Bevezetés
A digitális korban a „videó” szó számos asszociációt kelthet, különösen, ha mellé egy olyan hívószót társítunk, mint a „csokis lány”. Ez a kifejezés utalhat valós személyek történeteire, mint Reni és Csoki kapcsolata, vagy éppen egy fiktív világra, ahol a csokoládé különleges szerepet játszik. Ez a cikk feltárja a csokoládéval kapcsolatos tartalmak sokféleségét, bemutatva a hétköznapi drámákat, a gyermekkönyvek kreatív ötleteit, a sportteljesítmények motivációját, és az élelmiszerbiztonsági aggályokat, melyek mind a csokoládé körül forognak, vagy ahhoz kapcsolódnak.
Hétköznapi kapcsolatok és a „csokis lány” dinamika
A valóságshow-k és online tartalmak gyakran boncolgatják a párkapcsolati drámákat, melyekben a „csokis lány” kifejezés néha metaforikus jelentést is kaphat. Reni és Csoki kapcsolata például egy ilyen történet, ahol a „csokis” szó a vonzalomra, az édességre, vagy éppen a bizonytalanságra utalhat. Reni úgy érzi, megingott a kapcsolatuk Csokival, nem érti, hogy a fiú miért viselkedik vele egyszer kedvesen, másszor meg haragosan. A lány megfogalmazása szerint: „Velem ne legyen valaki ilyenből, mert nem akar megbántani. Én túlteszem magam bármin. Azt hiszi, mert én ilyen aranyos meg kedves vagyok, engem nagyon megbánt. Nem fog megbántani. De még ki se lennék amúgy, mert szerelmes nem vagyok, szeretem, de szerelmes nem vagyok, hogy annyira kilegyek.” Reni feltételezi, hogy „most lehet hogy csak azért kellek neki, hogy robotkezeskedjek?”. Ez a bizonytalanság, a „robotkezeskedés” feltételezése is egy olyan dinamikát mutat, ahol a lány úgy érzi, kihasználják, vagy nem veszik komolyan.
Reni nem hisz abban, hogy ha leülnek és megbeszélik a problémáikat, akkor azok majd megoldódnak. Szerinte jobb, ha maguktól alakulnak a dolgok. Később aztán mégis elkezdtek beszélgetni Csokival. A fiú kijelentette, ő nem fog futni egy nő után se, akkor sem, ha Reninek erre van szüksége. „Ha úgy érzem, hogy valaki nem komáz, én lesz.rom. Százszor jobb nőim voltak itt, mint bármelyik. Engem nem érdekel. Kimegyek és folytatom, amit tudok. Engem nem érdekel az egész. Én nem fogok senkinek könyörögni” - vágta oda Csoki Reninek. A lány próbálta magyarázni, hogy ő sem az a típus, aki odabújna, meg menne a fiúk után, Csoki szerint viszont akkor az egésznek semmi értelme. Ez a párbeszéd rávilágít a kommunikációs nehézségekre és a kapcsolatok bonyolult dinamikájára.
A „Hédi és Totó” böngészőkönyv - A csokis muffin rejtélye
A „csokis lány” témához kapcsolódva érdemes megvizsgálni Horváth Ildi „Hédi és Totó” böngészőkönyvét, amelyben egy csokis muffin is fontos szerepet kap. A kötet alapötlete egy csehországi nyaralás után született, ahol az alkotó „elég abszurd emberekkel ismerkedett meg”. Ezt követően itthon elindult az ötletelés, tervezgetés, amit addig gyúrtak, míg a végeredménye a „Hédi és Totó” lett.
A könyv különlegessége abban rejlik, hogy „sok mindent akartam összesűríteni egy könyvbe”. A „Hédi és Totó” nem különálló témákból épül fel, és nem csak egy típusú feladatsort gyakoroltat a gyerekekkel. 14 oldalon keresztül a főszereplő kislány és kutyája történetét követhetjük nyomon egy év leforgása alatt, miközben az aktuális témának megfelelő logikai, számolós, keresős, memorizáló feladatokat kell megoldani a gyerekeknek. A könyv koncepciója az volt, hogy „talán nem szavakkal kellene egy történetet elmesélni, hanem képekkel. Közben csomó kis feladatot adok az adott rajzokkal kapcsolatban. Két legyet egy csapásra!”
A rejtvénykészítés nehézsége, hogy „a képet úgy kell megrajzolni, hogy a leendő feladatok ott lapuljanak az oldalakon, azaz ne utólag akasszuk a képre a feladatokat”. Az alkotási folyamat több évig tartott, az első kép, amit megrajzoltak, az állatkereskedésben játszódik.
A kötet minden oldalán egy csokis muffint kell megkeresni. „A csokis muffin egy kapocs, ami összefűzi az egyes helyszíneket. Mondhatnám, hogy a főszereplő kislány névjegye.” Ez a csokis muffin „egy kis abszurditást is visz a böngészőbe, hiszen hol madárkalitkában van elrejtve, vagy egy festményen, de a korallzátonyon is simán felbukkan”. Eredetileg a főszereplő egy néni volt, aki cukrászatban dolgozott, és imádta a muffinokat, amiből mindenhova vitt magával. A szerkesztés folyamán a kiadó kérésére lett kislány a főszereplő, ekkor átalakították az alapsztorit, de a muffinok maradtak.
Hédi mellett fontos szereplő még Totó, a kiskutya, aki egy menhelyről került a kislány mellé. „A Tacskó, vizsla és a többiek megírása után nagyon szerettem volna még ebben a menhelyes kutyás témakörben egy könyvet, de nem is írni, hanem inkább rajzolni.” Így jött a böngésző ötlete, ami aztán sok egyéb ötlet összeolvasztása lett, egy kicsit mese is, egy kicsit foglalkoztató könyv és nem utolsó sorban böngésző.
A „Hédi és Totó” böngésző különlegessége, hogy nem akarták, hogy a feladatok megoldásához ceruzát kelljen használni. „Ha már egyszer berajzolja a gyerek a feladat megoldását, már nem lesz többé érdekes a könyv, hiszen ott a megoldás.” Ceruza helyett a gyerek az ujját használva kell, hogy „adott esetben a hal-labirintusból kivezesse Hédit, vagy a városban végigkövesse a lány útját Linda lakásáig”. Így a böngészőt „akár utazás közben is lehet használni, nem kell radírozni vagy óvatoskodni, hogy firkás lesz a könyv”. A könyv minden kíváncsi, játékos gyereknek ajánlott „középsős ovis kortól egészen harmadik osztályig”.
Csokoládé és sport: A diabéteszes sportolók kihívásai
A „csokis lány” témakörhöz kapcsolódóan fontos megemlíteni a csokoládé szerepét a sportban és az egészséges életmódban, különösen a diabéteszes sportolók esetében. Kozuback Kamilla, egy Kanadában élő diabéteszes snowboardos története rávilágít arra, hogy a megfelelő étrend és a betegség tudatos kezelése mellett a sport és akár a csokoládé is beilleszthető a mindennapokba.
Kamilla édesanyja, aki Budapest belvárosában nőtt fel, angol tagozatos középsuliba járt, majd gyorskorcsolya szakedzőit végzett a Testnevelési Főiskolán. Kanadában, Calgaryben ismerték meg Kamilla és Kolos apukáját, Jeremie-t, aki szintén gyorskorcsolyázott. Két év távkapcsolat és a diploma megszerzése után költözött ki Kanadába. Egy klub vezetőedzői állást ajánlottak neki, és nyelvi akadályai sem voltak, így ott kezdték el a közös életüket. Azonban tudta, hogy az edzőség nem végleges számára, mindig is vonzotta az egészségügy. A nővérképzés Kanadában egyetemi képzés negyvenhat tantárggyal, amit hat év alatt sikerült elvégeznie, ugyanis miután beadta a jelentkezését, teherbe esett Kamillával, majd két évre rá ismét, Kolossal. Amikor kicsik voltak a gyermekei, futott, míg ők a babakocsiban ültek vagy bringáztak mellette. Később úgy gondolta, hogy az iskolai testnevelésóra nem elég mozgás a gyerekeknek, egyre több a kütyü, a videójáték az életükben, az iskolai oktatás is egyre digitalizáltabb, úgyhogy náluk az iskola utáni testmozgás alap volt. Kolos ugyanazokat a sportokat kipróbálta, mint a nővére - az úszást, műugrást, atlétikát, judót, síelést -, most háziligában hokizik.
Kamilla diabéteszét a hegyekben vették észre. Épp kempingezni voltak a régi ponyvautánfutójukkal, amikor arra ébredt az édesanyja, hogy hajnalban Kamilla felkelt pisilni. Először felfázásra gyanakodtak, de nem csípett a pisije. Alig bírta ki, hogy elkészüljön a reggeli, már ette a csokit, emellett rengeteget ivott. Egyszeriben rádöbbent, milyen vékony. Jeremie-nek mondta, hogy Kamilla szerintem inzulinfüggő cukorbeteg. Le lett hordva, hogy paranoiás, munkahelyi ártalom, hogy mindig a legrosszabbra gondol. Ráhagyta. Aznap a délutáni túrán folyamatosan ivott és pisilt Kamilla. Túra után egyből az ügyeletre mentek, ablakon kopogtatott vércukormérőért. Ők is kiröhögték kapásból, Kamilla tök jól nézett ki. Elmondta a tüneteket, próbálták nyugtatni, de sajnos neki lett igaza: 25-ös vércukrot mértek. Rögtön hívni akarták a helikoptert, hogy bevigyék a vancouveri gyermekkórházba. Akkor már ő nyugtatta az ügyeleteseket: „uraim, két perccel ezelőtt meg sem akarták mérni a cukrát… Kérek egy vércukormérőt, írjanak fel inzulint, és másnap hazamegyünk Calgarybe, ahol a lakásunkkal szemközt van a gyermekkórház, ahol hivatalosan is diagnosztizálhatják Kamillát.” Telefonon egyeztettek egy gyermekendokrinológussal. Másnapra Kamilla minden eredménye helyreállt a labor szerint, a vércukra is 10-re visszament.
A diabétesz diagnózisának feldolgozása mindenkinek komoly feladat. Az édesanya tudta, hogy „ez egy életre szóló betegség. Mint az ember árnyéka, ami soha többé nem hagyja el, se éjjel, se nappal.” Kórházban találkozott ketoacidózissal, inzulint adott intravénásan, bőr alá. Tudta, mik lehetnek a negatív következményei, ha nincs kezelve a diabétesz, vagy ha például alkoholt fogyaszt valaki. Szerinte „ez az egyik legprecízebben kezelhető betegség: normál szint között tartható a vércukor, csak ez egy folyamatos meló és odafigyelés.” Nagyon összetört, zokogott, hogy ezt a terhet cipelnie kell Kamillának. „Mért ő, miért nem én?!” - erre gondolt. Kamilla tizenhárom éves volt. Nem túl fiatal, de még nem volt lázongó tinédzser. „Ha lehet egyáltalán ezt mondani, ideális életkorban volt: megértette, mit miért kell csinálni, nem félt a tűtől, sőt, a második napon kivette a kezemből, hogy ő szeretné szúrni magát.” A legnagyobb félelme az volt, hogy folytathatja-e a snowboardozást. Amikor az orvos megnyugtatta, hogy simán, nem értette, ő miért zokog. Persze rá egy-két hétre tudatosult benne, hogy ez az állapot örökké fog tartani, és akkor megtört ő is. Ugyanakkor sokat segített a feldolgozásban, hogy „semmitől nem volt megfosztva: sem a sporttól, sem azoktól az ételektől, amit szeret”. Az endokrinológián is ezt mondják, és ő is ezt vallja, hogy „ha elege van, vagy van egy vacak napja, nyugodtan mondja ki, durcázzon, káromkodjon, adja ki magából a fájdalmát”.
Egy átlag családot, aki életében először hall az 1-es típusú cukorbetegségről, általában hat hétig benntartanak a kórházban. Van külön szülői oktatás, a gyermek megbarátkozik a tűvel, inzulinnal. Őket föl sem vették az osztályra. Két nap bementek oktatásra, hogy a dietetikus megtaníthassa az alapokat: mi a szénhidrát, hogyan számolják. Kanadában nem grammra, hanem űrmértékre mérnek. Megtanítanak arra, hogyan kell pontosan, mérleggel számolni, de reálisak: itthon leméri a szülő a hozzávalókat, de nem mindig otthon eszik a diabos gyerek, ha iskolában van, utazik, túrázik, nincs nála mérleg. És akkor vagy otthon kiporciózol mindent, vagy szemre megtanulod megállapítani. Az volt az első, hogy Kamillának megtanították, hogyan értelmezze az ennivalók tápanyagtáblázatát.
Kamilla már sportolt, amikor kiderült a diabétesze. Kamillának Dexcom G6-os szenzora van, ami ötpercenként küld jelzést, és ad egy húszperces előrejelzést, így Kamilla többnyire meg szokta előzni a hipót. Tapasztalataik szerint tűpontos szenzor, így nem kérdőjelezik meg, ma már nem is mérnek határértéknél sem. Eleinte figyelte, mi történik a vércukrával, amikor súlyzózik az edzőteremben, amikor úszómedencében van, vagy amikor kirándulnak 10 kilométert a hegyekben… „Az energiaháztartást, a sportok fiziológiáját értettem, hiszen ezt tanultam a főiskolán, az egyetemen, ehhez társult egy fekete-fehér számadat a szenzortól. Kamilla volt a fizikai demonstrációja annak, hogy melyik sport mit csinál a szervezetben.” Utólag rakták össze, hogy fiatalon, amikor száz kilométer bringázás után alig volt erejük felmenni a harmadikra, kimerült nekik is az energiaraktáruk. Az endokrinológusuk szerint az 1-es típusú cukorbetegségnek azért ez a neve, mert a vércukorkilengés az eredménye. Ezért ő az 1-es típusú diabéteszre úgy tekint, mint aki nem beteg, hiszen „csinálhatják ugyanazt, amit te vagy én, csak a mi hasnyálmirigyünk termel inzulint, az övék pedig nem”.
A snowboard erős, dinamikus sport, ráadásul „csomó adrenalinnal jár, egyszerűen nincs olyan, hogy Kamilla hipózik snowboardozás közben”. Az olimpián nem pusztán azzal kezdett megküzdenie, hogy ilyen fiatalként ott van, versenyzik, és teljesíteni akar, hanem pluszként, hogy a cukra a csillagos egekben van. Sokat telefonáltak. Mondta neki, hogy „adja az inzulint bátran, de legyen nála cukorka és dzsúz”. Az úszás anaerob sport, pont az ellenkezője. Edzés közben, ha Kamilla érzi a hipót, remegős éhségérzet jön rá, kipattan a medencéből, megissza a három-négy korty üdítőt - többet nem tud úszás közben -, és amint elkezd felszívódni a cukor, jobban érzi magát, és visszaugrik a vízbe. Azt mondja, „ha nagyon leesik a vércukra, akkor az egy-két órára odavágja az embert”.
Magyarországon szigorú cukormentes diétát írnak elő a diabosoknak. Kanadában „nem kell cukormentes diétát tartani”. Az endokrinológusok szerint „nem jó, ha olyantól megfosztjuk a gyermekeket, amit szeretnek, legyen szó a sportról vagy a csokoládéról”. Ugyanúgy az egészséges táplálkozás vonatkozik a diabéteszesekre is, ahogy mindenki másra. A nasi és a túl sok cukor se nekik, se másnak nem tesz jót, mértékkel kell fogyasztani. Kamilla időnként „legyűr egy nagy csokis piskótát dzsemmel, tudja, hogy arra sok inzulint kell adjon, és ismeri a hatását is: a gyors vércukoremelkedést zuhanás követi, ilyenkor figyel arra, hogy azt csillapítsa”. Figyelnek a felszívódásra, hogy lehetőleg mindig fogyasszon fehérjét.
Nemcsak diabéteszes gyermeke, hanem diabéteszes kutyája is van. 2017. július 1-én diagnosztizálták Kamillát diabétesszel. Nova nyolc éves volt akkor, vak. Azt mondták, hogy „maximum egy éve van hátra, a menhely állja az adoptációs költségeket, csak vigye el valaki”. Arra gondolt, ki fog örökbe fogadni egy diabéteszes kutyát, aki állandó figyelmet igényel, aki extra terhet és költséget jelent? Imádja a kutyákat, arra gondolt, hogy ezzel „nemcsak megmentünk egy kutyát, hanem Kamillának is lesz egy lelki társa”. Nova augusztusban lesz tizenhárom éves, Lantuson és Humalogon van, ugyanúgy, mint Kamilla. Nova fellöki még a vécé fedelét is, ha magas a vércukra, hogy inni tudjon - sokszor észre sem vették -, majd bepisilt: Jeremie és Kolos ebből tanulta meg a tüneteket. Ha elfekszik, nem mozog, Kolos már meg is méri a vércukrát az ínyéből, és adják neki rögtön az inzulint. Amint meghallja a cipzárt, lefekszik, és hagyja. Persze az evéssel köti össze a dolgot, mert kaja előtt is megmérik a cukrát. Neki is főz ennivalót, számolja a szénhidrátot. A répát, édeskrumplit imádja, hozzá ad rizst, darált húst. Szása volt az első kutyájuk, egy husky, aki nagyon szabad szellem. Furcsa volt, hogy a diagnózis előtt mindig Kamilla mellett akart túrázni, és amikor levették a pórázról, nem ment el. Előtte még otthon, nem talált sehol reggel a kutyát, mert Kamilla ágyába befeküdt. Gondolja, érezte a szagán, hogy beteg, és vigyázni akart rá. Azóta is volt egy eset, amikor a kutya előbb kiszimatolta, hogy beteg az egyik barátjuk, minthogy diagnosztizálták volna nála a mellrákot.
A család nagyon összetartó, Kamilla és édesanyja között nagyon szoros a kapcsolat, amit az is erősít, hogy segíti a diabéteszkezelését. Sokszor magát is figyelmeztetnie kell, „nehogy állandóan a nyakán lihegjek, ne érezze, hogy nem bízom benne”. Apja és ő is távolról követik a vércukorszintjét. „De ez egy érzékeny helyzet, mert a betegség nem megy sehová, marad Kamillánál. Keressük az arany középutat.” Szokták mondani, hogy 4-7 mmol/l között tökéletes a vércukor, 5-8 között pedig jól érzi magát a beteg. Kamilla magától ad magának korrekciót, viszont nem ír ilyenkor üzenetet. Vár egy órát, és ha adott magának inzulint, látja, hogy a cukra elindul lefelé. Ha nem, ír neki egy sms-t: „Kisszívem, kéne még egy kis inzulin?” „Igen, már adom is” - válaszol ilyenkor. Pontosan tudja, hogy nem arról van szó sok esetben, hogy nem vette észre, hanem hogy nem szólt. Abszolút! „Most rögtön átvenném ezt a terhet tőle, ha lehetne.” Arra törekednek, hogy „normalizáljuk a mindennapokat, amennyire lehet, hogy a betegség ne legyen az ellensége, ne fossza meg attól, amit szeret, legyen az csokoládé vagy a sport”. Próbálják edukálni a környezetét, hogy „ott legyenek segítségként, ha szükség van rá”. A legtöbb szülő azt mondja: „fel kell menteni torna alól a diabost, szerintem viszont ki kell tapasztalni, hogyan viselkedik a gyerek cukra sport közben”. Heti négy-öt óra sportolás javasolt az egészséges életmód jegyében, ráadásul a mozgás „lejjebb viszi az inzulinigényt, a szervezetet szenzitívebbé teszi az inzulinra, szóval ez egy win-win szituáció… Az életformához kell alakítani a betegséget.”
A dubaji csokoládé és az élelmiszerbiztonsági aggályok
A „csokis lány” tematikán belül a csokoládé nem csupán egy édes finomság, hanem élelmiszerbiztonsági kockázatokat is rejthet. A dubaji csokoládé egy ideje igen nagy népszerűségnek örvend. Azonban „veszélyesek lehetnek az ételallergiásokra a dubaji csokoládék”. „A hatóság azután intette óvatosságra a fogyasztókat, hogy tömegesen találtak a piacon olyan termékeket, amelyek nem feleltek meg az élelmiszerbiztonsági és címkézési előírásoknak.”
A legsúlyosabb allergiás reakciót „anafilaxiás sokknak nevezzük, amely a legtöbbször hirtelen, az egyik pillanatról a másikra történik meg”. Ha a beteg nem kap időben ellátást, „a végső stádiumban leállhat a keringése és a légzése”. Ez rávilágít arra, hogy a csokoládé fogyasztása során is rendkívül fontos az elővigyázatosság, különösen az ételallergiások számára.
Szuperhősök, csokoládé és a test átalakulása
A „csokis lány” és a videók világa néha a szélesvásznú produkciókhoz is kapcsolódhat, ahol a színészeknek drasztikus testátalakuláson kell keresztülmenniük. Bár a közvetlen „csokis” utalás itt hiányzik, a történet rávilágít arra, hogy a megfelelő étrend, amely akár szénhidrátban gazdag ételeket, például csokoládét is tartalmazhat, elengedhetetlen a fizikai teljesítményhez.
Bárki szuperhősként szeretne tündökölni a filmvásznon, „bizony komoly átalakuláson kell átmennie a testének, főleg akkor, ha a Marvel-birodalomba szeretne tartozni”. Mikor Brie Larson megkapta a Marvel kapitány címszerepét, „csakúgy, mint a srácoknak, neki is kemény edzésekre kellett járnia”. Mentora, a híres sztáredző Jason Walsh lett, aki mielőtt elkezdte volna edzeni a színésznőt, „egy alapos vizsgálatot végeztetett el rajta”. „Ez azért kell, mert fontos tisztában lennem minden ügyfelem hormonális problémájával. Persze, ha nincsen neki, akkor csak azzal, hogy minden rendben van-e, mert ezek alapján állítom össze az edzéstervet és az étrendet." Végül a színésznővel abban állapodtak meg, hogy „először a testszírszázalékát kell csökkenteni, és mivel ezt elég gyorsan sikerült, ezután növelték a kalóriabevitelét”.
Az edző elárulta, hogy Brie „sosem koplalt, sőt folyamatosan arra bíztatta, hogy egyen szénhidrátot nyugodtan, hiszen a kemény edzéseken szüksége van energiára”. Ezt bizonyítja a sztár egyik régebbi videója is, amiben „miután lenyom egy durva gyakorlatsort, megeszik egy fánkot”. Az edzések változatosak voltak, Brie „sosem érezte azt, hogy egyhangúak lennének az edzései, hiszen volt benne súlyemelés, dolgozott láncokkal, sőt egyszer még egy autót is előrébb tolt”. Flóra, a Nosalty gasztrovideósa elképesztő akaraterővel 35 kg-ot fogyott, ami szintén azt mutatja: „nagy súlytöbblettől megszabadulni sem lehetetlen”. Ez a példa is azt bizonyítja, hogy a kitartás és a megfelelő életmódváltás, amelyben a tudatos étkezésnek, és akár a mértékletes csokoládé fogyasztásnak is helye lehet, kulcsfontosságú.
