A magyar rockzene története tele van legendákkal, tragédiákkal és feledhetetlen dalokkal. Ezek közül az egyik legmeghatározóbb rockhimnusz a „Zöld, a bíbor és a fekete”, melynek szövegét Csiga Sándor írta. A dal nem csupán egy zenekar, a P. Box történetét meséli el, hanem egy korszak lenyomatát is adja, tele tehetséggel, küzdelmekkel és a kultúrpolitika szorításával.
A kezdetek: Radics Béla és a „Zöld Csillag”
A „Zöld, a bíbor és a fekete” című dal története szorosan összefonódik a P. Box zenekarral és Radics Béla, a legendás gitáros halálával. Radics Béla 1982. október 18-án hunyt el, és rajongói, valamint tisztelői szerint ő volt a magyar Jimi Hendrix. 1972-ben Radics Béla (gitár-ének), Brunner Győző (dobok), Som Lajos (basszusgitár), Balázs Fecó (billentyűsök, ének) közreműködésével megalakult az első magyar szupergroup - a Taurus Budapesten. Ahol felléptek, mindenhol frenetikus sikert arattak, azonban az akkori rendszer kultúrpolitikájának nemtetszését is sikerült „kivívniuk”. Ennek eredményeképpen csupán egy kislemez - a „Zöld csillag” - őrizhette meg Radics feledhetetlen gitárjátékát. Radics Béla sikerszerzeménye, a „Zöld csillag”, melynek szövegét és zenéjét is ő írta, inspirálta a „Zöld, a bíbor és a fekete” című dal címének zöld elemét.
A dal születése: Csiga Sándor szerepe
Csiga Sándor, a P. Box akkori szövegírója 1982 végére készítette el a „Zöld, a bíbor és a fekete” szövegét, egy korábbi, már az év elején elkészült zenére. Érdekes, hogy amikor Sáfár József először mutatta be a zenét, akkor az nem nyerte meg a zenekar tagjainak tetszését, így hónapokig nem is foglalkoztak vele. A dal nem valódi angol változata 1982 szeptemberében a Budai Ifjúsági Parkban elhangzott Varga Miklós előadásában, de csak Radics Béla halála után készült el a végleges verzió.
A szövegíró, Csiga Sándor szerepe a zenekar régi és újkori történetében egyaránt meghatározó. Cserháti István, az elhunyt alapító emlékét a mai napig ápolja, és hűségesen kitart a debreceni formáció mellett.
Kapcsolat Cserháti Istvánnal és Bencsik Sándorral
Csiga Sándor elmondása szerint Schuster Lóránt is alátámaszthatja a tényt, miszerint már a P. Mobil időkben felmerült az együttműködés lehetősége. Ám a repülés, valamint egyéb elfoglaltságok miatt meghiúsult a közös munka. Akkoriban hagyta fel az aktív zenéléssel, inkább a dalszövegírás felé kacsingatott. Egy zenekar életében való intenzív részvétel komoly kihívást jelentett, és Csiga Sándor nem érezte magát elég érettnek ehhez.
A huzavona eltartott néhány évig, és közben megalakult a Dinamit együttes. Már aktív szövegíró volt, mikor Papp Gyulán keresztül kapcsolatba került velük, aztán egy Budai Ifjúsági Park-beli találkozón Németh Gabi és Vikidál Gyula javaslatára kezdtek el együtt dolgozni. Ám a Hanglemezgyár erős befolyása és főleg kemény megkötései miatt a dinamitos pályafutása nem tartott sokáig, ilyen körülmények között nem tudott és nem is akart ebben részt venni.
Vikidál után a P. Mobil Tunyóval ment tovább, mi pedig az 1980-as Hajógyári Fekete Bárányok koncertet követően (mert volt több is) egy házibuliban dumálgattak Cserháti Pityivel, akivel régóta ismerték egymást. Beavatta őt az akkor még nem publikus terveikbe, miszerint a P. Mobil tagok Schuster Lóránt nélkül képzelik el a zenekar jövőjét. Aztán a dolog kitudódott, és ahogy teltek-múltak a hetek, Tunyó, Kékesi és Mareczky - nyilván erős érzelmi és biztonsági okokból - kihátrált a korábbi közös elhatározásból.
Végül Cserháti és Bencsik otthagyta a P. Mobilt, együtt kívántak létrehozni új zenekart. Arról nem tudott Csiga Sándor, hogy kettejük között felmerült volna a külön-külön úton való folytatás lehetősége, amelyre Pityi önéletrajzában található utalás. Mikor megkapta tőle Bencsik Samu elérhetőségét - közel lakott hozzá, Kelenföldön, a Tétényi úton, a pályaudvar közelében - meglátogatta lakásában, a Lecke utca 4-ben. Attól kezdve szoros barátság alakult ki közöttük. Pityi akkor már kint lakott Csillaghegyen a Csermák Antal utca 3-ban; a hely később legendás rockbázissá nőtte ki magát. Hamar megállapodtak, majd formálgatták a lehetséges irányokat, valamint igyekeztek kialakítani a zenekar szellemiségét.
Ekkoriban még a Zrínyi nyomdában dolgozott könyvkötőként; reggel meló, délután próba, aztán mentek fel Samuhoz, ahol vodka-paradicsom italok mellett dolgozták ki a legapróbb részletekig a zenekarral kapcsolatos teendőket. Sok estéjükbe és éjszakájukba került mindez! Mivel Pityi a Napsugár együttesben már szerzett adminisztrációs tapasztalatokat, így ő lett a zenekarvezető. Korábban szóba került, hogy csinálja ő, de nem vállalta. Mint ahogy színpadi jelenléte ötlete is felmerült, amihez szintén nem volt kedve. Ugyanis nem akart második Schuster Lóránt lenni. Egyik döntését sem bánta meg. Pityi egyébként kiválóan végezte zenekarvezetői feladatát, korrekt volt, megfontolt és jól szervezett. A zenekarral kapcsolatos kérdések kizárólag Samu és közötte dőltek el, ebbe másnak nem volt beleszólása. Egy idő után már ő sem vett részt ezekben a döntésekben, csakis a látványra és a dizájnra koncentrált.
A „Zöld, a bíbor és a fekete” jelentése
A dal címének elemei mélyebb szimbolikus jelentéssel bírnak:
- Zöld: Párhuzamba állítható Radics Béla sikerszerzeményével, a „Zöld csillaggal”, melynek szövegét és zenéjét is ő írta. A címben a zöld erre utal.
- Bíbor: Az előkelőségek, a kiválóságok színe. Bíbor színű ruházatot - a bíborfesték rendkívül drága előállíthatósága miatt - csak a legkiváltságosabbak engedhették meg maguknak - mint például királyok, császárok és pápák. A címben a bíbor szín utalhat erre is, de utalhat Jimi Hendrix „Purple Haze” (Bíbor köd) dalára is, hiszen köztudottan Radics nagy Hendrix-rajongó volt.
- Fekete: A gyász, a fájdalom és az elmúlás színe. Ez a három szó jellemzi leginkább Radics Béla zenei pályafutását és életét.
Mobilmánia - A zöld, a bíbor és a fekete (Hivatalos felvétel a V70 - Z60 - MM10 Aréna koncertről)
A P. Box megalakulása és a „Pandora's Box” vita
Manapság vitatott a Pandora's Box és a P. Box eredete, vagyis, hogy kinek az ötletére született az elnevezés. Cserháti önéletrajzában azt írja, hogy a P. Box név az övé, míg mások Bencsiknek tulajdonítják. Csiga Sándor szerint a P. Box név egyértelműen Cserháti Istvánhoz köthető, amit nyilvánvalóvá tesz, hogy kilépése után Bencsik Sándor sem használta a nevet, inkább módosította. Bár tudja, többen Samunak tulajdonítják az ötletet, de emlékei szerint Pityi találta ki. A Procol Harum volt a mániája (e zenekar egyik száma a Pandora's Box), tőle még dedikált albumot is kapott. A megjelenítésben már neki is volt szerepe, mint például a zenekar nevének gót betűkkel való kiírása. Samuval és Pityivel a P. Box felbomlása után is tartotta a kapcsolatot; ekkor Bencsik Szigetszentmiklósra, Cserháti pedig Debrecenbe költözött. Samu más zenekari néven folytatta a zenélést, Pityi pedig megcsinálta a P. Box Pizzériát, mint vállalkozást, ilyen formában használta a nevet. Ebből soha, semmilyen vita nem volt az egykori tagok között, mivel Pityi volt a zenekarvezető. Szerinte ez is alátámasztja, hogy Pityié volt a név, mert a szétválás után a pizzériáját hívták P. Boxnak.
A P. Box zenekart Cserháti István és Bencsik Sándor alapította, hárman határozták meg a koncepciót, és ehhez kerestek megfelelő társakat. Tehát nem az öt zenekari tag osztozott egyenlő jogokkal. Sáfár Öcsi neve már Samu szobájában az első megbeszéléseken felmerült, aminek nagyon örült. Szerette a V'73-at, ahogyan az Emersont és az egyéb progresszív zenéket is. Nem csalódott, Öcsi be is vált, mint basszusgitáros. Akkoriban nagyon jó viszonyban voltak, a barátjának tartotta. Utána az énekesi posztot kellett betölteniük. Jó pár énekest meghallgattak, mikor ráakadtak Varga Mikire. Majdnem hibátlanul ment át a rostán, már csak a dobos hiányzott. Nagyon közeledett a bemutatkozó buli, a Karácsonyi Popmeccs, és az önálló szilveszteri buli a Corvin moziban, mikor novemberben - ha jól emlékszik 23-án - a társaság Szabó Istvánt választotta dobosnak. Rengeteg - talán huszonvalahány dobossal - próbálkoztak, egyik sem volt tökéletes. Sáfár Öcsi kardoskodott Szabó Putyur mellett abban a reményben, hogy fiatal, és minden valószínűség szerint nevelhető.
A tagok közötti egyenlőtlenség a szerzői jogdíjak elosztásában is megmutatkozott: Pityivel és Samuval hárman egyenlő arányban osztoztak; Sáfár Öcsi és Varga Miki kevesebbet kapott, Szabó Putyur pedig semmit. (Az első lemezen 6-6 számban szerző Cserháti, Bencsik és Csiga). Viszont a fellépési díjakat Pityi egyenlően osztotta el, ha jól tudni, később az újkori P. Boxnál is ezt a gyakorlatot folytatta. Sáfár a zenei dolgokba beleszólhatott, melyeket részben elfogadott a társaság, részben nem. Ez utóbbit Öcsi elég nehezen viselte, de Bencsik döntése ellen semmit sem tehetett. Szabó Putyur viszont minden tekintetben „körön” kívül esett, még a dob témákat is Sáfár írta meg neki. Később adódtak problémák a szerzői jogdíjak körül, de igazából nem érdekelte; örült, hogy a társaság kreatív részese lehetett.
Az első sikerek és a látványvilág
Az első P. Box bulira emlékezve, mikor megszólalt az első szám, volt, aki dzsekivel a fején „hallgatta”, volt aki „pémobilozott” és „árulózott”. Később lekerültek a dzsekik, elkezdtek ugrálni és élvezték a zenét. Hát eléggé érdekes idők voltak ezek.
A legemlékezetesebb buli számára a BS-ben tartott 1982-es májusi Popmajális volt, ahol az egész szakma képviseltette magát. Az est csúcspontját az Edda-Karthago-P. Box hármasa jelentette, itt megvalósíthatták igazi látványelképzeléseiket. Például bikafejeket szereztek a vágóhídról, erről Varga Miki is mesél a P. Box filmben. Az egyik road és az akkori barátnője egy dedikált P. Box lemezt vittek a vezérigazgatónak, ezért kaptak kettő darab bikafejet. A taxiköltség mellett egy üst vásárlásába is kellett invesztálni, aztán Putyuréknál napokon keresztül addig főzték a fejeket, mígnem a hús csontig letisztult róluk. Ráadásul csak az egyik fej fért az üstbe, a másik a fürdőkádban várt a sorára. Mikor Putyur neje hazaérve elhúzta a fürdőkád előtti függönyt, szó szerint egy bikafejjel nézett farkasszemet, ugyanis a szemek a helyükön voltak! Képzelhető. Kishíján végleg kitiltotta őket! A dobdobogóhoz a várfalat is ott készítették vastagabb hungarocell lapokból. Később a Budai Parkban sokan nem is gondolták, hogy ez díszlet, azt hitték, a hely része. Pityinél a Csermák Antal utca kereszteződésében éjszaka - mikor még nem volt nagy a forgalom - csináltak egy sportcsarnoki színpadra való pókhálót is. A koncert elején pedig lányok lepelben, fáklyával a kézben mentek fel a színpadra, ahogy kell. Volt ott tömjénfüst, parázs, és minden, ami szem-szájnak ingere. A lényeg: ezen a bulin olyan sikere volt a P. Box-nak, hogy az utánuk következő Karthago koncertjének közepén is még P. Box-ot kiabáltak az emberek. Az Edda viszonylag későn jutott színpadra, talán ennek is köszönhető, hogy a közönség fele addigra otthagyta a bulit. Kaptak negyvenezer forintot a show-műsorra, ami akkor nagy pénz volt, ebből aztán kihoztak valamilyen katonásdit zsákokkal, meg különböző emberekkel, akik fel-alá rohangáltak. Ezzel szemben ők saját kezűleg hozták össze a látványt - egy taxi és egy üst költségből! Akkora sikerük volt, hogy nem is tudták, hova jutottak volna, ha együtt marad az a felállás.
Énekesváltás és belső konfliktusok
Sajnos, rövid idő után Varga Miki távozása került napirendre. Egyrészt megszűnt a Dinamit és Vikidál szabad lett, aki - miközben a Kugli együttessel lépett fel - rendszeresen találkozgatott Samuval. Bár Mikit nem fúrta, jelezte, szívesen együttműködne a zenekarral. Másrészt Miki Papp Gyulával kokettált; úgy tűnt, szívesebben dolgozna vele, mint a P. Box-szal. Pedig korábban Somék is megkeresték, hogy Révész kiválása után menjen a csúcskorszakát élő Piramisba, ám az erős csábítás ellenére is nemet mondott. Viszont a Papp Gyula-féle svéd-magyar együttműködés elvileg - mint egyszeri lehetőség - érdekelte Mikit. Persze Samuék sem nézték mindezt jó szemmel, és megtörtént az énekes csere: Miki helyett jött Vikidál.
Csiga Sándor már ekkor sejtette, hogy együttműködésüknek nagy valószínűséggel vége szakad, mert Gyulával korábban a Dinamitnál is voltak problémáik. Főképp a szövegei miatt, szó szerint ezt mondta neki: „Sanyikám én megértem, hogy Te mit akarsz mondani, de az egyszerű csápos ott lenn, az nem fogja megérteni!” Így jöttek azok a szövegek, amelyeket aztán a Dinamitnál is lehetett hallani, és amelyeket Németh Lojzi a mai napig nehezményez. A második P. Box lemezen még ott volt, de már beleírogattak a verseibe; ott volt Gombócz Lajos is a BHG Klub vezetője, és Varga Misi, aki később az Európa szövegét írta. Ennek a verze-dallam részeihez van némi köze, mert eredetileg egy másik P. Box-számhoz készült. Mikivel csiszolgatták egy darabig. A „Soha nem elégben”, vagy a „Vágtass velemben” is vannak részei, de ezek a szövegek már nem teljes egészében az övéi; bár éppen a „Soha nem elég” az ő ötlete volt. A „Valami r'n'roll-nak” például minden második sora az övé, a másik fele Gombóczé. Ő az „Idegen utcákon” címet adta neki, de Samunak megtetszett Gombócz ötlete, hogy egy kicsit gizda, érted: „valamiféle r'n'roll”. Később úgy döntöttek, hogy le kell adnia a pénzéből, mert Putyurnak is jár valami, a Vikidálnak pedig többet kell kapnia, mint Varga Mikinek, úgyhogy elege lett. Például megcsinálta azt a mélynyomós színes plakátot, amit a zenekar pénzért árult, ez is ment a közösbe; pedig Samu szólt a többieknek, hogy ebből járna neki. Nem nagyon érdekeltek már ezek a kicsinyes torzsalkodások, inkább egy Yes-szerű csapatban gondolkodtak Csillag Endrével és Varga Mikivel. Ebből persze semmi sem valósult meg, viszont lett helyette egy Sirokkó nevű zenekar. Valamikor a második nagylemez megjelenése után megszüntette a P. Box-szal való együttműködést. Később leültek ugyan megbeszélni a történteket, de akkor ez így alakult.
Az „Ómen” lemez és a hard rock hanyatlása
Egyébként az „Ómen” lemezre is írt, de azok a szövegek Samunak nem tetszettek, másra gondolt. Pityi pedig dekadensnek tartotta. Ők is szerették volna, ha az album az ő szövegeivel jelenik meg, de valahogy nem volt meg az összhang közöttük. Később Samu édesanyjával és feleségével is beszélt erről: elmondták, hogy Samu sokat vívódott ezen, de az akkori elképzeléseihez nem illeszkedtek ezek a szövegek. Furcsa volt, hogy végül az a Hobó írta meg a lemezt, aki előtte gyakorlatilag uszított a zenekar ellen - végül Samu ezt félretette. Ennek ellenére az „Ómen”-album jól sikerült, viszont 1985 környékére ez a fajta zene meghalt. Sorban szűntek meg a nagy zenekarok, a Mobil, a Karthago, a Korál, aztán nem sokkal később a P. Box is. Egyébként 1985-ben a Mobil megszűnésekor, Zefivel való beszélgetésükkor felmerült, hogy folytatják. Ő vállalta a szervezést és, hogy írja a szövegeket; még be is ment Wilpert Imréhez, aki elküldte azzal, hogy az előző turné nem volt túl sikeres - mondta, 1985-ben gyakorlatilag minden klasszikus rockzenekar haldoklott, mitől lett volna épp a Mobil-turné sikeres? - ezért bizonyítsák be, hogy van igény a bandára, turnézzák körbe az országot, aztán megbeszélik, hogyan tovább. Tunyó viszont ezt nem vállalta, mondván, nagy a családja, el kell tartania őket, ezért inkább elment vendéglátózni.
Sáfár-Zselencz és Szabó-Pálmai cserék
A Varga-Vikidál váltást követően még történt egy Sáfár-Zselencz és egy Szabó-Pálmai csere is, már ami a lemezeken szereplő felállásokat illeti. A Sáfár-féle cseréről első kézből tud beszámolni, hiszen, mint mondta, Bencsik Samuval nagyon jóban voltak. Már sokkal korábban szeretett volna megválni Öcsitől, mert szerinte állandóan okoskodott, tudálékoskodott, ráadásul mindent túlbonyolított. Mindemellett nem tartotta igazi rockernek. Akkoriban védte Öcsit, mert jó cimbora volt, és abban is igazat adott neki, hogy nem kell egy második P. Mobilt csinálni. Megint más kérdés, hogy a „pémobilosabb” második lemez jött be a közönségnek.
A „Zöld, a bíbor és a fekete” reinkarnációja
A rendszerváltást követően sikerült előkeríteni egy 1978-as P. Mobil felvételt, amelyen még az eredeti, legendás felállás játszott, ekkor jelezte Schuster Lórinak, hogy ki kellene adni, vagy valamit kezdeni kellene vele. Beszélgettek arról is, hogy készítenek egy Bencsik emléklemezt „A Zöld, a bíbor és a fekete” címmel. Mivel próbálta elkerülni az önismétlést, ekkor vetette fel, ha már ez a dal felkerül, ír hozzá egy harmadik versszakot. Lóránt pedig kitalálta, hogy a számot a négy rocktenor, Varga, Vikidál, Deák Bill és Tunyogi énekelje. Ez volt a nóta reinkarnációja, amely egyébként sokkal sikeresebb lett, mint az eredeti; gyakran ma is ezt a verziót gondolják annak. Annak idején a 80-as években a dal 2-3 évig slágerlistás volt, ez volt az első korszaka, aztán szép lassan elfelejtődött, de legalábbis kevesebbszer játszották. Egy-két évvel a rocktenoros változat megjelenése előtt Deák Bill egy önálló koncertet adott a Petőfi Csarnokban - talán ez volt az első önálló bulija -, ahol dugig telt a csarnok, még a büfénél is alig lehetett férni. A buli végén Bill elnyomta a dalt és a tömeg vele énekelte egy emberként.
A „Zöld, a bíbor és fekete” című dalt az 1990-es évektől kezdve már nem csak Radics Bélára, hanem Bencsik Sándorra emlékezve is műsorra tűzte a Bencsik Sándor emlékzenekar Tunyogi Péterrel és Kékesi „Bajnok” Lászlóval. 1995-ben és a kegyeleti névsor sajnos egyre nő, hiszen 2005 augusztusában távozott az élők sorából Cserháti István (Pityi), majd a magyar rockzene legutóbbi veszteségét Tunyogi Péter halála jelentette 2008 végén.
A P. Box utóélete és a hard rock helyzete
A P. Box az MHV támogatásával egy darabig kiadhatott még lemezeket, de mivel a hard rock a „tiltott” kategóriába került, ezen zenei irányzat képviselői egyre kilátástalanabb helyzetbe kerültek. Bencsik Sándor újabb bandákkal (Metal Company, majd Bill és a Box Company) próbálkozott, azonban mind magánélete, mind zenei pályafutása a padlóra került. Nem bírta tovább és Svédországba, majd Ausztriába disszidált. 1987 szeptemberében kislánya szeme láttára veti ki magát szobája ablakából, ezzel tragikus módon vetve véget megpróbáltatásainak. A hard rock zene, de ennyi élvonalbeli bandát azért nem bírt el. Egymást kezdték ki a zenészek.
Mostanában nagyon kevés fellépést vállalnak. Kevés hanganyag. Ma olyan divatos tribute bandák a P. Box örömére mindig bejönnek. Bár igaz, hogy csak vendégként, de visszatért Varga Miki. A csapat, ráadásul ekkor már a Mobil is bedobta a törölközőt. Ezt azt jelentette, hogy öt emberből négyen már az egykori P. Box tagok voltak.
A P. Box története a hard rock fellendülésének és hanyatlásának tükre Magyarországon. Egy olyan időszakról tanúskodik, amikor a tehetség és a szenvedély összeütközött a kultúrpolitika korlátaival, mégis képes volt maradandót alkotni. A „Zöld, a bíbor és a fekete” nem csupán egy dal, hanem egy korszak emlékműve, amely generációk számára közvetíti a magyar rockzene szellemét.