A Csukás István tollából származó Gombóc Artúr és barátai történetei generációk óta örvendeztetik meg a gyerekeket és felnőtteket egyaránt. A rajzfilmsorozat népszerűsége nyomán született színpadi adaptációk új dimenzióba emelik ezt a kedves mesevilágot, zenével, színes díszletekkel, jelmezekkel és sok humorral kiegészítve. Azonban felmerül a kérdés: hány éves kortól ajánlott egy ilyen előadás, és mit nyújthat a különböző korosztályoknak?
Gombóc Artúr szomorúsága és a barátság ereje
Gombóc Artúr, a kövér csokoládéimádó madár, mértéktelen csokievése miatt nagyon meghízott, és emiatt mindenki csúfolja. Szomorúságában már alig mer végigmenni az utcán, fél, hogy kinevetik és megmosolyogják. Végső elkeseredésében úgy dönt, hogy - mint a többi madár - télre elköltözik Afrikába. A bajok azonban tovább fokozódnak, amikor Artúr fogságba kerül egy madárüzletben. Szerencsére barátai, Pom Pom, a kis pamutbojt és Picur, az iskolás kislány, rögtön melléállnak. Segítségül hívják Festéktüsszentő Hapci Benőt, Órarugógerincű Felpattanót és Radírpókot is barátjuk megsegítéséhez és kiszabadításához. Gombóc Artúr végül rájön arra, hogy a barátoknál, barátságnál és a szeretetnél nincs fontosabb a világon, s ha bármi baj van, ők itt vannak és nem kell világgá menni, a csokit pedig mértékletesebben kell fogyasztani. A történet tehát nemcsak szórakoztat, hanem fontos üzeneteket is közvetít a barátság, az önelfogadás és a mértékletesség témakörében.
A "POM POM, avagy Gombóc Artúr a világ körül" című zenés mese
A Rátonyi Róbert Színház előadásában, Csukás István és Bor Viktor adaptációjában, Gombóc Artúr kalandjai elevenednek meg a színpadon. Az előadás körülbelül 60-65 perc hosszú, és zenével, színes díszlettel, jelmezzel és sok-sok humorral várja a közönséget. A szereplők között megtaláljuk Picurt (Csápenszki Nikolett), Pom Pomot (Bágyi Márton) és Gombóc Artúrt (Bodrogi Attila / Straub Péter) is. Festéktüsszentő Hapci Benőt és Kopaszt Gieler Csaba alakítja, Órarugógerincű Felpattanót Unger Vanda Rebeka / Pacskó Dorka, míg Radírpók, Sofőr, Mozdonyvezető, Pilóta és Kapitány szerepében más színészek láthatók. Az előadás helyszíne a Művészetek Háza Gödöllő Színházterme. Ezen kívül egy korábbi előadás, a "Gombóc Artúr, a nagy utazó" című darab is említésre méltó, amelyet Csukás István maga dolgozott át a Játékszín felkérésére. Ez az adaptáció nagyszerű színészekkel, különleges ütős-hangszerekkel kísért dalokkal és Sajdik Ferenc-ihlette látványvilággal készült. A szereposztásban Gombóc Artúrt Vida Péter / Vadász Gábor, Esernyőmadarat Erdélyi Tímea, Sipirc, a macskát Kovács Vanda, Téglagyári Megálló Kutyát Ficza István / Gerner Csaba, Nulla Kilométerkövet Szőlőskei Tímea, Füttyös Rezsőt Dolmány Attila, Sofőrt, Masinisztát, Pilótát Vass György alakította. Az alkotói csapatban Szitha Miklós felelt a zenéért, Lőkös Ildikó a dramaturgiáért, Kovács Yvette Alida a díszlet- és jelmeztervezésért, Dicső Dániel a videó effektekért, Vida Gábor a koreográfiáért, Zsurzs Kati pedig a rendezésért.
Ajánlott korosztályok a Gombóc Artúr előadásokhoz
Az ilyen típusú zenés meseelőadások elsősorban az óvodás és kisiskolás közönségnek szólnak, de a nosztalgiázni kívánkozó apukák és anyukák is élvezhetik. A könnyed történetvezetés, a humoros elemek és a fülbemászó dallamok miatt a legkisebbek is könnyen bekapcsolódhatnak az élménybe. A 6-10 éves korosztály (1-4. osztály) számára különösen ajánlottak, hiszen ebben az életkorban a gyerekek már képesek hosszabb ideig figyelni egy történetre, és értelmezni a mese tanulságait.
A gyermek- és ifjúsági előadások sajátosságai és befogadása
A gyermek- és ifjúsági előadások készítése és befogadása számos egyedi szempontot vet fel. A Színház folyóirat és a Magyar Színházi Társaság beszélgetéssorozatában Veiszer Alinda, Vidovszky György, Pogány Judit és Hoffer Károly is rávilágítottak ezekre a kérdésekre.
Pogány Judit, akit több generáció is ismer valamilyen gyerekeknek szóló dologból, elmondta, hogy a fiatalabb gyerekek, 4-5-6 évesek, nagy szemekkel nézik az előadásokat, de zavarban vannak, és bökdösik a mamájukat vagy nagymamájukat, hogy "az az a néni". Azonban a kisebbek általában nem lépnek oda. A Bogyó és Babóca esetében Pogány Judit azt tapasztalta, hogy a nagymama rángatja a gyereket, mondván: "Nézd, ez az a néni!" A gyerek pedig rát néz nagy szemekkel, lát egy kövér nénit, és nem jó neki elképzelni, hogy ez tényleg így van. Léner András kollégája például akkor kérte meg Pogány Juditot, hogy beszéljen Bogyó és Babóca hangon, amikor kisfia egyéves volt.
A színésznő felidézett egy emléket a Hamupipőke előadásról, ahol Csorba István, a buffo karaktereket játszó, hatalmas, vörös arcú színész a varázslót alakította. Az egyik jelenetben térden állva tartotta a selyempárnán a cipőt, és megkérdezte a közönséget, hogy kié legyen a cipő. A gyerekek annyira hangosan válaszoltak, hogy az egész épület zengett. A tanító nénik az összetekert műsorfüzettel próbálták csendre inteni őket, de hiába. Csordás (Csorba István) ekkor odajött Pogány Judithoz, és azt mondta, itt csak Hamupipőke tud csöndet csinálni. Judit kibillegte féllábon, és azt mondta: "Már nem tudok tovább így állni, legyenek csöndben!" Mintha elvágták volna őket, de folytatni tudták az előadást. Ez a legnagyobb élménye.
Hoffer Károly bábszínész kiemelte, hogy a bábszínházban az előadásokat mindig életkor szerint ajánlják, figyelembe véve a fejlődés-lélektani hátteret, és azt is, hogy az adott korosztályt milyen témák, kérdések foglalkoztatják. Példaként említette az "Az időnk rövid története" című ifjúsági előadást, amelyet 13 éves kortól ajánlanak. Végvári Viktóriával, a Budapest Bábszínház színházpedagógusával beszélgettek arról, hogy a 14 éves kortól ajánlott "Semmi" című előadásuk után egy tanárnő megjegyezte, hogy a saját hetedikes osztályát minden körülmények között elhozza rá, a 22 éves lányával azonban szeretne még várni néhány évet.
Vidovszky György, drámatanár és rendező, aki 17 évig tanított a budapesti Vörösmarty Gimnázium drámatagozatán, elmondta, hogy az első színházi próbálkozásai terepe a drámatagozat volt, és ők voltak a természetes színészi választék. "A Pál utcai fiúk" volt az első olyan professzionális színházi előadás, amelyben vegyíteni kellett felnőtt színészeket gyerekekkel. Fontosnak tartja a korosztályi kérdést. Ha amatőr fiatalokkal dolgoznak profi színházban, az a fiatal nézőnek tud korosztályi hasonlóságot és azonosulási lehetőséget nyújtani. Arra a kérdésre, hogy a musicalváltozat egyszerűsíti-e a történetet, Vidovszky György határozottan nemmel válaszolt. Szerinte a regények színpadi- vagy filmadaptációja eleve szelektál, és másféle, alapvetően drámai hangsúlyokat tesz ki. A leegyszerűsítés azért történik, mert sokan úgy gondolják, a fiatalok csak ezt tudják befogadni, pedig a fiatalok nagyon bonyolult és komplex dolgokat is befogadnak. Szerinte a tematika más-más korosztályonként, ennek a megválasztásában van csak különbség.
Pogány Judit színészként csak a személyiség miatt ad más jeleket vagy használ más eszközöket. A "Bogyó és Babóca" irodalmilag kevéssé értékelhető, ennek ellenére a gyerekek nagyon szeretik a könyveket. A legkisebbeknek szól, és abban a korosztályban még nem merül fel, hogy irodalmilag nevelhető a gyerek. Bartos Erika eltalált egy egészen különleges tisztaságú látványvilágot, olyan személyiségeket rajzol, olyan megjelenési formát ad ezeknek a kis lényeknek, amelyek tiszták, egyszerűek, könnyen érthetőek, hogy nem izgatja fel, hanem megnyugtatja a gyerekeket. Polgár Csaba kislánya egészen kicsi korában nagyon megbetegedett, nem tudták neki beadni a gyógyszert. Adtak neki egy "Bogyó és Babócát", amire nem volt, nem is lehetett vevő, mert még talán egyéves sem volt, de betették neki a filmet, és három órán keresztül tudták pihentetni, beadták neki a gyógyszert, abbahagyta a sírást. Mindez az azonnal megérthető, megnyugtató látványvilágnak volt köszönhető.
Hoffer Károly elmondta, hogy a báb a túl sok szöveget ledobja magáról, hiszen az elsődleges kommunikációs közege egyrészt a vizualitás, a valóság egy szeletének jól sűrített jele, másrészt pedig a gesztusrendszere, a mozgása. Náluk nagyon sokszor fordul elő, hogy egy jól megírt anyagból azért kell húzni, mert a báb nem bírja el az adott szövegmennyiséget. Körülbelül tízévesen jön el az, amikor a gyerekek elkezdenek érdeklődni, ki az a bácsi és hogyan csinálja. Ebben az életkorban érdemes bevonni őket abba, hogy adott egy ember által konstruált, antropomorf figura, és ha valaki azt megmozdítja, annak jelentése van.
Színházpedagógiai foglalkozások és a tabutémák kérdése
A színházi élményt tovább gazdagíthatják a feldolgozó-foglalkozások, amelyek során a diákok nem csupán nézők, hanem aktív részeseivé válhatnak a színház világának. Játékos drámagyakorlatok, rövid improvizációk, kreatív feladatok és beszélgetésindító témák segítik, hogy bátran kifejezhessék gondolataikat, mélyebben megértsék a darabot, és új nézőpontokat fedezzenek fel. A foglalkozásokat korosztályonként tervezik és ajánlják, hogy minden osztály megtalálja a számára legizgalmasabb és leginkább fejlesztő élményt - a kisebbektől a középiskolásokig. A foglalkozások fókusza a különböző korosztályoknál eltérő lehet, például 6-10 éveseknél: "Miért olyan nehéz megtalálni a helyünket egy új közösségben?", míg 12-18 éveseknél: "Miért izgalmas másnak látszani?", "Mitől boldog a gyerekkor?", "Mi alapján ítéljük meg cselekedeteinket, a szándék vagy a következmény a fontosabb?", vagy "Mit értünk „valóság” alatt? És mi van a határán túl?".
A tabutémák kérdése is felmerül a gyermek- és ifjúsági előadások kapcsán. Vidovszky György elmondta, hogy tabuk léteznek minden művészeti ágon belül, a filmeknél például életkori ajánlásokat adnak. A meztelenség nehéz kérdés tizenévesen. Kritikusan felvetett társadalmi problémák, például a migráció is megjelenhetnek. Nekik volt egy erről szóló előadásuk a Kolibriben, amelyet három éve mutattak be. Volt egy-két negatív hang, hogy mi miért formálunk erről véleményt, miért csinálunk ilyen előadást, alapvetően viszont nem volt probléma. Hoffer Károly elmondta, hogy január végén részt vett egy pszichológiai konferencián Győrben, ahol egy szuicidológiai szakember volt a kerekasztal egyik vendége. A színház világában is felmerülnek érzékeny témák, amelyekkel körültekintően kell bánni.
Vidovszky György emlékezett egy esetre, amikor egy zalaegerszegi rendezéssel, a "Kövekkel" kapcsolatban egy tanárnő jelentette fel a színházat, mert csúnyán beszélnek az előadásban, ami rosszra tanít. A színház egy beszélgetést szervezett, amiből kiderült, ez egy marginális ügy, valakinek a magánakciója volt. De helyi politikusok is megerősítették ezen a színház által rendezett társadalmi vitán, hogy a színháznak jóra kell nevelni, csúnyán nem szabad beszélni, különösen nem ifjúsági előadáson. Ezek a téveszmék manapság is élnek, és probléma akkor van, ha döntési helyzetben lévő emberek hisznek bennük, akik arról döntenek, adnak-e pénzt egy színháznak. Kecskeméten is volt egy előadás, a "Csomótündér", amit Kuthy Ági rendezett Gimesi Dóra válásról szóló meséjéből. Egy csodálatos szövegből, erős irodalmi alapanyagból készült egy jó előadás. Vidovszky György kiemelte, hogy tőlünk nyugatabbra a tanárok jelentős része egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy munkaidőn kívül elvigye a tanítványait színházi előadásra. Tanítási időben, tanóra alatt talán még megszervezik, de ezen kívül nem.
Összegzés
A Gombóc Artúr színpadi előadások kiváló lehetőséget kínálnak a gyerekeknek, hogy megismerkedjenek a színház varázslatos világával, miközben fontos tanulságokkal gazdagodnak a barátságról, az önelfogadásról és a mértékletességről. A megfelelő korosztályi ajánlás és a színházpedagógiai foglalkozások hozzájárulnak ahhoz, hogy a nézők maximálisan kiélvezhessék és feldolgozhassák az élményt. A gyermek- és ifjúsági előadások készítése során figyelembe kell venni a célközönség életkori sajátosságait és a befogadás módját, hogy a művészeti alkotások valóban elérjék céljukat, és pozitív élményt nyújtsanak a fiatal nézők számára.