Bevezetés: Az evés, mint életfunkció és kapcsolódási pont
Az evés az ember legelemibb késztetéseihez tartozik, a táplálkozás az egyike az életösztönöknek. Ha nem eszünk, nem maradunk életben. Ha egy gyerek nem eszik, akkor nem fejlődik és végső esetben meghal. E két tényből következik, hogy az etetési nehézségek a legnehezebb érzéseket mozgatják meg anyaként: félelem, tehetetlenség, harag, bűntudat. A szülő-gyerek kapcsolatban már az első pillanatokban kiderül, mennyire fontos, milyen hangsúlyokat kap a baba táplálása, esetleg milyen terheket hordoznak a szülők az evés, etetés kapcsán. Az evés vagy éppen a nem evés lehet örömforrás, de alkalmas a szorongás csökkentésére, a bűntudat elnyomására, a hiányzó érzelmek pótlására is. Lehetőség a figyelemfelhívásra, a lázadásra.
Az evési nehézségek sokféle formában jelentkezhetnek, és hátterükben számos tényező állhat, legyen szó akár fizikai, akár pszichológiai okokról. Fontos a jelenség mélyére ásni, hogy megértsük, miért nem nyeli le a gyerek a falatot, vagy miért utasítja vissza az ételt, és hogyan lehet segíteni ebben a helyzetben.
Amikor a falat megreked: Az étel tartogatása a szájban
A szülők számára ijesztő és frusztráló helyzetek lehetnek, ha a gyermek lassan eszik, az étkezési helyzet 30-40 percnél is tovább tart, alig akarja lenyelni a falatot, vagy gyakran még az étkezési helyzet után is ételdarabokat köp ki, seper ki a kezével a szájából. Ezek a jelenségek arra utalhatnak, hogy a gyermek valamilyen okból kifolyólag tartogatja az ételt a szájában ahelyett, hogy lenyelné.
Egyik lehetséges magyarázat a szenzoros feldolgozási nehézség. Számunkra, felnőttek számára természetes, hogy érezzük, hol van a falat a szájtéren belül, de egy szenzoros feldolgozási nehézségekkel küzdő gyermeknek már egyáltalán nem ilyen egyértelmű. Sokszor azt tapasztalhatjuk, hogy olyan, mintha nem találná, nem érezné az ételt a szájterén belül.
Az orál-motoros készségek alatt az arc és száj izmainak megfelelő és koordinált működését értjük. Ha egy gyermek az orál-motoros készségeiben elmaradást mutat, akkor a falat irányítása gyakran problémát jelenthet számára, ami megnyilvánulhat abban, hogy a falat megreked a szájterén belül.
De mégis hogyan? Ha egy gyereknek valamilyen okból kifolyólag nehéz, kellemetlen vagy fájdalmas érzés a nyelés, akkor megküzdési mechanizmusként előfordulhat, hogy tartogatja a falatot a szájában. Megfigyelhető lehet torokfájás, krónikus reflux vagy megduzzadt, megnagyobbodott mandulák esetén is, csak hogy néhány okot említsünk. Általában a kiváltó ok megszűnésével az étel tartogatása is megszűnik. Az ételek tartogatása gyakran megfigyelhető jelenség az extrém válogatós gyerekek és az evési/etetési nehézségekkel élő, a PFD (Pediatric Feeding Disorder) azaz gyermekkori táplálási zavarral diagnosztizált gyerekek esetében. Ugyanakkor, ha a gyermek alkalmanként tartogatja az ételt a szájában, akkor annak az étel állaga, textúrája lehet az oka, a puha ételek könnyebben kerülnek a pofazacskókba vagy a nyelv alá.
A nyelési nehézségek (diszfágia) okai és következményei
A falattartás esetenként komolyabb nyelési problémákra, más néven diszfágiára is utalhat, amelyek nemcsak gyermekkorban, hanem felnőttkorban is jelentkezhetnek. Az időnként előforduló nyelési nehézség általában nem jelent komolyabb aggodalmat. Gyakran akkor lép fel, amikor valaki beszél evés közben, nevet vagy siet, így nagyobb falatokat nyel le/kortyol evés-ivás közben. Azonban, ha a nyelési problémák rendszeresek vagy valamilyen mintákat követnek, érdemes komolyan venni őket. A kezeletlen nyelési nehézség, vagyis a dysphagia, légúti elzáródáshoz, alultápláltsághoz, kiszáradáshoz és visszatérő légúti fertőzésekhez vezethet. Az aspirációs tüdőgyulladás kockázata is növekszik ekkor, amikor étel vagy ital kerül a légutakba, fertőzést okozva.
A nyelési zavarok a 60 éves és idősebb felnőttek körülbelül egyötödét érintik. Gyakran nem ismerik fel a problémát, és a betegeket nem tájékoztatják megfelelően a tünetek kezelési lehetőségeiről. De mi okozhatja ezeket a problémákat? A nyelési nehézségek gyakran kapcsolódnak progresszív neurológiai betegségekhez, mint például Parkinson-kór, demencia, de gyakran lép fel stroke után, valamint fej- és nyakrákok esetén. Az életkor előrehaladtával az izmok, beleértve a nyelési izmokat is, fokozatosan gyengülnek. Bizonyos gyógyszerek okozta szájszárazság vagy az izomkontroll csökkenése, szintén nehezíthetik a nyelést. Emellett többen tapasztalnak nyelési nehézségeket a stressz és szorongás miatt is. Ráadásul a nyelési problémák nem mindig kizárólag a nyelésben részt vevő izmokhoz kapcsolódnak, hanem a fogak állapotával is összefügghetnek. A nem megfelelően illeszkedő fogsorok, a mozgó vagy hiányzó fogak szintén nehezíthetik az étel alapos megrágását, így nyelési zavart okozhatnak.
Ezekre a tünetekre figyeljen
A nyelési nehézségek különböző formákban jelentkezhetnek evés vagy ivás közben. Ilyen lehet például a köhögés, mintha az étel vagy ital a torokra ragadt volna, vagy ha a falat lenyelése nagyobb erőfeszítést igényel a szokásosnál. Előfordulhat, hogy többször kell nyelni, de az is figyelmeztető jel, ha ivás után gurgulázó hangot hall, ami arra utalhat, hogy folyadék maradt a torokban. Ezenkívül előfordulhat, hogy úgy érzi, valami elakadt a mellkasában. Demenciában szenvedő családtag esetén az alábbi tünetekre is legyen figyelmes: csökkent érdeklődés az étkezés iránt, hosszabb időt tölt evéssel, fogyás, gyakoribb légúti fertőzések.
Mikor forduljon orvoshoz nyelési problémák esetén?
Amennyiben a nyelési nehézségek gyakrabban fordulnak elő vagy következetesen jelentkeznek, fontos, hogy értesítse háziorvosát. Azt is érdemes megemlíteni az orvosnak, ha folyamatosan ugyanazokkal az ételekkel vagy italokkal van problémája. Az ételek tartogatása utalhat összetettebb táplálási, evési nehézségekre is, amelyek akadályozhatják, hogy gyermeke eleget tudjon enni. Az evéstechnikai problémák hátterében nagyon sok tényező állhat, amelyek öklendezés vagy nyelési és rágási nehézségek formájában jelentkezhetnek.
Ezek a módszerek segíthetnek
A nyelési nehézség kezelése a kiváltó októl és a súlyosságtól függően többféle módon történhet: étrendi változtatások, például puha, könnyen lenyelhető ételek fogyasztása, valamint kis adagok és gyakori étkezések előnyben részesítése. Nyelési terápia, azaz logopédus által vezetett gyakorlatok és technikák alkalmazása is segíthet a nyelési funkciók javítása érdekében. Bizonyos esetekben gyógyszeres kezelés segíthet a diszfágia tüneteinek enyhítésében vagy az alapbetegség kezelésében. Amennyiben a probléma anatómiai elváltozások vagy akadályok következménye, sebészeti beavatkozásra lehet szükség. Gyógyászati segédeszközök, mint speciális kanalak, poharak és egyéb eszközök használata szintén biztonságosabbá tehetik az étkezést.
A félrenyelés és az idegen testek lenyelésének veszélyei
Gyermekeinkben hamar megjelenik a világ megismerésének igénye. A megismerés a kezdetekben leginkább az ízlelésre szorítkozik, így ne nagyon csodálkozzunk azon, ha a találékony gyermek minden, számunkra elképzelhetetlen dolgot a szájába vesz. A piciknél ez a probléma mindennapos, de nagyobbaknál is előfordulhat, hogy játékból valamit a szájukba vesznek. Az még rendben is lenne, ha csak ízlelgetnék az apró dolgokat, a baj akkor kezdődik, ha az a bizonyos idegen test elindul lefelé.
Légúti idegentest gyermekeknél by Szent Márton Gyermekmentő
Ha már egyszer finomnak ítéltetett a szájba vett „újdonság”, és nem köpi ki a gyermek, az két irányban indulhat lefelé. Vagy a nyelőcsőbe kerül, vagy a légcsőbe. A nagyobb baj ez utóbbi esetben van, hiszen a gyermek megfulladhat. Ha a gyermek fulladozik, „lilul”, kapkodva veszi a levegőt, intenzíven köhög, azonnal próbáljuk meg a gyermeket fejjel lefelé tartva, hátát ütögetve eltávolítani az idegen testet. Lényeges szabály, ha a gyermeknek panasza van, vagy volt (köhögött, fulladozott) menjünk orvoshoz! Kisebb tárgyak minimális panaszok, átmeneti köhögési inger után az alsó légutakba is eljuthatnak!
Ha öklendezik vagy gombócérzésről panaszkodik a gyermek, akkor akár a garatba is beékelődhetett valami. Ez előfordulhat akár halételek fogyasztása után a garatban megakadt szálka esetében is, de akár játék, akár pénzérme is megbújhat itt mérsékelt panaszok mellett is. Nyelési, mellkasi panaszok általában a nyelőcsőbe szorult tárgyak következtében alakulnak ki, elsősegély gyanánt egy kis víz itatásával tudunk segíteni a gyermeken. Ezt követően keressünk fel szakembert!
Ha az a bizonyos játék, elem, vagy pénzérme sikeresen lejutott a gyomorba, fulladozás nem volt, kapkodásra, aggodalomra semmi ok. Miután megdicsértük a gyermekünket, elhangzott az „Egészségedre!” felkiáltás is, próbáljuk meg kideríteni, pontosan mit nyelt le, és milyen anyagból is volt az a bizonyos tárgy. Piciknél elsősorban azt kell tisztázni, hogy tényleg lenyelte-e a csöppség azt a bizonyos hiányzó alkatrészt. Babák esetében alkalmanként csak a gyanú merül fel, hogy lenyelhetett valamit, főleg akkor, ha a távirányító, vagy az óra nem működik az eltűnt a gombelem, vagy alkatrész miatt.
Több apró mágnes, vagy gombelem, esetleg nyitott biztostű lenyelésekor (akár gyanú esetén is) mielőbb jelentkezzenek a legközelebbi ügyeleten. Amennyiben az elvégzett röntgenvizsgálat igazolja a fenti tárgyak jelenlétét, mielőbbi kórházi ellátás, megfigyelés, esetenként a fenti tárgyak sürgős eltávolítása szükséges a lehetséges szövődmények elkerülése céljából. A gombelemet a gyomorsav szétmarhatja, a belőle kijutó anyagok a gyomrot, beleket károsíthatják.
Ha a pici által lenyelt tárgyról fentebb nem ejtettünk szót, szinte biztosan nem kell azonnal orvoshoz fordulni, ha a tárgy lenyelésekor semmilyen panasz nem jelentkezett. Azok a tárgyak, amelyek gond nélkül lejutnak (és nem említettük meg azokat fentebb) bajt nem okoznak, és önmaguktól távozni is fognak a széklettel együtt. Azért azt természetesen célszerű otthon ellenőrizni, hogy a becses tárgy kikerült-e a gyermekből. Ha már egy hete végezzük rendszeresen a fenti „hálás” feladatot és még mindig nem akadt kézre a lenyelt tárgy, akkor - amennyiben a tárgy fémtartalmú (pl. pénzérme) - célszerű egy röntgenvizsgálat elvégzése, hogy megtudjuk kell-e még morzsolgatni továbbra is a gyermek bélműködésének ékes bizonyítékát. Ha a lenyelt dolog nem tartalmaz fémet, akkor sajnos semmilyen eljárással nem lehet megbizonyosodni annak hollétéről. Orvoshoz fordulni ebben az esetben kizárólag akkor szükséges, ha a gyermeknek panasza van. Ha 1 hét alatt nem találjuk a székletben a játékot, úgy lassan feladhatjuk a felkutatását, hiszen lehet, hogy azt már az óvodai mellékhelyiségben „leadta” a gyermek. A szájba bekerült dolgok veszélyesek is lehetnek, amint a fenti példák is mutatják. Azonban szerencsére a leírt „szörnyűségek” ritkán fordulnak csak elő. Az esetek túlnyomó többségében a „megkóstolt” tárgyak a gyermekeknek semmilyen panaszt nem okoznak, a széklettel együtt távoznak.
Az evés mint összetett viselkedés: Túlélési ösztönök és pszichés tényezők
A fizikai okok kizárása és annak megvizsgálása, hogy a gyermek optimális fejlődése veszélyben van-e, mindig elsődleges szempont. A vizsgálatok szerint a csecsemők és totyogó korú gyerekek 20-25%-ánál van olyan evési probléma, aminek nincs organikus, fizikai oka. Ezek között a gyerekek között vannak, akik kifejezetten jól gyarapodnak, ám az evések rossz hangulatban, feszültséggel telien zajlanak, sokszor csak álmukban vagy figyelemeltereléssel etethetők meg. Emellett vannak gyerekek, akik nem is gyarapodnak megfelelően. Ilyen helyzetben a gyermekorvos vagy az egészségügyi szakember gyorsabban komolyan veszi, hogy valami nehézség van. Azonban a legtöbbször fizikai okra gyanakodnak.
Az evésproblémák közé soroljuk azokat az eseteket is, amikor a gyerek jól gyarapszik, de trükközésre, figyelemelterelésre, álometetésre van szükség ahhoz, hogy elegendőt egyen. Szintén az evésproblémák körébe tartozik az az eset, ahol a szülő a saját szorongása miatt problémásnak érzékeli a gyerek evését, pedig objektíve a gyereknek nincs evésproblémája. A gyerek tiltakozásának figyelmen kívül hagyása, vagy az attól való pánik, szorongás és harag. Ezek a szülői reakciók egy idő után valóban létrehozzák a gyerekben az evési helyzettel szembeni ellenállást, így magát az evésproblémát.
Szögezzük le, hogy éveken át gyereket etetni stresszes. Naponta ismétlődő helyzetről van szó. Esélyes, hogy az etetések többségét neked kell előkészítened és végigcsinálnod. A szoptatástól a főzésen át éveken át naponta sokszor. Mindezt egyedül a gyerekkel vagy gyerekekkel otthon. Tehát ez nehéz. Akkor is, ha minden jól megy.
Az evésnek azon túl, hogy a fejlődés és az életben maradás záloga, más fontos aspektusai is vannak. Az egyik fontos szempont, hogy a táplálkozás összetett, sok lépésből álló folyamat. Valójában a világot, annak egy részét vesszük magunkhoz és alakítjuk át a saját magunk számára az evések alkalmával. Ezt teszi a kisgyermek is, aki még ismerkedik önmagával és a világgal is, és akinek mindehhez az anyukájára van szüksége. Érdemes az evés minden lépésére szimbolikusan is rátekinteni. Meg tudom érezni a szükségemet? Érzékelem, hogy mi zajlik a testemben? Érzem az éhséget, az éhség testi érzeteit? Ki tudok nyúlni a világ egy darájáért, hogy kielégítsem a szükségem? Be tudom fogadni magamba a világot és át tudom jól alakítani a magam testi, érzelmi és szellemi energiájává? Képes vagyok igazán a magam számára felhasználni? Meg tudom-e engedni a gyermekemnek, hogy ő maga megérezze az éhségét? Tudom-e őt abban támogatni, hogy egyre jobban kifejezze mikor mire van szüksége? Tudok-e bízni magamban, hogy éppen eléggé értem őt? Bízom-e a gyermekemben munkáló életösztönben, hogy tudja mire van szüksége? Bízom-e a világban és a testemben, hogy amit a gyermekem befogad, az számára jótékony? Bízom-e benne, hogy képes lesz azt lenyelni, megemészteni és átalakítani?
Az anya-gyerek kapcsolat érzelmi hatása az étkezésre
Az élet első éveiben az evés és etetés érzelemmel telített folyamat. Ez azt jelenti, hogy az evést nem csak az éhség és jóllakás, hanem a közben megélt ÉRZELMEK befolyásolják! Sőt az érzelmek sokszor képesek felülírni az éhséget is. A gyermek életének első szakaszában olyannyira éretlen, hogy minden életfunkciójának a fenntartásához a gondozójára van szüksége. A táplálékot is az édesanyja, és később is az őt gondozó felnőttek segítségével tudja csak magához venni. Életben tartásának részeként a táplálásáért te vagy a felelős. Élet-halál kérdése, és éppen ezért nagyon erős, intenzív érzésekkel párosulhat. Pozitív értelemben az öröm, a magabiztosság, bizalom és a kapcsolódás megerősítő élményeiben, negatív értelemben pedig az életféltésben, a szorongás és félelem érzéseiben élhetik át az anyák és a babák.
Minél kisebb a gyermek, annál inkább a gyermek alapvető testi szükségleteinek kielégítése körül forognak a mindennapjaitok: altatás, etetés, megnyugtatás. Ezekben a helyzetekben kapcsolódtok nap mint nap. A gyermek ezekben tapasztalja meg önmagát és a veled való kapcsolatát. Felnőtt világunkból gyakran nem is érezzük át ezeknek a helyzeteknek a fizikai gondoskodáson túlmutató, a gyermek érzelemszabályozását alakító erejét. A lényeg nem az egyszeri alkalmakban van, hanem azokban a kapcsolódási mintázatokban rejlik, amik naponta sokszor ismétlődnek heteken és hónapokon át.
Milyen lehet naponta sokszor egy összehúzott szemöldökű vagy szomorú arcra nézni, vagy olyanra, aki nem viszonozza a baba szemkontaktust kereső pillantását etetés közben. Milyen azt hallani naponta egy sóhajjal kísérve, hogy „nem eszik semmit a gyerek”. Elbizonytalanító és szorongást keltő a gyereknek. Amitől inkább összeszorul a gyomra. Mennyire más, ha a gyermek a saját érzéseit és szándékait visszahallja az anyjától, mintha saját állapotaira elítélő, megrovó vagy közönyös visszajelzéseket kap. „Látom, mennyire ízlik Neked!” „Ejha, ennek aztán furcsa íze van, ugye?!”. Valójában a fentiekhez hasonló anyai visszajelzésekből tanulja meg a gyermek beazonosítani saját szándékait és érzéseit. Az édesanyja szükséget kielégítő gesztusain túl, tehát azon túl, hogy mellre teszed, megeteted, felveszed a gyermeket, a gyermek jelzéseit kísérő értő és együttérző, nyugalmat sugárzó szavaid és arckifejezésed segít a babának igazán átélni és elkülöníteni a saját belső állapotait: az éhségérzetet, a jóllakottságot, a fáradtságot, az unalmat, az izgatottságot, a nyugtalanságot, a megnyugvást és az örömöt. Fontos persze tudatában lenni, hogy elegendő a gyermekünk optimális fejlődése szempontjából, ha az esetek nagyobb részében anyaként képesek vagyunk a tükrözésre. Nem kell tökéletes szülőnek lenni. A tartós etetési nehézségek esetén azonban az anya és gyermeke közötti fent említett összehangolódás ismételten akadályozva van az etetési helyzetben.
Az evés élet-halál kérdése. A felelősség az anyáé, a tiéd. Ha a te megítélésed szerint nem eleget vesz magához, vagy nem megfelelő minőségűt, akkor a tehetetlenség és aggodalom erős hullámai áraszthatnak el téged. Amikor pedig a gyermeked életét félted, akkor elbizonytalanodhatsz saját anyaságodban. A gyermekedet vagy önmagát fogod hibáztatni. A tehetetlenségéből fakadóan haragot vagy bűntudatot élhetsz át. Ebben a helyzetben érthető, hogy nincs elég kapacitásod arra, hogy a gyermekben zajló érzésekre és szándékokra hangolódj. Nincs kapacitásod, hogy nyugalmat adva a gyermeknek visszatükrözd a gyerek érzéseit. Hiszen saját nehéz érzéseid, a tehetetlenség, a bűntudat, a harag és a félelem megakadályoznak ebben. Az ezekből az érzésekből származó anyai reakció pedig az erőltetés, a figyelemelterelés, a könyörgés és a büntetés bármilyen formája. A gyermek így magára marad a saját érzéseivel és az evést övező minden anyai érzéssel is. Mindez megterhelő és kezelhetetlen a gyermek számára. A gyermek is frusztrált lesz. Ez tovább növeli a kétségbeesésedet, ami ismételten az evési helyzetet nehezíti tovább. Így alakulnak ki az evést övező játszmák anya és gyermek között. Mindez pedig gyakran az evési helyzet teljes vagy részleges elutasításához vezet a gyermek részéről.
Gyakran felmerül a kérdés: létezik, hogy nem is éhes? Igen, nem is érzi az éhségét. Mert az önmagához való kapcsolódás helyett, az éhségérzet helyett, az evést övező harccal, az erőltetéssel és kontrollal szembeni védekezéssel van elfoglalva. A harc készenléti állapot. Olyankor mindenünk összehúzódik, a gyomor összeugrik és az idegrendszer nem a befogadásra van hangolva. Stresszhormonok termelődnek a szervezetben, az éhségérzet pedig blokkolódik. Márpedig az evéshez befogadás, ellazultság, biztonságérzet kell. Tehát az első években az evés közbeni interakciók hangulata, a felnőttnek a gyermek belső állapotaival való összehangolódása befolyásolja az evés-etetés folyamatát és az anya-gyerek kapcsolat egészét is. És fordítva is, az anya-gyerek kapcsolat általános mintázata, az anya és gyermek között lévő bizalom, biztonság vagy éppen bizalmatlanság és feszültség nagymértékben befolyásolják az evés és etetés gördülékenységét és hangulatát.
A gyakran elhangzó kérdésre, miszerint lelki okok lehetnek-e az evés visszautasítása mögött, most már megalapozottan válaszolhatjuk, hogy igen. Éhes és mégsem eszik? A nehéz érzések elkerülésére való belső késztetés felülírhatja a gyermek táplálék iránti szükségletét is. Bár táplálékra lenne szüksége, az evést kísérő nyomasztó érzéseket olyan mértékben szeretné elkerülni, hogy teljes idegrendszere készenléti állapotba, azaz stresszállapotba kerül, amiben stresszhormonok árasztják el a testét és ezek blokkolják az éhség testi érzetét. Tehát nem érez éhséget. Az éhség helyett feszültséget érez.
Talán neked is van olyan élményed, hogy egy veszteség, egy szakítás, egy vizsgaidőszak, egy nehéz munkahelyi helyzet olyan stresszállapotba hoz téged, amiben nincs étvágyad. A gyomrod összehúzódik, feszült vagy. Hasonló történik a gyerekkel is evési nehézség esetén. Vagy gondolj az evési nehézségekre, és figyeld meg, hogy mit tapasztalsz a saját testedben, amikor etetni készülsz a gyermekedet. Lehet, hogy már előre félsz, hogy vissza fogja utasítani az ételt? Mit veszel észre a testedben? Összeugrik a gyomrod? Nyomás van a mellkasodon? Nehezebb a levegőt venni? Feszültek a végtagjaid? De ne engedd, hogy a bűntudat árasszon el emiatt. Inkább használd arra a saját feszültségedet, hogy megértsd, hogy a gyereked is hasonló érzéseket él át ilyenkor. Az első lépés az evési problémákkal kapcsolatosan mindig a te anyai érzéseidnek a feltárása és oldása.
Valójában az etetési helyzetet kísérő, számára és az anya számára is megterhelő, ’bevehetetlen’, ’megrághatatlan’ és ’emészthetetlen’ negatív érzést, élményt utasítja vissza. Azt az érzést és élményt, amely az evési helyzetben az anya és gyermeke közötti harmonikus kapcsolódás akadálya is egyben. Ez az ok sokszor a fogantatás-várandósság-szülés körüli időszakból ered. Az evésprobléma származhat az ANYA traumatikus élményeiből és az ezekből következő fokozott életféltésből. Ilyenkor a saját anyai kompetenciaérzeted inog meg, nem tudsz bízni a saját testedben, a baba jelzéseiben és a saját észlelésedben. Erős késztetést érzel, hogy külső kontrollba kapaszkodj. Mérni akarod az etetések idejét, a grammokat és millilitereket, és igyekszel kontrollálni az evéseket, miközben alapvetően nem tudsz megnyugodni, erős szorongás munkál benned. Vizsgálatok egyértelmű összefüggést mutatnak az anya érzelmi problémái, az anyai stressz, szorongás és depresszió és az evésproblémák kialakulása között. Mindez nem azt jelenti, hogy te vagy a hibás! Inkább azt jelenti, hogy tudsz segíteni a gyerekednek! Ennek a ténynek a jó oldala az, hogy ha te magadon dolgozol, azzal tudsz segíteni a gyerek evéssel kapcsolatos nehézségén. Az, hogy a te érzelmi állapotod erősen kihat a gyerekre, ez pszichológiai törvényszerűség. A te érzelmi állapotodnak OKA van. Olyasmiket éltél át, amik traumaként tárolódnak az idegrendszeredben és érzelmi nehézségeket okoznak. Nem tehetsz arról, hogy milyen élményeken mentél át. De tehetsz azért, hogy ezeket feldolgozd. A fenti tényezők közül több együttesen is jelen lehet egy-egy etetési nehézség mögött. Ilyen helyzetben fontos, hogy ne saját magadat hibáztasd. Parancsszóra és akaratból nem lehet megnyugodni. A félelemből jövő késztetések erősek és mindig jelentős okok vannak a hátterében. Ha el tudjuk fogadni a félelmet, elismerni a saját érzéseinket, akkor közelebb vagyunk a megoldáshoz. Az evés részleges vagy teljes visszautasítása és az erre a helyzetre való reakcióként megjelenő tehetetlenség, düh, bűntudat és félelem ördögi köre ’csupán’ tünetek. Olyan tünetek, amelyek további feszültségeket és konfliktusokat szülnek anya és gyermek között. Elfedik a valódi, mélyben lévő okokat, sőt felerősítik azok.
Az új ételek elutasítása és a válogatás - Evolúciós gyökerek és egyéni érzékenységek
Az egyik leggyakoribb konfliktusforrás a válogatás. Érdemes mindjárt az elején leszögezni, hogy az új ételek megkóstolásának elutasítása (ún. étel-neofóbia) bizonyos szintig normális, sőt, evolúciós szempontból életmentő is lehet. Ha egy állat bármit megkóstolna, amit csak talál maga körül, nagy eséllyel elpusztulna, hiszen táplálkozásra alkalmatlan vagy mérgező anyagokat is elfogyasztana. Az új ételféleségekkel szembeni bizalmatlanság ebből az evolúciós örökségből fakad. Azt is fontos tudnunk, hogy gyerekkorban mások az ízpreferenciák, mint felnőttkorban. Közismert, hogy az anyatej édes íze miatt az édes íz alapvetően vonzó, míg a savanyú, de legfőképp a keserű ízt inkább felnőttkorunkban kedveljük meg.
Van, aki ösztönösen érzi, hogy milyen ételek ártalmasak a számára: a tejcukorérzékenyek vagy a fruktózérzékenyek a szervezetüket megterhelő anyagok fogyasztása utáni rossz közérzetet összeköthetik a számukra káros ételféleségekkel, és ösztönösen elutasítják őket. Nem ritka, hogy a gyümölcsöt vagy tejet elutasító gyerekről kiderül, hogy fruktóz- vagy tejcukor-intolerancia áll a viselkedése hátterében. Bizonyos ételek elutasításának oka lehet, hogy a fogyasztásukhoz valamilyen kellemetlen élmény kötődik, például, ha a gyerek ételmérgezést kapott valamitől, vagy nagyon megterhelő betegség során fogyasztott egy-egy ételféleséget. Komoly esetben poszttraumás táplálkozási zavar is kialakulhat. Ilyenkor mindenképp pszichoterápiára, súlyos esetben orvosi beavatkozásra van szükség, mert bizonyos tápanyagokat vagy szinte minden ételt elutasít a beteg, mondjuk, mert retteg a félrenyeléstől vagy a megfulladástól.
A másik véglet sem ritka: egyes gyerekek bármikor és látszólag bármennyit képesek enni. Az evés bizonyos esetekben örömforrás, szorongáscsökkentő, unaloműző is lehet. Általában felnőttekről gondoljuk, hogy bánatukban esznek, hogy valamilyen hiányzó érzelmet próbálnak pótolni a folyamatos vagy kontrollálatlan falatozással. Ugyanez gyerekekre is igaz lehet: az éhségérzet nélküli evés, a folyamatos csipegetés vagy az étel gyors felfalása utalhat pszichés problémára (de testi betegségre is).
A hozzátáplálás kihívásai: Önállóság az evésben
A hozzátáplálás megkezdése: a világ legtermészetesebb dolga, hogy idővel az anyatejtől (tápszertől) eltérő ételeket is kóstolgatja a baba, mégis sok anyuka számára rengeteg fejtöréssel jár ez az időszak. Félnek, hogy elrontanak valamit, hibát követnek el, hogy valamilyen visszavonhatatlan kárt okoznak. Szerencsére a hozzátáplálás egyáltalán nem olyan ijesztő, mint amilyennek elsőre tűnik, csupán néhány apróságra kell ügyelni.
Mindkét verzió teljesen normális. Sehol sincs előírva, hogy kötelező 2 hetente kiváltani egy szoptatást kanalas etetéssel, vagy hogy az első 3 próbanap után már egy egész adagot meg kéne enni az új ízekből. Az elutasítás oka gyakran az, hogy a baba még nem érett a hozzátáplálásra, főként, ha az etetést 6 hónapos kor alatt kezdted. Ilyenkor a nyelvével látványosan kitolja a baba az ételeket, a kanalat mintha szopizni szeretné, ezért nem tudja megenni, amit adsz neki.
Lehetnek olyan helyzetek, amikor tényleg sürgős lenne, hogy a baba elfogadja a kanalas ételeket, mert pl. az anyának vissza kell mennie dolgozni. Ilyenkor (a tévhittel ellentétben) nincs szükség teljes elválasztásra, elég, ha a munkaidő idejében esedékes etetéseket váltjátok ki valami mással. Anyatejes baba esetén ez lehet lefejt tej, vagy a korának megfelelő főzelékek. Ha egy etetésről van szó, akkor olyankor a baba kaphat lefejt tejet is (ha még nem fogadja el a főzeléket), ha kettőről, akkor etetés előtt kaphat tejet és utána a főzeléket, vagy az egyik etetésnél tejet, a másiknál a főzeléket. A szoktatást ezekhez érdemes ugyanúgy a délelőtti órákban kezdeni, mint a „rendes” hozzátáplálásnál, és amikor a baba már elfogad egy teljes adagot, akkor lehet kiváltani azt az étkezést, amikor az anya nem lesz ott. Egy-egy étkezés teljes kiváltására ideális esetben érdemes 2 hetet szánni, tehát ha két étkezést kell kiváltani napközben, akkor arra jó esetben 4 hétre lesz szükség. Ha azonban ennyi idő nem áll rendelkezésre, megpróbálhatod 1-1 hetes részletekben is kiváltani az étkezéseket.
Az új ízek bevezetésére mindig szánj 3 napot és ezt mindig tartsd is be, függetlenül attól, mennyi idős a baba és mennyiféle ételt eszik már. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a baba számára mindez nagyon új. Ameddig nem szokja meg a baba a kanalat