. A kerti tavak a békapopulációk megőrzésében játszhatnak fontos szerepet.

A kétéltűek gerinces állatok, csontos belső vázuk van, amelynek hosszanti tengelyében a gerincoszlop húzódik. Hidegvérű vagy tudományos elnevezéssel poikiloterm állatok, ami azt jelenti, hogy testhőmérsékletük a környezetük hőmérsékletétől függ. Testmelegüket saját maguk nem tudják megtermelni, és így testük működésének sebességét csak kismértékben tudják ellenőrzésük alatt tartani. Hideg időben a kétéltűek hideggé és lustává válnak, de meleg időben melegek és nagyon aktívak. Ha a környezetük túl forróvá válik, árnyékba kell vonulniuk, hogy lehűljenek. A kétéltűek általában nedves helyeken találhatók, és ez már önmagában megakadályozza testük kiszáradását.

Hogyan csalogathatjuk a békákat a kertbe?

1. Építs egy kis kerti tavat: Az egyik legjobb módja annak, hogy a békákat a kerted látogatására ösztönözd, ha tavat építesz. A tavak létfontosságúak a kétéltűek számára, mivel ott szaporodnak. A békák a tavak hálózatára támaszkodnak, hogy biztonságosan mozoghassanak az élőhelyek között, így minél több tó található a környéken, annál jobb.
2. Menedék biztosítása: A békák szeretik a nyirkos, hűvös helyeket, ezért a tó közelében lévő területekhez is bejárást kell biztosítani számukra, ahol elbújhatnak a napfény elől és a potenciális ragadozóktól. Ha ezt nem szeretnéd, akkor alternatív megoldásként néhány cserepet az oldalukra helyezve, és részben betemetve, szintén menedéket biztosíthatsz a kertbe látogató békák és kétéltűek számára. A településeken is előforduló varangyok, ásó- és leveli békák igénylik a sűrű bokrok, a dús aljnövényzet kínálta párás, árnyékos élőhelyet. Mivel ebben a környezetben sok féreg, puhatestű és rovar él, az ezekkel táplálkozó állatok számára a táplálék utánpótlás miatt is fontos az ilyen területek megléte.
3. Kerüld a vegyszerek használatát: Ha békákat szeretnél vonzani a kertedbe, akkor a vegyszerek a nagyon nem kategóriába esnek! A békák ugyanis a bőrükön keresztül is lélegeznek és isznak (a felnőtt egyedeknél a bőrlégzés a fontosabb), így különösen érzékenyek a mérgező vegyszerekre. Mivel a békák amúgy is megeszik a kártevők nagy részét, a békabarát kertben nincs szükség növényvédő szerekre!
4. Tartsd távol a ragadozókat: Ha van macskád vagy kutyád, próbáld a tavat elkeríteni, vagy csak felügyelet mellett engedd kedvenceit a kertben kószálni. Kivételt képeznek a gémek, ellenkezőleg, a kétéltű segítők védelme érdekében el kell őket űzni.

Békabarát tó kialakítása

A tómeder legalább egyik oldalának fokozatosan mélyülőnek kell lennie, ami lehetővé teszi, hogy a fiatal kétéltűek elhagyják a vizet, miután az ebihal-stádium véget ért. Ha a tónak meredek partfalai vannak, az egyik sarkába töltésgyékényt helyezve segíthetünk. A kis kétéltűeket elragadhatják a madarak és más ragadozók, a kert tó körül növények ültetésével biztosíthatsz némi fedezéket számukra. Amikor a tóban vannak, a békáknak és varangyoknak szükségük van egy víz feletti pontra, ahol pihenhetnek és lélegezhetnek (mint említettük korábban, felnőtt korban a bőrlégzés nagy szerepet kap ezeknél az állatoknál). Nyáron elegendő lehet egy tavirózsa levele is, de tartósabb megoldás az, ha néhány sziklát vagy farönköt félig a vízbe süllyesztünk, ha nincs megfelelő sekély víz.

Hagyd, hogy az új tavak természetes módon népesüljenek be kétéltűekkel, amelyek valószínűleg már amúgy is jelen vannak a területen, ahelyett, hogy a petéket vagy az ebihalakat áthelyeznéd máshonnan. Ez csökkenti a fertőzések és a kétéltűeket pusztító betegségek terjedésének kockázatát és természetesen, mert Magyarországon minden kétéltű és hüllő védett! A gőtéket a legjobban azáltal vonzod a tavadba, hogy hagyod, hogy a fű a tó szélén a vízbe nőjön, és víz alatti vízi növényeket telepítesz a tóba (hínárfélék). A gőték keskenylevelű vízinövényeket használnak, amelyekre petéiket lerakják, és minden petét egy összehajtott levél közé helyeznek. A halak megeszik a békapetéket, az ebihalakat és más tavi élőlényeket, ezért ha békás tavat szeretnél létrehozni, abba ne legyenek halak! A békák és a gőték is áttelelnek a tavak alján, ezért a hibernálási időszakban csak akkor tisztítsd ki a tavad, ha feltétlenül szükséges!

Hogyan találnak vizet a békák a kertekben?

1. Szaglás: A békáknak és varangyoknak éles szaglásuk van, ami lehetővé teszi számukra, hogy nagy távolságból észleljék a tó vizét. Ha a szél feléjük fúj a kerti tavad felől, minden esély megvan rá, hogy a levegőben lévő nedvességet megérezzék, és azonnal meginduljanak a tavad felé. A békák is érzik a tavak körül kibocsátott vegyi anyagok szagát, például a férgek bizonyos típusát, amelyeket egyes békák imádnak megenni.
2. Hallás: A békák úgyis megtalálják a kerti tavakat, ha szimplán követik a zsákmányukat. Ez logikus, mivel egyes rovaroknak, amelyeket a békák kedvelnek, természetes élőhelyük a kerti tó. Kivételes hallásuk felhasználásával követik az "ételt". Amikor leszáll az éjszaka és csend van a környéken, a békafülek rendkívül érzékenyek lesznek a hangokra. Így követhetik a zümmögést egészen a kertben lévő vízig.
3. Páratartalom: A kétéltűek, beleértve a békákat is, érzékenyek a nedvességre. Ez azt jelenti, hogy a békákat vonzzák azok az udvarok és kertek, ahol vízforrás található. Ha van egy tó a kertedben, a békákat természetes módon vonzza a víz. Ez annak köszönhető, hogy a víz közelében minden levegő párásodik a természetes párolgás és a molekulacsere folyamatok következtében. Ennek igen csekély mértékét is érzékelik a békák és megindulnak a helyes irányba.
4. Hazatérő ösztön: Ismeretes, hogy a békák ösztönösen visszatérnek abba a tóba vagy víztestbe, amelyben a világra jöttek. Tehát, még ha ma nincsenek is békák a tóban, a jövőben előfordulhat, hogy visszatér néhány béka és varangy. A békákról ismert, hogy nagy távolságokat képesek megtenni, hogy tavakat találjanak. Egy nyomkövetővel ellátott béka egyetlen év alatt 100 kilométert tett meg, hogy megfelelő víztestet találjon. A békák visszatalálhatnak a kerti tavadhoz. Ez valószínűleg egy olyan ösztön, amely az idők során fejlődött ki, hogy segítse a békákat és varangyokat a túlélésben.

A giliszták jelentősége a kerti ökoszisztémában

A giliszták a földben élnek. Barna színűek, csupasz, nyálkás bőr fedi a testüket. Képzeld, a bőrükkel tudnak lélegezni is. Az elkorhadt, elfonnyadt növényi részeket jóízűen elfogyasztják. A giliszták a csigákhoz és a békákhoz hasonlóan pici petékből születnek. Ezek a peték egy kis zsákban, gubóban találhatók.

Ha hirtelen sok eső esik, a járataik megtelhetnek vízzel és a giliszták nem tudnak lélegezni. Ekkor láthatsz sok gilisztát a járdán tekergőzni, mivel ki kell jönniük a vízzel telt üregeikből. Ha nagy a szárazság, a föld mélyebb rétegeibe húzódnak, mert a száraz földben nagyon nehéz utat ásniuk. A giliszták a talaj termékenységének kulcsfontosságú szereplői, hiszen járatásaikkal lazítják a földet, és segítenek a szerves anyagok lebontásában, ezzel javítva a talaj szerkezetét. Ezen felül fontos táplálékforrást jelentenek számos állat, így a békák számára is.

A húsevő növények: Természetes csapdák

Vannak olyan növények, melyek elpusztítják, és megeszik a legyeket és a hozzájuk hasonló rovarokat. A húsevő növények általában tápanyagban szegény talajon, például lápos, mocsaras területeken, vagy magas fákon élnek, és nem kizárólag eleven táplálékot fogyasztanak. Mivel azonban a talajban nem találnak meg mindent, ami életben maradásukhoz szükséges, kiegészítő élelemforrásra is szükségük van. Az eleven étel az éhhaláltól menti meg őket. A húsevő növények tápláléka főleg rovarokból, pókokból és kisebb rákokból áll. Általában különleges színekben pompáznak, vagy csábító illatot árasztanak, így próbálják felhívni magukra áldozataik figyelmét.

Délkelet-Ázsiában egy valóságos botanikai ragadozó leselkedik áldozataira. Ez a növény a kancsóka, melynek mintegy 80 különböző változatát különböztetik meg a tudósok. Ezek többsége bokrokra vagy fákra kúszik fel, akár 15 méteres magasságba is! Leveleivel kancsó alakú, síkos tölcsért formál. E tölcsér segítségével kapja el a rovarokat, melyek átmerészkednek a peremén. A tölcsér aljára csúszva az állat elveszett, itt ugyanis olyan folyadék gyűlik össze, melynek fehérjebontó enzimjei mindent megemésztenek, még a rovarok kitinpáncélját is, mely különösen sokat tartalmaz a növény számára fontos nitrogénből.

A növény legnagyobb példányai akkora kancsókát növesztenek, melyek akár öt liternyi emésztőnedvet is tartalmazhatnak. Ezek a hatalmas példányok már nem csak a rovarokra veszélyesek, hanem képesek nagyobb állatok, békák, madarak, gyíkok megemésztésére is! Sőt! A Fülöpszigeteken a közelmúltban fedeztek fel egy új fajt, melyet David Attenborough tiszteletére Nepenthes attenboroughii névre kereszteltek. Ez a kancsóka olyan hatalmasra megnő, hogy egy kifejlett patkány csapdába ejtésére és megemésztésére is képes. Mindezek ellenére is létezik egy olyan állat, pontosabban egy kis pókocska, mely számára a kancsóka emésztőkelyhe az ideális otthon. A misumenops nevű pók a növény által elfogott rovarokkal táplálkozik. Ez a pók még az emésztőfolyadékba is képes alámerülni, de pókfonala segítségével mindig ki tud kapaszkodni.

A növények más módszereket is kifejlesztettek az állatok csapdába ejtésére. Vannak olyan húsevő növények, melyek hirtelen össze tudják zárni leveleiket. Ilyen a Vénusz légycsapója is. Ha egy rovar rárepül a szőröcskékkel borított levelére, az összezáródik. Így a rovar csapdába esik, majd a növény megemészti. A csapdák a növény leveleinek a végén találhatóak, és édes illattal csalogatják áldozataikat. Magyarországon is élnek húsevő növények. A Somogy megyei Baláta tóban az Aldrovanda növény népes populációja tenyészik.

A kert, mint élőhely: Békák, csigák és egyéb élőlények védelme

A kétéltűek szaporodásuk kapcsán vízhez kötött, petékkel szaporodó, nyirkos mikroklíma-igényű élőlények, amelyek közül a változatos méretű és formájú, érdekes életmódú békák néhány faja szerencsére a nagyvárosokban is a közelünkbe varázsolják a természetet. A településeken is előforduló varangyok, ásó- és leveli békák igénylik a sűrű bokrok, a dús aljnövényzet kínálta párás, árnyékos élőhelyet. Mivel ebben a környezetben sok féreg, puhatestű és rovar él, az ezekkel táplálkozó állatok számára a táplálék utánpótlás miatt is fontos az ilyen területek megléte.

Ezért nagyon fontos, hogy még ha gondozzuk, rendszeresen nyírjuk is a gyepet, legalább a bokrok között hagyjunk meg nyíratlan részeket, de természetesen a nyílt részeken is lehetőségünk van arra, hogy ne kaszáljuk le a virágos foltokat. Ne felejtsük el, hogy a szép, rendezett golfgyep ökológiai sivatag, amin gyakorlatilag csak két faj, a fű és a golfozó fordul elő! A meghagyott magas növényzet rovarbúvó sávként működik, segíti a terület rovarvilágának a túlélést addig, amíg a nyírt részek újra növekedni kezdenek.

Szárazföldi békáinkat segíthetjük szilárd búvóhelyekkel is. Régebben, amikor még széles körben elterjedt volt a fatüzelés, a tűzifarakások rengeteg állatnak, köztük a kétéltűeknek is menedéket nyújtottak. Ezért fontos, hogy a madárbarát kertben a bokrok alatt vagy a sziklakert egy árnyas részén búvóhelyeket is kialakítsunk. Használhatunk az MME boltban kapható, kimondottan nekik készült búvóhelyeket is.

Ha már a békáknál tartunk, nem feledkezhetünk el a vízóraaknák és ugráló barátaink kibékíthetetlen ellentétéről. A varangyok és ásóbékák előszeretettel hozzák magukat nehéz helyzetekbe. Vadászportyáikon, a téli álomra készülve a földbe ásva magukat gyakran belepottyannak a mély aknákba, ahol akár évekig is életben maradhatnak, de életük semmiképpen sem nevezhető könnyűnek, hiszen szaporodni nem tudnak, és a táplálék is ritka vendég. Ezért néhány hetente érdemes kimenteni ezekből a csapdába került békákat.

A védett fürge, fali és zöld gyíkok még a nagyvárosok, így Budapest belső kerületeiben is előfordulhatnak, egyes helyeken gyakorinak is számítanak. Ezeknek az ártalmatlan, ugyanakkor fantasztikus színű és viselkedésű állatok megtelepedésének, megmaradásának legfontosabb feltétele, hogy a rovar táplálék mellett bőven találjanak búvóhelyeket is, és alaptalan félelmünkben ne bántsuk, üldözzük őket. A résekben bővelkedő napsütötte falak különösen kedvezőek számukra. A sok rést, hasadékot tartalmazó sziklakertek még egy fokkal jobb gyíkvárak, mivel a virágos növények rengeteg táplálékot jelentő rovart vonzanak a kis hüllők lakóhelyére.

Amennyiben alkalmazunk néhány egyszerű trükköt, virágokat ültetünk a közelébe, darázsgarázsokat fúrunk a tűzifa kuglikba, bogártanyáknak alkalmas rönköket építünk be, sünmenedéket, béka búvóhelyeket alakítunk ki benne, olyan gyíkvárunk lesz, ahol több állatcsoport is jól érzi magát. A nyári hőségben a gyíkvárak rendszerint nagyon száraz helyek, csak az esetleges öntözéskor, a ritka esők idején juthatnak az itt élő állatok ivóvízhez. Ezért érdemes a gyíkvár egy védett, de megfigyelhető, sík pontjára kihelyezni egy 10-15 cm átmérőjű, 2-3 cm mély műanyag virágalátét itatót. Ezt lehetőleg naponta töltsük fel vízzel, így a gyíkvár lakói és a környező területek apró élőlényei, elsősorban a rovarok mindig találnak maguknak vizet.

Ha jobban meg akarjuk ismerni legkisebb hüllőnket is, akkor különösen azokon a portákon, ahol már élnek fali gyíkok, érdemes ablakgyíkvárat is építeni. Zöld-falak esetén azért különösen érdemes ablakgyíkvár készítésében gondolkodni, mert a növényi szárak természetes összeköttetést, "létrát" kínálnak a talajszint és az ablakgyíkvár között. Az ablakgyíkvárnak természetesen nem kell pontosan így kinéznie. Berendezéskor nyugodtan engedjünk szabad utat a kreativitásunknak. Ebben a munkában azok vannak előnyben, akik már építettek biotóp akváriumot vagy terráriumot.

A Madárbarát kert program ablakba telepíthető eszközei azért különösen izgalmasak, mert ezek segítségével olyan közelről (gyakorlatilag centikről) és olyan zavartalanul figyelhetünk meg vadon élő magasabb rendű állatokat is élőben, amennyire ez egyáltalán lehetséges. Míg az ablakgyíkvár ízeltlábú és hüllő lakói télen nem aktívak, az egérkék ilyenkor is jönnek-mennek, a fagyos hónapokban is remek megfigyelési élményeket kínálva. Ezek az intelligens állatok ugyanis gyorsan megtalálják a számukra (lehetőleg azonos időpontokban) az ablakgyíkvárra kitett néhány szem napraforgómagot, apró szemű száraz kutyatápot.

A tálcás ablakgyíkvár óriási előnye, hogy télen, amikor a "hivatalos" hüllő lakók téli álmot alszanak, ennek helyén teljes értékű madáretetőt működtethetünk. A gyíkok által lakott falakat, kő-, fa-, tégla- és tetőcserép-rakásokat legtöbbször a hüllők aktív időszakában, nyáron bontják el. A madárbarát kert nem csak az állatok védelmét szolgáló munkahelyszín, de a csendes szemlélődés, kikapcsolódás, az állatok megfigyelésének, fotózásának helye is. Ezért, ha időnk engedi, csendben telepedjünk le az itatótálka közelében úgy, hogy lehetőleg a virágokra, a darázsgarázsokra és a bogártanyákra is rálássunk. Ha van egy kis szerencsénk, a sütkérezés mellett akár ivó gyíkokat is megfigyelhetünk. A gyíkok, különösen a hímek, miután a reggeli sütkérezés során kellően felmelegedtek, meglepően nagy területen vadásznak, járőröznek rivális hímeket keresve. Ha óvatosan közeledünk, még a mozgásra villámgyorsan elmenekülő gyíkokat is be lehet akár tíz centire is cserkészni, amennyiben a megközelítést lassan, lekuporodva vagy kúszva, több méterről kezdjük. Ha a gyík elugrik napozóhelyéről, gyorsan foglaljuk el a kiszemelt pozíciót, majd várjunk mozdulatlanul, jó esélyünk van, hogy néhány perc múlva visszatér. Ezek a meglepően értelmes hüllők gyorsan megszokják a lakók mozgását, és egy idő után már nem riadoznak.

tags: #bekak #csigat #esznek