A borostyán az a növény, amely megosztja az embereket: sokan kedvelik, talán még többen nem rajonganak ezért a növényért. Sokan kiirthatatlannak tartják, míg mások legszívesebben az egész kertjüket befuttatnák vele. Szeretik vagy gyűlölik, egy biztos: a borostyán senkit sem hagy hidegen. Ez a látványos futónövény igazi megosztó jelenség - van, aki szerint kártevő, mások szerint pedig hangulatos, romantikus kert varázsolható a segítségével. A közönséges borostyán (Hedera helix) az egyetlen olyan borostyánfajta, mely Közép-Európában, így hazánkban is elterjedt, honos faj.
A közönséges borostyán botanikai jellemzői
A borostyán örökzöld kúszónövény, levelei 4-8 cm hosszúak, hosszú levélnyéllel rendelkeznek. Szárai léggyökereket nevelnek, ezzel kapaszkodik a növény. Kétféle levéllel rendelkezik: a fiatal levelei ötkaréjúak, árnyékban élnek, ezek az árnyéklevelek, míg a levelek időskori alakja tojásdad, szív alakú ún. fénylevél. Ezek az idősebb részek hozzák ősszel a virágaikat, melyek gömbös ernyőkben állnak, zöldessárga színűek, kis méretűek. Virágai sok nektárt tartalmaznak, ami vonzza a méheket és más beporzó rovarokat. Borsó nagyságú, fekete színű, fürtös termései tavasszal érnek.
A növény hosszú életű, számára kedvező környezetben akár több száz évig is élhet. A közönséges borostyán (Hedera helix) Európa és Délnyugat-Ázsia őshonos növénye. Ha lehetőséget kap, akár 30 méterre is képes felkúszni! Számos változatban létezik, hiszen vannak tarka levelű, sárga levelű vagy lila szárú fajtái is. Vannak lassú és gyorsabb növekedésű fajták.
Az úszóképesség kérdése: sós víz és a borostyán kapcsolata
A borostyán kapcsolata a vízzel és az úszóképességgel összetett kérdés. Bár a növény szereti, ha folyamatosan nedves a talaja, ez az árnyékos helyeken öntözés nélkül is adott. Fontos megjegyezni, hogy a borostyán mint növényi szövet (száraz, fás részek) bizonyos mértékű felhajtóerővel rendelkezhet, de természetes élőhelyén nem jellemző a sós vízi közegben való „úszóképesség”.
Különbséget kell tenni a növényi borostyán és az ásványi borostyán (megkövült gyanta) között. A borostyán osztályozásának egyik módja a szín és az átlátszóság szerint történhet. Az átlátszóság foka a tisztától a homályosig terjed. A tiszta borostyán általában átlátszó és színe a halvány sárgától a sötét vöröses sárgáig terjed. A zsíros borostyán nem szükségszerűen jelent zöldes színt. Kicsi buborékok vannak benne, lebegő porszemcsék, és általában áttetsző, sárgás színe a libazsírra emlékeztet, de szokták a felvert mézhez is hasonlítani.
A Balti borostyán sós vízi viselkedése a kereskedelemben és a gyűjtésben közismert: a sós víz (magas sókoncentráció) sűrűsége megváltoztatja a tárgyak felhajtóerejét. Mivel a sós víz sűrűbb, mint az édesvíz, a borostyán (mint megkövült gyanta) könnyebben lebeghet a felszínen, vagy kevésbé süllyed el benne, mint édesvízben. Ez a fizikai tulajdonság teszi lehetővé a tengerparti gyűjtést, ahol a viharok után a sós víz kiveti a borostyándarabokat a partra.
Gondozás és telepítés a kertben
A közönséges borostyánt ültethetjük napos, félárnyékos vagy árnyékos fekvésbe is, ám a napos helyeken gondoskodnunk kell rendszeres öntözéséről. Talajban nem válogatós, de legszebben a jó vízáteresztő képességű, tápanyagban gazdag talajokon fejlődik. Ha egy kerítést vagy falat szeretnénk vele befuttatni, akkor a töveket egymástól kb. 30 cm-es tőtávolságra érdemes ültetni.
Hogyan kell gondozni a beltéri borostyánt? ANGOL KERTEK
A borostyán rendkívül jól alakítható, formázható, így alkalmas gyakorlatilag bármilyen felület befuttatására. Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy szükség lesz a borostyán metszésére. Érdekes módon metszéssel serkenthetjük a növekedését is, ha felfelé terjeszkedését szeretnénk gyorsítani, akkor le kell metszenünk a hajtások csúcsát, innen rendkívül gyorsan nőnek majd új hajtások és léggyökerek.
Gyakori tévhitek és a növény jelene
Sokan nem szívesen futtatják a borostyánt például a fák törzsére, ugyanis a köztudatban elterjedt, hogy elvonja a támasznövénytől a nedvességet. Ez azonban nem igaz, hiszen a borostyán fás szárából kizárólag kapaszkodó gyökerek nőnek ki, amelyet egyedül a tapadást szolgálják. A gyakori tévhitek közé sorolható az is, hogy a falra felfuttatott borostyánok esetében biztosan megjelennek a bogarak az adott épület környékén. Ez azonban egyáltalán nem igaz.
A növény mérgező, így célszerű távol tartani a kisgyerekektől és a házi állatoktól. Ugyanakkor hasznos növény is, mivel a NASA kutatásai szerint kiváló levegőtisztító, mert megköti a levegőben lévő toxinokat. A borostyánhoz számos hiedelem kötődik. Egyesek szerint megvéd a gonosztól, ha falra futtatjuk, míg mások úgy tartják, szerencsétlenséget hoz a házban. Ezek a babonák talán onnan erednek, hogy temetőkben gyakran alkalmazzák díszítésre - nem csoda, hogy misztikus aurát kapott ez az örökzöld kúszónövény.
A borostyán kémiai és fizikai átalakulása
A fákban képződő gyanta puha, ragacsos anyag, amelynek számos kémiai és fizikai változáson kell átmennie ahhoz, hogy borostyánná váljon. Végezetül, a borostyánt osztályozhatjuk a kémiai összetétele alapján, általában két csoportra bontják a megkövült gyantát: succinit és retinit. A Balti borostyán succinit, és egy időben csak ezt tartották „valódi” borostyánnak, és ez a legalkalmasabb ékszernek.
A szárazföldön is bányásznak borostyánt, a legtöbb Balti borostyán forrása a „kék föld” nevű kőzetrétegben van. Ezt a borostyánt kéreg borítja, mely elfedi a minőségét. Borostyánt szárazföldön másodlagos vagy hordalék lerakódásokban is találnak. Az átmeneti állapotában, évezredek elteltével még kopál névre hallgató, nagyjából megszilárdult, ám illó anyagokat még tartalmazó gyanta később tovább keményedhet. Pár millió év alatt a molekulái összessége összekapcsolódva, átalakulva létrehozza a borostyánt. A kutatók mesterséges körülmények között, nagy nyomáson és hőmérsékleten, bentonit használatával utánozták ezeket a folyamatokat, összevetve az eredményeket a valódi balti leletekkel.