A házi csirkék pestise, más néven Newcastle-betegség, egy veszélyes és gyorsan terjedő vírusos megbetegedés, amely egész madárállományt elpusztíthat. Ez a kór világszerte fenyegetést jelent a baromfiiparra, súlyos gazdasági veszteségeket okozva a magas elhullási arány, a brojlerek teljesítményromlása, valamint a vágóhídi kobzások növekedése miatt. A betegség jelenléte korlátozhatja a nemzetközi kereskedelmet, és jelentős veszteségeket jelent a tojóállományokban. Fontos megérteni a csirkepestis tüneteit, terjedési módjait és a hatékony megelőzési stratégiákat a baromfiállomány egészségének megőrzése érdekében.
A csirkepestis kórokozója és terjedése
A csirkepestis kialakulásának oka egy vírus, a Paramyxoviridae családba tartozó, burkos vírus (APMV-1), amely belép a véráramba, és ott aktívan szaporodni kezd. A burokból haemagglutinin-neuraminidáz (HN) és fúziós (F) glikoproteinek nyúlnak ki, amelyek ellen termelt monoklonális ellenanyaggal tipizálhatók a törzsek. A vírusok az F-protein alapján különböztethetők meg.
A betegség nagyon fertőző, és számos módon terjedhet:
- Közvetlen érintkezés: Fertőzött csirkék száj-, orr- és szemváladékaival való közvetlen érintkezés során.
- Közvetett terjedés: Az ápolószerek, az ivók, etetők és egyéb eszközök útján is terjed.
- Kiválasztott anyagok: Ürülék, vér, orrfolyadék, tollak és tojás is hordozhatja a vírust.
- Levegőn keresztül: Nagyon fertőző, levegőn keresztül belélegzéssel, illetve állományok között emberek és tárgyak (pl. cipőtalp, takarmány) is terjeszthetik.
- Élő állatok és termékek: Fertőzött élő állatokkal, nyers baromfihússal, vágási melléktermékekkel.
- Vadmadrarak: A vándormadarak a vírustörzseket kontinensek között is közvetítik, emellett a díszmadarak (pl. papagájok) vírusközvetítő szerepe is jelentős.
A vírus alacsony ellenálló képességű, 75°C-on 1 perc alatt, 60°C-on 30 perc alatt, klórtartalmú fertőtlenítőszerek néhány perc alatt elpusztítják. Testszövetekben, váladékokban 1-2 hétig, fagyasztott húsban fél évig túlél. Nagy ragályozó képességű, a morbiditás és a mortalitás is elérheti a 100%-ot.
A vírus genotípusai és virulenciája
A vírus az F-protein alapján két fő genotípusra osztható:
- I. genotípus: 1 genotípusa különíthető el, világszerte főleg vadon élő vízimadarakból izolálhatók. Tüneteket nem okoznak, de az állományokat szeropozitívvá tehetik. Több vakcinatörzs is tartozik ide.
- II. genotípus: 15 genotípusa van, többségük virulens. Házi- és vadmadárfajokat egyaránt betegítenek.
Virulencia szerint háromféle erősségű vírust különböztetünk meg:
- Velogén: Heveny, tömeges megbetegedések és elhullások jellemzik. Formái:
- Velogén-viscerotrop (VVND): Bélcsatorna és légutak vérzéses gyulladása. Magas megbetegedési és elhullási aránnyal jár.
- Velogén-neurotrop (pneumoencephalitis): Tüdőgyulladás, puha héjú, szabálytalan tojások. Morbiditás és mortalitás 50-90%, tojáscsökkenés 20-60%.
- Mezogén: Jellemzően enyhébb tünetek, kevesebb elhullás. Főként légúti tünetek jellemzik, de részben az idegrendszeri tünetek is megjelennek. Mortalítás maximum 50%.
- Lentogén: Apatogén törzsek, legfeljebb enyhe légúti tüneteket okozhatnak. Többet közülük vakcinatörzsként használnak (B1, La Sota).
A betegség tünetei
A pestis első tünetei az inkubációs időszak letelte után észlelhetők, miután a vírus elterjedt az egész madár testében. A lappangási idő általában 3-6 nap, legkorábban 2 nap, leghosszabb: 21 nap. A vírusürítés már a lappangási idő alatt lehetséges, tetőfokát az 5-10. napon éri el.
Riasztó tünetek:
- Általános állapot: Depressziós állapot, álmosság, étvágytalanság, gyengeség, levertség, tompultság. A madár egy helyen ül, szinte nem mozog.
- Légúti tünetek: Nehéz légzés, köhögés, tüsszögés, orrfolyás. Lélegzés közben "éneklő" hang tör fel a torkukból.
- Szem- és fejtünetek: A szemhéjak duzzadnak, a tollak ki vannak boncolva, és a szemükből erőteljes szakadás figyelhető meg. Habos verejték a szemben. Fej dagadás, a fej, a mellkas és a nyak alatti szövet duzzanata. Idővel a fésűkagyló és a fülbevalók kékké válnak, a bőr duzzad.
- Idegrendszeri tünetek: Visszahúzza a fejét, ferde nyaktartás (torticollis), bénulás. A vírusok toxinjainak hatására degenerálódnak (elsorvadnak) az idegszálak.
- Emésztőrendszeri tünetek: Hasmenés, zöldes színű széklet, és kicsiny vércsomók tűnnek fel az ürülékben.
- Hőmérséklet: A testhőmérséklet 43 °C-ra emelkedik.
- Tojástermelés: A fertőzés befolyásolja a tojástermelést és a tojásminőséget is (a barna héjú tojások héja fehérre változhat), puha héjú, szabálytalan tojások.
Boncolás során megfigyelhető elváltozások:A boncolás során vörös az egész bélcsatorna, gyulladtak a vesék és a tüdők, és apró, véres pettyek veszik körbe a zúzát. A központi idegrendszert, valamint a belső szerveket (a zúzát, a májat, a tüdőt stb.) megtámadja a vírus, melyek megduzzadnak, és begyulladnak. Emellett bevérzések, belső vérzések jelennek meg a belső szervekben.
A BAROMFIHIMLŐ tünetei és kezelése **Nedves és száraz**
A csirkepestis diagnózisa
A csirkék pestis fertőzésének valószínűségének megerősítéséhez elengedhetetlen laboratóriumi elemzés elvégzése. A feltételezett diagnózis felállítható a klinikai tünetek, a kórbonctani elváltozások és az emelkedő szerológiai titerek alapján.
A diagnózis megerősítése a következő módszerekkel történik:
- Vírusizolálás: Csirkeembrióban történő vírusizolálással, a hemagglutináció-pozitivitás alapján.
- Hemagglutinációgátlási próba: Baromfipestis-savóval végzett hemagglutinációgátlási próbával.
- Immunfluoreszcens módszer (IFA): Keresztreakciókat elsősorban a PMV3-mal figyeltek meg.
Kezelés és védekezés
A csirkék pestisének kezelése, még a modern körülmények között is, nagy probléma. Még nem találtak hatékony módszert a betegség kezelésére. Fontos megjegyezni, hogy nincs gyógykezelés.
Ha betegeket találtak a csirkeólban, akkor azokat azonnal ki kell pusztítani. A beteg állatot el kell pusztítani, nehogy megfertőzze az egészségeseket. Egyes szakértők antibiotikumokkal próbálják kezelni a pestist, de valójában a vírus leállítja tevékenységét és továbbra is fennáll a madár belsejében, anélkül, hogy bármiféle tünetet mutatna. A beteg csirke a fertőzés hordozójává válik, és egészséges embereket fertőz meg. A másodlagos fertőzések (pl. kóli) elkerülése érdekében antibiotikum javasolt.
Szigorú igazgatási intézkedések
A járvány kitörésekor a legcélravezetőbb az egész fertőzött állatcsoport leölése és tartási helyének fertőtlenítése. Szigorú igazgatási intézkedések - megfigyelési és helyi zárlat, leölés, védő- és megfigyelési körzet - foganatosítása kötelező.
Ha beteg csirkéket találtak a gazdaságban, akkor az állatállományt a lehető leghamarabb be kell zárni a helyiségben. Távolítsa el az összes használt leltárt onnan, és azonnal deklarálja a karantént. A halott csirkéket el kell égetni. A pestisgyanús egyedeket levágják. Húsukat csak a gazdaságban lehet fogyasztani, és csak legalább 100 °C hőmérsékleten 20 percen keresztül végzett hőkezelés után. A beteg csirkéket speciálisan kijelölt helyeken vágják le.
Minden szerszámot és helyiséget, valamint a vágóhidat, ahol a beteg madarak találtak, a gyalogos helyüket, az etetőket és az ivókat alapos fertőtlenítésre küldik.
Fertőtlenítőszerek:
- Klórmész 10%-os oldata
- 3% formaldehid oldat
- 4% lúgos oldat
- 20%-os mészoldat
A munka megkezdése előtt a füvet a gyaloglási helyeken kaszálják, szárítják és égetik. A fertőtlenítés utáni 90 napon belül a helyiségeket, a leltárt és a sétáló területeket nem lehet rendeltetésszerűen felhasználni. Az összes trágyát, takarmánymaradványokat, a takarmányokat, valamint a süggeket sürgősen el kell égetni. Karantén alatt (30 nap) az élő csirkéket nem szabad kihozni a gazdaságból. A betegség első jeleinek észlelése előtt néhány héttel összegyűjtött tojásokat étkezés előtt legalább 10 percig főzzük, legalább 100 °C hőmérsékleten.
Veszély az emberekre
A csirkékben járó pestis bizonyos veszélyt jelent az emberekre. A beteg madarak nyers tojásainak étkezése elfogadhatatlan. Ha gyanú merül fel a fertőzésbe a csirkehúsban, a húst alaposan fertőtlenítik és hőkezelik. Az emberi testbe belépő baktériumok gyengítik az immunrendszert, és hasmenést, gyengeséget és egyéb testzavarokat okozhatnak. Fontos megjegyezni, hogy a jelenlegi H5N8 változat emberre nem terjed. Ahhoz, hogy az emberre is fertőző változat kialakulhasson, az kell, hogy egy nagyobb területen az emberek és a madarak együtt éljenek.
Megelőző módszerek
A hatékony és időszerű megelőző intézkedések elősegítik a bajok elkerülését és a csirkék egészségének megőrzését.
Ezek tartalmazzák:
- Időszakos szelektív diagnosztika: Rendszeres ellenőrzések a betegség korai felismerése érdekében.
- Ellenőrzés: A csirkék szomszédos gazdaságok közötti áthelyezésének állandó ellenőrzése. Nem szabad megengedni, hogy verebek, galambok szálljanak le a baromfiudvarban, mert ők is terjeszthetik a fertőzést.
- Higiénia: A használt készítmények tisztaságának és a takarmány összetételének ellenőrzése. Tartsuk tisztán a tyúkólat, rendszeresen hordjuk ki belőle a baromfitrágyát, és kéthetente meszeléssel fertőtlenítsük a helyiséget.
- Járványügyi ellenőrzés: A fertőző tevékenység folyamatos ellenőrzése a közeli régiókban.
- Rendszeres oltás: A baromfipestis elleni vakcinázás hatékony megelőző intézkedés.
Vakcinázás
A baromfipestis ellen használatos vakcinák lehetnek élővírusos vagy inaktivált vakcinák. A lentogén törzsek közül a La-Sota és a B1 változatok terjedtek el, fiatalkorban szemcseppként, aeroszolként vagy vízben itatással alkalmazható igen eredményesen. Az állományt két-három napos kortól lehet lekezelni, és félévente meg kell ismételni a vakcinázást. A pulykák a lentogén törzsekből készült vakcinákra érzékenyebbek, mint a csirkék, ezt jobban tolerálják itatásos formában.
Az utóbbi években egyre szélesebb körben használják az apatogén törzsekből készült vakcinákat. E vakcinák nagy előnye, hogy bármely korban (akár keltetőben is) alkalmazhatók aerosol, spray formában vagy kötőhártyára való cseppentéssel is.
Kötelező továbbá a versenygalambok vakcinázása is, ha azokat tréning, verseny, kiállítás, vásár vagy egyéb rendezvény céljából a galambdúcból kiszállítják.
Egyéb megelőzési praktikák
Háromhavonta vagy negyedévenként féregtelenítsük a baromfikat, mert ha elszaporodnak bennük a különböző giliszták, akkor az élősködők legyengítik az immunrendszerüket, és az aprójószágok könnyebben kaphatják meg a betegségeket, köztük a pestist is.A vad madarak kevésbé fertőzöttek, mert többféle növényt esznek, melyek erősítik az immunrendszerüket.
Baromfi paraziták és megelőzésük
A baromfitenyésztés során néha lehetetlen elkerülni a betegségeket, és a parazita betegségek különösen gyakoriak, amikor a különféle paraziták kívülről támadják meg őket. A paraziták otthona általában a madarak tollai és bőre, és nagyon kellemetlenek a baromfi számára, mert hajlamosak erős viszketést okozni, ami az állatok viselkedésében is megmutatkozik.
Parazitafertőzés jelei
- Viselkedésváltozás: Az állatok nyugtalanok lesznek, egyik oldalról a másikra biccentik a fejüket, és amikor a paraziták elszaporodnak, szinte elveszítik a kontrollt.
- Tollvesztés: A vakarás miatt tollvesztés jelentkezik. Amikor a paraziták elszaporodnak, a test egyes részein teljesen csupasz területek jelennek meg.
- Tollazat állapota: A megmaradt tollak elveszítik természetes megjelenésüket - ápolatlanok és töredezettek. Vízimadaraknál a tollak vízállósága csökken, ami ekkor piszkos és láthatóan nedves.
- Fizikai jelenlét: A baromfi tollazatának és bőrének alapos vizsgálatával a különböző paraziták közvetlenül is láthatók. A levéltetvek esetében még a tojások csomóit is megtalálhatjuk a tollakban, amikor elszaporodnak.
- Egyéb tünetek: Csökkent tojásrakás, súlycsökkenés vagy kannibalizmus kialakulása.
Gyakori baromfi paraziták
- Levéltetvek (tetvek, tollas legyek, lisztbogarak): Lapított test és kis karmok a végtagokon. Az afta az egész testet érinti, de leggyakrabban ott fordul elő, ahol a baromfi nem tudja elérni a csőrével (has, szárnyak alatt, kloáka).
- Madártetű: Apró atka, amely a bőrhöz tapad, és vérrel táplálkozik. Szárnyaspestis vagy agyvelőgyulladás hordozói lehetnek. Nappal a csirkeól ízületeiben keresnek menedéket, és ott rakják le lárváikat.
- Tollatkák: Főként a baromfi farkán és szárnyán telepednek meg, vérrel táplálkoznak. Növelik a bőrkiütések kockázatát. Az érintett területeken a tollak úgy megsérülnek, mintha megharapták volna.
- Bolhák: Ritkán fordul elő, de a bolhák a baromfira is megtelepedhetnek.
- Mészkór: Gyakran érinti a baromfit, különösen a futókat. Vastag fehér bevonat borítja a lábakat. Ezt parazita atkák (csirkerüh) okozzák, amelyek a futókon a bőr szarurétegébe fúródnak.
Parazitaellenes megelőzés
- Higiénia: A csirkeól vagy más baromfiház és a tartási hely tisztán tartása. Rendszeresen cserélje ki az almot a csirkeólban, hogy az kellően száraz és tiszta legyen.
- Homok- vagy hamufürdő: Az ilyen tyúkok maguk gondoskodnak a paraziták eltávolításáról és a tollak jó állapotban tartásáról a hamvasztásnak köszönhetően. Ehhez alomdobozt kell készíteni számukra, ami lehet egy egyszerű lyuk a földben vagy egy alacsony műanyag kád.
- Specifikus készítmények: Néha nem elég az égetés, ilyenkor célszerű speciális készítményeket használni a paraziták ellen. Néhányat közvetlenül az állatokra alkalmaznak, másokkal a csirkeól falait és padlóját lehet kezelni. A madártetű elleni speciális készítmény mellett diatómafölddel vagy fahamuval is kezelheti a madártetűt, amelyeket alaposan dörzsöl be a tollakba. Ezt a folyamatot többször meg kell ismételni a nem kívánt látogatók teljes eltávolításához.
- Immunrendszer erősítése: El kell érni, hogy az állatok immunrendszere állandóan megfelelő legyen, ekkor a vérük nehezebben emészthető az atkák számára, így elkerülik a baromfit. Az almaecet, A-, B-, K-vitamin, antikokcidiosztatikumok adagolása 6 hetes korig szintén segíthet.
- Kovaföld: Kovafölddel érdemes beszórni az istállót, súlyosabb esetben a baromfit is.
Kokcidiózis
A kokcidiózis a baromfi egy másik gyakori betegsége. A vírus szájon át jut be, levegőn keresztül nem terjed. Gyorsan terjed, 3-4 napig támad, és hirtelen megszűnik. A vírus a vízzel, takarmánnyal, talajrészecskék vagy állati szövetek felkapirgálásával terjed. Fertőzött bélsár felkapirgálásával nem feltétlenül fertőződnek. Az állomány fertőződhet állatvásárlás, verebekkel, idegen állományból származó trágyával történő érintkezés során.Gyógymódja kokcidium ellenes szer (pl. szulfonamid) az ivóvízben vagy a takarmányban. Magától is meggyógyulhat, de bele is halhat a csirke. Ha egyszer előfordult egy helyen nehéz kiirtani. Nem minden fertőtlenítő szer hatásos, de az erős hipós oldat vagy a 10% ammónia oldat kiirtja a csírákat. A legalább 75°C fokos víz is elpusztítja áztatással, de jó a gőzmosó vagy a lángszóró is. Erős fagy, vagy szárazság is megölheti a csírákat. Fertőzés után alomcsere is szükséges, de érdemes 1-2 évet kihagyni, vagy más helyen nevelni a csirkét.