A modern baromfitartás, különösen a nagyüzemi méretű, "iparszerű" brojler-tartás, számos komplex kihívást rejt magában az állomány egészségének és termelékenységének fenntartása szempontjából. A csirkék telepítési és tartási körülményei alapvetően meghatározzák ellenálló képességüket a különféle kórokozókkal szemben. Az egészségügyi fegyelem, a megfelelő higiénia és a precíz takarmányozás elengedhetetlen a betegségek elkerüléséhez, melyek közül kiemelkedik a fertőző bursitis (Gumboro betegség), mint az immunszuppresszió egyik fő okozója. A "satnyaság" vagy "törpenövés" kifejezéseket gyakran használják az állomány gyenge kondíciójának leírására, azonban fontos megérteni, hogy ezek nem önálló betegségek, hanem számos alapbetegség vagy tartási hiba tünetei.
A "Satnyaság" és "Törpenövés" Komplex Természete
Szándékosan nem fogalmaztam úgy, hogy a betegség egyéb elnevezései, hiszen ilyen nevű betegséget még a szakirodalom sem ismer. Szindrómáról, vagyis tünetcsoportról van szó, ennek ellenére sem a „satnyaság”, sem a „törpenövés” kifejezéseket nem tartom szerencsésnek. Gyakorló állatorvosként természetesen nincs ahhoz jogom, hogy biológiai értelmezéseket bíráljak, mindenesetre ahogyan a „sántaság” nem betegség, hanem különböző betegségek tünete, ugyanígy a „satnyaság” sem az, hanem számos (vagy inkább számtalan) nem fertőző és fertőző kórok következménye.
Ez a jelenség akkor fordulhat elő, amennyiben a csirkét tenyésztési (szülőpár állományok), keltetési, tartási, takarmányozási hibák és (vagy) vírusok, baktériumok, paraziták stb. együttesen vagy külön-külön érintik. Keltetői hibák, például nem megfelelő hőmérséklet, páratartalom vagy forgatás is hozzájárulhatnak a gyenge egyedek megjelenéséhez. A fertőző okok között olyan vírusok szerepelnek, melyek elsősorban a vékonybélből kimutathatók, de nem azonosíthatók azokkal a vírusokkal, melyek hasonló tüneteket okozó, de pontosan megnevezhető betegségek előidézői. Fontos kiemelni, hogy ezek a vírusok nem abszolút patogének, vagyis nem okoznak minden esetben betegséget. A nagyüzemi méretű, „iparszerű” brojler-tartásnál akkor jelentkezhetnek problémák, ha az állomány immunrendszere gyenge és a naposcsibék fogadása, később a felnevelés tartási, takarmányozási hibákkal párosul. Ilyen esetekben a „satnyaság” jellegzetes tünetegyüttesként jelentkezhet, mely mögött különböző, sokszor egyszerre ható tényezők állnak.
A Keltetési és Tartási Hibák Szerepe a Betegségek Kialakulásában
A naposcsibék biológiai értéke, vitalitása és betegségekkel szembeni ellenálló képessége igen nagymértékben függ a szülőpárok állategészségügyi hátterétől. Ennek megfelelően nagy a tenyésztők és keltetők felelőssége. A nem megfelelő tartástechnológia, higiéniai hiányosságok, elégtelen trágyakezelés és hibás takarmányozás mind hozzájárulhatnak a betegségek megjelenéséhez és terjedéséhez. A telepi higiénia kialakítása és fenntartása, a betelepítések előtti takarítás, fertőtlenítés, valamint az „egyszerre töltés - egyszerre ürítés” gyakorlata alapvető fontosságú a járványok megelőzésében. Ez utóbbi különösen azért lényeges, mert sok helyen egy légtérben különböző életkorú csirkéket tartanak, így elmarad az ideális gyakorlat, következésképpen a takarítás és fertőtlenítés nem megfelelő. Pedig ez alapvető fontosságú lenne, mert a már behurcolt vírus egy telepen vagy udvaron belül perzisztál (fennmarad, tovább él), mivel ellenálló, fertőzőképességét az előbbiek hiányában hosszabb ideig megőrzi.
A rendszeres rágcsálóirtás, a csibeszállító-eszközök alapos tisztogatása és fertőtlenítése, valamint a gondozók lábbelijének fertőtlenítése szintén kulcsfontosságú. Aminél gyakran kevesebb figyelmet fordítunk, de rendkívül fontos: minden új telepítés előtt a takarmánytárolókat (silókat) teljesen ki kell üríteni, kívül-belül fertőtleníteni kell azokat. Ezek a lépések mind hozzájárulnak egy olyan környezet megteremtéséhez, amely minimalizálja a kórokozók fennmaradásának és terjedésének kockázatát, ezzel csökkentve a "satnyaság" és más betegségek kialakulásának esélyét.
A Fertőző Bursitis (Gumboro Betegség) - Az Immunszuppresszió Fő Oka
A fertőző bursitis, vagy más néven Gumboro betegség, a csirketartás egyik legjelentősebb gazdasági veszteségeket okozó betegsége, mely elsősorban a Fabricius-tömlőt károsítja. A Fabricius-tömlő szerkezete és szerepe hasonló az emlősök csecsemőmirigyéhez, alapvető fontosságú a humorális immunitás fejlődésében, vagyis az ellenanyagot termelő sejtek (B-lymphocyták) érési helye. A betegséget az 1-es szerotípusú törzsek okozzák, míg a 2-es szerotípus ugyan megtalálható csirkében és pulykában is, de apatogén, vagyis betegséget nem okoz.
Tünetek és Diagnózis
A betegség lappangási ideje rövid, az első tünetek már 2-3 nappal a fertőződés után jelentkezhetnek. Fogékony, maternális immunitással nem rendelkező, vagy azzal kellő mértékben el nem látott állományban a megbetegedések száma igen magas, elérheti akár a 90-100 %-ot is. A 2-10 hetes, de leggyakrabban a 3-6 hetes állományban hirtelen, egyik napról a másikra jelentkezhet a betegség.
A beteg csirkék bágyadtak, aluszékonyak, étvágytalanok, sápadtak, tollazatuk borzolt. Azok az egyedek, amelyek nem „alszanak”, nehézkesen mozognak, reszketnek. A bélsár vízszerű, habos, fehér, sárgás esetleg véres, utóbbi esetben kokcídiózissal párosul. A fokozott folyadékveszteség miatt gyakori a kiszáradás, ami hozzájárul a „satnyaság” kialakulásához. Az elhullások már a betegség 3. napján is jelentősek lehetnek, de az elhullások zöme az 5-7. napra esik. Boncoláskor a vázizomzatban, a mirigyes-és a zúzógyomorban vérzések tapasztalhatók, a bél hurutosan gyulladt, a vesék fakósárgák, a máj duzzadt, sárgás-színű. Elhúzódó esetekben az állat kiszáradását tapasztaljuk.
Az első tünetek jelentkezésekor a diagnózis érdekében forduljunk állatorvoshoz, hiszen vannak olyan fertőző betegségek, melyektől a fertőző bursitist el kell különíteni, például a New Castle betegségtől, a Marek-betegségtől vagy a kóliléggyulladástól.
Okok és Terjedés
A Gumboro betegség megjelenése egy telepen vagy udvarban majdnem mindig behurcolással történik fertőzött csirkékkel, szállítóeszközökkel, göngyölegekkel. Azonban terjeszthetik a fertőzést más ragályfogó tárgyak, istállókban élő rágcsálók, bogarak, sőt az ember is, legtöbbször a lábbelire tapadt bélsárral vagy alommal. A betegség megjelenése gyakoribb ott, ahol tartástechnológiai, higiéniai, trágyakezelési, takarmányozási hiányosságok is vannak.
A vírusok rendszerint a szülőpárok egyedeiben is jelen vannak, azokban az életkor előrehaladtával felszaporodva kellő mennyiségű ellenanyag képződik, mely a tojásszik által a kikelt csibéket megvédi. Éppen ezért a bántalom a fiatal, tojásrakást éppen csak elkezdő szülőpár-állományok utódainál gyakrabban jelentkezik. Magyarországon 1981 óta ismert a betegség. Az akkori, úgynevezett „klasszikus” forma nagyobb elhullásokat még nem okozott, ellene vakcinákkal eredményesen tudtunk védekezni is. Az akkori kategóriák szerinti nagyüzemi és háztáji állományokban egyaránt előfordult. Természetes körülmények között iránta csak a házityúk fogékony, ezen belül a tojó-típusok érzékenyebbek a hús-típusúaknál.
Elsősorban a védekezésben okoz gondot, hogy míg a kórokozó szerotípus a megjelenés utáni évtizedben egységes törzs volt, virulenciája pedig viszonylag kisebb fokú, később variáns törzsek jelentek meg, melyeknek nemcsak ragályokozó képessége, de kártételei is sokkal nagyobbak. Ezek a variánsok tovább nehezítik a hatékony védekezést és a megelőzést.
Az Immunszuppresszió Veszélye
Az immunszuppresszió immunhiánnyal, illetve az immunrendszer csökkent működésével járó állapot, melyben a szervezet képtelen a bejutott antigének elleni normális immunválaszra, vagyis a szervezet nem tud védekezni. A Gumboro betegség éppen az immunrendszer központi szervét, a Fabricius-tömlőt támadja meg, súlyos immunszuppressziót okozva.
Az immunszuppresszió miatti veszteségek két irányból fakadnak: egyrészt sokkal gyakoribbak a másodlagos bántalmak, az ezek okozta veszteségek is nagyobbak, másrészt eredménytelenek a különböző betegségek elleni megelőző védőoltások (vakcinázások), hiszen ezek célja éppen a szervezet kórokozókkal szembeni ellenanyag-termelése, melyre így képtelen. A helyzet annál súlyosabb, mivel a betegségnek van olyan formája is, amikor klinikai tünetek ugyan nincsenek, de immunszuppresszív hatás van, tehát jelentősen csökken bármely élővírusos vakcina hatékonysága.
Az immunszuppresszió időtartama változó, de amennyiben egy brojlercsirke mondjuk 21 napos korában fertőződik és túléli a betegséget, gyakorlatilag egészen a vágási idejéig védtelen lesz. Ennek oka, hogy a betegség körülbelül 1 hétig tart, a károsodott Fabricius-tömlő körülbelül 2 hét alatt regenerálódik, további 2 hét kell a benne lévő nyiroktüszőkben az ellenanyagot jelentő sejtek (B-lymphocyták) éréséhez és működésük újbóli megindulásához. Ha a csirke ennél korábban, mondjuk az első életnapjaiban fertőződik, akkor viszont a Fabricius-tömlő ki sem fejlődik rendesen, ez a szerv teljes fejlettségét 2 hetes kor után éri el, a szervezet emiatt lesz képtelen az immunválaszra.
Magyarországon is kimutatták az új típusú influenza A vírust
Megelőzés és Védekezés - A Maternális Immunitástól a Vakcinázásig
A Gumboro betegség elleni védekezés komplex feladat, mely magában foglalja a tenyészállományok megfelelő immunizálását, a naposcsibék körültekintő beszerzését, a telepi higiénia szigorú betartását és a célzott vakcinázási programokat. Sajnos romlott az állategészségügyi fegyelem is, a csirkék vakcinázását többen nem a megfelelő életkorban, mennyiségben és nem a megfelelő oltóanyaggal végzik.
A Szülőpárok Jelentősége és a Maternális Immunitás
A maternális ellenanyagszint biztosítása a tojók szakszerű immunizálásával érhető el. Amennyiben a tenyészállományokat (szülőpárokat) megfelelő időben vakcinázzák, a naposcsibék számára elegendő, úgynevezett maternális védelmet tudnak biztosítani. Ez a betegség ellen jó esetben is legfeljebb 3-4 hetes életkorig véd.
A leendő tojóállomány csirkéinek immunizálása több lépcsőben történhet:
- Fiatal korban, a brojlerhez hasonló vakcinázás.
- A 10-14. hét között élővírust tartalmazó vakcinázás.
- A 16-18. héten elölt vírust tartalmazó vakcinázás (oltás olajos vakcinával).Alternatív megoldásként a leendő tojóállomány csirkéinek itatásos immunizálása 1-2 hetes korban, majd itatásos immunizálás 10 hetes korban, és végül a tojószezon közepén (például a 47. héten) történő ismétlés is alkalmazható. Az így kialakított maternális ellenanyagok mennyisége az idő előrehaladtával csökken, azok felezési ideje brojlerekben 3, tenyészcsirkékben 5 nap. Ennek ismeretében a naposkori ellenanyagok szintjéből nagyjából következtetni tudunk azok várható kiürülésére, vagyis arra, hogy mikor kell a vakcinázást megkezdeni.
Ha a tenyészállományok védelmét mellőzik, elhanyagolják (sokan az állat-egészségügyi megelőző védekezésen próbálnak spórolni), vagy nem kellő időben végzik, a csirkék védtelenek a betegség ellen.
A Naposcsibék Származásának Ellenőrzése
Naposcsibét olyan helyről vásároljunk, ahol a tenyésztés, szaporítás, keltetés, forgalmazás állategészségügyi háttere rendezett. Sok termelőnek fogalma sincs arról, honnan származnak a vásárolt csirkéi. Legfeljebb a keltetőt ismerik, de azt nem, hogy a tenyésztojások milyen eredetűek voltak, ez főként a családi szükségletre szánt, kisebb állományoknál jellemző. Nagy hiba az is, ha a keltetőben a különböző származási helyű tojásokat összekeverik, így ha meg is történt a tojók immunizálása, a kikelő csibék ellenanyagszintje nem egységes.
Amennyiben akár a származási hely, akár a csirkeállomány (különösen előnevelt vásárlásnál) védettségét nem tudják igazolni, az állományt védtelennek kell tekinteni, és nekünk kell vakcináztatni. Hogy mikor, hányszor és mivel, annak eldöntése minden esetben az állatorvos feladata. Amint a csirkét megvettük, azonnal beszéljünk állatorvosunkkal.
Telepi Higiénia és Járványvédelem
A telepi általános járványvédelem, a telepi higiénia kialakítása és fenntartása elengedhetetlen. A betegség lezajlása után alapos takarítás, mindenre, így a ragályfogó tárgyakra is kiterjedő fertőtlenítés szükséges. Ne feledkezzünk meg az etető- és itatóedények, sőt a takarmánytároló fertőtlenítéséről sem. A megelőzésben szintén fontos, hogy ne vegyünk meg kelésgyenge naposcsibét, mivel ezek eleve gyengébb immunrendszerrel rendelkeznek, és könnyebben megbetegszenek.
Vakcinázási Stratégiák
Talán nincs még egy olyan fertőző betegség, amely ellen annyiféle vakcina állna rendelkezésre, mint a Gumboro betegség ellen, csak élővírusos vakcinából több mint egy tucat is létezik. Mégis vannak évjáratok, amikor igen nagyok a veszteségek. Ez legalábbis két dologra utal: nincs tartós immunitást biztosító ideális vakcina, vagy helytelenül, nem megfelelő időben, nem megfelelő vakcinával, nem megfelelő mennyiségben vakcinázunk.
Élővírusos Vakcinák
Az élővírusos vakcinák a vírus különböző mértékben attenuált (gyengített, szelídített) változatát tartalmazzák. Ez a változat él, szaporodásra is képes, de gyengített virulenciájú, a szervezetre veszélytelen. Fontos tudni, hogy a vakcinavírusok is károsítják a Fabricius-tömlőt, méghozzá a maradék virulenciájuknak megfelelően. Minél magasabb a vakcinatörzs virulenciája, annál jobb immunválaszt ad, viszont annál inkább károsítja a Fabricius-tömlőt is, következésképpen ugyanúgy immunszuppressziót okozhat, mint a vadvírus. Éppen emiatt is nagyon fontos, hogy a betegség elleni élővírusos vakcinázást feltétlenül előzzék meg az egyéb fertőző betegségek elleni immunizálások, például a New Castle és Marek betegség elleni oltások.
Az élővírusos vakcinák alkalmazása történhet bőr-alá oltással, a kötőhártyára cseppentve, aeroszolban (levegőbe juttatva, belégzéssel), de leggyakoribb az ivóvízben történő alkalmazás, főleg fiatal életkorban.
Három fő típusát különböztetjük meg:
- Gyenge (mild) vakcina: Nagyon alacsony maternális ellenanyagszintnél, például akkor, ha a tojóállományt nem immunizálták vagy a maternális ellenanyagok a 3. hétre kiürültek. Mivel az előbbi történéseket legtöbbször nem ismerjük, célszerű a naposcsibék vakcinázását mild vagy intermedier vakcinával 1-7 napos életkor között megkezdeni, majd 10-14 nap múlva megismételni. Fokozott járványveszélynél újabb 10-14 nap múlva egy 3. vakcinázást is célszerű beiktatni.
- Intermedier vakcina: Ma a leggyakoribb. Magas maternális ellenanyagszintnél alkalmazzuk, tehát az első vakcinázás ideje brojlereknél legkorábban 12-14 nap, de inkább 21 nap, tenyészjércéknél 14-16 nap. Fokozott járványveszélynél 8-10 nap múlva ismétlés javasolt.
- Hot-vakcina: Csak nagyon körültekintően, magas maternális ellenanyagszint mellett lehet alkalmazni erős korai fertőződés esetén, vagy járványelfojtásra. Ilyenkor 8-10 napos életkor körül használva hamarosan megszűnnek a betegség tünetei is, de a Fabricius-tömlő jelentősen károsodhat, emiatt immunszuppresszióval számolhatunk. Ismétlésre nincs szükség.
Inaktivált Vakcinák és Komplex Megoldások
Az inaktivált vakcinák a kórokozót elölt, szaporodásra képtelen állapotában tartalmazzák, ezért a kellő immunválasz kiváltásához pontosabban kiszámított, nagyobb mennyiségű antigént kell bejuttatni. Gyakorlati tapasztalatok szerint inaktivált vakcinával 3-4 hetes életkorig eredményesen megvédhetők azok az 1 napos csirkék, melyek jó maternális ellenanyagszintűek.
Újabban kifejlesztettek egy úgynevezett komplex-vakcinát, melyben a vakcinatörzsön kívül ellenanyag is van. Ezt in ovo (tojáson belüli) vakcinázásra használják, a 18 napos embriókba juttatják be a vakcinavírust, legtöbb helyen a Marek-betegség vírusával együtt. Ez a módszer korai és hatékony védelmet biztosít. Ismételten hangsúlyozni kell: annak eldöntése, hogy mikor, mivel és hányszor vakcinázzunk, állatorvosi feladat.
Kiegészítő Kezelések
A baktériumos szövődmények kivédésére, de legalábbis csökkentésére széles-sávú antibiotikumos itatásos kezelést alkalmazunk, ezt később probiotikumokkal váltjuk fel. Előnyös lehet vitamin-, ásványi -anyag-, nyomelem - premix adagolása is, amely segíthet az immunrendszer megerősítésében és a szervezet általános ellenálló képességének javításában, különösen a betegségek lezajlása utáni időszakban. Ezek a kiegészítők támogatják a csirkék gyorsabb felépülését és a termelésbe való visszatérését.
tags: #csirke #telepitesi #es #tartasi #suruseg