Diós sütemények, a sertés dió része és a diófa titkai: Részletes útmutató

A dió, mint alapanyag és a sertés diója, mint kulináris specialitás, számos kérdést vet fel az érdeklődők körében. Cikkünkben részletesen bemutatjuk a sertés különböző részeit, különös tekintettel a "dióra", valamint belemerülünk a diófa gondozásának, termésének és a dió sokoldalú felhasználásának rejtelmeibe, egészen a különleges koreai édességekig. Kitérünk a kókuszdióra is, amely bár nevében hasonlít, egészen más botanikai és kulináris világot képvisel.

A sertés részei és a „dió” jelentősége

Sokan csak a hentespultban vagy csomagolva találkoznak a sertéshús különböző részeivel, mint például a karajjal, tarjával vagy lapockával. A KOMETA húsipari szakértői segítségével az alábbiakban bemutatjuk a sertés részeit: hol helyezkednek el, melyikből mit érdemes készíteni, melyik a legsoványabb, melyik a legszaftosabb, és még az is kiderül, hogy miért jó a sertésből kifőtt kollagén.

Sertéscomb és a "dió"

A sertés combját, ha a hártyák mentén szétbontjuk, akkor négy kisebb egységet kapunk: a felsál, a frikandó, a rózsa és a comb hátsó részében található dió. Ez utóbbi a comb legnemesebb része, amit a felhasználásnál is érdemes szem előtt tartani. A nevét a húsrész alakjáról kapta, mert a sertés dió szinte teljesen gömbölyű, alakja tehát hasonlít a dióéhoz. Körülbelül kézilabda nagyságú a hús, és szerkezetét tekintve leginkább a karajt idézi. A comb többi részéhez hasonlóan a dió is a száraz húsok közé tartozik, ezért főként frissensültként érdemes elkészíteni. Süthető egyben (ilyenkor nem árt baconnel megtűzdelni, betekerni) vagy szeletelve. Mivel elég jól klopfolható, ezért roládnak is könnyen fel lehet tekerni. Töltött tekercsként gyakran találkozunk vele a hidegtálakon, ahol vékony szeletekként köszön vissza. Darálni nem érdemes, arra bőven van más, zsírosabb sertéshús, de ezen kívül bármilyen módon feldolgozható. Lehet párolni, sütni, rántani, grillezni és a legkülönfélébb szószokat is jól viseli.

További fontos sertésrészek és felhasználásuk

• FEJ: A fej elhelyezkedése magyarázatot ugyan nem érdemel, de sokan nem tudják, hogy a fejhús nemcsak disznósajtba és kocsonyába, hanem akár raguba is kerülhet. A hagyományos gyomorba töltött disznósajtot az eltarthatóság és ízkialakítás miatt füstölik.
• TARJA: A sertés nyaki része a tarja, a fej után felül helyezkedik el. Szaftos, zsírral átszőtt hús, emiatt kifejezetten ízletes, leginkább sütésre alkalmas. Nagyon kedvelt kerti sütögetések alkalmával is, hiszen egy ízletes pácot követően a márványozott, azaz zsírral gazdagon átszőtt hús gondoskodik arról, hogy az ételünk puha és szaftos maradjon. Só mellett nyugodtan adhatunk a páchoz feketeborsot, őrölt paprikát, köményt, sőt, koriandert is. Nemcsak grillen, hanem sütőben sütve is ízletes étel készül belőle szeletben és egyben sütve is.
• LAPOCKA: A lapocka lényegében a sertés mellső combja, az állat első lábának felső része. Az egyik legsokoldalúbb alapanyag, de pörköltnek a legjobb. A bőr és szalonna réteg alatt található hús inasabb, mint a comb. Felhasználási módja nagyon változatos, kiváló brassói aprópecsenyének, csikós tokánynak, pörköltnek, fasírtnak, sült húsnak, zöldséges egytálételnek stb. Sőt, darálva gazdagíthat bármilyen rakott ételt is. Sertéspörköltnek is különösen javasolt a lapocka, hiszen főzés közben az inakból kijövő kollagén alakítja a pörkölt állagát, és a kifőtt kollagén nemcsak a ráncainkkal, hanem még a porckopással is felveheti a harcot!
• KARAJ: A magas fehérjetartalmú karaj a gerinc mentén húzódó szálkás hús. A hosszú karaj a fej felőli, a rövid karaj a farok felőli rész, utóbbi magában foglalja a szűzpecsenyét is. Ha a húspultban vagy hentesnél azt látjuk kiírva, hogy kotlett vagy sertésborda, ne ijedjünk meg, ezek is a karaj elnevezései. A sertésborda csontos vagy kicsontozott karajt, a kotlett pedig csontos karajt jelent. Egyben és szeletben is süthető, sőt, tölteni is lehet: kolbásszal töltve közkedvelt étel a csabai karaj. Sokan rántott húst készítenek belőle. Ha a kicsit zsírosabb ízvilágot kedveljük, akkor a hosszú karajt válasszuk, míg, ha teljesen zsírmentes húsra vágyunk, akkor a rövid karajt. Készülhet pácolás után kemencében sütve is, és vannak, akik csonttal együtt serpenyőben sütik hagymával, paprikával. Érdemes odafigyelni sütés közben, hiszen alacsony zsírtartalma miatt hamar kiszáradhat. Javasolt bepácolni, és letakarva vagy bundában sütni. A csontjáról se feledkezzünk meg: némi zöldséggel ízletes csontleves készülhet belőle! A diétába is könnyen beilleszthető hús.
• SZŰZPECSENYE: A szűzpecsenye a sertés legnemesebb, legdrágább része, a rövid karaj alatt, a gerincnél található színhús. Ugyanúgy, mint a karaj többi részét, süthetjük egyben, szeletben (szűzérme) és tölthetjük is. A diétába ez is beilleszthető, hiszen nagyon alacsony zsírtartalommal bír. És pont ezért sütés közben a kiszáradásra fokozottan oda kell figyelni. Rengeteg ínycsiklandozó ételt készíthetünk belőle, ha magas hőfokú pirítás után letakarva sütjük tovább. Finom rajta többek közt a mézes-mustáros pác, és sokan kínálnak mellé gyümölcslekvárokat, hagymalekvárt, különböző szószokat.
• CSÁSZÁRSZALONNA: A sertéskaraj alatt/mellett elhelyezkedő, bordás húsrész. Ebből a részből készülhet többek közt az oldalas, a hasaalja szalonna vagy bacon is, sőt, ennek része a dagadó is. A darabolt főrészt pácolva, főzve és füstölve kapjuk a klasszikus császárszalonnát, amit fogyaszthatunk magában, de kerülhet akár rakott ételekbe, sőt, lehet kenyérlángos feltét is.
• OLDALAS: A sertés mellkasi részén található, bordás, csontos, bőr nélküli húsrész. A csontos, bőrös császárszalonna egy vágási/kidolgozási formája az oldalas. Az oldalas sokoldalúan elkészíthető, nagyon finom étel készülhet belőle például lassú tűzön sütve, így hidegen és melegen is fogyasztható pl. magában kenyérrel, de főzelékek feltéteként is. Sült és főzött változata mellett grillezhetjük is. Ebben az esetben érdemes a grillezés előtt pár nappal bepácolni a húst akár magyarosan sok hagymával körítve vagy BBQ fűszerekkel. Füstölt formában a bablevest is kiválóan ízesíti. Ha nem darabolva, hanem egyben vesszük, akkor érdemes 1-2 bordánként felvágni sütés, pácolás stb. előtt.
• BACONSZALONNA: A bacon a császárszalonnából készül, jellemzően nem tartalmazza a bordákat és a bordaközi húst, illetve nem főtt, hanem kizárólag füstölt. Legtöbbször szeletelve kerül az asztalra tojás mellett vagy magában, de lehet spagettifeltét (pl. spagetti carbonara) is.
• DAGADÓ: A disznó hasa alja, lágy, húsos, zsírral átszőtt rész. Könnyen fel lehet szúrni, megtartja a tölteléket, így kiváló töltött húsnak. Igazi klasszikus gombával, petrezselyemmel, de bátran lehet kísérletezni az ízekkel. A sovány hús sokoldalúan felhasználható: készülhet belőle pörkölt, kerülhet pl. székelykáposztába, és párolhatjuk, süthetjük is. Csonttal és bőrrel együtt lehet belőle hagyományos füstölt parasztsonka, csont nélkül pedig nyers, érlelt sonka is. Ez utóbbi önmagában is fejedelmi étek, gyakran hagyományos nápolyi pizzák feltétjeként is találkozhatunk vele, de sárgadinnyével is ízletes párost alkot.
• CSÜLÖK: A csülök a sertés mellső és hátsó lábszárának felső, húsos része. Legtöbbször pácolva és füstölve találkozunk vele, vagy még nyersen sütésre készen, de felaprítva csülökpörkölt is készülhet ebből a zsírosabb részből. Ha egészben sütjük, érdemes benne hagyni a csontot, mert akkor szaftosabb, ízletesebb marad a hús. A csülök pékné módra igazi klasszikus fogás, amely elkészítése nem túl bonyolult, ellenben időigényes. Ha gyorsan és könnyen elkészíthető csülkös fogásra vágyunk, akkor tökéletes választás a sütésre kész sertés csülök, hiszen bő fél óra alatt éttermi fogást varázsolhatunk az asztalra.
• KÖRÖM: Ahogy a fej, úgy a köröm elhelyezkedése is egyértelmű. Tökéletes kocsonyába és pörköltnek is, sőt, a sertéscombból készített pörköltbe is érdemes tenni belőle egy pár félbevágott darabot, mert sűrűbb, szaftosabb lesz tőle a főztünk, és természetesen a kollagéntartalmáról sem szabad elfeledkezni. Már csak a kollagéntartalma miatt is érdemes fogyasztani.
• FAROK: A sertés farkának elhelyezkedése sem igényel magyarázatot, ugyanakkor sokan azt hiszik, hogy csak a szilveszteri tál dísze lehet. Mindez téves, hiszen kerülhet kocsonyába, pörköltökbe és káposztás ételekbe is. Lehet füstölt és füstöletlen. Nem csupán az íze miatt érdemes belefőzni az ételekbe a sertés farkát, hanem azért is, mert főzés közben a farokból természetes kocsonyásító anyagok főnek ki, amik az ételek állagát javítják.

A kollagén jótékony hatásai

A kollagénfogyasztás nemcsak a bőr szépségének megőrzésében játszik fontos szerepet, hanem többek közt az izomregenerálódásban, és a porckopás megelőzésében is. Sőt, az egészséges bélrendszer megteremtéséhez is hozzájárul, miközben az agyat és a szívet is támogatja. A különböző kollagénkészítmények nagyon népszerűek, de a sertés körme, farka, feje, csülökrésze jól kifőzve természetes kollagénnel látják el szervezetünket. Az emberi kollagénhez legközelebb a sertés kollagén áll, hasznossága megkérdőjelezhetetlen.

A diófa és a dió sokoldalúsága

A dió Perzsiából és Elő-Ázsiából származik, de a Kárpát-medencében is őshonos. Egész Európában elterjedt, Amerikában a bevándorlók honosították meg, és az egész világon termesztik. Fajtáit a héj keménysége alapján osztályozzák: papír és kemény héjúaknak, a termék nagysága szerint kis és nagy gyümölcsűeknek tartják. A dió jótékony hatása a szervezetre különböző tanulmányok szerint megelőzi a mogyorót, a mandulát, a pekándiót és minden egyéb diófélét. Hiszen a dió vitamin tartalma és a benne található ásványi anyagok száma is rendkívül magas. Noha a dióbél nemcsak rendkívül értékes csemege, hanem energiaértéke és tápanyag tartalma is igen nagy, mégis az egy főre jutó évi fogyasztás csak kb. 0,5 kg-ra tehető.

A diófa mint díszfa és gyógyító növény

A diófa díszfa, mely kedvező körülmények között több száz évig is elél. Mérete is hatalmas, hiszen magassága 10-15 méter általában, de nem ritka a 30 méteres példány sem. A diófák az első néhány évben nem teremnek. Ezzel és a méretei miatti hely szükségletéről is érdemes tisztában lenni a diófa ültetése esetén. A növény szinte minden része hasznosítható. Erős illata elriasztja a bogarakat. Levelét és zöld burkát a gyógyászatban hasznosítják: festéket és hajolajat készítenek belőle. De teaként is számos betegség megelőzhető rendszeres fogyasztásával. Asztali gyümölcsként frissen hámozva fogyasztható, tészták, sütemények, sültek készítésénél is hasznosított. Ez a rendkívül népszerű növény, számos udvart és utca szélét díszíti, sőt az ártéri területeken is rendkívül jól érzi magát. Leghíresebb dió termesztő területünk Milota környékén van, ahol a dió tiszteletére Diófesztivált is tartanak minden év őszén.

Diószüret: Mikor és hogyan?

Sokan kérdezik, mikor és hogyan érdemes elvégezni a diófa szüretelését. A diót, csakúgy, mint más zöldséget és gyümölcsöt, csak akkor érdemes leszedni, amikor érett. Ahhoz, hogy tökéletes legyen az íze, és a tárolhatósággal se legyen gond, meg kell várni a tökéletes pillanatot a dió szüreteléséhez. Ez nem más, mint a zöld burok, azaz a kopáncs megrepedése. Ekkor a dió víztartalma 30 százalék körüli, míg az olajtartalma alacsony. A kopáncs hasadásától kezdve 1-4 hét áll rendelkezésre, hogy betakarítsd a diót.

Hogyan szedd a diót?

Ne hagyd, hogy magától hulljon le, de ne is verd le a fáról! Óvatos rázással az érett diók szépen leválnak már erre az enyhe mozgatásra is. A dióról azonnal szedd le a zöld héját - ha nehezen jön le, akkor pár napra tedd műanyag zsákba, és utána könnyen eltávolíthatod.

Mire ügyelj diószüretkor?

Ha túl sokáig hagyod a földön a diót, megbarnul és az íze nem lesz olyan finom. Ugyanez történik, ha sokáig hagyod a fán, így tényleg érdemes figyelni az érés folyamatát és időben cselekedni. A nagy diófák esetében természetesen nem tudod mindenhonnan leszedni a termést, ilyen esetben várd meg, amíg lehullik, és szedd fel minden nap az érett diót. Van, aki ponyvát terít a fa alá, hogy könnyebb legyen a dolga - ezzel is megpróbálkozhatsz.

Hogyan tárold a diót?

Miután leszedted a diót, és eltávolítottad a zöld burkot, szárítsd pár napig, mert könnyen befülledhet, bepenészedhet. Nagyon fontos, hogy jól szellőző helyen és módon tárold! A lyukacsos zsák tökéletes: ha ebben lógatod fel a padláson vagy a garázsban, a dió sokáig, akár 3 évig is eltartható. Vannak, akik szárítás után feltörik, és a dióbelet a mélyhűtőben tárolják, így ráadásul mindig kéznél lesz, ha sütéskor, főzéskor szükséged van rá.

Mi a teendő a diófa levelével?

A lehullott leveleket ne hagyd a fa alatt, mert sok betegség táptalaja lehet. A diófa levelét komposztálni sem lehet, mert a benne lévő juglon nevű anyag a talajba kerülve elpusztítja az ott élő mikroorganizmusokat, így csökken a talaj termékenysége. Lombhullás után a diófákat is permetezzék meg, mert az őszi, lemosó permetezés a legbiztosabb védelem a diófákat a jövő évben megtámadó kártevők és betegségek ellen. Erre a célra környezetkímélő, többféle betegség és kártevő ellen is eredményesen használható permetezőszereket használhatnak.

Diós édességek és sütemények sokasága

A dióbél nemcsak rendkívül értékes csemege, hanem energiaértéke és tápanyag tartalma is igen nagy, ezért számos étel és sütemény alapanyagaként is kiválóan funkcionál.

• Florentine: Egy ropogós és természetéből adódóan gluténmentes, édes tallér.
• Gesztenyelepény dióbéllel: A mazsolát langyos vízbe áztassuk. Adjuk hozzá a leszárított és gyengén belisztezett mazsolát, a darabos, tört dióbelet, valamint az édesköményt. A tésztát egy széles, kiolajozott tortasütőbe töltjük, tetejére is öntsünk egy csepp olajat. A gesztenyelepényt 200 C°-os sütőben kb. 45 perc alatt süthetjük ki.
• Diós fa: Előre elkészített fa alakú sablon szükséges, amit a kinyújtott nyerstésztára fektetve késsel körbevágunk. A nyers diófákat sütőpapírral bélelt sütőlapra fektetjük. Megkenjük tejjel kevert tojássárgájával. A fa törzse a rászórt vagdalt dióbéltől lesz kérges. Cukrot is szórunk a törzsre. Így sütjük ki, 175 C°-os sütőben 20 perc alatt.
• Turrón: A tölteléket készítjük el előbb. A tojásfehérjéből verjünk habot, és a habba keverjük bele a kukoricakeményítőt. A cukrot a mézben oldjuk fel, lassan melegítve, anélkül, hogy felforrna. Öntsük a tojáshabhoz, keverjük habcsókká, habverővel. Addig folytassuk a veretést, amíg ki nem hűl. A tészta elkészítéséhez a tojássárgáját a cukorral együtt verjük fehér habbá. A lisztbe keverjünk kevés sót, és szitán keresztül, folyamatos keverés közben apránként szórjuk a lisztet a felvert tojáskrémbe. Amikor a tészta gyúrható állagú, gyúrjuk át gyengéden. Nyújtsuk ki a tésztát vékonyra, és szaggassunk belőle karikákat. Mérsékelt tűzön (180 C°) öt percig süssük. Kenjünk minden tésztakarikára tejszínt, szórjuk meg darabos dióbéllel, és kenjünk rá centiméternyi vastagságú tojásfehérjés tölteléket. Tegyünk rá egy újabb karika tésztát, és ismételjük meg hétszer.
• Diós-csokoládés muffin: Robotgépben összekeverjük a vajat, cukrot, vaníliás cukrot, sót, tojást és tejet. Addig dolgozunk rajta, amíg egynemű krémet nem kapunk. A sütőport a lisztbe keverjük, a lisztet a krémhez adagoljuk és keverjük. Végül a 8 dkg dióbelet és a csokoládét is. A nyers süteményt a poharakba osztjuk. 180 C°-ra előmelegített sütőben mintegy háromnegyed óra alatt aranybarnára sütjük.
• Fügés, kecskesajtos kenyér dióval: A tojásokat az olajjal és a tejjel együtt verjük fel. Töltsük, keverjük hozzá a kétféle lisztet, majd a fügedarabokat, a kecskesajtot és a dióbelet. Sóval, borssal ízesítsük, végül az élesztőport keverjük a nyerstésztába. Süssük meg, 180 C°-on, 50 percig kell sütni.
• Kandírozott dió (grúz): Előbb gyengén pirítjuk a dióbelet, majd durva darabokra vagdossuk. A mézet egy mély fazékban forraljuk fel. Keverjük bele a dióbelet, majd 8-10 percig közepes lángon főzzük tovább. Addig főzzük, amíg be nem sűrűsödik. Borítsuk ki a kandírozott diót egy nedves deszkára vagy egy olajozott márványlapra, és egyengessük 1-1,5 cm vastagra. Amikor kihűlt, vágjuk fel 2,5-3 cm-es gyémánt-mintára.
• Churchkhela (grúz diós édesség): Fűzzünk egy tűbe 75 cm hosszú, erős cérnát. Szúrjuk át a feles dióbeleket, és fűzzük fel a cérnára. Egy szélesebb lábasban oldjuk fel a cukrot a mustban. Melegítsük fel annyira, hogy majdnem forrjon. A lisztet vagy kukoricalisztet tegyük egy kisebb edénybe, és apránként, igen fokozatosan öntsük és keverjük a forró mustot a lisztbe. Keverés közben forraljuk fel. Főzzük 15 percig. Emeljük fel a cérna közepénél fogva a diókat, és lassan merítsük a lisztes mustfőzetbe. Lassan húzzuk ki a mustból, és a közepénél fogva fektessük szét a cérna két szárát egy deszkán. Hagyjuk a diókat 15-20 percig száradni. Nyolcszor-tízszer ismételjük meg a bemártást és a szárítást. Amikor teljesen megszáradt, húzzuk le a diót a cérnáról, és mártsuk meg porcukorban.
• Diós-mazsolás torta: Egy tálban keverjük el a vajat fél csészényi cukorral, és keverjük hozzá a joghurtot is. Adjuk hozzá a lisztet, és keverjük el jól. A tésztát pihentessük legalább 6 órán át vagy másnapig. Pirítsuk a dióbelet, vagdaljuk darabokra. Pároljuk meg a mazsolát. Keverjük össze a mazsolát és a diót fél csészényi cukorral és a fahéjjal. Osszuk négy részre a tésztát, és nyújtsuk ki. Helyezzük kivajazott tepsire, terítsük rá a töltelék egyharmadát. A szirupot a harmadik félcsészényi cukorból és a szőlőléből készítjük el. Forraljuk fel, és 3-5 percig főzzük. Amikor a tészta kész, vegyük ki a sütőből, és 15 percig hagyjuk hűlni. Aztán kenjük be a sziruppal.
• Kávés cukorkrémes diós sütemény: Két púpozott kanál cukorból és kevés vízből sűrű cukorszirupot főzünk, hozzáöntjük a tejszínt. Hozzáadjuk a porcukrot, és a keveréket krémesre dolgozzuk. Végül belekeverjük a feketekávét is. A csokoládét vízfürdő fölött olvasztjuk meg. Az olvadt csokoládéból 30 db apró kupacot mérünk ki alufóliára. A csokoládélapokra csőrös kinyomóval nyomjuk rá a kávés cukorkrémet. A féldiókat a közepére helyezzük.
• Sajtos-diós kenyér: A sütőt 180 C°-ra melegítjük elő, a lisztbe belekeverjük az élesztőport. A tejet az olajjal és a tojásokkal keverjük össze, a keveréket megsózzuk, borsozzuk. Fokozatosan adagolva keverjük bele az élesztős lisztet. A kecskesajtot daraboljuk fel, a dióbelet törjük kisebb darabokra. A sajtot is, a diót is keverjük a tésztakeverékbe. Kivajazott sütőformába öntsük a nyerstésztát.
• Grúz mézes dió babbal, rizzsel: A mézes dió babbal, rizzsel egy koreai különlegesség. Se a nevét, se a receptjét nem ismerem, de nagyon jól néz ki.
• Diós-mandulás rétes: Forrázzuk le a mandulát, aztán pirítsuk meg forró olajban, végül mixerben daráljuk meg. Keverjük össze a darált dióbéllel, szórjuk rá a fahéjport, és keverjük hozzá a cukrot, majd a vajat, végül a narancsvirág-vizet. A rétestésztát fektessük le, kenjük meg olvasztott vajjal, és szórjuk rá a diós-mandulás tölteléket. Tekerjük fel rétesnek. Vágjuk a rétest 2,5 cm vastag szeletekre, és helyezzük tepsire. Kenjük meg tojássárgájával, és tegyük sütőbe.
• Almás-diós sütemény: Egy nagy keverőtálban mixeljük össze a tojásokat, a cukrot, az étolajat és a vaníliás cukrot. Külön keverjük össze a lisztet, a sütőszódát, fahéjat, szerecsendiót és sót, és a lisztes keveréket öntsük a tojásos-cukros keverékbe. Végül az almadarabokat és a diót is. Kb. 20x30 cm-es tepsibe terítsük, és 50-60 percig süssük.
• Répatorta dióval: Melegítsük elő a sütőt 170 C°-ra, és olajozzunk ki egy kb. 23 cm-es kuglófsütő formát. A sárgarépát és a dióbelet együtt egy konyhai darálóban aprítsuk fel. A lisztbe keverjük bele a sütőport és a sütőszódát. Egy tálban verjük fel géppel a tojásokat, és dolgozzuk bele a fűszereket. Lassanként adjuk, keverjük a tojáshoz a porcukrot, majd a dióolajat, és együtt további öt percig keverjük a géppel. Ezután felváltva, egy-egy kanállal adagoljuk hozzá a lisztet és a tejet, és dolgozzuk tésztává. Végül a diós répát dolgozzuk a tésztába. A tésztát a formába töltjük, és egy órán át sütjük.
• Mézes-diós rizspuding szezámmaggal: A szezámmagot szárazon megpirítjuk. A dióbelet forró vízben felforraljuk, rövid ideig állni hagyjuk, majd a hártyás héját ledörzsöljük. A kandiszcukrot 1 dl vízben melegítjük, amíg fel nem oldódik. A mézet hozzáöntjük. Egy edényben 2 dl vizet melegítünk, a mézes cukoroldatot beleöntjük, és habverővel habosra verjük. A dióbelet, a fahéjvirágot és a rizsbort hozzáadjuk. Rövid ideig főzzük, majd az oldott keményítővel sűrítjük, újból felforraljuk. A dióbelet kimerjük belőle, leszárítjuk, és a szezámmaggal behintjük.
• Sajtos-diós kenyér agyagformában: Forró, 200 C°-os sütőbe tegyük, de csak tíz percre, hogy a dió ne barnuljon meg. Öntsük és keverjük hozzá a lisztet és a sütőport. Jól keverjük el. A sajtokat kisebb darabokban keverjük a tésztába, végül pedig a dióbelet. Amikor finoman elkevertük, töltsük a tésztát egy agyag sütőformába, amit előbb kivajaztunk.
• Bosnyák diós ruzsica: 1 kg kész leveles tészta, amit az eredeti bosnyák recept jufkának nevez, török nevén. A tésztából két adagot tegyünk egymásra, és az elváló leveleknél osszuk három részre. Tölteléket lazán göngyöljük fel, és vágjuk 1-2 cm vastag szeletekre. Ritkásan rakjuk lapos, kivajazott tepsire, öntözzük meg bőven olajjal, és 150 C°-on süssük félórán át. A megsült ruzsicákat még melegen vajazzuk meg, öntsünk rájuk forró cukoröntetet, amiben a negyed citrom levét és a vaníliás cukrot is elkevertük.
• Diós "rózsák": A lisztből, olajból, tojásból a szükséges mennyiségű vízzel tésztát készítünk, kevés sót is teszünk bele. Négy gombócra osztjuk és egy ideig pihentetjük. A négy gombócot nyújtsuk vékonyra. Hintsünk rá darált dióbelet és kevés mazsolát. Sodorjuk fel sodrófára, húzzuk ki a sodrófát, és a tésztahurkát vágjuk 2 cm vastag "rózsákra". Süssük ki.
• Diós rugelach: Mixerrel keverjük össze a vajat és a krémsajtot. Öntsük hozzá a cukrot és a vaníliás cukrot is, és keverjük simára. A lisztet is keverjük hozzá. A nyerstésztát egy órára tegyük hűtőbe. Sütés előtt melegítsük elő a sütőt 180 C°-ra. Osszuk a tésztát négy részre. Belisztezett gyúródeszkán lisztes nyújtófával egyenként nyújtsuk ki a négy részt. Kenjük meg a kinyújtott tésztát baracklekvárral, és szórjuk meg dióbéllel.

A kókuszdió: Az "élet fája" trópusi ízekkel

A kókuszdió szó hallatán legtöbbünk szeme előtt valószínűleg egy trópusi tengerparti nyaralás képe jelenik meg, és talán bele sem gondolunk abba, hogy mennyire tápláló, egészséges eledel a kókusz. Az indonézek nem véletlenül mondják azt, hogy a kókuszpálma megad mindent, ami az élethez kell.

Származása és története

A kókuszdió a kókuszpálma termése, aminek pontos eredete nem ismert, de valószínűleg az Indiai-óceán szigeteiről vagy az Ázsia és Ausztrália közt elterülő szigetcsoportról terjedhetett el. Sok helyütt előfordul, mivel a lehullott magok hosszú hónapokig megőrizhetik csírázóképességüket és a tengeren úszva az anyanövénytől akár 4000 kilométerre is kezdhetik a csírázásukat. Ennek köszönhetően ma már a trópusokon - nagyjából a 25. északi és déli szélesség között - mindenütt megtalálható. Az érett diók önmaguktól esnek le a földre, de akkor már túl szárazak, ezért emberekkel vagy egyes országokban külön e célra betanított majmokkal szedik le a diót a kókuszpálmáról. A kókuszdiót az Ezeregyéjszaka meséiben is említik, de természetesen a történeti feljegyzések is tanúskodnak jelentőségéről. Az első történeti forrás Kr. e. 545-ből maradt fenn róla, ezt egy Kozmasz Indikopleusztésznevű egyiptomi szerzetes írta, aki Indiában és Srí Lankában látott kókuszpálmákat. Európában Marco Polo számolt be elsőként a kókuszpálmáról. A kókuszdiódnak kulturális és vallási jelentősége is van számos társadalomban, kiváltképpen Indiában, ahol központi szerepe van a hindu szertartásokban. A hindu néphagyomány szerint a kókuszdió 99 -féle betegség gyógyítására alkalmas!

A kókuszdió jótékony hatásai

• A kókuszdió egy nagyon sokoldalú, és egyben létfontosságú élelmiszer a trópusi övezetben élő emberek számára. Teljes értékű, kalóriadús étel, ami vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag. Egy közepes méretű kókuszdió kb. 40 dkg ehető húst és 30-150 ml iható vizet tartalmaz; egy átlagos testalkatú ember napi vitamin-, ásványi anyag- és energiaigényét szinte teljesen kielégíti.
• 10 dkg kókuszdióbél 354 kalóriát tartalmaz. Ennek jelentős része a zsírokból és fehérjéből származik. Habár a kókuszdió nagy mennyiségben tartalmaz telített zsírsavakat, ennek legnagyobb része laurinsav, ami egy közepes láncú zsírsav, kedvező élettani hatásokkal.
• A kókuszdióban található laurinsav megnöveli a jó HDL-koleszterin mennyiségét a vérben. A HDL-koleszterin (high density lipoprotein - magas sűrűségű lipoprotein) jótékony hatással van a koszorúerekre, mivel megelőzi az érszűkület, érelzáródás kialakulását. Az orvosok emiatt tartják kedvezőnek a HDL-koleszterin magas arányát az összkoleszterinen belül.
• A kókuszvíz egy igazán frissítő ital, ami segít a trópusi nyári szomjúság megszüntetésében. Tartalmaz egyszerű cukrot, elektrolitokat, ásványi anyagokat, és bioaktív vegyületeket (pl. citokinin), továbbá enzimeket (pl. savfoszfatáz, kataláz, dehidrogenáz, peroxidáz, polimerázok, stb.). Együttesen ezek az enzimek segítik az emésztést és az anyagcserét.
• A kókuszdió szárított fehér húsából, azaz a koprából kinyert kókuszolaj kitűnő bőrápoló. Használható sütéshez-főzéshez, bevethető tápláló hajpakolásként, de a természetes gyógyításban is számos téren ősidők óta alkalmazzák.
• Kutatások szerint a kókuszvízben található citokinin vegyületek (pl. kinetin és transz-zeatin) erőteljes öregedésgátló, rákellenes és vérröggátló tulajdonságokkal rendelkeznek.
• A kókuszdióbél kiváló forrása olyan ásványi anyagoknak, mint a réz, a kalcium, a vas, a mangán, a magnézium és a cink.
• Nagyon jó forrása a B-komplex vitaminoknak is, például folátok, riboflavin, niacin, tiamin, és piridoxin. Ezek mind esszenciális vitaminok, melyeket a szervezet nem képes előállítani, ezért külső forrásból kell beszereznünk őket.
• A kókuszhús és a kókuszvíz káliumtartalma sem elhanyagolható. 10 dkg friss kókuszhús 356 mg káliumot, azaz a napi beviteli szükséglet 7,5%-át tartalmazza.

Kókuszdió vásárlása és tárolása

A kókuszdiót egész évben árulják, hipermarketekben, piacon, zöldségesnél és kisebb boltokban is megtalálhatjuk. Friss kókuszdió mellett vásárolhatunk kókusz chipset, kókuszreszeléket, kókuszvizet, kókusztejet, kókuszkrémet, kókuszolajat is. A Magyarországon kapható kókuszdió vásárlásakor érdemes a gyümölcsöt kicsit megrázni. Ha lötyögést hallunk benne, tehát van benne folyadék, akkor fiatal gyümölccsel van dolgunk, vagyis nyugodtan megvehetjük azt. Sokan tévesen a kókusz belsejében található folyadékról gondolják, hogy az a kókusztej, pedig az valójában kókuszvíz. A vízbe áztatott és kipréselt kókuszbélből készül a kókusztej, ami alumíniumdobozban, papírdobozban és por formájában is megtalálható a boltok polcain. A kókuszdió hűvös, száraz, páramentes helyen akár hónapokig tárolható. Feltörés után a friss, érett kókuszhús azonban hamar romlásnak indulhat, ha akár pár óráig is szobahőmérsékleten hagyjuk. A megtisztított kókuszhúst vízbe téve, hűtőben tárolhatjuk néhány napig. A szárított kókuszreszeléket légmentesen záródó dobozban, a konyhaszekrényben kell tárolni.

A kókuszdió feltörése

A friss kókuszdió vásárlása után otthon következik a nagy feladat: a feltörés. Ehhez szükségünk lesz egy éles késre (vagy egy ollóra), egy kalapácsra (vagy egy húsklopfolóra), esetleg egy fúróra és fűrészre.

Első lépésben a kókuszvizet kell kifolyatni a kókuszdió belsejéből. Ehhez az egyik végén található 3 bemélyedés egyikét kell átfúrnunk (ollóval, késsel, fúróval). Ha megvan a lyuk, egy szűrő fölé tartva folyassuk ki a kókuszvizet egy tálkába.

Ezután következik maga a kókuszdió feltörése, amihez többféle megoldást is választhatunk:

• Bugyoláljuk be a kókuszdiót egy régi konyharuhába, és mérjünk rá néhány erős ütést, amíg darabjaira nem hullik. A műveletet mindenképp betonon, vagy egyéb kemény felületen végezzük!
• Egyszerűen fűrészeljük több darabra a kókuszdiót.
• Kezdjük meg vésővel a héjat, majd fejtsük le róla. Ezzel a módszerrel egyben marad a kókuszdió húsa.

Miután feltörtük a kókuszdiót, a fehér húst többféleképpen elválaszthatjuk a kemény héjtól:

• Ha kisebb darabokra törtük, a legegyszerűbb egy éles késsel levágni, lekaparni a fehér húst.
• Tegyük a kókuszt sütőbe, és 180 fokon 15-20 percig süssük, így könnyebben kijön a fehér hús.
• A kemény héjtól úgy is könnyebben szabadulhatunk, ha a kókuszt egy fél órára a mélyhűtőbe tesszük.

A kókusz felhasználása a konyhában

A kókuszbél ehető nyersen, sütve, reszelve, szárítva. A kiszárított gyümölcshúst hívják koprának, ebből készül a jól ismert kókuszreszelék, de a kókusz chips, kókusztej és a kókuszolaj is.

• Kókuszolaj (kókuszzsír): Normál hőmérsékleten a kókuszolaj szilárd halmazállapotú, fehér színű és leginkább zsírra hasonlít. Remekül használható főzéshez, sütéshez - kifejezetten jól tűri az extrém magas hőmérsékletet, így bő olajban sült fogások elkészítéséhez is ideális, semleges olaj.
• Kókuszreszelék: A hús lereszelésével, szárításával készül: sütemények tésztájába vagy krémekbe keverik, desszertre, fagylaltra szórják. A kókuszreszelék emellett tökéletesen alkalmas bundázásra is, akár önállóan, akár zsemlemorzsába keverve - halakhoz ideális. Gazdagíthatunk vele salátákat is, ilyenkor érdemes zsiradék nélkül kissé megpirítani.
• Kókusz chips: Tulajdonképpen ugyanaz, mint a kókuszreszelék, csak nagyobbak a kissé roppanós darabok. Vitaminokban és fehérjében gazdag egészséges rágcsálnivaló, amit fogyaszthatunk önmagában, müzlikben, vagy használhatjuk sütemények, édességek díszítésére.
• Kókusztej: Ideális desszertek készítéséhez, különféle levesekhez, szószokhoz, szaftos fogásokhoz, currykhoz, desszertekhez. Kókusztejet házilag is készíthetünk: mindössze vízre és kókuszreszelékre van szükség hozzá. Daráljunk le 100 gramm kókuszreszeléket kávédaráló segítségével, majd adjunk hozzá 6-8 deciliternyi vizet, aztán botmixer segítségével alaposan dolgozzuk össze. Végezetül egy szűrő segítségével szűrjük át az egészet. Ízesíthetjük mézzel, vaníliával vagy éppen fahéjjal.

tags: #dio #resz #sutese