A filmművészet történetében ritka az olyan szoros összefonódás egy színész és egy étel között, mint amilyen Bud Spencer és a hagymás bab kapcsolata. Piedone, Bud Spencer, Carlo Pedersoli - mindben az a közös, hogy szeretik a babot. Ez nem váratlan, hiszen egyetlen személyről beszélünk, de aligha akad még egy olyan filmsztár, akit azonnal összefüggésbe hoznak valamilyen étellel, amint meghallják a nevét. Bud Spencer és a bab azonban ilyen összefüggés, ez a nagy románcok közé soroltatott, itt már filozófiai korreláció állt fönt, nem is meglepő, hogy a nagyétkű színész nem simán csak egy receptgyűjteményt dobott piacra, hanem inkább a maga sajátos filózgatásán keresztül tárta fel viszonyát élethez, ételhez.
Az étel a filmjeiben sosem csupán díszlet volt, hanem a narratíva és a karakterfejlődés szerves része. Ezek a jelenetek szándékos kontrasztot biztosítottak a kaotikus, nagy energiájú verekedési szekvenciákkal szemben, pihenőpontként és karakterfejlődési pillanatokként funkcionálva. Az a lassú, megfontolt és gyakran eltúlzott mód, ahogyan Bud Spencer karakterei ettek, hangsúlyozta földhözragadt természetüket, egyszerű vágyaikat és nagy étvágyukat, megerősítve „a nép embere” karakterét.
A "Mangio Ergo Sum" filozófiája
2014-ben Bud Spencer irodalmi tevékenységét önéletrajzain túl egy receptkönyvvel is bővítette, amelynek címe Mangio Ergo Sum, magyarul Eszem, tehát vagyok címmel jelent meg. Ez a cím, René Descartes híres filozófiai kijelentésének, a „Cogito, ergo sum” (Gondolkodom, tehát vagyok) játékos átirata, tökéletesen összefoglalja az étel központi és mélyreható szerepét életében és világnézetében. Számára az evés nem csupán biológiai szükséglet volt, hanem a létezés alapvető cselekedete, valamint az identitás és az öröm forrása.
Hiába a könyv, a legkeresettebb recept, a hagymás bab, sokáig hiányzott belőle. Pedig a színész fia, Giuseppe Pedersoli elárulta: gyakran 10-15 alkalommal kellett felvenni egy babos jelenetet, és apja már nem bírta a babot, amit a produkció adott neki. Ekkor úgy döntött, hogy maga főzi meg, ahogy szereti. Ez a személyes érintés sokat elmond az igazi ételek iránti őszinte szeretetéről és a hitelesség iránti elkötelezettségéről.
A hagymás bab készítése: Hagyomány és fúzió
A hagymás bab egy méltán népszerű mexikói fogás, amelyet ma már számtalan verzióban készítenek. Íme egy módszer, amely a Bud Spencer iránti tiszteletet és az otthoni ízeket ötvözi.
Hozzávalók:
- 500 g lóbab, tarkabab, vagy amilyen akad (az olaszok a borlotti babot használják, de ez nem létszükséglet)
- 200 g apró tészta (orsó, csiga, orzo, ditalini, stb.)
- 1 fej hagyma, 3-4 gerezd fokhagyma
- 1 kis doboz konzerv paradicsom
- 1-2 ág friss rozmaring, olívaolaj, só
- Opcionálisan: kolbász az olasz-magyar fúzió végett, reszelt parmezán
Elkészítés:
- A babot áztassuk be éjszakára. Reggel öntsük le a vizet, töltsünk rá frisset, és tegyük fel főni. A hagymát pucoljuk meg, és szúrjuk át rajta a rozmaringágakat, de még jobb, ha lehúzzuk a rozmaring leveleit, és teatojásba zárva a bab közé tesszük.
- Sózzuk, és főzzük puhára a babot. Egy merőkanálnyi babot vegyünk ki, tegyük turmixgépbe, adjuk hozzá a paradicsompasztát, és a kevés olívaolajon egy perc alatt megpirított, összezúzott vagy lereszelt fokhagymát. Turmixoljuk össze.
- Vegyük ki a léből a hagymát és a rozmaringot, a turmixolt babbal sűrítsük be, adjuk bele az apró tésztát, és mikor a tészta al dente, tálalhatjuk is. Helyette locsoljunk rá pár csöpp olívaolajat, egy kis reszelt parmezán sem szentségtörés, sőt. Kanalazzuk rá a karikára vágott, lepirított kolbászunkat is.
Hagymás bab ahogy Bud Spencer szerette ! / @RezsóKonyha
Széll Tamás interpretációja: A Főmenü titka
A legendás hagymás bab, ami garantáltan nem krumplis hal, sokakat megihletett. Széll Tamás, a neves séf, a Főmenü című műsorban kacsazsírral, valamint bőséges mennyiségű hagymával és fokhagymával gazdagította a receptet.
Hozzávalók:
- 60 dkg fejtett bab, mirelit, kiolvasztva
- 1 ek. paradicsompüré, 2 dl kacsazsír
- 2 fej vöröshagyma, finomra vágva
- 3 fej vöröshagyma, félfőre vágva
- 1 dl fehérbor, 1 marék fokhagymagerezd
- 1 kisebb köteg snidling, 1 marék koktélparadicsom, 3 ek. almaecet
A "csodakonzerv" és a valóság
Áprilisban bombaként robbant a magyar interneten a hír, hogy hamarosan a boltok polcain találhatjuk a Bud Spencer receptje alapján készült hagymás bab konzerv változatát. A konzervet Bud Spencer képe díszíti, piemonti borlotti babból, paradicsompépből, hagymából, füstölt szalonnából és fűszerekből áll. A címke tanúsága szerint van még benne fokhagyma, dextróz, fruktóz, cukor, nátrium-aszkorbát, nátrium-nitrit és nátrium-nitrát és víz is.
Bár a csomagolás dekoratív, a gasztronómiai élmény sokak számára elmaradt a várakozástól. Eltűnt a misztikum: korábban valahol elhittük, hogy Bud Spencer babja semmilyen más babhoz nem hasonlítható, hogy a Kincs, ami nincs-ben a közvetlenül a fészekből kiemelt főtt tojása jobb, mint bármilyen más főtt tojás. A konzerv egy tál bab, nem is rosszat, de nem is igazán hagymásat, nem is igazán paradicsomosat és nem is igazán fűszereset.
Carlo Pedersoli: Az ember a legenda mögött
Bud Spencer, eredeti nevén Carlo Pedersoli, 1929-ben született Nápolyban. Kevesen tudják róla, hogy már nyolc éves korától úszott, később vízilabdázott, mindkét sportágban és tanulmányiban is kiemelkedően teljesített. Történelmet írt azzal, hogy ő volt az első olasz, aki 100 méteres gyorsúszásban egy percen belül teljesítette a távot.
Az a tény, hogy Carlo Pedersoli jogi diplomát szerzett, szabadalmakat jegyeztetett be és pilóta lett, éles intellektusról, nyugtalan, kíváncsi elméről és a sokoldalú eredményekre való törekvésről tanúskodik, messze túl az általa gyakran játszott egyszerű, verekedős karaktereken. Ez a sokrétű háttér hitelességet és azonosulhatóságot adott látszólag egyszerű akció-vígjáték szerepeinek, még inkább megszerettetve őt a szélesebb közönséggel.
A névváltás Carlo Pedersoliról Bud Spencerre nem spontán művészi döntés volt, hanem a filmrendező tudatos marketinglépése. Spencer választása, amely a Budweiser sörhöz és Spencer Tracyhez kapcsolódik, hihetetlenül éleslátó és stratégiai. A „Bud” ismerősséget, megközelíthetőséget és egyfajta robusztus, földhözragadt minőséget idéz, akárcsak a népszerű sör. A „Spencer” egy hollywoodi legendához köti őt, komolyságot és színészi képességet kölcsönözve neki.
A "babwestern" műfaj születése
A Különben dühbe jövünk című filmje szerint az amerikai kritika a babwestern jelzőt aggatta rá a páros filmjeire. Spencer szerint ez egy új műfaj volt: a bab szerepeltetése eredetileg nem az ő ötlete volt, hanem Enzo Barboni rendezőé, aki Az ördög jobb és bal keze forgatásán találta ki, hogy a páros egyen babot. A film történelmet írt, irtózatos sikert aratott, és Spencer szerint az a családbarát stílus, ami nem a lövöldözős vadnyugati filmekhez, hanem inkább Stan és Pan csetléséhez és botlásához állt közelebb, tette ennyire sikeressé.
Miközben sokan attól tartottak, hogy Spencer és Hill hülyéskedése nem ér meg egy filmnél többet, a folytatás rácáfolt ezekre a várakozásokra, a második részt még többen látták, mint az elsőt, részben azért is, mert ezekre a filmekre gyerekeket is el lehetett vinni. A hagymás bab, a csattanós pofonok és az akrobatikus verekedések mellett, a Bud Spencer-Terence Hill-filmek védjegyévé váltak, örökre összefonva a nápolyi óriás nevét ezzel az egyszerű, tápláló étellel.