Párizs neve számos asszociációt ébreszt az emberekben, legyen szó gasztronómiáról, művészetről, történelemről vagy éppen a modern élet lüktetéséről. A francia főváros kulturális gazdagsága és dinamikus fejlődése folyamatosan alakítja arcát, és ennek a változásnak egy érdekes aspektusa a "sajtos negyed" fogalma, amely a popkultúra és a városfejlesztés metszéspontján helyezkedik el.
A "Royale Sajttal" Szendvics és a Popkultúra Hatása
A "Párizs sajtos negyed fontos elnevezés" kifejezés azonnal Quentin Tarantino ikonikus filmjét, a Ponyvaregényt (eredeti címén Pulp Fiction) juttatja eszünkbe. A húsz éve bemutatott mozi, amely alaposan megosztotta a közönséget, mégis szállóigéket és jeleneteket égetett bele az emberek emlékezetébe. Vincent Vega (John Travolta) és Jules Winnfield (Samuel L. Jackson) párbeszédei, különösen az örök burgervita, kiemelt helyet foglalnak el ebben a kulturális örökségben.
Travolta vezeti fel az egyik ikonikus jelenetet, melyben az európaiakat furcsa figuráknak és fura szokásokkal rendelkező embereknek mutatja be. Példaként említi, hogy a quarter poundert (negyedfontos) sajtos royal szendvicsnek hívják a párizsi McDonald'sokban. Magyarországon ez a Sajtos McRoyal néven ismert, míg a Big Macet Le Big Macnek nevezik, ami Vincent számára őrület. Az egész jelenet ékegyszerű, de éppen ez adja a szépségét, ráadásul a burger nem először kerül elő a filmben. Ez a dialógus nemcsak humoros, hanem rávilágít a kulturális különbségekre, és arra, hogy még a legközönségesebb dolgoknak, mint egy gyorséttermi szendvicsnek is lehetnek regionális elnevezései és sajátosságai.
A Ponyvaregényben Párizs élményeit taglalva Vincent három lényegre törő tényre is rámutat: a McDonald’s-ban is lehet sört kapni, a sajtos negyedfontos „royale sajttal” fedőnéven fut, valamint megtudjuk az óriásszendvics francia elnevezését. Ez a filmtörténet egyik leglazább párbeszéde, amely bemutatja, hogyan válnak a hétköznapi részletek, mint egy párizsi McDonald's menüje, emlékezetes popkulturális utalássá. A film emellett számos más emlékezetes jelenettel is gazdagította a kollektív tudatot, mint például Honey Bunny és Pumpkin rablása, Ezékiel könyve 25:17 bibliai idézete, a véletlen fejlövés, a „Farkas” takarító munkája, a Travolta és Thurman közötti legendás táncjelenet, az adrenalinnal megmentett élet, Butch és az aranyóra története, vagy éppen Travolta szörnyű halála a budiajtóban, és a híres "Ez egy chopper, baby!" mondat.
Ponyvaregény (1994): TOP 5 LEGJOBB JELENET
A filmtörténet egyik leglazább párbeszédében Vincent párizsi élményeit taglalja, melyből három lényegre törő tényre derül fény: a McDonald’s-ban is lehet sört kapni, a sajtos negyedfontos „royale sajttal” fedőnéven fut, valamint megtudjuk az óriásszendvics francia elnevezését. Bár Jules és Vincent úriember módjára kivárják a reggel 7 órai időpontot, nem mondhatni, hogy Marsellus Wallace egykori üzlettársai önfeledten fogadják őket apartmanjukban. A konfliktus pontos okára nem derül fény, de tény, hogy egy bizonyos bőrönd - melynek tartalmáról a legextrémebb rajongói elméletek láttak napvilágot - fontos szerepet játszik benne. Amikor Jules belekóstol Bratt Big Kahuna burgerébe, úrrá lesz rajtunk valami megmagyarázhatatlan szorongás, és lelkünk mélyén sejtjük, hogy párbeszédük békétlen véget ér. Rossz érzésünk tovább fokozódik, amikor Mr. Wallace embere főnöke külsejéről kezdi faggatni a megszeppent üzlettársat. A filmben vannak karakterek, akinek háttértörténetéről nem tudhatunk meg túl sokat, ugyanakkor sejtjük, hogy ez így van jól. Ilyen például Zed, de még inkább a Béna, akinek nemhogy biográfiáját nem ismerjük, de fizimiskáját sem. Arról pedig csak találgathatunk, hogy Zed miért ragaszkodik hozzá, hogy legédesebb álmából felkeltsék őt. Noha az átvert Marcellus felesküszik Butch kinyíratására, utóbbi mégis a könyörület útjára lép, és megmenti a gengszterfőnököt Zed „karmai” közül. Majd miután állapota felől érdeklődik, Mr. Wallace eloszlatja a jó közérzetére vonatkozó illúziókat. A Ponyvaregény olykor a leghétköznapibb kifejezéseket tette semmissé önnön értelmező kéziszótárunkban, és helyettesítette be a legbanálisabb szavakkal.
Párizs: Az "Óceán", amelynek Mélységét Soha Nem Ismerjük Meg
"De hiszen Párizs valóságos óceán. Beledobhatod a mérőónt, mélységét soha nem ismered meg." - ez a mondat tökéletesen összefoglalja a francia főváros sokszínűségét és rétegzettségét. Párizs nem csupán egy város, hanem egy élő, lélegző entitás, amely folyamatosan változik, miközben megőrzi történelmi és kulturális gyökereit. Az elmúlt másfél évszázad robbanásszerű urbanizációja Párizs szerkezetében és lakossága különböző rétegeinek elhelyezkedésében is gyorsabb, látványosabb átalakulások sorát indukálta, mint a megelőző évszázadok.
A Latin Negyed és a Szellemi Élet Bölcsője
A Boulevard St. Germain és a Boulevard St. Michel mentén elhelyezkedő néhány utcából álló terület a Latin negyed, amely onnan kapta nevét, hogy az itt tanuló diákok latinul hallgatták előadásaikat, amíg Napóleon a forradalom után ezt meg nem változtatta. Ez a környék már a középkortól kezdve a tudományok és a bölcsesség otthona volt, itt áll a híres egyetem, a Sorbonne is. Ez a Szajna bal partján elterülő negyed, Párizs V. és VI. kerülete.
A Luxembourg-kert, a város egyik legnagyobb parkja, a Panthéonhoz közel, a Latin negyedben található. Szép növényekkel, szobrokkal (köztük a New York-i Szabadság-szobor másával) és Medici-szökőkutakkal díszített, ideális hely a pihenésre egy finom szendviccsel. A Jardin de Luxembourg a párizsi városliget is lehetne, ahol mindenképpen érdemes megpihenni.
Saint-Germain-des-Prés: A Csokoládé és a Művészetek Mekkája
Párizs VI. kerületét (Saint-Germain-des-Prés) nem szabad kihagyni, ha valaki szereti a finom csokoládét. Több mint 15 világszínvonalú csokoládékészítő bonbonjait kóstolhatjuk itt meg, így ez a terület a csokoládé szerelmeseinek paradicsoma. A Saint-Germain-des-Prés apátság kerülete híres kávézóiról is. Az 1950-es évek Saint-Germain-des-Prés negyede vonzotta Párizs művészeit és íróit. Ennek az időszaknak a legendái máig fenn maradtak, csakúgy, mint a művészek híres kávézói (Brasserie Lipp, Le Café de Flore, Les Deux Magots, La Rhumerie…).
Érdemes egy kávét meginni a Le Procope kávézójában is. Párizs legrégebbi kávézója, a Procope a rue de l'Ancienne Comédie-n található. 1686-ban nyitották meg, ez volt az első hely a városban, ahol valódi olasz kávét szolgáltak fel, amit a kávézó alapítója, Francesco Procopio dei Coltelli szicíliai séf hozott Olaszországból. A Procope volt az első irodalmi kávéház a francia fővárosban.
A Rue Cler: Egy Hangulatos Utca a VII. Kerületben
A város VII. kerületében található Rue Cler, Párizs egyik leghangulatosabb utcája. Tele csábító éttermekkel, kávézókkal, üzletekkel, ez a főváros egyik gyöngyszeme, ahol a helyiek mindennapi bevásárlásaikat is gyakran intézik.
Père-Lachaise Temető: A Nyugalom és Történelem Szigete
A Père-Lachaise temető Franciaország és a világ egyik leghíresebb temetője, Párizs XX. kerületében található. Sokak szerint ez a világ legtöbbet látogatott temetője; évente több százezren látogatják. Öt nagy háborús emlékmű is helyet kapott itt.
Butte Bergeyre: Párizs Elrejtett Szőlőültetvénye
A Butte Bergeyre egy kis dombnyi terület Párizs XIX. kerületében, a Buttes Chaumont parktól keletre. Ha egy igazán békés helyet keresel, akkor ez az, hiszen az 1900-as években épült házak között sétálva mintha megállt volna az idő. Mindössze egy kanyargós út és néhány tucat színpompás vadszőlővel befuttatott ház sorakozik a szűk macskaköves utcákon. Egy francia rögbi játékos, Robert Bergeyre után kapta nevét a domb, mely nem csak csodálatos kilátást nyújt a városra, de itt található az utolsó megmaradt szőlőültetvény is Párizsban. Ez tökéletes hely, hogy egy kicsit elfelejtsd, hogy a világ egyik legforgalmasabb fővárosában jársz.
Az Engesztelő Kápolna: Egy Békés Hely a Történelem Szívében
A kései francia neoklasszicista építészet gyöngyszeme, a XVI. Lajos téren álló Engesztelő kápolna, gyönyörűen megtervezett gótikus kápolna, melyről a Párizsba látogató turisták többnyire keveset tudnak. Egy békés hely a város szívében, mely Franciaország egy igen meghatározó korszakára emlékeztet bennünket. A Párizs központjában található, La Chapelle Expiatoire - a vezeklés vagy bűnbánat - kápolnát Pierre Fontaine építész tervezte 1816-ban. Az 1793-ban kivégzett XVI. Lajos és felesége, Marie Antoinette - a francia forradalom mintegy háromezer más áldozatával együtt - 1816-ig az itt álló St. Madeleine temetőben egy tömegsírban nyugodtak. A királyi pár csontjait exhumálták, és átszállították az észak-párizsi St. Denis királyi mauzóleumába, de ezen a helyen emelték az emlékművet. A kápolna kupolája alatt a király és a királyné márványszobra áll. A lenti kriptában egyszerű oltár jelzi azt a helyet, ahol a hagyomány szerint a király és a királyné maradványait megtalálták, majd exhumálták.
Rue Crémieux: Párizs Színes Sétálóutcája
A Gare de Lyon közelében találjuk ezt a csendes kis utcát, mely élénk színeivel hívja fel a figyelmünket. A sétálóutca 1857-ben született, nevét egy ügyvéd, politikusról, Adolphe Crémieux-ről kapta. Ez a gyalogosok paradicsoma, és persze mindenkié, aki szeret jókat enni. Éttermek, kávézók, pékségek, sajt- és borüzletek várják a vásárlókat és az ínyenceket. A legjobb éttermek közé tartozik a L'Escargot (38, rue Montorgueil, 1875), az Au Rocher de Cancale, és a legrégebbi párizsi pékség (1730), a La Maison Stohrer (51, rue Montorgueil) is itt található. Az utca elnevezése a XIII. századból származik, mely az Orgueilleux dombjára vezetett fel, ahol zöldség- és gyümölcsárusok mellett hentesek, virágosok, sajtárusok kínálták portékájukat. Az utcaképet Monet is megörökítette egyik híres festményén, mely ma az Orsay múzeumban tekinthető meg.
A Világ Legkisebb Lakása Párizsban
Egy 8 négyzetméter területű lakásról van szó, mely a rue de Chateau d’eau helyezkedik el és egy átépítés után vált a világ egyik legkisebb lakásává. Az elképesztően kicsi lakás minden centiméterét ügyesen kihasználták. Az egykori cselédszobából vagy tárolóból kialakított, mini, 8 négyzetméteres lakást a Kitoko Studio rendezte be, mindent ügyesen elrejtve egy "bútor falba", még a fürdőszoba is ide került.
La Défense: A Modern Üzleti Negyed
Párizs egyik fontos, a történelmi városmagtól nyugatra elterülő üzleti központja La Défense. Modern üzleti negyed felhőkarcolókkal, újszerű szobrokkal és egyéb műalkotásokkal. Az elnevezést egy 1883-ben állított szobor, a La Défense de Paris, azaz a Párizs védője után kapta. A francia főváros Neuilly-sur-Seine negyedével határos területen a Hauts-de-Seine megyében elhelyezkedő Nanterre, Courbevoie és Puteaux osztozik. A negyed a legnyugatibb pontja Párizs 10 km hosszú történelmi, kiemelkedő jelentőségű épületekkel és emlékművekkel jelölt útvonalának, az Axe historique-nak. Itt található a jellegzetes Grande Arche épülete is, mely a fővárost átszelő történelmi útvonalat, az Axe historique-t zárja le.
Buttes Chaumont park: A Párizsiak Kedvence
Talán a párizsiak által leginkább kedvelt park. A 27 hektár területű parkból, a városra nyíló egyik legszebb kilátás is maradandó élmény marad. A park egyik fő jellemzője a Szibilla templom, mely egy tó közepén lévő sziget tetején áll, kb. 30 méter magasságban.
Az Elit Negyedek Elmozdulása és a Hausmanni Átalakítások
Az elmúlt százötven év robbanásszerű urbanizációja Párizs szerkezetében és lakossága különböző rétegeinek elhelyezkedésében is gyorsabb, látványosabb átalakulások sorát indukálta, mint a megelőző évszázadok. A tárgyalt időszakban megfigyelhető a város szerkezetéből adódóan az elit negyedek folyamatos nyugati irányú eltolódása. Maga a társadalmi „elit” fogalma szintén jelentősen módosult az elmúlt másfél század folyamán. Többrétűvé vált, árnyaltabb és kiterjedtebb lett, illetve a város népességének ugrásszerű növekedéséből adódóan számarányában is sokkal jelentősebb tömeget képvisel, mint a belle époque-ban.
A gazdag arisztokrata és régi nagypolgári családok a francia főváros általuk csak „szép kerületek”-nek nevezett környékeit lakják, ám erős anyagi hátterük sem nyújt védelmet a magas társadalmi presztízsű utcák hatalmas lakásainak és városi palotáinak birtoklásáért folyó erős konkurenciaharcban. A nagyvállalatoknak, nemzetközi cégeknek, luxusmárkák képviseleteinek és az állami adminisztrációnak úgy, mint a nemes vagy régi nagypolgári családoknak fontos a jól csengő cím. A valaha itt élők híre, presztízse, az általuk emelt rezidenciák és paloták építészeti értéke, valamint az életvitelük „kifinomultsága” adta a „szép negyedek” sajátos hangulatát. Ez egy olyan pluszt jelentett, ami kifejezte a hétköznapi világtól való elkülönülésüket. A cím a tömegből való kiemelkedésük jelképe, az elért pozíciók és saját kiválóságuk nyilvános megerősítése.
Évszázados hagyománya van annak, hogy a miniszterek megválasztásukat követően - amennyiben nem volt saját városi palotájuk - rögvest funkciójukat kellőképpen kifejező, magánpaloták keresésére indultak. Elfoglalható és nem kiadó, hiszen mágnások és arisztokraták versengve ajánlották fel és engedték át lakhelyeiket az épp hatalmon levőknek gyakran nem explicit, sokkal inkább informális előnyök reményében. Az így kialakuló kétségtelen helyzeti előny birtoklása a tét, melyért idővel megindul a verseny. Konkurencia alakul ki a családok és az üzleti szféra között azon különlegesen áhított területek birtoklásáért, melyeknek a szimbolikus értéke annál nagyobb, minél ritkább és nehezebben előállítható. A lokalizáció dinamikájában szorosan összeforr a gazdag családok rezidenciáinak, a luxusipar és a cégek székhelyeinek sorsa. A hagyományok és megszokásaik hálójába gabalyodva a felső párezer sokkal kevésbé szabadon változtathatja lakhelyét, mint azt gondolnánk.
Párizs mai palotanegyedeinek, magas presztízsű kerületeinek kiépülése III. Napóleon császár (1852-1870) uralkodásával vette kezdetét, és átnyúlt a XX. század első harmadára is. Az utolsó Bonaparte híres várospolitikusa, Hausmann báró 1853-1870 között Seine megye prefektusaként a francia főváros arculatát napjainkban is meghatározó nagyszabású városrendezés irányítója volt. Az átalakítás mértéke a Pesti belváros átépítéséhez volt fogható. Az évtizedekig tartó munkálatok során a középkori, zsúfolt és nyomorúságos városrészeket eltüntették, s helyükön a várost szellőssé alakító kör- és sugárutak rendszerét nyitották. Köztereket és parkokat alakítottak ki, bérházakat, középületeket építettek, és jelentős infrastrukturális beruházásokra is sor került.
Az új főutakat szegélyező épületek hangulata és kialakítása jelentősen elütött a mögöttük lévő házakétól, lakosaik jobb módban éltek. III. Napóleon Második Császárságának idején a felső burzsoázia és a nemesség, azaz a „jó társaság” a Louvre-tól, a Szajna-parti királyi palotától nyugatra, és északra eső nagy sugárutakat, az ún. „Grands Boulevards”-okat lakta.
Champs-Élysées: Az Elíziumi Mezőktől a Tömegturizmusig
A XIX. század végének elegáns sugárútjai közül a legismertebb és leghíresebb láncszem a Champs-Élysées, az Elíziumi Mezők sugárútja. A XVIII. században még a városon kívül eső erdős terület volt; a Louvre-tól, annak középtengelyében induló, geometrikusan szerkesztett francia kert külső „puffer zónája”; a Tüilériák kiterjesztéseként lovaglóutakkal szabdalt terület. A hausmanni átalakítások idején a mai diadalív és környéke még csak elszórtan volt beépítve, és a napjaink forgalmas sugárútjai üres területekbe és ligetekbe vágott, fasorokkal szegélyezett séta- és kikocsizó utak voltak.
Ma már nehéz elképzelni, hogy kezdetben a Champs Élysées-t kerítéssel körülzárt nagy parkok közepén álló magánpaloták szegélyezték. Amíg az Andrássy út egységes koncepció alapján épült és mindmáig megőrizte eredeti jellegét, addig a Champs Élysées jelentős átalakulásokon ment keresztül. A Grands Boulevards-ok aranykora a századfordulóig tartott. A terület erodálódásával a burzsoázia a város nyugati részei felé vette az irányt. Akkor épült ki az addig külvárosinak számító 16. kerület. Kezdetben magánpaloták, majd díszítésükkel versenyre kelő, idővel többségüket kiszorító portaszolgálatos luxus-bérházak épültek, melyek minden emeletét egy, több száz négyzetméteres lakás foglalta el. Magukra öltötték Párizs elegáns negyedeinek máig látható jegyeit; dúsan díszített, klasszikus és Guimard-t idéző szecessziós homlokzatok nagy erkélyekkel; kovácsoltvas kerítéssel határolt jól ápolt előkertek, fasorok. A liftek megjelenésével aztán az épületek magassága is elérte a szabályozásban meghatározott maximumot. Így alakult ki az úgynevezett Arany háromszög, ami lényegében a Champs Élysées és a Szajna közötti területet foglalja magában.
Az 1980-as évek óta azonban ez a környék sem vonzó többé. A kiváltságosok kasztja itt szembesült a Grands Boulevards-ok után másodszor azzal, hogy meg kell küzdenie az átszabott Párizs meggazdagodó polgárságával és az újgazdagok rétegével az általa magas presztízs-értékre emelt területek elfoglalásának jogáért. Lassan bár, de feltartóztathatatlanul zajlik az átalakulás; hercegi palotából cég székhely, nagypolgári rezidenciából elkápráztató iroda, luxusmárkák képviselete lesz. Tulajdonképpen visszás a helyzet, azokat szorítják ki, akiknek a környék a hírét, rangját, a városi szövetben elfoglalt helyét köszönhette. Birtokba kerülésük révén azt rombolják le, és annak az újratermelődését akadályozzák meg, ami ezeknek a negyedeknek különleges hangulatot kölcsönzött. A környéken maradt lakók bulvárosodásnak nevezték el ezt az általuk mindenképpen leromlásnak ítélt folyamatot.
Napjainkban a Champs-Élysées jövője nyugtalanítja a szomszédos tulajdonosokat, akik rettegve figyelik a valaha elegáns sugárút leértékelődését, melyet egykori lakói és luxusüzletei már csendben elhagytak. Csillogó, de tömegáruval zsúfolt kirakatok, égnek emelt esernyőket csoportosan követő turisták, és a vasárnaponként promenádozó külvárosi családok jelenléte földi pokollá tette a sugárutat azok számára, akik felmenői valaha a környező palotákat építették. Elhatárolódnak a csak „faunának” aposztrofált közegtől, ami ellepi régi találkozó és szocializációs tereiket. A Champs-Élysées-n ma már csak egyetlen eredeti palota, a 25-ös szám alatti Païva áll, igaz, jelentősen átalakítva.
Az Invázió és a Változó Városkép
Az „invázió” első lépései még akár büszkeséggel is tölthetik el a helyi családokat, hiszen az új szolgáltatások presztízsét a környék tekintélyes, feddhetetlen jellemű lakóinak jó híre hivatott emelni, melynek megerősítéséhez és fokozásához igyekeznek a cégek is jelenlétükkel hozzájárulni. Kis időbeli eltéréssel a családok és az üzleti szféra egymást támogatva járulnak hozzá a környék felértékelődéséhez. A városi szövetnek ebben a fejlődési szakaszában az üzlet világát a luxus márkák képviselik; ritka és rettenetesen drága portékájukat kínálják szintén roppant különleges ügyfeleiknek… Vezető haute-couture házak, híres ékszerészek és parfümkészítők telepednek meg elsőként a magánpaloták szomszédságában. Őket követik a környék híre alapján érkező, különböző profilú cégek székhelyei, hogy „megszerezzék” azt a hozzáadott értéket, melyet a magas presztízsű környék jelent, illetve olyan szomszédokkal büszkélkedhessenek, mint a világ kiválasztottjainak beszállítói.
Ám ezek a mézes hetek nem tartanak örökké. A munkahelyek számának rohamos emelkedése számos kellemetlenséget gerjeszt a valaha nyugalmas környék lakóinak körében. Egyre kevésbé ismerik a kerületüket, és azzal szembesülnek, hogy már nem kizárólag ők lakják azt. A bérből és fizetésből élők egyre növekvő, a „jó társaságtól” idegen tömegének jelenléte csökkenti, végül kioltja a „szép kerületek” vonzerejét; az elkülönülés, az egymás közötti lét biztonságának tudatát és érzetét.
A privilegizált családok és a külvárosokból naponta dolgozni érkező, a - náluk mindenképp - szerényebb jövedelmű alkalmazottak együttélése az életmódok elkerülhetetlen összeütközéséhez vezet. Súrlódásra ad okot a viselkedés legapróbb, osztályhoz tartozást kifejező jele. A folyamathoz járul az épített környezet negatívnak ítélt átalakulása is; a környék elveszti otthonosságát; az üzleti élet rátelepszik a hétköznapokra. A híres presztízsmárkák és holdudvaruk megtelepedése együtt jár a kisebb profitot hozó tevékenységek megszűnésével; bezár a pék, hentes és cukrászat, hogy autószalon vagy bankfiók nyíljon a helyén. Idegen, felismerhetetlen, szinte kellemetlen hellyé alakul a táj, míg végül elhagyják azok, akiknek - a szimbolikus tőkéjük révén - a rangját köszönheti.
A pezsgőbb élet és nagyobb forgalom ráadásul jelentősen emeli a környék ingatlan- és telekárait. Egy ideig a hétköznapok elköltözésre sarkalló kellemetlenségeit ugyan elhomályosítják azok az értékek, melyek egykoron vonzóvá tették az adott kerületet, ám a tisztán látást nagyban segítik a beruházók és ingatlanszakemberek egyre kecsegtetőbb ajánlatai. Ez a két, egymást fokozó tényező járul hozzá a régi családok elköltözéséhez. Párizsnak - adottságai folytán - hagyományosan a nyugati területei voltak az elegánsak. A központból kiszoruló burzsoázia is ebben az irányban terjeszkedett az elmúlt bő másfél évszázadban. Mostanára a városnak két elit negyede alakult ki; a város nyugati határán túl fekvő, középkori halászfaluból avanzsált parkos, luxusbérházas Neuilly, ill. a Szajna és a Boulogne-i erdő határolta, fekvése révén is elszigetelt zóna, a XVI. kerület déli része.
Versailles: A Királyi Pompától a Békeszerződésig
Párizs és Versailles a mai napig a leglátogatottabb idegenforgalmi célpontok közé tartozik, naponta turisták tízezrei fordulnak meg a két városban. Az elmúlt napokban nekünk is alkalmunk nyílt odautazni - és megértettük, miért nyűgöznek le mindenkit. Utunk során láttuk a versailles-i királyi kastélyt, jártunk a békediktátum aláírásának helyszínt biztosító Nagy-Trianon palotában, de a Notre Dame, a Louvre, a Montmartre és az Eiffel-torony sem maradt ki.
Kalandunk nem a fények városában kezdődött, hanem Versailles-ban, ahol azon ismerősünk lakik, akinek a meghívására Franciaországba utaztunk. A város arról nevezetes, hogy oda helyezte át XIV. Lajos - az édesapja által építtetett vadászkastélyt kibővítve - a királyi rezidenciáját, amely folyamatosan bővült, amíg elnyerte ma is megtekinthető lenyűgöző arculatát.
A Kastélylátogatás és az Olimpiai „Relikvia”
A versailles-i királyi kastély meglátogatásához online elővételben be kellett szerezni a kastély, a kastélypark, illetve a Nagy- és a Kis-Trianon palota, valamint a szerencsétlen sorsú Mária Antónia (franciásan Marie Antoinette) királyné számára megépített tanyavilág meglátogatására feljogosító, 32 eurós belépőt, valamint ki kellett állni a jókora sort, amely az impozáns épület előtt kígyózott. A sor szerencsére viszonylag gyorsan halad, csupán a biztonsági ellenőrzés lassítja valamelyest, de 15-20 perc alatt be lehet jutni a fogadótérbe.
Itt találkoztunk először az olimpia egyik fontos „relikviájával”: a nyitóünnepség egyik „főszereplőjének” számító mechanikus lóval. Ez a gépi meghajtású hátas, amely az ötkarikás játékok megnyitóünnepségén a Szajna hullámait „szelve” vágtatott, ma pedig a díszudvar közepén, egy kisebb emelvényen tűri méltóságteljesen, hogy a több száz turista körbe fényképezze és filmezze.
A kastélyban egymást követik a francia uralkodókat XIV. Lajostól XVI. Lajoson, Napóleonon és Lajos Fülöpön át III. Napóleonig ábrázoló festményekkel, római és görög isteneket ábrázoló szobrokkal díszített, barokk pompától roskadozó termek, amelyek némelyikében a kastély történetét is megismerheti a látogató. Szemléletesen mutatják be makettek segítségével, hogyan bővítették mai formájára a kezdetben kisebb vadászkastélyként üzemelő épületet. Külön érdekesség azon terem, ahol a történelmi folyamatok illusztrálásaként a kastélyparkban zajló királyi vadászatok és ünnepségek helyett az látható a festményeken, ahogy 1789 után a parkot elözönlő polgárság és sans-culotte-ok képviselői kedélyesen sétálgatnak, vagy éppen a díszfákat vágják ki tüzelőnek.
A legfőbb látványosság a díszes baldachinnal fedett, gyönyörűen faragott és aranyozott ágyakkal ékített, bonyolult, többórás ébredési és lefekvési ceremóniának otthont adó királyi és királynéi hálószobák mellett a híres tükörterem, amely számos történelmi eseménynek adott otthont - például 1871-ben itt kiáltották ki a Német Császárságot, miután Poroszország Sedannál tönkreverte III. Napóleon seregét. A 357 tükörből álló, kristálycsillárokkal, színes falfestményekkel, gazdagon aranyozott stukkókkal díszített, hatalmas csarnokra nehéz megfelelő jelzőt találni. A kastélyban amúgy is szinte alig lehet elférni a tömegtől, és folyamatos a bábeli zsizsegés, nyitástól zárásig turisták ezrei vándorolnak az impozáns épület folyosóin és termeiben.
A Kastélypark és a Trianoni Emlékezés
A hatalmas kastélyparkban a pompás szökőkutakkal díszített sétányokon, dísznövényekből kialakított labirintusok között lehet eljutni a Grand Canalnak, vagyis Nagy Csatornának nevezett mesterséges tóig, amelyen csónakázni lehet, a partján letelepedve pedig piknikezni.
Innen folytathattuk utunkat a parkban a Trianon-palotákig, amelynek neve számunkra keserűen cseng, hiszen a Nagy-Trianon palotában írták alá 1920. június 4-én a győztes hatalmak packázása nyomán kidolgozott békediktátumot, amely révén Magyarország elvesztette területének kétharmadát, és amelynek negatív következményeit a mai napig nyögik Közép-Európa népei. Maga az épület amúgy nem annyira impozáns, mint a királyi kastély, azonban így is bőven van benne látnivaló, gyönyörűen díszített termek sorjáznak benne - egészen a kristálycsillárokkal díszített, 52 méter hosszú és 7 méter széles Cotelle-galériáig, amelyben a letisztult, elefántcsont színű falakon Jean Cotelle által festett, mitológiai jeleneteket ábrázoló képek sorjáznak, és ahol 104 éve aláírták a rossz emlékű diktátumot.
A következő állomás a Kis-Trianon palota, amelyben Mária Antónia hálószobája érdemel említést, majd a szintén hozzá kötődő, mesterségesen megépített „tanyavilág”, ahova a királyné gyerekeivel együtt vonulhatott vissza az udvari szigor elől, és amelyben halásztótól kezdve a tejfeldolgozón át magtárig minden megtalálható. Helyes kis nádfedeles épületek keltik a vidéki élet illúzióját - ahogy egyik ismerősöm fogalmazott, olyan, mint egy 18. századi Disney World.
Fontos megjegyezni, hogy a kastélyparkban nem csupán a 18. század építészeti emlékeivel, hanem a 21. század fenyegetéseire emlékeztető elemekkel is találkozik az ember. A 2015-ös párizsi terrortámadások óta szüntelenül terrorkészültség van érvényben, amelynek jelét mi is láthattuk egy négy fős katonai járőr képében, amelynek tagjai négyszög alakban, gépkarabéllyal a kezükben, golyóálló mellényben, övön lógó roghamsisakkal, kimért léptekkel haladtak fel-alá a parkban álldogáló vagy sétáló emberek között.