Bevezetés
A kertes házba költözők egyik legnagyobb öröme a saját konyhakert kialakítása. Azonban ezt az idilli képet sokszor beárnyékolja egy hívatlan vendég, a spanyol csupaszcsiga, amely robbanásszerűen terjed hazánkban. Ez az invazív faj képes teljesen letarolni a gondosan ültetett növényeket, elrabolva a friss retek, érett paradicsom és édes zöldborsó élvezetét. A kertészek elkeseredetten keresik a hatékony védekezési módszereket, a tojáshéj kiszórásától a sörcsapdákig, de sokszor hiába. Azonban van egy váratlan hős, amely nemcsak megeszi, hanem kifejezetten szereti a csupaszcsigát: az indiai futókacsa.
A spanyol csupaszcsiga: egy invazív kártevő
Az Arion vulgaris, ismertebb nevén a spanyol csupaszcsiga, Európa-szerte elterjedt, invazív faj. Nevével ellentétben eredete bizonytalan, a legnagyobb genetikai változatosságot Franciaországban és Németország nyugati részén mutatja, így a kutatók nagy része onnan származtatja őket. Hazánkban 1986-ban említették először a megjelenését, napjainkra szinte mindenhol előfordul. Veszprém megyéből Györffyné dr. Molnár Júlia számolt be 1997-ben, és 2001-ben már Balatonmária, Csurgó, Kaposvár környékén is okozott kártételt. 2006-ban a Somogyi Hírlap már arról írt, hogy esők után ellepte Dél-Somogy kertjeit a spanyolcsiga, és napjainkra szinte egész Somogyban megjelent, s egyre terjed.
Egy kifejlett példány 7-12 cm hosszú, színe narancssárga és barna is lehet, feje sötét. A tavaszi melegektől, jellemzően májustól az első fagyok beálltáig folyamatosan táplálkozik. Nedves, párás környezetben mozog otthonosan, ezért főleg éjszaka, vagy eső után láthatjuk tömegesen. Robbanásszerű elterjedése a kevésbé válogatós ízlése mellett a szaporaságának is köszönhető. Ezek az állatok hímnősek, azaz minden egyes egyed képes peterakásra. Egy fajtól és élettartamtól függően akár 500 petét is rakhat életében, de a szakirodalom szerint a tojásprodukciójuk 50-600 darab. Élettartamuk 1-3 év, éves nemzedékszámuk 1-2, de kétéves fejlődésűek is lehetnek. Áttelelésük fajtól függően tojás, fiatal csiga és kifejlett állapotban történik. Egyes fajok novembertől februárig tojnak.
A házatlan csigák rejtőzködő életmódot folytató, éjszaka mozgó állatok. Táplálékukban nem különösebben válogatósak, a növényi részeket reszelőnyelvük segítségével elreszelik, tarrágást is végezhetnek. Nyálkájukkal, ürülékükkel szennyezik a növényt, termést, és még a tárolóban is megdézsmálhatják azokat, lyukakat, rágásnyomokat jelölve a gumókon, karógyökereken. Mivel hazánkban nem őshonos, ezért alig van természetes ellensége, így az utánpótlása folyamatos. A nap minden szakában, de főleg éjszaka vándorol.
Hagyományos védekezési módszerek és kihívásaik
A spanyol csupaszcsigák elleni küzdelem során számos hagyományos módszert próbálnak ki a kertészek, azonban ezek hatékonysága gyakran korlátozott.
Fizikai akadályok és riasztók
Sokféle anyagot szórnak ki a palánták és az ágyások köré: mozsárban apróra összetört tojáshéjat, fahamut, zabkorpát, valamint a boltokban kapható bio csigariasztót. Ezeknek nagyjából ugyanaz a hatásmechanizmusa: a száraz, porózus anyag elvileg megállítja a nyálkán közlekedő csigákat, mert kiszívja a talpukból a nedvességet. Elvileg emiatt vagy rá sem mennek, vagy elpusztulnak tőle. A gyakorlatban azonban a víz (ami nem csak eső, hanem lehet akár harmat vagy locsolóvíz is) az anyagokat bemoshatja a talajba, így elég sűrűn kell kezdeni elölről a kiszórást. Emellett a csigák sokszor vígan randalíroznak ezeken az anyagokon is. Egy kerítés fémlemezből is, min. 20 cm magas, tetején 45 fokos szögben visszahajló peremmel, elméletileg hatásos lehet.
Csapdák
Elhelyeznek sörrel és tejsavóval töltött csigacsapdákat. Ezek valamivel hatékonyabbak lehetnek, mert az illatukkal tényleg odavonzhatják a csupaszcsigákat, de folyamatosan cserélni kell bennük a folyadékot a belefulladó csigákkal együtt, és pár nap után a gyomorforgató bűzzel is számolni kell.
Kézi gyűjtés
Az alvást megszakítva éjszakánként zseblámpával bóklászva a kertben, gumikesztyűvel össze lehet szedni a csigákat. Ez a módszer bizonyul a leghatékonyabbnak, de rendkívül időigényes, és az egészen kicsi példányokat lehetetlen így begyűjteni. Ráadásul az utánpótlás mindig jön.
Kémiai védekezés
A csigák sóval való beszórását is szokták ajánlani, de ez két okból sem opció: feleslegesen túl sokat szenvednének, mielőtt elpusztulnak, és a só a kerti talajt is szennyezi, ezért állatkínzásnak és környezetszennyezésnek minősül.
A metaldehid és a merkaptodimetur hatóanyagot tartalmazó csigairtók alkalmazása a gyomorba jutva és kontakt módon hat. A granulátumot a vetéskor, vagy a csírázás idején kell kiszórni, vagy ha a csigák már láthatók. Fontos az egyenletes elosztás, 18-20 db granulátum négyzetméterenként. A csapadék azonban elmoshatja a szert, így gyakori ismétlésre lehet szükség. Az ilyen szerek veszélyesek, ezért évi 2-3 alkalommal lehet csak alkalmazni, és a gyomos területeket is tisztán kell tartani. Az állami forrásból való csigaölő szer vásárlása nem nagy eredménnyel kecsegtet, mivel a Somogyi Növény- és Talajvédelmi Szolgálat igazgatója szerint a védekezés nem nagy eredménnyel kecsegtet, és rengeteg, akár húszezer forint értékű szerre lenne szükség egy átlagos szezonban.
Biológiai védekezés
Elvileg létezik egy Phasmarhabditis hermaphrodita nevű fonalféreg, ami az összes meztelencsigát megöli, plusz a szaporulatot is megfertőzi, de Magyarországon nehéz hozzájutni. Természetes ellenségük itthon a sündisznó, de ők is csak mértékkel fogyasztják a csigákat.
Az indiai futókacsa: a megoldás
A téli hónapokban sokan hallottak először az indiai futókacsáról, mint a spanyol csupaszcsiga elleni hatékony megoldásról. Tavasszal, amikor megjelennek az első csúszómászók a kertekben, érdemes esélyt adni ennek a módszernek.
Honnan származik a futókacsa és mi fán terem?
Az indiai futókacsa valóban Indiából, annak is a keleti részéről származik. Az ott lakók felismerték, hogy ezek a madarak a terményt nem bántják, viszont megszabadítják az ültetvényeket a különféle kártevőktől. A futókacsának a többi madárral ellentétben remek a szaglása, így nemcsak a csigáktól és bogaraktól, hanem a föld alatt rejtőző petéktől és lárváktól is megtisztítja a területet. Az indiaiak a gyorsan közlekedő futókacsákat leggyakrabban a lakóhelytől távolabbi rizsföldek karbantartására használták. A gazdák reggelente kihajtották a madarakat a földekre, majd este hazaterelték és biztonságba helyezték őket.
Európába a 19. század derekán került, amikor egy angol baromfitenyésztő Indiába látogatott. Rácsodálkozott átlagon felüli tojóképességükre (évente akár 200 tojást raknak), termékenységükre. Megtudta, hogy a kikelő kiskacsák sokkal edzettebbek és ellenállóbbak, mint az itteni fajták, és a húsuk is igen ízletes. Ekkor jellegzetes tartásuk miatt pingvinkacsának hívták őket. Eleinte díszmadárként terjedt el Európa többi részén, de idővel a baromfiudvarok lakójaként is megjelent. Hazánkban a 19. század utolsó éveiben bukkant fel először a futókacsa, és egészen a II. világháborúig stabil állománya volt, de a csatározások végére szinte egész Európából teljesen eltűnt. Manapság a spanyolcsiga-invázió elleni küzdelem hozta őket divatba, de kertbarát mivolta, kedves, társaságkedvelő természete, taníthatósága miatt sokan tartják hobbiállatként is.
Futókacsa vs. házikacsa
Elég rápillantani egy-egy példányra, és máris szembeötlik a különbség a házikacsa és a futókacsa között. A futókacsa „fenn hordja a fejét”, felegyenesedett testtartással, szinte függőlegesen állva közlekedik. Lábai sokkal hátrébb vannak, lábszárai és lábujjai is hosszabbak, izmosabbak, a teste kifejezetten karcsú. Súlya is könnyebb: másfél, maximum 2 kg. Ezek miatt könnyedén mozog az esetlenül totyogó házikacsával szemben. Mivel nemcsak a vízben, hanem a szárazföldön is remekül közlekedik, csak annak érdemes belevágni a tartásába, akinél van elegendő nagyságú területe, ahol kedvére roboghat ide-oda. Meglepő, milyen nagy területet képes bejárni.
A kacsa neve arra utal, hogy a távoli Indiából származik. Néhány ázsiai ország pásztorai is nagy hatással voltak atipikus alakjának kialakulására, mivel ők terelték az állatokat a távoli füves területeken, és miután felhizlalták őket, évente több mint 200 kilométerre lévő különböző városokban tartott vásárokra hajtották őket. Az ilyen nagy távolságot megtett kacsák hosszú lábakat, magas, karcsú és egyenes alakot alakítottak ki. Természetesen egészségesek és szívósak is voltak. Az indiai futó a mai napig egy szerény kacsa, aki tud vigyázni magára. Nagyon szeszélyes, és nincs szüksége nagy vízfelületre az élethez. A fürdéshez, tollápoláshoz és mártogatáshoz elegendő egy tágas tartály vagy kisebb tó.
Furcsa táplálkozási szokások és a csigológia
Igen, az elején sokan szkeptikusak, hogy a magát ragacsos nyálkával védő, ránézésre sem túl vonzó spanyol csupaszcsigát tényleg megeszik-e. Aztán kiderül, hogy igenis ízlik nekik - meg az is, hogy „nemzetiségre” és „házasságra” való tekintet nélkül az útjukba kerülő minden más csigát is megesznek, és ez alól a hazánkban védett éti csiga sem kivétel. A föld alá rejtett csigapeték sincsenek biztonságban: a fejüket ide-oda mozgatva, mintha egy oldalirányban mozgó ütvefúró lenne, kitúrják őket a csőrükkel. A csigák mellett a kert egyéb apró herkentyűit, tücsköt-bogarat, hernyót, lárvát, mindenféle izgő-mozgó apróságot is elfogyasztanak. Ami repül, azt előszeretettel kergetik, és ha úgy adódik, röptében kapják el, de a csőrükkel megbolygatott bolyból szétszaladó hangyákat is bámulatos gyorsasággal kapkodják össze. Ami a legjobban bepörgeti őket, az a kertásás: ilyenkor közvetlenül a kertész mellett állnak, és hangos hápogással biztatnak, hogy nyomja az ásót a talajba, hogy a kiforgatott földből a lehető legtöbb finom falatot bányászhassák ki. Gilisztával bármit el lehet náluk érni.
A fentiek számukra remek fehérjeforrások, amikre szükségük van, de emellett növényi részekkel is táplálkoznak. Időnként meglátogatják apróra zúzott kukorica-búza-szotyolamixszel töltött tálkájukat, de zöldfélékből is lakmároznak. Eleinte sokan tartanak tőle, hogy idén a csigák helyett a kacsák fogják tarra rágni a kertet, de szerencsére nem ez történik. Azt megfigyelték, hogy általában a zsengébb hajtások a kedvenceik, de kacsája válogatja, ki mit szeret. A borsónak és a kukorica friss hajtásainak nem tudnak ellenállni, így amíg a növények meg nem erősödtek, körbe kell keríteni őket. A konyhakert palántáit általában nem bántják, viszont bármerre mennek, mindenre rálépnek úszóhártyás lábukkal - ezt a zsenge palánták persze nehezen tolerálják. A megoldás egyszerű: botokat, karókat szúrunk a földbe a pici növények mellé, amit a kacsa persze már érzékel és kikerül, így a palánták is életben maradnak.
A futókacsák minden formában imádják a vizet. Nemcsak sokat isznak, hanem rengeteget pacsálnak, magukra fröcskölik a vizet, úsznak benne, még a mélybe is lemerülnek a táplálék után kutatva, vagy az úszás kedvéért. A csőrükben gyűjtögetett táplálékot is víz segítségével nyelik le. Érdekes végignézni, ahogy a nyálkás csigákat is úgymond megmossák, mielőtt a nyakukon át a bögyükbe kerülne. Különleges szertartás veszi kezdetét, ha a megtalált csiga vagy bogár túl nagy, és nem tudják egészben lenyelni. Ezeket a példányokat a vízbe dobják, majd bizonyos időközönként ellenőrzik, hogy élnek-e még. Ha az áldozat elgyengült, és már kettéharapható, kihalásszák, reszelős szélű csőrükkel kettéharapják, és így már el tudják fogyasztani. Érdekes volt megfigyelni, milyen okosak: pontosan tudják, melyik vödörben van ilyen „áldozatuk”.
Indiai futókacsa keltetése -Csipog a tojás
Optikai tuning és szaporodás
Ezeknek a madaraknak a nagy vízfelület lenne a védelmet adó otthon - ám egy kertben aligha akad nagyobb tó, amibe a rájuk leselkedő veszély elől biztonságba tudnának húzódni. A náluk nagyobb, potenciálisan veszélyes állatoktól igen ügyes optikai tuninggal védik meg magukat és a sajátjuknak tartott területet. A látszat hatásos: erősebbnek és nagyobbnak tűnnek, mint amilyenek valójában, és a meglepetés ereje sem utolsó. Ám tudják, hogy a harcias fellépés csak mimikri: valójában nem bántanak senkit.
A tojók meglepően sok, évente akár 200 tyúktojáshoz hasonló nagyságú, de színesebb, kékeszöld árnyalatokban játszó tojást tojnak, ami némi hőkezelés után igencsak ízletes. A tojásrakás a kacsáknál februárban kezdődik és általában májusban ér véget. Nem raknak rendszeres időközönként. A kacsák például 5 napig tojnak, majd két nap szünetet tartanak, mielőtt újra tojni kezdenének. Néha 12 napig tojnak, majd 4-5 napig pihennek. Ez egyéni. A tojásrakás előtt és közben elégséges kalciumot kell adni a futók táplálékához, hogy a tojáshéj szilárd legyen, és ne sérüljön.
A tojók a sok tojás ellenére a kotlásban nem igazán jeleskednek, így ha szaporítani szeretnénk az állományt, több esélyünk van egy másik kotlóst segítségül hívni, vagy keltetőgépre bízni a folyamatot. A japán tyúkok a legjobb kotlók, jobbak, mint a keltetőgép vagy a futókacsa maga. Ha nem a kacsamama alatt kelnek a tojások, számolnunk kell azzal is, hogy a kicsik ilyenkor még nem tudnak úszni. A tollak „zsírozását” az apróságok a szülőktől tanulják meg, így hathetes korukig figyelni kell arra, hogy számukra mély víz ne legyen a közelükben (akár egy pocsolyába is bele tudnak fulladni).
Tartásuk és gondozásuk
A kacsák nem ismerik a telekhatárt, ezért a legegyszerűbb, ha a nekik szánt területet elkerítjük egy 50 cm magas csibehálóval. A ragadozók miatt ajánlott éjszakára védett, jobb esetben zárt helyre terelni a kacsákat. Egy fából készült kacsaól is elegendő, de nem szabad, hogy a tojásrakás idején nagyon hideg legyen, hogy a tojások minősége ne szenvedjen kárt. A szakirodalom szerint legalább egy négyzetméternyi alapterület 3-4 kacsára elegendő. Az indiai futó nem léphet át semmilyen akadályon a ólban, nehogy megsérüljön a érzékeny talpa. A padlónak vízszintesnek kell lennie, és magasabb alomnak kell lennie szalmából, szénából vagy faforgácsból. A kacsák még a téli hónapokban is gond nélkül tűrik a mi éghajlatunkat. Az öt-tíz fokos fagyok nem zavarják őket.
A kacsákat célszerű 1:2 vagy 1:3 arányban tartani (egy gácsérra két vagy három tojó). Ha valakinek nagyobb állománya van, akkor jó ötlet, ha hat kacsára három kacsát nevel. A tenyészkacsa 80-100 tojást rak, de a szakirodalomban olvasható, hogy volt olyan indiai rekordtartó, aki egy év alatt 298 tojást rakott. Manapság, amikor sok színt és fajtát tenyésztenek, a tojásrakási arány sokkal alacsonyabb a más fajtával való keresztezés miatt.
A futókacsa mint hobbiállat és kultúrtörténeti érdekességek
Manapság a spanyolcsiga-invázió elleni küzdelem hozta divatba a futókacsákat, de kertbarát mivolta, kedves, társaságkedvelő természete, taníthatósága miatt sokan tartják hobbiállatként is. Barátságosak, okosak, kézhez szoktathatók, sőt taníthatók.
Nyugat-Európában nagy divatját éli a futókacsa kölcsönzés. Angliában például bérelni is lehet futókacsát, hogy a meztelen csigákkal ellepett kertet néhány hét alatt teljesen megtisztítsa. Korábban Ausztriában is létezett erre a célra program ("Rent-an-Ent"), ám ma már ott sem lehet kacsákat bérelni. Ezért is érdemes ilyen kacsákat tartani és tenyészteni. Magyarországon is hozzá lehet jutni, és tartásuk nem igényel különösebb szakképzettséget.
A Távol-Keleten a futókacsa tojását különleges ételkülönlegességként, "száznapos tojásként" vagy "bőrtojásként" tartósítják. Ez úgy készül, hogy a friss tojást körbetapasztják rizshamu és sár (vagy modernebb változatában faszén, oltott mész és só) keverékével. A viszonylag nagy pórusok a tojáson így eltömődnek, és a légmentesen zárt rendszerben a fehérje egy idő után barnás, zselatinszerű anyaggá, a sárgája pedig zöldes színezetű, krémtúró állagúvá válik.
A csiga szimbolikája a kultúrában
A csiga, mint az egyik legősibb szimbólum, a spirál misztikus erejét hordozza magában. Ez a forma, amelyet a természet ihletett (csigaház, kígyó, indák), nemcsak a fizikai világban, hanem a kozmoszban is jelen van, például a spirálgalaxisokban. A csiga létezése szorosan kapcsolódik az élet ritmusához és ciklusaihoz. Ahogyan az életünk is változik, úgy váltakozik a pihenés és aktivitás, belégzés és kilégzés, kint és bent, alvás és ébrenlét. A csigavonal szimbolikája egyaránt jelent visszavonulást és elengedést. A csiga arra ösztönöz, hogy lassan, spirálisan haladva vonuljunk vissza önmagunk középpontjába. A csiga lassúsága és spirális mozgása különleges spirituális üzenetet hordoz. Segít megnyitni elménket más dimenziók és energiamezők felé. Emellett a csiga védelmet is nyújt: a csigaház szimbolizálja azt a biztonságos helyet, ahová visszahúzódhatunk, és amely megvéd a külső hatásoktól. A spirál sokkal több, mint egyszerű forma. Ez az univerzum mozgásának lenyomata, amely a precessziót és a Nagy Napciklusokat jelképezi. A csiga tanítása az, hogy az életet lassan, tudatosan, de folyamatos fejlődéssel éljük meg.