A csirkehártya keltetés és a csibenevelés alapjai

A baromfitenyésztés, különösen a csirkék nevelése, sokak számára vonzó tevékenység, legyen szó hobbiról vagy gazdasági célokról. Azonban a sikeres keltetés és a csibék egészséges felnevelése számos alapvető ismeretet és odafigyelést igényel. A csibekeltetés a tojás kiválasztásától egészen a csibék kikeléséig tartó, rendkívül érzékeny és összetett folyamat, amely során számos tényező, mint a hőmérséklet, páratartalom és forgatás kritikus szerepet játszik. A keltetőgéppel történő keltetés számos előnnyel járhat a hagyományos módszerekhez képest, például friss levegőjű, huzattól, sugárzó hőforrástól és napsugárzástól mentes helyen, 16-24°C hőmérsékletű helyiségben kell elhelyezni.

A termékeny tojás kiválasztása és tárolása

A keltetés sikerének első és legfontosabb lépése a megfelelő minőségű tojások kiválasztása. Nem minden tojás alkalmas keltetésre, és a tárolási mód is jelentősen befolyásolja az embrió életképességét. A tojások alakja, nagysága is jelentőséggel bír, deformált, túl kicsi vagy túl nagy tojás rosszul kel. Tyúktojás esetében a legjobb kelési % 1,25-1,4 közötti alakindexnél (tojás hossza osztva a szélességével) és 50-65 gr közötti tömegnél figyelhető meg. Fontos, hogy a tojás tiszta legyen; szennyezett, sérült, repedt tojást nem szabad használni a keltetéshez. A párzást követően a tyúk elraktározza a kakas spermiumát, ezáltal egy párzás után a tyúkok hetekig termékeny tojást adhatnak. A párzást követő 57.1 ± 2.6 órával már termékenyek lesznek a tojások.

Ha nem kívánja azonnal keltetni a tojást, akkor szobahőmérsékleten, 10-20°C között tárolja a keltetésig. A termékeny tojások 13-18°C-on 1-2 hétig tárolhatóak; az ettől hidegebb hőmérséklet megállítja az embrió növekedését a tojásban. A hűvös környezetben az embrió fejlődése felfüggesztődik, így az anyatyúk egy teljes fészekalja tojást gyűjthet össze két hét alatt, majd egyszerre kezdheti meg azok keltetését, hogy a csibék nagyjából egy időben keljenek ki. A tojásokat védeni kell a kiszáradástól, és nem szabad huzatos helyen tárolni. Legcélszerűbb tojástálcákon, hegyes végükkel felfelé berakva tárolni, és felül is érdemes tojástálcát helyezni.

A hőmérséklet szerepe a keltetésben

A tojás kikeléséhez ideális hőmérséklet 37-38°C. A tojásokat inkubátorba vagy hőtartó helyre kell helyezni, amely tartja a megfelelő hőmérsékletet. Ingadozó hőmérséklet esetén az embrió fejlődése lelassulhat (túl alacsony hőmérséklet), vagy károsodhat (túl magas hőmérséklet). Ezért kulcsfontosságú a keltető hőmérsékletének állandó, 37,5-37,8°C közötti tartása. Kerülni kell a huzatos vagy napsütötte helyeket, mert ezek ingadozó körülményeket okozhatnak.

A keltetés első felében az ajánlott hőmérséklet 37,8-38°C, a második felében 37,5°C, a bújtatás (utó keltetés) alatt pedig 37,2°C. Amikor a kotlós véglegesen elül a fészekre, testhőmérséklete megemeli a tojások hőmérsékletét, ezzel megszüntetve a fejlődés szünetelését, és újraindítva az embriók fejlődését.

A páratartalom fontossága

Az ideális páratartalom 55-60% közötti, bár az ajánlott relatív páratartalom 60-70%. Túl alacsony páratartalom esetén a tojás belső hártyája kiszáradhat, és a csibe nem tud kikelni. Túl magas páratartalom pedig korlátozhatja a légcserét. Az első napokban érdemes a páratartalmat 45-55% között tartani, az utolsó napokban pedig 65-70%-ra emelni. Ha nincs beépített víztartály a keltetőben, helyezzen be egy vízzel teli edényt, és szükség szerint töltse újra.

Különböző tojások eltérő páratartalmat igényelhetnek:

• Marans: Ezek a tojások vastagabb héjúak, így kisebb lehet a párolgás. Érdemes figyelni, hogy ne legyen túl magas a páratartalom az első 18 napban, mert az embriók túl nagyok lehetnek, és nehezebben kelnek ki.
• Leghorn: A Leghorn tojások jellemzően vékonyabb héjúak, így a nedvességvesztés gyorsabb lehet. A megfelelő páratartalmat a súlycsökkenés módszerével lehet ellenőrizni, ezáltal kiszámolhatjuk a tojások nedvességvesztését. A tojásoknak a 18. nap végére kb. 11-13%-ot kell veszíteniük a kezdeti tömegükből. Ha túl keveset veszítenek, csökkenteni kell a páratartalmat, ha túl sokat, növelni kell.

Az utolsó három napban, a kelési időszak alatt a páratartalmat 65-70%-ra kell növelni, hogy a csibék könnyebben áttörhessék a tojáshéjat.

A tojások forgatása és szellőztetése

A tojásokat naponta legalább kétszer kell forgatni, hogy az embrió egyenletesen fejlődjön. Ha a tojásokat nem forgatja rendszeresen, az embrió hozzátapadhat a héjhoz, ami megakadályozza a megfelelő fejlődést. A természetes környezetben a kotlós naponta többször megforgatja a tojásokat, hogy az embrió egyenletesen fejlődjön. Az inkubátorban ugyanezt a folyamatot kell utánozni. Ha az inkubátor nem rendelkezik automatikus forgatóval, akkor naponta legalább háromszor-négyszer kézzel kell megfordítani a tojásokat. Napjában kétszer (reggel és este) fordítsa át a tojásokat a másik felére, hossztengelye körül fél fordulattal. A tojásokat a rácsról nem felemelve (nehogy elejtse), két ujjal közrefogva könnyen át lehet forgatni. Egy automata keltető nagyszerű befektetés, hiszen kiküszöböli az elfelejtett forgatás kockázatát. A jelölés (például ceruzával egy „X” és egy „O” a két oldalon) segíthet a forgatás nyomon követésében. A tojás belsejében található fehér, spirálszerű szálak - az úgynevezett chalazák - tartják a sárgáját középen. A tojások napi forgatásával ezek a szálak nem nyúlnak meg túlzottan, és továbbra is a megfelelő pozícióban tartják a sárgáját. A keltetés 17-18. napján a tojásokat már nem szabad forgatni.

Rossz szellőzés esetén a tojások nem jutnak elegendő oxigénhez, ami befolyásolja az embrió fejlődését. Ezért fontos ellenőrizni a szellőzőnyílásokat, és tisztán tartani őket. A keltetőgéphez „bölcső” is tartozik; alaphelyzetben a tyúktojás méretéhez alkalmas „bölcső” van a keltetőben. Ezzel a mérettel a páva és a pulykatojások is keltethetők.

A kelés folyamata és a bujtatás

A tojások kikelése általában 21-28 napig tart, attól függően, hogy milyen típusú madarat próbálunk kiköltetni. A csibék általában 21 nap alatt kelnek ki, de az első repedések már egy nappal korábban megjelenhetnek. A kelés folyamatát lámpázással ellenőrizhetjük. Először a 6-7. napon, majd a 15-16. napon lámpázzunk. A „befulladt” tojásokat vegyük ki.

A tojások kikelésének jele, hogy az embrió áttöri a tojáshéjat, és kikel az inkubátorból. A kelés egy összetett folyamat, amely már azelőtt elkezdődik, hogy meglátnánk a csibét. A csibe először áttöri a héjhártyát, hogy hozzáférjen a légkamrához. Ezután egy apró, szív alakú lyukat, kb. 3 mm átmérőjűt üt a tojáshéjon. Ha jól figyelünk, kopogást hallhatunk (ritmikus hang). Ekkor nem kell emelni a keltetőt és várni. Később apró repedés jelenik meg a tojáson, és 12-16 óra múlva a hangok erősödnek. A csibe ezután lyukakból vonalat hoz létre, amely végül egy kört alkot a tojáshéjon. Ez kb. 6-12 órát vesz igénybe.

A keltető nyitogatása hirtelen csökkenti a páratartalmat, ami a belső hártya kiszáradásához és a csibék elakadásához vezethet. Ezért az utolsó napokban ne nyissa ki a keltetőt! Nagyon fontos, hogy ne segítsük idő előtt a csibét, mivel a szikzacskó ekkor még nem szívódott fel teljesen, ami a csibe pusztulásához vezethet. A túl korai segítségnyújtás oxigénkoncentráció változást okozhat, ezért nem szabad idő előtt feltörni a tojáshéjat.

Miután a csibék kibújtak a tojásból, még néhány órán át az inkubátorban maradhatnak, hogy teljesen megszáradjanak és megerősödjenek.

Segítségnyújtás a kelésben - Mikor és hogyan?

Ha úgy gondolja, hogy a csibék nem kelnek ki, alaposan nézze át a tojást nagyon óvatosan, lehetőleg forgatás nélkül, hogy áttörte-e már a héját. Ha nem, tegye kézmeleg vízbe. Ha a vízben mozog a tojás, visszatehetjük a keltetőgépbe, még él a csibe. Ebben az esetben fontos figyelni, hogy a kelés optimális 21. napjához viszonyítva mennyi idő telt el, ugyanis ilyenkor már könnyen be tudnak fulladni, ha nem is azért, mert életképtelenek, hanem például a háztáji tojások sokszor elég vastag héjúak, amit nehezen tudnak áttörni, például a Marans fajta esetén kimondottan kihívás számukra.

Ilyenkor esetleg hallgatózhatunk, hogy csipog-e, kopogtatja-e a csőrével a tojást. Ha igen, a kopogás vélt helyén próbáljuk meg nagyon óvatosan megtörni a tojást. Ha nem, akkor a légbuboréknál (körömvágó ollóval és szemöldökcsipesszel szoktak) próbáljunk apró lyukat csinálni. Ha továbbra sem kel ki, esetleg magától megtörte a tojást, de ennek már 10 órája, akkor a bejutó levegő miatt rászárad a tojásmembrán, ami tovább nehezíti a kikelést. Langyos vízzel és fültisztító pálcika segítségével szokták a tojás belső, papirusz anyagú héját (ez a membrán) nedvesíteni úgy, hogy a csőrébe semmiképp ne kerülhessen víz, hiszen ilyenkor a tápcsatorna még nem záródott be. Miközben várjuk, hogy átnedvesedjen a membrán, melegen kell tartani, és a szemöldökcsipesz segítségével apróbb darabokat próbálni leszedni a tojáshéjból, a csőre körül, megkönnyítendő a csibe dolgát. Arra nagyon kell vigyázni, hogy a vastag tojásmembrán alatt fut egy átlátszó, erekkel átszőtt hártya. Ha ehhez hozzáérünk, a csibe nagyon könnyen elvérezhet. Bár sokan ellenzik a folyamatot, hogy segítsünk a csibéknek, amellett nagyon sokan elmennek, hogy a tyúkanyó pontosan ugyanezt csinálja, segít kikelni a csibéinek.

A keltető tisztítása és higiénia

A keltetőgépet friss levegőjű, huzattól, sugárzó hőforrástól, napsugárzástól mentes helyen, 16-24°C hőmérsékletű helyiségben kell elhelyezni. A csibék egészségének megőrzésében a higiénia és a megfelelő tartási körülmények is rendkívül fontos szerepet játszanak már embriókortól kezdve. A baktériumok, beleértve a humán enteropatogéneket, különböző mechanizmusok révén képesek a tojáshéjon átjutni. Leginkább a légkamra felőli rész könnyen áthatolható számukra, különösen, ha a hőmérséklet és páratartalom ehhez kedvező.

Az alomnak mindig száraznak és tisztának kell lennie, mivel a nedves, piszkos környezet kedvez a kórokozók elszaporodásának. Az alomanyagként gyakran használt faforgács vagy szalma/széna rendszeres cseréje elengedhetetlen a betegségek megelőzése érdekében. Vannak azonban, akiknek a kutya helyhezszoktató pelenka és papírkéztörlő vált be jobban, ugyanis a szálas alomban a kis lábukkal csetlenek-botlanak, ami sérülésekhez vezethet, és kevésbé tartható sterilen.

A csibék etetése és gondozása a kelés után

A frissen kelt csibék fejlődése szempontjából kulcsfontosságú a megfelelő táplálás, hiszen életük első heteiben rendkívül gyorsan növekednek. Az indítótáp egy kifejezetten a csibék számára összeállított takarmánykeverék, amely biztosítja a kiegyensúlyozott fejlődéshez szükséges tápanyagokat. A csibék izomzata, csontozata és tollazata intenzíven fejlődik az első néhány hétben, amihez sok fehérjére van szükségük. Az indítótápok általában 18-22% nyersfehérjét tartalmaznak, ami optimális az erőteljes növekedéshez. Ha a csibék nem kapnak megfelelő mennyiségű fehérjét, fejlődésük lassulhat, gyengébbek lehetnek, és a tollasodásuk is elmaradhat az elvárttól.

A csibék számára elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű vitamin (pl. A-, D3-, E-vitamin) és ásványi anyag (kalcium, foszfor) bevitele. Az indítótáp tartalmazza ezeket az összetevőket a megfelelő arányban, segítve a csontok egészséges fejlődését és az immunrendszer megerősödését. A csibék emésztőrendszere még fejletlen, ezért az indítótáp apró szemcsés vagy morzsolt formában kapható, így könnyen fogyasztható és megemészthető. Ha túl nagy vagy nehezen emészthető táplálékot kapnak, az emésztési problémákhoz és fejlődési visszamaradáshoz vezethet. A nem megfelelő táplálás számos problémát okozhat, például angolkórt (D-vitamin hiány), csontosodási zavarokat (kalcium- és foszforhiány), vagy akár gyenge immunrendszert, ami fogékonnyá teszi a csibéket betegségekre. Az indítótáp biztosítja a megfelelő tápanyagokat, így csökkenti ezeknek a betegségeknek a kockázatát. A kiegyensúlyozott tápanyagbevitel segít abban, hogy a csibék erősek, egészségesek és életképesek legyenek.

Az első napokban ajánlott kukoricadarát adni nekik, mivel ez könnyen emészthető és kiváló energiaforrást biztosít. A harmadik naptól azonban fokozatosan át kell térni a magas fehérjetartalmú indítótápra.

Természetes gyógynövények és megelőzés a csibenevelésben

A természetes gyógynövények szerepe a baromfinevelésben egyre inkább előtérbe kerül, mivel ezek segíthetnek a betegségek megelőzésében és a csibék jó közérzetének fenntartásában. Az egyik leghasznosabb természetes módszer a kamillatea itatása az első napokban. A kamillatea köztudottan gyulladáscsökkentő és nyugtató hatású, amely segíthet csökkenteni az inkubáció és szállítás okozta stresszt. Emellett antibakteriális tulajdonságai révén támogathatja az emésztőrendszer egészségét, megelőzheti a puffadást és a hasmenést. Az első néhány napban a csibéknek langyos kamillateát kínálva segíthetjük őket abban, hogy könnyebben alkalmazkodjanak az új környezetükhöz.

A csibék megfelelő egészségvédelme érdekében a vakcinázási programot is szigorúan be kell tartani. Az első napokban a Marek-betegség elleni oltás az egyik legfontosabb védekezési forma, mivel ez a vírusos betegség súlyos idegrendszeri károsodásokat és magas elhullási arányt okozhat. A rendszeres állatorvosi ellenőrzések segíthetnek a betegségek korai felismerésében és megelőzésében. A csibenevelés során számos tényezőt kell figyelembe venni annak érdekében, hogy a csibék egészségesen fejlődjenek. A természetes módszerek, mint például a kamillatea adása, hozzájárulhatnak a stressz csökkentéséhez és az immunrendszer erősítéséhez.

Gyakori csirkebetegségek és megelőzésük

A madarak tenyésztése a nyaralóban a leggyakoribb. A csirkék mindenféle betegsége azonban jelentős veszteségeket, szorongást és csalódást okoz a gazdáknak. Annak érdekében, hogy valahogy ellenőrizzék a helyzetet, fontos információval rendelkezni. Nem csoda, ha azt mondják, hogy a tudás hatalom. Fontos tudni, milyen betegségek fordulnak elő leggyakrabban a csirkéknél, hogyan lehet azonosítani a betegség tüneteit, és milyen kezelési módszereket és megelőző intézkedéseket kell alkalmazni.

A csirkebetegségek különböző módon jelentkeznek. A csirkéknek nincs idejük születni, de már parazitákkal fertőzöttek. Más madarak egy idő után megbetegednek, amikor a vírusok és a káros mikroorganizmusok bejutnak a szervezetbe. A madarak megjelenésének legkisebb zavarai is jelzik a csirkebetegségeket, amelyeket időben kezelni kell. Mindenekelőtt a fertőzött egyedeket izolálják az egészséges állatállománytól. Sőt, egy csirkefarmon ne tartsanak különböző korú madarakat. Megelőző célokból a madarak élőhelyeit rendszeresen fertőtlenítőszerekkel kezelik. Ennek a megközelítésnek köszönhetően csökken a fertőzés külvilágból való bekerülésének valószínűsége. Az eljárást egy fertőzött madár észlelése után is elvégzik. Fontos szempont a minőségi ellátás és a kiegyensúlyozott táplálkozás.

Bármely fertőzés általában kívülről érkező mikrobákkal vagy vírusokkal való fertőzés eredményeként alakul ki. A betegség a legyengült egyedektől egészséges csirkékig terjed. Néha ez járványhoz vezet. Ezenkívül vannak a csirkék fertőző betegségei, amelyeket más madár- vagy állatfajok terjesztenek. Hatással vannak a bőrre, a májra, az emésztőrendszerre, a szemre. Néha a fertőzött személyek komoly veszélyt jelentenek az emberre.

Fertőző betegségek

A fertőző betegségek gyakran okoznak a legnagyobb veszteségeket a baromfiállományban.

• Pullorosis: Szakértők szerint a fertőzést légcseppek terjesztik. A fertőzött fiatal állatok általában csoportokba tömörülve szorosan egymáshoz nyomják a testüket. A betegség hátterében a hőmérséklet emelkedik, a fésűkagyló kékre változik. Ennek megfelelően az étvágy megszűnik. A pullorosis kezelésének folytatása előtt helyesen kell diagnosztizálni. A készítményeket vízzel összekeverjük és a fertőzött egyedeket etetjük. Bizonyos esetekben az anyagokat intramuszkulárisan adják be. Ha járvány tör ki, a beteg rétegeket egy másik helyiségbe helyezik át.
• Newcastle-betegség: A tífuszhoz hasonlóan a fertőzés is levegőben terjed. A beteg állatok és minden velük kapcsolatos dolog gyakran a fertőzés forrása. Ennek eredményeként a fertőzött madaraknál a mozgáskoordináció romlik. Gyakran hasra esnek, rendkívül ingatag járásuk van. A vírus változásokat okoz az emésztőszervekben. A fertőzött csirkék szájában és orrgaratában viszkózus nyálka halmozódik fel, ami befolyásolja a légzést. A levegő befogadásához a madarak kénytelenek szélesre tárni a csőrüket. A madarak megtagadják az ételt és a vizet, mert bőséges hasmenéstől szenvednek. Elvesztik tájékozódásukat, és értelmetlenül bolyonganak a tyúkól területén. A Newcastle-betegség nem kezelhető. Ezért az ilyen tünetekkel rendelkező madarakat azonnal elpusztítják, a testeket pedig tűzben elégetik. Az állatorvosok által biztosított speciális vakcinák segítségével megakadályozható a fertőzés.
• Himlő: A csirkék veszélyes betegsége a himlő, amelyet beteg egyedek közvetítenek különböző rovarok, paraziták. A vírusok közös táplálékba és vízbe kerülnek. Fő céljuk a szaruhártya. Ezután tetraciklint adunk a takarmányhoz 10 napig. Friss kamilla főzettel mossa meg a torkot (amennyire csak lehetséges).
• Salmonellosis: A betegség kórokozója egy patogén mikroorganizmus, amely azonnal szaporodik a csirke belsejében. A betegség víz, élelmiszer, tojás, ürülék, fertőzött személyek és levegő útján terjed. Általános szabály, hogy a fertőzött madarak gyakorlatilag nem nőnek, ami azonnal magára vonja a figyelmet. A szokásos kezelést általában állatorvos írja elő, és legalább 20 napig tart.
• Tuberkulózis: A veszélyes vírus az egészséges madár testébe légcseppek útján jut be. A csirke tuberkulózis nem kezelhető. A betegség káros hatással van az emésztőrendszerre, az idegrendszerre és a légzőrendszerre. A komplex kezelés a fertőzött személyek mangánoldattal történő forrasztásával kezdődik. Ezenkívül előírják a tetraciklin antibiotikumot vagy a fluorokinolon sorozatú gyógyszereket.
• Colibacillosis: A betegség nemcsak a csirkéket, hanem a kacsákat, pulykákat és libákat is érinti. A fertőzés kórokozója az E. coli, amely hátrányosan befolyásolja az egyén egész szervezetét. Felnőtt csirkéknél a betegség néha krónikus formában múlik. A colibacillosis látható bizonyítéka a folyékony ürülék. A kezelést a diagnózis után kezdik meg.
• Pasteurellosis (kolera): Gyakran a betegség a 3 hónapnál fiatalabb madarakat érinti. A fertőzést apró rágcsálók és gyógyult egyedek hordozzák. A betegség elleni védekezés legjobb módja az időben történő oltás. Ebben az esetben anti-kolera szérumot használnak. A Pasteurella hosszú ideig aktívan létezhet a fertőzött madarak takarmányában és ürülékében.
• Marek-betegség: A fertőzést veszélyes herpeszvírus okozza. A levegőben terjed. Marad az ürülékben és a tojásban. Gyökeret vet az alomokban, amelyeket új csirke generáció nevelésére használnak. Leggyakrabban a bénulás alig több mint 3 hetes fiókákat érint. A fertőzés inkubációs ideje 2-7 hétig tart. Ez a madár immunitásától, életkorától és nemétől függ. Az első tünetek megjelenése után a madár legfeljebb 16 hónapig élhet. Ezért ebben az időben a csirkéknek van ideje felhasználni a főzéshez. A madárbénulásra nincs gyógymód.
• Laryngotracheitis: Általános szabály, hogy a vírus megfertőzi a madarak nyálkahártyáját és a légzőszerveket. Szinte minden esetben a halál fulladás következménye. A mai napig nincsenek kezelési módszerek a laryngotracheitis számára. Alapvetően a betegség a beteg madaraktól terjed. A mikrobák ürülékbe, nyálkába kerülnek, amelyek egészséges egyének számára elérhetőek. A fertőzés után körülbelül 10 napig tart.
• Bronchitis: A felnőtt csirkék hörghurutja ezekben a szempontokban figyelhető meg. Különleges sípot hallanak légzéskor. A bélmozgás zöld. A halál a fiatalok több mint 30%-át érinti. A felnőtt madarak gyakran életben maradnak. A tojástermelés szintje azonban 40%-ra csökken. Ma a betegséget gyógyíthatatlannak tartják.

Nem fertőző betegségek

Az állatorvosok számos olyan betegséget jegyeznek fel, amelyek nem vírusokból erednek. Ezeket a csirkebetegségeket nem tekintik fertőzőnek, bár hátrányosan befolyásolják az otthoni madarak növekedését.

• A golyva elzáródása: A betegség oka az alultápláltság és a gombák. Ennek eredményeként a beteg madarak elveszítik étvágyukat, ami étvágytalanná válik. A golyva elzáródásának kialakulása során a madár csőréből savanyú kellemetlen szag származik. A növekedés fokozatosan gömbgé válik, ami befolyásolja a légzés minőségét.
• Alopecia (kopaszság): Minden évben a madaraknak van egy pillanatnyi tollvesztése, amely felkészíti őket az év egy bizonyos időszakára. Az alopecia első jelei megjelennek a farokon, a szárnyakon és a háton.
• Kloacitis: A kórokozó mikrobák súlyos károkat okoznak a kloaka nyálkahártyájában.
• Zajhisztéria: Mivel a madarak élőlények, az idegen hangok és a stressz negatívan befolyásolják őket. Az eredmény zajhisztéria. A kezelést a diagnózis után kezdik meg.
• Avitaminózis: Az avitaminózis az alultápláltság és a rossz életkörülmények következtében jelentkezik. Leggyakrabban látens krónikus formában fordul elő. A vitaminhiány kezelésénél speciális komponenseket adnak a takarmányhoz. Az állandó madármegfigyelés elősegíti a probléma korai felismerését.
• Salpingitis: Úgy gondolják, hogy a magas tojásrakási arány a betegség fő oka. A szalpingitis kialakulásának kezdetén a csirkék természetellenes alakú tojásokat termelnek. A betegség elhúzódó formája az ovipozíció teljes megszűnéséhez vezet. Végül előkerül a kloáka külseje.
• Dyspepsia: A csirkebetegség elhúzódó formája az étel emésztésének teljes leállításához vezet. A betegség okai elsősorban az élelmiszer. A dyspepsia enyhe formája esetén elegendő az étrend megváltoztatása és a szoba kiváló minőségű tisztítása.
• Parazitafertőzés: Minden parazita bizonyos tüneteket okoz a csirkékben. Például a kullancscsípés helyén a cseppre emlékeztető buborékok képződnek. Ennek eredményeként a madarak félnek minden éles hangtól, abbahagyják a tojást. A tollfogyasztás első jele a gyulladt területek, amelyeket a csirkék folyamatosan harapnak. A csirke bolhák nagyon gyorsan szaporodnak. Ha csak egy rovar kerül a tyúkólba, egy hét múlva 50-szer több lesz belőlük. A paraziták azonosítása után megkezdődik a rutin kezelés. Magában foglalja az egyének és a helyiségek bőséges feldolgozását speciális készítményekkel. Gyakran használnak Arpalist vagy Insectolt.
• Aspergillosis: A tyúkólokban gyakran nincs szellőzés, ami magas páratartalmat eredményez. Az eredmény olyan penész, amely alacsony immunitású madarakat érint. Aspergillosis alakul ki. A betegség kórokozója egy hasonló nevű gomba. A probléma megoldása érdekében a penész eltávolítására szolgáló kardinális intézkedések segítenek.

Mint látható, a csirkebetegségek felismerésének képessége és a kezelés szabályainak ismerete a háztartás komoly szempontja. A betegség jellegét látható jelek határozzák meg. A következő lépés a helyes diagnózis és a kezelésre szánt gyógyszerek. A betegségmegelőzés magában foglalja a kiegyensúlyozott takarmányozást, a tisztaságot, a szellőztetést és a rutinszerű fertőtlenítést.

tags: #csirke #hartya #keles