A bográcsozás, a közösségi főzés örömteli hagyománya a magyar kultúra szerves része. A gondtalan kikapcsolódás azonban könnyen rémálommá válhat, ha nem megfelelő eszközökkel és előkészületekkel vágunk bele. Kovács úr tavalyi kerti partiján 20 vendég várta éhesen a vacsorát, de a pörkölt fele végül a parázson végezte, mert nem volt elég hely a kényelmes keveréshez. Ez a bosszantó helyzet bárkivel előfordulhat, aki nem ismeri a pontos méretezés és a hőtágulás titkait. Ebben az útmutatóból pontosan megtudhatja, hogyan számolja ki a szükséges bográcsméretet 20 főre, tisztázzuk a teljes és a hasznos térfogat közötti különbséget, és adunk egy biztos képletet a magabiztos választáshoz. Végigvesszük a legnépszerűbb anyagokat, legyen szó öntöttvasról vagy zománcozott acélról, és bemutatjuk a literenkénti adagszámítás gyakorlati trükkjeit is. Kiemelt figyelmet fordítunk a fakanál, mint nélkülözhetetlen eszköz szerepére, anyagára és formájára, valamint betekintést nyerhetünk a mátrakeresztesi fakanálkészítés évszázados hagyományaiba.
A megfelelő bogrács kiválasztása 20 főre: Méret, anyag, forma
A közösségi főzés egyik legkritikusabb pontja a megfelelő edény kiválasztása. Ha túl kicsi a bogrács, az étel kifut, vagy nem tudjuk alaposan megkeverni. Ha túl nagy, az energiafelhasználás és a hőtartás válik rugalmatlanná. Amikor felmerül a kérdés, hogy mekkora bogrács kell 20 főre, a tapasztalt szakácsok nem a készétel mennyiségéből, hanem a fizikai korlátokból indulnak ki.
A 70%-os szabály és a hasznos térfogat
A legfontosabb ökölszabály a „70%-os szabály”. Ez azt jelenti, hogy az edényt soha nem tölthetjük a peremig. A boltokban kapható bográcsok literben megadott mérete a teljes űrtartalmat jelöli, vagyis azt a pontot, ahol a víz már kicsordul a szélén. A gyakorlatban azonban 5-8 centimétert szabadon kell hagyni a bogrács tetejétől. Erre a biztonsági sávra a keverés fizikai helyigénye és az intenzív forrás miatt van szükség. A hasznos térfogat a bogrács névleges űrtartalmának maximum 70-75%-a.
A 20 fős vendégsereg már az a kategória, ahol a háztartási méretek (10-15 liter) elvéreznek. A szakértői ajánlások alapján pörkölthöz fejenként 1 literes, míg bővebb lével készülő gulyáshoz 1,5 literes űrtartalommal érdemes tervezni.
Az étel típusa és az adagszámítás
Nem minden étel foglal ugyanakkora helyet az edényben, még ha pontosan ugyanannyi embernek is főzünk. Az adagok kiszámításakor az étel típusából induljunk ki. Egy tartalmas babgulyásból 0,4-0,5 liter egy átlagos adag, míg egy sűrű pörköltből 0,3 liter is elég lehet, ha bőséges köretet kínálunk mellé. A számítást azonban bonyolítja a nyersanyagok térfogata. A hús, a burgonya és a zöldségek a főzés elején sokkal több helyet foglalnak, mint a végén.
Ne feledkezzünk meg a vendégsereg összetételéről sem. A gyerekek általában fél adagot esznek, de a fizikai munkát végző felnőttek vagy a szabadtéri levegőtől megéhezett barátok gyakran kérnek repetát. A repetázók miatt érdemes a tervezett adagszámot 20-30 százalékkal megemelni a bogrács méretének kiválasztásakor. Ha 20 főre főzünk, számoljunk legalább 25 adaggal, amihez már egy 35 literes bogrács a legbiztosabb választás.
Pörkölt készítése 20 főre:
Egy kiadós marhapörkölthöz 20 felnőtt vendég esetén általában 4-5 kg húst érdemes számolni. Mivel a pörköltnél a hús-víz arány alacsony, a szaft nem tölti ki az edény nagy részét. Egy 22-25 literes bogrács bőségesen elegendő erre a célra. Ebben a méretben a „sűrűség-faktor” is jól kezelhető marad. Marad elég hely a kényelmes keveréshez anélkül, hogy a szaft kicsapódna a parázsra.
Levesek és gulyások 20 főre:
Amikor a leves a főfogás, fejenként 0,7-1 literes adaggal kalkuláljunk. Ebben az esetben a kérdésre, hogy mekkora bogrács kell 20 főre, a biztonságos válasz a 30 literes méret. A halászlé és a gulyás lobogva forr, amihez legalább 8-10 centiméternyi szabad peremmagasság kell a folyadék felszínétől. A krumpli és a csipetke hozzáadásakor a térfogat hirtelen megugrik. Ha nincs elég tartalék hely az edényben, a leves kifuthat. Ez nemcsak pazarlás, de a tüzet is elolthatja vagy hamut verhet az ételbe.
A 25 vagy 30 literes bogrács az ideális választás 20 főre, ha pörköltet készítünk. Egy felnőtt adag általában 0,5 liter készételt jelent, így a 20 vendégnek összesen 10 liter ételre van szüksége. A bográcsot viszont sosem töltjük színültig, a kényelmes kavaráshoz és a leégés elkerüléséhez legalább dupla akkora űrtartalom kell, mint a készétel mennyisége. Nem, a 15 literes bogrács nem elég 20 embernek, mert ebben az edényben legfeljebb 10-12 főre lehet biztonságosan és kényelmesen főzni. Ha megpróbálunk 20 adagot belepréselni, az étel kifuthat, vagy nem tudjuk alaposan átforgatni a hozzávalókat, ami egyenetlen főzést eredményez.
Anyag és forma: A bogrács karakterisztikái
A tervezésnél vegyük figyelembe a hagyományokat is. Ahhoz, hogy a legjobb döntést hozzuk meg az anyag és a forma tekintetében, érdemes áttanulmányozni a bogrács története és típusai közötti különbségeket, mivel egy szélesebb szájú halászléfőzőben máshogy párolog a lé, mint egy szűkebb gulyásbográcsban. A megfelelő edényméret kiválasztása nemcsak a mennyiségről, hanem az étel minőségéről is szól. Egy 22 vagy 30 literes edényben már 10-15 kilogramm alapanyag rotyog egyszerre. Ez a hatalmas tömeg teljesen másként viselkedik a tűz felett, mint egy családi ebédhez használt kisebb edény.
A bogrács formája alapvetően meghatározza a főzési folyamatot. Az alföldi típusú, széles szájú edényeknél nagyobb a párolgási felület. Ez kiváló a pörköltekhez, ahol a sűrű szaft elérése a cél. Ezzel szemben a bajai, szűkülő szájú bográcsok jobban bent tartják a hőt és a gőzt, ami a halászlé készítésekor elengedhetetlen.
Zománcozott bogrács:
A zománcozott kivitel a legnépszerűbb választás a 20-30 literes kategóriában. Legnagyobb előnye a könnyű súly; egy ekkora öntöttvashoz képest sokkal egyszerűbb mozgatni. A zománc réteg megvédi a fémet a rozsdától, és nem igényel különösebb előkészítést. Fontos azonban a figyelem: ekkora mennyiségű étel keveréséhez hosszú, erős fakanál kell. Vigyázzunk, hogy ne üssük oda az edény falához, mert a lepattogzó zománc tönkreteheti a bográcsot. A tisztítás kérdése gyakran csak a buli végén merül fel, pedig egy 30 literes bográcsot nem könnyű kezelni. Ez a méret már nem fér be a konyhai mosogatóba. A rozsdamentes acél és a zománcozott felület ebből a szempontból hálásabb, mert egy kerti slaggal és némi mosogatószerrel gyorsan tisztára varázsolható.
Öntöttvas bogrács:
Az öntöttvas bogrács a profik és a hagyományőrzők kedvence. Amikor 10 kg húst főzünk egyszerre, az egyenletes hőeloszlás kritikus. Az öntöttvas fala vastag, lassan melegszik át, de utána rendkívüli hőtartással rendelkezik. Ha a tűz kicsit alábbhagy, az étel akkor is egyenletesen fő tovább. Használat előtt azonban kötelező a „beavatás”, azaz az edény kiégetése olajjal. Ez a természetes védőréteg akadályozza meg a letapadást.
A biztonságos bográcsozás feltételei
Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a méret kiválasztása után nem fordítanak elég figyelmet a stabilitásra. Egy 25-30 literes edény, ami a legpontosabb válasz arra a kérdésre, hogy mekkora bogrács kell 20 főre, teli állapotban 35-40 kilogrammot is nyomhat. Ez a tömeg már komoly fizikai terhelést jelent az eszközöknek.
Stabil állvány és biztonságos környezet
Felejtse el azokat a vékony, 6-8 milliméteres anyagból készült, instabil állványokat, amiket a kisebb családi főzésekhez terveztek. A biztonságos főzés alapja a stabil talaj és a megfelelő távolságtartás. A bogrács körül hagyjunk legalább 1,5-2 méteres szabad sávot, ahol senki nem mászkál feleslegesen. Különösen fontos ez, ha gyerekek vagy háziállatok is vannak a közelben. Nagyobb társaság kiszolgálásakor az állvány anyaga és teherbírása nem alku tárgya. Keressen olyan modelleket, amelyek legalább 10-12 milliméter vastag, tömör acélból készültek. A termékleírásban mindig ellenőrizze a maximális terhelhetőséget. Puha földön a súly miatt az állvány lábai mélyre fúródhatnak. Egy 30 literes bográcshoz legalább 1,2 méter magas, erősített vázas bográcsállványt válasszunk. Mivel a teli edény súlya a 40 kilogrammot is elérheti, a 10 vagy 12 milliméter vastagságú köracélból készült lábak adják a kellő stabilitást.
Fatűz vagy gázzsámoly?
Bár a fatűz hangulata verhetetlen, 20 főre történő főzésnél a gázzsámoly sokkal praktikusabb és biztonságosabb választás. Egy ekkora mennyiségű ételnél a hőmérséklet precíz szabályozása kulcskérdés. A gázzsámoly stabil, vízszintes alapot biztosít, nem kell aggódni a szétguruló parázs vagy a hirtelen fellángoló tűz miatt. A 20-30 literes bográcsokhoz minimum 5,5 kW teljesítményű gázégő ajánlott, de a 7,5 kW-os vagy annál nagyobb típusok még hatékonyabbak. Ezekkel az eszközökkel elkerülhető, hogy a pörkölt félúton „megálljon” a főzésben a gyenge hő miatt.
A fakanál: A pörkölt lelke
A klasszikus fakanál évszázadok óta nélkülözhetetlen része a főzésnek. Kíméletes az edényekhez, nem vezeti a hőt, és természetes anyagának köszönhetően nem ad át mellékízt az ételnek. Egy 25-30 literes bográcsnál a gőz és a hő rendkívül intenzív, ezért elengedhetetlen egy legalább 60-80 cm hosszú nyelű fakanál. Ezzel biztonságos távolságból kavarhatod az ételt, így nem égeted meg magad.
A fakanál anyaga és formája
A kerekfejű és a lapátfejű fakanál formája nem véletlen: mindkettő más-más felhasználásra ideális.
- Kerekfejű fakanál: Kevésbé sérti a kényes alapanyagokat (pl. halászlé, babgulyás).
- Lapátfejű fakanál: Sűrűbb, tömörebb ételek (pl. pörkölt, lecsó) keveréséhez, serpenyő aljáról való "lekaparáshoz" (pl. szaft).
A bükkfa az egyik leggyakrabban használt alapanyag a konyhai eszközöknél - különösen fakanalak, spatulák és favillák esetében - nem véletlenül. Több szempontból is előnyösebb más faanyagoknál, például nyárfánál, fenyőnél vagy akár bizonyos egzóta fáknál is.
- Tartósság és kopásállóság: A bükkfa közepesen kemény, így jól bírja az erőteljes használatot (pl. keverés, kaparás) anélkül, hogy gyorsan elkopna vagy eldeformálódna. Ez különösen fontos a sűrű pörköltek keverésénél.
- Higiénia és biztonság: Sima, zárt pórusú felületének köszönhetően a bükkfa nehezebben szívja magába a nedvességet és az ételmaradékokat, mint porózusabb társai. Ez csökkenti a baktériumok megtelepedésének esélyét, és könnyebbé teszi a tisztítást.
- Íztelenség és szagsemlegesség: A bükkfa nem ad át mellékízt vagy szagot az ételnek, szemben egyes gyantás vagy illóolomban gazdag fafajtákkal (pl. fenyő). Ez kiemelten fontos az autentikus ízek megőrzéséhez.
- Megmunkálhatóság: A gyártók is kedvelik, mert jól formázható, ugyanakkor a végtermék - pl. egy hosszú nyelű fakanál - rendkívül stabil.
- Fenntarthatóság: A bükk itthon is elterjedt, fenntartható forrásból is beszerezhető.
A bükkfa kiváló egyensúlyt teremt a tartósság, biztonság, higiénia és funkcionalitás között - ezért választják a profi szakácsok és a minőségi eszközöket kínáló gyártók is alapanyagként.
A fedő használata és egyéb eszközök
A bogrács fedő használata szintén kritikus pont. Megvédi az ételt a széltől, a portól és a bogaraktól, emellett akár 15-20 százalékkal gyorsabb forralást tesz lehetővé. Elég egy kevés mosogatószeres meleg víz, és a zsiradék gyorsan eltávolítható a faláról dörzsölés nélkül is.
A teflonkanál ideális választás teflon- vagy más tapadásmentes bevonatú edényekhez. Nem karcol, nem sérti a bevonatot, és hosszú távon is kíméletesen használható. A fordítólapát segítségével könnyedén megfordíthatók palacsinták, húsok, zöldségek vagy akár omlettek is. A favilla természetes és stílusos alternatívája a fém villáknak, ráadásul nem sérti az edényeket sem. A műanyag vagy szilikon fogóval ellátott fakanál a klasszikus fakanál kényelmesebb, csúszásmentes változata. A rozsdamentes acél keverőlapát kiemelkedik tartósságával és higiénikus kialakításával. Az evező formájú extra hosszú főzőkanalak elsősorban bográcsos, üstös vagy ipari főzési környezetben használatosak.
A pörkölt titkai és a tökéletes ízvilág
Pörkölt, gulyás, paprikás - ahány ház, annyi módszer, de igazságot persze nem lehet tenni, melyik a tökéletes, nagy szerencse, hogy meg sem próbálunk. Attól függ, hogy milyen típusú pörkölt készül, szárnyasból vagy négylábúból. Vegyük át most, hogy mi az, ami közös bennük: mindegyikben van zsiradék, vagy éppen bőr és csont.
A csont és a zsír szerepe
A csont az egyik legfontosabb ízhordozó, ha kicsontozzuk a pörköltbe választott húst, akkor is illik belefőzni, utána nyugodtan ki lehet venni belőle. A nevében benne is van, hogy pörkölt, ami azt jelenti, hogy az elején félreteszünk minden zöldséget, és szépen, alaposan lepirítjuk a kiválasztott húst. Ehhez használjunk zsírt! - javasolja Biró Norbert, a Culinary Institute of Europe vezető szakácsa. Sokan ódzkodnak tőle, egészségtelennek tartják, de őszintén: tényleg egy pörköltben fog számítani, hogy 1 kanál zsír helyett olajat használunk? Nem valószínű, cserébe sokkal jobb ízt fogunk vele elérni, de ez nem jelenti azt, hogy tocsogjon az étel a zsírban.
A feldarabolt húsokat alaposan pirítsuk körbe, az sem baj, ha itt-ott odakap, megperzselődik, de persze mindig forgassuk, ne hagyjuk leégni. Ha túl kicsi az edény, a hús összetörik a fakanál alatt, és az étel nem sül, hanem csak párolódik a saját levében. Ha mégis használunk valamilyen folyadékot, akkor erre való a bőr, a csont, az összes maradék, a szárnya - ha nem akarjuk a pörköltbe tenni - és az ezekből főzött csodálatos alaplé.
Az alaplé és a zöldségek
Érdemes a csontokat, szárnyakat behajítani a sütőbe, majd amikor megbarnultak, akkor áttenni jéghideg vízbe, sőt, ha van rá lehetőség jégkockák közé. Így sokkal lassabban oldódik ki a fehérje, lelassul a főzési folyamat, sokkal több ízt nyerünk ki belőlük. Biró Norbert azt mondja, lehet bele tenni zöldségeket is természetesen, egy kis zellert, egy kis ezt-azt, akár babért is - bár ez azért nem az ősi pörkölt ízt adja, de azért ízesíti az alaplevet. Ha ezzel öntjük fel a pörköltet (persze csak ha szükséges!), akkor visszaadjuk mindazt, amit elveszített mondjuk a pirítás, vagy akár a kicsontozás alatt.
Ezelőtt sok tíz évvel azt tanították, mesélte Biró, hogy a hagyma a pörkölt alapja. A pörkölt-alapozás a szocializmus éveinek a találmánya, amikor az volt a cél, hogy minél jobban dúsítsák és minél sűrűbbre készüljön a pörkölt, ebben pedig a sok sok hagyma és paprika segít.
Főzés sütőben és a fűszerezés
„Lehet lassú tűzön, tűzhelyen is főzni, de érdemes kipróbálni úgy, hogy tegyük 120-130 fokos sütőbe a lábast cartouche-sal letakarva, minél kevesebb folyadékkal, így gyönyörűen meg lehet csinálni. Miért jó sütőben? Egyenletesen, minden oldalról éri a hő, plusz felszabadul némi hely a tűzhelyen. Például nokedlihez vagy tarhonyához. Én például pörkölt-nokedli gyerek vagyok, de persze vannak azok a pörköltek, amikhez inkább a tarhonya illik: nálam ez a marha, a bárány, vagy éppen a birka.” - mondta Biró. A cartouche egy darab zsírpapír akkorára vágva, amekkora éppen elfedi a lábasban rotyogó ételt. A felületére simítva főzés közben enyhe párolgást tesz lehetővé, de mégsem engedi, hogy hamar elillanjon az ételekből a folyadéktartalmuk.
A fűszerezés csak rajtunk múlik, de az alapvető, hagyományos pörkölteket fűszerpaprikával és sóval ízesítik, a bors, a fokhagyma és a kömény szinte újhullámosnak számít az őspörköltekhez képest. A fűszerpaprikát érdemes akkor hozzáadni, amikor már a húst körbepirítottuk, a hagymát (és paradicsomot, paprikát, ha használunk) megdinszteltük, összekevertük, és kissé már összefőztük. Így biztosan nem fog leégni, plusz könnyebben is eloszlik az ételben, tehát nem lesz édeskés a végeredmény.
Mit tegyünk a túlfőtt pörkölttel?
Hát, Biró Norbi szerint semmi mást nem kell tenni, mint gyorsan megenni, de ha mégis megmarad, azt késsel össze lehet vágni apróra, aztán tortillába tekerve szépen megenni. Összességében tehát: ha tehetjük, főzzünk alaplevet a leeső húsrészekből, de ha erre nincs idő, dobjuk a készülő pörkölthöz a csontokat, a bőrt, amit a főzés végén emeljünk ki az ételből. Így a fontos ízek belefőnek, a csontok, inak és a bőr kollagéntartalma pedig csodálatosan sűríti a szaftot. Kezdjük a hús pirításával, aztán folytassuk a hagyma dinszteléssel, pörköltalappal.
A mátrakeresztesi fakanálkészítés hagyománya
A Mátrában, a Kövecses-patak völgyében búvik meg a híres „fakanalas falu”. Mátrakeresztesen apáról fiúra száll a fakanálkészítés hagyománya, ami éppúgy szakmai fortélyokat rejt, mint a halasi csipke, a szegedi papucs, vagy a debreceni mézeskalács. Erdélyi Gyula is az édesapjától tanulta a fogásokat. Gyerekként bejárt segédkezni a műhelybe, és látta, hogyan lesz a nehéz rönkből ügyes konyhai kellék. Amíg körbevezet a portáján és megmutatja a műhelyt, elmeséli a munka menetét is.
Az alapanyagtól a kész fakanálig
Minden az alapanyaggal kezdődik. A jóféle kemény bükkfát az erdészettől vásárolják. Régebben gyertyánnal is dolgoztak, mert a külföldi megrendelő a fehér fát szerette. A bükk pedig kicsit sárgul, ahogy beérik. Amúgy is sok meglepetést tartogat a fa, hiszen élő anyag. Bogárjárat, sérülés, gesztesedés egyaránt tönkreteheti. Ha feszültség van benne, könnyen görbül, reped. Figyelni kell az évgyűrűket is. Ha egyik oldalon sűrűbben nőttek, azaz a fa külpontos, nehezebb megmunkálni. Ha pedig a nyersfa elvágás után hirtelen kifehéredik, az a keménységére utal. A faluban úgy mondják, csepűs a fa, ha fűrészeléskor nem forgácsot szór, hanem vékony szálakat enged, mint a cérna. Ezzel se jó dolgozni. Az átmérő 28-40 cm között ideális. „Minden fában benne van a fakanál, csak a forgácsot kell leszedni róla a megfelelő helyen, megfelelő mennyiségben” - állítja Erdélyi Gyula mély meggyőződéssel, az embernyi magas farakásra mutatva.
A műhelyben aztán sorra beindítja a mester a gépeket, amikkel a méretre fűrészelt rönkökből előbb prizmák, fakanál hosszúságú hasábok válnak. Ezekre rajzolósablon mentén bejelöli a kivágandó formát. Majd az íveket kifűrészeli, ez a kanyarítás, utána felszeleteli a tömböt, és az így lepotyogó darabok már nagyjából mutatják a fakanál alakját. De még szögletesek az élek, a következő géppel kapják meg a kerek formát. A kerekítősablont a mester egyenként ráüti a kanál fejére, majd kézzel odaillesztve körbevágja a kanalat a marókéssel. A nyélkészítés műveletét a faluban gömbölyítésnek hívják. Betolják egy tölcsér alakú szerkentyűbe, és a szerszámkés körbevágja. Ettől lesz a hasábforma nyélből az ismert hengeres alak, a nyél végét pedig egy ceruzahegyező-szerű kés formálja kúposra. Közben a gépek sivítanak, a kések pörögnek, Erdélyi Gyula keze boszorkányos gyorsasággal jár, reflexeiben a milliószor ismételt mozdulatok biztonsága.
Ágasvár a levegőből - Ágasvár, Mátrakeresztes, Mátra
A hagyomány fenntartása és a jövő
A paraszti világ mesterségeit sokszor a „kényszer szülte”, azaz ahol nem volt túlzottan jó minőségű termőtalaj és nem lehetett igazán megélni a földművelésből, ott más módon használták ki a természeti adottságokat. A ma már közigazgatásilag Pásztóhoz tartozó Mátrakeresztesen is üveghuta volt kezdetben, aztán amikor a 17. században az üveggyártás lecsengett, új megélhetési forma után kellett nézni a falunak. Mivel a fa adott volt, kézműves fatermékek előállítására álltak át, a „csúcstermék” pedig a fakanál lett. Öt-hat családi műhely még most is működik a faluban, de a helyben élő fiatalok nem kimondottan ebben a mesterségben látják a jövőjüket, így alighanem egyfajta kordokumentumként is szolgál majd a videó, amit készíthettem. Nagy-nagy köszönet ezért a rendkívül bájos mátrakeresztesi csapat minden tagjának, név szerint: Sálek Ferencné, Holtner Lajosné, Nágel Józsefné, Varga Sándorné, Odler Gyuláné, Király Károlyné és Király Jenő.
„Errefelé nincsenek termőföldek, benn vagyunk a Mátrában, ránk nőtt az erdő” - meséli vendéglátóm. „Úgy szólt a régi mondás, hogy az erdőről üres kézzel nem szabad hazajönni. Ha csak gombászni mentek is, egy-két letört száraz szélgallyat, vagy legalább pár botot össze kellett szedni. Aztán a hosszú téli estéken valakinek eszébe jutott, hogy fakanalat lehetne belőlük csinálni. Itt nem kukoricafosztásra jöttek össze, de farigcsáltak, és mivel sokáig áram se volt a faluban, kéziszerszámokat használtak. Azok csendesek, lehetett mellettük beszélgetni. Satuszerű húzóbakot, ásóbakot készítettek, és vonókésekkel faragtak. A kész darabokat piacra vitték, amit érte kaptak, jól kiegészítette a keresetet. Ilyesformán alakult ki a fakanalazás.
Az 1960-as években lendült föl a háziipar. Bedolgozóként űzték, a nyersanyagról, a szállításról, az értékesítésről a szövetkezet gondoskodott. A 70-es, 80-as években volt a fénykor, akkor havonta egymillió fakanalat is készített a falu népe. Mára már fogyatkoznak. Mióta önálló vállalkozók, megnőtt a kockázat és megsokasodtak a teendők. Szép örökség, ha az apáktól tanulnak mesterséget a fiúk. A falut is összetartotta a közös foglalatosság. Szerencsére nem múlt el mindez nyomtalanul. A házigazda máig összedolgozik egy falubelijével. Kész kanalait pedig szárítás után átviszi a szomszédhoz, aki a darabok végső lesimítására, sorjacsiszolásra szakosodott a gépeivel. És hogy hová kerülnek az „eladósorba” került fakanalak? Bevásárlóközpontok, áruházak polcaira. Erdélyi úr elárulja, ha keresztesi férfiember elvetődik ilyen helyre, biztosan megnézi a konyhai részleget, ott is a fakanálválasztékot. Ő is megismeri a sajátját, de még a falubeli többi fakanalas keze nyomát is. Rejtély hogyan, de állítja, árnyalatnyi különbségek: a sablon formája, a nyél vége elárulja, hogy melyik műhelyből jött a fakanál. Furcsa, de a fakanalaknak is megvan a maguk sorsa. „Olyan sajnos nincs, de látja ez érdekes: nagy becsben tartjuk az évtizedes, régi fakanalat, ami már félig elkopott - hát azt nem szabad eldobni!” És mi lesz a forgácsözönnel, a hibás fával, selejttel? „A forgácsból kérnek állattartók, vagy szívesen adok kolbászfüstöléshez. A hulladékkal pedig fűtünk.”
Pörköltkonzerv készítése
Készíthetjük, a pörköltkonzervet fűszerpaprika hozzáadása nélkül is, mert előfordulhat, hogy a fűszerpaprika megkeseredik a konzervben. Az így elkészített pörköltkonzerv addig marad eltartható, amíg a vákuum tart. Akár sok évig is. De minden esetben javasolt a házilag készített konzerveket 12 hónapon belül elfogyasztani, mert a hosszú állás alatt a konzervünk az élvezeti értékéből jelentősen veszíthet. Megváltozhat a színe, íze, illata, állaga.
Elkészítési folyamat
Ez a recept rendkívül egyszerű. Tehetünk hozzá kevés karikára vágott paprikát, paradicsomot is és kevés vízzel felöntjük. Az előkészített tiszta üvegekbe szedjük a húst, majd elosztjuk rajta a szaftot. A CANNER aljába helyezzük a rácsot. A fedőn levő felugró szelep ekkor még nyitva tartja az edényt és a levegő a készülék fogantyújánál távozik. A nyomásmérő óra megindul felfelé. Amikor a nyomásmérő mutatója eléri a 0,76 bar-t, csökkenthetjük az edény melegítését és elindíthatjuk az időzítőt. Amikor a biztonsági szelep visszaesett a helyére, az edényben már nincs nyomás. A fedele nyitható. Vigyázzunk, mert a benne lévő víz és az üvegek még nagyon forróak.
A zöldbab konzerválása cannerben tartósítja a friss zöldbab ízét és tápanyagtartalmát akár egész télen át. Elkeverjük és halvány színűre pirítjuk. Majd egy kis fűszerpaprikát adunk hozzá. Elkészítés: A kifejtett borsót alaposan megmossuk. A borsószemeket egy nagy fazékba tesszük és felengedjük vízzel. Felforraljuk és hagyjuk forrni 2 percig.
tags: #fakanal #porkolt #kevereshez