Bevezetés
A húsvét, bár a 20. században a karácsony vette át a keresztény világ legfőbb ünnepének szerepét, eredetileg a kereszténység legnagyobb ünnepe volt. Ennek oka, hogy ekkor történt a hívő keresztények számára a legfontosabb esemény: Jézus feltámadása. Az ünnep különös történetét és kulturális beágyazottságát a különböző nyelvekben található elnevezései is jól tükrözik. Mi mindennek az ünnepe? Miért éppen húsvét? Nem furcsa-e, hogy az egyház valamikori legnagyobb ünnepét éppen a hasunkra gondolva neveztük el? Ez a kérdésfelvetés rámutat az ünnep megnevezésének sokszínűségére és a mögötte rejlő különböző jelentésekre, attól függően, hogy az adott nyelv a vallási jelentőségre, az események idejére, vagy éppen pogány eredetű megnevezésre utal.
A Húsvét Megnevezései a Böjt Végére Utalva
A húsvét magyar elnevezése, mint könnyen kitalálható, a hús (magunkhoz) vételére, azaz arra utal, hogy a negyven napos böjt után végre lehet húst fogyasztani. Ez a név egyértelműen a böjti időszak lezárására és a táplálkozási szokások megváltozására reflektál.
Hasonló Elnevezések Más Nyelvekben
A magyarhoz hasonló elnevezést egyedül az észtben sikerült találnunk, ahol lihavõtt (szó szerint ’húsvét’) alakban fordul elő. Érdekesség, hogy a magyar szerkezetnek van egy térben közelebbi, ám időben távolabbi párhuzama is. Korábban a szerbben és a horvátban élt az ünnep vazam, szlovén nyelvjárásokban pedig előfordul az ünnep vuzem elnevezése is, mely egy korábbi *męsovъzъmъ (kb. ’húsvét’) szóból ered. A szláv nyelvek esetében nem példa nélküli, hogy mesterségesen távolították magukat a magyaros kifejezésektől, például a horvát nyelvben a számnevek Zágráb környéki elmagyarosodottnak tartott szavai helyett a dalmát terület számnevei kerültek a nyelvtankönyvekbe, ami rávilágíthat a nyelvi alakulások kulturális és politikai hátterére.
Mi a böjt lényege?
Bár a húst nem említi, a böjt végére utal a finn pääsiäinen elnevezés is, melyet Mikael Agricola alkotott a päästä ’túljut’ igéből, szintén a böjtös időszak lezárására utalva.
A Húsvét mint „Nagy Nap/Éjszaka”
Különösen a szláv nyelvek sorában elterjedt, hogy a húsvét elnevezése egyszerűen ’nagy nap/éjszaka’ jelentésű. Ez az elnevezés az ünnep kiemelkedő fontosságát hangsúlyozza, anélkül, hogy konkrét vallási eseményre utalna.
Keleti és Délszláv Nyelvek
A ’nagy nap’ keleti szláv nyelvekben és a délszláv nyelvek keleti csoportjában elterjedt: a beloruszban Вялікдзень (kb. [vjalikdzseny]), az ukránban Великдень (kb. [velikdeny]), a bolgárban és a macedónban Великден (bolgár helyesírás szerint), illetve Велигден (macedón helyesírás szerint) (kb. [velikden]) formában.
Északi Szláv Nyelvek és Nyelvrokonok
Az északi szláv nyelvekre inkább a ’nagy éjszaka’ jelentésű szerkezet jellemző: a lengyelben Wielkanoc (kb. [vjelkanoc]), a szlovákban Veľká noc, a csehben Velikonoce (kizárólag többes számban). Nyelvrokonaink közül hasonló elnevezést használnak a komi-zürjének (ыджыд лун kb. [idzsid lun]), komi-permjákok (ыджыт лун kb. [idzsit lun]), az udmurtok (быдӟым нунал, [biddzsim nunal]) a marik (кугече [kugecse] < кугу кече [kugu kecse]), az erzák (инеши, kb. [inyesi]) és a moksák (оцяжи ~ очижи, kb. [ocjuzsi] ~ [ocsuzsi]). Itt kell megemlítenünk még az ünnep litván elnevezését: Velykos [velíkosz].
A Feltámadáshoz Kötődő Elnevezések
Természetesen vannak nyelvek, ahol az ünnep elnevezése a vallás szempontjából fontos eseményhez, a feltámadáshoz kötődik. Minden hit vagy vallás egy valós tény köré épül, és a kereszténységben a húsvét Jézus hitért való feláldozását, halálát és halottaiból való feltámadását ünnepli, ami egyben a lélek halhatatlanságát is jelenti. A vallás azért tartja nagyobbnak a húsvétot, mert akkor teljesedik be az örökélet fogalma.
Szláv Nyelvek
Ez is elsősorban a szláv nyelvekre jellemző. Az ünnepet egyszerűen feltámadásnak hívják szerb-horvát-bosnyákul (Uskrs/Ускрс [uszkrsz], illetve Vaskrs/Васкрс [vaszkrsz] - az előbbi népi eredetű, az utóbbi az egyházi szlávból való átvétel, a horvátoknál, úgy tűnik, nem használatos, az előbbi alak viszont előfordul a szlovénoknál is. Az oroszban az ünnep Воскресе́ние Христо́во (kb. [voszkreszenyije hrisztovo]) ’Krisztus feltámadása’, vagy rövidebben Воскресе́ние [voszkreszenyije] ’feltámadás’. Hasonló elnevezés ismeretes a lengyelben is: Zmartwychwstanie Pańskie (kb. [zmartvichvsztanye panyszkie], kb. ’Az Úr feltámadása’).
A Húsvét és a Pészah Kapcsolata
Jézus éppen a zsidó húsvétnak is nevezett pészah ünnepére érkezett Jeruzsálembe. Ezen az ünnepen az Egyiptomból való kivonulásra emlékeznek a zsidók. Az ünnep neve ’kikerülés’-t, ’elkerülés’-t, más források szerint inkább ’lebegés’-t jelent, de mindkét esetben arra utal, hogy a tíz egyiptomi csapás a zsidókat nem érte: a bosszúálló angyalok elkerülték őket, illetve védangyalok lebegtek felettük.
A Pészah Elnevezés Terjedése
Az ünnep neve azonban πάσχα [pászha] alakban átkerült a görögbe, onnan a latinba (pascha [pászka]), s onnan ilyen vagy olyan módon eljutott egy halom európai nyelvbe, ahol ma ezt használják a keresztény ünnep megnevezésére is.
Újlatin Nyelvek
A latin alak megőrződött az újlatin nyelvekben: olasz pasqua [pászkua], spanyol pascua [pászkua], portugál páscoa [páskua], a franciában Pâques [pák] stb. A románban általában többes számban használatos: Paști [pasty], de előfordul egyes számban is (Paște [paste]).
Germán és Kelta Nyelvek
Ezt használják a germán nyelvek többségében is: fríz Peaske, holland Pasen [pászen], dán és norvég påske [pószke], svéd påsk [pószk], izlandi páskár [pászkár], az Easter mellett a skóciai angolban Pace stb. A kelta nyelvekben szintén ez az elnevezés elterjedt: breton pask [pászk], velszi pasg [pászk], az írben és a gaelben viszont már nehezebb felismerni, mivel a szókezdő p ott [k]-vá vált: ír Cásca [kászka], gael Cáisc.
Szláv és Egyéb Nyelvek
Пасха [pászcha] az ünnep neve az oroszban, de a korábban említett elnevezések mellett használatos a beloruszban, az ukránban, a bolgárban, a lengyelben, a csehben, a szlovákban is. Oroszország (illetve az egykori Szovjetunió) területén több kisebb-nagyobb nép nyelvébe is bekerült az orosz alak, így például az azeribe vagy a kazahba. Az albán elnevezés szintén a görögre vezethető vissza: pashka [páska] vagy paskë [páske].
A Pészah a Magyar Nyelvben
A magyarban az elnevezés az ünnep megjelölésére nem használatos, és a történetiségből is csak a pászkabárány ’húsvéti bárány’ összetételből gyaníthatjuk, hogy lehetett ilyen jelentése is. Az alak azonban jelentheti a kovásztalan kenyeret, a maceszt. A pészahot a kovásztalan kenyér ünnepének is nevezik: ez az egyiptomi fogságban elszenvedett nélkülözésekre emlékeztet. Ez valószínűleg a pászkakenyér alakból rövidült. Van adat arra is, hogy a pászka húsvéti kalácsot jelent, és más nyelvekből is kimutatható, hogy az elnevezés valamilyen jellegzetes húsvéti ételre, általában kenyérre, kalácsra ragadt. A wikipédia (forrásmegjelölés nélkül) említi, hogy Csíkmenaságon a húsvéti körmenetet kikerülésnek hívják.
Pogány Eredetű Elnevezések
A húsvét nagyon sok pogány tavaszünnep nyomát őrizheti, a termékenységi kultuszok maradványa a nyúl és a tojás is. Azonban csak kevés nyelvben maradt fenn a pogány ünnep neve: köztük van viszont a Magyarországon legismertebb két nyelv, az angol és a német.
Mi a böjt lényege?
Germán Istenasszonyok
Az angol Easter (kb. [íszte(r)]) és a német Ostern [ósztern] egyaránt egy germán istennő nevére vezethető vissza. A név az óangolban Ēostre (Northumbriában) vagy Ēastre (nyugati szász), az ófelnémetben Ôstarâ volt. Az ő neve a proto-indoeurópai *au̯es- ’fénylik, süt, ragyog’ tőre vezethető vissza, ebből származik a görög és a latin hajnalistennő, Éosz és Aurora neve is. A germánoknál azonban a tavasz istennője volt, és az egyik (nagyjából áprilissal egybeeső) hónapot is róla nevezték el. Feltehetően erre vezethető vissza a húsvét kasub neve, a jastrë (kb. [jásztri]).
A Húsvéti Szokások és a Modern Társadalom
Az ünnep eredetileg vasárnapra esett, és csak az idők folyamán vált kétnapos ünneppé. A húsvéti locsolkodás, különösen a 19. században, szerves része volt a magyar húsvéti hagyományoknak.
Mindenesetre a hívő keresztények sem elszigetelten élnek, hat rájuk a társadalom, ahol a karácsony egyértelműen jelentősebb. A mai tudományos ismereteink alapján szinte jelentéktelen különbség van például a zsidó, muszlim és keresztény vallások között. Azt pedig, hogy a katolikus és református egyház tanai között mi a különbség, valószínűleg egy átlaghívő meg sem tudná fogalmazni. Ez a megállapítás rávilágít arra, hogy a társadalmi hatások mennyire befolyásolják a vallási ünnepek megítélését és a különböző hitrendszerek közötti különbségek érzékelését.