Farsangi Fánk és Mesefigurák: Egy Édes Utazás a Hagyományok és Kalandok Világába

Bevezetés: A Fánk, Ami Örökké Édes Emlék Marad

Sütöttél már idén fánkot? Épp itt az ideje, úgyis hideg van, és ha tehetjük, bekuckózunk a meleg lakásba. A fánkot nem kell bemutatni, vérbeli klasszikus, olajban sült édesség, amelynek számtalan változata ismert a magyar konyhában, és szinte mindenkinek van hozzá egy kedves emléke a nagyitól, a mamától vagy akár a szomszédasszonytól. A puha, levegős tésztájú fánkok mellett ott van a vékonyra nyújtott, ropogós csöröge, amely porcukorral megszórva igazi nosztalgikus finomság, a gyorsan elkészíthető túrófánk vagy az almafánk, utóbbi könnyedségével és szezonális gyümölccsel sokak kedvence. Azok a roppanós kis csörögevégek! Ha már vegán január, akkor a farsang is találkozzon a növényi alapanyagokkal. Az igazi szalagos fánk, ami nélkül, reméljük, senkinek nem múlt el a gyerekkora. Az olaszok tudják, mi a csízió! Még egy szavazat az olaszokra, a bomboloni neve nem csak a gyerekeknek kedves!

A Farsangi Fánk Titokzatos Eredete: Legendák és Történetek

Arról, hogy a fánkot miért nevezik farsanginak többféle történet kering. Hogy melyik a valódi és melyik kitalált, azt nehéz eldönteni. Íme három történet a finom farsangi fánk eredetéről, melyek bepillantást engednek az édesség múltjába.

Marie-Antoinette és a Királyi Ínyencség

Az egyik történet szerint Marie-Antoinette, a francia királynénak - akit XVI. Lajos egy karneválon ismert meg - egyszer csak sétálhatnékja támadt egy farsangi álarcosbál közepén. Így fogta magát, és elszökött a bálról, belevetve magát a város nyüzsgésébe. Mivel egy mézeskalács mester standja előtt közben megéhezett, vásárolt tőle egy fánkot. Ez a fánk annyira elnyerte királynői tetszését, hogy szinte azon nyomban beleszeretett az édességbe. Fel is vásároltatta a készletet udvarmesterével. Ezután, mint a mesében, az udvarába hívatta a fánksütőt, és töviről hegyire kikérdezte tőle a receptet. A királyi szakács ezután sokszor elkészítette, alakított a recepten, és annyira ízlett mindenkinek, hogy az udvar kedvence és a farsangi mulatságok egyik legkedveltebb hozzávalója lett. Ez a történet, bár romantikus és mesébe illő, inkább legendaként él a köztudatban, mintsem történelmi tényként, de kétségtelenül hozzájárul a fánk varázsához.

A Német Pék és a Szerencsés Véletlen

Egy másik történet szerint volt egyszer egy pék. Annak volt egy mihaszna felesége. A péket úgy hívták, hogy Krapfen. Sajnos nem élt sokáig, pedig a város apraja-nagyja hozzá járt a remek pékárukért. A megözvegyült asszony vette át a pékséget, és az addigi kényelmes élete munkás hétköznapokká változott. Bár a pékség továbbra is jól működött, és sokan jártak hozzá a fantasztikus portékáért, de sokat dolgozott érte. Egy nap, hogy, hogy nem, a kenyér nem sült ki időben. A vásárlók cifra káromkodások közepette, bosszúsan szidták a péknét, aki egyre mérgesebb lett a szégyentől. Végül az egyik vendég teljesen kihozta a sodrából, megfogott egy darabka kenyértésztát, és úgy nyersen, bosszús lendítéssel elröpítette. A tészta célt tévesztett, és nem a mérgelődő vendég fején csattant, hanem a tűzön lévő edényben landolt, amelyben olaj fortyogott. A tészta a forró olajban gyorsan kisült. Ennek köszönhetően elkészült az első fánk. Azt már mondani sem kell, hogy a történet pont farsang idejére esett. Ez a anekdota a véletlen erejét hangsúlyozza, és rávilágít, hogyan születhetett meg egy egyszerű kenyértésztából egy népszerű édesség. A berlini fánk, a farsangi fánk egyik közkedvelt változata Németországban, talán ebből a történetből ered.

A Farsangi Fánk Magyarországi Hagyománya

Magyarországon a fánk a XIX. század környékén lett ismert, és egybeforrt az éve eleji hangulattal. A legismertebb farsangi fánk a szalagos fánk. A farsang a mulatozás és a bőség időszaka, ehhez Magyarországon a kocsonya és a káposzta is hozzátartozik. A farsang január 6-án, vízkeresztkor kezdődik, és hamvazószerdáig tart. Ekkor búcsút mondhatunk a télnek, és örömmel köszönthetjük a tavasz eljövetelét. Gondoljunk hát januárban erre a finom édességre, és mikor eljön az ideje, készítsük el szeretteinknek, hogy ezzel is hamarabb jöjjön a tavasz! Szalagos fánkból nem lehet egyszerre csak keveset készíteni, ez az az édesség, ami a hideg, szürke időben színesebbé és édesebbé teszi a télies napokat, ráadásul aligha van olyan ember, aki ne szeretné. Baracklekvárral töltött farsangi szalagos fánk, teljes recept a képen! A hagyományos magyar gasztronómia édességei közül az egyik legszeretetteb a lekváros-porcukros, farsangi szalagos fánk. Tipp: egyesek a fedő használatára esküsznek, ha szalagra vágynak. A kiszaggatott tésztakorong közepében mélyedést kell kialakítani. A fánkot ezzel a felével kell az olajba helyezni, majd azonnal lefedni, körülbelül 1,5 percre.

Mesebeli Farsang és Kalandok: Fánk és Fantázia Találkozása

A farsangi időszak nemcsak a fánkról, hanem a mesék és a jelmezek világáról is szól. Sok iskolában, óvodában és csoportban "tematikus" a farsangi mulatság, ahol a gyerekek kedvenc mesefiguráik bőrébe bújhatnak. Ez a játékosság és a fantáziavilág tökéletesen illeszkedik a fánk édes, gondtalan élvezetéhez. Ahogy a fánk elkészítése során a tészta formálódik, úgy formálódnak a gyermekek képzeletében is a történetek és a karakterek.

Az Oroszlán és az Egér: A Méret Nem Számít

1. Aludt az oroszlán. Egy egér végigszaladt a testén. Felserkent és megragadta. Nagyot nevetett az oroszlán ezen az ígéreten; hogy mondhat olyant az egér, hogy jót cselekszik vele, s elengedte. Nemsokára vadászok fogták el az oroszlánt, és fához kötözték. Ez a klasszikus mese az együttműködés és a háládatosság erejét mutatja be, rámutatva, hogy a látszat csalóka lehet, és a legkisebb is segíthet a legnagyobb bajban. A fánkhoz hasonlóan, ami egyszerű alapanyagokból válik különlegessé, az egér is bizonyítja, hogy a méret nem mindig a legfontosabb.

A Róka és a Kakas: Az Élet Leckéi

2. Élt egyszer egy róka meg egy kakas, akik igen jó cimborák voltak. Testvérként éltek, együtt járták a világot, együtt is dolgoztak. Eljött aztán az a nap is, amikor egyikük - nevezetesen a róka, aki kevésbé volt dolgos kettejük közül -, fölöttébb gyengének érezte magát ahhoz, hogy így élje az életet. - Eressz el, édes komám! - kiáltotta a kakas. - Nem látod, milyen sovány vagyok? - Fütyülök az egészre! Megeszlek és kész! - felelte a róka. Akkor a róka kinyitotta a száját, hogy komája utolsó kívánságát teljesítse. - Szállj le onnét, koma! - mondta a róka látva, hogy kakas nélkül maradt. - Gyere le te! Gyere le a gúnyádért! - Dehogy megyek! Kukurikú! Kukurikú! A diófa, de magas! Ez a történet a ravaszságról és az eszességről szól, ahol a kakas furfanggal menti meg az életét. Ahogy a fánk is sokféle formában és ízben készül, úgy az élet is sokféle kihívást tartogat, melyekhez ravaszság és gyors gondolkodás szükséges.

A Világot Járt Kiscsacsi: Füles Kalandjai

3. Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, de még az üveghegyeken is túl, ahol a kis kurta farkú malac túr - volt egyszer egy szamár. Ez a szamár elindult, hogy lásson országot-világot. Amint megy, mendegél, találkozik egy oroszlánnal. Megnézi az oroszlán erősen a szamarat, mert még ilyen nagy fülű állatot nem látott világon való életében, s kérdi tőle: - Hát te ki vagy s mi vagy, te füles? Azt mondja a szamár: - Iá! Iá! Én a bárányok királya vagyok. - No bizony, ha a bárányok királya vagy, hadd lássuk, melyik erősebb! Itt van egy fa, ni! Húzd le annak a tetejét a földre. - Húzd le elébb te - mondotta a szamár -, aztán én is lehúzom. Az oroszlán nagyot ugrott, derékon kapta a fát, s lehajlította a földre. - Hisz ennél én többet tudok - mondta a szamár, s mikor éppen az oroszlán el akarta ereszteni a fa tetejét, megfogta, belekapaszkodott, de abban a pillanatban fel is lódította a fa, s úgy eldobta a szamarat, hogy a fától egy puskalövésnyire esett le. Éppen egy bokor tövébe esett a szamár; ott guggolt egy nyulacska, azt estében agyonütötte. Felkapta a nyulat a szamár, vitte az oroszlánhoz, s mutatta nagy diadallal. - Látod-e? Ilyen erős vagyok én! Az oroszlán egy kicsit elszégyellte magát, de mégis azt mondta: - No, próbáljunk még egyet! - Én nem bánom - mondta a szamár -, de azt előre megmondom neked, hogy ha a fél fülemet hátracsapom, akkor még csak fél haragban vagyok, de mikor a másik fülemet is hátracsapom, akkor szaladj, amerre látsz, mert különben vége az életednek. "Hej - gondolta az oroszlán -, ennek fele sem tréfa!" Azzal uccu, nekirugaszkodott az erdőnek, szaladt, ahogy tudott. Amint szalad, jön szembe vele egy farkas. - Hát te hová szaladsz, oroszlán? - Jaj, ne is kérdezd! Találkoztam a bárányok királyával, s azt mondta nekem, ha a fél fülét hátracsapja, akkor csak fél haragban van, de ha a másikat is hátracsapja, vége az életemnek. - De már én szeretném látni azt az állatot - mondotta a farkas. - Gyerünk vissza, ketten csak elbírunk vele. - Nem megyek én - mondta az oroszlán. - Ne félj, csak gyere. Csinálok egy nyírfagúzst, abba beletesszük a nyakunkat, együtt élünk, együtt halunk, ne félj! No, ebbe bele is nyugszik az oroszlán. A farkas hamarosan nyírfagúzst csinál, beledugják a nyakukat, mennek, mendegélnek, s egyszer csak meglátják a szamarat. A szamár is meglátja őket, s hátracsapja az egyik fülét. - Látod-e - mondja az oroszlán -, az egyik fülét már hátracsapta, forduljunk vissza, amíg csak fél haragban van. - Gyere csak, gyere - biztatta a farkas -, ne félj tőle! Egyet-kettőt lép az oroszlán nagy nehezen, de mikor a szamár a másik fülét is hátracsapta, hirtelen megfordult, akart, nem akart a farkas, vitte őt is magával, szaladt esze nélkül. Egyszer csak a farkas földhöz vágja magát. Úgy megszorította a gúzs a nyakát, hogy felfordult. Megáll az oroszlán, nézi a farkast, hogy mi történt vele. A farkasnak ki volt tátva a szája, s az oroszlán azt hitte, hogy rávigyorog, nevet az ő gyávaságán. Mondta az oroszlán: - Hiszen neked nevetség, de nekem ijedség! Azzal otthagyta a farkast, hátra sem mert nézni, világgá szaladt.

A világotjárt kiscsacsi (Hárs László meséje) egy klasszikus történet, amely az önelfogadás és a belső erő megtalálásáról szól. Füles, a csacsi, akit nagy fülei és hangja miatt csúfolnak, elindul világgá, hogy megszabaduljon a „rémséges” tulajdonságaitól. Útja során számos kalandba keveredik, találkozik madarakkal, rákokkal, de végül egy hasonló sorsú társra talál, aki elfogadja és szereti őt olyannak, amilyen. Ez a mese, akárcsak a farsangi fánk, ami évszázadok óta örömet okoz, azt üzeni, hogy az igazi boldogság a belső harmóniában és az elfogadásban rejlik. Füles története emlékeztet minket arra, hogy a külső jegyek helyett az értékünk abban rejlik, kik vagyunk valójában.

Az Oroszlán és a Teknősbéka: A Kitartás Győzelme

4. Egyszer versenyfutásra került a sor az erdőben, és négy akkora elefántagyar volt a díj, hogy két ember se tudott volna egyet fölemelni. A nagy nap reggelén mindenfelé hallani lehetett a kiáltozást: - Rajta, rajta állatok! Vegyetek részt a versenyfutásban! Aki utoljára fárad el, azé lesz a négy elefántagyar! Seregestül jöttek az állatok, és mind beálltak a versenybe. De bizony a legtöbb kidőlt délire, csak az egyetlen oroszlán bírta még erővel. Kevélyen így szólt a társaihoz: - Enyém a négy agyar! Mire a teknősbéka lassan előmászott. - Még nem a tiéd - mondta. - Előbb fuss velem is versenyt, én is szeretném azokat a szép agyarakat. - Még hogy te? - nevetet t az oroszlán. - Te akarsz versenyezni velem? - Előbb fussunk, aztán nevessél - válaszolta a teknősbéka. S egy óvatlan pillanatban fölmászott az oroszlán hátára, az meg csak loholt, loholt ész nélkül, nem is sejtve, hogy utast visz a hátán. Egyszer aztán elfáradt, és megállt pihenni. A teknősbéka azonnal rákiáltott: - Ne pihenj! Fuss tovább! Mindjárt utolérlek! Enyém lesz a négy hatalmas agyar! Az oroszlán azt hitte, hogy a háta mögül jön a hang, és rögtön fölkerekedett, rohant, ahogy bírt, míg csak vissza nem kerültek oda, ahonnét elindultak. Ott aztán leroskadt a földre. - Hol vagy, teknőc? - lihegte. - Én bizony már rég itt vagyok a célnál - mondta az csöndesen, miután észrevétlenül lemászott a földre. Mit tehetett mást az oroszlán - belátta, hogy legyőzték. Ez a mese a kitartás és az eszes gondolkodás győzelméről szól a nyers erő felett. A teknősbéka, akit sokan alábecsülnek, ravaszságával és türelmével felülmúlja a büszke oroszlánt. Ez a történet, akárcsak egy jól elkészített fánk, ami időt és odafigyelést igényel, azt tanítja, hogy a kitartás és a stratégia sokszor többet ér, mint az azonnali erőfeszítés.

A Nyúl, az Elefánt és a Víziló: A Ravaszság Triumfusa

5. A nyúl az elefánthoz ügetett, s azt mondta neki: - Tegyünk végre próbát, lássuk, melyikünk az erősebb. Holnap reggel idejövök hozzád a kötél végével. Megfogod, én meg majd a másik végét fogom, lent a folyó partján. Amikor azt kiáltom: hórukk! - nekiállunk és húzzuk. Az majd eldönti, melyikünk az erősebb. - Rendben van - egyezett bele az elefánt. A nyúl elköszönt tőle, kocogott a vízilóhoz s azt mondta neki: - Tegyünk végre próbát, lássuk, melyikünk az erősebb. Holnap reggel idejövök hozzád a kötél végével. Megfogod, én meg majd a másik végét fogom, odafönt az erdőszélen. Amikor azt kiáltom: hórukk! - nekiállunk és húzzuk. Az majd eldönti, melyikünk az erősebb. Másnap elvitte az elefánthoz a kötélvéget. - Fogd, én meg lemegyek a folyópartra. A kötél másik végét a vízilóhoz vitte. - Fogd, én meg fölmegyek az erdőszélre. Aztán elhelyezkedett kettejük közt, éppen középütt, és nagyot kiáltott: - Hórukk! A két behemót nagy állat nekifeszült a kötélnek. Húzták, húzták, végül az elefánt fölhúzta a folyó legszéléről a vízilovat a part peremére. - Te vagy az? - ámuldozott a víziló - Azt hittem, a nyúl. - Te vagy az? - csodálkozott az elefánt is. - Én is azt hittem, a nyúl. - Becsapott minket a mihaszna - mondta a víziló. - Be bizony - mondta az elefánt. - Elrántjuk a nótáját - mondta a víziló. - Megkeressük, és kitekerjük a nyakát. - Jól van - egyezett bele az elefánt. Útnak indultak megkeresni a nyulat. A nyúl megijedt, kereket oldott. Szaladt, egy idő múlva döglött antilop bőrére bukkant. A nyúl bebújt az antilop bőrébe. Nem sok idő múlva döng, döbög a föld: jött futva az elefánt meg a víziló. Jöttek, aztán megtorpantak: látják, az antilop alig vánszorog előttük az úton. - Hát veled mi történt? - kérdezték. A nyúltól elmélyítette a hangját, s kiszólt az antilopbőrből: - Hogy mi történt velem? Bosszantottam egy kicsit a nyulat; erre mérgében rám köhintett, s egyszeriben odalettem. Rettenetes jószág a nyúl, rettenetes nagy varázsló. Elég egy köhintése, és végünk van. Óvakodjatok tőle! Az elefánt meg a víziló egymásra néztek. - Gyerünk innét - mondták. - Nincs minekünk a világon semmi bajunk a nyúllal. Azzal eliszkoltak, az elefánt az erdőbe, a víziló a folyóba. Ez a mese a ravaszságról és az éleselméjűségről szól, ahol a kicsi nyúl túljár a nagy és erős állatok eszén. Ez a történet, mint egy farsangi fánk, ami tele van meglepetésekkel és édes ízekkel, azt mutatja be, hogy a bölcsesség és a furfang sokszor erősebb, mint a puszta fizikai erő.

A Kiskenguru Zsebe: A Belső Utazás

6. - Ne csacsiskodj, kiskenguru! - mondja a kengurumama. - Minden kiskengurunak üres a zsebe. Viselkedj, rendesen! - De én unatkozom! - hüppög a kiskenguru. - Szedjél virágot! Vagy hordjad a fényes köveket egy kupacba. Mind a kettő kitűnő játék. Ahogy ott búslakodik, arra fut a gyíkocska. - Gyíkocska! Gyíkocska! Nem akarsz egy kicsit utazgatni? Szívesen beteszlek a zsebembe. A gyíkocska jószívű, így hagyja, hogy a kiskenguru a zsebébe gyömöszölje. Fut sebesen a kiskenguru, a zsebében ott kukucskál kifelé a gyíkocska. Hanem a gyíkocska hamarosan megunja a játékot, s egy óvatlan pillanatban kisiklik a kenguruzsebből, s máris eltűnik a kövek közt. Sír, hüppög a kiskenguru. Arra repül a csavargó zebrapinty. - Ne búslakodjál, kiskenguru. Ha akarod, szívesen beülök a zsebedbe egy cseppet. - Szaladjunk? - kérdezi a kiskenguru a zsebében elhelyezkedett zebrapintytől. - Szaladjunk - mondja a zebrapinty. A kiskenguru ismét szaladni kezd, miközben jókedvűen kiabálja: - Adjatok utat a zebrapintynek! - Maradjatok csendben! - inti le őket az egyik kengurumama. - Elaludt a kisfiam! - Aludj te is, zebrapinty! - fog bele az új játékba a kiskenguru. Hanem a zebrapinty aludni nem szeret, így azután hamarosan ki is repül a kenguruzsebből. Egyedül marad a kiskenguru. - Mit tegyek a zsebembe? Mi legyen a kengurubaba? - rugdossa mérgesen a kavicsokat. Egyszerre csak egy hosszúkás kavicsra lesz figyelmes. - Te leszel a kengurubaba - emeli fel a földről a kiskenguru boldogan. Egy kicsit járkál a kővel, de a kő sem nem sziszeg, sem nem csipog. - Úgy látszik, eggyel nagyon unalmas sétálgatni. Szedek hozzá még egy párat - mondja a kiskenguru, máris hajol a földre, hogy szedje a kavicsokat. - Egy, kettő, három. Így ni. Most négy kavicsom van. Néggyel már lehet valamit kezdeni. Fut, szaladgál a kenguru. Zötyögnek a kavicsok a zsebében - csipognak! -, örül a kiskenguru. Siet kengurumamához. - Mindig mondom, hogy előbb gondolkodjál, s csak azután cselekedj! - korholja kengurumama, s bekeni a kiskenguru bőrét faggyúval. - Kiskenguru! Kiskenguru! - kiáltoznak a szomszédjai. - Gyere, hordjunk homokot a kis árokba. Befedjük a kis árkot homokkal. - Mindjárt - kiáltja a kiskenguru -, csak előbb elbúcsúzom a kavicsoktól! Pár perc múlva már ott nyüzsög ő is a kis árok felett. Elfeledte minden gondját, baját.- Ne tolakodjál! - inti le őt egyik társa. Ez a mese a kíváncsiságról, a játékosság kereséséről és a belső elégedettség megtalálásáról szól. A kiskenguru, aki unatkozik, különféle dolgokat próbál a zsebébe tenni, hogy megtalálja a tökéletes "kengurubabát". A fánkhoz hasonlóan, ami egyszerű összetevőkből készül, de számtalan variációban létezik, a kiskenguru is rájön, hogy a boldogság forrása sokszor a legegyszerűbb dolgokban rejlik. A történet azt üzeni, hogy a kreativitás és a képzelet segítségével bármilyen helyzetben megtalálhatjuk az örömet.

A Róka és a Nyúl: Az Eszes Kis Nyúl

8. Volt egyszer, hol nem volt, egy róka meg egy nyúl. A róka jégből épített házikót, a nyúl meg hársgyökérből. Elérkezett a tavasz - a róka házikója elolvadt, de a nyúlé megmaradt, amilyen volt. A róka hát bekéredzkedett a nyúl házába, aztán kikergette a gazdát a házikóból. Baktatott a nyúl az úton, sírdogált. Szembejött vele a kutya. - Vau, vau! Miért sírdogálsz, nyulacska? - Hogyne sírdogálnék! Hársgyökérből fontam házat, a róka meg jégből épített magának. Házikómba kéredzkedett, házikómból kikergetett. - Ne sírj, nyulacska, segítek a bajodon! Mentek a házikóba. Beugatott a kutya. - Vau, vau! Róka, takarodj! A róka a kemencén üldögélt. Lekiáltott a kutyának: - Ha kiugrom, megtépázlak, szétszaggatom az irhádat! Megijedt a kutya, és elinalt. Elbaktatott nagy búsan a nyulacska, tovább sírdogált. Találkozott a medvével. Az megkérdezte tőle: - Mit keseregsz, nyulacska? - Hogyne keseregnék! Hársgyökérből fontam házat, a róka meg jégből épített magának. Házikómba kéredzkedett, házikómból kikergetett. - Gyerünk, majd én segítek a bajodon! - Nem segíthetsz te azon! Próbálta a kutya is - ki nem kergethette, te sem kergeted ki! - Kikergetem biz én! Mentek a házikóhoz. Nagyot bömbölt a medve: - Róka, takarodj! Lekiáltott a róka a kemencéről: - Ha kiugrom, megtépázlak, szétszaggatom a bundádat! Megrémült a medve, hanyatt-homlok menekült. Ment, ment a nyulacska. Megint elindult a nyulacska, még keservesebben sírdogált. Szembejött vele a kakas, nagy kasza a vállán: - Ku-ku-rikú! Miért sírsz, nyulacska? - Ugyan, hogyne sírnék! Hársgyökérből fontam házat, a róka meg jégből épített magának. Házikómba kéredzkedett, házikómból kikergetett. - Ne búsulj, majd segítek a bajodon. - Nem segíthetsz te azon! Próbálta a kutya is - ki nem kergethette, próbálta a medve is - ki nem füstölhette, próbálta a bika is - az is hiába, te sem kerget… Ez a népmese, amely a gyenge, de ravasz nyúlról és a nagyképű rókáról szól, azt hangsúlyozza, hogy az eszesség és a bátorság sokszor felülmúlja a fizikai erőt. A nyúl, aki először tehetetlennek tűnik a róka agressziójával szemben, végül a kakas segítségével visszaszerzi otthonát. A történet, mint egy meleg, otthoni fánk, a reményt és a kitartást szimbolizálja a nehézségek idején. A mese azt tanítja, hogy soha ne adjuk fel, és mindig találunk segítséget, ha nyitott szívvel fordulunk a világ felé.

Egy Hétköznapi Család Farsangi Kalandjai: Síszezon és Fánkok

A farsangi időszak nemcsak a mesék és a fánkok idejét jelenti, hanem a téli sportok, a családi összejövetelek és a meghitt pillanatok időszakát is. A gyerekek élményei, mint a síelés, a hógolyózás, a szaunázás, vagy akár a játszótéri játékok, mind hozzájárulnak a farsangi emlékek gazdagodásához.

A síszezon már javában tart. Reggeli után anyáék elmentek síelni, mi pedig kicsit később utánuk mentünk. Ma már nagyon jól ment a síelés! A lifttel egyedül fel tudok már menni (na mondjuk a ki- és beszállás kicsit körülményes nekem) és le is tudok siklani. A hóeke már nagyon jól megy, és kicsit kanyarodni is próbálgatok… Jópárszor lesíeltem, aztán visszamentünk mindannyian a házhoz, átöltöztünk, és még kicsit a játszótéren is voltunk, amíg az ebéd készült. Az ebéd pedig fincsi milánói volt sok sajttal. Utána mentünk aludni, hogy délutánra kipihenjük magunkat. Ébredés után mégse mentünk síelni, mert egyre rosszabb a pályák állapota. Amikor visszajöttek apáék, azt mondták, hogy már ők se tudtak jól síelni, olyan kevés és kásás már a hó sajnos. Így aztán inkább elmentünk egyet kirándulni. Ez is nagyon klassz volt, csak irtó fárasztó… de láttunk aranyos kis patakokat és ratrakokat is, nomeg egy csomót hógolyóztunk és dobálóztunk. Mire hazaértünk, csurom vizesek voltunk mindannyian, úgyhogy hamar beültünk a jó forró szaunába és le is zuhanyoztunk utána. Mire leértünk a földszintre, már a Kriszti meg is főzte a vacsorát: virslihalmokat.

Másnap reggel egy kicsit tovább aludtunk, mivel nem tombolt odakinn szélvihar az éjjel, nem úgy mint tegnap… Reggeli után én a Mamával és Annával még kicsit a házban maradtam, de a többiek előrementek síelni. Kicsivel később mi is utánuk mentünk, de akkor nagyon leszidott a mama, amikor amíg ő kidobta a szemetet a tárolóba, addig én előresétáltam egyedül a hüttéig majdnem… Pedig én már ismerem ám az utat! És a füvön mentem, nem is az úttesten… Na mindegy, állítólag ez butaság volt és a mama mellett kellett volna végig jönnöm. Szóval végül odaértünk a síliftek aljához, és pont akkor csúszott arra apa és anya, úgyhogy együtt mentünk tovább a kis pályához, ahol apa felváltva velem és az Annával csúszott le és a hóekés lejövetelt gyakoroltuk, amíg meg nem éheztünk, mert akkor már mentünk volna vissza szívesen a házikóba ebédelni. Ekkor ért oda a Boti és a Zoli is (a Kriszti már kicsit korábban odajött), úgyhogy végül mindenki visszajött a házba és ebédeltünk finom brokkoli krémlevest bogyókkal. Délután visszasétáltunk a sípályákhoz, és előbb apa próbált a kis pályán okítani, de hisztis kedvemben talált, így végül anyával két oldalról közrefogtak, és apa síbotját előttem keresztben tartva én abba kapaszkodva lejöttünk. Így egész jó volt, de igazándiból utána a Kriszti talált ki jobbat: jött mellettem, és én egyedül felmentem a felvonóval, utána pedig előttem háttal lesiklott velem, és így egész ügyesen meg tudtam állni hóekében amikor ő mondta. Ezt kétszer meg is ismételtük. Apáék nagyon meglepődtek, milyen ügyes vagyok ám, ha nem "kell" nekik hisztizni… Amikor a Botiék is odacsúsztak, lecsatoltunk, és jópárszor lecsúsztunk a fenékcsúszkákkal is, és persze megint csurom vizesek lettünk, úgyhogy a házban átöltöztünk, és elsétáltunk pár házzal arrébb a kis játszótérre, ahol van pár jópofa játék. Sokáig hintáztunk, aztán visszajöttünk a házikóba, és játszottunk, vacsoráztunk, és ismét játszottunk. Közben átjöttek páran a Zoli ismerősei közül a 16-osból, és átjött a Manóka nevű kisfiú is kicsit játszani. Sajnos este, amikor ők hazamentek, akkor nekünk is menni kellett zuhanyozni (hárman egyszerre zuhanyoztunk!) és aludni.

Reggel jó korán keltem - így aztán apa is… De mikor lementünk a földszintre, a Boti és a Mama már szintén fent voltak, úgyhogy végülis nem mi keltünk elsőnek… Reggeli után sorra jöttek le a többiek is, mi pedig addig játszottunk a nappaliban. Kilenc órakor indulnak a sífelvonók, úgyhogy addigra felöltöztünk, és odasétáltunk a hüttéhez, a bébipályához. Párszor lecsúsztam apával, de egyedül még nem tudok, mert a fékezés nem megy még "üzembiztosan", de a sílift felfelé már egész ügyesen megy. Pár óra után az Annával és a Mamával visszamentünk a házba, mert a Mama elkezdte az ebédet csinálni, hogy mire mindenki visszaért délben a síelésből, addigra kész legyen a finom brokkoli krémleves. Evés után én és Annipanni elmentünk aludni, és együtt is keltünk, mivel Anna mindig sírva ébred… Sebaj, délután még Apáék mentek egy kicsit síelni, de én fáradt voltam, úgyhogy mi csak elkísértük őket a hüttéig, és kicsit néztük a síelőket, aztán beültünk forró csokit inni tejszínhabbal. Hú de fincsi volt! Közben anyáék is odajöttek, mert négykor leállnak a síliftek, úgyhogy visszasétáltunk a házikóhoz, és estig folyamatosan ment a játék, csak vacsorázni ültünk le. Kicsit később elkísértem a Krisztiéket a 16-os házhoz, a Zoli barátaiékhoz, és szerencsére vittünk csúszkát is, mert a ház mellett egy nagy dombról tudtuk irtó jókat csúszkálni. Sajnos közben tetőtől talpig csurom vizesek lettünk, mert kicsit kásás volt már a hó (de mit érdekelt ez minket…), úgyhogy a Kriszti visszavitt minket a mi házunkhoz, és mivel addigra apa bekapcsolta a szaunát, ott jó meleg volt már, úgyhogy ott felmelegedtünk hamar.

Reggel mindenki korán kelt, és nagy készülődés és pakolás közepette elindultunk síelni: apa előbb levitt három adag bőröndöt és más cuccokat, és még együtt is vittünk jó sokat, amikor lementünk a kocsihoz. Apa kölcsönkapott egy szép nagy autót, de még ennek is tele lett a csomagtartója, és még a Kati mama is jött… Ő is hozott még pedig pár táskát… Szóval igencsak megpakolt autóval átmentünk a Krisztiékhez, és ők is bepakoltak az ő autójukba, és indultunk is már, mert hosszú az út… A határ után megálltunk egy hatalmas bevásárlóközpontnál, ahol mi a játszótéren (nagyon klassz volt!) elvoltunk, amíg a felnőttek vásárolgattak, aztán indultunk tovább, de már többször nem álltunk meg, csak a hegyen a faházaknál egy Weinebene nevű helyen. Én útközben sokat játszottam, de nem aludtam egy cseppet se… A faházba elsőnek a játékokat hoztuk be, hogy mi tudjunk már játszani a Botiékkal, amíg a felnőttek kipakoltak. Amúgy nagyon szép kis faházban fogunk lakni! Amíg még világos volt, elmentünk kicsit körülnézni, és láttunk ratrakot is! Hamar besötétedett, úgyhogy visszajöttünk vacsorázni és játszani.

Hétköznapok az Oviban és a Játékok Világa: Fánk és Gyerekkor

A farsangi időszak a gyerekek számára az óvodai és otthoni játékok, a felfedezések és a tanulás időszaka is. A fánkhoz hasonlóan, ami édes élményeket szerez, a mindennapi kalandok is hozzájárulnak a boldog gyerekkorhoz.

Reggel sajnos nem síelni mentünk, pedig korábban úgy volt, hogy ma lesz síelés… Sebaj, anya bevitt az oviba, és vittünk fakanalat is, mert ma kellett vinni. Délelőtt próbáltuk a március tizenötödikei műsort, és utána kimentünk az udvarra futkározni egy jót. Az ebéd nagyon jó volt: gulyásleves (nem ez) és tejbegríz (eeeeeez!). Evés után jött értem a Mama, és épp hazaértünk, amikor anya telefonált, hogy véletlenül a Bálint könyvét tették az én szekrényembe, úgyhogy visszaöltöztünk, és visszavittük a könyvet, és újra irány a Mama… Ott aludtam ma, és amikor felébredtem, már jött is anya és a Csilla, és hazasétáltunk.

Amikor hazaértünk, apa már itthon volt, és bekapcsolta nekem a wii-t, hogy fussak és síeljek egy jót. Közben anyáék elmentek zumbára. Amikor kijátszottam magam, apa csinált finom melegszendvicset, és épp bekaptam az utolsó falatot, amikor telefonáltak a Krisztiék, hogy vigyük le a síléceket, mert itt állnak a ház előtt. De nem csak ők, a Kati mama is pont itt volt a Dömével, én pedig egy jót rohangáltam a Botival és Annával, amíg a felnőttek beszélgettek. Végül a Zoliék hazaindultak, apa pedig még el kellett, hogy szaladjon hóláncért, mert a kölcsönautóban az nincs. Így én a Kati mamával és a Dömével elindultam anya elé. Találkoztunk is vele félúton, és hazasétáltunk.

Ma is nagyon korán keltem (apa szerint), és még meg tudtam nézni a 6-os a digitális órán. Délelőtt az oviból a csoportunk elsétált a Kós Károly térre, ahol megnéztük egy nagy bácsi szobrát, és zászlót is vittünk neki. Még a nevére is emlékszem: Kossuth Lajos. A Marianna néni mesélt is róla, de az már nem volt olyan izgi… Képzeljétek visszafelé pont találkoztunk a Kati mamával, aki épp a Dömét sétáltatta. Aztán még az udvarra is kimentünk, úgyhogy jól kifáradtunk, és valószínűleg emiatt az ebéd után aludtam is egy jót. Délután jött a Noémiért és értem a Mama, és mentünk hozzá angolozni. Angol után még kicsit maradtunk anyával, amíg a Noémiért nem jöttek, aztán mi is hazasétáltunk, és pont akkor ért haza apa is, úgyhogy estig akkor őt nyaggattam, és persze a híradó után ma sem maradhatott el egy Zigby epizód.

Reggel ma is elcsíptem még apát, és ő melegített reggelit, aztán ő dolgozni, mi pedig anyával lassan az oviba mentünk. Délelőtt kimentünk az udvarra, de ebéd után mégse voltam elég fáradt az alváshoz… Szerencsére hamar jött értem a Mama, és a Noémivel együtt a játszótérre mentünk, mert szépen sütött a napocska. A téren még ott volt pár ovis társam is, velük jót játszottunk. Amikor kezdett hűvös lenni, akkor felmentünk a Mamához, ahol pedig bunkereset játszottunk a Noncsival. Közben megérkezett anya, és amikor a Timi hazavitte a Noémit, akkor mi is hazasétáltunk. Apa már itthon volt, én pedig megettem egy kakaós csigát a híradó alatt, és utána megnéztük együtt a Zigby mai kalandjait.

Reggel kicsit nehezen indult a nap, de aztán csak rendbe jött minden, és mire beértünk az oviba, már minden OK volt. Délelőtt a Csilla féle tornára benézett anya is, és megnézte milyen ügyesek vagyunk már. Az udvarra is ki tudtunk menni ebéd előtt (az ebéd finom gombaleves és egyáltalán nem finom pusztapörkölt volt: előbbiből repetáztam, utóbbit kihagytam…). A délutáni alvás után pedig jött értem és a Noémiért a Kati mama az Annával és a Botival, mert ma is volt - kedd lévén - angol. Az óra után épp váltotta egymást apa és a Tamás, aztán még maradhattam játszani, mivel megvártuk a Zolit, hogy felköszöntsük a Névnapján. A mama pedig nőnapra kapott tőlünk egy virágocskát. Szerencsére a Zoli jó sokára jött, úgyhogy irtó sokat tudtunk rosszalkodni. Amikor hazaértünk, pont indult anya a zumbára, így ma is apával voltam itthon: a híradó után Zigby-t néztünk, utána wii-ztünk (jól lekardoztam apát!) és egy gyors für

tags: #fankot #evo #mesefigura