Igaz, hogy az étkezési kultúránkra is rátelepedett a rohanó életmód, és az étkezéseink abba az irányba mennek, hogy minél előbb, minél gyorsabban fogyasszuk el az ételünket. Azonban az asztal terítése, az evőeszközök helyes elrendezése és az étkezési etikett betartása mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az asztalnál töltött idő elegáns és zavartalan legyen. Az asztal terítése így nem csupán a finom ételekről és italokról szól, hanem egy olyan tapintatos és kulturált légkör kialakításában is segít, amely minden vendég számára kellemes. Valóban, a terítés nem csupán a formaságoknak való megfelelés, hanem információt közöl arról, mi fog következni a következő percekben, hagyománytiszteletből és higiéniai okokból, vagy csakis azért, hogy megtiszteljük az ételt, a velünk étkezőket és magunkat. Egyfajta szertartásként, amely életet lehel a jelen pillanatba, amitől ízesebb az étel és teljesebbnek érezzük az étkezés élményét.
A terítés alapjai és jelentősége
A terítés szavunk egyrészt egy-egy személy részére az étkezéshez az asztalra készített szükséges tárgyak együttesét jelenti. Másrészt a vadászat után az elejtett és egymás mellé, szépen elhelyezett vadak összességét, ahol a régi szokásokon alapuló ünnepi tiszteladással, csendben és levett kalappal adóznak a természet és a vad összetartozásának, a vadászat sikerének. Ha nem vadászunk, akkor az asztali terítékkel is kifejezzük tiszteletünket ez ételért, azért, aki megtermelte, aki elkészítette, aki asztalunkra tette. Az asztali áldás az ízlésesen megterített asztallal együtt lesz teljes, a terítés szertartása az ehhez illő felvezetés. A terített asztal otthonosságában élő lesz a jelen pillanat, ízesebb az étel, tökéletesebb az élet.
Az asztalterítés illemszabályai az étkezési kultúra fontos részei, amelyek mind esztétikai, mind gyakorlati szerepet betöltenek. Az etikett alapjai az elegáns és rendezett elrendezést hangsúlyozzák, amely nemcsak az étkezőasztal megjelenését teszi vonzóvá, hanem a vendégek kényelmét is biztosítja. Az etikett szabályainak betartása ráadásul tiszteletet sugall a vendégek felé, és hozzájárul egy kellemes, barátságos hangulathoz, ahol mindenki szívesen tölt időt.
Az asztalterítő szerepe és kiválasztása
Az asztalterítő az asztal alapját adja meg, így érdemes olyan színt és anyagot választani, ami összhangban van az esemény jellegével és az évszakkal. Formális vacsorákhoz a semleges, világos színek, mint a fehér vagy a bézs, időtlen eleganciát adnak, míg családi vagy baráti összejöveteleknél bátran használhatunk színes, mintás terítőket is. A szép asztalterítő értelemszerűen elengedhetetlen.
Az evőeszközök helyes elhelyezése
A kiindulópont minden asztalon a tányér. A gondosan leterített terítőre elsőként a tányért helyezzük el. Az evőeszközöket olyan sorrendben rakjuk az asztalra, amilyen sorrendben az ételek elfogyasztásához fel kell őket használni. A tányér két oldalára először azok az evőeszközök kerülnek, amelyeket a fő fogásokhoz fogunk használni. Azok az evőeszközök, amelyeket nem a fő fogáshoz használunk, kerülnek kifelé. Pontosan a fogyasztás sorrendjében kell elhelyezni, tehát mindig tudni kell, hogy mi a menü és ahhoz milyen evőeszköz illik.
Általános szabály, hogy az evőeszközöket kívülről befelé haladva használjuk, a fogások sorrendjének megfelelően. A kés mindig jobb oldalon, a villa pedig bal oldalon található. Fontos, hogy az evőeszközöket soha ne helyezzük vissza az asztalra, miután már használtuk őket, hanem mindig a tányér szélén helyezzük el őket. Az elhelyezésük is beszédes, hiszen, nem mindegy hogy evés közben vagy végén hogyan helyezzük el az evőeszközöket a tányéron. A kés éle mindig befelé néz, azaz a tányér felé.
Hivatalos teríték esetén nagyobb az étel és italválaszték, ezért több evőeszközt, tányért és poharat kell elhelyezni az asztalon. Legfeljebb három villa a bal oldalon (kívülről befelé): halhoz, steakhez, salátához. Ha saláta az első fogás, akkor a salátavilla a halkés elé kerül. Jobb oldalon (kívülről befelé): osztrigavilla (opcionális), leveskanál, halkés, steakkés. Ne legyen háromnál több hasonló evőeszköz az asztalon, kivéve, ha osztrigát is felszolgálsz. Az osztrigavilla a késektől jobbra, legkívül helyezkedjen el.
A poharak rendje
Ugyanaz áll a poharakra is, mint az evőeszközökre. A legszélső pohár az aperitiftes, azután a fehér-, illetve vörös boros pohár jön. A poharak elhelyezésénél az italok felszolgálási sorrendjét és fajtáját érdemes figyelembe venni. A poharak a kés fölé, jobb oldalra kerülnek. A legmagasabb pohár, általában a vízespohár, közvetlenül a főtányér felett található. Ezt követik a borospoharak: először a fehérboros pohár, majd a vörösboros pohár. Ha pezsgőt is kínálunk, a pezsgőspohár a sor végére kerül. A kés hegyénél álljon a vizespohár, tőle 2 ujjnyira jobbra a fehérboros, utána ismét 2 ujjnyira a vörösboros pohár.
A szalvéta helye és használata
Fontos eseményeknél textil szalvétával terítsünk! A textil szalvéta általában a terítékre, vagy mellé helyezve vár az asztalon. Elegáns éttermekben általában damaszt szalvétát tesznek elénk, amit az étkezés megkezdésénél az ölünkbe kell teríteni. Ennek helyes módja a következő: a szalvétát félbe kell hajtani úgy, hogy a nyitott vége felénk, a zárt pedig a térdünkhöz legyen közelebb. Ez az elhelyezés azt a célt szolgálja, hogy a morzsákat a felső réteg megemelésével könnyen el tudja távolítani. Az étkezés végén a damaszt szalvétát össze kell gyűrni és a papírszalvétához hasonlóan a tányér bal oldalára kell tenni. A szalvétákat elhelyezhetjük a tányérra, vagy a tányér bal oldalára.
Szalvéta hajtogatás - 6.rész, apácasüveg
Egyéb kiegészítők és ételek elhelyezése
Amíg a fő fogások elkészülnek az éhség csillapítására kenyérszeletkéket, apró péksüteményt és fűszeres vajat helyezhetünk az asztalra, a teríték bal oldalára. Sokszor a főfogások előtt kenyeret és vajat is szoktak felszolgálni. Ezeket mindig a baloldalon kell elhelyezni, azaz a vaj tárolására szolgáló tányért és a kést. A kést minden esetben a tányérra kell helyezni. Sokszor desszert vagy utóétel is a menü részét képezi. A desszerthez szükséges evőeszközök mindig a tányér felett kell, hogy helyet kapjanak és a kanál valamint a villa a tányér fölé helyezendő. Itt a sorrendre is figyelni kell, hiszen először a villa foglal helyet a tányér fölött, majd ezt követi a kanál. Ha villát és kést kapunk az utóételhez vagy desszerthez, akkor a villa nyele balra néz, a kés nyele pedig jobbra és mindig a villa alatt kell elhelyezni.
A töltő vagy alátéttányérok különböztetik meg a hétköznapi asztalt az elegáns asztaltól. Ettől függetlenül használhatunk még kerek alátétet is pluszban. Az asztal terítésekor az asztali etikettnek megfelelően elhelyezett evőeszközök és a gondosan megválasztott dekoráció hozzájárulnak az étkezés emlékezetes élményéhez. A teríték díszítésekor fontos a visszafogott elegancia: választhatunk például egyszerű, friss virágokat kis vázákban, gyertyákat, vagy akár szezonális dekorációkat, mint a tobozok vagy apró, dekoratív tökök. Természetesen az asztalt minden esetben dekorálhatjuk is, virágvázát, gyertyatartót, évszaknak megfelelő kompozíciót elhelyezve középen.
Éttermi etikett: a belépéstől a távozásig
Az éttermi etikett fontos, hiszen egy randevú vagy egy üzleti megbeszélés alkalmával az étteremben tanúsított viselkedés sokat elárul a személyiségéről. Mire figyeljen az étterembe való érkezés pillanatától a távozásig? Hogyan szól a pincérhez? Hogyan beszél a társaságban, kulturáltan eszik-e, nagyvonalú-e a fizetéskor?
Érkezés és foglalás
Ha egy felkapott éttermet szemelt ki, érdemes az asztalt előre lefoglalni, nehogy az érkezéskor kellemetlen meglepetés érje. Ha mégis közbejön valami, ne felejtse el lemondani az időpontot! Ha nincs foglalása, várja meg a bejáratnál, hogy egy hostess vagy pincér odamenjen Önökhöz, ő nyújt majd eligazítást arról, hogy van-e szabad asztal, vagy ha nincs, akkor körülbelül mennyi időt kell várni.
Helyfoglalás és ülésrend
Ha megérkeztünk az étteremhez, jön az első probléma: ki lépjen be előbb az ajtón? Alapesetben a hölgyeket maguk elé engedik a férfiak. Az étterem egy ismeretlen terület, így az illemszabályok szerint ide mindig a férfi lép be először. Ezt követően a hostess vagy pincér felvezetésével a hölgy, majd végül a sort zárva a férfi indul el a számukra kijelölt asztalhoz. A férfi, a hostess vagy a pincér kihúzza a hölgy székét, majd mikor a hölgy helyet foglal, betolja azt. A legrosszabb hely az ajtónak háttal van. Ide több pár esetén vagy a fiatalabb, vagy a társaságot meghívó férfi ül. Tőle jobbra foglal helyet a másik feleség, majd a másik férj, az ő jobbján pedig az első férfi párja. A hölgy kabátját a férfi, vagy a pincér segíti le és helyezi el a fogason.
Formális vacsorák alkalmával a vendéglátó ülteti le a vendégeket, figyelembe véve a társadalmi normákat és rangokat. A házigazdának mindig pontosan tudnia kell, hogy milyen sorrendben foglalnak majd helyet a vendégek az asztalnál. Mindig figyeljünk oda arra, hogy érdeklődési körnek megfelelően ültessük le a vendégeket, azaz legyen miről beszélgetniük.
Viselkedés az asztalnál
Ahogy helyet foglaltál az asztalnál, ne pakold ki a cuccaidat (mobiltelefont, pénztárcát, kulcscsomót, stb.). Az étkezőasztalra csak a legszükségesebb dolgokat pakolja, minden más maradjon a táskájában vagy zsebében. Tisztelje meg azzal a beszélgetőpartnerét, hogy a mobiltelefonját sem tartja maga előtt. Ha ez mégis elengedhetetlen, mindenképpen halkítsa le. Ügyeljen a hangerőre!
Mielőtt a szádhoz emeled a poharat, töröld meg a szádat! Az ivás után zsírfoltos, ételmaradékos pohár gusztustalan. Mielőtt belekortyolna a borba, fontos, hogy törölje meg az ajkait. Hogy a vörösbor okozta borfoltot elkerülje, a kortyolás után is megtörölheti a száját. A boros poharat helyesen a száránál vagy a talpánál kell tartani, soha nem szabad a kehely részénél.
Alap esetben a férfi az, aki a palackozott bort először megkóstolja. A poharat a száránál megfogva először megnézi oldalról az ital színét, majd meglötyögteti, beleszagol és egy kis kortynyit megízlel. Biccentéssel jelzi a pincér felé, amennyiben az megfelel az ízlésének. Ezt követően fog a pincér a hölgyvendégnek is tölteni.
Mit ehetünk kézzel, mit nem?
A rákféléket és az articsókát fogyaszthatjuk kézzel, ha külön kis tálkában kézmosásra, öblítésre szolgáló vizet helyeznek ki mellé. Tévedés, hogy a csirkecomb kézzel fogyasztható. Felejtsd el! Ez nem felelne meg az illemszabályoknak! Kézzel a kenyeret, sütemények egy részét és a gyümölcsöket illik az asztalnál megfogni.
A pincérrel való kommunikáció
Ha valamelyik étel ismeretlen akár az étlapon, akár azután, hogy kitették elénk, nyugodtan meg lehet kérdezni a pincért. Mi az amit eszünk és hogyan kell fogyasztani. Felszolgálásnál figyeljünk arra, hogy mindig a vendég jobb oldalán illik megállni, amikor a levest és az italt szolgáljuk fel.
Az étkezés befejezése és a fizetés
Arra vonatkozóan nincs szabály, hogy mennyit kell enni az étteremben. Ha már nem kívánjuk az ételt, nyugodtan hagyjuk a tányéron. Az evőeszközöket egymás mellé téve jelezzük a pincér felé, hogy nem kívánunk többet enni, és elviheti a tányérunkat. Evés befejezése után a használt szalvétát a tányér közepébe helyezzük, és erre fektetjük keresztbe az éppen akkor használt evőeszközöket. Ezzel jelezzük, hogy az étkezést befejeztük.
A pincér a számlát egy tokban teszi az elé, aki kérte, ebbe kell beletenni a pénzt. Egyre elterjedtebb gyakorlat Magyarországon, hogy a számlán fel van tüntetve, hogy a végösszeg tartalmazza a szervízdíjat, ebben az esetben nem szükséges borravalót adni.
Távozás
Távozásnál a férfi vagy a pincér segíti fel a hölgyet a székből, majd felsegítik rá a kabátot. Ezen udvarias gesztusok betartásával mind az üzleti, mind a magánéleti vacsorák során garantáltan jó benyomást fog kelteni!
Hétköznapi és ünnepi teríték, különleges alkalmak
Az asztali vagy éttermi etikett nem csupán az evőeszközök megfelelő használatáról szól, hanem a vendéglátás és az étkezés közben történő mindennemű tevékenység alapvető szabályairól is. Minél formálisabb egy esemény, annál inkább oda kell figyelni a meghívásra és az ültetésre. Míg egy családi kisebb eseménynél elfogadható, ha informális a meghívás, és az sem okoz problémát, ha 10-15 embert nem kötött ültetés szerint fogadunk az asztalnál, addig egy hivatalos eseménynek megvannak a maga szabályai.
Szalvéta hajtogatás - 6.rész, apácasüveg
Hétköznapi terítés
Manapság azonban annyi minden változott, annyiféle elvárásnak kell egy szépen terített asztalnak megfelelnie, hogy ez lassan egy komoly kihívás sokak számára, csakúgy, mint a megfelelő étkészlet kiválasztása. Egy alapterítékre van szükségünk: tányérkészlet, kés, villa, kanál, vizespohár, szalvéta. Természetesen egy alátét is ilyenkor is ajánlott, akár az asztalt magát, vagy a terítőt védjük vele. Az alátét közepére kerül a tányér, bal oldalára a szalvéta, rá a villa. Használhatunk kis tálkát a gabonapehelynek, müzlinek, zsemletányért a pirítóshoz, péksüteményhez. Csészét csészealjjal, vagy a bögrét a kávéhoz, teához, valamint a vizespoharat vízhez vagy gyümölcsléhez a tányér fölé helyezzük, nagyjából ott, ahol 1 óra lenne az óra számlapján.
Ünnepi terítés és különleges alkalmak
Tudod mi a legmegfelelőbb alkalom az étkezési és a terítési etikett gyakorlására? A karácsonyi, vagy a húsvéti ünnepek. A teríték esetében ilyenkor nagyjából hasonló módon járunk el, mint az előző esetben, a menühöz igazítva teszünk ki előételes, leveses vagy desszerttányért is. A salátástányért a tányér tetejére helyezzük, ha van leves is, a leveses tányért legfelülre. Fontos szabály, hogy az étkészletből csak az kerüljön az asztalra, amit tényleg használni fogunk. Ha steaket vagy egyéb nagyobb darab húst szervírozunk, gondoskodjunk megfelelő késekről, akár speciális steak-késről. Ha csak fehérbort kínálunk, nem kell kitennünk az asztalra a vörösboros poharakat. Sajttál mellé tegyünk sajtkéseket, fagylalthoz fagyiskanalakat. Ilyenkor kerülnek elő az úgynevezett „töltő” vagy alátéttányérok, ezek különböztetik meg a hétköznapi asztalt az elegáns asztaltól.
Az ünnepi és különleges alkalmakra igazított asztalterítés nemcsak az esemény hangulatát emeli, hanem lehetőséget ad arra is, hogy személyesebb, egyedibb stílust vigyünk az asztali dekorációba. Formális, hivatalos vacsorákon a teríték még nagyobb figyelmet kíván. Az elegánsabb színek, mint a fehér, arany vagy ezüst árnyalatok a legnépszerűbbek. Az asztal díszítésekor a virágok és gyertyák is letisztult, egyszerű megjelenést kapnak, a túlzott díszítést pedig kerülni kell. A tányérokat és poharakat szimmetrikusan, pontosan elhelyezve rakjuk ki, az evőeszközöket pedig a szokásos szabályok alapján, külsőtől befelé haladva rendezzük el.
Karácsonykor az asztalterítés tükrözheti az ünnep melegségét és hangulatát. A piros, zöld és arany színek, valamint a természetes anyagok, mint például a tobozok, fenyőágak és gyertyák, kellemes, ünnepi megjelenést adnak az asztalnak. Ilyenkor a szalvétákat ünnepi mintás gyűrűkbe foghatjuk, vagy kis karácsonyi díszekkel helyezhetjük el a tányérokon.
Születésnapokon a teríték könnyedebb és személyre szabottabb lehet, hiszen az ünnepelt ízlésének megfelelően alakíthatjuk ki az asztalt. A színek és a dekorációk igazodhatnak az ünnepelt kedvenc színeihez vagy hobbijaihoz. Az asztal díszítésekor bátran használhatunk vidám, színes elemeket, például szalagokat, születésnapi gyertyákat és helyszíntől függően akár lufikat is. Az evőeszközök és tányérok elhelyezése lehet kevésbé formális, de mindenképp figyeljünk arra, hogy mindenki könnyen hozzáférhessen a szükséges elemekhez.
Már egy esküvőnél is szabály, hogy hivatalos, papír alapú meghívót kell küldeni, és megfelelő precizitással kell összeállítani az ültetési rendet, ha pedig egy hivatalos vagy munkával kapcsolatos eseményről van szó, ez még fontosabb.
Etikett a mindennapokban és a családi asztalnál
Nem árt tisztában lenned az alapvető tudnivalókkal. Előírt magatartás. A királynak mindig az etiketthez kellett tartania magát. Az etikett előírta, hogy a királynak nem volt szabad hátat fordítani. Annak ellenére, hogy manapság már nem tűnik annyira fontosnak, vannak olyan helyzetek, amikor nem árt ha tudjuk a legalapvetőbb étkezési illemszabályokat.
Általános illemszabályok az asztalnál
- Evőeszközök használata: Nem dobáljuk az evőeszközöket a tányérba. Az asztalnál ülők az étkezés során ehhez igazodva kívülről befelé haladnak az evőeszközök használatával.
- Étkezés megkezdése: Az étkezés megkezdése a ház asszonyának felszólítására történik.
- Tálalási sorrend: A háziasszony dolga, hogy elhelyezkedés után jó étvágyat kívánjon az egybegyűlteknek. Mindig a háziasszony döntheti el, hogy kit fog megkínálni először, azaz ő alakítja ki a tálalási sorrendet. Az ételből elsőnek a háziasszony szed a tányérjába, utána tőle balra ülő személy, majd tovább, ismét a tőle balra lévő folytatja. Amikor mindenki megszedte a tányérját megvárja, hogy a ház asszonya „jó étvágyat” kívánva megkezdje az étkezését.
- Kenyeret törni, nem harapni: Tányér fölött eszünk és a kenyeret nem harapjuk, hanem tőrjük.
- Forró étel: A forró ételt nem fújjuk, nem kevergetjük. Kivárjuk, amíg ehető lesz.
- Turkálás elkerülése: A feltálalt ételben nem illik turkálni, keresni a számunkra legfinomabb falatokat.
- Méret a szájnak: Ne legyen a „szemünk nagyobb, mint a szánk”! Inkább több szőr szedjünk, mint a tányéron maradjon. Ezzel a háziasszonyt fogjuk csak vérig sérteni.
- Evőeszközök a tálaláshoz: Saját evőeszközzel nem szedünk a feltálalt ételből.
- Ivás előtti törlés: Mielőtt a szádhoz emeled a poharat, töröld meg a szádat! Az ivás után zsírfoltos, ételmaradékos pohár gusztustalan.
- Besurcsölés és hűtés: Nem szürcsöljük a levest, a forró ételt nem hűtjük úgy, hogy vizet öntünk bele, stb.
- Evőeszközök elhelyezése evés közben és után: Az evőeszközök elhelyezésére kétféle mód létezik: amerikai és kontinentális. Evés befejezése után a használt szalvétát a tányér közepébe helyezzük, és erre fektetjük keresztbe az éppen akkor használt evőeszközöket. (Ezzel jelezzük, hogy az étkezést befejeztük.)
A teakultúra etikettje
A tea kiöntése különös figyelmet igényel, különösen formális környezetben, ahol a teázás rituáléjának jelentősége van. Terítéskor fontos, hogy a teáscsészét a csészealjra kell helyezni, és tea öntés közben is a csésze alatt legyen az alja, hiszen ez segít elkerülni a csöpögés kellemetlenségét. Ha vendégeket szolgálsz ki, mindig először másoknak önts teát, és csak utána tölts magadnak. Fontos, hogy mindig fogd meg a teáskanna fülét és a tetejét is, hogy stabil legyen a tartás. Ne töltsd túl a csészéket, hagyj helyet a tejnek vagy a citromnak, ha azokat használják.
A modern élet és a hagyományok ütközése
A lakótelepi minikonyhák, az ablak elé tervezett étkezőpult, a viaszosvásznas menza, a műanyagtányéros óvoda nem kedvezett annak, hogy kibontakozzon az igény a szép terítésre. A gyorséttermek és a kiszállítós kaja térhódítása, a dobozból evés leegyszerűsítette az étkezést. Eltűnt belőle az, ami túlmutat az éhség csillapításán, az étkezés közös öröme, az étel felmagasztalása. Nem magányos, szomorú dolog-e, amikor az asztal körül ülők a maguk dobozából megeszik a részüket, miközben a telefonjukat nyomkodják? Vannak, akik szívesen költenek arra, hogy részt vegyenek egy japán teaszertartáson. Odahaza pedig megelégednek a papírból falatozott szalámival.
A hétköznapok asztali kultúrájáról ritkán szólnak könyvek, nincsenek oktató videók. Hogy hogyan terítsünk karácsonyra, mivel dobjuk fel a húsvéti asztalt, milyen legyen az esküvői teríték, arról tengernyi ötletet kaphatunk. Ám azt, hogy a hétfői reggeli, a keddi uzsonna, a pénteki vacsora meg a szombati ebéd alkalmával mi kerüljön az asztalra, azt otthonról kell hozni. Ha az valamiért nem jön magától, a családi közeg természetes szokásrendjéből, akkor magunknak kell szépen felépíteni ezeket a szokásokat, hogy később majd ez legyen a kiindulási alap. Nem könnyű dolog, mert a régi hagyományok egy része nehezen alkalmazható ma. Idő- és hely hiányában nem is rendelkezünk annyiféle asztalneművel és tárggyal. A boltok polcai százával sorakoznak a szebbnél szebb tányérok, poharak, tálkák, terítők - olykor nem kis erőfeszítésünkbe kerül ellenállni a vásárlásnak.
A terítés, mint rituálé
Maga az asztal megterítése is egy szertartás: ahogy elhelyezzük rajta a terítőt, a tányérokat, odakészítjük a szükséges eszközöket, a sót, a szalvétát, a szedőkanalat vagy éppen a vajtartót, minden egyes mozdulattal egyre közelebb kerülünk ahhoz a magasztos pillanathoz, amikor leülünk, és elkezdődik az étkezés. „A vacsoraasztalnál megáll az idő” - ahogy azt a népszerű olasz filmben mondják a Nagyik. A terítés szertartása az asztali áldás illő felvezetése, amely az ízlésesen megterített asztallal együtt lesz teljes.