A saláta, különösen a fejessaláta, az egyik legkedveltebb zöldségünk, amely nem csupán az egészséges táplálkozás híveinek asztalán gyakori, hanem világszerte használják levesekbe, wrapokba és szendvicsekbe is. Gazdag folsavban, mangánban, A-, C-, K-vitaminban és rostban, amellett, hogy 95%-os víztartalmának köszönhetően vízhajtó hatással rendelkezik, serkenti a vérképzést és a veseműködést egyaránt. Saját termesztésű, ropogós salátánk pedig egészen más élményt nyújt, mint a bolti változat. Ez a cikk részletesen bemutatja a fejessaláta palántázásának és kézi ültetésének fortélyait, a kezdeti lépésektől a betakarításig.
A saláta fajták sokfélesége és kiválasztása
Nagyon sokféle saláta létezik, melyeket általánosságban a saláták és a leveles zöldségek kategóriájába sorolunk. Az egyes salátatípusok színükben, formájukban, de különösen ízben különböznek. A fajtaválasztás elsősorban azon alapul, hogy valaki mit szeret jobban, illetve milyen termesztési körülmények között kívánja nevelni.
Főbb saláta típusok:
- Fejes saláta: A legelterjedtebb típus, amely tömör fejet képez. Fogyasztásunk csúcsidőszaka a kora tavaszi hónapokra esik, főleg a húsvét körüli hetekhez köthető.
- Vajfej: Kerek saláta, levelei enyhén viaszos textúrájúak, jól áttelel. „Május királya” - korai szabadföldi termesztésre ajánlott fajta.
- Tépő- vagy levélsaláta: Ezek nem képeznek tömör fejet, hanem folyamatosan szedhetők a leveleik. Fantasztikus „vágd és újra nő” salátát adnak, kifejlett alakjukban rengeteg levéllel. A lollo típusok és a batávia (utóbbi vastag, ropogós levelekkel) is ide tartoznak. A „Black Seeded Simpson” egy hagyományos fajta.
- Kötözősaláta (római saláta): Magas, vastag levelű típus, amely jól érzi magát nyáron is, levélsalátaként is fogyasztható. A „Little Gem” megbízhatóan terem, két hónap alatt fejet képez.
- Jégsaláta: Nagyon tömör fejet képez, és jóval több vízre van szüksége, mint a többi típusnak. A „Great Lakes” klasszikus, könnyen termeszthető saláta.
- Spárgasaláta vagy szársaláta (Lactuca sativa var. asparagina): A szárát is fogyasztják.
Fajta választási szempontok hajtatáshoz:
A hajtatásra alkalmas fajtáknak gyenge napsütés, borús időjárás és viszonylag rövid nappalok esetén is jól kitapintható, kemény fejet kell képezniük. A fogyasztók inkább a világosabb (szőke), vékony levelű fajtákat kedvelik, míg a kereskedők a vastagabb levelűeket részesítik előnyben, amelyek egy-két napig minőségveszteség nélkül pulton tarthatók, és a szállítást is jobban bírják. A hazai vevőknél fontos követelmény a fej zártsága és tömöttsége, bár az ilyen fajták hajlamosabbak az élettani betegségekre (belső levélbarnulás). A jól záródó fajták a gombás eredetű betegségekre (botrítisz, szklerotíniás fertőzés stb.) kevésbé érzékenyek. Az új nemesítésű fajták legtöbbje jelentős peronoszpórarezisztenciával rendelkezik, és több vírusos betegségnek is ellenálló (pl. salátamozaik-vírus).
Újságajándékból vegyszermentes salátakert
A talaj előkészítése és környezeti igények
A saláta a jó minőségű talajt szereti, tehát a palántázás előtt alaposan készítsük elő a talajt. Ideális, ha gazdag szerves anyagokban, például komposztban vagy trágyában gazdag talajt választunk. A saláta gazdag, agyagos talajban fejlődik a legjobban, amely sok szerves anyagot tartalmaz. Ültetés előtt előnyös, ha megtrágyázza a talajt. A saláta a jó vízelvezetésű talajban fejlődik, 6,0 és 7,0 közötti pH-értékű talajban.
A fejessaláta hidegkedvelő növény, számára a tavasz, illetve az ősz az optimális termesztési időszak. A nyári melegben a legtöbb fajta nem hoz tömör fejet, hanem gyorsan magszárat fejleszt. Ezt elkerülhetjük nagyon korai magvetéssel, vagy olyan fajták választásával, amelyek magszárfejlesztésre kevésbé hajlamosak - ezt a forgalmazók jelzik a tasakon. A fejet nem képző saláta típusok (lollo, tépő) az év későbbi szakaszában is vethetők. A jégsaláták is jobban bírják a meleget, és vannak kifejezetten őszi termesztésre szánt fajták, amelyeket ősz végéig betakaríthatunk, vagy át is teleltethetünk.
Hőigény:A saláta szereti a hűvös környezetet. Hőigénye alacsony, a fényviszonyoktól függően az optimális léghőmérsékleti érték 10 és 20 °C között változik. Márciusban 11-17 °C elegendő számára, áprilisban, ha már erős a napsütés, 15-20 °C-ot igényel. Éjjel, borult idő után 5-8 °C, napos időt követően 6-10 °C elegendő számára. Fóliában/üvegházban tartsa a hőmérsékletet 10 és 21 Celsius fok között egész nap. Az ideális esti hőmérséklet 7 Celsius-fok és 12 Celsius-fok között alakul. A saláta 2 Celsius-fokot is kibírja a rövid távon, főleg, ha a fólia belsejében védve van. Amennyiben a saláta több napon át 32 foknak van kitéve az megviseli a növényt, de valószínűleg nem teszi tönkre. Fűtetlen fóliák alatt nehéz az optimális érték közelében tartani a léghőmérsékletet, hidegben lassú a lombképzése, fejesedése.
Fényigény:A saláta napfényt igényel. Helyezze az üvegházat/fóliasátrat olyan helyre, ahol minden nap legalább hat órányi közvetlen napfény éri, vagy beruházhat egy világítási készletbe. Nyári melegben a saláta szereti a világos árnyékot, de ha hűvösebb évszakban akarjuk szedni, ültessük napos helyre. A megfelelő fény elengedhetetlen a magok csírázásához is.
Páratartalom és szellőztetés:Még hűvös időjárás esetén is rendszeres szellőztetést igényel, aminek kettős oka van: számos gombás és élettani betegség megjelenése a magas páratartalommal van összefüggésben, illetve nagy lombozata zárt térben gyorsan felhasználja a levegő szén-dioxid-tartalmát, és az így felgyülemlett oxigént - ami akadályozza az asszimilációt - ajtók, ablakok és szellőzők nyitásával kell elvezetni. A nagyon magas páratartalom kedvez a gombás és baktériumos betegségek terjedésének, rontja a tápanyagok felvehetőségét, a fejessaláta hajtatásához a 70-75% körüli relatív páratartalom mondható ideálisnak. Ha kint felmelegszik, nyissa ki az ajtót, hogy lehűtse a beltéri levegőt.
Magvetés és palántanevelés
A saláta palántázás nem csak kertészeti tevékenység, hanem egy izgalmas és kreatív folyamat is, amelynek eredményeképpen saját, friss és ízletes salátákat élvezhetünk.
Vetés vetőtálcákba vagy modulokba:Helyezze a magokat a vetőtálcába. A magvakat egymástól körülbelül 30 centiméter távolságra lévő sorokba lehet vetni, az egyes sorok pedig 10-40 centiméteresek legyenek. A távolság a fajtától is függ. Az elültetés során ügyeljünk arra, hogy a magokat ne ültessük túl mélyre a talajba, körülbelül 0.5-1 cm mélységbe. Takarjuk be a magokat körülbelül egy centiméter vastagságú talajjal, és öntsük meg. A saláta magoknak általában 18-24°C közötti hőmérsékletre van szükségük a csírázáshoz. A saláta magvak még a fagyokat is kibírják a talajban, és nagyon gyorsan kikelnek, amint kissé felmelegszik a talaj.
Öntözés a palántanevelés során:Locsolja meg a vetőmag tálcákat vízzel, és ellenőrizze, hogy a talaj nedves és jól vízelvezető legyen. A talajt folyamatosan meg kell nedvesíteni.
Palántanevelés otthon vagy vásárlás:Salátát termeszthetünk magunk által melegágyban nevelt, vagy kertészeti szakáruházban vásárolt palántáról is. A jó palánta levelei 6-8 cm hosszúak, a palántanevelő földet fehér gyökereivel dúsan átszövi. Túl nagy levélzet, túlfejlett növény inkább hátrány, az ilyen palánta lassabban indul gyökeresedésnek és lombképzésnek. Hajtatáshoz mindig tápkockás palántát (3-4x3-4 cm) használjunk.
Kézi ültetés és a palánták kiültetése
Amikor a saláta palánták elérték a megfelelő méretet és erősséget, készüljünk fel a szabadba való kiültetésre. Előzőleg “kiképzéssel” erősítsük meg a palántákat, tehát néhány napon át szoktassuk hozzá a növényeket a kültéri körülményekhez.
Ültetési idő és sűrűség:Tavasszal a salátát, enyhén fűtött hajtatáshoz, már február második felében, fűtés nélküli termesztőberendezésekbe március elején palántázzuk. Az ültetési távolság kritikus a saláta palánták számára. Az optimális távolság általában 30-40 cm a sorok között, és 30-35 cm a palánták között. A hazai termesztési gyakorlatban jól bevált növényszám a 20-25 db/m2. A nagyobb fejet képező fajtákat 22,5x22,5 vagy 25x30 cm-re, a kisebb termést fejlesztőket 20x20 cm-re rakjuk. A sűrűbb ültetés következtében kisebb fejeket terem a saláta, és csökken a koraiság is, ugyanakkor egy határon túl a nagyobb térállásban a jövedelmezőség romlik. Árutermesztés esetén a fejessaláta szedésének egyszerre kell történnie (tarra vágás), aminek feltétele az egyöntetű, azonos fejlettségű palánták ültetése. Vegyes növésű szaporítóanyag esetén jobb, ha felszedéskor a palántákat fejlettségük alapján átválogatjuk, és a gyengébbeket külön ültetjük.
Ültetés menete:Ültetés alkalmával a következőkre ügyeljünk:
- Az ültetőágy és a tápkocka nedves legyen.
- A tápkockák azonos mélységre, legfeljebb ½-ig kerüljenek a földbe.
- Az ültetést követően, a talajnedvesség-tartalomtól függetlenül, a kirakott palántákat 4-5 mm-es vízadaggal öntözzük be. A palánták számára előnyös, ha az átültetés után azonnal meglocsoljuk enyhe hínár oldattal vagy hal emulzióval.
Ápolás és gondozás
A saláta gyorsan fejlődik, de sekély gyökérzete miatt különös figyelmet igényel az öntözés és a tápanyag-utánpótlás terén.
Öntözés:A saláta megfelelő öntözést igényel a növekedés minden szakaszában. A saláta vízigénye a paprikához vagy az uborkához képest alacsony, ebből adódóan a téli, kora tavaszi hónapokban könnyen túlöntözhető, ami azzal jár, hogy a palánta vagy a kiültetett növény kipusztul. A sekélyen elhelyezkedő gyökérzete miatt gyakoribb, de kisebb adagú vízpótlásra van szüksége. Az öntözést legjobb a reggeli és déli órákban végezni, amikor a növények gyorsabban felszáradnak, ezáltal kisebb a gombás és baktériumos betegségek fellépésének a veszélye. A vízpótló öntözések mellett áprilistól fontos a párásítás is, amire a déli napsütéses órákban van szükség, ebből adódóan napjában 1-3 alkalommal 1-2 mm-es, úgynevezett párásító öntözést is célszerű végrehajtani. A saláta öntözésére használhat öntözőrendszert a talaj enyhe megnedvesítéséhez.
Tápanyag-utánpótlás és fejtrágyázás:A fejessaláta más zöldségfélékhez képest kevésbé igényes a talaj minőségével szemben, nem kíván olyan magas szervesanyag-tartalmú talajokat, mint az uborka vagy a paprika. Viszont nagyon érzékeny a túlzott műtrágyázásra, a szikesítő hatású öntözővizekre, valamint a talajfertőtlenítőkre és gyomirtó szerekre. Egy, esetleg két alkalommal szükségessé válhat a fejtrágyázás, amely során elsősorban a felhasznált nitrogént pótoljuk. Alkalmanként 5 gramm/m2-nek megfelelő mennyiségű nitrogén (N), alacsony talaj-káliumtartalom esetén egyszer 10 gramm/m2 K2O hatóanyagnak megfelelő kálium-nitrát vagy kénsavas káli műtrágyát használjunk. Sápadt levélzet esetén magnéziumot és vasat tartalmazó lombtrágyázás sokat javíthat a minőségen.
Gyomlálás és kapálás:Gyomosodásra hajlamos talajon legfeljebb csak az első két hétben nyílik lehetőség a terület gyomlálására és átkapálására, később, miután a levelek szétterülnek, az ilyen jellegű munkák csak nagy taposási kár mellett végezhetők.
Klímaszabályozás fóliában/üvegházban:A fejessaláta esetében a termesztés sikerének alapvető feltétele a pontos klímaszabályozás, a klimatikus tényezők (fény, hő, szén-dioxid és páratartalom) összhangjának megteremtése. Az optimálisnál alacsonyabb hőmérsékleten lelassul a növekedés, elhúzódik a tenyészidő, súlyos esetben, hideg hatására a levél fonáki oldalán lilás elszíneződés is megfigyelhető. Optimálisnál magasabb hőmérsékleten nagyobb levelek, lazább fejek képződnek, romlik a minőség. A levegő szén-dioxid-koncentrációja jelentős mértékben befolyásolja a fejek növekedését. Szellőztetés hiányában a fóliasátorban az oxigén felgyülemlik, a szén-dioxid elfogy, ebből adódóan az asszimiláció előbb lelassul, majd fokozatosan leáll. Az elfogyott szén-dioxidot pótolhatjuk a levegő rendszeres cseréjével, szellőztetéssel.
Kártevők és betegségek elleni védekezés
A salátát érintik bizonyos gyakori problémákra, például fülbemászók, lárvák és levéltetvek „támadásai”. Kínálatunkban többféle permetezőt talál, csak választania kell. A rágcsálók és a nyulak is sok kárt tudnak okozni, de erre is van megoldásunk. A gombás és baktériumos betegségek megelőzésében a megfelelő szellőztetés és öntözési technika kulcsfontosságú. A modern fajtáknál már sok esetben beépített rezisztenciát találunk a gyakori betegségekkel szemben.
Betakarítás
Mivel a saláta a legfinomabb, a betakarítást közvetlenül a teljes érettség előtt javasoljuk. Ha a fejek keménysége kézzel jól kitapintható, és elérték a 300-350 grammot, a betakarítás elkezdhető. A kifejlett termések szedésével nem lehet sokat várni, mert májusban a hosszabb nappalok hatására gyorsan megindulhat a magszárképződés.
Betakarítási módok:
- Levélről levélre szedés: A római saláta és a vaj saláta esetében gyűjtsük össze a salátát úgy, hogy először a külső leveleket vágjuk le, ha azt szeretnénk, hogy idővel több levelet hozzanak létre.
- Egész növény szedése: Vágáskor a fejet az egyik kezünkkel kismértékben megdöntjük, a másikkal a talaj (tápkocka) felett kb. 1 cm magasan elvágjuk.
Utókezelés betakarítás után:A levágott és lepucolt fejeket azonnal torzsával felfelé műanyag ládába rakjuk, és gyenge vízsugárral lemossuk, aminek kettős célja van:
- a víz a földet eltávolítja a levelekről, és
- lemossa a vágási felületen megjelenő tejnedvet, ami az oxigén hatására gyorsan megfeketedik, kellemetlen, öreg, piszkos termés benyomását kelti. (A saláta szárában tejszerű nedv képződik, melyet salátaópiumnak hívnak, mert régi, vadabb fajták - pl. L. virosa - szárában képződő nedvnek altató, fájdalomcsillapító hatása van.)
Fóliás és szabadföldi termesztés
A saláta a tökéletes növény a fóliasátorban való termesztéshez. Ez a növény szereti a hűvös környezetet. Ezért nem kell annyira fűteni a fóliát / üvegházat, mint más növények esetén téli időben. Ez a hidegebb környezetet jól bíró zöldség különféle formákat ölt, és a szezon során tápanyagokkal látja el Önt.Kevés olyan kertészet van, ahol a fóliák alatt fejessalátát saláta követ, többnyire a paprika és a paradicsom előnövényeként hajtatják, a palántázása idejét ez nagymértékben meghatározza.A salátatermesztés általában hasonló jellemzőkkel bír, legyen szó fóliás vagy szabadföldi nevelésről. A szabadföldi vetéshez ősszel lazítsuk át a földet, valamint jó minőségű komposztot vagy humuszt, esetleg lebomlott szerves trágyát forgassunk a talajba. Olyan helyet válasszunk a magvaknak vagy palántáknak, amely kellő mértékben napos. A magvakat 1-2 cm mélyen 15 cm-es sávban, ritkásan szórva vessük, takarjuk be földdel, majd kissé tömörítsük. Amint a növénykék 1-2 centiméteresek lesznek, ritkítsuk ki az állományt: két növényke között 5-6 cm-t hagyjunk, hogy fejesedéskor legyen megfelelő helye a fejlődéshez. A kiszedett növénykéket akár át is palántázhatjuk egy másik helyre, ebben az esetben ügyeljünk a gyökerek épségére és megfelelő nedvességére.
A fejessaláta a konyhában és a piacon
Az egy főre eső éves fejessaláta-fogyasztásról pontos statisztikai adat nincs - becslések alapján 3-4 fej -, ami más európai országokhoz képest még mindig alacsonynak számít. A levélzöldségfélék forgalmazása, így a fejessalátáé is nehéz, rossz pulton tarthatósága miatt nagyfokú szervezettséget igényel. Noha még mindig találhatók olyan utcai zöldségárusok, ahol fonnyadt, megbarnult árut kínálnak, javulás ezen a téren is érzékelhető.
A fejessaláta-fogyasztásunk szezonális, a csúcsidőszak a kora tavaszi hónapokra esik, főleg a húsvét körüli hetekhez köthető, de köszönhetően a konyhakész salátakeverékek terjedésének a nyári hónapokban is kismértékű emelkedés tapasztalható. A piac egyre nagyobb fejeket keres (300-400 g) nemcsak ősszel, de a tél végi, tavaszi időszakban is.
A saláta palántázása egy élmény, amely során közelebb kerülünk az élelmiszerek termelésének folyamatához, és megértjük azokat az alapelveket, amelyek a friss és egészséges termés létrejöttében játszanak szerepet. A gondoskodás és a figyelem meghozza gyümölcsét, és hamarosan élvezhetjük a saját termesztésű, ízletes salátát, amely a saját kertünkből származik.