A mandulagyulladás (tonsillitis) egy gyakori és kínzó probléma, amely elsősorban kisgyermekeknél és tinédzsereknél fordul elő, és a mandulamirigyek gyulladása vagy duzzanata jellemzi. A mandulamirigyek, amelyek kis ovális alakú mirigyek, amelyek a torok hátsó részén helyezkednek el, az immunrendszer első védelmi vonalát jelentik a szájába kerülő baktériumok és vírusok ellen. A téli betegségek közül az egyik leggyakoribb a mandulagyulladás, ám e betegség típus sajnos nem kifejezetten téli betegség, hiszen az év bármely szakaszában felütheti a fejét. Bármelykinél kialakulhat, de kialakulására és krónikus gyulladássá válására a rossz higiénés körülmények, a legyengült immunrendszer, az elégtelen táplálás vagy valamilyen más alapbetegség megléte fokozottan hajlamosít.
Természetes segítség: a sós vizes gargarizálás
A sós vizes gargarizálást legtöbbször torokgyulladás, felső légúti fertőzések esetén szokták alkalmazni, de sokat segíthet például allergia esetén is. A legjobb benne, hogy mivel teljesen természetes anyagokat, sót és vizet tartalmaz, hatéves kor felett gyermekek számára is teljesen biztonságosan használható. Számos módon hathat pozitívan az egészségünkre. Hatékonyságát nemcsak a szájhagyomány, hanem tudományos kutatások is bizonyítják. A só segít kivonni a folyadékot a szájüreg szöveteiből, és közben olyan védőréteget képez, amely nem engedi átjutni a kórokozókat a nyálkahártyán. Éppen ezért vírusos és bakteriális fertőzések kezelésében is hatékony lehet, és gyulladáscsökkentő hatású.
Torokgyulladás elleni hatékonyságát egy 2011-ben végzett klinikai kísérlet is bizonyítja, különösen ibuprofen vagy acetaminofen tartalmú szerekkel kombinálva. Mivel a torok gyulladását allergia is okozhatja (például pollen, kutya- vagy macskaszőr), a sós vízzel öblögetés ezek esetében is jótékony hatású lehet. De a szájüreg, a fogak és az íny egészségének megőrzésében is segít. Egy nagy pohár vízhez negyed, esetleg fél teáskanálnyi sót érdemes keverni, és a víz ne legyen hideg, inkább langyos vagy meleg, mert így a só is könnyebben feloldódik benne. Ugyanakkor ha valaki csak a hideg vizet tolerálja, akkor csinálhatja azzal is: a keverék hatékonyságán mit sem csökkent.
A mandulagyulladás okai és típusai
A mandulagyulladást vírus vagy baktérium okozhatja. A mandulagyulladás fő okai a vírusfertőzések, de bizonyos esetekben baktériumok is megfertőzhetik a mandula mirigyek. A Streptococcus pyogenes a fő baktérium, amely felelős mandulagyulladás. A bakteriális mandulagyulladás gyakrabban fordul elő növekvő gyermekeknél és serdülőknél, mint kisebb gyermekeknél. A bakteriális mandulagyulladás hosszabb ideig gyógyul, mint a vírusos mandulagyulladás, ha nem kezelik. A mandulagyulladás közepesen fertőző betegség, ezért az alapvető higiéniai szabályok betartása kiemelten fontos a terjedésének ellenőrzése érdekében. Mindkét betegség esetében cseppfertőzés útján és fertőzött tárgyak közvetítésével jutnak a garatba.
A mandulagyulladás egyik súlyosabb formája a tüszős mandulagyulladás, ami lehet vírusos, bakteriális vagy akár gombás eredetű is. A fertőzést jellemzően vírus okozza és az esetek csupán egyharmadában fordul elő a Streptococcus pyogenes nevű baktérium okozta megbetegedés. A tüszős mandulagyulladás, más néven tonsillitis follicularis, egy fájdalmas állapot, amely gennytüszőkkel vagy foltszerű lerakódásokkal jár a mandulákon.
Már Napi 1 Pohár Sós Víz Így Hat A Testedre...
Az orrmandula és a torokmandula gyulladásának tünetei
A mandulák közé tartozik a nyelvgyöki mandula, a torokmandula, az orrmandula (orrgarati) és a fülkürt mandula. Ezek együttesen alkotják a Waldeyer-gyűrűt. Az orrmandula és a torokmandula okozza a legtöbb ismert tünetet. Az orrmandula gyulladása esetén, ha megduzzad, az orrlégzés gátolttá válik, a beteg szájon át veszi a levegőt, éjszaka általában horkol, orrából váladék csordogál, hallása pedig romlik. Nyelve lepedékes lesz, beszéde nehézkessé válik, lehelete kellemetlen szagú. A nyakon, állkapocsszögletben megnagyobbodott nyirokcsomók tapinthatóak. Gyakori tünet a fülbe sugárzó fájdalom.
A torokmandulák gyulladása esetén a kétoldali mandulák vérbők lesznek, megduzzadnak, a lágyszájpadon kis pontszerű bevérzések lehetnek. A mandulák felszínén gennycsapok (tüszők) lehetnek láthatóak, amelyek kezdetben kis gombostűfejnyi sárgás-fehéres elváltozások, majd a gyulladás előrehaladtával összefolyhatnak, és nagyobb lepedékként beboríthatják a mandulák közel teljes egészét.
Kezelési irányelvek és szövődmények
Bakteriális mandulagyulladás esetén antibiotikum szedésére van szükség a kórokozók leküzdése érdekében, ezt szakorvos receptre írja fel. Streptococcus okozta mandulagyulladás esetén a leggyakoribb kezelés a penicillin antibiotikum szájon át történő bevétele 10 napon keresztül. Gyermekének teljes antibiotikum-kezelést kell végeznie, még akkor is, ha a tünetek elmúlnak. A nem teljes antibiotikum-kúra a baktériumokat rezisztenssé teszi a gyógyszerrel szemben, és a tünetek súlyosbodhatnak, ami néha a reumás láz vagy egyes esetekben veseműködési zavarok kialakulásához vezethet.
A vírusok által okozott mandulagyulladáson az antibiotikumok nem segítenek. Ilyenkor a tünetek enyhítésére kerül a hangsúly. Fájdalom- és lázcsillapítók nyújthatnak könnyebbséget. Ajánlott a sok folyadék fogyasztása, s bár a nyelés nehézségekkel járhat, de hosszútávon kifizetődő a meleg mézes tea bevitele. A mandulagyulladást, bár gyakori probléma gyermekeknél és serdülőknél, szövődményekhez vezethet, ha nem kezelik vagy figyelmen kívül hagyják. A krónikus gyulladás súlyos szövődményei a test más pontjain is jelentkezhetnek, így például károsíthatja a szívet, az ízületeket és a veséket is. Előfordulhat, hogy az időnkét begyulladó vagy állandóan gyulladt mandulák fertőző gócként izomgyengeséget, ekcémát vagy hajhullást okoznak.
Bizonyos esetekben, ha gyakran fordul elő mandulagyulladás, vagy ha bakteriális mandulagyulladás gyakran jelentkezik, amely nem kezelhető antibiotikumokkal, a mandulaműtét marad az egyetlen lehetőség. Noha a mandulák kisgyermekkorban részt vesznek az immunrendszer működésében, ilyen esetben el kell, és el is lehet távolítani őket, anélkül, hogy az immunrendszer bármiféle károsodást szenvedne, mivel a garat gazdag további limfatikusan aktív szövetekben. A legfontosabb, hogy panaszok esetén minden esetben forduljunk szakorvoshoz, hogy a megfelelő kezelésben részesüljön gyermekünk és ezáltal az esetleges későbbi szövődmények is elkerülhetők legyenek.