Érsekcsanád Kincsei: A Veránkától a Rétes Hagyományáig

Érsekcsanád, a Duna szelíd ölelésében megbúvó település, nem csupán a természeti szépségek, hanem a gazdag kulturális örökség és a kulináris hagyományok otthona is. A község élete és identitása szorosan összefonódik a tájjal, a történelemmel és azokkal az értékekkel, amelyeket generációról generációra adnak tovább.

A Veránka-sziget: Egy Természeti Ékszerdoboz

Érsekcsanád nyugati határán, a Duna partján lelhető fel a Rezéti-Duna által körülölelt, madártávlatból egy pillangó szárnyára emlékeztető Veránka-sziget. Az 1345 hektáros sziget jelentős része, mintegy 612 hektár, fokozottan védett területnek minősül. A 128 esztendős sziget a Duna kanyarulatának levágásával keletkezett, úgy, hogy a folyó fő ága hajózhatóvá vált, azonban az elkanyarodó ága sem került lezárásra. A régi, kanyarodó ág és az új, egyenes ág fogja körül a fiatal szigetet, ezzel is kiemelve annak egyediségét és természeti értékét.

Veránka nem csupán országos, hanem nemzetközi hírű településrésze Érsekcsanádnak, amelyre az érsekcsanádi lakosok büszkék. Bár érdekes módon sokan nem is jártak még a Veránka-szigeten, a településrészt övező tisztelet és elismerés tapintható. A Duna-parti környezet, a gátőrház, a szivattyútelep, az óriási tölgyek és díszfák, valamint a rend, a nyugalom és a folyamatosan gondozott, egészséges természeti táj látványa maradandó élményt hagy minden látogatóban, aki Érsekcsanádon jár.

A gyönyörű szivattyútelep közvetlen látványa felidézi a kemény munkát végző szorgos emberek igényességét és munkához való hozzáállását. A belső falakon elhelyezett képek bemutatják az ékszerdobozhoz hasonlatos gépház archaikus gépeit, csodálatosan csillogó rézcsöveit és csapjait. Elmerengve az épületben, térképek és képek segítségével megelevenedik a múlt a gépek „halk” moraja, a kazánok tüze, a fénylő, sárga keramit padozat, a kémény testközelsége, az örvénylő víz és a ficánkoló halak, egyedi hangulatot teremtve.

A gátőrház melletti terület otthont ad hat darab, az 1986-ban az ezeréves évforduló tiszteletére ültetett óriási tölgyfának. Az egyikük az árvízvédelmi központ épületéből emelkedik ki, ami sok érsekcsanádi lakost, valamint nem idevalósi turistát is elgondolkodtatott már, hogy hogyan kerülhet egy ekkora fa az épület közepébe, vajon a ház vagy a fa volt-e előbb. Az érsekcsanádi gátőrház és annak környezeti értékei fokozott mértékben méltókká váltak az értéktárba való felvételre, ezzel is hangsúlyozva regionális és nemzeti jelentőségüket.

Érsekcsanád Kulturális Kincsei: Tánc és Népművészet

Érsekcsanád gazdag kulturális élete szerves része a település identitásának. A Tumbarikum nem csupán skanzen vagy múzeum jellegű épület, hanem funkcionalitása is van, aktívan hozzájárulva a helyi hagyományok megőrzéséhez és továbbadásához. Az Érsekcsanádi Néptáncegyüttes 1933 óta megszakítás nélkül működik, és adja tovább az újabb generációknak Érsekcsanád táncait, dalait, szokásait, hagyományait és népviseletét. Az együttes aktívan bekapcsolódik a település programjaiba, nem csak fellépőként, hanem szervezőként is, ezzel is színesítve a közösségi életet. Életben tartják a régi szokásokat, mint például a szüreti felvonulás, vagy a hagyományos disznóvágás keretein belül megrendezett Toros Farsang. A különböző történeti rétegek táncai egymás mellett élnek, bemutatva a helyi néptánc sokszínűségét. Érsekcsanádon a tánctípusokat tekintve, a régiek táncaiból megtalálható a leánykörtánc és az ugrós, az új stílusú táncok közül pedig a lassú és a friss csárdás, tükrözve a néptánc fejlődését és változását.

A kalocsai népművészet, és azon belül a pingálás, már belekerült a Hungarikumok gyűjteményébe, elismerve ezzel egyedi értékét. Érsekcsanádon Kozma Istvánné (született Laki Mária) folytatott szabadidejében ilyen tevékenységet, amelynek során hosszú évtizedeken keresztül megszámlálhatatlan tárgyat díszített saját kezűleg. Az 1960-as évektől kezdve ezek a tárgyak már nem csak belföldön, hanem külföldön is nagyon keresettek voltak, hírnevet szerezve a helyi kézműves hagyományoknak.

A Rétes: Érsekcsanád Kulináris Hagyománya

Az érsekcsanádi rétes készítése mai napig élő hagyomány, amely a magyar gasztronómia egyik legismertebb házi süteménye, és a háziasszonyi tudás, valamint a családi hagyományok szimbóluma. Rendszeresen sütik családi ünnepeken, lakodalomban, vendégváráskor és Szüreti bálon, ezzel is emelve az események ünnepi jellegét. A rétessütő asszonyok hagyománya is élő jelenség; rendelésre több háznál készítik a rétest hagyományos módszerrel, a régi recept alapján, biztosítva a generációkon átívelő ízeket.

A magyar rétes legfőbb jellegzetessége a vékonyra nyújtott tészta és a bőséges töltelék. Hagyományosan hosszú rudakban sül, majd szeletelve, porcukorral meghintve tálalják. Manapság a rétest készítik házilag és készre nyújtott bolti tészta felhasználásával is, de az igazi élményt a hagyományosan, kézzel készített rétes adja. A rétesek jellegzetes illat- és ízvilága a töltelékekhez használt fűszerekből ered, amelyek mérsékelt, de markánsan hozzájárulnak az otthonos ízvilághoz.

A rétes receptje Érsekcsanádról:

Egy tepsihez 40 dkg lisztet sós, langyos vízzel, kevés zsírral összegyúrunk. Közepesen lágy tésztát készítünk, ezt lepényformára ellapítjuk, bekenjük zsírral, hogy ne száradjon ki. 15-20 percet pihentetjük, majd kinyújtjuk. Régen és sokszor még ma is szőttesen nyújtották ki. Ez a technika segít megőrizni a tészta rugalmasságát, és megakadályozza a szakadást. A nyújtás után a szélét leválasztjuk, csak a vékony tészta marad, amire jöhet a töltelék. A rétes széléből rétespogácsát sütünk, melynek tölteléke: zsír, tejföl, liszt, só.

A töltelék többféle lehet, tükrözve a helyi ízlésvilágot és a szezonális alapanyagokat:

• Grízes-meggyes: 50 dkg búzadara pirítva, 30 dkg cukor, meggy, kevés tejföl.
• Túrós: 1,2 kg túró, 2 dl tejföl, 20 dkg cukor, 2 csomag vaníliás cukor.
• Mákos: 80 dkg mák, 20 dkg cukor, kevés szilvalekvár, tejföl.

A tésztát kidagasztjuk, annyi meleg vizet adunk hozzá, hogy nyújtható legyen, pihentetjük. Akkor jó, ha úgynevezett réteskeménységű, lágy a tészta, hogy a nyújtáskor ne szakadjon el. A tetejét be kell zsírozni vagy tejföllel bekenni, hogy ki ne száradjon, majd pihenni hagyjuk. A tésztát óvatosan hajszálvékonyra nyújtjuk kézzel, úgynevezett rétesnyújtó abroszon, meglocsoljuk zsírral vagy tejföllel (kiszáradás miatt kell), majd beletesszük a tölteléket, feltekerjük, a tetejét bekenjük tejföllel, és 200 °C-os sütőbe tesszük. Körülbelül 20-30 percig sütjük, amíg aranybarna nem lesz.

A Magyar Rétes Különlegessége és Változatai

A magyar rétes különlegessége a nyújtott, rendkívül vékony tésztában rejlik, amelyet hagyományosan addig húznak, amíg „át lehet látni rajta”. A tésztát lisztből, vízből, kevés ecetből és olajból gyúrják, majd pihentetés után egy abrosszal letakart asztalon húzzák ki hajszálvékonyra. A nyújtó mozdulatokhoz nagy tapasztalat szükséges, mert a tészta könnyen szakad. A kinyújtott tésztát olvasztott zsírral vagy vajjal locsolják meg, majd a bőséges, gyakran szaftos tölteléket (például túrót, almát, mákot vagy káposztát) hosszanti csíkban elhelyezik az egyik szélén. Ezután a tésztát óvatosan feltekerik. Megkenik a tetejét zsírral vagy olvasztott vajjal, és hosszú rudakban aranybarnára sütik a sütőben. A megsült rétest szeletelik és porcukorral meghintve tálalják. A végeredmény kívül ropogós, belül puha és szaftos - ez az, ami a magyar rétest igazán egyedivé és szerethetővé teszi.

A legismertebb változatok:

• Almás rétes: reszelt alma fahéjjal, cukorral, zsemlemorzsával, amely akkor a legfinomabb, ha savanykás almát használnak hozzá. A lereszelt, enyhén cukrozott almába sokféle fűszer kerülhet. Jellemzően fahéj, citrom héja és leve, és mazsola ízesíti. De van, aki gyömbért, darált diót vagy szegfűszeget tesz bele.
• Túrós rétes: édes túrótöltelék, gyakran mazsolával. A tölteléket édes túróból, tojásból, porcukorból, vaníliából és reszelt citromhéjból készítik. Mazsola is gyakran kerül bele.
• Mákos rétes: darált mák cukorral, tejjel vagy tejföllel, citromhéjjal. A mákos rétes tölteléke cukrozott darált mákból készül, amit összekevernek langyos tejjel vagy tejföllel, majd vaníliával, citromhéjjal ízesítenek. Egyes változatokban mazsola vagy reszelt alma is kerül bele.
• Meggyes rétes: friss vagy befőtt meggy, néha dióval. Kiindulhatunk friss, télire eltett vagy akár mirelit meggyből is. A töltelék akkor jó, ha egy kissé „tocsogós”, tehát van nedvességtartalma. Ehhez kell a háziasszonyi tapasztalat, hogy mennyi morzsa vagy búzadara szükséges a cukros meggyhez a meggylé felvételéhez. A tölteléket fahéjjal és szegfűszeggel ízesítik.
• Káposztás rétes: sózott, párolt fejes káposzta, cukorral vagy feketeborssal. A káposztafej közepéből kivett leveleket blansírozzuk, a vastag ereket levékonyítjuk (ha nagyon vastag, akkor kivágjuk), sima felületű klopfolóval vagy nehéz vasedény aljával kíméletesen megklopfoljuk. A rétestésztát olvasztott vajjal megkenjük, ráterítjük a forrázott és ellapított káposztaleveleket, erre adjuk rá a tölteléket, friss fehér borsot darálunk rá. Az abrosz segítségével felgöngyöljük, a réteshenger tetejét ismét megkenjük olvasztott vajjal. Légkeveréses sütőben 220 °C-on sütjük 10-15 percig. Hagyományos sütőben 180 °C-on, 20 percig.
• Tökös-mákos rétes: reszelt tök darált mákkal.

A rétesek többsége édes, de soha nem a cukor dominál. A káposztás rétest többnyire sósan, borsozva készítik. Az érsekcsanádi rétes, ahogy a magyar rétes általában, nem csupán egy sütemény, hanem egy közösségi élmény és egy nosztalgikus utazás a múltba, a családi hagyományok és az otthon ízei felé.

A Leveles Rétes Készítése

A leveles rétes a tésztáról szól, ahol a töltelék ízesít, de a főszereplő a tészta, amely különlegesen levegős-szállós. Először a leszitált lisztbe adjuk az ecetet, a tojássárgáját, majd fokozatosan hozzáadagoljuk a testmeleg langyos vizet és tejet. Keverőtálban összedolgozzuk, míg sima és fényes nem lesz (közben néha odacsapjuk a tésztát, a kezünket közben meg-megzsírozzuk). Letakarva 10 percig pihentetjük, majd bezsírozott kézzel újradagasztjuk. A tésztát 8 egyenlő részre vágjuk, és tenyerünkkel egyenként kidolgozzuk 8 egyforma cipóvá. A korongot megkenjük a kevés ecettel és liszttel összekevert lágy zsírral. Mindig belülről kifelé és körbe haladunk a kenéssel, a zsír fedje be egyenletesen a tésztát. Aztán ugyanígy járunk el a többi cipóval: kinyújtjuk, rátesszük az előzőre, megkenjük. Az így keletkezett „tortára” keverőtálat borítunk, pihentetjük. Nagy, hosszú asztalra lepedőt terítünk, belisztezzük. A közepére tesszük az alaposan megpihentetett rétegelt tésztát. A tésztát mindig magunk felé húzzuk, a tenyerünkkel alányúlva. Egyszerre mindig csak egy nyújtást végzünk el, amit a következő nyújtás követ - fontos, hogy a tészta fokozatosan, lassan vékonyodjon. A kezünk fejét alulról végighúzva látszik, hogy mikor kellően vékony és átlátszó már. Fontos a jó minőségű liszt és a megfelelő konyhahőmérséklet: sem a túl hideg, sem a túl meleg tészta nem húzható jól - a túl hideg dermed, a túl meleg lyukacsosra szakad. A tölteléket egyesek egy csíkban teszik fel, de jobban oszlik el, ha az egész tésztára kiterítjük. Meglocsoljuk olvasztott zsírral vagy vajjal és a lepedő segítségével feltekerjük. A rétesrolót egyforma hosszú darabokra vágjuk, ami épp belefér a tepsibe.

Tésztagyúrás modern eszközökkel és pihentetés

A hozzávalókat a víz egy részével keverőtálban kézzel összegyúrjuk, majd mikor összeállt, dagasztókaros gépben kidolgozzuk - időről időre kevés vizet adva hozzá. A tésztát olajjal kikent tálba tesszük, és beolajozzuk, majd fóliával letakarva pihentetjük. Pihentetés után lisztezett abroszon először sodrófával kissé kinyújtjuk, majd fokozatosan kihúzzuk vékonyra.

Húsos és Halas Rétes: A Hagyományok Újragondolása

Bár a rétes elsősorban édes süteményként ismert, léteznek sós, húsos és halas változatai is, amelyek a magyar konyha sokszínűségét mutatják be.

Húsos rétes készítése:

A hideg szalonnát, a kiinazott sertés- és a borjúhúst közepes lyukú tárcsával daráljuk le, összekeverjük a sonkával és a zsíros résszel. A hagymát kevés zsiradékon pároljuk, majd a petrezselyemmel és a tojással együtt a húskeverékhez adjuk. Durvára tört friss fehér borssal, zöld borssal, mustárral ízesítjük. A sertéspörköltet éles késsel vagdaljuk (vagy nagy lyukú tárcsán ledaráljuk), így keverjük hozzá a töltelékhez. Ha használunk, ekkor adjuk hozzá a beáztatott kiflibelet. A rétestésztát olvasztott vajjal megkenjük, ráterítjük a forrázott és ellapított káposztaleveleket, erre adjuk rá a húsos tölteléket, friss fehér borsot darálunk rá. Az abrosz segítségével felgöngyöljük, a réteshenger tetejét ismét megkenjük olvasztott vajjal. Légkeveréses sütőben 220 °C-on sütjük 10-15 percig. Hagyományos sütőben 180 °C-on, 20 percig. A húsos rétest kevés pecsenyelével öntjük körbe. Adhatunk hozzá valamilyen ízesített majonézt is.

Halas rétes készítése:

A halat 2-3 fokra hűtjük. Ledaráljuk, majd szitán áttörjük. Ismét lehűtjük. Amikor lehűlt, robotgépben összedolgozzuk a tojásfehérjével és a fűszerek felével. Hablapáttal hozzáadagoljuk a jéghideg tejszínt, végül hozzákeverjük a langyos olvasztott vajat. A halas rétest készíthetjük egyadagosra (13-15 cm hosszúra), a két végén a tésztát begyűrjük. Serpenyőben kevés olajat hevítünk, ebbe tesszük bele a rétest - először a varratos oldalával lefelé, csak később fordítjuk meg. Összesen 4-5 perc alatt körbesütjük. Amikor kis színt kapott, 80 °C-ra előmelegített sütőbe tesszük 10 percre.

Érsekcsanád Közösségi Élete és Turizmusa

Érsekcsanád közösségi életében és turizmusában döntő szerepet játszik a Szabadidőpark modern, folyamatosan fejlődő és karbantartott területe. Az egész évben megrendezett programok sok vendéget vonzanak a faluba kikapcsolódás céljából, de a helyieknek is kedvelt találkozóhelye a játszótér, a főzőhely és a strand. A kiépített részek ellenére a csatorna partja megtartotta eredeti, természetes jellegét is, tehát alkalmas a természetet kedvelőknek egy kellemes, nyári sétára, valamint számos állatfaj egyedei is megtalálhatók a területen.

Az érsekcsanádi Keresztelő Szent János Templom már 185 éve helye a katolikus lakosok lelki épülésének. Mivel a központban fekszik, ezért meghatározó és kiemelkedő épülete a településnek. A mai templomot elődeink még az áttelepülés évében elkezdték építeni, 1812-re pedig be is fejezték, 1818-ra már toronnyal is kiegészítették. Az épület viszonylag magas tornya a régi világban több funkciót is ellátott; központi elhelyezkedése és négyablakos szerkezete révén a nyári aratási időben az őrszemek messze, akár a Dunáig is elláttak, innen figyelve az esetleges gabonatüzeket. A toronyban található három, együttesen majdnem 1 tonna össztömegű harang pedig vasárnaponként és egyéb alkalmakkor méltóságteljes, messze elhangzó zúgással azóta is istentiszteletre hívogatja az embereket. A Duna alsó folyásának innenső oldalán az épület ma is az egyik legnagyobb protestáns templomként van számon tartva, jelezve annak történelmi és vallási jelentőségét.

tags: #csanad #retes #telefonszam