A K-vitamin és a véralvadásgátlók kölcsönhatása: Különös tekintettel a lilakáposztára

A K-vitamin-csoport a zsírban oldódó vitaminok közé tartozik, mely nélkülözhetetlen az emberi szervezet számos funkciójához, különösen a véralvadás folyamatában játszik kulcsszerepet. Az emberi testbe a K-vitamin fele táplálkozás útján jut be, a másik felét a szervezet állítja elő. Ennek a tápanyagnak a felvétele és metabolizmusa komplex, és számos tényező befolyásolhatja, különösen fontos ez a véralvadásgátló kezelésben részesülő betegek számára.

A K-vitamin szerepe a véralvadásban és forrásai

A K-vitamin kulcsfontosságú koenzimként közvetlenül részt vesz az anyagcserében, különösen a véranyagcserében, és meghatározó szerepe van a különböző alvadási faktorokban. A véralvadás egy bonyolult és összetett folyamat, melynek során a prothrombinból thrombin nevű enzim keletkezik, ami az oldható fibrinogént oldhatatlan fibrinné alakítja. A fibrin utána lerakódik az ér belsejében, majd megszilárdulva egyfajta dugót képez a sérülés helyén. Ezt nevezzük vérrögnek, ami a nagyobb vérvesztést hivatott megakadályozni. A protrombint a máj állítja elő a táplálékkal bevitt és a bélflóra által termelt K-vitamin közreműködésével.

A K-vitaminhiány következtében gyakoribbá és súlyosabbá válnak a vérzések - bőr- és nyálkahártyavérzések, vérömlenyek, gyomor- és bélvérzések, vérvizelés (haematuria) léphet fel. Ilyenkor a sebeknél nem alvad meg a vér, nem áll el a vérzés. Ennek ellenére a K-vitamin-túladagolás bár lehetséges, azonban nem veszélyezteti az egészséget.

A K-vitamin két élettanilag fontos képviselője a K1-vitamin (fillokinon), amely növényekben fordul elő, illetve a bélbaktériumok által termelt K2-vitamin (más néven menakinon). A K1-vitamint a növények termelik, a K2-vitamint pedig a bélflóra. Legfontosabb tehát a K1-vitamin felvétele, éspedig a napi táplálékunkból. A felnőtt ember K-vitamin-szükségletét fele-fele arányban fedezi a táplálékkal felvett és a bélrendszerben élő baktériumok által termelt vitamin. Ennek a vitaminnak a véralvadásban, valamint a csontképzésben van különleges szerepe. Zsírban oldódó vitamin, amely elengedhetetlen a normál véralvadáshoz és a normál csontozat fenntartásához. Olyan fehérjéket aktivál, amelyek részt vesznek a csontanyagcserében, illetve megelőzik az érfalak és egyéb szövetek elmeszesedését.

A K-vitamin napi szükséglete a testsúlytól függ. Napi adagként testsúlykilogrammonként 1 mikrogramm K-vitamin ajánlott. Általánosságban azonban 70 mikrogramm K-vitamint szoktak megnevezni napi adagként. Aki kiegyensúlyozottan és változatosan táplálkozik, a napi K-vitamin-szükségletét lényegében a táplálékkal fedezni tudja, táplálékkiegészítők szedése nem szükséges.

A K-vitamin a lehető legkevésbé érzékeny vitamin. A tárolás, főzés és mosás révén tehát rendkívül csekély a veszteség. A K-vitamin nagyon sok zöldségfélét tartalmaz. Állati eredetű élelmiszerek is tartalmaznak K-vitamint. A vitamin a táplálékláncon keresztül kerül a húsba és a belsőségekbe. Bőséges K-vitamint tartalmaz a csirkehús, ezen kívül a vitamin megtalálható a tejtermékekben, különösen a joghurtban.

A lilakáposzta és a K-vitamin: Fontos megfontolások

A K-vitamin a természetben elsősorban a leveles zöldségekben, a csirkehúsban és a különböző káposztafélékben fordul elő bőségesen. A káposztafélék, mint a brokkoli, kelbimbó, káposzta, savanyú káposzta, kelkáposzta, karfiol, jelentős mennyiségű K-vitamint tartalmaznak. Különösen igaz ez a lilakáposztára, mely, mint minden káposztaféle, gazdag forrása ennek a vitaminnak.

Fontos tudni, hogy a K-vitamin felszívódását nagyban befolyásolja az étrend zsírtartalma. A zsírszegény táplálkozás, például egy szigorú fogyókúrás étrend, a felszívódási zavarral járó betegségek, illetve a májműködési zavar jelentősen csökkenti a K-vitamin felszívódását. Például kevesebb, mint 20%-a szívódik fel - zsírok jelenlétében - a főtt spenótból, de szinte semmi a nyers spenótból. Az emberi testbe a K-vitamin 50%-a jut be táplálékkal, melynek mindössze 15-75%-a szívódik fel a vékonybélben, ehhez zsírok és epesavak szükségesek. Az így felszívódott vitamin vér és nyirok útján a májba jut, ahol kis mennyiségben lerakódik.

A K-vitamin nagyon érzékeny a fényre és a különböző lúgokra, melyek bomlásához vezetnek, és ezáltal inaktív vegyületek keletkeznek belőle.

Véralvadásgátlók és a K-vitamin interakciója: A kumarinok és az újabb típusú szerek

Magyarországon a felnőtt lakosság kb. 10 százaléka szed valamilyen véralvadásgátló készítményt. Az ország lakosságának öregedésével a véralvadásgátló kezelést igénylők száma is egyre növekszik. Egyes betegségek esetén (mélyvénás trombózis, tüdőembólia, ritmuszavar, leggyakrabban pitvarfibrilláció, ér- és szívbillentyűműtétek után) véralvadásgátló terápia beállítására kerül sor. A véralvadásgátló kezelés csökkenti a szervezetben a vérrögképződés veszélyét. Sok esetben a vérrög kialakulásának van megállapítható oka, például a sokáig tartó fekvés, az elhízás vagy egy korábbi műtét, bizonyos esetekben viszont a vérrög minden szembetűnő ok nélkül alakul ki.

A véralvadásgátlók egyik leggyakrabban alkalmazott típusa a szervezetben a véralvadáshoz szükséges K-vitamin hatásának ellensúlyozásán keresztül csökkenti a vérrög kialakulásának veszélyét. Magyarországon a szájon át szedhető véralvadásgátlók közül a legelterjedtebbek az úgynevezett K-vitamin-antagonisták, a kumarinok (hatóanyagok: warfarin, acenokumarol, pl. Syncumar, Warfarin, Marfarin). Ezek a gyógyszerek gátolják azoknak a véralvadási faktoroknak a hatását, amelyek működéséhez K-vitamin szükséges, ilyen a II. (protrombin), a VII., a IX. és a X. faktor. A K-vitamin-raktárak kiürüléséhez azonban időre van szükség, vagyis a kumarinok hatása lassan, napok alatt alakul ki.

A baj azonban az, hogy a leggyakrabban használt kumarin-típusú antikoaguláns készítmények hatását befolyásolja a K-vitamin, így célszerű odafigyelni ennek mérsékelt, de állandó fogyasztására. A legfontosabb, hogy a napi K-vitamin bevitel többé-kevésbé azonos szintű legyen. Ekkor a beteget be lehet állítani kumarinra (pl. nem teheti meg. pl. hogy egyik nap 2 kg narancsot elfogyaszt, másnap egyet sem és így tovább). Éppen ezért, ha valaki véralvadásgátló szedésére kényszerül, érdemes kezelőorvosától tanácsot kérni az étrenddel kapcsolatban, továbbá, hogy kell-e valamiféle teendő antibiotikum szedésekor.

Félreértés azonban azt hinni, hogy véralvadásgátló szedése mellett a K-vitamint tartalmazó, abban gazdag ételeket teljesen ki kell iktatni. A hangsúly nem ezek kerülésén, hanem azon van, hogy fogyasztásuk, vagyis a bevitt K-vitamin mennyisége egyenletes legyen. A lényeg az egyensúly megőrzése, ezért nem szabad egyszerre nagyobb mennyiséget fogyasztani a K-vitaminban gazdag ételekből. Ha valaki nagyon egyoldalúan táplálkozik, nem fogyaszt szinte semennyi zöldséget, akkor nem kizárt, hogy K-vitamin-hiányban szenved.

A véralvadásgátló dózisának beállítása alapos kivizsgálást igényel, melyet több tényező is befolyásol, pl. beteg életkora, neme, trombózis hajlama, valamint az is, az illető milyen mennyiségben fogyaszt K-vitamin tartalmú ételeket. A K-vitamin-antagonisták alkalmazásakor a fő aggodalmat a táplálék- és gyógyszer-kölcsönhatások jelentik, melyek miatt az alvadásgátlás elégtelenné vagy túlzottá válhat. A véralvadásgátlók hatását leginkább a nagy K-vitamin-tartalmú élelmiszerek befolyásolják.

Az alvadásgátlás mérőszáma az INR érték. Egészséges emberben az INR értéke 1, ilyenkor a vér alvadása normális. A véralvadásgátló kezeléssel ezt az értéket növelik meg, azaz késleltetik a véralvadást. A véralvadásgátló kezelésnél a INR kívánatos céltartománya leggyakrabban 2-3. A szakértő szerint a legfontosabb, hogy a beteg az életét legalább 80%-ban INR 2-3 közötti tartományban töltse!

Az újabb véralvadásgátló készítmények, mint a rivaroxaban (Xarelto), dabigatran (Pradaxa), és apixaban (Eliquis), már nem lépnek kölcsönhatásba a K-vitaminnal. Ezek a NOAC szerek hatásuk stabil, ezért gyakori vérellenőrzést nem igényelnek. Fontos, hogy az étrendben a K-vitamin bevitele egyenletes legyen.

Étkezési javaslatok véralvadásgátló kezelés alatt

A véralvadásgátló terápiában részesülő betegek esetében, a gyógyszer megfelelő hatásának elérése érdekében célszerű bizonyos táplálkozási előírások betartása. Lényeges, hogy táplálkozásán ne változtasson jelentősen (pl.: fogyókúra). A különböző élelmiszerek eltérő mennyiségű K-vitamint tartalmaznak, ami csökkenti a véralvadásgátló hatását. Ezért kerülje az egyszerre nagyobb mennyiségű zöldség vagy gyümölcs fogyasztását és a túlzottan bő étkezést.

A K-vitamin bevitel alapelvei a következők:

• A különböző életfolyamatokhoz mindenképpen szükséges valamennyi K-vitamint a szervezetbe juttatni. Ennél a minimális szükségletnél (napi 20-40 mikrogramm) azonban jóval többet tartalmaz a hagyományos étkezés.
• Egy, a gyógyszerre beállított beteg veszélybe sodorhatja életét, ha jelentősen változtat K-vitamin fogyasztásán. Fokozott K-vitamin bevitel esetén a gyógyszer hatástalanná válik, a vér alvadékonyabbá válik, megnő a trombózis kockázata. Csökkentett bevitel esetén a gyógyszer hatása fokozódik és vérzések léphetnek fel (erre pl. a gyakori orrvérzés is felhívhatja a figyelmet).
• Fontos, hogy azok az élelmiszerek, amelyekben nagyobb mennyiségű K-vitamin van, egyenletesen elosztva, közel azonos mennyiségben kerüljenek fogyasztásra a kezelés ideje alatt. A beteg ne változtasson alapvetően táplálkozási szokásain ahhoz képest, amikor gyógyszereinek beállítása megtörtént.
• Nem tilos magas K-vitamin tartalmú zöldségek és gyümölcsök fogyasztása sem, csak arra ügyeljen, hogy ezek mennyisége egyenletes legyen. Óvatosság ajánlott a nyári szezon elején, a friss primőrök megjelenésekor, illetve zöldségekben, gyümölcsökben gazdag fogyókúra esetén.
• Fontos, hogy a napi összes K-vitamin-fogyasztás ne haladja meg a 80 mikrogrammot!

Magas K-vitamin-tartalmú élelmiszerek és a mérsékelt fogyasztás elve

Nagy mennyiségben (0,1-0,6 mg/100 g) tartalmaznak K-vitamint az alábbi élelmiszerek:

• Leveles zöldségek: spenót, sóska, fejes saláta.
• Káposztafélék: brokkoli, kelbimbó, káposzta (ideértve a lilakáposztát is), savanyú káposzta, kelkáposzta, karfiol.
• Egyéb zöldségek: borsó, bab, spárga.
• Állati eredetű élelmiszerek: máj, tojás.
• Gyümölcsök: málna, eper, kivi, avokádó.
• Növényi olajok, különösen az extra szűz olívaolaj.

A K-vitaminban leggazdagabb élelmiszerek közé tartoznak a sötétzöld levelű növények (mint a spenót, sóska), a legtöbb káposztaféle, valamint a máj és a tojássárgája, ezek jelentősen befolyásolják a vér alvadékonyságát jelző INR-értéket. Az egyéb zöldségek, olajok, gyümölcsök közepes mennyiségben tartalmazzák a K-vitamint, ezek csak nagyobb mennyiség esetén befolyásolják a véralvadásgátlók hatását.

Étkezési szabályok kumarin típusú véralvadásgátló kezelés alatt

A K-vitaminban gazdag élelmiszerekre vonatkozó ajánlások:

• Napi maximum 100 g mennyiségig fogyaszthatók.
• Naponta ezekből csak egy-két féle nyersanyagot fogyasszunk, ne együtt fogyasszuk.
• Tojást önálló ételként ne fogyasszunk.
• Ezeket önálló köretként ne fogyasszuk.
• Mindennap ehetünk savanyú káposztát, az INR szintünk nem leng ki.

Amire még érdemes figyelni:

• Zöld teát ne fogyasszunk, helyette gyümölcstea, gyógynövénytea (kamilla, csipkebogyó, citromfű, hársfavirág) vagy kevés fekete tea.
• A növényi olajok K-vitamin tartalma magas, a rejtett olajokat tartalmazó ételeket (olajos halak, salátaöntetek, majonéz) is kerüljük.
• Bazsalikomból, oregánóból, kakukkfűből keveset.
• Zöld levélzöldségek belső sápadtabb levelei kevesebb K-vitamint tartalmaznak.
• A K-vitamin napfény hatására bomlik - olívaolajat tegyük ki 12 órára, jelentősen veszíteni fog K-vitamin tartalmából.
• Kerüljük a túlzott sóbevitelt.

Közepes K-vitamin-tartalmú élelmiszerek

Közepes K-vitamin-tartalmú (10-100 mikrogramm/100 g) élelmiszerek a szokásos mennyiségben fogyaszthatók: margarin, szezámolaj, olívaolaj, zöldborsó, zöldbab, uborka, póréhagyma, spárga, zöld paradicsom, gyökérzöldségek.

Nem az étrenddel kapcsolatos befolyásoló tényezők

Az elfogyasztott ételeken túl más tényezők is befolyásolják az INR-t és módosítják a véralvadásgátlók hatását:

• Egyéb gyógyszerek szedése: Pl. a legtöbb vény nélkül kapható fájdalomcsillapító, pajzsmirigyhormonok, koleszterincsökkentők, antibiotikumok. Minden esetben tájékoztatni kell a kezelő orvost. A K-vitamin-hiány főleg fokozott vérzésekben és rossz véralvadásban nyilvánul meg. Ha mégis, akkor az nem a helytelen táplálkozásra vezethető vissza, hanem sokkal inkább betegségek vagy gyógyszerek, pl. antibiotikumok állnak a háttérben. Az antibiotikumok szedésekor megváltozik a bélflóra összetétele, ami befolyásolhatja a K-vitamin termelődését és felszívódását, így a véralvadásgátló hatását is. Savlekötőt, antibiotikumot vagy koleszterincsökkentő sztatin gyógyszert szedőknek különösen fontos a K-vitamin bevitel tudatos növelése, kiegészítő szedése. A véralvadásgátlóval együtt szedett gyógyszerek, táplálékkiegészítők is befolyásolhatják a hatás mértékét - egyesek fokozhatják, mások csökkenthetik.
• Alkoholfogyasztás: Napi max. 2 dl vörösbor megengedett, de az ünnepnapokon elfogyasztott egy pohár bor, vagy pezsgő nem okoz gondot.
• Láz: A láz befolyásolja a gyógyszer hatásosságát.
• Grapefruit fogyasztása: A grapefruitban található furanokumarinok gátolják a CYP3A4 nevű májenzim működését, amely felelős számos gyógyszer, köztük a K-vitamin antagonista kezelésben alkalmazott warfarin, valamint a NOAC kezelésben alkalmazott rivaroxaban, dabigatran, apixaban és edoxaban lebontásáért, azonban ez a hatás NOAC szereknél valamivel gyengébb. A grapefruit fogyasztása miatt a tablettás véralvadásgátlók lebomlása lassulhat, ami a vérszintjük emelkedését okozhatja. Ez növelheti a vérzés kockázatát. A grapefruitfogyasztás kockázatát főleg a nagy mennyiségű fogyasztás mellett jelentkezhet. Ha mégis fogyaszt grapefruitot, akkor csak kis mennyiségben tegye.
• Zsírfelszívódási zavarral járó betegség: (pl. cisztás fibrózis, Crohn-betegség, colitis ulcerosa, rövidbél-szindróma, májbetegségek, hasnyálmirigy-elégtelenség) vagy májbetegségek (pl. epevezeték elzáródása, sárgaság, cirrhosis) esetén is gondoskodni kell a K-vitamin bevitelről. A máj betegségei (pl. cirrózis, sárgaság) szintén befolyásolhatják a K-vitamin metabolizmusát.

Különleges esetek és figyelmeztetések

• Vérzékeny betegeknek, véralvadást segítő gyógyszert szedése mellett, szintén nem szabad túl sok K-vitamint fogyasztaniuk, mert túlzottan megnőhet a véralvadás veszélye a két hatóanyag összhatása miatt.
• A várandós kismamáknak ugyancsak azt javasolják, hogy a terhesség utolsó heteiben kerüljék a K-vitamin kiegészítést.
• Érdemes még akkor is odafigyelni, ha egyúttal az E-vitamin-szintünket is növelni szeretnénk, mert az E-vitaminnak enyhe véralvadásgátló hatása van. Az E- és a K-vitamin tehát pont ellentétes hatásúak, így ha mindkettőt ajánlott szednünk, azt ne egyszerre, hanem különböző napszakokban, de legalább néhány óra különbséggel tegyük meg.

Összefoglalva tehát azt mondható el, hogy betegség, gyógyszeres kezelés, terhesség, illetve szoptatás esetén mindig konzultáljunk a kezelőorvosunkkal, mielőtt K-vitamin tartalmú étrend-kiegészítő szedésébe kezdenénk, vagy jelentősen változtatnánk étrendünkön. A trombózis minden esetben együtt jár az azt követő életmódváltással, hiszen az újabb vérrögök elkerülése érdekében érdemes kiemelt figyelmet fordítani az egészséges életvitelre.

tags: #hogy #lehet #a #lilakaposztaban #k #vitamin