A disznóhús mint fehérjeforrás a testépítők étrendjében: Több, mint gondolnánk
A hús az egyik legfontosabb tápanyag a testépítők szempontjából, így most a hús kerül górcső alá. A teljes népesség húsellátásának megfelelő biztosítása egy elég nehéz feladat. Világszerte 6,89 milliárd ember évente kb. 260 millió tonna húst fogyaszt. A csúcsot az amerikaiak és a spanyolok tartják 120 kg/fő/év fogyasztással. Németország is a top 10 húsevő nemzet között szerepel, ahol a fogyasztás nagyjából 85 kg/fő/év. A szükséges mennyiség problémája mellett a hús előállításának hatékonysága is egy nehéz téma. Átlagosan 1 kg hús előállításához 7 kg gabonára van szükség, de ez az érték az adott állatfajtól függően változhat. Összességében a hús gyártása lényegesen drágább és közel sem olyan hatékony, mint a növényi élelmiszerek termelése.
A vágójószág kategóriájába Németországban a marhák (marha- és borjúhús), bivalyok, disznók, bárányok, valamint a kecskék tartoznak. A vágójószág azt jelenti, hogy ezeket az állatokat csak és kizárólag a levágásuk céljából tenyésztik. Ezzel szemben a haszonállatokat azért tenyésztik, hogy azok termékeiből, mint a tej, tojás vagy gyapjú profitáljanak.
Az ízlések különböznek. Országtól és régiótól függően az emberek más-más húsféléket preferálnak. A Közel-Keleten például a birkahúst részesítik előnyben, míg Ázsiában inkább a disznóhúst kedvelik. Az USA-ban a leggyakrabban marhahúst fogyasztanak. Németországban az egyértelmű győztes a disznóhús, a teljes húsfogyasztás kétharmada sertéshúsból áll. A második leggyakrabban fogyasztott hús a szárnyas, a sort pedig a marhahús zárja. Hazánkban a legnépszerűbb a baromfihús, második helyen a sertéshús, harmadikán pedig a marhahús áll.
Sok vallásban a hívők számára tiltottak bizonyos húsfélék. A zsidóknál és az iszlámban a disznó tisztátlan állatnak számít, és tilos a fogyasztása. A hinduknál az emberek nem fogyaszthatnak marhahúst, mivel ott a marha szent állat. A vegetarianizmus hívei teljesen lemondanak a húsfogyasztásról, ennek oka lehet etikai, egészségügyi vagy akár ökológiai. A legextrémebb irányzat követői pedig nemcsak a húsról, de az összes állati eredetű termékről is lemondanak, például a tejről, tojásról vagy mézről.
A húsok konyhai és biológiai osztályozása
A konyhanyelvben a húst „vörös” és „fehér” húsok csoportjaira bontjuk. A vörös húsok csoportjába a marha, borjú, disznó, bárány, kecske, nyúl és a vadhúsok tartoznak. A vörös és fehér hús megkülönböztetése funkció szerint is fontos. A húsok színkülönbsége elsősorban a különböző myoglobin szint miatt van. A myoglobin az oxigént szállítja a vérben. A vörös húsok a jószágok azon részein találhatóak, amelyek az állat aktivitásáért felelősek (szárnyasoknál például a szárny és a comb). A fehér húsok azon a helyeken vannak, amelyek kevésbé aktívak, például a mellkas. Melegítés során a myoglobin metmyoglobinná alakul át.
A fehér és vörös húsok között íz terén is vannak különbségek. A világos húsok lágyabbak, míg a vörös húsok intenzívebb ízűek. A hús összetétele a jószág korától, fajtájától és tartási körülményeitől is függ. Így alakulnak ki a minőségi különbségek a húsok között. Feltűnő fajon belüli különbségek vannak például a marhánál, ahol a minőség különbözik az ökör, a borjú és a fiatal bika esetében.
Egy húsrész zsírtartalma lehet felületi, izmon belüli (intramuszkuláris) vagy az izmok közötti (intermuszkuláris). A felületi zsír jól látható és könnyen eltávolítható. Az intermuszkuláris zsír felismerhető, de nem mindig lehet könnyen eltávolítani, kivéve, ha a húst teljesen szét akarjuk darabolni. Az izomrostok között fekvő intramuszkuláris zsír alig észlelhető, ezért „rejtett” vagy „láthatatlan” zsírnak is nevezik.
A hús érlelésének folyamata és jelentősége
Miután a levágás megtörtént, a húsban biokémiai folyamatok zajlanak le. Rövid időn belül a hús keménnyé és merevvé válik (hullamerevség), összehúzódik. Az összehúzódást az úgynevezett anaerob (oxigéntől független) glikogenézis (a glikogén lebontása az izomban) és az azzal összefüggő laktátképzés, valamint az ATP (adenozin-trifoszfát) lebontása okozza. Amint az energia (ATP) az izomban teljesen lebomlik, az izomzatban az izomrostok kereszthálósodása zajlik le. Fajtól és vágási módtól függően ez a folyamat változó időtartamot vesz igénybe.
Ha a húst frissen vágják, akkor rágós és csak kis mennyiségű vizet képes megkötni. A hullamerevség után kezdődik az enzimatikus húsérés (úgynevezett porhanyítás). A fehérjebontó enzimek a húsban gondoskodnak a pH-érték emelkedéséről, ami a vízmegkötést javítja. A hús ezáltal kevesebb vizet veszít az elkészítéskor és lágyabb lesz. Az enzimek a baktériumok szaporodásáért is felelősek, melyek a hús érését tovább fokozzák. Mivel nem kívánt kórokozók és baktériumok is juthatnak a húsba, ügyelni kell a megfelelő, állandó tárolási hőmérsékletre (-1 és +2 °C között).
Az érés során az izomrostok változnak, de a kötőszövet nem, ezért minőség szempontjából döntő fontosságú, hogy milyen magas a kötőszövet tartalma. A hátszín optimális érlelés után már rövid sütés után is lágyan tálalható. Az első negyed részei viszont kötőszövetben gazdagok. Ha a húst a vágás után túl hamar hűtik le (az izommerevség fellépte előtt), az izomzat megrövidül és a hús rágóssá válik. Sem az érlelés, sem az elkészítés módja nem változtat ezen.
Minél magasabb a hőmérséklet, annál gyorsabban zajlanak le az enzimatikus folyamatok, de a nem kívánt enzimek és baktériumok is annál gyorsabban telepednek meg. A savas hús (pH 5.5) gátolja bizonyos baktériumok növekedését, de kevésbé kívánatos ízkomponenseket okoz (keserű) és elveszíti vízmegkötő képességét. Megfelelően érlelt hús kifogástalanul lágy. A vágást követő hét napban a hús egyre lágyabb, ezután már folyamatosan csökken ez a szint. Mivel manapság vákuumban érlelnek, az érlelést a megfelelő darabokra külön lehet szabni.
Miért Halunk Meg? – A Test Lassú Összeomlásának Tudománya
A hús fagyasztása és tárolása
A hús közvetlen vágás utáni lefagyasztása azonnal megállítja az összes érési folyamatot. Ha a húst egy későbbi időpontban kiolvasztják, az érési folyamatok hamarabb mennek végbe, mivel az izomstruktúra megváltozik, ezáltal az enzimek számára könnyebben elérhető. Az erős felmelegítés megállítja az érlelődési folyamatokat. A hús maghőmérsékletének 45 fokra való emelése az érlelést jelentősen aktiválja, és a lágyságát órákon belül jelentősen javíthatja. Az alacsony hőmérsékletű elkészítés is ezen az elven működik, viszont csak tárolatlan húshoz ajánlják. Teljesen érett hús hamar romlik. A folyamatos hűtés a húspulttól otthonig tehát szigorúan betartandó.
A szavatosság növelésére különböző konzerválási lehetőségek állnak rendelkezésre, mint a besózás, füstölés, befőzés és a vákuumcsomagolás.
Egészségügyi szempontok és aggályok a húsfogyasztással kapcsolatban
A szaklapokban a legkülönfélébb vélemények keringenek azzal kapcsolatban, hogy bizonyos mennyiségű hús fogyasztása esetén veszélyeztetjük-e az egészségünket. Európában a hústermelés során számtalan előírást kell betartani. Ezek a munka- és tenyésztési területek higiéniájára, az állatok gyógyszerezésére (antibiotikumokat tilos növekedésfokozóként használni), és a húsok kifogástalan minőségének ellenőrzésére vonatkoznak, csak hogy néhányat említsünk. A húsimportnál is szigorú előírásoknak kell eleget tenni. Aki húst árul, fel kell tudnia mutatnia a hús származását egészen a tenyészetig visszamenőleg. Mind ezen előírások ellenére a lakosság tart attól, hogy romlott hússal kerül kapcsolatba. A nem is olyan régen napvilágot látott döghús botrány is minden bizonnyal jelentősen hozzájárult ehhez a félelemhez.
Ahhoz, hogy megvédjük magunkat a „döghústól”, alapvetően kerülni kell a lejárt szavatosságú húsok vásárlását, még akkor is, ha nagyon kedvező áron kínálják őket. A túl hosszú tárolás által a húsban baktériumok és penészgombák terjedhetnek el. Ezek a húst olyan szinten megváltoztatják, hogy emészthetetlenné válik. A madárinfluenza esetén figyelembe kell venni, hogy a fertőzés csak akkor megy végbe, ha közvetlenül érintkezünk a beteg állattal vagy annak ürülékével. Minden csomagolt húson, valamint a hentes hűtőjéből származó húson fel kell tüntetni a hús szavatosságát és származását.
Minden esetre a hús vásárlása bizalom kérdése. A saját véleményem az, hogy keressük fel azt a hentest, akiben megbízunk, és beszéljünk a termékei származásáról. Esetleg meg lehet kérni, hogy mutassa meg a hűtő- és feldolgozó területet, hogy bizalmat keltsen Önben. Így teljesen nyugodtan lehet húst vásárolni és fogyasztani.
A hústermelés során alkalmazott antibiotikumok, kutatások szerint ahhoz vezetnek, hogy az emberek, akik sok húst fogyasztanak, antibiotikum-rezisztenciát fejlesztenek ki. Ha a táplálkozásban nagy szerepet tölt be a hús, az betegségeket okozhat. A vegetáriánusok ritkábban szenvednek magas vérnyomásban, és a koleszterinszintjük is alacsonyabb. A húsban szegény táplálkozás csökkenti a kockázatát bizonyos rákos megbetegedéseknek, mint a bélrák vagy mellrák. Egy nagyszabású tanulmány a National Cancer Institute-ban felfedezte, hogy a legnagyobb elhalálozási kockázat azoknál az embereknél áll fenn, akik a legtöbb húst eszik. Ezért legfőképpen a rákos- és szívbetegségek a felelősek, amelyek a húsfogyasztásból következnek.
A köszvény nevű anyagcsere-betegségnél a vér magas húgysavtartalma miatt kristályosodások és lerakódások következnek be az ízületeken, valamint a szervekben. A megnövekedett húgysavszint a test saját húgysavtermelésének és a táplálékon keresztül bevitt purinok által keletkezik. Így például kimutatták, hogy a vörös hús fogyasztása nem feltétlenül növeli a kockázatát a szív- és érrendszeri, valamint a rákos megbetegedéseknek és a cukorbetegségnek sem. Ez alól a tézis alól kivételt jelentenek a feldolgozott húsok. A köszvény kialakulása is sokoldalúbb annál, mint hogy csak a húsfogyasztás lenne a felelős; például túlsúly, alkoholfogyasztás vagy más purintartalmú élelmiszerek fogyasztása is szerepet játszik. Szinte minden, a húsfogyasztás ellen szóló érvvel szemben, van egy mellette szóló érv.
Jómagam azon a véleményen vagyok, hogy egy bizonyos mennyiségű hús fogyasztása gond nélkül bevehető a napi étkezésbe.
Biohús vs. hagyományos hús: Mire figyeljünk?
A különbségek a hagyományos hús és a biohús között az ellenőrzött tartásban, kizárólag bio táppal való etetésben, valamint a tápadalékok és antibiotikumok kerülésében (csak a legvégső esetben használják) rejlik. A bio jószágoknak hosszabb időt kell várniuk a vágási engedélyre. A bio húsok vásárlása egész biztosan egészségügyi előnyökkel jár. A legnagyobb előny véleményem szerint a jószág etetésében rejlik.
Figyelem! Csak azért, mert a polcon az egyik hús drágább, mint a másik, az nem azt jelenti, hogy jobb is a minősége. Ritka, sovány húsok alapvetően drágábbak, mint a nagy számban előforduló zsíros húsok. Keressen különböző minőségi jelzéseket a húsokon, mint a „Bioland”, „Demeter” vagy „Gutfleisch”.
A hús és az érzelmek: Egy elmélet a teljesség igénye nélkül
Még ha abszurdnak is tűnik, vannak elméletek - bizonyos húsellenes emberektől - azzal kapcsolatban, hogy a hús hogyan befolyásolja az érzelmeinket és a viselkedésünket. Vannak tanulmányok, amelyekből kiderül, hogy a húsevők - elsősorban marhahúst fogyasztók - gyakrabban éreznek dühöt, félelmet és folyamodnak erőszakhoz, mint a vegetáriánusok. Ezt az elméletet azzal magyarázzák, hogy a vörös hús képes érzelmeket tárolni. Kutatások, amelyeket szervátültetetteken hajtottak végre, kimutatták, hogy a beültetett szervekkel a donor érzelmeit is megkapták. Állítólag emlékek és hangulatok is átadhatóak így. A pánik, agresszivitás és a stressz, amit a jószág érzett a vágás előtt és közben, az erőszak, amit a szállításkor alkalmaztak stb. a szövetben negatív energiaként elraktározódik és a fogyasztónak leadja. Ezt csak a teljesség igénye kedvéért írtam bele a cikkbe, hogy láthassák, milyen szerteágazó az emberek véleménye ezzel a témával kapcsolatban.
A sertéshús mint kiváló fehérjeforrás testépítőknek
A hús elsősorban fehérjeforrás. A legsoványabb marhahúsokban például 21% fehérje és csak 1,7-2% zsír van, a maradék víz. Az aminosav tartalma miatt a hús nagyon magas biológiai értékkel rendelkezik. Sok vitamin, például a B-komplexumból (B12), A- és D-vitamin, valamint ásványi anyagok, mint a kálium, nátrium, vas található jelentős mennyiségben a húsban.
Esszenciális tápanyagok a húsban
- B1-vitamin (Tiamin): A B1-vitaminra azért van szükségünk, hogy a szénhidrátokból felhasználható energiát gyártsunk. Emellett az idegrendszerünk regenerálódásában is fontos szerepet játszik. A napi szükséglete egy átlagembernek 1,2 mg/nap.
- B12-vitamin: A B12-vitamin a vérképzéshez és az izom glikogénraktározásához elengedhetetlen. Mind a két tulajdonság fontos mindenkinek, de sportolók számára döntő fontosságú. Egy átlagember napi 0,3 µg-ot kell felvegyen, sportolók esetén ez a duplája. A hús már kis mennyiségben is a szükségesnél többet szolgáltat belőle.
- Vas: A vas a hemoglobin termeléshez nélkülözhetetlen. A vörös színtest szállítja az oxigént a véráramban oda, ahol szükség van rá. 10-15 mg a napi szükséges mennyiség.
- Cink: A cink sok szempontból fontos. Támogatja az immunrendszert, irányítja az inzulintermelést és kihagyhatatlan a tesztoszteron szintetizálásánál. Sportolók körében természetes ösztrogén-gátlóként ismert. A napi szükséglet férfiak esetén 10-15 mg, nőknek már 7 mg is elég. Húsok esetén nagyobb mennyiséget marhahúsból tudunk nyerni.
- Carnitin: A karnitin a sportétkezésben úgy ismert, mint az a tápanyag, amely fokozza a zsírégetést. Az L-karnitin valóban gondoskodik arról, hogy a hosszú láncú zsírsavak a mitokondriumokba (a sejtjeink "erőművei") jussanak, hogy ott le tudjon zajlani az anyagcsere. Emellett az L-karnitin számos testi és agyi funkcióban is részt vesz.
- Kreatin: Elsősorban a vörös húsok és az izomhúsok tartalmaznak kreatint. Az izomzatban az ATP másolatként használt energiaforrásként kerül felhasználásra az izomkontrakciókhoz.
A grillezés veszélyei és a húsok elkészítésének alternatívái
Biztos mindenkivel előfordult már, hogy a grillezés során húslé, zsír vagy pác csöpögött a szénre vagy az elektromos grill fűtőszálára, ami füstöt okozott. Ha ez történik, akkor a füsttel egyidejűleg PAK (policiklusos aromás szénhidrogének) nevű anyagok képződnek. Ezek lerakódnak a húson vagy belélegezzük őket. A PAK hátránya, hogy bizonyítottan rákkeltő. A sózás az a folyamat, amely során a húst vagy kolbászt nitrites sóban való beáztatás által tartósítanak.
Sportolóként a grillezésnél elsősorban a sovány marha és baromfihús játszik szerepet. A grillkolbászok túl sok telített zsírsavat és egyéb adalékot tartalmaznak ahhoz, hogy jónak nevezhessük őket. Sportolóként az előre pácolt húsoknál is figyelni kell. A kellemes íz érdekében a pácok gyakran glükózt, répaszirupot, cukrot, valamint hozzáadott zsírokat és olajokat is tartalmaznak. A grillöntetek egy másik fontos téma. Eléggé hízlaló kombinációban tartalmaznak zsírokat és cukrokat, ami miatt ugyancsak kerülni kell őket, vagy csak kis mennyiségben érdemes használni. A hipermarketekben már kaphatók light-ketchupok és light-öntetek is. De itt is ellenőrizni kell, honnan származik a „light”. Gyakran elvonják ezekből az öntetekből a…
Fehérjeforrások a testépítéshez: A sertéshús helye
Akár fogyni, akár izmosodni szeretnél, vagy csak egészséges akarsz maradni, az elegendő fehérjebevitel létfontosságú. Végül is az egész testben jelen van, és nehéz lenne olyan folyamatokat találni, amelyekben nem vesz részt. Igaz, hogy az árak egyre feljebb kúsznak, és anyagilag is nyilván eléggé megterhelő rendszeresen lazacot, marhaszeletet vagy finom holland sajtot vacsorázni. Ezek az élelmiszerek azonban a piramis csúcsát jelentik. Alattuk rengeteg olyan étel van, amelyektől nem feltétlenül kell csődöt jelentened.
Az utóbbi időben az élelmiszerárak érezhetően emelkedtek, és nehéz nem bosszankodni ezen. Egyre gyakrabbnak kell mérlegelni, hogy mit érdemes megvenni egy szupermarketben, és mi az, amit már nem. A célok elérése azonban optimális fehérjebevitel nélkül nem fog menni. Például egy aktív, erősportokat is űző személynek naponta körülbelül 1,4-2 g fehérjére van szüksége testtömegkilogrammonként. Egy 70 kg-os nő esetében ez napi 98-140 g fehérjét jelent. Ha te is fogyni szeretnél, akkor ajánlott a fehérjebevitelt 1,6-2,4 g/ttkg-ra növelni. Szerencsére a fehérjedús élelmiszerek ára között különbségek vannak, és ha a megfizethetőbbekre koncentrálsz, akkor megfelelő menüt állíthatsz össze elegendő fehérjetartalommal, és megfizethető áron.
A sertéshús mint fehérjeforrás
Ne legyenek tévhiteink, a mindennapos húsevés nem éppen a legolcsóbb dolog. Azonban ez az egyik olyan élelmiszer, amely segít a könnyű fehérjepótlásban. Végül is átlagosan 100 g sertéshús akár 20-25 g fehérjét is tartalmazhat, fajtától és vágástól függően. Egy normál adagból, ami körülbelül 150 g, kb. 30-37,5 g fehérje jut a szervezetbe. Ez a mennyiség a napi fehérjeszükségletnek akár egyharmadát is kiteheti.
A sertéshús nem csak a fehérjetartalma miatt jó, hanem a benne lévő zsír mennyisége és összetétele szempontjából is. Összességében alacsony a zsírtartalma, különösen a soványabb részei, mint a karaj vagy a comb, ezért fogyókúrázás alatt is alkalmas. A sovány sertéshúsban körülbelül 2-5 g zsír/100 g található, míg a zsírosabb részek, mint a has, ennél jóval többet tartalmazhatnak. Fontos megjegyezni, hogy a hús bőrös és bőr nélküli fogyasztása között is van különbség. A bőr akár 25-30%-kal is több zsírt tartalmazhat.
A sertéshús további előnye a zsírsavtartalom. Más forrásokhoz képest jelentős mennyiségű egyszeresen és többszörösen telítetlen zsírsavat tartalmaz. Ezek pozitív hatással vannak a szív- és érrendszerre és az általános egészségre. Az egészséges zsírok mellett a sertéshús például foszforban, cinkben és B-vitaminokban is gazdag. A sertéshús ötször annyi B1-vitamint tartalmaz, mint más húsok, a zsírban oldódó vitaminok közül pedig nagy mennyiségű A- és D-vitamint. A sertéshús biológiai értékét tekintve az összes többi húsfajtát megelőzi 85-ös értékével, ami azt jelenti, hogy szervezetünk a sertéshússal elfogyasztott fehérje 85 százalékát képes a saját fejlődéséhez felhasználni. A sertéshús a vas egyik fő forrása is, és a benne található vas sokkal könnyebben felszívódik, mint a zöldségekben és a gabonafélékben lévő. A vashiány fáradékonyságot okozhat, gyengülhet a koncentráció és csökkenhet a fertőzésekkel szembeni ellenálló-képesség.
A sertéshús helye a testépítők étrendjében
A testépítők számára a fehérjebevitel kulcsfontosságú az izomépítéshez és regenerációhoz. A sertéshús, különösen a soványabb részei, kiváló minőségű fehérjeforrásként szolgál. A benne található esszenciális aminosavak segítik az izomszövetek helyreállítását és növekedését. A húsok, húskészítmények zsírtartalmuktól függően magas telített zsírsav- és koleszterintartalommal rendelkezhetnek, melyek a Magyarországon igen magas előfordulási gyakoriságot képviselő szív-érrendszeri megbetegedések térnyerését erősíthetik. Emiatt fontos a mértékletes fogyasztás, és a soványabb részek előnyben részesítése.
A sertéshús különböző fajtái eltérő tápanyagtartalommal rendelkezhetnek. Például a sovány sertéshús, mint a sertéskaraj vagy a comb, általában kevesebb zsírt tartalmaz, mint a zsírosabb vágások, mint például a császárhús vagy a dagadó. A testépítőknek érdemes a karajt, combot vagy szűzpecsenyét választani, ha sertéshúst fogyasztanak.
A húsok, húskészítmények közül, ha ránézek egy sportoló tányérjára főétkezés esetén, elsősorban a csirke-rizs kombó vázolódik fel előttem. Persze van élet a natúr szelet csirkén túl, de okkal választják a sportolók ezt a zsírszegény forrást. A sertéshús is remek választás lehet, különösen a tömegnövelő időszakban. Magas és jó minőségű fehérjét tartalmaz.
A monotonitás elkerülése végett igyekezzünk mártásos, ragus, rakott ételek fogyasztásával színesíteni ételpalettánkat. Az egészséges táplálkozás fontos része a kiegyensúlyozott húsfogyasztás is, persze a megfelelő mennyiségű és húshoz viszonyított arányú zöldségek bevitele mellett. A sertéshús ízletes, porhanyós, márványos-rózsaszín húsféle, a házikonyha egyik kedvenc alapanyaga. A belőle készült ételek a családi és a társadalmi ünnepek, vendégváró asztalok fő fogásai.
A szakemberek ma már egyetértenek abban, hogy kis mennyiségben fogyasztva a disznózsír nem árt, sőt egészségesebb, mint sok növényi zsír. Ha fogyni szeretnénk, más hússal azonos mértékben, vagyis visszafogottan, de bátran fogyaszthatunk karajból, combból vagy szűzpecsenyéből zsírszegényen elkészített ételeket. Ha valaki ráadásul az izomtömeget is növelni kívánja, akkor a mozgás mennyiségével arányosan nemcsak az energia, hanem a fehérje, azaz a hús mennyiségét is érdemes növelni. Köretként ajánlott a könnyebb, rostokban és vitaminokban bővelkedő zöldségféléket fogyasztani, valamint fontos tudnunk, hogy a többlet zsír- és koleszterin-felvétel nem a húsok, húskészítmények fogyasztásából adódik, hanem többek között az ételkészítéshez felhasznált zsiradék mennyiségéből.
A sertéshús gasztronómiai élmény, tápanyag gazdagsága miatt táplálkozásunk szerves része, fontos ásványianyag, zsír-, fehérje- és vitaminforrásunk. A különféle sertéshúsok kellő arányban tartalmaznak olyan esszenciális aminosavakat, amelyeket a szervezetünk nem tud előállítani. A vörös húsok - ezen belül a sertéshús is - a benne található felbecsülhetetlen értékű, kiemelkedő vastartalomnak köszönhetően nyerik el vörös színüket. A vasnak a vörösvértestek felépítésében és a szervezet oxigénellátásában is rendkívül fontos szerepe van.
A sertéshúsok jelentős mennyiségben tartalmazzák a B-vitamin csoport tagjait (B1, B2, niacin, B6, B12). A B-vitaminok biztosítják testünk sejtjeiben a normális zsír- és fehérje-anyagcserét, emellett támogatják az idegrendszert, például a stressz jobb kezelésében. Megfelelő arányban található benne nátrium (85 mg/100 gr) és kálium (442 mg/100 gr), amelyek együttesen játszanak szerepet a szervezet vízegyensúlyának megtartásában és a szív normális ritmusának biztosításában.
Összességében a sertéshús, különösen a soványabb részei, egy kiváló és sokoldalú fehérjeforrás lehet a testépítők étrendjében, ha mértékkel és tudatosan fogyasztják.
tags: #diszno #hus #testepitoknek