A Fehér Paprika Hirtelen Elfonnyadásának Okai és Megelőzése

A paprika, tudományos nevén Capsicum annuum, a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó népszerű zöldségnövény, mely hazánkban és környékén rendkívül kedvelt, mind étkezési, mind fűszernövényként. Bár világszinten nem tartozik a legfontosabb zöldségnövények közé, a magyar gasztronómiában betöltött szerepe megkérdőjelezhetetlen. Hazánkban egyéves növényként termesztik, azonban őshazájában akár több éves, fás szárú változatokkal is találkozhatunk. A paprika főgyökerének tengelye egy jól fejlett orsógyökér, melyből az oldalgyökerek indulnak ki. Hajtásrendszere alapján, akárcsak a paradicsom esetében, két fajtát különböztetünk meg: a folytonos növekedésűt és a determinált, vagy csokros növekedésű fajtákat. Levelei kerekdedek vagy ovális alakúak, enyhén hegyesedők. Virágai fehérek, egyesével állnak és önbeporzók.

A gondosan nevelt palánta azonban sok kezdő és haladó kertészt is zavarba hozhat, amikor egyszer csak leáll a fejlődésben, stagnál, vagy hirtelen elfonnyad. A paprika érzékeny, de hálás növény. Ha megkapja a neki való meleget, talajt és törődést, bőséges terméssel ajándékoz meg. Ha viszont nem nő - az mindig egy üzenet. Nézzük meg, mi állhat a háttérben, ha a fehér paprika egyik napról a másikra elfonnyad, és hogyan védekezhetünk a problémák ellen!

A Növekedés és Fejlődés Alapvető Igényei

A paprika alapvetően nagyon melegigényes faj. Csírázása 30-32 °C-on indul meg, a legjobb növekedést a 30 °C-os nappali és 18 °C-os éjjeli hőmérséklet biztosítja. Fontos megjegyezni, hogy a fagypont alatti hőmérsékletet semmilyen formában nem viseli el, és 10 °C alatt megáll a fejlődésben. Rendkívül fény- és vízigényes is, ezért ezek optimális biztosítása elengedhetetlen a sikeres termesztéshez.

Hőmérsékleti Hőstressz és Virághullás

A paprika virágainak hullása komoly fejtörést okozhat minden kertésznek. A virághullás leggyakoribb okai között a hőstressz az egyik vezető tényező. A paprika érzékeny a hőingadozásra. Ha a nappali hőmérséklet tartósan 30°C fölé emelkedik, vagy az éjszakai 15°C alá süllyed, a növény védekezésképp ledobja a virágait. A hőhullámok, illetve a hűvös, huzatos időjárás egyaránt kiválthatják a problémát. A hőstressz jelei közé tartozik, hogy a levelek lekókadnak, a virágok pedig hervadni kezdenek, majd lehullanak. Az optimális nappali hőmérséklet a paprika számára 21-26 Celsius-fok között van, ezért ha az éjszakai hőmérséklet túl alacsony, vagy túl magas, az sajnos a bimbók lehullását eredményezheti. De abban az esetben is ledobja a paprika a virágait, ha nem volt sikeres a megporzása.

Megoldás: Ha üvegházban vagy fóliában termesztjük a paprikát, szellőztessünk rendszeresen, árnyékoljuk az állományt, és párásítsunk. Szabadföldön próbáljuk meg takarással (pl. agroszövettel) mérsékelni a hőingadozást. Érdemes a beporzók számára vonzó növényekkel körbevenni a paprikát.

Talaj és Öntözés

A paprika gyökere levegőigényes - ha állandóan nedves a föld, gyökérfulladás és gyenge növekedés alakul ki. Csak akkor öntözzük, ha a talaj felső 2-3 cm-e már kiszáradt. A paprikának sok vízre van szüksége, ezért fontos, hogy soha ne hagyjuk kiszáradni és bőségesen álljon rendelkezésére víz. A legjobbat akkor tesszük, ha nem felülről öntözzük a növényt, hanem csepegtető öntözést alkalmazunk.

Ha a talaj túl kötött, savanyú, vagy korábban már beteg növény volt benne, a paprika nem boldogul benne. Legjobban a vályogos talajt kedveli, azonban ha időnként érett komposztot adunk neki, azt bőséges terméssel fogja meghálálni. Akár több éven át is termeszthetjük ugyanabban a talajban. A palántákat fellazított, betrágyázott talajba ültessük. A palánták ágyása köré húzzunk bakhátat, vagyis készítsünk egy árkot a kapával.

Megoldás: Javítsuk a talajt komposzttal, lazítsuk homokkal, és figyeljünk a vetésforgóra! Válasszunk ellenálló fajtákat, amelyek jobban tűrik a szélsőséges időjárást. Ültetés előtt javítsuk a talajt szerves trágyával vagy komposzttal.

Tápanyagellátás

A paprika intenzív fejlődéséhez sok tápanyagra van szüksége. Alapvetően nitrogénből, foszforból és káliumból is nagy mennyiségre van szüksége. Egyéb elemek közül kiemelendő a kalcium és magnézium, ugyanis ezekből nagyobb mennyiségre van szüksége. A nitrogén, a foszfor és a kálium hiánya, illetve a mikroelemek (például a bór) elégtelen mennyisége szintén virághulláshoz vezethet. A túlságosan sok nitrogént tartalmazó műtrágya is lehet az ok, hiszen a növény a virághozás helyett minden energiáját a lombjának fejlesztésére fogja fordítani.

Tápanyaghiány esetén a növény gyengébb, a levelek sárgulnak, a virágok aprók vagy torzak lehetnek.

Megoldás: A kiültetés után 1-2 héttel kezdjünk el tápoldatozni. Legjobb az összetett, lassú lebomlású zöldségtrágya vagy komposzttea. Alkalmazzunk komplex, kiegyensúlyozott tápoldatot, amely tartalmazza a fő makro- és mikroelemeket. Figyeljünk a rendszeres öntözésre, mert a tápanyagok felszívódása csak megfelelő talajnedvesség mellett biztosított! Megoldás lehet, ha egy teáskanál magnézium-szulfátot adunk 1 liter vízhez és ezzel öntözzük meg a paprikát. A magas foszfortartalmú műtrágya vagy a csontliszt is segíthet a magas nitrogénszint ellensúlyozásában. A paprika leginkább a nitrogént igényli, mely sokban segíti a növény fejlődését. A paprika kalciumigényes, de a hazai talajok többsége meszes, kalciumban gazdag.

Paprika Betegségei

A paprika az egyik legkedveltebb kerti növény, azonban sajnos sokszor nem okoz túl nagy sikerélményt a kertésznek, hiszen amilyen népszerű, olyan érzékeny is egyben. Leggyakrabban gombás betegségekkel találkozhatunk, de emellett jelentősek a vírusok és baktériumok által okozott problémák is. A paprika betegségei lehetnek vírusos, fitoplazmás, baktériumos és gombás betegségek.

Vírusos Betegségek

Ezeket a vírusos betegségeket általános tüneteik miatt nevezhetjük úgy is, hogy a paprika levélbetegségei.

• Paradicsom bronzfoltosság vírus (TSWV): Más néven paradicsom bronzfoltosság vírus. A betegség tünetei: A leveleken sárga, később bebarnuló foltok láthatók, ezek kör alakúak is lehetnek. A hajtáscsúcs lehervad, majd elszárad. A száron sötétbarna foltok jelennek meg. A fertőzést leggyakrabban a nyugati virágtripsz és a dohánytripsz viszi át egyik növényről a másikra, de növényápolási munkák során szövetnedvvel is könnyű fertőzni, ezért a kéz és az eszközök fertőtlenítése elengedhetetlen két növény érintése között.
• Paprika mozaik vírus (TMV, AMV, CMV, TAV): A paprikának a legkomolyabb vírusos betegsége. A levélen mozaikos tünetek figyelhetők meg, aminek 2 fajtája van: a sötétzöld mozaikosodás és a sárga mozaikosodás. A száron gyakran csíkszerű sötétbarna elhalások jelentkeznek. A bogyók, ha kötődnek, sokkal kisebbek lesznek, a bogyón pedig dudorok és csíkszerű sötétbarna elhalások keletkeznek. A növény növekedésében visszamarad. Számos fertőzési forrás van. A tobamovírusok esetében a talaj, illetve a talajba került növényrészek a fertőzési források, míg az AMV, a CMV és a TAV esetében levéltetvek viszik át egyik növényről a másikra.Védekezés: Ellenálló fajták termesztése (pl. Bravia RZ F1). Hajtató létesítmény esetén talajcsere vagy fertőtlenítés gőzzel. Csávázott vetőmag használata. Levéltetvek elleni védekezés, beteg növények eltávolítása és a higiéniai szabályok betartása.
• Uborka mozaik vírus (CMV): A betegség tünetei: A növények növekedésükben visszamaradnak. Az oldalhajtások rövid ízközűek, sok kis levél csoportosan képződik rajtuk. A levelek elkeskenyednek, szimmetrikusak, gyűrű alakú foltok is kialakulhatnak rajtuk. A levélnyél vagy hosszú, vagy nagyon rövid. A levél fő- és mellékerei kivilágosodnak, az érközök sárgászöldek, a levélerek mentén sötétzöld sávok vannak.Védekezés: A levéltetvek ellen érdemes védekezni.

Fitoplazmás Betegségek

• Stolbur betegség: A betegség tünetei: A növényeken általános klorózis figyelhető meg. A levelek sárgászöldek, bekanalasodnak, végül lehullanak. A helyettük növő levelek aprók maradnak, és azok is hamar lehullanak, végül az egész tő lombtalanná válik és a rajta lévő termések összeaszalódnak. A burgonyafélék családjából az összes faj gazdanövénye ennek a kórokozónak, valamint az apró szulák, aminek gyöktörzsén áttelelnek a kabócák, melyek átviszik a fertőzést egyik növényről a másikra. Akkor lehet számítani a betegség nagyobb elterjedésére, amikor meleg nyarakon a kabócák jobban elszaporodnak.Védekezés: A védekezés elsősorban a kabócák irtására irányul, illetve az áttelelésüket biztosító évelő gyomokéra.

Bakteriális Betegségek

A paprika baktériumos betegségeinek leküzdése csak megelőző védekezéssel eredményes. A kockázati tényezők megjelenésével (alacsony vagy éppen magas léghőmérséklet, magas páratartalom, nagymértékű csapadék) el kell kezdeni a védekezést, mely réztartalmú szerekkel lehetséges.

• Paprika baktériumos termésrothadása (Erwinia carotovora pv. carotovora): Szabadföldön fordul elő, inkább nyár végén. A kórokozó számára a csapadékos, meleg (28-30 °C) időjárás a legkedvezőbb. A betegség tünete: A bogyón a kocsánytól kiinduló, a bibepont felé terjedő világosbarna rothadás észlelhető. Csak a belső húsos részek és a magház rohad el, a bogyó héja ép marad. A rothadt bogyók és az azokból kifolyó baktériumnyálka, amelyek a talajba kerülnek, azok fertőznek.Védekezés: Három-négy éves vetésforgó. A rothadt bogyókat le kell szedni és meg kell semmisíteni. A kórokozó a talajról vízcseppek felverődése révén kerül a bogyó felszínére. Ép héjon keresztül nem hatol a bogyó belsejébe, csak az ápolási munkák során és a homokverés okozta mikrosebeken keresztül, de egyes fajták rosszul záródó bogyókocsányánál jut a belső szövetekbe.
• Paprika baktériumos levélfoltossága (Xanthomonas campestris pv. vesicatoria): Hazánkban az 1960-as évektől kezdve vált jelentőssé, és akkor még csak a levélen okozott tünetet. Azóta már a bogyókon is okoz tüneteket. Nem csak a paprikán, de a paradicsomon is tüneteket okoz. A levélen először apró vizenyős kidudorodó foltokat láthatunk, amelyek beszáradnak. A folt szabálytalan alakú, szegélye sötétbarna lesz, a közepe pedig kifehéredik, végül pedig a levél lehullik. A száron kiemelkedő barna foltok jelennek meg. A bogyón először pontszerű, majd egyre nagyobb besüppedő foltokat láthatunk. A széle később felszakadozik a foltoknak.Védekezés: Mivel a vetőmag az egyik legfontosabb kiindulópontja a fertőzésnek, ezért már palántakorban is nagyon potens veszélyt nyújt a kórokozó. A másik komoly forrás a területen maradt, esetlegesen fertőzött növényi maradványok. A kórokozónak kedvez a magas relatív pára és a 30 °C-os hőmérséklet. Szabadföldön erre meleg csapadékos időben lehet számítani, míg hajtató létesítményben ez technológiai hiba, ha nem volt megfelelő a szellőztetés. Egészséges fémzárolt vetőmag, vagy vetőmagcsávázás. Mint minden baktériumnál, így itt is a legfontosabb a megelőzés. A palántákat igyekezni kell szellősen ültetni.
• Pseudomonas syringae pv. Tomato: A betegség hirtelen lehűlés és sok csapadék együttes jelentkezésekor alakul ki. Szabadföldön ilyen általában júniusban várható, növényházban akkor, ha a levegő 15-20 °C-ra csökken. A betegség tünetei: Levélfoltosság (már a szikleveleken is): apró, vizenyős, majd barna folt, később közepén kifehéredő, barna szegélyű lesz. Levéltorzulás: kanalasodás, hullámosodás, levélnyél-görbülés, a beteg levelek lehullanak. Súlyos esetben jellegzetes tünet a hajtáscsúcs elhalása.Védekezés: A fertőzési forrás a talajra hullott növénymaradványok, ezért azokat meg kell semmisíteni. Növényházban fűtéssel és az öntözés mértékével befolyásolható a betegség kártétele.

Gombás Betegségek

• Palántadőlés (Pythium debarianum és Rhizoctonia solani): A termesztéstechnológia ezen szakaszának a legveszélyesebb betegsége, a palántadőlés. Számos kórokozó okozza a betegséget, de a legjellemzőbb két faj a Phytium debarianum és a Rhizoctonia solani. Mind a csíranövényeken, mind pedig a szikleveles korú palántákon megfigyelhető a betegség. Jellemző tünete, hogy a sziklevelek és a növények gyökere elbarnul, a növények nem kelnek ki. A gyökérnyaki résznél üvegesedés figyelhető meg (nagyon világos felületű lesz és törékeny), majd ezek parásodnak, és nagyon könnyen eltörnek. Mindkét kórokozó talajlakó gomba. A Pythium az oospóráival, míg a Rhizoctonia álszkleróciumokkal képes áttelelni a talajban. Környezeti igényük és fertőzési módjuk azonban nagyon különböző. A Pythium a kimondottan kötött és nagy vízkapacitású talajokat kedveli, míg a Rhizoctonia erre is gyakorlatilag közömbös. Viszont előbbi gomba a kimondottan meleg, akár 28 °C-os talajhőmérsékletet kedveli, addig az utóbbi az ennél jóval alacsonyabb 15-18 °C-os hőmérsékletet szereti.Védekezés: Nagyon nehéz az ellene való védekezés. Nagyüzemben, főleg, ha saját talajon történik a termesztés, akkor talajgőzölést szoktak alkalmazni. Házikerti körülmények között ez kivitelezhetetlen védekezési mód. A másik lehetőség a gombaölőszeres beöntözés közvetlenül ültetés után. A Pythium ellen a legalkalmasabb készítmény a propamokarb hatóanyagú Proplant, esetleg egy metalaxil hatóanyagú Ridomil Gold Plus 42,5 WP. A Rhizoctonia ellen pedig boszkalid és piraklostrobin hatóanyagú Signum WG.
• Listharmat (Leveillula taurica): A levél színén eleinte szögletes, sárgás foltok jelennek meg, melyek olajosan áttetszők. A levél fonákán apró dudorok és fehér konídiumtartó gyep („bunda”) figyelhető meg. A fertőzési források a beteg levelek, ezért a fertőzött lombot meg kell semmisíteni. A kórokozó télen a növényházban könnyen áttelel a hajtatott növényeken. A gomba konídiumokkal légmozgás útján terjed. A meleget szereti, 26-30 °C-ot, és bár száraz vidékeken fordul elő (Magyarországon is inkább a déli országrészben), konídiumai 100%-os relatív páratartalom esetén csíráznak leginkább.Védekezés: Gyakori szellőztetéssel elérhető, hogy ne alakuljanak ki kedvező a feltételek a gomba szaporodásához.
• Alternáriás levélfoltosság (Alternaria solani): A levél színén sárgászöld foltok keletkeznek, a fonákón pedig 3-4 mm átmérőjű, olykor 8 mm-t is elérő foltok észlelhetők, amelyek kezdetben szürkésfehérek, majd barnák lesznek, ez a gomba konídiumtartó gyepe. Később a levél kanalasodik, elsárgul és lehullik.Védekezés: A lehullott levelek megsemmisítése fontos, mert fertőzési forrás. A kórokozó számára sűrű növényállományban a feltételek még kedvezőbbek. A betegség megelőzése nem igényel vegyi védekezést, mert a paprika számára kedvező termesztési feltételek a kórokozónak nem kedveznek.
• Szklerotíniás fehérpenészes szártőrothadás (Sclerotinia sclerotiorum): A szártőn képződő, eleinte vizenyős, majd elparásodó foltjain fehér, pókháló szerű, majd vattasűrűségű micéliumbevonat látható. A foltok később megnőnek, körülölelik a szárat, a tő hervad, majd elszárad.Védekezés: Az egyik fertőzési forrás a talaj, ahol a kórokozó sokáig életképes. A másik a fertőzött növénymaradványok. A hajtatóház talajának cseréjével lehet védekezni, illetve vetésforgóval. Kiültetés után közvetlenül gombaölővel érdemes kezelni az állományt, ahol ez a betegség jelen lehet. A talajban lakó kórokozók ellen Coniothyrium minitans biológiai növényvédő szerrel lehet eredményesen védekezni, mely szintén egy gomba és a szklerotínia szkleróciumait pusztítja.
• Fuzáriumos hervadás (Fusarium oxysporum f. sp. capsici): A gyökérzet elbarnul, elkorhad. A tövek sárgulnak, lankadnak, elhervadnak. A szártövön szintén barnulás, majd korhadás észlelhető.Védekezés: Fertőzési források a talajba került növényrészek, melyeken a gomba hosszú ideig életképes marad, ezért paprikát ne termesszünk ugyanazon a helyen több évig (vetésforgót célszerű alkalmazni) és a többi gazdanövényt se. A gomba vetőmaggal is fertőzhet, vetőmagot csak egészséges tövekről nyerjünk, mert a magcsávázás nem használ. A kórokozó számára a magas, 25-30 °C körüli hőmérséklet kedvező és az alacsony vízkapacitású talajok. Növényházban ezért szellőztetéssel és öntözéssel a megbetegedés mértéke csökkenthető.
• Botritiszes hajtás- és termésrothadás (Botrytis cinerea): A betegség elsősorban hajtatott paprikán jelentős, szabadföldön csak elvétve fordul elő. A kórokozó gazdanövényköre rendkívül széles. A száron és az oldalhajtásokon először vizenyős, majd szürkésbarna, ovális, elhalásos foltok jelennek meg. A foltok jellegzetesen zónáltak. Később az elhalt foltok feletti növényrészek elhervadnak, elszáradnak. A virágok vizenyősek lesznek, rajtuk dús konídiumtartó gyep alakul ki.Védekezés: A fertőzési források az elpusztult növénymaradványok, melyeken a kórokozó sokáig életképes, ezért a növénymaradványokat mindig el kell távolítani. A gomba számára a magas relatív páratartalom és a 22-24 °C hőmérséklet a legkedvezőbb. A növényház rendszeres szellőztetésével csökkenthető a páratartalom.
• Kolletotrichumos termésrothadás (Colletotrichum capsici): A betegség jellemzője, hogy az érett és a túlérett bogyókon gyakori. A bogyón eleinte csak apró, kerek foltok, majd 20-30 mm hosszanti átmérőjű, ovális, besüppedő szürkésbarna foltok találhatók. A foltokban szabad szemmel is látható fekete képletek vannak.Védekezés: A fertőzési források a növénymaradványok, melyeken a kórokozó sokáig életben marad. A talajról fertőz felverődő vízcseppekkel, sérüléseken át jutnak a kórokozók a bogyó szövetébe. Az érett bogyóba ép szöveten át is bejut a gomba. A gomba optimális hőmérsékleti igénye 26-28 °C.
• Alternáriás bogyórothadás (Alternaria alternata): A betegség a paradicsom alakú paprikafajtákon fordul elő. A betegség csak a bogyón fordul elő. A magházban a magvak elbarnulnak, felületükön sötétszürke, vattaszerű bevonat figyelhető meg. A bogyó húsa belülről kifelé haladva vizenyősen rothad.Védekezés: A fertőzési források a növénymaradványok. A kórokozó légmozgással és a talajról felcsapódó vízcseppekkel kerül a kötődött bogyó elhalt bibéjére. A megbetegedés lehetősége attól függ, hogy a bibepont nyitott (a megbetegedés aránya nagy) vagy zárt (a megbetegedés lehetősége minimális). A kórokozó a bibecsatornán keresztül benő a magházba. A gomba micéliuma a bibeponttól a kocsány felé haladva szétterjed, majd létrejönnek a konídiumtartók.

Paprika Kártevői

A paprika kártevői szintén nagyon fontos témakör, hiszen ők nem csupán önmagukban károsítanak, hanem terjeszthetik is a betegségeket. Ha például nem védekezünk a levéltetvek ellen, az egész paprika állományunk áldozatául eshet valamelyik végzetes betegségnek, mint például a vírusoknak.

Talajlakó Kártevők

Ezek azok a szervezetek, amelyek a talajfelszíne alatt, nem is észrevehetően károsítanak. Mi már csak azt fogjuk észlelni, hogy a növényünk elkezdett elpusztulni.

• Cserebogár pajor (Melolonthoidae): A kártevő, a bogarak (Coleoptera) rendbe, azon belül is a cserebogarak (Melolonthoidae) családba tartozik. A pajor kifejezés magyarázatra szolgálhat. A kifejlett állat 20-30 mm nagyságú, vöröses szárnyfedővel, amin 5-5 hosszanti borda található. Lárvái valamivel nagyobbak, 40-50 mm nagyságúak, de ez a fejlettségi állapotuktól függ. A potroha végén található, úgynevezett farfedő alapján lehet a legpontosabban faji szinten meghatározni. A család faji több éves fejlődésűek, ez 2 évtől akár 4 évig is változhat. Az állat a talajban telel lárva alakban, de az utolsó telet már imágó alakban vészeli át. A rajzásuk április végén indul meg, mikor a talaj hőmérséklete elérte a 11 °C-os hőmérsékletet. A rajzás általában a kora esti szürkületi órákra tehető. Hazánkban a 3 éves fejlődésű fajokból 3 van, és a rajzásuk évenként és területenként eltolt. Ez azt jelenti, hogy bizonyos faj a következő évben az ország más területén fog rajzani. Az imágók a leveleket rágcsálják, de ez nagyon súlyos gondot nem okoz. A területen a pajorfertőzöttség szintjét az úgynevezett kvadrát módszerrel lehet eredményesen felmérni. Ez azt takarja, hogy az ember ás egy 1 m mély és megközelítőleg 1 m széles gödröt, és megnézi, hány darab pajort talált.Védekezés: Ha a talajban van már, akkor gyakorlatilag lehetetlen ellene a védekezés. Talajfertőtlenítőt lehet alkalmazni, de ez kockázatos, mert telepítéssel együtt kell kijuttatni, és viszonylag magas a humán toxicitása is. Ezeken felül csak az 1 éves lárvákat pusztítja eredményesen. Az imágók tojásrakását kell megakadályoznunk. Növényvédőszerek: Deltametrin - Decis Mega; Lambda-cihalotrin - Karate Zeon 5 CS. Egészen jó házi praktika lehet, ha például fás növény közelében felfedezték, hogy van pajor, akkor a gyökérhez burgonya gumót vetnek, és a kifejlődésig azt fogja fogyasztani.
• Lótücsök (Gryllotalpa gryllotalpa): A család elnevezése elég találó, ugyanis a tagjai az életük nagy részét a föld alatt töltik és vakok. Az imágó meglehetősen nagy, 33-50 mm hosszú, hengeres testű. Az elülső pár lába módosult az ásó életmódhoz. Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, hogy egy kicsit rövidült, kiszélesedett és ténylegesen egy lapátra emlékeztet. Biztos határozó bélyeg ezeken kívül még a barna színe és a szárnyai elhelyezkedése. Tojásai 2mm-esek, sárgásfehérek és gömbölyűek. A kárképe nagyon hasonlít a cserebogár pajoréhoz annyi különbséggel, hogy ez jobban nyomon követhető. Hazánkban az állat 2 év alatt nevel ki egy nemzedéket és a lárva alakban képes telelni a talajban. Bár a kertészetileg fontos növényeket, köztük a paprikát, képes károsítani, azonban nagyrészt lebomló maradványokkal táplálkozik. Sőt néha előfordul nála kannibalizmus is. Felbukkanására elsősorban homokos területeken, illetve trágyadombok és komposzttelepek közelében lehet számítani. A talajfelszíni megjelenésükre este lehet számítani. A párosodás előtt, a talajban egy üreget készít, ahonnan a hím jól hallható ciripeléssel hívja a nőstényt a párzásra. A párzás és tojásrakás május-június magasságában zajlik. A tojásait csomókba rakja le. Akár ugrani és képesek, de csak a fiatal egyedek, és ha veszélyben érzi magát, akkor bűzös váladékot képes kibocsájtani.Védekezés: Komoly munkálatot nem igényel, mert csak szórványosan, nagyrészt homokos területeken fordul elő. Arra kell figyelni, hogy ne legyen a közelben nagy trágyadomb, vagy komposzt. Ha mégis felütötte a fejét, akkor érdemes a lárvákra koncentrálni és egy piretroidos beöntözéssel nagyon szépen lehet orvosolni a problémát. A cserebogár ellen alkalmazott szerek tökéletesen megfelelnek a védekezésre.
• Gyökérgubacs-fonálférgek (Meloidogyne spp.): Növényházakban gyakori. A lárvák a gyökércsúcsnál bejutnak a növény gyökerébe és gubacsképződést idéznek elő, melyek gátolják a víz- és tápanyag-felvételt, ez hiánytünetekben jelentkezik, illetve a növények a növekedésben visszamaradnak, lankadnak, hervadnak, a hajtáscsúcs kifehéredik. Termésmennyiség csökken, korai öregedés.Védekezés: Agrotechnikai védekezés: Kőzetgyapoton termesztés, a talajtól izoláltan. Fonálféreg fajok ellen ellenálló fajták termesztése.

Levélen Károsító Kártevők

• Gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera): Rendszertanilag a lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a bagolylepkék (Noctuidae) családba tartozó, rendkívül széles tápnövénykörrel rendelkező kártevő. Az imágó elülső szárnyainak a színe világos, vagy sötét szürke, míg a hátulsó szárnyak inkább szürkésfehérek. A sötétebb színű egyedek inkább a nőstények között jellemzőek. A tori rész színe megegyezik az elülső szárnynak a színével és minden esetben gyapjas. A tojásai aprók, 0,5-0,6 mm-esek és kezdetben csontfehérek. Későbbiekben ez rózsaszínre majd pedig teljesen szürkére vált. A lárva általában szürkés színű és szőrös. A fiatal, maximum 10-20 cm-es növényeket a talajfelszínen vagy afölött pár cm-vel teljesen átrágja, amitől az el is pusztul. A paprika esetében további kártétel még, hogy a földfelszínén még körbe rágják, aminek hatására a növekedésben visszamarad a növény. A kifejlett növények esetében a fiatal lárva sokszor vagy a termés kezdeménybe, vagy pedig a szárba rág bele és ennek a belső részét fogyasztja el. A berágási pont nem látszik és a súlyosan károsodott szárú növények pedig egy nagyobb széllökés hatására eldőlnek. Itthon évi 2 nemzedék fejlődik ki és a kifejlett hernyók képesek az áttelelésre. Az első nemzedék rajzásának az ideje májusban kezdődik és június végén ér véget. A rajzáscsúcsra május végén, június elején lehet számítani. A nőstények csak érési táplálkozás után képesek tojást rakni, viszont akkor igen nagyszámban 0-tól akár 2000 darab tojást képes lerakni. Az érési táplálkozás során a kifejlett leveleket rágják. Az ebből kikelő lárváknak 6 lárvastádiuma van. A lárvák összes fejlődési stádiuma fénykerülő. A második nemzedék rajzási ideje júliustól szeptemberig tart, de elhúzódhat akár október végéig az időjárástól függően. Itt a rajzáscsúcs augusztus eleje, közepe, de ez a nemzedék sokkal komolyabb károkat okoz, mint a tavaszi nemzedék. Az ősszel kifejlődött hernyók a talajban telelnek 10-20 cm-es mélységben. Tavasszal pedig, ha a talajhőmérséklet elérte az 5°C-ot akkor kezdődik meg a bábozódásuk.Védekezés: Mint említettem, minden az időzítésen múlik. Ha nem sikerül elkapnunk az imágót a tojásrakás előtt, akkor esélyünk sincs a sikeres védekezésre, mert ha benne van már a növényben, akkor már nem fogjuk tudni elérni semmivel. Növényvédőszerek közül a piretroidokkal jól lehet gyéríteni az imágókat, pl.: Deltametrin - Decis Mega; Lambda cihalotrin - Karate Zeon 5 CS.
• Levéltetvek (Aphididae): Rendszertanilag a szipókás rovarok (Hemiptera) rendjén belül a növénytetvek (Auchennorchyncha) alrendbe sorolhatók és a levéltetvek (Aphididae) családba. Ahogy rengeteg növényfajon, úgy a paprikán is károsítanak a levéltetvek. Azonban specifikus levéltetű faja nincsen a paprikának. Nagyságuk 2-3 mm között mozog, enyhén szőrösek és szabadszemmel is jól láthatók. Sok nemzedékük alakul ki egy vegetáció alatt és tojás vagy pedig imágó formában képesek áttelelni. Mindkét fajra jellemző a tápnövény váltás. Ez azt takarja, hogy rendelkezik egy téli tápnövénnyel és egy nyári tápnövénnyel. Télen és kora tavasszal a téli tápnövényen folytat érési táplálkozást, majd később átvándorol a nyári tápnövényre, ahol csak nyáron károsít rajzáskor. A vándorlást a szárnyas alakok indítják meg. Rajzásidejük általában tavasszal, az intenzív hajtásnövekedés időszakában kezdődik meg. Ilyenkor, a hajtáson hatalmas telepekben jelennek meg. Kártételük az levél erek szívogatása nyomán alakul ki. A levelek fonnyadnak, kanalasodnak a fonák felé. A szívogatás nyomán megjelenik a mézharmat a levélen. Ez lényegében a cukorban gazdag ürüléke a kártevőnek. Ez szabadszemmel is jól látható, mert a levélfelülete csillog. A mézharmaton később megjelenik a korompenész. Azonban nem közvetlen szívogatásuk a legveszélyesebb.Védekezés: Szerencsére számos készítmény áll a rendelkezésünkre és nem kell feltétlenül szintetikus készítményekhez nyúlni. Az olajos készítmények, valamint a káliszappanos kezelés is szépen gyéríti az állományt. A vegetáció elején elégségesek a kontakt növényvédőszeres kezelések, mert ekkor a növény még nem nő gyorsan. Felszívódó készítmények: Acetamiprid - Mospilan 20 SG; Pirimikarb - Pirimor 50 WG/Piricarb 50 (speciális levéltetű irtó).
• Takácsatkák (Tetranychus urticae): Négy pár lába van, szárnya nincs, 0,5 mm-es állat. Szárazság- és melegkedvelők, a levelek fonákán szívogatnak, ami klorofil elhaláshoz vezet, amitől elsárgul, majd elhal a levél. Finom szövedéket készítenek a levélen. 2-3 hét alatt kifejlődik egy nemzedék.Védekezés: Rendszeres párásítás, a levelek alsó felének lemosása. Kémiai védekezés esetén atkaölő szerek használata.
• Üvegházi molytetű (Trialeurodes vaporariorum): 1,5 mm hosszú rovar, fehér por fedi, „molylepkeszerű”, szúró-szívó szájszervű. Levelek fonákára teszi tojásait, a lárva helyhez kötött, a levélfonákon található, viaszbölcső alakul ki körülötte, ez a pajzsa sárgászöld. Kártételük egyrészt az, hogy a levelek a szívogatás miatt halványulnak, majd lehullanak, másrészt a szívogatással átviszik a vírusbetegségeket egyik egyedről a másikra, azaz vírusvektorok.Védekezés: Rendszeres monitoring, sárga ragadós lapok kihelyezése. Kémiai védekezés esetén felszívódó rovarölő szerek használata.
• Tripszek (Thysanoptera): A hajtatóházakban jellemző kártevők a tripszek (a dohánytripsz őshonos, a nyugati/kaliforniai virágtripsz idegen). A tripszek apró, hosszúkás rovarok, 0,8-1 mm-esek, szabad szemmel is láthatók, szúró-szívó szájszervűek. Két pár hártyás állományú szárnya van, melyeket pillák vesznek körbe: tartós repülésre nem képesek. Legfontosabb kártétele a termések szívogatása általában a kocsánytól vagy levelektől védett helyeken. Szívogatásuk nyomán ezüstös szívásfoltok keletkeznek a leveleken (kiszívják a sejtnedvet), a paprikabogyók kocsánya barnul, majd parásodik. Mivel a tojásaik a bőrszövetben vannak (tojócsövük segítségével süllyesztik a növény szövetébe), az egyik lárvaállapot…Védekezés: Kék ragadós lapok kihelyezése, rovarháló alkalmazása. Kémiai védekezés esetén specifikus tripszölő szerek használata.

Általános Megelőzési Stratégiák

A megelőzés a siker záloga a paprika termesztésében. Fontos a vetésforgó és az egészséges szaporítóanyag használata. Az azonos családba tartozó növényeket távol ültessük egymástól, különben túlságosan felszaporodnak a kórokozók. Tartsd szemmel a növényeidet, hogy időben be tudj avatkozni! A frissen kiültetett palánta még gyenge - a hirtelen napfény vagy a szárító szél megégeti, visszaveti. Fokozatos szoktatás - kiültetés előtt néhány napig "edzd" a növényt félárnyékban.

A paprika nagyon kényes a gyomokra, így rendszeresen meg kell tőlük szabadítani, különben nem fog szépen fejlődni. Amint eléri a megfelelő érettségi szintet, le kell szedni a termését. Ha a szedéskor pattanó hangot hallat a kocsány, akkor tökéletes érettségi fokában szedtük le a paprikát.

tags: #feher #paprika #egyik #naprol #a #masikra