Nem kétséges, a Csík Zenekar az utóbbi időszak legnagyobb hazai befutója zenefronton. Az amúgy valamennyi lemezét a Fonónál megjelentető formáció sikere nemcsak a szűkebb népzenei színtéren zavarba ejtő, de a hazai popsztárok számára is megszégyenítő. Korongjaik többszörös platinalemezek, tizensokezres eladásokkal. Ráadásul sokáig ők jegyezték a világháló legnépszerűbb magyar dalát (Most múlik pontosan). A zenekar sikere széles spektrumú, mondhatni, népfrontos jellegű, a magyar társadalomban szerteágazóan gyökeret verő, jól mutatja, hogy dalaik nemcsak táncházas környezetben vagy zajos rockkoncerten állják a sarat, de urbánus tinédzserpartikon vagy nyugdíjas klubesteken is.
Gyökerek és első találkozások a népzenével
Csík János Kecskeméten született 1964. december 30-án. Bár Kecskeméten látta meg a napvilágot, szülei egy közeli faluban nőttek fel, így a családi gyökerek mélyen a népi kultúrában rejlenek. Kisgyerekként még inkább aludt volna, amikor a nagyszülők, édesanyja és a rokonok családi ünnepeken, összejöveteleken nekiálltak énekelni, mulatozni. A népdalokkal először ezeken az alkalmakon, és aztán magával a népzenével általános iskolás korában néptáncosként találkozott, ahogy mondani szokta, ott jó társaságba keveredett, és így már tizenévesen egyfajta fegyelmet, rendet tanult. Látta, hogy az idősebb táncosok hogyan, milyen szinten próbálnak, mennyire fontos számukra a különböző vidékek táncai, népdalai, viseletei, és ezt milyen szeretettel tanulják, és mennyire tisztelik. Így aztán idővel számára is fontossá vált a nagyszülei élete, a szokások, amit maga is megélt, kíváncsi lett a dalaikra, nótáikra. Miközben korosztálya más tagjaihoz hasonlóan Piramis vagy Hobo Blues Band-koncertekre járt, elkezdett figyelni, hogy a rokonok vacsora utáni borozgatás közben miket énekelnek. És érdekessé váltak. Nemcsak azért, mert tudtak a gyűjtésekről, meg hogy mely népdalok fontosak, hanem szép lassan kialakult a néprajzos érdeklődés. A néptánc miatt egyre fontosabb lett a falvak viseletei, a szokásai, miegymás. Hogy igenis vannak olyan kiemelt, a múlthoz kötődő szokások, amelyek neki gyerekként csak az ünnepekhez (húsvét, karácsony) kapcsolódva jöttek le.
Zenei képzés és a hangszer választása
Édesapja mindig fontosnak tartotta, hogy a zene - akárcsak a Biblia - az ember életének része legyen. Nem fogalmazta meg olyan szépen, mint Kodály Zoltán („a lelket építi meg szépíti”), de úgy érezte, alapvető fontosságú, hogy a zenéről tudjanak. Ezért íratta be zeneiskolába. Persze minden gyerek gitározni akart, neki nem jutott már szabad tanár, szabad hely, így lett hegedűs. Majd táncosként felmerült, hogy milyen jó lenne, ha ők játszanák azt, amit tánc közben hallanak táncot kísérő zenészektől a népzenei lemezekről. És ahogy a középiskolában diákok rockzenekarokat alapítottak, ők vonós népzenei együttessé álltak össze. Csík János első zenekarát, a Garabót, középiskolásként alapította.
Katonai szolgálat és a Békés Banda
1983-ban érettségizett, majd elvitték katonának, és a seregben az Aquincum Katonai Táncegyüttes zenészeként és persze építkezéseken, üzemekben munkaszolgálatos honvédként szolgálhatta a hazát. Leszerelés után a békéscsabai Balassi Táncegyüttest kísérő Békés Banda népzenészeként lehetett, immár főállásban. Azért fontosak ezek az állomások, mert itt tanulta meg, mi a valódi muzsikálás, milyen feladatokat milyen szinten kell tudni megvalósítani egy táncegyüttes kíséretében vagy egy népzenei koncerten vagy akár egy rádió felvételen. Békéscsabán Barbócz Sándortól, a Békés Banda prímásától akkoriban nagyon sok népzenei dallamot, rengeteg hegedűtechnikai fogást sajátított el. Az akkor híres Békés Bandából az évek során előtte és utána is számos kiváló zenész került ki.
A Csík Zenekar megalakulása és a táncház mozgalom
Bár alkalmanként hozzájuk is jöttek a fővárosi táncházi zenekarok, a Sebő, a Muzsikás, a Téka vagy a Méta, Kecskeméten akkoriban még nem nagyon működtek táncházak. Klasszikus zeneiskolai tanárok kísérték a táncegyüttest, majd idővel megalakult egy népzenét szerető mérnökökből álló zenekar, akik mintát szolgáltattak erről a fajta szórakozási formáról a táncházról. Bizony volt egy zenekar, ahogy korábban említette és már tartott táncházakat a kecskeméti Hegedűs együttes. 1988-ban Kecskeméten létrehozta saját együttesét, a Csík Zenekart. 1988 októberétől lelkesen a három tagú zenekarával, (mert Kunos Tamáson kívül volt egy bőgősük Rózsa János, aki Békéscsabáról költözött át vele Kecskemétre) mindenesetre heti rendszerességű táncházakat tartottak egy belvárosi nyugdíjas klubban. Minden szempontból megfelelőnek tűnt a hely, se szocreál, se modern nem volt, valamelyest passzolt az általuk elképzelt városi táncházi miliőhöz. Sokat jártak Budapestre táncházakba, igyekeztek hasonló jellegű mulatságokat tartani. Dunántúli ugrósokkal, csárdásokkal kezdték és az erdélyi táncrendekkel folytatták és közte játszottak mindenfélét még eleki táncokat is, amit Békéscsabán tanult, ahol még az eleki bálba is eljártak. Tánctanítással, vendégzenészekkel, vendégénekesekkel próbálták ötvözni a táncmulatságot az ismeretterjesztéssel. Megtanulták, hogyan lehet szabadon, improvizatív módon talp alá zenélni. Az ismert dalokat, dallamokat úgy igazítani, ahogy a táncos kéri vagy, ahogy a hangulat hozza. Táncosként amúgy is tudták, milyen táncrendbéli lüktetés, milyen tempó, milyen vonásbeli alaphangsúlyok vannak, milyen ízek kellenek, hogy jól érezzék magukat.
Elismerések és nemzetközi szereplések
Viszonylag hamar. 1989-ben a Jászsági táncegyütteshez került a zenekar, 1991-ben már az Egyesült Államokban jártak, és abban az évben a Népművészet Ifjú Mestere címet is megkapták. A táncegyüttes kísérése révén fesztiváldíjas elismeréseik voltak, így megpályázhatták a Kiváló Művészegyüttes díjat, amit 1992-ben kaptak meg. Az első zenekari számok arra készültek, hogy amikor a táncosok átöltöznek, szusszannak, egy kicsit kitöltsék az időt. Ezek sikere révén merült fel, hogy mi lenne, ha lennének saját kiadványaik. A zenekar számára nagy elismerés volt, hogy 2000-ben az olimpiai játékokat kísérő kulturális programhoz őket választották ki, hogy képviseljék Magyarország népi kultúráját Sydneyben. Így a Magyarország kulturális delegációjának tagjaként 2000-ben Sydneybe utazhattak az olimpiára.
A Fonó és a Csík Zenekar együttműködése
1996 óta minden lemezük a Fonó kiadásában jelent meg. Csík János számára roppant süvegelendő, hogy mindez annak ellenére így van, hogy közben ismertségben, népszerűségben többszörösen szintet lépett a zenekar. Lujót (Lukács József) még a Los Gringos zenekar kapcsán ismerte meg, találkoztak, beszélgettek, kazettát cseréltek. Aztán évekkel később - még nem volt kész a Zeneház - említette, hogy lemezek kiadására gondolt és lehetőséget ad nekik, és a Fonóval elkészíthetnék a következő lemezüket. Természetesen boldogan igent mondtak. Az évek során egy kedves szívélyes, bizalmon alapuló baráti együttműködés alakult ki. Persze ahogy egyre sikeresebbé váltak, bennüket is megkörnyékeztek a nagyobb lemezkiadók, ezzel kapcsolatban voltak vívódások, beszélgetések a zenekaron belül, de a Fonó mindig mindenben olyan tisztességesen járt el, hogy nem lett volna értelme váltani. Úgyhogy minden újabb lemezanyagnál velük szerződtek. Bizony próbahellyel kapcsolatban is gyakorta a Fonó került szóba, mert bármikor, bármilyen produkció kapcsán szükségük volt egy teremre, szó nélkül odaadják, még bérleti díjat sem kértek, és ez a mai napig így van köszönhetően a Fonó mindenkori vezetőinek, munkatársainak.
A zenekar felállásának állandósulása és az irányváltás
A Csík Zenekar ma ismert felállásának kemény magja nagyjából a kilencvenes évek közepére alakult ki, ekkoriban került be Majorosi Marianna és Szabó Attila. Az első években a zenekari felállást valóban a folyamatos változás jellemezte. Mariannt még Békéscsabáról, a Balassi táncegyüttesből ismerte, később az Állami Népi Együttes táncosaként már Budapesten élt. Mostanra viszont már az ország egyik legjobb népdalénekeseként ismert, önálló lemeze is megjelent. Szabó Attilát - aki főiskolai tanulmányai óta Egerben lakik, először kisegíteni kérték meg, amit aztán a kilencvenes évek közepétől állandó tagja lett a zenekarnak. Miközben sokáig párhuzamosan az egri Gajdos prímása is volt. Nagyjából akkorra történt ez meg, amikor jött az irányváltás: az új évezredben az autentikus előadásmódtól egyre a popzenei feldolgozások felé mozdultak el. A kontrás Kunos Tamás is szinte végig az együttes tagja volt.
A popzenei feldolgozások korszaka
Már korábban gyakorta elgondolkodott azon, hogy az a fajta élmény, amit a táncházakban, meg a táncegyüttesek mellett muzsikálva láttak, tapasztaltak, a magyar népzenének, népdaloknak köszönhetően az örömteli együtt éneklést táncolást, boldog szerelmes egymásra találást vagy éppen a szerelem elvesztése miatti szomorú búsulást. Ezt hogyan, miként lehetne erre minél többeknek lehetőséget adni, hogy széles tömegek is átélhessék. Olyanok is, akiknek amúgy se alkalma, se affinitása nincs eljutnia egy táncházba. Ők is városi gyerekekként ismerték és szerették meg a falusi zenét, úgy gondolták, hogy ha a városi embernek kedves ritmusokat a népzene szép dallamaival ötvözik, azok is közelebb kerülnek a népi kultúrához, akik eddig nem ismerték. Ezért is próbálták ki, hogy A kor falára című lemezen a címadó magyarpalatkai lassú cigány táncot autentikus és szvinges stílusban is eljátszották. A népzene és a könnyű műfajok ötvözésével új műfajt teremtettek. „A Csík Zenekar muzsikájában a népzene öleli magához a rockzenét, megtartva a népzene autentikus értékeit, az emberi gondolatok, érzések szép gyümölcseit, látva a mai változó világunkat mozgató pop és rockzene sok embert megérintő sodró erejét.” - olvasható a 2009-ben megjelent Szívestörömest c.
A Kispál és a Borz és a „Most múlik pontosan” sikere
Mivel Szabó Attila és Lovasi András több közös koncert muzsikálás közben egyre közelebbi barátságba keveredett, 2005-ben Lovasi András meglepetésszerűen meghívta őket a Kispál és a Borz nyárindító PeCsa-bulijára. Egyben hozzátette: ültessenek át három Kispál-dalt a maguk stílusára. A popműfajban így, és egyébként is járatos Szabó Attila gyorsan elkészítette az átiratokat, a zenekarral szépen kidolgozták azokat, és olyan sikert arattak velük, hogy bekerültek a zenekari repertoárba. Sorsfordító volt a Csík Zenekar életében a 2005-ös esztendő, amikor is egy koncerten meghívott vendégként együtt zenéltek a Kispál és a Borz együttessel. Csík János így emlékezett vissza erre az eseményre: „Az a néhány másodperces döbbenet, amikor a koncert közepén megjelentünk a színpadon, és elkezdtünk kalotaszegi legényest játszani, megváltoztatta az életünket, egyben sok olyan fiatalra is hatással volt, akik addig nem sokat tudtak a magyar népzenéről. Aztán amikor előadtunk néhány Kispál és Borz számot a saját hangszereinkkel, kitört az ováció. Az a néhány perc sokak számára kapukat nyitott.” (Gramofon, 2014-2015. tél, p. Hasonló jelenség volt tapasztalható a Quimby együttes Most múlik pontosan… c. dalának feldolgozása kapcsán is, mely olyan jól sikerült, hogy bátran nevezhetjük a Csík Zenekar legsikeresebb produkciójának. Azok, akik korábban csak népzenét hallgattak, elkezdtek érdeklődni a Quimby iránt - és ez természetesen fordítva is igaz. „Először nem nagyon tudtunk vele mit kezdeni, - emlékszik vissza Csík János - aztán beletettünk egy észak-mezőségi szökős dallamot. Ez jó ötletnek bizonyult, nem gondoltuk, hogy ilyen sokan megszeretik. Hovatovább oda jutottunk, hogy sokan már nem tudták, kié is az eredeti Most múlik pontosan, sőt már Tibitől meg is kérdezték, hogy a Quimby is átment-e népdalfeldolgozásba? A jótékony hatás kölcsönös volt, mert Erdélyben egyik évről a másikra sokkal többen mentek el a koncertjeikre.” (Huszti Zoltán: Aki mindenki nótáját elhúzza: Csík János. Interjú.)
A súlyos baleset és a visszatérés
2002-ben Csík János súlyos autóbalesetet szenvedett, amiben a bal karja több helyen eltört. Mivel a sérült kar nem jól forrt össze, sokáig kérdéses volt, hogy vehet-e még kezébe vonót valaha. Másfél-két év telt el, mire teljesen vissza tudott térni a színpadra. Eleinte még bottal, mankóval tette ezt, még a nagy áttörést hozó, Kispál-számokat tartalmazó Senki nem ért semmit című lemez felvételein is a későbbi műtétek miatt is így vett részt. Talán akkoriban épült fel, amikor a Petőfi Csarnokban felléptek a Kispál és a Borzzal. Szinte a halálból sikerült visszaküzdenie magát, örült, hogy él. Máig is hihetetlen ha belegondol, hogy egyik napról a másikra milyen sikereket arattak, olyan művészek társaságában, hogy nem győzött csodálkozni és hálát adni istennek, hogy életben maradt. Megdöbbentő volt, és nem is értette igazán, miként érdemelte ezt ki. Persze ebben a sikerben nagyon fontos volt minden zenész tudása és igyekezete, ő meg úgy volt vele, ha ezáltal sokkal több embernek adhatnak örömet, ám legyen. Arra gondolt, ahogyan azt mások is mondták neki, hogy istennek szándéka van vele, azt akarta, hogy életben maradjon. Az egész népzenész társadalom megmozdult, segélykoncertet szerveztek a prímás és családja megsegítésére, amin sok jelentős zenész ott volt. A zenekar ebben a nehéz időszakban sem szűnt meg létezni, a másik prímás, Szabó Attila vezetésével játszottak. Hamarosan már nem csak a korábbi szintre sikerült visszakapaszkodni, hanem egyre újabb zenei ötletekkel álltak elő. Egyre gyakrabban építettek be repertoárjukba világzenei elemeket. Átdolgoztak többek között Kispál és a Borz számokat, de Csík János kérésére Lovasi András szöveget is írt nekik. Úgy látták, jó úton járnak, ezért választották legújabb lemezüknek az "Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen…" címet. Ez egyrészt egy magyar népdal címe, másrészt arra utal, hogy továbbra is ugyanúgy játszottak autentikus népzenét és világzenét is az új felvételen. Ennek jegyében az új albumon is található Kispál és a Borz átdolgozás, valamint egy szám a Quimby zenekartól.
Oktatói tevékenység és folyamatos megújulás
Csík János az előadóművészi tevékenység mellett 2011 óta hegedűt és brácsát tanít a kecskeméti Kodály Iskolában. Tavaly lezárult a harmincéves jubileum, és úgy érzik, megtették a dolgukat. Ennél jobban, szebben, gyorsabban már nem tudnak haladni. Tavaly sikerült egy új megosztást találni azzal, hogy a zenekaron belül az egyes tagokat különböző projektek megvalósítására kérte meg. Hogy mindenki hozhatja a gondolatait, megvalósíthatja önmagát, a többiek pedig ebben segítik, kiszolgálják. Egyszer ez legyen, egyszer az. Tudatos csökkentése az esetleges belső feszültségeknek. Ez persze azzal is járt, hogy magát hátrébb léptette, ám ezzel párhuzamosan a kérdőjelek is halványulnak.2014-ben, ötvenedik születésnapja alkalmából jelent meg zenekarának „Úgy élni, mint a fák” c.
Az autentikus gyűjtés jelentősége és változása
Csík János a táncház mozgalom azon szakaszában szocializálódott, amelyet még áthatott a személyes gyűjtés és tereptapasztalat szüksége, varázsa. Amikor kották, lemezek, kiadványok alig akadtak, a muzsikusok egymás között cserélgették a főként erdélyi helyszíneken rögzített saját anyagaikat. Nagyjából a rendszerváltozásig. Korábban Erdélyben sokfelé járt Gyimesben a Székelyföldön. Volt, hogy húsvétkor elment például a mozgalom szempontjából kiemelten fontos Kolozsvár melletti faluba, Székre, ahol együtt aludhatott, ébredhetett, italozhatott és muzsikálhatott a helyi zenészekkel, életre szóló élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodva. Aztán katona lett és közben hallotta, hogy már a széki falusi kocsmában is állítanak fel zenegépet és tévékészüléket. Ez a változás jól mutatja, hogyan alakul át a hagyományos népzene befogadásának és terjesztésének módja.
Pál István Szalonna és Bandája - A Kárpát-medencei népzene nagykövetei
A Magyar Örökség díjjal kitüntetett Pál István Szalonna és bandáját a Kárpát-medence népzenéjének a szeretete hívta életre. Hivatásukként választották ennek a csodálatos világnak a tanulását, tanítását és megismertetését szűkebb hazánkban és szerte a nagyvilágban. Olyan örömzene a muzsikájuk, mely minden korosztály számára érthetővé és szerethetővé teszi a saját és a velünk élő nemzetségek hagyományos kultúráját. A szívet szorongató lassú dallamok, a virtuóz legényesek, a csárdások különleges világa, mind-mind megtalálható repertoárjukban. Hangszereik között hallhatók a hagyományos paraszti világ furulyái, dudái, a vonóshangszerek robusztus megszólalása és a méltón HUNGARIKUMMÁ vált cimbalom és tárogató is. Mindezeket a legszebb hangszer hangja, az emberi ének ragyogja be. A zenekar tagjai mind a mai napig, a nemrégiben hetven esztendős Prima Primissima díjas Magyar Állami Népi Együttes muzsikusai. Éltető erejük az a szeretet, ahogyan a zenekart fogadják az ország legkisebb falvaiban és a világ legnagyobb színpadain egyaránt.
Kármentő Zenekar - A magyar bálok hagyományőrzői
A Kármentő Zenekar alapításának apropója egy rendszerváltozás utáni Magyar Bál megrendezésének az ötlete volt, magyar viselettel, ételekkel és zenével. A bál sikere után az ideiglenesnek indult formáció aztán folytatta az együtt zenélést. A zenekar a Kárpát-medencei magyarság szinte minden területének zenéjét igyekszik bemutatni. A „Szentkúti esték” programsorozaton is fellépnek, ahol a Parno Graszt és Szalonna és Bandája mellett a Kármentő Zenekar is bemutatja tudását.
Diszkográfia és megjelenések
A Csík Zenekar gazdag diszkográfiával rendelkezik, melyek mind a Fonó kiadásában jelentek meg. Az "Aki úgy él, mint a fák: Csík János ötven évének öröme és bánata egyetlen lemezen" egy fontos mérföldkő az életében, mely 2015 januárjában jelent meg. A zenekar számos válogatásalbumon is szerepelt, mint például a "Fonó folk válogatás 2012" és a "Fonó világzenei válogatás 2012". A "Tűz a havon" (2012) és a "Széljáró Balladás: Duhaj gyerek vagyok" (2011) is kiemelkedő alkotások a repertoárjukban. A "Eszembe jutottál: főhajtás Cseh Tamás előtt" (2010) egy különleges tisztelgés a nagy magyar előadó előtt. A "A népzenétől a világzenéig 3. Tizenöt éves a Csík zenekar" (2003) már a zenekar tizenöt éves jubileumát ünnepelte.Az exkluzív dupla bakelit lemez, "Most múlik pontosan… illetve dehogy múlik, sőt!", 1500 számozott példányban jelent meg. Ez a kiadvány is jól mutatja a zenekar népszerűségét és a gyűjtők körében való megbecsülését. A lemez tartalma a zenekar különböző korszakait és stílusirányzatait öleli fel, mint például az "Ádámosi táncdallamok" (2001), a "Román dallamok magyar szaxofonos szívvel" (2013), vagy a "Kalocsai katonadalok" (2008). A "Búzai halottkísérő" (1994) és a "Gyimesi" (2013) dallamok az autentikus népzenei gyökerekhez való hűséget, míg az olyan címek, mint az "Ez a vonat ha elindult" (2008), vagy a "Csillag vagy fecske" (2013) a zenekar nyitottságát és kísérletező kedvét jelzik a különböző műfajok iránt. A lemezborítón olvasható: "A sok sok kíváncsisággal bélelt, a tanulás nehéz gyötrelmeivel tarkított nap; a sok fiatalos lelkesedéssel, jó házibulikkal, táncházakkal fűszerezett, a jövőbe vetett hittel, reménnyel teli hónap; a biztatóan sikeres és tanítóan sikertelen évek - ezek jelentik a mi kis történelmünket és a muzsikánk - az mondja el legszebben a Csík zenekar igaz meséjét."
Egyéb termékek: Füstölt bordázott kolozsvári szalonna csík
Fontos megjegyezni, hogy a „Csík János szalonna” kifejezés félreértésekre adhat okot, mivel a kereskedelemben elérhető „Füstölt bordázott kolozsvári szalonna csík” egy élelmiszeripari termék, és nincs közvetlen köze Csík János zenészhez vagy a Csík Zenekarhoz. A terméket a Privát Húsfeldolgozó Kft. gyártja, Kaposváron, az Izzó utcában. A termék bruttó egységára 3.297 Ft/kg, mely tartalmazza a 27% ÁFA-t, de nem tartalmazza a szállítási díjat. A nettó egységár 2.597 Ft/kg. A szalonna formázott, bőrös, csont nélküli, és étkezési sót, tartósítószert (E250), fűszerkivonatokat, cukrot, ízfokozót (E621) és antioxidánst (E301), valamint tartósítószert (E252) tartalmaz. A rendelési egység darab, és fontos megjegyezni, hogy a termék nem egalizált, így a végleges tömege és az erre vonatkozó részösszeg a rendelés leadása után pontosításra kerül.
