A japán konyha - vagy „nihon ryori”, ahogyan Japánban nevezik - nem csupán étkezés, hanem mélyen gyökerező kulturális és spirituális kifejeződés. A harmónia, az évszakok tisztelete, az esztétikai minimalizmus és a szertartásos forma mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a japán gasztronómia világszerte egyedülállóként tűnik ki. Nem véletlen, hogy a „washoku”, azaz a hagyományos japán étkezési kultúra 2013 óta az UNESCO szellemi kulturális örökségének része. Ez a gazdag örökség, amely a történelem során formálódott, mélyen beépült a mindennapi életbe, és nem csupán az ízeken keresztül, hanem a rítusokon, a tálaláson és a közösségi élményeken keresztül is kifejeződik.
A japán konyha történeti fejlődése és alapelvei
A japán konyha fejlődése szorosan kapcsolódik az ország földrajzi elszigeteltségéhez, vallási hagyományaihoz és a szomszédos Kínából, majd később nyugatról érkező hatásokhoz. Az alapokat már a 8. századtól, azaz a Nara-kortól az olyan szójaalapú termékek, mint a szójaszósz, miso vagy tofu, valamint a tengeri alga és a halak jelentették. Ezek az alapanyagok a mai napig meghatározóak a japán gasztronómiában.A buddhizmus elterjedése a 6. században nagy hatással volt az étkezési szokásokra, így a húsfogyasztás hosszú évszázadokra visszaszorult, helyette pedig kialakult a „shojin ryori”, azaz a zen buddhista szerzetesek vegetáriánus konyhája, amely a mai napig jelen van templomok és tradicionális vendégházak (ryokanok) étkezéseiben. Ez a konyha a szerzetesi fegyelem és az egyszerűség elveit követi, friss, szezonális zöldségeket, gabonaféléket és hüvelyeseket használva, minimalista tálalással és az ételek természetes ízének hangsúlyozásával.
A japán étkezés alapelvei a Muromachi- és Edo-korban (14-19. század) szilárdultak meg: a kaiseki vacsorák, a teaszertartás és a kifinomult ízérzékelésen alapuló fogásrendek mind ekkor váltak a kultúra szerves részévé. A washoku jelentése „japán étel”, de valójában sokkal többről van szó. A szóban benne rejlik a természet ritmusának tisztelete, az évszakokhoz való alkalmazkodás, az összhang az alapanyagokkal, a test és lélek közötti harmónia.
Szezonális alapanyagok és az étel látványa
A japán konyha egyik legfontosabb alapeleme a szezonális alapanyagok (shun) használata. A szakács nem azt főzi, amit akar, hanem azt, amit az évszak megenged: tavasszal bambuszrügy, nyáron friss halak, ősszel gesztenye, télen pedig gyökérzöldségek kerülnek az asztalra. Európában négy évszakot különböztetünk meg, ám Japánban több tucat, alapanyagokat is érintő szezon él a köztudatban. A japán szakácsok minden esetben az adott időszakra jellemző legkiválóbb hozzávalókat csempészik bele az ételekbe, és az elkészítésük, bemutatásuk is szerves része a kulináris élménynek.
„A 72 mikroszezon legjobban a japán ünnepi étkezés, a kaiszeki során figyelhető meg. Ez tulajdonképpen az európai fine dining helyi változata, ahol a fogások és az alapanyagok használata is szigorú szabályokhoz kötődik. Ez a legmagasabb, legművészibb szintje a japán gasztronómiának” - mondta Jókuti András.
Az étel látványa - a japán gasztronómiában az étel nemcsak íz, hanem látványélmény is. A tányérok és tálalási eszközök évszakhoz igazítása, a természetes elemek használata, mint például virágok vagy levelek, mind hozzájárulnak az esztétikai élményhez. A japán étkezés egyik legszebb és legpraktikusabb eleme a sok kis tálkából álló tálalás. Egy étkezés során külön tálban lehet a rizs, külön a hal, külön a zöldség, külön a savanyított étel, külön a szósz, külön az alga vagy más kiegészítő. Ennek pszichológiai jelentősége van. Amikor az ember egy nagy tányéron összekeverve kapja az ételt, gyakran gyorsabban eszik, kevésbé érzékeli az egyes ízeket, és könnyebben túlfogyaszt. Amikor viszont több kisebb tálkából, lassabban, pálcikával vagy egyszerűen tudatosabban eszik, az étkezés ritmusa megváltozik. Ez a módszer különösen hasznos lehet azoknak, akik hajlamosak gyorsan enni vagy túlenni magukat.
Rituálék és szertartások: Kaiseki és Chanoyu
A japán étkezés egyik legkiemelkedőbb szertartása a kaiseki, amely eredetileg a teaszertartáshoz kapcsolódó többfogásos vegetáriánus vacsora volt, mára viszont a japán fine dining csúcsa lett. A kaiseki vacsora nem csupán egy ételsor, hanem egy filozófia: a fogások sorrendje, textúrája, színe és tálalása egy történetet mesél el. Minden fogás gondosan megtervezett, hogy az évszakot, a természetet és az alapanyagok frissességét tükrözze. A tálalás művészi, gyakran a zen kertek esztétikáját idéző elrendezéssel.
A teaszertartás (chanoyu) szintén szoros kapcsolatban áll a gasztronómiával, és itt a matcha (őrölt zöld tea) elkészítése és felszolgálása nem puszta cselekvés, hanem szakrális aktus, amely a zen buddhizmus eszméit (csönd, figyelem, egyszerűség) testesíti meg. A teaszertartás során minden mozdulatnak jelentése van, és a résztvevők számára a jelen pillanat megtapasztalását és a belső békét segíti elő. A matcha fogyasztása nem csak élvezeti, hanem egészségügyi szempontból is előnyös, mivel a zöld tea számos antioxidánst és jótékony vegyületet tartalmaz.
Japán teaszertartás dekódolva: történelem, eszközök és jelentés
Japán konyha a világban: Sushi és Ramen
A japán konyha a 20. század második felében kezdett világszerte terjedni, köszönhetően az egészséges étkezés iránti érdeklődésnek és a japán gazdasági, kulturális befolyás növekedésének. A sushi ma már globális jelenség, ám Japánban szinte szakrális jelentősége van. A legjobb sushi-éttermekben a séf akár évtizedekig tanulja a rizsfőzés, a hal előkészítés és a tálalás mesterfogásait. A sushi alapja a rizságyra helyezett tengeri hal, formájától függően nevezik azokat nigirinek, vagy makinak. Ezeket egy nagyon erős, csípős fűszerrel ízesítik, a vaszabival, amelynek íze hasonlít az európai tormához.
A ramen - a kínai eredetű, de Japánban tökéletesített tésztaleves - szintén kultikus státuszt vívott ki magának, saját gasztroturista-útvonalakat is kialakítva. A ramen elkészítése regionális különbségeket mutat, különböző alaplével (shio, shoyu, miso, tonkotsu), feltétekkel és tésztákkal. Az ízletes, tápláló és laktató tésztaleves igazi komfortétel, amelyet a japánok gyakran fogyasztanak munka után is.
Gasztronómiai élmények Japánban
Japánban a gasztronómiai élmény minden utazás szerves része. Tokió a világ legtöbb Michelin-csillagos éttermének otthona (több mint 200 csillaggal), de az élmény nem csupán luxuséttermekben érhető el. Az oszakai utcai kaják (okonomiyaki, takoyaki), a kyotói kaiseki éttermek, vagy a hokkaidói halpiacok friss reggelijei mind egyedi gasztronómiai élményt nyújtanak.
Külön említést érdemelnek a depachika-k, vagyis a nagyáruházak földszinti élelmiszer-szintjei, ahol a látogató akár többszáz féle ételkülönlegességből válogathat. Ezek a modern élelmiszerpiacok a hagyományos és a modern japán konyha remekeit kínálják, a friss alapanyagoktól a készételekig.
Érdemes részt venni főzőtanfolyamokon, ahol gyors és alapos bepillantást nyerhetünk a japán alapanyagok világába. Például a különböző szójaszószok, miso-paszták, rizsfajták és tengeri algák használata mind tudatos döntéseken és évszázados tapasztalatokon alapul.Egy biztos: a japán konyha sokkal több, mint egyszerű receptek gyűjteménye, ez egy szemléletmód, amely a testet és a lelket egyaránt táplálja. A természet, az évszakok, a csend és az esztétikai szépség mind jelen vannak egyetlen falatban.
A japánok étkezési és életmódbeli szokásai: A hosszú élet titka
A WHO adatai szerint a japánok várható élettartama magasabb, mint a globális átlag, lenyűgöző 84 év, ami a világ második legmagasabb értéke. Ehhez képest például a magyaroké 76 év. A japánok mindössze 3,5%-a elhízott, ezzel szemben nálunk ez az arány 27%, ami óriási különbség.A japán étkezési szokások közül a „hara hachibu” koncepció az egészséget támogatja, mely szerint mindig épp csak annyit szabad enni, hogy pont elég legyen és ne érezze az ember az elteltséget. A kalóriadeficitet (ami nem hosszú távon tart, tehát nem éhezünk) rengeteg kutatás összeköti az élethosszal. A szervezetünkben végső soron mindenért a gének felelősek, ezekről a génekről fehérjék íródnak le. Na, most ezeket a géneket minden sejtünk tartalmazza, a DNS-ben. A sejtek osztódással szaporodnak, ilyenkor a DNS „átmásolódik” az új sejtbe. Ebben segít a telomeráz enzim, ami képes meghosszabbítani a DNS végét, ezáltal pedig a sejteknek végtelen osztódást ki kellene bírniuk. Azonban a telomeráz enzim is hibásan működik, tehát a DNS vége mégiscsak rövidül, de sokkal lassabban. A kalóriabevitel csökkentése befolyásolhatja a telomeráz aktivitást, lassítva a telomerek rövidülését és hozzájárulva a sejtöregedés késleltetéséhez.
Az egészséges japán étrend elemei
A japán étrend nem egyetlen „csodatermékre” épül. Nem arról van szó, hogy valaki megeszik naponta egy bizonyos algát, halat vagy fermentált babot, és ettől egészséges lesz. A lényeg inkább egy rendszerben van: kevesebb cukor, kevesebb ultra-feldolgozott élelmiszer, több hal, több zöldség, több fermentált étel, kisebb adagok, tudatosabb étkezési ritmus és erősebb tisztelet az étel iránt.
1. Kevesebb cukor és finomított szénhidrát
A japán étkezési kultúra egyik legfeltűnőbb sajátossága, hogy a mindennapi étkezésben jóval kisebb szerepet kapnak az édességek és a gyorsan felszívódó, finomított szénhidrátok. A nyugati, különösen az amerikai típusú étkezésben a desszert sokszor szinte kötelező folytatása az ebédnek vagy vacsorának. Japánban ezzel szemben nincs ilyen erős desszertközpontú étkezési hagyomány. Természetesen ott is léteznek édességek, péksütemények, cukrászati termékek és modern nyugati hatások, de a hagyományos étkezésben nem a cukor adja az élmény alapját. Általában elmondható, hogy az ázsiai desszertek nyugati ízlésmód alapján nem túl édesek, tehát kevesebb cukrot tartalmaznak, ez egy jó pont. Ezen kívül pedig jó pár sütijük szép zöld, ez a matchának köszönhető, ami egy nagyon egészséges alapanyag.
2. Természetes alapanyagok és kevesebb ultra-feldolgozott élelmiszer
A modern táplálkozás egyik legnagyobb problémája az ultra-feldolgozott élelmiszerek térnyerése. A japán hagyományos étrend ezzel szemben sokkal inkább természetes alapanyagokra épül. Rizs, hal, tengeri herkentyűk, zöldségek, hüvelyesek, algák, gombák, fermentált ételek, levesek és egyszerűen elkészített fehérjeforrások alkotják az étkezés gerincét. Náluk az alapköret a rizs, ez a legfőbb szénhidrátforrásuk. Rengeteg ételük van, aminek az alapja a rizs, hús és/vagy tojás, ilyen az „oyakodon”, „gyudon”, „tamago gohan”.Az ultra-feldolgozott élelmiszerek egyik fő gondja, hogy gyakran egyszerre tartalmaznak sok sót, finomított zsírt, cukrot, gyorsan felszívódó szénhidrátot és intenzív aromákat. Ezek az ételek nagyon könnyen túlfogyaszthatók.
3. Halak és tengeri ételek gyakori fogyasztása
A japán étrend egyik legismertebb sajátossága a halak és tengeri ételek gyakori fogyasztása. Sashimi, grillezett hal, párolt tengeri herkentyű, levesbe főzött hal, algával vagy rizzsel társított tengeri alapanyagok: ezek nem ünnepi kivételek, hanem a mindennapi étkezési kultúra részei. Táplálkozás-élettani szempontból a halak fontos fehérjeforrások, és különösen az omega-3 zsírsavak miatt értékesek. Az omega-3 pedig gyulladáscsökkentő, az omega-6 azonban gyulladáskeltő molekulák építőköve. A tengeri halak rendszeres fogyasztása hozzájárulhat a szív- és érrendszeri egészség támogatásához, a gyulladásos folyamatok kedvezőbb szabályozásához, valamint az idegrendszer megfelelő működéséhez.
4. Egyszerű elkészítési módok és kevesebb zsír
A japán hagyományos konyha sok ételt viszonylag egyszerűen készít el. A hangsúly nem azon van, hogy az ételt bő olajjal, zsíros szósszal vagy nehéz mártással tegyék „élvezhetővé”, hanem azon, hogy az alapanyag saját íze megmaradjon. A levesekben lévő zsiradék gyakran magából az alapanyagból származik. Ezt összevetve a gulyáslevessel, bablevessel azt láthatjuk, hogy a japán levesek sokkal kevesebb zsírt tartalmaznak. A „tempura” pedig sült zöldség, vagy tengeri halak, melyet vajba és lisztbe mártanak (de általában csak a zöldséget panírozzák, húst nem), majd olajban megsütnek.
5. Meleg italok fogyasztása az étkezésekhez
A keleti kultúrákban, így Japánban, Kínában és más ázsiai területeken is gyakori, hogy étkezés előtt vagy közben meleg vizet, meleg teát, például hajdinateát fogyasztanak. Ez a szokás első látásra apróságnak tűnhet, mégis sokat elárul az étkezéshez való viszonyról. Élettani szempontból a meleg ital nem csodaszer, de sok embernél kellemesen támogatja az emésztési komfortot. Segíthet abban, hogy az étkezés ne kapkodva induljon, hanem legyen előtte néhány perc átmenet.
6. Fermentált ételek rendszeres jelenléte
A japán étrend másik rendkívül tanulságos eleme a fermentált ételek rendszeres jelenléte. A natto, a miso, a különféle savanyított zöldségek, fermentált szójatermékek és más erjesztett fogások nem különleges egészségtrendként jelennek meg, hanem a hagyományos étkezés természetes részeként. A bélmikrobiom egészsége ma már a modern táplálkozástudomány egyik központi témája. A rostokban gazdag növényi ételek, a fermentált élelmiszerek és a változatos étrend kedvezően befolyásolhatják a bélflóra sokféleségét.
7. A főétkezések tisztelete és a kevesebb nassolás
A japán étkezési kultúrában erősebben megfigyelhető a főétkezések tisztelete. Az ember leül, eszik, majd az étkezés véget ér. A köztes időben kevésbé jellemző az állandó rágcsálás, kortyolgatás, menet közbeni snackelés. Az állandó nassolás egyik problémája, hogy a szervezet szinte soha nem kerül étkezések közötti nyugalmi állapotba. Folyamatosan érkezik valamilyen kalória: cukros kávé, keksz, péksütemény, cukorka, üdítő, pár falat snack, majd újabb kávé valamivel. Ilyenkor a valódi éhség és a megszokásból történő evés összekeveredik.
8. Kiegyensúlyozott reggeli
A nyugati reggeli sokszor erősen eltér az ebédtől és vacsorától. Kenyér, vaj, sajt, felvágott, péksütemény, müzli, édes gabonapehely, palacsinta, lekvár, kakaó, cukros kávéitalok: ezek gyakori reggeli elemek. Japánban ezzel szemben a reggeli sokkal inkább hasonlít egy kisebb főétkezésre. Ez a szemlélet azért érdekes, mert rámutat: a reggelinek nem kell feltétlenül édesnek, kenyéralapúnak vagy gyors szénhidrátban gazdagnak lennie. A nap első étkezése lehet sós, fehérjedús, rostban gazdag, meleg és tápláló.
9. Sok zöldség és gyümölcs
Általánosságban elmondható, hogy a japánok sok zöldséget, gyümölcsöt esznek, magas szénhidráttartalmú étkezéseik vannak (mely forrása: rizs, tészta). A zöldségfogyasztás a japán mintában szinte minden étkezés része. Nem külön „diétás köretként” jelenik meg, hanem az étkezés természetes alkotóelemeként. Steak mellé nem feltétlenül sült krumpli jár, hanem káposztalevél, zöldség, savanyított vagy párolt növényi kiegészítő.
10. Lassabb evés pálcikával
A japánok pálcikák segítségével esznek, így sokkal lassabban képesek enni, kisebb falatokat vesznek a szájukba. Na, most ez szintén segít, hogy ne egyék túl magukat! Illetve nagyon sokszor együtt esznek a családtagok, ilyenkor sokat kommunikálnak egymással, ennek amúgy lehet egy hatása arra is, hogy mennyit eszünk.
Általános japán étkezési szokások és etikett
A japán étkezési kultúra nem csupán az ételekről szól, hanem a szigorú etikett szabályairól is, amelyeket illik betartani.
Cipőlevétel
Japánban az étkezés helyszínére történő belépés előtt le kell venni az utcai cipőt, még az étteremben is, amelynek orra kifelé nézzen. A küszöbre rálépni nem szabad. Esetenként az éttermekben is tatamival, azaz gyékényszőnyeggel borított étkezőhelyiséget talál, ahol megkérhetik, hogy vegye le a cipőjét. Ugyanígy néhány szállodában és turisztikai látványosságnál, például a japán kastélyokban. Néha, amikor leveszi a cipőjét, talál egy pár papucsot, amelyet az épületben, például fa és más padlóburkolatokon használhat.
Testtartás és gesztusok
Az asztal mellett lábukat a húzzák maguk alá, talpukat soha ne mutassák más ember felé, mert az sértésnek számít. Sértés nyilvános helyen orrot fújni, ezért ezt mellőzni kell, csak visszavonulva végezhető el ez a műveletet! Japánban a hosszas szemkontaktus nem jellemző, kimondottan sértő értelmezést is kiválthat a japán vendégfogadóból. A hivatalos üdvözlés különleges módon zajlik. Nem alkalmazzák a megszokott kézfogást, ehelyett a felek finoman meghajolnak egymás felé, a felső testüket enyhén előredöntve.
Pálcika használat
Pálcikával kell étkezni, amelynek használatát érdemes még korábban megtanulni, mint ahogy kiutaznának. Ha az ételt egy kis tálban kapja, fogja meg a tálkát, és evés közben tartsa a szájához közel. Az étkezés végén tegyen úgy, mint a japánok, helyezze vissza a tányérok fedelét és az evőpálcikákat a pálcikatartóra vagy a papírtartóba. Az étterem személyzete értékelni fogja a gesztust.
Italkultúra és Kampai
Mint a világon minden nemzetnek, így a japánnak is megvan a maga italkultúrája, amit érdemes ismernünk, ha meglátogatjuk az országot, vagy mi fogadunk vendégeket a szigetországból. Illetlenségnek számít például vendégségben magunknak italt tölteni, a házigazda teszi ezt meg vendégszeretete kifejezéseként. A gesztust ezután illik viszonozni. Összejöveteleken nem illik inni addig, amíg mindenki meg nem kapta a poharát, és el nem hangzik a „kampai”, vagyis az „egészségünkre”.„A japánok gyakran megisznak egy-egy italt munka után is, ekkor a kampai helyett az otsukaresamadesu kifejezést részesítik előnyben, ami minden kontextusban kicsit mást jelent. Ebben az esetben a kollégáik munkáját ismerik el, így erősítve a munkakapcsolatokat” - mesélte Maki Stevenson séf.Étkezés közben szívesen fogyasztanak sört, vagy pezsgőt, egyik nemzeti italuk a szaké, azaz rizspálinka. Japánban az italválaszték széles, a világ minden pontjáról importálnak alkohol tartalmú italokat, amelyeket mértékkel fogyasztanak. Napközben rendszeresen isznak gyümölcsleveket és teákat, teázási kultúrájuk az európai teafogyasztás bölcsője. Az étkezés végén a szokásosan felszolgált keserű zöld tea elkészítése szertartásszerű, filteres teát nem használnak. Éttermi étkezés alkalmával ezen - zöld tea - záró fogás fogyasztása ingyenes, az étkezésnek olyannyira a szerves része, hogy nem kell érte fizetni, hacsak nem valamilyen különleges teából kéri a vendég.
Éttermi élmények és kiszolgálás
„A tradicionális helyeken az étkezés szertartásszerű, a fogások pedig nagyon jó minőségű alapanyagokból készülnek, így különleges élményt nyújtanak a vendégeknek. A nedves kéztörlő étkezés előtti és utáni használata is mindenhol része az éttermi kultúrának. Az éttermi kiszolgálás nagyon profi és figyelmes, ahogy fogy az ital, vagy újratöltik, vagy rákérdeznek, hogy kér-e még a vendég. Minden étkezés elején jár a víz, a végén pedig a forró tea. Szinte minden étteremben látni a konyhát vagy a főszakácsot, személyesen győződnek meg a vendég elégedettségéről, mosolyognak, hajlonganak” - számolt be személyes tapasztalatairól Soós Bertalan fotós.Amikor belép az éttermekbe vagy üzletekbe, hallani fogja, hogy a személyzet úgy köszönti: „irassaimasze”.
Sorban állás és udvariasság
Japánban a sorban állás bevett szokás. Táblákat és vonalakat fog találni, amelyek a sorban állásra hívják fel a figyelmet, például éttermekben, üzletekben és vonatállomásokon. A vonatállomásokon jelöléseket lát majd a peronokon. A peronra érve, kérjük, ellenőrizze a felfestést, hogy tiszteletben tarthassa a sor irányát.
Japán konyhaművészet és ételkülönlegességek
A japán konyha európai szemmel nézve hasonlít a kínai konyhához, alapanyagaiban jelentős azonosságok mutatkoznak. A szigetet körülvevő tenger bőséggel szolgál tengeri halakkal, rákokkal, kagylókkal, ezért ezek fogyasztása igencsak jellemző Japánra. Ezen ételek nem számítanak különlegességnek, még a tengeri algát is gyakran felhasználják a főzéshez. Japán étkezési szokásokat jelentősen meghatározza a rizs, valamint a szójabab, ezeknek számos, változatos felhasználási módozatait ismerik.
Nemzeti ételek
Világszerte ismert ételük a sushi, ami rizságyra helyezett tengeri halakat jelent, formájuktól függően nevezik azokat nigirinek, vagy makinak. Ezeket egy nagyon erős, csípős fűszerrel ízesítik, a vaszabival, amelynek íze hasonlít az európai tormához.Egyik nemzeti ételük a tempura, amelyet vékonyra vágott zöldségek, halak és húsok tésztába mártását követő forró zsiradékban történő kisütésével készítenek.Japánban gyakran fogyasztanak zöldségeket friss saláta formájában, amelyet olajos dresszinggel ízesítenek.A japánok leveseiket zöldség, szója és hús felhasználásával készítik, konzisztenciájuk európai szemmel nézve sűrű, enyhén kocsonyás. Leveseik megfelelő tálalása lefedhető lakkozott fatányérban történik.
Húsfogyasztás
Japánban a melegvérű állatok húsa nagyon drága, ezért ezt ritkábban fogyasztják, elkészítésük vagy az angolos módú kisütéshez hasonló, vagy darált, aprított formában készül. Ezek mellé szójamártást szolgálnak, köretnek pedig rizst vagy zöldségeket adnak.
Desszertek
Japánban is a befejező fogás a desszert, amely valamilyen gyümölcs, vagy sajtkészítmény. A gyümölcsöket frissen és feldolgozva is fogyasztják. Egyik specialitásuk a narancscsésze, amely narancshéjban felszolgált narancslé, szilvadzsem, és krémsajt pikáns ötvözetét jelenti. Ahogy olvastam a véleményeket azt találtam sok helyen, hogy az ázsiai desszertek nyugati ízlésmód alapján nem túl édesek, tehát kevesebb cukrot tartalmaznak, ez egy jó pont. Ezen kívül pedig jó pár sütijük szép zöld, ez a matchának köszönhető, ami egy nagyon egészséges alapanyag.
A japán kultúra és a hosszú élet egyéb tényezői
Természetesen nem lehet mindent kizárólag az étrendre visszavezetni. Szerepet játszik a mozgáskultúra, az egészségügyi ellátórendszer, a városi életforma, a stressz, az alvás, a társadalmi egyenlőtlenség és még számos más tényező is.Természetesen az egészséges étkezési szokások mellett a mozgás is fontos a japánok számára a fiatal korosztálytól egészen az idősekig. Ezenkívül bevett gyakorlat a természetes termálvízben való fürdés, és ez nem csak egy szabadidős tevékenység, hanem egy egészségügyi rituálé is. A forró forrásvíz ásványi anyagai a bőrön keresztül felszívódnak segítve az immunrendszer erősítését.
Udvariasság és közösségi részvétel
Japánban sikerült megőrizni az ősrégi, értékes szokásokat. Ahhoz, hogy valóban megismerhessük a japán kultúrát, figyelmet kell szánnunk az udvariasság jelentőségére, mivel ez a japán nyelvben és kultúrában elengedhetetlen. A kapcsolatokat nem tekintik egyenlőnek; vannak különböző szerepek, amelyek az életkoron, a munkahelyi hierarchián és a tanár-diák dinamikán alapulnak. A nyelvrendszer különféle kifejezési módokat tartalmaz a tisztelet és alázat kifejezésére, melyeket az idősebbek vagy magasabb rangú egyének felé kommunikálnak. Ezen felül a kooperációt nagyra értékelik és a polgárokat arra ösztönzik, hogy aktívan vegyenek részt a közösségeikben, hogy mindenki hozzá tudjon járulni a maga munkájával a közös ügyekhez.
Természet és esztétika tisztelete
A modern környezetben a japán nép nem távolodott el a természettől, hanem mélyen csodálja annak szépségeit. E virágok csodálásának hagyománya még mindig él a társadalomban. A virágnéző ünnepségeket egész Japánban mindenütt megtartják, a virágzás idejétől függően néhány hét eltéréssel. A lenyűgöző japán kőkertek, melyeket zen kerteknek is nevezünk a buddhista filozófiát képviselik, mely szerint a meditáció elvezet a zenhez, vagyis a megvilágosodáshoz. A kertek a vizuális vonzerőn túl népszerű meditációs helyekké váltak és a világ minden tájáról vonzzák a látogatókat.
A tökéletlenség elfogadása: Kintsugi
Amennyire a japánok értékelik a természet szépségét, úgy értékelik a tökéletlenséget is, amit egy „kintsugi” nevű művészeti forma be is mutat. Ez a drága kerámiák „javításának” művészete. Ennek a művészetnek az a filozófia is részét képezi, miszerint az életünk során szerzett sebek lehetnek az erősségeink és a szépségünk forrása is. Ebben a megközelítésben az elégedettség és az elfogadás nagyon fontos szerepet játszik. Rátereli az ember figyelmét arra, hogy értékelje, amije van, és azt, amit már elért.
Tanulságok a magyar étrend számára
Nem az a cél, hogy magyar emberként japán étrendre váltsunk. A testünk, az ízlésünk, a földrajzi környezetünk, a hagyományaink és az elérhető alapanyagaink mások. Kevesebb cukor, kevesebb ultra-feldolgozott élelmiszer, rendszeresebb halfogyasztás, több zöldség, több fermentált étel, kisebb és tudatosabban tálalt adagok, nyugodtabb étkezési ritmus, szezonálisabb gondolkodás és az étel iránti nagyobb tisztelet. A legegyszerűbb kezdés talán az, ha nem egyszerre akarunk mindent megváltoztatni. Először csökkenthetjük a cukros italokat és édességeket. Ezután bevezethetünk heti egy-két halas étkezést. Majd minden főétkezéshez adhatunk zöldséget. Az egészséges táplálkozás nem büntetés, hanem fokozatos visszatérés ahhoz, hogy az étel valóban tápláljon.A japán példa azért értékes, mert megmutatja: a mértékletesség nem feltétlenül szegénység, a kisebb adag nem feltétlenül hiány, a kevésbé cukros étel nem feltétlenül örömtelen, és az egyszerű alapanyag nem feltétlenül unalmas. A valódi életmódváltás ott kezdődik, amikor nemcsak azt kérdezzük meg, mit együnk, hanem azt is: hogyan, mikor, milyen ritmusban, milyen figyelemmel és milyen étkezési környezetben tesszük mindezt.