Vesebetegek diétája: Átfogó útmutató a vesekímélő táplálkozáshoz és a gomba helye az étrendben

A vesebetegség egy olyan állapot, amelynél a megfelelő étrend segíthet lassítani a betegség előrehaladását, és támogatja a szervezet egyensúlyát. A vesebeteg diéta célja, hogy csökkentse a vese terhelését, miközben biztosítja a szervezet számára szükséges tápanyagokat. A krónikus vesebetegség kezelésének egyik alappillére a diéta, a helyesen összeállított étrend, mellyel csökkenthetjük a vese terhelését, illetve a vérben felhalmozódó káros anyagok mennyiségét. A vese működésének romlása esetén a salakanyagok és a felesleges víz kevésbé tudnak kiürülni a szervezetből. Az étrendi megszorítások - különösen a fehérje, nátrium, kálium és foszfor bevitelének kontrollálása - elengedhetetlenek a jó közérzethez és az állapotromlás megelőzéséhez. A diéta fontos a vesebetegség súlyosbodásának és szövődmények kialakulásának megelőzésének céljából. Emellett figyelembe kell venni azt is, hogy az energiabevitel megfelelő mértékű legyen és ne alakuljon ki hiányállapot a táplálkozás miatt. Ellenkező esetben a szervezet saját fehérjéit kezdi el lebontani, ennek következtében csökken a testsúly, leépül az izomtömeg és még több káros méreganyag keletkezik.

A vese működése és a betegség kockázatai

A vese a testünk tisztító-kiválasztó szerve, létfontosságú a vér szűrésében, tisztán tartásában. A vese a hasüreg hátsó részében, a gerinc két oldalán elhelyezkedő, bab alakú páros szerv. Feladata, hogy nefronjaival állandóan szűrje a keringő vért, távolítsa el belőle a melléktermékeket, a salakanyagot és a felesleges folyadék mennyiséget. Mindez folyékony állapotban, a vese jó működése esetén fehérjementes vizelet formájában távozik aztán a szervezetből. A vese legfőbb feladata a kiválasztás és a méregtelenítés, de szabályozza a só- és vízháztartást, a vérnyomást, sőt elősegíti a vörösvértestek termelődését, a kalcium-anyagcserét is. A veseműködést leginkább veszélyeztető tényezők a kezeletlen cukorbetegség és a magas vérnyomás, de a genetika, az elhízás és a dohányzás is növeli a kockázatot. A vesebetegségek rendkívül gyakorinak számítanak, a világ lakosságának 10%-át érintik a National Kidney Foundation adatai szerint.

A rossz veseműködés esetén a két anyagcsere-végtermék, a karbamid (a fehérjeanyagcsere végterméke) és a kreatin, melyeket rendes körülmények között a vese kiszűr, megjelenik a vérben. A vér kalciumszintje csökken, a foszfátok szintje nő, a vér fokozottan savassá válik, a kálium szintje megemelkedhet. A vérben felszaporodó mérgező anyagok hatással vannak az emésztőrendszerre is, étvágytalanságot, hányingert, hányást okoznak, ami súlyvesztéshez vezethet. A vese koncentrálóképességének csökkenése miatt a vizelet híg, mennyisége az elfogyasztott folyadék mennyiségétől függetlenül 1-4 liter. Ahogy Hamer W. is megfogalmazta: „A csontok eltörhetnek, az izomzat sorvadhat, a mirigyek tétlenkedhetnek, még az agy is megpihenhet anélkül, hogy az életünk közvetlen veszélybe kerülne, de ha a vese nem működik, sem a csont, sem az izom, sem a mirigyek, sem az agy nem folytathatja munkáját.” Ez rávilágít a vese létfontosságú szerepére a szervezet komplex működésében.

A vesekímélő étrend fő szempontjai: Mit szabad és mit érdemes kerülni?

A vesekímélő diétát azért alkották meg, hogy csökkentse a só, a foszfor, a kálium és a fehérje bevitelét. Alapesetben a szervezetünk úgy működik, hogy az elfogyasztott ételekből és italokból felszívja a számára szükséges tápanyagokat, ami pedig felesleges, az a vérárammal a vesékbe kerül. Akkor azonban, ha a vesék nem működnek megfelelően, ezek az anyagok felhalmozódnak, és vesekárosodást, szélsőséges esetben pedig leállást is okozhatnak. A vesekímélő diéta egyik alapszabálya, hogy ha vesebetegséggel küzdesz, akkor sok gyümölcsöt, zöldséget, teljes értékű gabonafélét fogyassz, és csökkentsd a fehérjék (hús, tejtermék) bevitelét. Ugyanakkor fontos az elfogyasztott étel mennyisége is: fontos, hogy naponta többször keveset egyél.

Ajánlott élelmiszerek:

• Kisebb mennyiségű, de jó minőségű fehérje, mint például tojásfehérje, hal, csirke. A dietetikus által meghatározott mennyiségben ezek beépíthetők az étrendbe.
• Fehér kenyér, rizs, tészta alacsony kálium- és foszfortartalmú szénhidrátforrásként.
• Zöldségek és gyümölcsök korlátozottan, a káliumszint függvényében. Különösen ajánlottak az alacsony kálium- és foszfortartalmú zöldségek, mint a kaliforniai paprika, cukkini, káposzta, karfiol, uborka.
• A bogyós gyümölcsöknek alacsony a kalória- és cukortartalma, de sok bennük a rost. Emellett nagy arányban tartalmaznak antioxidánsokat és gyulladáscsökkentő vegyületeket, ugyanakkor pedig minimális a foszfor- és a káliumtartalmuk, így remek választások lehetnek.
• Hal, amely remek forrása a sovány fehérjéknek, és tele van gyulladáscsökkentő omega-3 zsírsavakkal. Bár tartalmaznak foszfort és káliumot, a lazac, a pisztráng, a csuka és a tonhal nátriumtartalma alacsony.

Kerülendő élelmiszerek:

• Magas fehérjetartalmú étrend. Fontos hangsúlyozni, hogy a fehérje diéta vesebetegeknek nem ajánlott önállóan!
• Magas káliumtartalmú ételek: banán, paradicsom, burgonya, sárgarépa, spenót, sóska, aszalt gyümölcsök.
• Feldolgozott élelmiszerek, sós chipsek, kolbászok, konzervek, füstölt áruk, mivel ezek magas nátrium-, foszfor- és fehérjetartalmúak.
• Cukrozott édességek, különösen ha cukorbetegség is fennáll. A cukrozott üdítőitalok és gyümölcslevek is kerülendők.
• A száraz hüvelyeseket (lencse, szárazbab, felesborsó, szója) szintén kerülni kell magas fehérje- és foszfortartalmuk miatt.
• Az olajos magvak (napraforgó, tökmag, mandula, földimogyoró, dió) fogyasztása sem javasolt, magas foszfor- és káliumtartalmuk miatt.
• Kakaó és csokoládé fogyasztását is kerülni kell.
• Gomba: magas foszfortartalma miatt nagy mennyiségben nem ajánlott.
• Bizonyos fűszerekkel érdemes csínján bánni, mert izgató hatásúak lehetnek, irritálhatják a vesét. Ilyenek a csípős, erős paprika, a bors, a retek, a mustár.

A fehérjebevitel szabályozása: Mennyit, miből?

A fehérjék lebontása során képződő bomlástermékek, mint a karbamid és a kreatin, a vesén keresztül választódnak ki. A vesebetegek étrendjének sarkalatos pontja a napi fehérjebevitel megállapítása. Az átlagos súlyú felnőttek 0,8 g/testsúlykilogram (tskg) fehérjét fogyasztanak naponta. Fehérjeszegény étrenden nemzetközi megegyezés szerint a 0,6 g/tskg/nap fehérjebevitelt értik, ez az alacsony fehérjetartalmú diéta. Nagyon rossz veseműködés esetén nagyon alacsony fehérjetartalmú étrend tartására lehet szükség, ami napi 0,4 g/tskg fehérjebevitelt jelent. Ez azonban külön aminosav-pótlás nélkül nem alkalmazható, hiszen a szervezet már nem juthat hozzá a megfelelő mennyiségű aminosavhoz.

Krónikus vesebetegségnél a fehérjemennyiséget a beteg veseműködésének az állapota szerint határozza meg az orvos. Ha nincs szükség túl szigorú megszorításra, ez 50-60 gramm napi adag lehet, de súlyosabb veseelégtelenség esetén akár 20-25 gramm napi fehérjebevitelt is megszabhatnak felső határként. A fehérjebevitel testtömeg kilogrammonként 0,55-0,6 gramm körül alakul, de a laborértékek (eGFR, albuminuria) és más tényezők (tápláltsági szint, társbetegségek alapján) ettől alacsonyabb és magasabb ajánlás is előírható. Alacsony fehérjebeviteli célérték esetén ún. ketoanalóg készítmények fogyasztása is javasolt, ezek úgy biztosítják a szervezet aminosav-szükségletét, hogy nem képeznek káros salakanyagokat. Fontos, hogy az elfogyasztott ételekben legyenek megfelelő arányban az esszenciális aminosavak, amelyeket szervezetünk önállóan nem képes előállítani. A naponta bevitt fehérje 50-50 százalék arányban tartalmazzon állati, illetve növényi eredetű fehérjéket.

Az étrendben a nagy fehérjetartalmú nyersanyagok, élelmiszerek mennyiségét csökkentjük. Nem elég a húsok, húskészítmények, tej, tejtermékek mennyiségének csökkentése. Ne feledjük, hogy a növényi eredetű termékek közt is vannak igen nagy fehérjetartalmúak, például szója, olajos magvak, száraz bab, lencse, sárgaborsó, száraztészták. A fehérjebevitel csökkentése mellett mindig ügyeljünk az étrend megfelelő kalóriatartalmára, hiszen energiahiány esetén a szervezet a saját fehérjéit kezdi lebontani. Húsokból a megszokottnál kisebb mennyiséget szabad fogyasztani egyszerre, mint eddig (felét, harmadát). Csirkehúst, sertéshúst, pulykahúst fogyaszthat, de a halat viszont nem ajánlom, illetve ritkán, mert magasabb a fehérjetartalma a húsokénál. Állati eredetű fehérjéket tartalmaznak a húsok, a belsőségek, a halak, a tej és tejtermékek, a tojás. Növényi eredetű fehérjéket a rizs, a kenyérfélék, a péksütemények, a szárazhüvelyesek, az olajos magvak, a zöldségek és a gyümölcsök tartalmaznak. Jó tudni, hogy a szervezet számára a tej- és tojáseredetű fehérje könnyebben feldolgozható, mint a húsfehérje, ezért érdemesebb az előbbiekre alapozni a fehérjeszegény diétát.

Tojásból heti 1-2 darab ajánlott, illetve alternatív megoldás tojáshelyettesítő porból készült tojást fogyasztani. Tojásfehérjéből a megengedett fehérjének megfelelően fogyaszthatunk. A sárgája magas foszfortartalmú és koleszterinben gazdag, ezért fogyasztását érdemes korlátozni. Tejtermékekből a tejet, joghurtot, kefirt, túrót, tejfölt az eddigi szokásosnál kisebb mennyiségben (felét, harmadát) fogyaszthatja. Jó megoldás lehet rizstej, zabtej, rizsdesszert, rizstejszín, zabkrém, növényi tejszín (például Hulala) fogyasztása, mivel ezek alacsony fehérjetartalmúak. Tej helyett esetleg „családi italt” is lehet fogyasztani, ennek a tejhez képest alacsonyabb a fehérjetartalma. A gabonaipari termékekből a fehérjeszegény változatokat ajánlott fogyasztani (3g alatti fehérjetartalom 100 g termékben). Már sokféle gyártó készít fehérjeszegény termékeket, például Fe-mini, Bezgluten, Valpiform, Loprofin, Harifen. Lehet kapni fehérjeszegény lisztet, lisztkeverékeket, kenyeret, tésztákat, kenyérmorzsát, tarhonyát. Ezeket ajánlott ezentúl fogyasztani. A hagyományos tésztafélék helyett használjunk Fe-mini tésztát.

Kálium és foszfor: Az ásványi anyagok egyensúlya

Az ásványi anyagok is a táplálékaink alkotórészei. A kálium izmaink működéséhez elengedhetetlenül fontos, ugyanakkor nem elegendő kiválasztás esetén súlyos szívműködési zavarokat, heves szívverést és akár szívrohamot is okoz. A foszfor a káliumhoz hasonlóan felhalmozódhat a véráramban, ha a vesék nem működnek megfelelően. Ennek az lehet a következménye, hogy a kalciumot elvonja a csontoktól, csontritkulást és törékeny csontokat okozva. A vér foszfortartalmának emelkedése bonyolult folyamatokon keresztül a csontok és az érfal károsodását okozza.

A napi káliumbevitel csökkentését a kezelőorvos határozza meg a laboratóriumi vizsgálatok ismeretében. A napi ajánlott káliummennyiség - megszorítás esetén - általában 1500-2000 milligramm. Nem minden esetben van szükség azonban káliummegszorításra, csak a laboreredményekkel igazolt hiperkalaemia (magas káliumszint) esetén. A krónikus vesebetegek jelentős részénél ugyanakkor a szervezet egy bizonyos mértékig képes kompenzálni a vese káliumkiválasztásának csökkenését (a bélrendszeren keresztül), így nem jön létre túl magas káliumszint a vérben. Amennyiben a diétában csökkenteni kell a káliumban gazdag táplálékok fogyasztását, elsősorban a következő növényi alapanyagok fogyasztását kell korlátozni. A gyümölcsök közül főként a banán és az aszalt gyümölcsök, a zöldségfélék közül a paraj, a sóska, a sárgarépa, a burgonya, a brokkoli, a kelbimbó, a hüvelyesek, az olajos magvak, a paradicsompüré tartalmaznak nagyobb mennyiségben káliumot.

Foszforban gazdag tápanyagok a húsok, a belsőségek, a halak, a búzacsíra és -korpa, a tej és tejtermékek, a tojássárgája, a szárazhüvelyesek, az aszalt gyümölcsök, az olajos magvak, a kakaó és a csokoládé. Fontos tudni, hogy nagy mennyiségben a paradicsom, burgonya, sárgarépa és a gomba magas foszfortartalmuk miatt nem ajánlottak. Ezért a gombaleves, amennyiben jelentős mennyiségű gombát tartalmaz, általában nem javasolt vesebetegeknek, vagy csak rendkívül kis adagokban, ritkán, szigorú dietetikusi felügyelet mellett fogyasztható. A bevitt foszformennyiség csökkentése érdekében a zöldségek első főzőlevét le kell önteni, a húsokat pedig elő kell főzni. A növényi eredetű foszfátok felszívódása kisebb mértékű, ezért foszformegszorítás esetén hatékonyabb az állati eredetű ételek mennyiségének csökkentése. Napjainkban a foszforbevitel jelentős része ultrafeldolgozott élelmiszerek, instant ételek, szénsavas üdítőitalok formájában történik, az élelmiszeripari adalékanyagok jelentős része magas foszfáttartalmú.

Indokolatlan esetben ne korlátozza a felsorolt élelmiszerek fogyasztását, ugyanis a zöldségek, gyümölcsök, teljes kiőrlésű gabonafélék, olajos magvak, halak fogyasztása az egészséges étrend fontos elemei, rosttartalmuk, ásványi anyag- és vitamintartalmuk szükséges a bélmikrobiom egyensúlyához és a szervezet megfelelő tápanyag-ellátottságához. Csökkentett bevitel esetén is törekedni kell az alacsony kálium- és foszfortartalmú zöldségek, gyümölcsök bőséges fogyasztására, megfelelő alternatíva például a cukkini, káposzta, karfiol, paprika, uborka, alma és körte, a fehér rizs, bulgur. A kaliforniai paprika remek forrása egy sor vitaminnak, antioxidánsnak, és rostokban is bővelkedik. Alacsony a kálium-, a foszfor- és a sótartalma, így remek zöldség még akkor is, ha komolyabb vesebetegséggel küzdesz. Elsődleges forrásai a tejtermékeknek a foszforban, így ezeket csökkentsd minimálisra, vagy válts növényi tejekre, italokra. A kókuszból, zabból, szójából készült alternatívák mind remek választások.

Nátrium és folyadék: A szervezet hidrogénháztartása

A nátriumnak, a konyhasó egyik alkotójának fontos szerepe van a folyadékháztartás szabályozásában. A túlzott sófogyasztás a folyadék felhalmozódásához vezet a szervezetben, és ez a vesék működését is hátráltatja. Csökkenteni kell a nátriumbevitelt, ezt elsősorban a konyhasóban (nátrium-kloridban) gazdag élelmiszerek korlátozásával tehetjük meg. Sok sót tartalmaznak az ízesítő porok, füstölt húsok, feldolgozott hústermékek, konzervek, sózott rágcsálnivalók. A sóval tartósított zöldségkészítmények és konzervek szintén nem ajánlottak. Feldolgozott élelmiszerek, sós chipsek, kolbászok, konzervek tehát kerülendők.

Az ételek főzésekor ne használjunk konyhasót, azokat az elkészítés után sózzuk meg enyhén. A napi elfogyasztható konyhasómennyiség: 5 gramm (2 gramm nátrium), ez jótékony hatású a magas vérnyomás szempontjából is. Nátriumtartalom szempontjából szabadon fogyaszthatók a friss húsok (sertés, marha, csirke, tyúk, házinyúl), bizonyos halak (hekk, busa, tonhal, fogas), friss tej és natúr tejtermékek (túró, író, tejföl, vaj), tojás, hüvelyes zöldségek (bár ezek fehérje- és foszfortartalmuk miatt korlátozottan), diófélék és olajos magvak (szintén óvatosan, kálium- és foszfortartalmuk miatt), keményítők, gyümölcsteák, rostos üdítők, zöldséglevek, víz, tea, friss- és mirelit gyümölcsök, friss- és mirelit zöldségek. Fedezzük fel a nyersanyagok (zöldpaprika, paradicsom, uborka, újhagyma) természetes ízét és ne rontsuk el sózással! Soha ne sózzuk meg a paprikát, paradicsomot, uborkát, retket.

A napi szükséges folyadékmennyiség meghatározása veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a testtömeg, a 24 óra alatt képződő vizeletmennyiség és a folyadékterheléssel összefüggő panaszok alapján történik. A vesebetegek többségénél nincs szükség a vízfogyasztás mérséklésére az általános ajánlásokhoz képest, de bizonyos esetekben szükségessé válhat. Csökkent vesefunkció, romló kiválasztás esetén a felesleges víz nem ürül ki hatékonyan, ez pedig megterheli a szervezetet. A túlzott vízfogyasztás fokozhatja a magas vérnyomást, a szívelégtelenséggel járó panaszokat, a végtagok ödémásodását, tüdőödémát és hasűri folyadékgyülemet okozhat. A meghatározott folyadékmennyiség elfogyasztása ugyanakkor elengedhetetlen a megfelelő mértékű méregtelenítéshez, ezért a túlságosan kevés folyadék is ártalmas. A betegség kezdeti szakában a folyadékfogyasztás napi 2-3 liter. Ez ne legyen tej, kefir, joghurt, ami ilyen mennyiségben túl sok fehérjebevitelt jelentene. Kerüljük a 100%-os gyümölcsleveket, amelyek túlzott káliumbevitellel járnak. Sok folyadék - a vesefunkciótól és az orvosi javaslattól függően - fogyasztható.

Különleges esetek: Cukorbetegség és vesekövesség

A cukorbetegek körében gyakori a vesekárosodás, így az étrend megtervezése különösen összetett feladat. Egyszerre kell kontrollálni a szénhidrátbevitel minőségét és mennyiségét, a fehérje- és káliumbevitelt, és a folyadékegyensúlyt. Ezért ilyen esetekben elengedhetetlen a dietetikus szakember egyéni útmutatása. Cukrozott édességek kerülendők, különösen ha cukorbetegség is fennáll. A cukrozott üdítőitalok és gyümölcslevek nagy mennyiségű fogyasztása megnövelheti a fájdalmas vesekő kialakulásának valószínűségét.

A vesében képződő kövek leggyakrabban kalcium-oxalátot vagy -foszfátot tartalmazó, szilárd lerakódások, amelyekből apró, gömbölyű vagy szabálytalan és akár a vesemedence egyes üregeit kitöltő, nagyobb, úgynevezett korálkövek is kialakulhatnak. Az apróbbak a vizelettel távoznak, de ezek is nagy fájdalmat okozhatnak, amíg áthaladnak a húgyutakon, a nagyobbakat pedig már csak orvosi beavatkozással lehet eltávolítani. A kövességre hajlamosaknak ezért nagyon fontos elkerülniük az újabb kő képződését. Orvosilag ellenőrzött vesekímélő, csökkentett sótartalmú illetve fehérjeszegény étrendi ajánlások akkor válnak szükségessé, ha veseelégtelenség, vesekő vagy más vesebetegség áll fenn. Fontos, hogy sok folyadékot fogyasszunk, hiszen ez tudja mintegy átöblíteni a szöveteket és meggátolni a méreganyagok pangását, a húgyutak elfertőződését. A bőséges (napi 2-3 liter) folyadékbevitel csökkenti a vese által kiválasztott vizelet túltelítettségét, fajsúlyát, segíti a lerakódás kimosását. A másik alapszabály a konyhasó fogyasztásának mérséklése.

A B6 vitamin gátolja a kőképződést, ezért vesekövességre hajlamosaknak ezt is szokták ajánlani az orvosok. A javasolt diéta ezeken kívül attól függ, hogy milyen összetételű kő okozza a bajt - ezt laboratóriumi vizsgálatok során állapítják meg. A leggyakrabban a kalcium-oxalátkő, a húgysavkő, a cisztinkő és a foszfátkövek fordulnak elő. Kalcium-oxalátkő esetén nemcsak a magas oxaláttartalmú élelmiszerektől, mint a cékla, a sóska, a rebarbara, spenót, egres, eper, csokoládé, kakaó, tea, hanem az ajánlott napi kalciumbevitel túllépésétől is tartózkodnia kell a betegnek. A húgysavköves beteg esetében az általános szempontokon kívül jó hatású a vizelet vegyhatásának lúgos irányba történő eltolása, mert lúgos közegben a húgysavak nehezebben csapódnak ki. Ezért mérsékelni kell a fehérjében gazdag húsok, a tojás, a liszt, a rizs fogyasztását, annál inkább ajánlható mind több gyümölcs és főzelékféle, tej étrendbe illesztése. Cisztinkövek kis százalékban fordulnak elő, de ebben az esetben a kéntartalmú aminosavakban (metionin, cisztin) gazdag fehérjéket mérséklik a diétában, így a hús, a hal, a tej és a tojás fogyasztásának mérséklését ajánlják.

Személyre szabott étrend és a dietetikus szerepe

Bár több vesebeteg diéta könyv is kapható a piacon, fontos megérteni, hogy a könyvek általában általános tanácsokat adnak, míg a vesebeteg étrendnek minden esetben egyénre szabottnak kell lennie - a laborértékek és az aktuális egészségi állapot alapján. Az egészségügyi diéta a vesekárosodás mértékétől és a betegség típusától is függ, amelyhez minden esetben dietetikus segítségét szükséges kérni. Az étkezéssel javítható a vesefunkció, megakadályozható a további károsodás. A jó diéta megkíméli a beteg szervezetét a fehérjék bomlásából származó méreganyagtól, a felesleges káliumtól, foszfortól, nátriumtól és víztől. Az ásványi anyagok és a vízfogyasztás túlzott korlátozása hiánybetegségeket, illetve a méregtelenítő folyamatok romlását eredményezheti.

A krónikus vesebetegek diétájának meghatározása mindig személyre szabott. A pontos mennyiségi ajánlásokat mindig a betegség stádiuma, a laboreredmények és a panaszok alapján, a beteg testtömege, tápláltsági állapota, életkora figyelembe vételével, a társbetegségekkel és a szedett gyógyszerekkel összhangban határozzák meg. Idősebb betegeknél például nagyobb mértékben kell figyelni az izomtömegvesztés elkerülésére és az erőnlét megőrzésére, az étrendnek pedig meg kell felelnie az esetleges egyéb (diabéteszes, szívbarát) diétás szabályoknak is. A diéta a kontroll vizsgálatok eredményei alapján idővel módosításra szorulhat. Az étrend összeállításának fő szempontjai közé tartozik a napi energiaigény megállapítása, a fehérjebevitel csökkentése, a káliumbevitel mértéke, a foszfor bevitel korlátozása, a folyadékbevitel megengedett mennyisége és a konyhasó bevitel korlátozása. Fontos megjegyezni, hogy az alábbi étrendi ajánlások nem dializált vesebetegeknek szólnak. Krónikus veseelégtelenségben szenvedő és dialízis bármely típusára szoruló betegeknél más szempontok alapján kell összeállítani az étrendet (például a fokozott fehérjevesztés miatt), amiről külön cikkben olvashat. Személyre szabott dietetikai tanácsadás vesebetegeknek a Coordimed rendelőben is elérhető Budapest II. kerületében.

Ételkészítési tippek és fűszerezés

Olyan eljárásokat alkalmazzunk, melyekkel ízfokozás érhető el a só bevitele nélkül. A sűrítés történjen ízesített - vöröshagymás, zöldpetrezselymes, fokhagymás - rántással. A liszt pirítása önmagában is ízesít. A rántott ételek is ízesebbek, a húsokat, zöldségeket panírozás előtt fűszerezzük. Készíthetjük ezeket párizsiasan, vagy palacsinta tésztába mártva. Palacsinta tésztába mártott és megsütött alma, szilva fahéjjal desszertnek is finom. Bundázott ételeket akkor készítsünk, ha nem energiaszegény a diétánk. Ízletes töltött ételeket is készíthetünk - töltött káposzta, töltött cukkini, paprika, karalábé, burgonya. Hidegen fogyaszthatunk körözöttel töltött paprikát vagy paradicsomot.

A töltelékek különböző alapanyagokból készülhetnek: húsos, zöldséges, almás, gombás, túrós (petrezselymes, kapros, snidlinges). Fontos azonban figyelembe venni, hogy a gombás töltelékek is a gomba magas foszfortartalma miatt csak korlátozottan és kis mennyiségben fogyaszthatók. A sótlanság leplezésére alkalmazható fűszerek széles választéka áll rendelkezésre: babérlevél, gyömbér, kakukkfű, vasfű, majoránna, köménymag, lestyán, rozmaring, bazsalikom, borsikafű, szegfűbors, szerecsendió, fahéj, szegfűszeg, vanília, ánizs. Ízesíthetünk továbbá citromlével, citromhéjjal, reszelt narancshéjjal, citromfűvel, karamellizált cukorral, zöldpetrezselyemmel, kaporral, snidlinggel, vöröshagymával, fokhagymával, tormával, tárkonnyal, zellerlevéllel, zellergumóval, zöldpaprikával, paradicsommal. A zöldfűszerek káliumtartalma magas, ezeket kis mennyiségben használjuk.

Receptötletek vesebetegeknek

A HáziPatika.com Egészségreceptjeiből válogattunk néhányat, amelyet vesebetegeknek is ajánlhatunk. Ezek zömét olvasóink küldték be, majd dietetikus szakértőnk véleményével kiegészítve tettük közzé.

Először Dr. Réthyné, Gyenes Hajnalka kedvenc receptjét, a tejfölös zöldséglevest mutatjuk be. Minimális fehérjét tartalmaz (3 grammot sem éri el adagonként), kalóriaszegény (106 kalória) viszont vitamingazdag, jóízű, ezért vesebetegek is kipróbálhatják. A leveseket kiváltképpen ajánljuk minden olyan diétához, vagy élethelyzetben, amelyben a bőséges folyadékfogyasztásra különösen szükség van, hiszen nem is olyan könnyű azt az előírt 2-3 liter folyadékot mindennap "teljesíteni".

Maródi Ágnes kedvenc receptjét, a csirkehússal töltött almát is érdemes kipróbálni. Annál is inkább, mert vesebetegek részére viszonylag kevés diétás recept érkezik, ez pedig nemcsak az érintetteknek, hanem egészségeseknek vagy például túlsúllyal küzdőknek is jó szívvel ajánlható. Előételnek, főételnek is megfelel. A dietetikus felhívja a figyelmet, hogy vesebetegség esetén mindig tekintettel kell lenni az egyénileg meghatározott fehérjetartalomra is. Ennek az ételnek egy adagjában 12 gramm fehérjével és 186 kcal energia-bevitellel számolhatnak.

Dietetikusunk véleménye szerint Lencsi becenevű olvasónk lencsetálja húsfeltét nélkül egy fehérjeszegényebb diétába beleillik, bár a hüvelyesek általában a zöldségek között magasabb fehérjetartalommal bírnak. Egészséges, rosttartalma is magas, azonban az arra hajlamosak vigyázzanak, mert puffadást okozó szénhidrátokat is tartalmaz. Akinek figyelnie kell rá, 21 gramm fehérjét és 347 kalória energiabevitelt vegyen számításba egy adag elfogyasztásával.

Deák Barbara receptje ízletes és laktató étel, telis-tele vitaminokkal. Meglehetős energiatartalmú (360 kalória), ezzel számolni kell. Gyermekek is meg fogják szeretni, érdemes megpróbálkozni vele, a viszonylagos időigényessége ne riasszon el senkit!

Fontos tudnivalók és önellenőrzés

A diétázás sikeres megvalósításában segít a diétás napló vezetése, amennyiben annak tanulságait dietetikussal, orvossal megbeszéljük. Fontos a folyamatos vérparaméter ellenőrzés, valamint ez alapján a diétás és gyógyszeres kezelés összehangolása időről időre. Csak a beteg aktív együttműködésével lehet sikeresen megelőzni a szövődményeket, illetve csökkenteni azok számát és súlyosságát. A gyakori súlyvesztés miatt fontos cél az optimális tápláltsági állapot elérése és megtartása.

Energiát adó tápanyagaink a szénhidrátok (liszt, kenyér és tésztafélék, zöldségfélék stb.), zsírok, olajok, margarinok. Krónikus veseelégtelenségben a csökkent fehérjemennyiséget az energiabevitel növelésével kell ellensúlyozni, a két érték személyre szabott megállapítása egymással összefüggésben történik. Így nem alakul ki alultápláltság, ugyanis, ahhoz, hogy a bevitt fehérje hasznosulni tudjon, megfelelő mennyiségű energiára van szükség. Ez annyit jelent, hogy ideális testtömegre számolva napi 30 kcal/testsúlykilogrammnyi kalóriát kell bevinni. A kalóriamennyiséget a szénhidrát- és a zsiradékbevitel növelésével próbáljuk elérni. Főleg a növényi olajokat (repceolaj, olivaolaj) használjuk zsiradékként, az állati eredetű zsiradékot (vaj, szalonna), a transz zsírsavakat (éttermi sült krumpli, pattogatott kukorica, ostyák, töltelékes csokoládék, nápolyi, szaloncukor stb.) kerüljük el. Szénhidrát pótlására a szőlőcukor, méz, különböző tápszerek lehetnek alkalmasak, ugyanakkor sok vesebeteg egyben diabéteszes vagy inzulinrezisztens is, nekik a lassú felszívódású, komplex szénhidrátok ajánlottak: zabkása/zabpehely, rizs, bulgur, mértékkel tésztafélék.

Helyes, ha a beteg rendszeresen méri a testsúlyát reggel és este. Mindig azonos időben és ruhában. A reggel és este mért súly között nem lehet több fél kilónál. Amennyiben a súlykülönbség nagyobb, igen valószínű, hogy a vese már nem képes a bevitt folyadék teljes eltávolítására, vizenyő alakul ki. Édes és sós sütemények közül a fehérjeszegény lisztből, illetve keményítőből készült házi készítmények, pudingok, zselék ajánlottak, illetve lehet már készen kapni fehérjeszegény kekszeket, ropikat, sós szárazsüteményeket is (például 3Pauly sós perec és pálcika, Barbara kekszek közül a 3g fehérjetartalom alattiak, Barkat nápolyik, Bezgluten sós és édes szárazsüteményei). Édesítésre cukrot, mézet egyaránt fogyaszthat. Az optimális tápláltsági állapot elérése és megtartása kulcsfontosságú a krónikus vesebetegségben szenvedők számára.

tags: #gomba #leves #vesebetegeknek