Bud Spencer Hagymás Babja: Egy Ikonikus Étel Története és Receptje

Bud Spencer, az eredeti nevén Carlo Pedersoli, nem csupán a filmjeivel és felejthetetlen pofonjaival, hanem a hagymás babbal is legendássá vált. Ez az egyszerű, mégis laktató étel számos filmjében rendszeresen feltűnt, és a legenda szerint a színész kikísérletezett egy olyan receptet, amely az ízléséhez a legközelebb állt, így egy nap akár többször is meg tudta enni. Generációk nőttek fel a Bud Spencer és Terence Hill filmjein, sokan még ma is betéve tudják a legendás idézeteiket, és a hagymás bab is elválaszthatatlanul összenőtt Bud Spencer karakterével, aki gyakran egy serpenyőből, fakanállal falatozta ezt az ételt.

Carlo Pedersoli: Sportoló, Polihisztor, Színészikon

Carlo Pedersoli 1929-ben született Nápolyban. Korai élete a medencék csillogó kékje körül forgott, távol későbbi filmjeinek poros westernjeitől és nyüzsgő városképeitől. Történelmet írt azzal, hogy ő volt az első olasz, aki 100 méteres gyorsúszásban egy percen belül teljesítette a távot, 1950. szeptember 19-én 59,5 másodperccel. Az 1951-es Földközi-tengeri Játékokon ezüstérmet szerzett ugyanebben a 100 méteres gyorsúszó számban. Vízilabda-karrierje is lenyűgöző volt, 1954-ben olasz bajnoki címet nyert az S.S. Lazio csapatával, és aranyérmet szerzett az olasz válogatottal az 1955-ös Földközi-tengeri Játékokon. Pedersoli büszkén képviselte Olaszországot két nyári olimpián: Helsinkiben 1952-ben és Melbourne-ben 1956-ban, mindkét alkalommal bejutva a 100 méteres gyorsúszás elődöntőjébe.

Korai élete profi úszóként és vízilabdázóként azt jelentette, hogy impozáns, mégis agilis testalkatot fejlesztett ki. Ez a fizikai alap nem csupán a sportra szolgált; kulcsfontosságú eleme lett a filmvásznon megjelenő karakterének. Az a képessége, hogy impozáns mérete ellenére meglepő kecsességgel mozogjon, közvetlenül a vízben csiszolódott, ahol az erő és a folyékonyság a legfontosabb. Ez a sportfegyelem, kombinálva későbbi „flegmatikus, mogorva, erős ember” karakterével, egyedi, humoros kontrasztot teremtett, amelyet a közönség imádott. Ez magyarázza, hogy miért nem tűntek soha igazán erőszakosnak vagy indokolatlannak a verekedései - a kontrollált, szinte balettszerű fizikai mozgásban gyökereztek, ami inkább komikus előadássá tette őket, mint brutális konfrontációvá.

Mielőtt teljesen elkötelezte volna magát a színészet mellett, Carlo Pedersoli igazi polihisztor volt. Jogi diplomát szerzett, számos szabadalmat jegyeztetett be, és képesített kereskedelmi pilóta és helikopterpilóta lett. Emellett több gyermekjótékonysági szervezetet is támogatott és adományozott, köztük a Spencer Ösztöndíj Alapot. Az a tény, hogy Carlo Pedersoli jogi diplomát szerzett, szabadalmakat jegyeztetett be és pilóta lett, éles intellektusról, nyugtalan, kíváncsi elméről és a sokoldalú eredményekre való törekvésről tanúskodik, messze túl az általa gyakran játszott egyszerű, verekedős karaktereken. Ez a rejtett mélység valószínűleg jelentősen hozzájárult karaktere „aranyszívű” aspektusához, valamint ahhoz a képességéhez, hogy melegséget, integritást és emberséget közvetítsen, megakadályozva, hogy karakterei egydimenziós, durva figurákká váljanak. Ez a sokrétű háttér hitelességet és azonosulhatóságot adott látszólag egyszerű akció-vígjáték szerepeinek, még inkább megszerettetve őt a szélesebb közönséggel, akik értékelték a nagyszerű karakter mögött álló valódi embert.

Színészi karrierje kisebb olasz filmekben kezdődött már 1950-ben (például a Quel fantasma di mio marito című olasz vígjátékban és egy névtelen praetoriánus őr szerepében az 1951-es Quo Vadis-ban). Azonban az 1960-as évek végéig „kisebb ligásnak” tartotta magát. A fordulópont 1967-ben érkezett el, amikor Giuseppe Colizzi rendező szerepet ajánlott neki az Isten megbocsát, én nem! (God Forgives… I Don't!) című filmben. A szélesebb nemzetközi közönség, különösen a westernfilmek kedvelőinek megszólítása érdekében a rendező mindkét színészt arra kérte, hogy változtassák meg „túl olaszos hangzású” neveiket. Carlo Pedersoli a „Bud Spencer” nevet választotta, amelyet kedvenc söre, a Budweiser, és Spencer Tracy színész iránti csodálata ihletett. A névváltás Carlo Pedersoliról Bud Spencerre nem spontán művészi döntés volt, hanem a filmrendező tudatos marketinglépése annak érdekében, hogy a színészek vonzóbbá és felismerhetőbbé váljanak a nemzetközi western közönség számára. Spencer választása, amely a Budweiser sörhöz és Spencer Tracyhez kapcsolódik, hihetetlenül éleslátó és stratégiai. A „Bud” ismerősséget, megközelíthetőséget és egyfajta robusztus, földhözragadt minőséget idéz, akárcsak a népszerű sör. A „Spencer” (Tracy) egy hollywoodi legendához köti őt, komolyságot és színészi képességet kölcsönözve neki. Ez a stratégiai névválasztás, természetes karizmájával és egyedi személyiségével kombinálva, lehetővé tette számára, hogy gyorsan létrehozzon egy felismerhető és piacképes márkát, amely világszerte, különösen Európában, ahol kultikus státuszt ért el, visszhangra talált.

Bud Spencer és Terence Hill: A Filmes Dinamika és az Ételek Szerepe

Bud Spencer és Terence Hill együttműködése filmes zsenialitás volt, amely szinte véletlenül született, amikor Terence Hill egy sérült színészt helyettesített. Első közös filmjük a már említett Isten megbocsát, én nem! volt 1967-ben. Ezek után félelmetes és egyben szerethető duóvá váltak, akik arról voltak híresek, hogy a legkomikusabb módon tudták szétrúgni több rosszfiú hátsóját egyszerre. Filmjeik jellegzetessége a pofonosztó humor, a jóindulatú verekedések és a túlzott hanghatások egyedi keveréke volt. Bud jellegzetes, erőteljes, nyitott tenyerű pofonja egyszerre volt humoros és pusztító, ellenfeleket terítve le. Fontos, hogy komikus stílusuk gyakran a kiadós étkezések körül forgott, vagy azokhoz vezetett. Az étkezési jelenetek nem csupán háttérelemek voltak, hanem a narratíva és a karakterfejlődés szerves részei. A kiadós étkezési jelenetek következetes beépítése Bud Spencer és Terence Hill akció-vígjátékaiba többféle célt szolgált az egyszerű humoron túl. Ezek a jelenetek szándékos kontrasztot biztosítottak a kaotikus, nagy energiájú verekedési szekvenciákkal szemben, pihenőpontként és karakterfejlődési pillanatokként funkcionálva. Az a lassú, megfontolt és gyakran eltúlzott mód, ahogyan Bud Spencer karakterei ettek, hangsúlyozta földhözragadt természetüket, egyszerű vágyaikat és nagy étvágyukat, megerősítve „a nép embere” karakterét. Ezek az étkezések gyakran egy különösen fárasztó verekedést követtek, ami arra utalt, hogy egy jó, laktató étkezés a jól végzett munka (vagy pofon) megérdemelt jutalma volt. Ez a tempó kielégítő ritmust teremtett a közönség számára, azonosulhatóbbá tette a karaktereket, és tetteiket indokoltabbá tette egyszerű, gyakran éhségtől vezérelt motivációik kontextusában.

A Bab: A "Babwestern" Szimbóluma

Kétségtelenül a Bud Spencerrel leginkább összefüggő ikonikus étel a gőzölgő babos serpenyő. Ez az egyszerű, rusztikus étel a filmvásznon megjelenő karakterének szinonimájává vált. A bab a legsúlyosabban a hatalmas sikerű Az ördög jobb és bal keze (1970) című filmjükben szerepelt. Az egyik legemlékezetesebb jelenetben Terence Hill karaktere lelkesen habzsol el egy egész serpenyő babot. A legenda szerint Terence Hill 24 órán át böjtölt, hogy ez a jelenet a lehető leghitelesebben és legéhesebbnek tűnjön. Mivel a közönség rendkívül élvezte ezeket a jeleneteket, ez ahhoz vezetett, hogy számos későbbi filmben is megismétlődtek, megszilárdítva helyüket a duó filmes univerzumában. Bud Spencer második önéletrajzi könyvében, a 80 év alatt a Föld körülben írja, hogy a hagymás bab természetesen a western jellegzetes étke, egy cowboy elképzelhetetlen hagymás bab nélkül. Azt is elárulja, hogy a bab szerepeltetése eredetileg nem az ő ötlete volt, hanem Enzo Barboni rendezőé, aki később is visszatért a babevős jelenetekhez. Barboni Az ördög jobb és bal kezéhez találta ki, hogy Bud Spencer és Terence Hill egyenek babot, de a producereket nem ez tartotta vissza a filmtől, hanem az, hogy ez már nem a klasszikus spagettiwesternek stílusában készült, hanem jóval családbarátabb módon, hullák és szex nélkül, előképének pedig nem a lövöldözős vadnyugati filmek számítottak, hanem inkább Stan és Pan csetlése és botlása. A film történelmet írt, irtózatos sikert aratott, és Spencer szerint új műfajt is teremtett: az amerikai kritika a Különben dühbe jövök című könyve szerint a babwestern jelzőt aggatta rá. Miközben sokan attól tartottak, hogy Spencer és Hill hülyéskedése nem ér meg egy filmnél többet, a folytatás rácáfolt ezekre a várakozásokra, a második részt még többen látták, mint az elsőt, részben azért is, mert ezekre a filmekre gyerekeket is el lehetett vinni. Igen ám, de ha egyszer már bevezették a babevést (pláne a babwesternt), ragaszkodni is kellett hozzá, a csattanós pofonok és az akrobatikus verekedések mellett ezek ugyanis már a Bud Spencer-Terence Hill-filmek védjegyének számítottak. Ez viszont azzal is járt, hogy a két színésznek irtózatos mennyiségű babot kellett fogyasztania: egy-egy babevős jelenetet olykor 10-15 alkalommal is el kellett ismételni, ehhez pedig Spencer inkább saját babot főzött; olyat, amilyet ő szeretett.

A babos étkezési jelenetek ismétlődő és hangsúlyos megjelenése, különösen Az ördög jobb és bal keze hatalmas sikere után, olyan hatásos volt, hogy ezek az ételpillanatok a spagettiwesternek meghatározó jellemzőjévé váltak. A közönség szinte elvárta ezeket a jeleneteket, és hiányuk észrevehető lett volna. Ez az ételt egyszerű kellékből narratív és komikus elemmé emeli, mélyen beágyazva Bud Spencer és Terence Hill filmjeinek filmes identitásába. A filmek szerény, földhözragadt vonzerejére is utal, szemben a hagyományos westernek gyakran nyers és komoly hangvételével, összhangban Bud jó, mint egy vekni kenyér karakterével.

Egyéb Emlékezetes Ételek a Filmekből

Bár a bab és a virsli különleges helyet foglal el, Bud Spencer karakterei számos más kiadós ételt is élveztek. Ezek közé tartozott a laktató csirkecomb, a hosszú spagetti (amit nápolyiként imádott, és ami jobb vizuális hatást keltett a filmekben, mint a rövidebb tészta), sőt még a pisztáciafagylalt is, ami igazi sztár volt az És megint dühbe jövünk című filmben. A Különben dühbe jövünk (1974) című filmből származik egy másik felejthetetlen étkezéssel kapcsolatos pillanat. Ebben a filmben Ben (Bud Spencer) és Kid (Terence Hill) egy mulatságos sör-virsli versenyen vesznek részt, hogy eldöntsék, kié lesz egy áhított piros homokfutó sárga tetővel. Ezt az epikus kihívást azonban hirtelen megszakítják A Főnök emberei, ami a szeretett homokfutójuk megsemmisüléséhez vezet. Ez nem csupán egy komikus fordulat; ez a film központi konfliktusának közvetlen katalizátora, mivel Ben és Kid csereautót követelnek, ami egy sor eszkalálódó konfrontációt indít el. A sör-virsli verseny a Különben dühbe jövünk című filmben kiváló példája annak, hogy az étel nem csupán komikus közjáték, hanem a film fő cselekményének közvetlen katalizátora.

Bár a bab kiemelkedő Bud Spencer filmes ételidentitásában, más egyszerű, kiadós ételek, mint a csirkecomb, a spagetti és még a fagylalt is szerepeltetésük a filmekben egy szélesebb, mélyebb témára utal: az alapvető, kielégítő táplálék egyetemes vonzerejére. Ezek nem ínyenc, elérhetetlen ételek; ezek kényelmi ételek, amelyek széles közönséggel rezonálnak, függetlenül a kulturális háttértől vagy a gazdasági helyzettől. Ez az ételválasztás megerősíti Spencer karaktereinek hétköznapi, azonosulható minőségét, étvágyukat a közös humor és élvezet forrásává téve.

Alapvetően szétoszthatjuk az ételeket aszerint, hogy azt urbánus vagy civilizálatlan környéken fogyasztják a szereplők. A bab a filmekben lehet sült bab, rakott bab, adzuki bab (amit a Szuperzsaruban tévesen „szuki bab”-nak fordítanak), chili con carne, paprikás bab, lóbab, hagymás bab vagy éppen csak főtt bab a frissen felbontott konzerves dobozból kanalazva. A bab úgy él a legtöbb rajongó fejében, mint a páros leggyakrabban fogyasztott elesége, pedig ott van még fej-fej mellett az általában szárnyasból, ritkábban sertésből vagy marhából készült sülthús, mint a bőség jelképe, és mily meglepő a gyümölcsök kiapadhatatlan garmadája.

Jó néhány városi filmben megmutatkozik viszont a duó USA-fétise, gondoljunk csak a texasi olajmilliomosokra, az elfogyasztott hamburgerekre, hot-dogokra, whiskey-re, steak-re, popcornra, a baseball és amerikai futball meccsekre, stb. A levesek nem túl népszerűek, összesen talán húslevest esznek, illetve hagymaleves készül, amibe „Koszi”-t belefürdetik, az Aranyeső Yuccában című alkotásban. Az egyik leginkább túlzó étkezéssel kapcsolatos gegnek azt érzem, amikor Terence Hill barátunk a fán fekve, hátranyúlva a madárfészekből a pucolt, főtt tojást veszi ki majd fogyasztja el. Külön fejezetet érdemelnek a különlegességek és a francia konyha remekei. Egy ízben például Bud (Bulldozer) Paella alla Basca-t készít, ami olyan pocsékul sikerül, hogy kiönti a tengerbe. Vagy melyik édesszájú utasítaná vissza az ínycsiklandó Crépe Suzette-t (vajban és alkohollal flambírozott palacsinta), amelyet választható Cointreau-val, Curacao-val vagy Grand Marnier-vel flambíroznának az urak előtt (Az ördög jobb és bal keze 2), ha azok bárdolatlanságukban nem öntenék le azt egy kancsó vízzel.

Bud Spencer és az Ételek: Túl a Filmvásznon

Bud Spencer kapcsolata az ételekkel nem korlátozódott a filmvásznon nyújtott alakításaira. Fia, Giuseppe Pedersoli egy elragadó anekdotát árult el: „Gyakran 10-15 alkalommal kellett felvenni egy babos jelenetet, és apám már nem bírta a babot, amit a produkció adott neki. Ekkor úgy döntött, hogy maga főzi meg, ahogy szereti”. Ez a személyes érintés sokat elmond az igazi ételek iránti őszinte szeretetéről és a hitelesség iránti elkötelezettségéről, még egy egyszerű étel esetében is. Az a történet, miszerint Bud Spencer maga főzte a babot a forgatáson, mert nem ízlett neki a produkció által készített változat, erőteljesen rávilágít filmvásznon megjelenő karakterének hitelességére. Ez azt sugallja, hogy kiadós étvágya és az egyszerű, jó ételek iránti vonzalma nem csupán színészi döntések voltak, hanem személyiségének valódi, mélyen gyökerező aspektusai. Ez a határvonal elmosódása a karakter és az ember között valószínűleg óriási mértékben hozzájárult az azonosulhatóságához és széles körű népszerűségéhez, mivel a közönség úgy érezte, egy valódi egyént lát, nem csupán egy előadót.

2014-ben Bud Spencer irodalmi tevékenységét önéletrajzain túl egy receptkönyvvel is bővítette, amelynek címe Mangio Ergo Sum, magyarul Eszem, tehát vagyok címmel jelent meg. Ez a cím, René Descartes híres filozófiai kijelentésének, a „Cogito, ergo sum” (Gondolkodom, tehát vagyok) játékos átirata, tökéletesen összefoglalja az étel központi és mélyreható szerepét életében és világnézetében. Ez arra utal, hogy Bud Spencer számára az evés nem csupán biológiai szükséglet volt, hanem a létezés alapvető cselekedete, valamint az identitás és az öröm forrása. Szakácskönyvének címe, a Mangio Ergo Sum, mély, mégis jellemzően humoros kijelentés. Descartes „Cogito, ergo sum” című művének átfogalmazásával Spencer az evést puszta biológiai szükségletből a létezés és az identitás alapvető aspektusává emeli. Ez azt sugallja, hogy számára, és kiterjesztve szeretett karaktereire is, az élet értelme és élvezete elválaszthatatlanul kapcsolódott egy jó étkezés egyszerű, kézzelfogható öröméhez. Ez a filozófiai álláspont megerősíti azt az elképzelést, hogy filmvásznon megjelenő étvágya nem csupán színészi döntés volt, hanem személyiségének valódi, mélyen gyökerező aspektusa.

Bud Spencer Hagymás Bab Konzerv: A Legenda a Polcokon

Bud Spencer kedvencét, az igazi recept alapján készült hagymás babot bárki megkóstolhatja, ugyanis konzervben árulják. Az olasz színész közel tíz éve, 2016-ban vesztette életét, ám mind a mai napig megkerülhetetlenek a filmjei, főleg Magyarországon. Nincs olyan év, amikor ne játszanák le a tévék valamely filmjét vagy sorozatát, legyen az a Piedone, a Kincs, ami nincs vagy a Különben dühbe jövünk. Bud Spencer persze nemcsak hazánkban, hanem Európában több országban, Olaszországban és Németországban is nagy sztár volt, aki mai napig népszerű, nem véletlen, hogy a nemrég piacra került és a nevével fémjelzett hagymásbab-konzerv is kitörő siker lett.

A konzerv hagymás bab színe élénkpiros, az íze erőteljes, finom. A konzervbe töltött hagymás bab 2024-ben debütált Olaszországban, idén pedig megkezdik a forgalmazást több másik európai országban is. A Bud Power által gyártott termék mögött a színész fia, Giuseppe Pedersoli áll, aki az étel elkészítéséhez édesapja legendás receptjét használta fel, mindezt kiegészítette a lehető legmagasabb minőséget képviselő alapanyagok felhasználásával. „Apám szeretett főzni. A filmjeiben gyakran ettek babot serpenyőből Terence Hill-lel, s mivel sokszor tíz-tizenötször is újra kellett venni egy-egy jelenetet, úgy döntött, elkészíti a saját, tökéletes babreceptjét” - mesélte Giuseppe Pedersoli. A hagymás babot piemonti biobab, hagyma, füstölt szalonna és gondosan válogatott fűszerek felhasználásával készítik, az íze pedig érezhetően nem egy átlagos konzervétel színvonalán van. Giuseppe állítása szerint a konzervben az eredeti recept szerint készült paradicsomos-hagymás-szalonnás bab található, ami azért is nagy hír, mert ennek rekonstruálásával rengetegen rengeteg időt töltöttek, maga Bud Spencer viszont hiába írt három könyvet, köztük egy filozofikus szakácskönyvet is, az ikonikus egytálételt legfeljebb csak megemlítette bennük, azt nem kötötte az olvasók orrára, hogy hogyan készül.

A konzerv idehaza is megvásárolható több webshopon keresztül, az ára pedig kétezer forint körül alakul. A konzervet Bud Spencer képe díszíti, piemonti borlotti babból, paradicsompépből, hagymából, füstölt szalonnából és fűszerekből áll. A címke tanúsága szerint van még benne fokhagyma, dextróz, fruktóz, cukor, nátrium-aszkorbát, nátrium-nitrit és nátrium-nitrát és víz is. A borlotti bab nagyobb szemű, mint amit a sólethez használnak, a szósz pedig jóval sűrűbb, mint a paradicsomos babé, szalonnát viszont csak mutatóba kapott az étel, a címkéje szerint mindössze a töltőtömeg 1,9 százalékát teszi ki. Az egész konzerv 400 gramm, ami egy gyíkvállú újságírónak még talán elég, de valószínűtlen, hogy Bud Spencer is jóllakott volna vele - igaz, az olasz nyelvű használati utasításban az is szerepel, hogy kenyeret kell hozzá enni, méghozzá kézzel, tépve. A vállalat 2025 végéig mintegy 10 millió euró bevétellel számol, s hamarosan sör is lesz a cég kínálatában. A Pedersoli nagy étvágyú apjának receptjei alapján készült lencse-, illetve babkonzervek hamarosan Ausztriában, Németországban, illetve Svájcban is megjelenhetnek.

A Bud Spencer Babkonzerv Összetevői és Tápértéke

A Bud Spencer nevéhez fűződő Borlotti babos recept nemcsak egy étel - ez egy valódi filmes emlék, amely a kedvenc jelenetek hangulatát idézi meg. A piemonti Borlotti babot sűrű paradicsomszósz és karakteres füstölt szalonna teszi teljessé, amit hagyma, fokhagyma, fűszerek és természetes aromák ízesítenek. Ez a recept hűen követi Bud Spencer eredeti elképzelését - a Bud Spencer babkonzerv ízekben gazdag, rusztikus és ellenállhatatlanul otthonos.

Miért érdemes megkóstolni a Bud Spencer babkonzervet?

• Füstös, sűrű és laktató: Paradicsomos szószban párolt bab darabos, füstölt szalonnával.
• Olasz alapanyagokból: A borlotti bab Piemontból származik, eredeti olasz receptúra szerint elkészítve.
• Fehérjében gazdag: Segíti az izomtömeg növelését és megtartását - sportos életmódhoz is ideális.
• Gyors és egyszerű: Csak melegítsd fel serpenyőben egy kevés olajjal, és már tálalhatod is!

Tálalási tipp: Ne bonyolítsd túl - fakanállal és egy darab kenyérrel a legjobb! A kenyeret ne szeleteld, tépd szét kézzel - így eszi egy igazi hős!

Összetevők: 43% rehidratált borlotti bab (Piemont), víz, 18% paradicsompüré, hagyma, napraforgóolaj, 1,9% füstölt szalonna, sűrített paradicsom, fokhagyma, természetes aroma, fűszerek, fűszernövények, cukor, só, természetes füst, antioxidánsok, tartósítószerek.

Tápérték adatok / 100 g:

• Energia: 408 kJ / 97 kcal
• Zsír: 2,3 g
  • ebből telített zsírsavak: 0,4 g
• Szénhidrát: 11 g
  • ebből cukrok: 2,1 g
• Rost: 4,5 g
• Fehérje: 5,9 g
• Só: 1,1 g

Bud Spencer-féle Hagymás Bab Recept Otthonra

Az olasz származású sportolóból lett filmsztár nemcsak hatalmas pofonjaival, hanem emberi oldalával is megnyerte a közönséget - különösen a magyar nézők szívét. A hagymás bab, és a westernfilmek világa szinte összeforrt az évek során. Bud Spencer legendás falatozása az És megint dühbe jövünk című filmben örökre emlékezetessé tette ezt az egyszerű, mégis kiadós ételt. Most pedig megmutatjuk, hogyan készítheted el otthon ezt a klasszikust, amit garantáltan nem lehet csak egy tányérral enni.

Hozzávalók 4 személyre:

• 70 dkg szárazbab
• 2 ek bazsalikom (szárított)
• 20 dkg szalonna
• 50 dkg füstölt sonka
• 3 ek cukor
• 3 fej vöröshagyma
• 1 ek pirospaprika
• 1 fej fokhagyma
• 3 ek paradicsompüré
• Só, bors ízlés szerint

Így készítsd el a legendás hagymás babot:

1. Bab előkészítése: Először is a babot egy éjszakára hideg vízbe áztatjuk. Másnap friss vízben feltesszük főni, hozzáadjuk a bazsalikomot, és körülbelül fél órán át főzzük, míg a bab félig meg nem puhul. Ezt követően leszűrjük, a főzőlevet pedig félretesszük.
2. Szalonna és sonka sütése: A szalonnát és a sonkát apró kockákra vágjuk, majd egy nagyobb edényben kisütjük a szalonna zsírját. Ezután hozzáadjuk a cukrot, és amikor az teljesen elolvadt, beletesszük a felkarikázott hagymát, amit üvegesre pirítunk. Megszórjuk fűszerpaprikával, majd hozzáadjuk a szeletelt fokhagymát is.
3. Összefőzés: Ezután belekerül a leszűrt bab, majd annyi főzőlevet öntünk rá, hogy éppen ellepje. Hozzáadjuk a paradicsompürét és a feldarabolt sonkát, majd az egészet felforraljuk.
4. Ízesítés és sűrítés: A zsíradékon üvegesre pároljuk a finomra vágott vöröshagymát, rádobjuk a fokhagyma felét összezúzva, fél perc után pedig a darált marhahúst, melyet ezután erős lángon pirítunk a teljes „kifehéredésig”(de inkább szürke). Ekkor sózzuk és fűszerezzük. Ezután kerül bele a paprika tetszőleges (de inkább kisebb) darabokban. Amikor elég puhának érezzük, tegyük bele a paradicsom konzerveket és az előzőleg megfőzött babot. Addig rotyogtassuk együtt a mixet, amíg az étel el nem készül, a végén pedig egy fűszerezés felülvizsgálatot javaslok, kóstolással. Tálaláskor szórjuk meg ízlés szerinti minőségű és mennyiségű reszelt sajttal.

Kolbásszal és Darált Hússal Dúsított Verzió

Van, amikor az ember úgy érzi, a klasszikus hagymás bab már túl unalmas. Nos, ennek most vége!

Hozzávalók:

• Szalonna: Minimum 20 dkg. Ne spórolj vele! Ez a lélek, a zsírból született arany. Lehet kockázott, de egy szép szelet is megteszi, amit majd te magad aprítasz fel.
• Hagyma: 3-4 fej nagy hagyma. Igen, jól látod, NAGY. Fő a sokk, a könnycsatornák edzése.
• Szárazkolbász: amennyit akarsz, ízlés szerint. Minél csípősebb, annál jobb.
• Darálthús: 40-50 dkg. Marha, sertés, vegyesen - teljesen mindegy, csak legyen!
• Vörösbabkonzerv: 2 vagy 3 doboz. Na, itt a lényeg! A bab levét NE ÖNTSD LE! Az aranyfolyadékot, azt az ízekkel teli nektárt használd fel. Két - három doboz bab, két - három doboz folyékony kincs!
• Chili: Friss chili (ízlés szerint, de bátran!), vagy szárított pehely. Ha merész vagy, mindkettő!
• Fűszerek: Só, bors, fokhagyma, esetleg egy csipet füstölt paprika.

Elkészítés:

1. A Szalonna Tánca és a Hagyma Könnyei (első felvonás): Egy jó nagy, vastag aljú edényben (vagy wokban, ha menő vagy, és szereted a kihívásokat) kezdd a szalonna kisütésével. Kockázd fel, dobd bele, és figyeld, ahogy szépen kiengedi az összes kincsét. A cél a ropogós, aranybarna szalonna, amit a pulton majszolhatsz, amíg a többi készül (persze csak óvatosan, nehogy elfogyjon! Az a végső díszítés!). Ha kész, szedd ki a szalonnát egy papírtörlőre, de a zsír maradjon! Ez a lényeg! A szalonna zsírjában jöhet a hagyma. Igen, az a sok! Kockázd fel apróra, vagy vágd szeletekre, vagy ahogy épp sikerül, és dobd a zsírba. Dinszteld üvegesre, és közben képzeld el, ahogy a hagyma sírva könyörög a kegyelemért. Addig ne hagyd békén, amíg teljesen átlátszó és édes nem lesz.
2. A Húsimádó Keresztes Hadjárat és a Kolbász Kalandja: Amikor a hagyma már "megadta magát", dobd hozzá a darálthúst. Morzsold szét egy fakanállal, és pirítsd addig, amíg szépen kifehéredik, és az összes nedvessége elpárolog. Közben jöhet a szárazkolbász! Karikázd fel, vagy vágd apró kockákra, és add hozzá a húshoz. Pirítsd együtt pár percig, hadd engedje ki az ízét.
3. A Chili Kórus és a Fűszerek Orgazmusa: Jöhet a chili! Ha friss, aprítsd fel finomra, ha pehely, csak szórd bele. Keverd el alaposan, és érezni fogod, ahogy a tüdőd is felélénkül. Mellette szórd bele a sót, borsot, füstölt paprikát és mindent amit még kívánsz!
4. A Bab Bevonulása: A Folyékony Arany Időszaka! Most jön a varázslat! Öntsd hozzá a VÖRÖSBABOT EGYÜTT A SAJÁT LEVÉVEL! Ne öntsd le! Az a sűrű, ízes folyadék a titkos fegyver, ami extra mélységet és krémességet ad az ételnek. Keverd el óvatosan, nehogy szétnyomd a babokat, hiszen azok a műalkotás fő alkotóelemei!
5. A Díszítés és a Főzés: A Feszültség Fokozódik! Tedd vissza a tűzre, forrald fel, majd vedd le a lángot, és főzd lassan, lefedve kb. 20-30 percig. Néha keverd meg. Közben a ropogós szalonna darabkákat szórd rá.
6. A Finálé: Kész a Mestermű! Kóstold meg! Ha hiányzik még valami, ne félj hozzáadni! Esetleg még egy kis chili? Vagy egy csipet só? A lényeg, hogy neked tökéletes legyen!

Csülkös Hagymás Bab Verzió

Ez a változat különösen kiadós és ízletes, ideális, ha valami igazán laktatóra vágysz.

Hozzávalók:

• Hagyma (mennyiség ízlés szerint)
• Olaj (kevés)
• Bab (előzőleg megfőzve és leszűrve)
• Kicsontozott, felkockázott füstölt csülök (előzőleg megfőzve)
• Fokhagyma
• Fűszerpaprika

Elkészítés:

1. A hagymákat félkarikára vágjuk és kevés olajon kicsit megsózva megpároljuk.
2. Ha már a hagyma jó krémes, belekeverjük a leszűrt babot és a kicsontozott, felkockázott csülköt.
3. Belevágjuk a fokhagymát, megszórjuk a fűszerpaprikával, és az egészet jól összefőzzük.
4. Kevés vízzel felönthetjük. Sózni nem szükséges, mert a füstölt hús eleve sós. Tulajdonképpen kész is. Ebből jó nagy adag lesz, de garantálom, hogy el fog fogyni. Ha előző nap elkészítettük a csülköt és a babot, akkor a főzés nem több, mint 20 perc. A szabadban, bográcsban is elkészíthető.
5. Persze van egy sokkal egyszerűbb, mondhatni kolesz-verzió is: ha nem rakunk bele füstölt húst, hanem csak egy konzerv babot főzünk össze a megfonnyasztott hagymával.

A Bud Spencer - Terence Hill filmek generációk nőttek fel. Szinte már kívülről fújjuk a szövegeket és tudjuk, hogy „csak a Pufin ad erőt és mindent lebíró akaratot”, mégis gyakran újra nézzük a régi nagy pofonosztókat. Ezekben a filmekben a pofonok ellenére sincs erőszak, nem hal meg senki…és lám, mégis szórakoztatóak. A hagymás bab - visszatérő momentum a filmekben, amit a főhősnek általában nem sikerül elfogyasztani - ebből következnek a hatalmas bunyók - de már látni is gyönyörűség, ahogyan a serpenyőben készíti, kevergeti Bud Spencer ezt a finomságot.

tags: #bud #speceres #csulkos #bab