Sokaknak az egér szó hallatán csak egy kedves, félénk, szeretni való kis állat jut eszébe. Mások viszont viszolyognak, vagy félnek tőle, ha már csak meglátják, valahol, főleg ha az otthonukban kerülnek szembe vele. A valóságban viszont tudjuk, hogy ez az állat is, mint rágcsáló, kártevőnek mondható. Az egerek, bár sokak számára csak egyszerű rágcsálók, valójában súlyos problémát jelenthetnek, ha nagy számban szaporodnak el. Elszaporodásuk ugyanis súlyos egészségügyi és higiéniai veszélyt jelenthet az emberek és más állatok számára. Ráadásul, még többféle betegségek hordozói is, ezért különösen veszélyes lehet az „együttélés” velük. Ezekre a kérdésekre kaphatnak most választ, mint ahogy ígértük nemrég. Több cikkben is foglalkoztunk már előzőleg a rágcsálókkal, akikkel sokszor együtt kell élnünk, mert ha nem vagyunk eléggé figyelmesek, akkor szinte észrevétlenül bejutnak és elfoglalják a lakásunkat.
Az egerek és patkányok jellemzői és életmódja
A rágcsálók (Rodentia) testmérete a sokféle életmódnak megfelelően rendkívül változatos, általában kicsi vagy közepes termetűek. Fogazatuk alapján azonban biztosan jellemezhetők, ugyanis szemfogaik nincsenek, metszőfoguk nagy, ívesen hajlított, gyökér nélküli, vagyis folyton növekvő. Zománc csak az elülső oldalukat borítja, ezért véső alakúra kopnak, állandóan élesek maradnak. Mellső lábukon rendszerint 4, a hátulsón pedig 5 ujj található. Az érdes felületű függőleges falakon is képesek közlekedni. Jól úsznak és a víz alatt nagy távolságokat képesek megtenni. Többségük mindig a földfelszínen tartózkodik, mások a talajban laknak, de táplálékukat a felszínről szerzik be. Mindenevők, a növényi és az állati eredetű táplálékot egyaránt elfogyasztják, de általában a gabonaféléket részesítik előnyben. Sok emlőjük van, egyszerre több utódot hoznak a világra, többségük rendkívül szapora. Párosan vagy családosan élnek, egyesek pedig nagy telepeket alkotnak. Szaporodásukhoz elegendő mennyiségű táplálék és zavartalan búvóhely szükséges. Amennyiben ez biztosított, egész éven át folyamatosan szaporodnak. Kitűnő tapintóérzékük segíti tájékozódásukat a környezetben. Fejlett hallásukkal az egyes zajokat messziről felismerik, jól megkülönböztetik, ami segítséget nyújt a veszélyhelyzetek felismerésében is. Szaglásuk kifogástalan és fontos szerepet játszik életükben, elsősorban a táplálék felkutatásában. A különféle környezeti feltételekhez kiválóan alkalmazkodnak és jellemző rájuk, hogy életterükhöz erősen kötődnek. Fészküket lehetőleg úgy alakítják ki, hogy táplálkozási helyükhöz minél közelebb legyenek. Kedvező körülmények között, ha búvóhelyük megfelelő és elegendő táplálék áll rendelkezésükre, akkor mozgáskörletük behatárolt. Főleg éjjel aktívak, amikor táplálékot keresnek.
Házi egér (Mus musculus)
A házi egér az ember közvetlen környezetében él. Fontos számára a zavartalan fészek, ha kedvező életkörülményeket talál, egész életét képes leélni egy 2 méter sugarú körben. Az egerek testhossza körülbelül 7-10 cm, testsúlya körülbelül 30 gramm. Farka törzsénél rövidebb, az állat színe pedig a sárgásbarnástól egészen a szürkésfeketéig terjedhet. A hideghez jól tud alkalmazkodni, hiszen szőrzetét ebben az időben képes megnöveszteni, így akár a -5 Celsius fokban is vígan él és szaporodik. Az egereket elég nehéz megtalálni, hiszen napközben jórészt a rejtekhelyükön vannak és az éjszaka első felében kezdenek csak el aktívabbak lenni. Már 6 hetes korukban ivarérettek, egy vemhesség kb. 20 napig tarthat és képesek 10 utódot is világra hozni. Évente akár 200 utódot is képesek létrehozni, és ezek az utódok szintén gyorsan érik el a nemi érettséget.
Patkányfajok: vándorpatkány és házi patkány
A patkány igazi kozmopolita, mindenhol megtalálható. A házi patkány a vidéki, míg a vándorpatkány a városi környezetet kedveli.
Vándorpatkány (Rattus norvegicus): Közép-Ázsiából, a Kaszpi-tenger környékéről származik. Elnevezése abból adódik, hogy először Norvégiában írták le. Világméretű vándorlását a XVIII. századtól a hajókkal végzett teherszállítás tette lehetővé. A vándorpatkány 18-25 cm hosszú, szürkésbarna, szürkésfehér hasú. A nedves, a hűvös és a sötét környezetet kedveli, legszívesebben az épületek közvetlen közelében, földlyukakban él. Fészkét közvetlenül az épület alatt, védett helyen alakítja ki, de gyakran telepszik meg kész üregben, amelyet kibővít. A patkányjárat a felszín alatt kb. 30-50 cm mélyen halad, és a kitáguló részben van a tulajdonképpeni fészek. Az egyik kijárat az épület közvetlen közelében található, a másik magába az épületbe vezet, a többi a szabadba nyílik, így a fészeknek legalább 2, de általában 3-4 kijárata van. Ha a fészek megtelik a patkány által behurcolt hulladékkal, akkor elhagyja és újat épít. Nagyvárosokban a csatornahálózatban is megtelepszik, de az épületen belül felhalmozott és régóta egy helyen tárolt anyagok (pl. az épületek környékén található lomok, törmelékek, téglarakások, fa- és építőanyagok, széna- és szalma-kazlak stb.) között is fészket rakhat. Nyáron a szabadban, főleg a folyópartokon, gyakran a gátak környékén ütnek tanyát.
Házi patkány (Rattus rattus): Délkelet-Ázsia erdeiből származik és a keresztes háborúk idején, a XI-XII. században érkezett Európába. A házi patkány 13-20 cm hosszú, barnás-fekete, sötétszürke hasú. Az ember közvetlen környezetében él. Fészkét leggyakrabban nádfedeles házak padlásán, meleg, száraz helyen alakítja ki, főleg ott, ahol szemes terményt (pl. kukoricát stb.) tárolnak, de felhalmozott anyagok között is fészkelhet.
Szaporodás és táplálkozás
Mindkét rágcsálófaj rendkívül szaporák. A nőstény patkány először kb. 7 hónapos korában, majd élete folyamán átlag 5 alkalommal ellik. Évente három fő szaporodási időszaka van, kora tavasszal, nyár elején és ősszel, egyes esetekben azonban 6-8 alkalommal is kölykezhet. Szexuális érése gyors, már három hónapos korában ivarérett. Elszaporodásának mértéke a táplálék mennyiségétől, valamint a zavartalan búvóhelytől függ. Adott területen változatlan körülmények mellett száma gyakorlatilag állandósul. Ha életfeltételei kedvezőtlenné válnak, vagy túlszaporodik, más területre vándorol. Meleg helyen egész évben szaporodnak.
Minden fajta tápláléknak alkalmas növényi és állati eredetű dolgot megesznek. Ha az egerek, patkányok betévednek a házba, garázsba és azt ideális lakókörnyezetnek érzik azt számukra, biztosan megpróbálnak letelepedni. A patkányok látszólag mindenevők, ízlésük azonban eléggé kifinomult. A vándorpatkány mindenevő, napi táplálékszükséglete átlagosan 50-100 gramm. Ennél azonban sokkal nagyobb mennyiségű táplálékot hurcol be fészkébe. Az így összegyűjtött élelmet azonban csak akkor fogyasztja el, ha valamilyen okból (pl. kedvezőtlen időjárás) fészkét nem tudja elhagyni. Gyors alapanyagcseréje, illetve fogai koptatása miatt, állandóan táplálkoznia, illetve rágnia kell. A kevert táplálékot szereti, élelmének jelentős részét főleg hulladékból fedezi. Amennyiben módja van rá, válogat, sokféle élelmiszert végigkóstol, de csak a számára megfelelőt fogyasztja el. Kedveli az 50-70% nedvességtartalmú táplálékot, ennek hiányában száraz élelmet is elfogyaszt, ilyenkor viszont folyadékigénye megnő. A romlott, penészes, dohos élelmiszert nem eszi meg. Az éhezést és a szomjúságot igen rosszul tűri, táplálék, vagy folyadék nélkül napok alatt elpusztul. Táplálék hiányában ivadékait, vagy beteg társait is felfalja.
Az egerek és patkányok által okozott károk
A rágcsálók jelentős károkat okozhatnak, nem is annyira az elfogyasztott élelmiszerek mennyiségével - bár egy pici, pár grammos egér is körülbelül két kilogrammnyi élelmet eszik meg egy év alatt, egy patkány pedig 10-20 kg-ot -, hanem a rágásukkal és az élelmiszerek szennyezésével, szétszórásával. Az általuk okozott kár sokszor az elfogyasztott táplálék mennyiségénél is nagyobb mértékű. Statisztikai adatok szerint a trópusi és szubtrópusi országokban a megtermelt javak (pl. gabona) akár 10-25%-át is elpusztítják. Szívesebben esznek az ember számára is értékesebb élelmiszert (pl. húst, halat, tojást, diót, vetőmagot). A beton és a kemény fém kivételével minden anyagot (pl. alumíniumot, rezet, ólmot, követ, fát stb.) megrágnak.
Az egerek rendkívül károsak az infrastruktúrára is. Rágják a falakat, a padlókat, az elektromos vezetékeket és más építészeti elemeket. Igen gyakran rágják meg a bőrt, a textilanyagot és a papírárut is, az élelmiszereket pedig fészkelésével közvetlenül károsíthatja. Az épületek közvetlen környékén, vagy a csatornában fészkelésükkel, túrásukkal nem egy esetben az épületek és a közművek állagában okozhatnak kárt. Az árokparton elszaporodva az árvízvédelmi létesítményeket (elsősorban a gátakat) is megrongálhatják, ami árvíz esetén buzgárok kialakulásához vezethet. Komoly veszélyt jelentenek az élelmiszerekre nézve. Szennyezhetik az élelmiszereket azzal, hogy a szőrüket, a nyálukat és az ürüléküket hagyják az élelmiszerek közelében. Megrágják az élelmiszerek csomagolását és az élelmiszeripari berendezéseket, amelyek szintén lehetnek veszélyforrások. Az általuk okozott élelmiszer-szennyezés következményei komolyak lehetnek. Az élelmiszeripari létesítményekre súlyos szabályozások vonatkoznak az élelmiszerbiztonság és a higiéne területén, és ha az egerek jelenléte miatt nem tudnak megfelelően működni, akkor az élelmiszeripari vállalkozásoknak súlyos anyagi veszteségei lehetnek.
Egérirtó házilag.
Egészségügyi kockázatok: betegségek, amelyeket a rágcsálók terjesztenek
Az orvosi szaknyelvben zoonózisnak nevezik azokat a fertőző betegségeket, melyeket ezek az állatok terjesztenek és az emberek megfertőződhetnek általuk. Viszont ezek szerencsére emberről emberre nem terjednek át. Nem az indokolatlan ijesztgetés vezérelt minket a cikk írására, de azért jó, ha tisztában vagyunk a veszélyekkel. Tévedés azt gondolni, hogy csak az elhanyagolt, elmaradott környezetben kaphatunk el fertőzéseket a patkányoktól, egerektől! Ezek a rágcsálók még a nagyvárosok közepén is jól érzik magukat, és sajnos, nemcsak a környezetünket károsíthatják meg, de betegségeket is terjeszthetnek - közvetlenül és közvetve egyaránt.
Fertőzési módok
Betegséget okozhat a patkányok és egerek harapása, karmolása, de az állatok ürülékéből, vizeletéből, nyálából is kórokozók kerülhetnek a szervezetünkbe. Az ürülék, a nyál és a vizelet beszennyezheti az ivóvizet és az élelmiszereinket is, de akár az is előfordulhat, hogy a szennyezett port lélegezzük be, és ezen keresztül fertőződünk meg. Emellett a patkányokon és egereken élősködő bolhák, kullancsok vagy atkák is átkerülhetnek az emberre, és ezek csípése okozhatja a fertőzést. Az egerek, mint a többi ház körüli rágcsáló mindent összemászkálnak, például a hulladék és szeméttárolókat, de érintkeznek a talajjal, vagy más szennyezést okozó tárgyakkal. Épp ezért tudható, hogy nem épp higiénikus környezetben mozognak, így a szőrükre nagyon sokféle szennyeződés rá tud rakódni. Mivel viszont a bundájuk tisztaságára elég kényesek, a szőrük tisztogatása közben beviszik a szervezetükbe a különböző baktériumokat, vírusokat.
Konkrét betegségek és tüneteik
1. Limfocitás choriomeningitis vírus (LCMV) fertőzés: Az LCMV-t rágcsálók terjesztik; elsődleges gazdája a közönséges házi egér, de a vadon élő egerek, illetve a házi kedvencként tartott rágcsálók is vírusgazdák lehetnek. Az LCMV Magyarországon is endémiás, azaz jelen van a környezetünkben, és megbetegedések is előfordulhatnak. Ezt a betegséget (jó, ha tudják) a fertőzött egér az ürülékével, orrváladékával, vagy a nyála útján terjeszti. Hogyan juthat be a szervezetünkbe? Elsősorban a vírussal szennyezett élelmiszerekből, de lehet vízben is, ha azt megisszuk. Vagy előfordulhat az is, hogy az egér érintésével igaz ez ritkább esetben, hisz nem nagyon szoktuk az egereket megfogdosni, hacsak épp nem akkor, ha a csapdából vesszük ki a megfogott példányt. Ilyenkor jó, ha gumikesztyűt veszünk fel, elővigyázatosságképpen. Az agyhártyagyulladást okozó vírus tehát a bőrön, a tápcsatornán, sőt, a légutakon keresztül is bejuthat az ember szervezetébe. Vigyázni kell azokkal a tárgyakkal is, amelyek egérpiszokkal szennyezettek, alapos fertőtlenítés után használjuk csak utána újra. Ha valaki olyan helyiséget takarít ahol tudja, hogy egér előfordul, például kamra, spájz, fészer, jó ha szájmaszkot tesz fel, mert a szálló porral is (ami szintén tartalmazhat vírussal szennyezett egérürüléket) belélegezheti azt.
Az LCMV-fertőzés következtében kialakult tünetek függenek attól, hogy a fertőzés melyik életszakaszban következik be. Abban az esetben, ha a fertőződés a megszületést követően következik be, leggyakrabban teljesen tünetmentesen lezajlik, vagy csak enyhe, influenzaszerű tünetek jellemzik (pl. láz, fejfájás, izomfájdalom, hányinger, hányás). Ritkán előfordul, hogy súlyosabb betegség alakul ki (pl. agyhártya- vagy agyvelőgyulladás), amely az esetek többségében maradványtünetek nélkül gyógyul. Magzati fertőződés esetén azonban gyakori a magzati elhalás, a túlélő újszülötteknél pedig tartós idegrendszeri- és/vagy látáskárosodások alakulhatnak ki. A születést követő LCMV-fertőzés általában enyhe lefolyású. A meningeális izgalmi tünetek (fejfájás, szédülés, tarkómerevség) a második lázas fázisban alakulnak ki, de az esetek többségében 1-3 hét alatt megszűnnek, és az igen jóindulatú fertőzés csaknem maradvány nélkül gyógyul.
2. Szalmonellózis: Az egerekben különféle Salmonella fajok (pl. S. Typhimurium, S. Enteritidis) szaporodnak el. Az első tünetek már elég hamar a baktérium által megfertőzött étel elfogyasztása után egy-két napon belül jelentkeznek. Ez lehet magas láz, hányinger, hányás, hasi görcsök, vagy hasmenés is a későbbiekben.
3. Leptospirosis (iszapláz, Weil-féle betegség): Ezt a betegséget is egy baktérium okozza, atkák terjesztette fertőző megbetegedés, amely úgy alakulhat ki, hogy az atkákkal az egerek viszik át a fertőzést az emberre. A lappangási ideje általában 7-12 nap. Egyik fontos jel, amire felfigyelhetünk, hogy ez a betegség hirtelen kezdődik. A tünetei: hidegrázás, láz, fejfájás. Zavarja a beteget a fény ezt kerülni szeretné és a testén megjelennek a gyakran fájdalmas, piros kiütések, amelyekből aztán hólyag, majd fekete pörk képződik. Ezek kb. 10 nap múlva majd leesnek. A betegség általában 9-10 napos lappangási idő után, leptospirémia révén, enyhébb formában lázat, fejfájást, végtagfájdalmat, majd néhány nap múlva meningeális és vesetüneteket okoz. Súlyos, rosszindulatú formájában (Leptospirosis maligna), gyakran halálos kimenetű máj- és vesekárosodást, sárgaságot és vérzéseket idéz elő. Időben kezdett antibiotikummal gyógyítható. A megbetegedés terjesztésében és fennmaradásában a patkányoknak kiemelt jelentősége van, amelyek - anélkül, hogy megbetegednének - a kórokozók természetes gazdái és fenntartói. Az ember a patkányok vizeletével való közvetlen érintkezéssel, vagy valamilyen közvetítő anyaggal (víz, nedves föld, iszap), többnyire fürdés alkalmával fertőződik, illetve fertőzött helyen (csatornában, kikötőben, bányában, rizsföldeken) dolgozva van kitéve a fertőzés veszélyének.
4. Trichinellózis (izomtrichinella): Különféle fonalférgek, nematodák (elsősorban az izomtrichinella, Trichinella spiralis) által előidézett betegség. Általában 7-10 napos lappangási idő után az elfogyasztott, fertőzött húsból az emésztőnedvek hatására a lárvák a tokjukból kiszabadulnak, majd nemi érésük után a megtermékenyített nőstény a bélfalba fúrja be magát. Itt egy héten belül 1 500-2 000 eleven lárva születik, ezek a véráramba kerülve az egész szervezetet elárasztják, végül a harántcsíkolt izomzatba hatolnak be. Kezdetben enterális tünetek jelentkeznek, majd magas láz mellett izom- és ízületi fájdalom lép fel, a légző- és a rekeszizom érintettsége miatt pedig felületes légzés alakul ki. Toxikus idegrendszeri tünetek és a myocardium károsodása is észlelhető. A klinikai tünetek kialakulása és a beteg kilátásai a szervezetbe kerülő férgek számától függ. A betegség jól gyógyítható. A fertőzés forrása a kórokozóval fertőzött sertés és vaddisznó, amelyekből a fonalféreg a fertőzött hús vagy húsáru nyersen vagy elégtelenül főzött-sütött állapotban való fogyasztáskor jut az emberi szervezetbe. A betegség terjesztésében és fennmaradásában a patkányok kiemelt jelentőségűek. A szemétbe kerülő, fertőzött (trichinellás) hústól a patkányok fertőződnek, közöttük a betegség elsősorban úgy terjed, hogy a patkányok egymást és elhullott társaikat gyakran szétmarcangolják, felfalják. A sertések és vaddisznók pedig a fertőzött patkány, vagy ürülékének elfogyasztása révén fertőződnek.
5. Pestis (dögvész): A Yersinia pestis baktérium által előidézett betegség a patkányon élősködő bolhák (bármely embervért szívó faj, leggyakrabban a trópusi patkánybolha, Xenopsylla cheopis, de a nálunk honos, mérsékeltövi patkánybolha, sőt az emberbolha) közvetítésével terjed. A kórokozó a bolha csípésekor kerül a szervezetbe. A betegség 2-6 napos lappangási idő után hirtelen magas lázzal, zavartsággal, deliriumig fokozódó nyugtalansággal kezdődik, a kórokozó a nyirokutakon haladva eléri a behatolási kapuhoz közeli, regionális nyirokcsomót és ott elhalást okoz, amelyet vérzéses, gyulladásos ödéma vesz körül, ún. bubópestis fejlődik ki. Az így kialakult bubóból a folyamat továbbterjed. A megbetegedések egy részénél másodlagos tüdőpestis fejlődhet ki. A tüdőpestis epidemiológiai jelentősége az, hogy a beteg már cseppfertőzéssel is terjeszti a kórokozót, így a környezetében levő személyeknél elsődleges tüdőpestis alakul ki. A betegség antibiotikum időben megkezdett alkalmazásával gyógyítható, egyébként az életben maradás esélyei csökkennek. A pestis kórokozója a fertőzött bolhák közvetítésével a patkányokat is megbetegíti, amelyek között a betegség igen gyorsan, járványos formában terjed. A beteg patkány rejtekhelyéről többnyire előjön, mivel már nem fél az embertől. A pestisben elpusztult patkányokról eltávozó, a kórokozót tartalmazó bolhák (amelyek általában 4-6 nap alatt szintén elpusztulnak) más patkányra, vagy az emberre felkapaszkodva, vérszívásukkal terjesztik a kórt. A WHO évente 1 000-3 000 igazolt esetet tart nyilván.
6. Murin tífusz (endémiás tífusz): A különféle rickettsiák által előidézett, világszerte előforduló megbetegedés. Lefolyása tulajdonképpen egy igen enyhe, a ruhatetű által terjesztett kiütéses tífuszhoz hasonlít, fejfájással, lázzal kezdődik, majd 5-6 nap múlva megjelennek a kb. 2 hétig tartó kiütések. A betegség antibiotikumokkal jól gyógyítható. A kórokozó forrása a patkány, amelyről a fertőzés a bolha (leggyakrabban a trópusi patkánybolha, Xenopsylla cheopis) ürülékével a patkányok között kis bőrsebzéseken keresztül terjed.
7. Patkányharapási láz: Közismert, hogy a patkányok az ember (különösen a védtelen csecsemők és a 12 éven aluli gyermekek) végtagjait gyakran megharapják. A harapás alkalmával a sebbe különféle, a patkány nyálmirigyében élő kórokozók (Spirillum minus, Streptobacillus moniliformis) kerülhetnek, amelyek kb. 10 napos lappangási idő után (a sebzés begyógyulását követően) az influenzához hasonló lázas megbetegedést idézhetnek elő. Mivel a sebzésen keresztül a tetanusz kórokozója (Clostridium tetani) is a szervezetbe kerülhet, ezért patkányharapás esetén minden esetben orvoshoz kell fordulni.
8. Vírusos hemorrhágiás láz: A számos rágcsálófaj által terjesztett, vérzéses láz szindrómát hazánkban a hantavírusok idézik elő. A betegség súlyos formájában a kis erek sérülnek, a bőrön, a szájban és a végbélben, illetve a szervezeten belül a mellhártyán, a szívburokban, a hasüregben és egyes belső szervekben (májban, szívben, vesében, lépben, tüdőben) elháríthatatlan vérszivárgások lépnek fel, amelyek halálos kimenetelűek lehetnek. A betegség leggyakoribb formája hazánkban a veseszindrómával járó hemorrhágiás láz. A vírus a rágcsálók váladékának belégzésével jut a szervezetbe. A világszerte előforduló hantavírusok rezervoárjai Európában elsősorban a különféle mezei és erdei kisrágcsálók, ritkábban a vándorpatkány. Szórványos megbetegedés a szabadban való alvás, hadgyakorlat, rekreációs tevékenység során fordulhat elő. A megbetegedések tavaszi és nyári halmozódása a mezőgazdasági munkák során a szabadföldi rágcsálókkal való közvetlen vagy közvetett érintkezésre vezethető vissza.
9. Egyéb betegségek:
- Baromfipestis, száj- és körömfájás, tularémia (nyúlpestis), lépfene (anthrax), takonykór (malleus), veszettség (lyssa), brucellosis: ezek is átterjedhetnek a patkányok útján.
- Enterális betegségek (salmonellosis, hastífusz, paratífusz, vérhas): Életmódjukból adódóan jelentős mérvű elszaporodásuk esetén a különféle enterális betegségek kórokozóinak terjesztésében is szerepet játszanak. Egyes enterális betegségek (pl. paratífusz), illetve a nyúlpestis (tularémia) és a takonykór (malleus) terjesztésében az egereknek csak alkalmi szerepük van, de különféle állatjárványokban (pl. baromfipestis, száj- és körömfájás) elsődleges szerepet játszanak.
- Allergiás tünetek: A rágcsálók szőre, ürüléke, hámsejtjei, valamint a rajtuk élősködő atkák akár allergiás tüneteket is okozhatnak az érzékenyeknél.
Mikor forduljunk orvoshoz?
Ha patkányt, egeret vagy a rágcsálók nyomait, ürüléket fedezünk fel a környezetünkben, érdemes figyelni az esetleges fertőzések tüneteit, például a magas lázat, a fejfájást, az izomfájdalmakat, a hányást, hasmenést, ezek észlelése esetén azonnal forduljunk orvoshoz. Jelezzük az orvosnak, hogy kapcsolatba kerülhettünk patkánnyal vagy egérrel. Figyeljünk az esetleges bolha- vagy kullancscsípésekre is! Ha megharapott minket a patkány vagy az egér, haladéktalanul keressük fel az orvost. Bár rendkívül ritka, hogy a rágcsálók harapása veszettséget okozzon, nem lehet ezt teljesen kizárni. A veszettség a tünetek megjelenése után gyógyíthatatlan, minden esetben halálos kimenetelű betegség.
Megelőzés és védekezés
Mint az előző cikkekben is írtuk, elsősorban az a legfontosabb, hogy megakadályozzuk a bejutásukat, de ha mégis elszaporodtak a környezetünkben, akkor gondoskodni kell az irtásukról. Az egészségügyi ellátás fejlettsége, az antibiotikumok széles választéka és a jogszabályokra épülő egyre hatékonyabb rágcsálómentesítési programok miatt járványügyi jelentőségük fokozatosan csökken. Magyarországon az egészségügyi kártevők közé tartozó rágcsálók elleni védekezés irányítása és szakmai felügyelete az 1991. évi XI. törvény és a 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet szerint történik.
Megelőző intézkedések
- Rend és tisztaság: Ügyeljen a rendre! A békés nyugodt fészek az egyik legfontosabb ezeknek az állatoknak. Fészküket sokszor régóta felhalmozott és nem bolygatott anyagokban alakítják ki. Ügyeljen a tisztaságra! A bűzölgő, felhalmozott szemét számukra olyan, mint egy terülj-terülj asztalka.
- Élelmiszerek tárolása: Figyeljünk tehát arra oda, hogy minden élelmiszert mindig gondosan zárjunk le. A hulladékot, egyéb ételmaradékot, házi -kommunális szemetet gyűjtsük és tároljuk lezárható hézagmentes szemétgyűjtő tartályokban, konténerekben.
- Épület ellenőrzése: Ellenőrizze a legkisebb falrepedéseket, az ajtók és ablakok körüli lyukakat és nyílásokat is. Szüntessük meg a búvóhelyeiket! Szüntessük meg a fészkelő és búvóhelyeiket! Az egerek jelenlétének megakadályozása érdekében az élelmiszeripari vállalkozásoknak rendszeresen ellenőrizniük kell az épületet és környezetét, hogy kiszűrjék az egerek jelenlétét és megelőzzék a behatolásukat.
- Természetes ellenségek: Tartson kutyát-macskát, ezek természetes ellenségeik. Az egér legfőbb ellensége a macska, ez pedig nem csak a mesékben van így. Sok esetben elég a macska szagát megérezniük és azonnal kiköltöznek otthonunkból.
Rágcsálóirtási módszerek
- Ragasztós lap: Egyik legolcsóbb és leghatékonyabb, bár nem feltétlenül a leghumánusabb megoldás a ragasztós lap. További előnye, hogy irtószermentes. A ragasztót olyan helyre szabad csak elhelyezni, ahol nem érheti el se házi kedvenc, sem a gyerekeink.
- Egér és patkány doboz: Az egér és patkánydoboz azért praktikus, mert el lehet rejteni benne az irtószert, így nem áll fenn a veszély arra, hogy a háziállatok, kisgyerek előbb találják meg, mint a hívatlan cincogók.
- Csapdák: Csapdából és egér és patkányfogókból is nagy kínálata van az áruházaknak. Olyat is lehet vásárolni, ami eleve tartalmazza a csalit. Az élve fogó csapda az állatbarátok kedvenc megoldása. Az állat elfogható anélkül, hogy megsérülne. Javasolt távoli helyre elszállítani és ott szabadon engedni.
- Mérgek: Egérirtó mérgek használata is hatékony megoldást jelenthet az egerek elleni védekezésre. Miután az egér elfogyassza a mérget, rövid időn belül el fog pusztulni.
- Ultrahangos készülékek és egérriasztók: Hatékony eszközök lehetnek az egerek távoltartására és az élelmiszeripari létesítmények védelmére.
- Természetes riasztószerek: Az egereket elűzhetjük még például a fokhagyma szagával, diófalevéllel, borsmentával is.
Szakember segítsége
Ha mégsem sikerül rövid időn belül kiirtani a hívatlan látogatót, akkor célszerű felkeresni egy szakembert. Egy rágcsálóirtó feltérképezi az egész lakást és olyan dobozokat fog elhelyezni, melyben méreg található. Az egérirtást szakszerűen végezzük el. Az irtáskor általában rágcsálóirtó szereket (is) használunk. Az egérirtás során nem csak az irtást végezzük el, hanem a probléma okát is keressük, és megoldjuk azt. Az élelmiszeripari vállalkozásoknak szigorú higiéniai protokollokat kell követniük, amelyek magukban foglalják az egérmentesítési és a fertőtlenítési eljárásokat, valamint az élelmiszerek tárolására szolgáló megfelelő konténerek használatát. Budapest kerületeiben a kártevőirtás kiszállási költség nélkül történik. Budapest összes kerületében (I., II., III., IV., V., VI., VII., VIII., IX.,X., XI., XII., XIII., XIV., XV., XVI., XVII., XVIII., XIX., XX., XXI., XXII. kerület), rövid határidővel, hatékonyan történik.