A citrusfélék világa rendkívül gazdag és sokszínű, ízben, méretben, és felhasználásban egyaránt. Ezek a pikáns, csípős, savanyú és édes gyümölcsök mindannyian a Citrus nemzetséghez tartoznak, amely a rutafélék (Rutaceae) családjának tagja. A "Citrus" nemzetségnév onnan ered, hogy erős illatukkal elűzik a molyokat és más kártékony rovarokat. A görög "kedrus" szó erős illatú, a rovarokat elűző fákat jelöl, mint például a tuja, a boróka és a cédrus. Bár ma számos fajtájukat ismerjük, a legtöbb bolti vagy otthon termesztett citrusféle mindössze három természetben is előforduló citrusféle hibridje: a pomelo, a mandarin és a cédrátcitrom. Ez a cikk a citrom botanikai nevét és sokszínű felhasználását mutatja be, kitérve a Citrus nemzetség egyéb érdekes tagjaira is.
A Citrom Botanikai Neve és Jellemzői
A citrom botanikai neve Citrus limon. A citromfa kisebb termetű, általában 3-5 méter magasra nő. Ágai gyakran tövisesek, levelei fényesek, virágai fehérek és intenzíven illatosak. A citrom egész éven át virágzik, így gyakran a virág, a zöld és sárga gyümölcs együtt látható rajta. A vad citromfák tövisesek. A citrom sárga, hosszúkás gyümölcseit mindenki ismeri, és a konyhából sem hiányozhatnak. Botanikai szempontból a citrom egy bogyótermés, amely belsejében rejti a tényleges magokat. A citromfák, amelyeken ez a savanyú, kinézetével és ízével sok közmondást ihlető gyümölcs terem, nálunk leginkább csak pálmaházakban vagy botanikus kertekben láthatók. Meleg éghajlaton, amelyre a fának szüksége van a növekedéshez, az öt méter magasságot is elérheti. A sötétzöld, bőrszerű levelek erősen illatoznak.
A Citrus Medica L., más néven Malus Medica vagy Assyrica Plin., egy igen szép, 5-18 méter magas fa, sima, szép szürkésbarna törzzsel és sokszorosan elágazó dús lombos koronával. Levele hosszástojásdad, mindkét végén hegyes; levélnyélén lombszegélye nincs, mint a narancsfának. Gyümölcse ellipszoid, mind a két végén kicsucsosodik, 9 cm-nél hosszabbra is nő, és 10-15 rekeszű, halvány-sárga színű (citromsárga vagy citromszín, citrinus). A külső héja gödröcskés, a gödröcske fenekén fénylő pontja van. Ez az olajfejtő vagy olajmirigy, ahol olaj képződik, a szembe fecskendezve frissítően hat.
A citromot keresztbe vágva láthatjuk, hogy csak a széle sárga, beljebb a citrom héja, valamint a középpont felé haladó rekeszfalak is taplósak, ehetetlenek, ellenben a rekeszeket savanyú, hűsítő, szomjúságoltó leves bél tölti ki. A magvak a középponti szögletekből nyúlnak a rekeszekbe. Számos termesztett fajta létezik, amelyek méretben, savtartalomban és héjvastagságban is különböznek. A citrom gazdasági szempontból az egyik legfontosabb gyümölcs, a banán és a szőlő után a harmadik helyet foglalja el. Kínában már több mint 4000 évvel ezelőtt is termesztettek citrusféléket - így citromot is - fogyasztási célra, azonban ez a finomság először csak a császár és legmagasabb rangú hivatalnokai számára volt fenntartva. A citrusfákat „aranyfejű szolgának“ hívták, amelyek gazdaggá és tekintélyessé teszik tulajdonosaikat. Nagy Sándor ázsiai hadjárata során (Kr.e. 334-324) ismerte meg az „aranyalmát“, azaz a citromot. A citrom azonban csak több száz évvel később jutott el a mi kultúrkörünkbe, feltehetően a 10. században.
A citromot Dél-Európában először július végétől szeptember közepéig szüretelik, a második novemberben, a harmadik januárban van. A citromnak termesztés folytán, különösen a gyümölcs alakja és minősége nyomán különböző fajtája keletkezett. Ezek közül a legfontosabbak:
- A szoros értelemben vett savanyú citrom (Citrus Medica Risso): Héja vastag és nagy, gödrös, leve savanyú.
- A vékonyabb és simább héjú, nagyon savanyú fajta (Citrus Limonium Risso): Gyakran szintén citromnak nevezik, tulajdonképpen a limonium vagy savanyú citrom.
- A csaknem gömbölyű, édes, fanyar vagy kesernyés ízű fajta (Citrus Limetta Risso): Neve limetta.
- A behorpadt héjú fajta: Az ádámalma.
Az első fajta a citronátfa és a bergamottcitrom (Citrus bergamea Risso) is ide tartozik. Ez pogácsa vagy körte alakú. A tetején behorpadt, vékony héja aranyszínű.
A Citrom Kulináris és Egyéb Felhasználása
A citrom az egyik legfontosabb és legsokoldalúbb alapanyag a konyhában. Friss, savas íze képes kiemelni más alapanyagok aromáját, ezért levét, héját és húsát egyaránt széles körben használjuk. Megjelenik sütésnél, főzésnél, öntetekben, pácokban, savanyúságokban és italokban is. Vannak olyan fogások, ahol kifejezetten főszereplővé válik, különösen húsvéti és mediterrán ételek esetében. Egy átlagos méretű citrom leve a napi C-vitamin-bevitel közel 65%-át tartalmazza, rendkívül egészségessé téve azt.
A citrom kozmetikai termékekben is segít feszesebbé tenni a bőrt. Ez a hatása érvényesül például a Dr. Hauschka Citrom-citromfű fürdő esszenciában és a Citrom-citromfű ápoló olajban. Mind a két termék feszesíti a kötőszövetet, ezáltal pedig megelőzi a cellulitiszt és a kötőszöveti gyengeséget. Tikkasztó szárazság idején vagy lázzal járó megbetegedések esetén kellemesen felfrissít a Citrom-citromfű fürdő esszencia. A Citrom-citromfű tusfürdő energiával tölti fel az embert.
A citrom bőrszerű héja megvédi a lédús belsőt, visszatartja a nedvességét, és megakadályozza annak szétfolyását. Ugyanezt a mutatványt hajtja végre az allergiás megbetegedésben, például szénanáthában szenvedő embereken is, akik állandó orrfolyással és könnyezéssel küzdenek. A citrom az egyik legfontosabb és legsokoldalúbb alapanyag a konyhában. Friss, savas íze képes kiemelni más alapanyagok aromáját, ezért levét, héját és húsát egyaránt széles körben használjuk. Megjelenik sütésnél, főzésnél, öntetekben, pácokban, savanyúságokban és italokban is.
A Zöld Citrom (Lime) és a Cédrátcitrom
A Zöld Citrom (Lime)
A zöld citrom, vagy más néven lime, botanikai neve Citrus aurantiifolia (L.) Swingle (más néven C. aurantifolia [Christm.] Swingle). Ez a növényfaj a belső trópusokon termesztett citrusfélék között az egyik leggyakoribb. A lime kis termetű fa vagy cserje, amely 3-5 méter magasra nő. Leveleinek hónaljában rövid, merev, körülbelül 1 cm hosszú tövisek ülnek. Levelei aprók, elliptikus vagy tojásdad alakúak, lekerekített vagy enyhén bevágott csúccsal és keskeny, visszahajló szárnyas levélnyéllel. Vállú, tompán fogazott szélű, szétmorzsolva aromás illatúak. Virágai fehérek, illatosak, önállóan vagy 2-7 tagú fürtökben a levélhónaljban fejlődnek. A virágot 4-6 cimpájú csésze és 4-6 fehér, hosszúkás-elliptikus, szétálló, körülbelül 1 cm-es szirom alkotja.
Termése 3-6 cm nagyságú, gömbölyded, csúcsán apró kiemelkedés van. A termés héja vékony, éretten zöldessárga, sima. A gyümölcs húsa lágy, lédús, sárgászöld és nagyon savanyú. Íze igen savanyú, de nagyon zamatos, a citromhoz hasonló aromájú. A lime leve nagyobb a közönséges citroménál. Fagyérzékeny, ezért Egyiptomban és más trópusi országokban termesztik, különösen Délkelet-Ázsiában és Afrikában Kr.u. 1000 körül. A XII-XIII. században jutott el a karibi szigetekre, Mexikóba és Floridába. A zöld citrom termesztése ültetvényen történik. A termések a virágzás után 6 hónap múlva érnek be, és egy fa évenként több mint 1000 termést hozhat.
Magyar citrom: szedd magad élmény a Szőrös-kertészetben
A lime-nak számos fajtája létezik, amelyek közül a Key lime és a perzsa lime a leghíresebbek. A lime-oknak általában zöld a héjuk és zöldessárga a húsuk. A kaffir lime egy másik zöld citrusféle, amelynek éles savai, kesernyés íze van. A kalamondin egy kis lime-fajta, narancssárga színű hússal. A kalamondin, más néven Fülöp-szigeteki lime egy kis kerek citrushibrid, amely, mint neve is mutatja, nagyon elterjedt a Fülöp-szigeteken. Külsőre úgy néz ki, mint egy hagyományos lime, de narancssárga színű húsa a mandarinéra emlékeztet. Az ausztrál citrom egy ritka, hosszúkás alakú fajta, amely többféle színváltozatban terem. A zöld citrusfélék közül az egyik legegzotikusabb, formája miatt a finger lime-nak is nevezik. Egy másik szokatlan tulajdonsága, hogy a gyümölcshús nem gerezdekre, hanem apró gyöngyöcskékre oszlik, amik egyszerűen kipréselhetők a gyümölcs héjából. Ezért nevezik kaviárcitromnak is.
A lime leve a koktélok és egyéb italok, például a mohito fő alapanyaga, és határozottan különbözik a közönséges citromból készültekétől. Jeges vízzel kitűnő üdítőital készül belőle. Salátákra és lágy gyümölcsökre is csepegtetik. A lime-ot fagyasztva vagy konzerv formájában tartósítják. Héjából olajat préselnek, amelyet rovarszúrásoknál a bőrre kenve hatásos. A zöld citromot sós vízben tartósítják, majd napon megszárítják. Feltörve vagy porrá őrölve használják. A szárított zöld citromot a Közel-Keleten teaként és fűszerként kedvelik. A gyógyászat is felhasználja, például gyulladás, szívdobogás és aranyér ellen.
A Cédrátcitrom (Citrus medica)
A cédrátcitrom egy nagyméretű, sárga citrusféle Indiából. A cédrát egyike a 3 eredeti citrusfélének, amelyből az összes többi citrusfajta származik. Ez egy nagy citrusféle, amely akár 30 cm hosszúra is megnőhet. Mivel a gyümölcshús nem lédús és gyakorlatilag íztelen, ritkán használják a főzéshez. A citrusfélék vastag héja azonban fanyar, és az ázsiai és közel-keleti konyhában ételként használják. A héját kandírozva desszertekben és süteményekben is felhasználják. Már a Biblia is említi, az egyik legrégebb óta kultivált növény. Etrog néven is ismert, és szimbolikus szerepet játszik a zsidó vallás Szukkót (sátoros) ünnepe során. Egy-egy tökéletes példányért csillagászati összegeket is kifizethetnek, hiszen a tökéletes etrog a halhatatlanságot szimbolizálja, az ünnepet nem lehet akármilyen ütött-kopott gyümölccsel megülni. Marc Chagall híres képén, az „Ünnep, vagy rabbi citrommal“ című festményén is egy etrog látható. Annak érdekében, hogy ilyen, a természetben viszonylag ritkán előforduló formához jussanak, a fiatal gyümölcsöket az izraeli citromültetvényeken speciális üvegedényben növesztik.
Egyéb Érdekes Citrusfélék és Rokonok
A Nemzeti Botanikus Kertben, amely idén a százezredik látogatóját üdvözölte, számos érdekes növényfajjal találkozhatunk, amelyek rávilágítanak a citrusfélék és rokonaik sokszínűségére. A Rendszertani gyűjteményben érő tövises vadcitrom (Poncirus trifoliata) gömbölyű, bársonyos szőrű sárga terméseiről jól látható, hogy a citrusok, azaz a citrom és a narancs rokona. Aki azonban a teájába szeretné préselni a levét, nagyot csalódhat, mert a gyümölcsnek kevés és keserű a leve.
A sártök (Citrullus colocynthis) is becsapós, mert megtévesztően hasonlít zamatos rokonához, a görögdinnyéhez. Ennek a kicsi, sárga csíkos, zöld dinnyécskének azonban nem édes, hanem keserű és mérgező a sárgászöld húsa. A benne található cucurbitacin nevű toxin már kis adagban is erős hashajtó.
Narancs és Mandarinfélék
A narancs (Citrus sinensis) a világ egyik legnépszerűbb, legnagyobb mennyiségben termesztett gyümölcse. Édes íze és számos előnye miatt az egyik legkedveltebb citrusféle. Számos fajtája létezik, de mindegyik a két eredeti citrusféléből - a pomelóból és a mandarinból - származó hibrid.
A tangerinek (Citrus reticula L. var.) úgy néznek ki, mint a kis narancsok, édes ízűek, és a héjuk könnyen hámozható. A tangerin elnevezés onnan ered, hogy az eredeti narancshibridek a marokkói Tangerből származnak.
A mandarin (Citrus reticulata) kisebb és édesebb, mint a narancs, és lapított gömbre hasonlít az alakja. A mandarin az egyik a három eredeti citrusféle közül, segítségével számos citrushibridet fejlesztettek ki. A mandarin a tangerinhez hasonlóan néz ki, és a két nevet gyakran felváltva használják. Az édes narancshoz képest a mandarin kisebb, összenyomott alakú és édesebb ízű. A mandarint frissen lehet fogyasztani, és a héját gyakran használják fel fanyar-édes íze miatt, szárítva, kandírozva.
A klementin vékony héja könnyen hámozható, édes íze pedig az egyik legfinomabb citrusfélévé teszi. A klementin magnélküli termését könnyű és nagyon élvezetes fogyasztani, íze mézédes, fanyar, savanyú lecsengésnek nyomát sem találjuk benne.
Bár a szatszuma Kínából származik, Japán közvetítéssel került nyugatra. A szatszuma a mandarin közeli rokona, mag nélküli citrusféle. A szatszumák intenzív édességük miatt nagyon népszerűek, és bár megjelenésükben hasonlítanak a mandarinhoz, vékonyabb a héjuk és finomabb a húsuk.
A vérnarancsot a narancssárga héjon éppen csak észrevehető pírról és a mélyvörös húsról ismerhetjük fel. Ezek a citrusfélék az édes narancsok osztályába tartoznak, ízük némiképp a málnához hasonlít. A piros színű lédús gerezdek színüket az antociánoktól kapják. Ezek egyfajta antioxidánsok, amelyek számos előnyös tulajdonsággal rendelkeznek, és a vérnarancsot egyedivé teszik a citrusfélék között mind megjelenésben, mind egészségügyi szempontból.
Grapefruit és Pomelo
A grapefruit (Citrus × paradisi) a szubtrópusi citrusszínpad másik fontos szereplője. Ezek a sima héjú termések onnan kapták a nevüket, hogy a kerek gyümölcsök a fán ugyanúgy fürtökben nőnek, mint a szőlő. A (magyar írásmód szerint így is leírható) grépfrútnak lehetnek rózsaszín, sárga vagy piros színű, húsos gerezdei, melyeket sárgás-narancsos héj borít. Általában a piros grapefruit a legédesebb fajta, míg a többi fajta inkább savanykás-keserű.
A pomelo botanikai neve, a Citrus grandis vagy a Citrus maxima is arra utal, hogy ez az egyik legnagyobb citrusféle. A cédrátcitrommal és a mandarinnal együtt a pomelo a citrusfélék természetesen előforduló fajai közé tartozik.
Különleges Citrusfélék
A tangeló egy édes, aromás citrusféle, amelynek héja és minden gerezdje mély narancsszínű. Ez a fanyar citrusféle a mandarin és a pomelo keresztezése. Íze is a mandarinéhoz hasonló, ahogyan héjának könnyű leválaszthatóságát is ettől a szülőjétől örökölte. A jamaikai tangeló héja zöldessárga, amely narancssárgára színeződik, amikor a gyümölcs teljesen megérik. A jamaicai tangeló szintén a mandarin és a pomelo keresztezése, alakja jellegzetes, széles aljú és enyhén hegyes végű.
A kumquat egy kis citrusféle, ehető héjú, édes-savanykás húsú gyümölcs. Íze olyan, mint a narancsé, kissé savanykás. Körülbelül akkora, mint egy nagy olajbogyó vagy szőlőszem.
A yuzu héja érettségtől függően lehet sárga vagy zöld. Ha a yuzu gyümölcsök képeit nézegetjük, azt gondolhatnánk, hogy a grapefruit egy kis fajtáját látjuk. A grapefruittól eltérően azonban yuzu gyümölcsök héja gyakran dudoros, és inkább sárga, mint narancssárga színű.
A Buddha keze (Citrus medica var. sarcodactylis) egy különleges megjelenésű, aromás citrusféle. Az egyik legszokatlanabb kinézetű citrusféle, a cédrátcitrom egyik variációja. Közismert elnevezése, az ujjas citrom találó, ahogyan az a képen is látszik.
A keserű narancs (Citrus × aurantium), más néven sevillai narancs, nem lesz édes élmény, a keserű narancshús nyers állapotban ehetetlen. A savanyú gyümölcsök héja durva, gödrös, vastagabb, mint az édes narancsé.
A bergamott-narancs (Citrus bergamia) körülbelül teniszlabda méretű, aromás citrusféle, úgy néz ki, mint egy nagy lime. A bergamott-narancs héjából nyert illóolajok adják az Earl Grey tea fő ízét.
Egyéb Érdekes Termések a Botanikus Kertben
Az őszi időszakban a Nemzeti Botanikus Kertben az élővilág a nyárból a télbe fordulva a nyugalmi periódusra készül fel, ahhoz igazodik. Ekkor számos más, érdekes terméssel is találkozhatunk.
A Délkelet-Ázsiában őshonos, kissé fagyérzékeny kínai kenderpálma (Trachycarpus fortunei) Európa mediterrán vidékein kedvelt dísznövény. Idén a kertben is gazdagon hozza kicsi, gömbölyded terméseit, ami jól jelzi az éghajlatváltozással járó enyhébb teleket.
A tóparton többfelé érő fekete dió (Juglans nigra) termése burokkal együtt eléri egy teniszlabda méretét, ez a kertben élő mókusok egyik legkedveltebb csemegéje. Magja ugyan ehető, de nehéz megtörni, és aki kézbe veszi festékanyagokban gazdag termésburkát, számoljon vele, hogy bőrén és ruháján sötét nyomot hagy.
A Nagy-tavon már télre készülődő indiai lótusz (Nelumbo nucifera) termései a zuhany vagy az öntözőkanna rózsájára emlékeztetnek. Makkszerű termései, a lótuszmagok urnaszerűen kiszélesedő, megvastagodott virágtengelybe süllyedve fejlődnek. E faj termésének nagyon magas a keményítőtartalma, és legendásan sokáig csíraképes. A tápanyagban gazdag magot pörkölve, illetve főzve eszik, lisztté őrölve pedig süteményekben is feldolgozzák. A termés az ikebanaművészet és a szárazvirág-kötészet kedvelt alapanyaga.
A mirigyes borostyánszőlő vagy porcelánszőlő (Ampelopsis glandulosa) fél centiméteres gömbölyded bogyótermései kezdetben zöldek, majd fehéren és porcelánkéken keresztül ametisztlilára érnek. Mindez úgy történik, hogy a különböző színek egy időben láthatók a növényen. Az élénklila termésű lilabogyócserjék (Callicarpa) neve is látványos, feltűnő termésükre utal. Többségükben örökzöld, melegkedvelő növények, de néhány nálunk is szépen fejlődő, lombhullató cserje is akad közöttük.
Érdekes termésekért az üvegházakban is érdemes körülnézni. A most érő kakaó (Theobroma cacao) mintegy 20 centiméteres hosszúkás, tojásdad termése az idősebb ágakon fejlődik. Ebben a narancsbarnára érő barázdás toktermésben fejlődnek a magok, amelyekből hosszú eljárással a kakaó és a csokoládé készül. Őshazájában, Közép-Amerikában az olmékok és a maják Kr. e. 2000-től termesztették.
A Nemzeti Botanikus Kert vezetője, Zsigmond Vince hangsúlyozza: „Az a mondás járja, hogy ennyi ember nem tévedhet. És valóban nem is téved, hiszen kertünk az év minden évszakában élményt nyújt, békét és harmóniát áraszt, ráadásul ismeretátadással ötvözve.” Az ősz átmeneti időszak, ekkor az élővilág a nyárból a télbe fordulva a nyugalmi periódusra készül fel, ahhoz igazodik.