A Charolais [sarolé] francia származású, nagytestű húsmarha, amely ma a világ leggyakrabban használt terminálfajtája. A tenyésztők világszerte kedvelik, mivel kiváló legelőkészségű és takarmányhasznosítású, kitűnő gyarapodású, és igen jó az alkalmazkodó képessége. Homogén és jól kitenyésztett, ezért kiemelkedő a végtermék-előállításban is. A minőséget igénylő fogyasztók is szeretik, ezért kis- és nagysúlyban is viszonylag könnyen értékesíthető.
A fajta eredete és történelmi kialakulása
A Charolais a XVIII. században alakult ki Franciaországban a helyi hegyitarka marha és a durham (a shorthorn elődje) felhasználásával. Származása a legendák homályába vész: egyes elképzelések szerint a gallokat meghódító római légiókat kísérték a „fehér marhák”, míg más kutatók szerint a Szentföldről hazatérő burgundiai nemesurak hozták magukkal a nagy fehér vagy krémszínű állatokat a 12-13. században. Az biztos, hogy a 16. századra a Lyon környéki piacok legkedveltebb jószágai lettek. Eredetileg hármas hasznosítású volt: fejték, igázták és fogyasztották a húsát. A 20. század elejétől fokozatosan vált kizárólag húshasznúvá.
A kereskedők lábon hajtották a marhát, sokszor 500 kilométer távolságra is. Ilyen gyűjtőteleppel rendelkező felvásárló és kereskedő volt a francia Mathieu család is, amely örökre beírta a nevét a Charolais fajta történetébe. 1747-ben kezdte Emile Mathieu a kereskedelmi tevékenységét. Fia, Claude Mathieu 1773-ban Anlezybe költözött és az általa forgalmazott, fehér színű marhát charolais-nek nevezte el, és ettől kezdve mindenki így hívta.
Morfológiai jellemzők és típusok
A Charolais nagytestű, 650-750 kg-ig is gazdaságosan hizlalható fajta. Egyes bikái akár 1800 kg-ra is megnőhetnek, míg legnagyobb tehenei az 1400 kg-ot is megközelíthetik. A fajta fehértől krémszínűig terjed, és könnyen felismerhető. A fej rövid, széles homlokkal, rövid nyakkal, erős, jó izomzattal és rövid végtagokkal és robusztus alkattal. Az európai változat rövidebb végtagokkal és izmosabb testtel, míg az amerikai változat hosszabb végtagokkal és karcsúbb testtel rendelkezik.
A változatos viszonyok között különböző típusait preferálják. A nagyon széles, nagyon izmolt, úgynevezett hentes típus az intenzív legelőkön, viszonylag kisebb gulyákban, apró legelőszakaszokon tartva állja meg leginkább a helyét. Minél hosszabb a törzs és a lábak, annál inkább képes az állat rendszeresen hosszabb gyaloglásra a legelőn a takarmány- és a víz felvétele érdekében. A mellkas keskenyedése és az általános izmoltság mérséklődése úgyszintén a kitett viszonyokon való esélyeket növeli.
Nemzetközi elterjedés és alkalmazkodóképesség
Jó tulajdonságai következtében az 1950-es évek elejétől kezdődött elterjedése a világban. Mára közel 100 országban tenyésztik, így teljesen eltérő éghajlati, domborzati viszonyok között is. A fajta bebizonyította, hogy bár nem igénytelen (a jobb körülményeket meghálálja), de tűrőképes: gyenge csapadék- és legelőviszonyok mellett, magas hőmérsékleten és hegyi terepen is legyőzi versenytársait.
A Charolais genetikailag szarvatlan változata világszerte egyre népszerűbb. Kialakítását az 1950-es évek végén kezdték az USA-ban. Mivel a kialakításának területe szerinti típusokban jelent meg a szarvatlan változat, ezért a közhiedelem egy kicsit összeköti a kevésbé kifejezett izmoltságot és a szarvatlanságot. Valójában e két tulajdonság szelekciója teljesen szétválasztható. Magyarországon léteznek olyan 6-7. generációs genetikailag szarvatlan tenyészállatok, amelyek teljes francia pedigrések és izmoltságukat, rámájukat tekintve a francia tenyésztői típusba tartoznak.
Tartástechnológia és menedzsment
Húsmarhaszerű tartásmódban a teheneket egy 2,5-3 hónapos, tavaszra időzített ellési ciklusban elletik. Ez a ciklusosság biztosítja a tenyésztési, tartási, állategészségügyi technológiák tervszerű és koncentrált, ugyanakkor folyamatos kivitelezhetőségét. A technológia következetes végrehajtása elősegíti a nagyobb borjúszaporulatot és végső soron a jövedelmezőséget. Az állatok egész évben a szabadban tarthatók. Jól alkalmazkodnak a hideg időjáráshoz, akár -25 °C is, ha menedéket biztosítanak számukra.
Az ellés lefolyása hasonló az összes nagytestű szarvasmarháéhoz. Az újabb nemesítési munkák hatására a fajta könnyebben ellővé vált. Megfelelő tartás és takarmányozás esetén nincs okunk ellési nehézségektől tartani. Az év folyamán túlságosan ingadozó kondíció (több mint 15 %) bármely fajtánál növeli a vehem túlnövekedésének és az ellés körüli problémák kialakulásának a kockázatát.
Hústermelési mutatók és gasztronómia
A Charolais fajta előnye a többi húsfajtával szemben elsősorban a hizlalásban elért súlygyarapodás során és a vágóhídon mutatkozik meg. Számos kísérlet szerint a hizlalási eredményei kiemelkedő fölényt mutatnak a húsmarhafajták között. A csontoshús kitermelés átlagosan 64 %, de elérheti akár a 70 %-ot is. A Charolais a legmagasabb színhús arányt mutató fajták között található. A faggyúsodása nagy súlyban is kismértékű. A világ ötcsillagos minősítésű főszakácsai is szívesen dolgoznak a húsával, mivel az telt ízvilágú és puha.
Charolais a hizlaldában, a vágóhídon, és a tányéron
A Charolais marha nagyfokú homogenitással biztosítja a hizlalás végén megkívánt faggyússágot. A választott borjak zömét még mindig külföldre értékesítik és a kereskedők egyes más fajtákhoz viszonyítva 10-30 %-kal magasabb árat is hajlandók fizetni az akár csak fele részben Charolais végtermék borjakért.
A Charolais Magyarországon
Első tenyésztési célú importjára 1971-ben került sor. Napjainkban mintegy 100 tenyészetben 7400 anyatehenet tartunk nyilván, de az országos adatok szerint a Charolais fajta az állomány egyharmadát teszi ki. A Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete 1992-ben alakult meg, tagjai között több mint 220 tenyészbikát használnak évről évre. A hazai tenyésztők célja a minőségi végtermék-előállítás, amelyhez a szigorú szelekciós rendszer, az STV (Saját Teljesítmény Vizsgálat) elengedhetetlen.
A tenyészbikák kiválasztásakor az ügyvezető és a szakmai bizottság a gyarapodási adatok mellett a küllemi bírálat alapján dönt. A lineáris küllemi bírálat során a növendékbika mennyiben felel meg a fajtastandardnak, milyen az izmoltsága, rámássága és különösen fontos a szervezeti szilárdság jegyeinek (lábak, lábvégek, hát) az alapos bírálata.
Élettani előnyök és a marhahúsfogyasztás
A marhahús rendkívül egészséges étel, ha mértékletesen fogyasztjuk. A marhahús talán az egyik leggazdagabb élelmiszer. Tartalmazza az összes fontos tápanyagot, ráadásul a többi húshoz képest sokkal koncentráltabb formában. A marhahús az egyik legfontosabb fehérje és cink forrása a szervezetnek. A gabonák és magvak után a marha tartalmazza a legtöbb vasat. A sovány marha természetes formában tartalmaz CLA zsírsavakat, ami segít a rák megelőzésében, csökkenti a testzsírt, és elősegíti a zsírmentes izomzat építését. A marhahús a csirkéhez képest sokkal gazdagabb ízélményt jelent, és sokkal változatosabban elkészíthető hús.