Magyarország éghajlata sokszínű kihívásokat és egyben izgalmas lehetőségeket is rejt a gyümölcstermesztők számára. Az elmúlt évtizedekben nemcsak a hagyományos gyümölcsfajok, mint az alma vagy a szilva termesztése fejlődött, hanem egyre nagyobb teret nyernek az egzotikus növények is, amelyek meghonosítása különleges odafigyelést és szakértelmet igényel. A kivi, a füge, a pawpaw vagy akár a banán is mind nagyobb érdeklődésre tart számot a hobbi- és professzionális kertészek körében egyaránt. Azonban az optimális körülmények megteremtése, a téli fagyok elleni védelem, és a fajtaspecifikus igények ismerete kulcsfontosságú a sikeres termesztéshez.
A Füge, a Mediterrán Hangulat Hírnöke a Kárpát-medencében
A füge (Ficus carica) az egyik legnépszerűbb mediterrán gyümölcs, amely egyre gyakrabban bukkan fel a hazai kertekben is. Ízletes termése, dekoratív levelei és viszonylagos télállósága miatt sokan kísérleteznek a termesztésével. Azonban a sikeres teleltetés kulcsfontosságú, különösen a fiatalabb növények esetében. Sokan tapasztalják, hogy ha fűtetlen az a sötét hely, akkor lombhullás után érdemes berakni a növényt, aztán ha vége a nagy fagyoknak, kitenni mielőtt beindulna. Ez a módszer védelmet nyújt a metsző hideg ellen, miközben a növény nyugalmi állapotban marad. Egy másik, kreatív megoldásként felmerülhet, hogy ásnánk akkora gödröt, hogy a cserép lefektetve félig beleférjen, belefektetnénk a cserepet úgy, hogy a növény feküdjön a földön, aztán lombbal, szalmával jó vastagon betakarnánk, természetesen lombhullás után. Ezek a takarási módszerek segítenek megóvni a gyökérzetet és a hajtásokat a fagykároktól.
Hogyan metsszük a fügefákat a nagy termésért
A fajták kiválasztása is meghatározó tényező. A felhasználói tapasztalatok alapján az Egerági alig látszik ki a földből, különösen az első években. Ennek ellenére télen öntenek rá 1 vödör földet, és tesznek felé egy fóliás sátortakarást, ami szintén segít a fagyok kivédésében. Más fajták, mint az Osborn, gyakran többet teremnek, míg az idősebb Zöld óriás bokrokon így is sok érett füge található, habár a bokor kicsi újra. A Kurdi Laci féle vagy a RdB (Rouge de Bordeaux) fajták is népszerűek, és sokan tervezik a terasz sarkához ültetésüket. A termesztők abban bíznak, hogy a kiültetett fügéket jól sikerül teleltetni. A növények sokszínűsége abban is megmutatkozik, hogy fajtán belül is változatos színük és formájuk van. Egyes fügék, mint a barna aszalódó, nagyon finomak, bár színe fakó lehet, ha éretten szedik le. Hajlamos az aszalódásra, de nem annyira, mint a zöld fán aszalódó fajták. A szűrt napfény is előnyös lehet egyes fajtáknál, hiszen például egy fekete fügebokor, amelyet ősfenyők alá ültettek, teljes napot sosem kap, hanem szűrt napot kap folyamatosan, mégis megaszalódik rajta a füge, ekkor lesz sötét lilából fekete. A belseje pedig vaj színű.
A fóliasátorban történő fügetermesztés a jövőre nézve jelentős lehetőségeket rejt. A sátor lehetőséget nyújt a termés időzítésére, a későn érő kiváló fajták érésének korábbi indítására, és a korai termés érésének biztosítására. Tavasszal már május végén is volt érett fügém a védett környezetnek köszönhetően. Ezenkívül nagymértékben megnöveli a vegetációs időt, kivédi a kora és késői fagyokat, esős, nyirkos időben is megfelelő klímát lehet biztosítani a növények számára a jobb minőségű termések érdekében. A termést frissen, feldolgozva dzsemnek és aszalva is lehet értékesíteni, ami gazdasági szempontból is vonzóvá teszi ezt a termesztési módszert. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ha a fügék egyszer jó telet kapnak, megint rengeteg termésre lehet számítani.
Az Észak-Amerikai Pawpaw, avagy Indián Banán: Termesztés és Élettani Kérdések
Az Asimina triloba, ismertebb nevén pawpaw vagy indián banán, egyre népszerűbb egzotikus gyümölcsfa, amely Észak-Amerikából származik. Ízletes, krémes gyümölcse sokak kedvencévé vált, azonban termesztése és fogyasztása körül bizonyos kérdések merültek fel, különösen az annonacin nevű anyaggal kapcsolatban.
A fiatal pawpaw magoncok teleltetése különös figyelmet igényel, főleg ha még nem fásultak be. A dilemma gyakran az, hogy mit lehet tenni a még be nem fásult idei paw magoncokkal, hiszen csak sötétben lehet teleltetni, ha meg kint hagyják, akkor lefagy. Sem az egyik, sem a másik nem tűnik mindig jó megoldásnak, így sokan bíznak az enyhébb télben. Egyenlőre felnyurgult szobanövényként "pompázik" majd a szobaablakban a magonc. Megfeledkeztek róla, azért lett ekkora a pohár vízben. Virágcserépben csak komposztot kap, mert nincs más, még kerti föld sincs a sár miatt.
A pawpaw fényigénye is érdekes. Egy felhasználó megemlítette, hogy az anyanövényéről sikerült érett termést elcsenni, és azért tetszett meg, mert teljes napot sosem kap a bokor, ősfenyők alá ültették, szűrt napot kap folyamatosan. Ez arra utal, hogy a pawpaw jól tűri a részleges árnyékot, különösen a fiatalabb korban, és a közvetlen, erős napfény káros is lehet számára.
Az annonacin, egyfajta idegméreg, jelenléte a pawpaw növényben és a szurszopban (soursop) aggodalmakat vet fel. Állítólag az érett gyümölcsben kevésbé van benne, de a témát érdemes alaposan körüljárni. Fontos megjegyezni, hogy egy vizsgálat nyers kéregkivonat alapján készült, nem gyümölcsből, ami alapvetően megváltoztathatja az eredmények értelmezését. Prof. Dr. Béres J. példája is azt mutatja, hogy a gyógynövényeket sem szabad naponta, vagy hetente sem fogyasztani, hagyni kell szüneteket. Az olyan növény, mint a csalán, amit inkább táplálékkiegészítőnek mondanának, sem ehető-iható non-stop. Ezt sokan úgy oldják meg, hogy tavasszal frissen szedve és télen szárítva eszik-isszák.
Felmerül a kérdés, hogy a Kentucky egyetem hitelesebb forrás-e, de vajon vannak-e a honlapján kutatások az annonacin-nal kapcsolatban, vagy csak a nemesítésben illetékesek. Lehet, hogy egyszerűen nem foglalkoznak a kérdéssel, mert ők nem táplálkozástudományi laboratórium, vagy fogyasztóvédelem, vagy ÁNTSZ. Nem akarnak kockáztatni, ez érthető. Fontos, hogy a fogyasztók tudjanak meg egy-két dolgot, gyarapítsák tudásukat, szélesítsék látókörüket, ne csak homokba dugják a fejüket.
Nagyon sok növényünk bizonyos része mérgező, ezt tudjuk. Mégsem dobjuk ki, hanem azokat a részeit fogyasztjuk, ami jó, finom és/vagy egészséges. Az Asimina Triloba ehető és nem utolsósorban finom gyümölcs. Való igaz, hogy aszalás után igen komoly gyomorgörcsöket okozott. Ergo nem aszalják. Minden bizonnyal a hőkezelés tette ezt a gyümölccsel, valami átalakult benne. Tehát maradjunk a friss fogyasztásnál. Frissen már elég sokat megettek belőle és a környezet is, de semmilyen problémát nem tapasztaltak. A magja lehet, hogy mérgező, de sokan nem kutattak ezután, viszont már nyelettek le egyben magot és semmi bajt nem okozott.
A paradicsom esetében is felmerül hasonló probléma: a paradicsom szára és levele is mérgező. Nem szabad engedni, hogy az éretlen termést gyermekünk megegye, mert mérgező anyagot, ún. szolanint tartalmaz, ami az érés folyamán felbomlik. A burgonyáról készült film is rávilágított, hogy létezik olyan indián népcsoport Dél-Amerikában, akik az eredeti, mérgező, keserű verziót termesztik és eszik a nagy magasságú hegyekben, mivel ott csak az terem meg. Viszont arra is rájöttek (vajon hány ősük árán?), hogy lehet a méreganyagot a krumpliból eltávolítani: szedés után felviszik a fagyhatár fölé, majd hagyják megfagyni a gumókat. Utána lehozzák, ott kiolvad, a sejtnedvekkel a méreg is kifolyik, majd ezt a töppedt izét szárítják és tárolják be. Ők esküsznek rá, hogy ez a finom, és a riporter is megkóstolta az ebből készült főtt krumplit, látszólag ízlett neki. Szóval igen, az ember hajlandó mérgező cuccokat fogyasztani, és ha jól csinálja, még túl is éli.
A pawpaw gyümölcs esetében is érdemes megfogadni a tanácsokat: a héjat ne (és a magot se) fogyasszuk el, hámozzuk meg. Ne fukarkodjunk azzal, hogy "jól kikotrod a húst", és így a héj egy részét is megszedjük. Ne csináljunk belőle arcpakolást. Turmix készítésekor figyeljünk, hogy mag vagy héj belekerülhet. Az idő tényező a fogyasztásban is fontos: gyereknek szerintem ne sokat adjunk belőle. "Szerencsére" hamar romlik, így frissen fogyasztható, szezonban érdemes enni. Ez csak 2 hét, ha például csak prima1216 fajtánk van, ebben az esetben önmérsékletet kell tanúsítani. Bár van a Paw-ban is mérgező anyag, ami nálam például hányingert okozott, de megnyugtattak, hogy ha több gyümölcsöt eszik, ez nem fog jelentkezni. Ha évszázadok óta eszik az emberek, talán nekünk sem lesz bajunk. Sokan nem tartanak tőle, és amióta érik, már sokat ettek. Az egyetlen tanulmány, amiben kifejezetten a pawpaw-ról van szó, az, amit lejjebb linkeltek, a többi a rokon fajokról szól. Így ez az egy, ami konkrétan (latin név is stimmel) elemzi, hogy a paw-ban is van méreganyag. Ez így azért érdekes, mert jó lenne valami más hiteles forrás is, ami kifejezetten Asimina trilobáról szól.
A Kivi Sikerének Titka és a Kéregrepedés Kihívásai
A kivi (Actinidia deliciosa és Actinidia arguta) szintén népszerű választás a hazai kertekben, köszönhetően finom, vitaminban gazdag termésének. Azonban, mint minden egzotikus növény, a kivi termesztése is jár bizonyos kihívásokkal. A Hayward és Tomuri kivik esetében a kéregrepedés gyakori probléma lehet. Egy kertész tapasztalata szerint hiába locsolta és gondozta tavaly, tavasszal kéregrepedéstől újraindult a növény. Idén semmit sem csinált vele, locsolást se kaptak, de szép üdezöld bokrok lettek, szerencsére még megvannak. Ez azt sugallja, hogy a túlzott gondozás, különösen a túlöntözés, paradox módon árthat a növénynek, vagy legalábbis a kéregrepedés okai mélyebben gyökerezhetnek. A kérdés felmerül, hogy ha nem futtatják fel egyszál magasra a Hayward Tomurit, akkor lehet, hogy elkerülik a kéregrepedést? Ez egy olyan hipotézis, amit érdemes további megfigyelésekkel alátámasztani. A szentendrei dzsungel kivi viszont jóval több mint egy mázsát termett, ami bizonyítja a növény hazai sikerét. Az ottani tulajdonos a pár évvel ezelőtti 40 kilós termésre azt mondta, hogy lesz az még több is.
Banántermesztés Magyarországon: Történetek és Jelenlegi Lehetőségek
A banán (Musa spp.) termesztése Magyarországon sokak számára merőben egzotikusnak tűnik, azonban a múltban már voltak sikeres kísérletek hazai banánligetek létrehozására. Egy anekdota szerint valaki személyesen 35 éve volt egy hazai banánligetben, ahol 40 kilogrammos banánfüzérek impozáns látványt nyújtottak. Ez a történet is bizonyítja, hogy a megfelelő körülmények biztosításával lehetséges a banán termesztése a Kárpát-medencében is.
A legkiemelkedőbb példa egy békés megyei, kondorosi ültetvény története. A történet úgy kezdődött, hogy a tulajdonos kapott egy törpebanánt, ami kinőtte a lakást, és mivel virágot termel (kálát) fűthető sátorban, kiültette oda. Az optimális körülmények hatására gyors fejlődésnek indult, és viszonylag rövid idő alatt termést is hozott. Innen kezdődött a hódító útja, néhány év alatt annyira elszaporodott, hogy birtokba vette az egész sátrat. A tulajdonos évente kétszer trágyázta érett marhatrágyával, ezt hihetetlen ütemű fejlődéssel és komoly mennyiségű terméssel hálálta meg. Az intenzív fejlődésnek köszönhetően rengeteg tősarjat hozott, ami az egyik fő bevételi forrás volt, és fedezte a kiadások egészét. Akkor még nem lehetett kapni merisztéma szaporított banánt, így nem okozott gondot a sarjak értékesítése. Akkoriban a 60 centiméteres növények darabjáért 600 forintot fizettek. A termés volt a tiszta haszon, és az eladása sem jelentett gondot, hiszen olyan kevés jött be az országba, hogy tonnaszám lehetett volna értékesíteni. Az ára is jó volt, 56 forint/kilogramm. Ezen felbuzdulva sokan nekikezdtek az előkészületeknek a saját banánbirodalom felépítéséhez. Beszerezték a szakkönyveket, amiről úgy gondolták, hogy hozzájárulhat a sikerhez. A talajélettantól a víztükrös fóliasátron át a fóliás termesztésig mindent. Szorgalmasan tanultak és szövögették a terveket, mikor utolérte őket a rendszerváltás.
Hogyan metsszük a fügefákat a nagy termésért
A bajok azzal kezdődtek, hogy megjelent a piacon a merisztéma szaporított banán relatív olcsó áron, és minden virágboltban megvehetően. A következő csapás az volt, hogy elárasztotta az országot az olcsó banán, és már nem kellett sorban állni érte. Ez a piaci változás jelentősen befolyásolta a hazai termesztés jövedelmezőségét.
A banán (Musa Nana, Musa Paradisiaca, vagy Musa Cavendishii) tápanyagigényes növény. Laza szerkezetű talajban, 4,5-7,5 pH között jól fejlődik, rendszeres öntözést igényel, vízigényes, de a pangó vizet nem szereti. Ezek az alapvető termesztési feltételek, amelyeknek biztosításával a növény sikeresen termeszthető. A fóliasátorban történő termesztés előnye, hogy a füge termesztéséhez hasonlóan itt is meghosszabbítható a vegetációs idő, és stabilabb klímát lehet biztosítani. A jövőre nézve a tervek között szerepel a füge termesztése fóliasátorban, amihez jól illeszkedne a banán is, így a terv egy komplex, trópusi gyümölcsök termesztésére alkalmas rendszer kiépítése.
Általános Gondolatok és Felelősség a Kertészeti Fórumokon
A kertészeti közösségek, fórumok nagyszerű lehetőséget kínálnak a tudásmegosztásra és a tapasztalatcserére. Azonban, mint minden közösségi platformon, itt is fontos a kritikai gondolkodás és a megbízható információforrások keresése. Sajnos előfordul, hogy egyesek "önfényezni" járnak a fórumra, bedobnak egy-egy képet vagy írást, mondván "nesztek irigykedjetek", aztán bármit kérdezhetünk, semmilyen segítséget nem sajnálnak megadni. Vagy a másik sikerét leszólva saját magát tolja előre. Az "Én vagyok a szakértő! Nélkülem nincs, nem volt, és nem is lesz semmi. Ti egy genetikai selejt vagytok, én a felsőbbrendű, majd megmondom!" típusú megnyilvánulások nem segítik a közösséget, és az ilyen "barátra" úgy vélik, senkinek sincs szüksége. Az egzotikus gyümölcsök meghonosításában sem kellene túlértékelni a saját szerepünket, hiszen az eredmények mindig a közös munkából és a tudásmegosztásból fakadnak.
Az a könnyen belátható tény, hogy nincsenek tudatában, mit tesznek, teljes feloldozást biztosít a gáncsoskodók számára is. Mindenki mindenben csak a saját maga szellemi és etikai korlátai között képes megnyilvánulni, cselekedni. Ez nagyrészt genetikailag meghatározott körülmény, olyan, mint a hajszín, vagy a termet, stb. Azonban az internetes térben, ahol sokan, köztük kezdő kertbarátok is olvasnak, és készpénznek vesznek álhíreket, némi felelősség van a vállunkon, hogy mit írunk le. Ha valaki árul egy terméket, lehet, hogy nem említ meg olyan dolgot róla, ami összezavarná, megijesztené az embereket. Ez nem minősül hazugságnak. Például, a datolyaszilvát "gyilkos" szén-dioxiddal kezelik, hogy elveszítse csersavasságát, ugyanakkor kemény maradjon, és így szállítható, tárolható. És nem ártalmas (reméljük:). "Gyilkos"-t azért írták, mert sokan így ismerik, hogy a pincékben kinyírja a szegény, (le)hajladozó gazdát.
Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, mihez ért az ember és mihez ért valójában. Nem mindegy, hogy igaz-e, vagy nem. Nem akarnak kockáztatni. Az információ megosztásakor a transzparencia és a megbízhatóság elengedhetetlen, különösen, ha a növények élettani hatásairól, vagy mérgező részeiről van szó. Csak így biztosítható, hogy a hobbi- és professzionális kertészek egyaránt megalapozott döntéseket hozhassanak, és élvezhessék a hazai gyümölcstermesztés adta örömöket, legyen szó akár egy már jól ismert, akár egy még egzotikusabb fajról.
tags: #csiga #nadszal #8 #dm #magasabbra