Az izraeli tejelő marha információk: Átfogó áttekintés

A szarvasmarhafajták sokfélesége és specializációja évszázadok óta formálódik, elsősorban a természetes környezet, az éghajlat, a takarmányozás, a termeléssel szembeni igények, valamint a tenyésztők céltudatos nemesítőmunkája révén. Napjainkra mintegy 400 fajta szarvasmarhát tenyésztettek ki, melyek között jelentős küllemi és termelési különbségek mutatkoznak. A fajták rendszerezése többféle szempont alapján lehetséges, mint például a koponyaalkat, geográfiai viszonyok, országhatárok vagy a hasznosítás és termelési irány. Az alábbiakban a tejtermelő, hústermelő és kettős hasznosítású szarvasmarhafajták jellegzetességeit mutatjuk be, különös tekintettel az izraeli tejelő tehenészetekben is releváns információkra.

Tejtermelő szarvasmarhafajták

A tejtermelő fajtacsoport a világ szarvasmarha-állományának gerincét képezi, mivel a tej alapvető élelmiszer számos kultúrában. Magyarországon a legjellemzőbb a szarvasmarha által adott tej fogyasztása, de juh-, kecske- és bivalytej is fellelhető a piacon, utóbbiból készül az igazi mozzarella. Az ember az egyetlen élőlény, amelyik rendszeresen egy másik élőlény tejét fogyasztja, és ez a fogyasztás mindenféle formájában szeretett.

Holstein Fríz fajta

A Holstein Fríz fajta kétségtelenül a világ első számú tejelő fajtája. Eredetileg Európa északi és keleti tengermelléki területeinek legelőin alakult ki, és egyes írásos feljegyzések szerint a Rajna folyón keresztül érkeztek ide Közép-Európából Krisztus születése idején két törzs, melyek a vadászati és halászati tudásuk mellett kiváló marháikat is magukkal hozták. A tengerpart közelsége, az éghajlat és a kiváló takarmányozás lehetővé tette a lapály fajtacsoport kialakulását, melynek feketetarka, vöröstarka és egyszínű vörös változata is ismert. A három változat közül a feketetarka volt a legjelentősebb.

A Holstein Fríz fajta története a 19. század közepén kezdődött, amikor egy amerikai kereskedő, W.W. Chenery, akit lenyűgözött a Hollandiából importált feketetarka tehenek tejtermelő képessége, elkezdte rendszeresen behozni őket az USA-ba. Chenery úr az 1860-as években behozott tehenek tejtermelési adatait mérte, rögzítette és cikkekben közölte. Az ő nevéhez fűződik a törzskönyvezés megszervezése és az Amerikai Holstein Szövetség megalapítása 1885-ben, melynek első elnöke is ő volt. Az első hivatalos törzskönyvet 1872-ben adták ki Amerikában, és 1978-ban a fajta hivatalosan a "Holstein" nevet kapta.

A fajta nemesítése során a nagy tejmennyiségre és a jó gépi fejhetőségre törekedtek, mely tulajdonságok tekintetében a fajta kitűnő. A tehenek kifejlettkori súlya 650-750 kg, marmagasságuk meghaladja a 140 cm-t. Színeződésük szabálytalan feketetarka, de létezik vöröstarka (Red Holstein-Fríz) változata is. Az amerikai tenyésztők a nagyobb típust és a tejelő tulajdonságot részesítették előnyben, míg Hollandiában a kisebb, kompaktabb típust fejlesztették a tej/hús irányú tenyésztésnek megfelelően.

A Holstein Fríz fajta iparszerű tartásra alkalmas, fejhetősége kiváló, és technológiai tűrőképessége nagyon jó. Kis létszámú teleptől kezdve több ezres létszámú tehenészeti telepeken is képes ugyanolyan magas tejtermelésre. Tejtermelésben világelső, 6000-10000 kg tejet termel évente, közepes (3,1-4,4%) tejzsír-tartalommal. Ezt a tejet fogyasztói tejnek is nevezik. Azonban a hústermelő képessége csak közepes, és a hízóállatok izmoltsága nem megfelelő, nagy végtömegre nem hizlalhatóak.

A Holstein Fríz fajta problémái

Annak ellenére, hogy a Holstein Fríz a nemesítés csodája és rendkívül magas tejhozamú, bizonyos problémákkal is szembesül a tenyésztése során:

• Csökkenő termékenység: A tehenek termékenysége csökkenhet, különösen a magas tejtermelés miatt. Az energiadeficites állapot a vemhesülés késéséhez vezethet.
• Gyakoribb egészségügyi problémák: A fokozott termelés gyakran megnöveli az egészségügyi problémák kockázatát.
• Ellési nehézségek: Az üszőknél ellési nehézségek jelentkezhetnek.
• Nagy elhullási arány: Magasabb lehet az elhullási arány.
• Túl nagy testméretek: Az istállók méretéhez képest a testméretek túl nagyok lehetnek.
• Energiadeficit: A tejtermelési görbe csúcsa és az optimális termékenyítések időpontja (ellés után 60-90. nap) egybeesik, ami energiadeficites állapothoz vezethet, és hosszabb, nem mindig gazdaságos laktációt eredményezhet.

Jersey fajta

A Jersey fajta a La Manche-csatornában lévő Jersey szigetéről származik. Ez az egyik legrégebbi tejelő fajta, fél évezredes múltra tekint vissza. Már a 18. század második felétől ismert volt zsírdús teje miatt, és 1789 óta zártan tenyésztik a szigeten. Ettől az időponttól kezdve élő marhát nem lehetett bevinni a szigetre. A Jersey Tenyésztő Szövetség 1866-ban alakult meg, és a teljesítményvizsgálatokat 1912-ben vezették be.

A Jersey fajta ipari tejet termel, ami azt jelenti, hogy tejfehérje- és tejzsírtartalma rendkívül magas, ezek tekintetében világelső. A tej sárgás színű, karotinban, A-vitaminban és ásványi anyagokban gazdag. 18%-kal több fehérjét (kappa-kazeint), 20%-kal több kalciumot és 25%-kal több zsírt tartalmaz, mint az "átlagos" tehéntej. Angliában az ilyen tejet "Gold Top" címkével ellátva, drágábban árulják.

A Jersey kis testtömegű fajta, a tehenek súlya 350-500 kg. Könnyen ellik, a borjak 20-22 kg súllyal születnek. Finom csontozatú, szilárd szervezetű, "teknőtőgy" jellemzi, és jó a gépi fejhetősége. Több fajtaváltozata ismert, a legelterjedtebb a dániai eredetű változat. Kiválóan alkalmazkodik a legkülönbözőbb éghajlati és földrajzi körülményekhez, Jersey állományokat találhatunk Dániától Ausztráliáig, Kanadától Dél-Amerikáig, Dél-Afrikától Japánig. Az eredeti (Jersey szigeti) változat kistestű, a tehenek súlya 375 kg, marmagasságuk 117 cm. Színe változatos, a sárgásbarnától a világosvörösig minden árnyalat előfordul.

A fajta korán érő, az első ellési idő 24 hónap. Nagyon jó a tőgyalakulása és lábszerkezete. Hústermelési mutatói azonban igen gyengék, ráadásul a faggyú színe sárga. Az átlagos tejtermelése 3500-4500 kg/tehén/év, de a kiváló egyedek 9000 kg vagy annál magasabb tejtermelésre is képesek. Kissé ideges természetűek, de nagyon tanulékonyak, könnyen kezelhető egyedek.

Dán Jersey

A 19. század végén Dánia jelentős Jersey importot bonyolított, 1896 és 1909 között 5000 egyedet importáltak a szigetről. 1979-re az ország tehénállományának 15%-át adta a fajta. Nagyobb és erőteljesebb, mint a Jersey szigeti változat, és a világ tej- és húshasznú fajtái között a legnagyobb zsírtartalmú tejet termeli (6,31%). A tehenek 120 cm magasak és 450 kg-osak.

Amerikai Jersey

Az 1850-es években került át a fajta Amerikába. Az amerikai Jersey nagyobb, egyenesebb a hátalakulása és kedvezőbb a tőgyillesztése, mint az eredetinek. A tehenek átlagsúlya 500 kg körüli, míg a bikáké 750 kg. Az 1890-es években szarvatlan változatot is kitenyésztettek az Egyesült Államokban. A tenyészcél a tejtermelés növelése volt, ennek megfelelően a zsírtartalom (5%) kissé csökkent, az átlagos tejhozam közel 6000 kg.

Ayrshire fajta

Az Ayrshire fajta skót eredetű, és a tejtermelő fajták arisztokratájának is nevezték elegáns megjelenése miatt. A fajta kialakulásának pontos története az idők homályába vész, de ismert, hogy az Alderney és a Teeswater marhák felhasználásával nemesítették, majd holland eredetű shorthornnal próbálták javítani. Az Ayrshire elnevezés 1814-ben fordul elő először. Nagyon elterjedt fajta volt, többek között a Skandináv országok is importáltak szép számban, ahol jelentős hatást gyakorolt a helyi állományra. Az Egyesült Államokban saját fejlődési iránya alakult ki.

Az Ayrshire közepes nagyságú tejelő fajta. A tehenek marmagassága 127-135 cm közötti és átlagosan 400-550 kg súlyúak. Átlagos tejtermelése 4500-5000 kg, 4,2-4,5% tejzsírral. Mintaszerű teknőtőgy jellemzi. Korán tenyésztésbe vehető, 16-17 hónapos korban, 500-550 kg-os súlyban. Könnyen ellő, szilárd szervezetű fajta. Gyenge hústermelés jellemzi. A világ legegészségesebb fajtája, hasznos élettartama kiváló.

Finn Ayrshire

Skóciából és Svédországból az Ayrshire marhát 1845 óta importálta Finnország. Az évek során ez az állomány "keveredett" a helyi őshonos fajtákkal (angelni, dán vörös, shorthorn, jersey és fríz), aminek eredményeként kialakult a finn Ayrshire, melyet magasabb tejhozammal és kedvezőbb, ideálisabb tőgyalakulással jellemezhetünk, mint az eredeti típusát. 212 ezer tehén átlagos tejtermelése 4675 kg, 4,51% zsír és 3,3% fehérje.

Amerikai Ayrshire

Ez a skót eredetű fajta arról volt híres, hogy rendkívül gazdag beltartalmú tejet termelt. Az első tehén 1822-ben érkezett Amerikába. 1840 és 1860 között vette kezdetét az import, amikor észrevették, hogy az Ayrshire tejéből heti 4,5-6,8 kg vajat is elő lehet állítani. Törzskönyve 1876-ban nyerte el végleges formáját, amikortól az amerikaiak tudatosan tenyésztik a fajtát. Az amerikai tenyészcél valamelyest nagyobb, dongásabb állatok előállítása volt, így a tehenek átlagos tömege 600-680 kg közötti, míg a bikáké 900-990 kg körül alakul. Az átlagos 305 napos tejtermelésük 7000 kg körül alakul, a tej 3,94% zsírt és 3,38% fehérjét tartalmaz.

Brown Swiss (borzderes)

A Brown Swiss a világ egyik legrégebbi tejelő fajtájának számít. Sokan úgy vélik, keleti eredetű, Nyugat-Ázsia sztyeppéiről került Közép-Európába, mások szerint Svájcból eredeztethető. A Brown Swiss a "legtisztább" fajta az összes eddig ismert tejelő fajta közül, kialakulása során nem keresztezték más fajtákkal. A svájci farmerek nagy figyelmet fordítottak a szarvasmarha tenyésztésre, kiváló teheneket és bikákat tenyésztettek. Az állatok nyaranta 3000-8500 láb magasan legeltek, ez a különleges fizikai terhelés, a nagy magasság fontos szerepet játszott a mai erős, robosztus küllem elérésében.

1869-ben 1 bika és 7 tehén került Amerikába. Az 1900-as években a betegségek és a járványok miatt számuk jelentősen lecsökkent, ám az 1930-as évek közepén egy kiváló "Jane of Vernon" nevű tehénnek köszönhetően újra fellendült a fajta. Amerikában szinte az összes Brown Swiss egyed származása visszavezethető erre a tehénre, méltán nevezik Jane of Vernon-t a fajta "anyakirálynőjének".

Az amerikai Brown Swiss általában nagyobb és finomabb felépítésű, mint európai rokonai, jobban fejlett a tőgye, jobb a tőgybimbó helyeződése, de megmaradt az eredeti fajta kiváló lábtulajdonsága is. A tehenek átlagos súlya 750 kg, a bikáké 900-1100 kg. Évente körülbelül 8-9000 kg tejet ad, ami közel duplája a magyartarka hozamának és csak kicsit marad el a Holstein Fríz 10 000 kg/év körüli hozamától. Kiválóan fejhető, könnyen ellik és nem igényes a takarmányra, ezért ígéretes jövő állhat előtte.

Egyéb tejtermelő fajták

Természetesen ezeken a fajtákon kívül számos más tejhasznú fajta is elérhető idehaza és világszerte, bár sokkal kisebb piaci részesedéssel. Találkozhatunk még az angelni, a dán vörös, az erdélyi pirostarka marha, az eringer, az európai feketetarka lapály, az európai vöröstarka lapály, a kárpáti borzderes, a kosztromai, a mokány marha, a montbeliarde, a normande, a norvég vörös, a pinzgaui és a svéd vörös fajták tejével is.

Hústermelő szarvasmarhafajták

A hústermelő típusba tartozó fajták közös jellemvonása a mély dongás mellkas, a jó izmoltság, a fejletlen, úgynevezett gulyatőgy, és a szerény tejtermelés. Jól elkülöníthetők a kis, illetve a nagy testtömegű alapfajták. Ismeretesek a közepes testtömegű, átmeneti típusok is. A gyakorlatban igen nagy számban vannak keresztezett hízóegyedek, melyeket kizárólag hízóanyagként használnak.

Hereford

A Hereford a világ legelterjedtebb kistestű húsmarhája, angol eredetű. A tehenek súlya 500-600 kg. Mérsékelten koraérő, 16-18 hónapos korban vehető tenyésztésbe. Hízlalási végtömege 450-480 kg, azonban hajlamos a faggyúsodásra. Jó legelőkészség jellemzi. Az ellések lefolyása általában könnyű, de előhasi üszőknél lehetnek komplikációk. Borjúelőállító anyatehénként, illetve szélsőségesen extenzív területek értékesítésében van jelentősége. Az igényes fogyasztói piac kívánságait azonban nem elégíti ki.

Aberdeen Angus

Az Aberdeen Angus kistestű húsmarha, skót eredetű. Korán faggyúsodik, és szarvtalan. Igen korán érő, 13-15 hónaposan tenyésztésbe vehető. A tehenek súlya 450-550 kg, könnyen ellik, a borjak születéskori tömege 25-30 kg. Kifejezetten keresett Steak minőségű húst produkálnak. Az általános európai fogyasztói igények szerint a hús íze szokatlan. Húskitermelési százaléka kedvező, a csontos hús faggyúban szegény, jól márványozott. A legigényesebb fogyasztói igényeket is kielégíti, ezért minden piacon jól értékesíthető. Napjaink legkeresettebb húsmarhája, és jelentős szerepe van a haszonállat keresztezésekben.

Kék belga

A Kék belga belga fajta, nevét a gyakori tűzöttségről kapta. A világ egyetlen olyan fajtája, ahol a "culard" jelleg tenyészcél. Ez a genetikai tulajdonság a kivételes izmoltságot jelenti. Nehézellés jellemzi, zömében császármetszésre van szükség. Jó növekedési erély, kiváló vágóérték, ideális hús-csont arány jellemzi.

Kettős hasznosítású szarvasmarhafajták

A kettős hasznosítású fajták egyaránt alkalmasak tej- és hústermelésre is. Ezek a fajták a tejtermelő és hústermelő tulajdonságok egyfajta kompromisszumát képviselik.

Hegyitarka + Szimentáli - Hegyi tarka fajtaváltozat

A Hegyi tarka fajtaváltozat közepes tejtermeléssel (4000-4500 kg), 3,8-4,2% tejzsírral rendelkezik. A tehenek testtömege 600-700 kg, és 17-18 hónapos korban vehetők tenyésztésbe. Súlygyarapodása 1200-1300 gramm.

Hőstressz és annak kezelése a tehenészetekben

Az elmúlt években, így idén is megtapasztalhattuk, hogy a nyarak egyre melegebbek. A magas hőmérséklet sok gondot okoz a gazdaságokban, így a szarvasmarha-telepeken is. A tehenekben a rendelkezésre álló energia a folyamatok fontossága szerint kerül felhasználásra. Egy egészséges tehén energiája először az életfunkciók fenntartására, a növekedésre, majd a tejtermelésre, végül pedig a szaporodásra, az immunitásra és a hőszabályozásra megy el. Ha az állatok energiabevitele korlátozott, vagy több energiát fordítanak az egészségügyi kihívásokra, annak következményei lesznek.

Meleg időjárási körülmények között az egészségügyi problémák valószínűsége is nagyobb. Ez főként a nem megfelelő energiagazdálkodásnak és a hőstressz előfordulásának köszönhető. Minden állatnak van egy hősemleges zónája, ez a környezeti hőmérsékletnek az az intervalluma, amelyen belül az állatnak nem kell többletenergiát fordítania testhőmérséklete állandó szinten tartásához. Ezen a termoneutrális zónán belüli hőmérsékleten érzi magát a legjobban a tehén, és nincs közvetlen hatása az energiaegyensúlyára. Ezen a hősemleges zónán kívül a tehenek többletenergiát fogyasztanak az aktív felmelegedéshez vagy lehűléshez.

A nagy hőtermelésük és takarmányfelvételük miatt a tejelő állatok sokkal érzékenyebbek a hőstresszre, mint például a fiatal állatok vagy a húsmarhák. Magas hőmérséklet esetén nagy kockázatnak vannak kitéve továbbá a frissen ellett tehenek, a nagy tejhozamú és a szárazra állított tehenek is.

A hőstressz kialakulása és hatásai

Hőstressz akkor alakul ki, ha a magas hőmérséklet vagy páratartalom miatt a tehénnek sok energiájába kerül a testhőmérsékletének a szabályozása, emiatt felborul az energiaegyensúlya. A hőstressz akkor lép fel, amikor a hőmérséklet meghaladja a termoneutrális zóna felső kritikus határát. Annak megállapítására, hogy egy adott időjárás okozhat-e hőstresszt a tehenekben, olyan hőstresszmutatókat használnak, mint a hőmérséklet-páratartalom index (THI). A THI a két legfontosabb paramétert, nevezetesen a hőmérsékletet és a relatív páratartalmat használja, és azt méri, hogy milyen hatással van az időjárás az állatokra.

A tejelő teheneknél a hőstressz 68-as vagy annál magasabb THI-nél jelentkezik, míg a húsmarháknál 78-as vagy annál magasabb THI-nél. A magas hőmérsékletnek az állatállományra gyakorolt hatása nem mindig jelentkezik azonnal. Sokszor több mint egy hétbe is beletelhet, mire a hőség következményei jelentkeznek. Ezért fontos, hogy megelőzzük a bajt, és egyaránt figyelemmel kísérjük az időjárás-előrejelzést és a veszélyeztetett állatokat is.

A hőstressz jelentősen befolyásolja az állatok táplálékfelvételét. Amikor egy tehén hőstresszben szenved, a takarmányfelvétel csökkenése figyelhető meg, miközben a tehénnek extra energiára és fehérjére lenne szüksége. Különösen az energia- és fehérjebevitel fontos ahhoz, hogy a tehén továbbra is jól táplálkozzon, és a nyert energiát fel tudja használni a különböző testi folyamatok fenntartására.

Hőstressz a szárazra állított teheneknél

Míg a meleg időszak eleve kihívást jelent minden tehén számára, a szárazra állított tehenek esetében ez még inkább így van. Egy viszonylag rövid, magas hőmérsékletű időszak a vemhesség végén nagymértékben befolyásolhatja nemcsak a tehén, hanem a borjú egészségét is. Rendkívül fontos, hogy elkerüljük a borjúra gyakorolt negatív hatásokat. Ha a vemhes tehénnek nem kell megküzdenie a meleggel, akkor a borjú születési súlya átlagosan három kilóval magasabb. Ezek a borjak jobb immunitással rendelkeznek, mivel a kolosztrum több antitestet tartalmaz és jobban fel tud szívódni.

A hőstressz megelőzése és kezelése

A tehenek egészségének megőrzése érdekében fontos a proaktív támogatás. Mivel a tehenek a hőstressz időszakában kevesebbet táplálkoznak, kulcsfontosságú az extra energia biztosítása.

Az AHV-nél úgy gondolják, hogy az a legjobb, ha az állatokat a ciklusuk különböző szakaszaiban proaktívan támogatják. Az AHV Booster Tablet a tehén anyagcseréjének (máj és bendő) aktiválásával optimalizálja az energiaegyensúlyt, és segíti a májat a méregtelenítésben. Az AHV Booster Powder proaktív támogatása nemcsak a nagy kockázatnak kitett tehenek, hanem minden állat esetében hasznos lehet. Annak érdekében, hogy a tehenek extra energiához jussanak, javasolt naponta kétszer tehenenként 100 gramm AHV Booster Powdert adni nekik, ami azonnali energiabevitelt biztosít és serkenti az étvágyat.

Egészségügyi kihívások esetén a Booster termékek (re)aktívan is alkalmazhatók, annak érdekében, hogy a tehén gyorsan rendelkezésre álló energiához jusson. Az AHV Booster Powdert drencsként kell használni. Ehhez 1 kilogramm Booster Powdert össze kell keverni 20 liter langyos vízzel. A drencselés elősegíti a bendő pufferelését és feltöltődését. Emellett azonnali energialöketet és hidratálást biztosít.

Tejminőség és összetétel

Legyen szó bármilyen fajtáról, a tej ízét befolyásolja, hogy mit fogyaszt a tehén, ráadásul a tej színe is változó lehet. Ma már a legtöbben a fehér tejet tartják etalonnak, pedig a legelő állatok valójában sárgás tejet adnak. Ennek oka, hogy a sok zöldtakarmánnyal több karotint is bevisznek és ettől sárgásabb lesz a tejük.

A kecske teje gazdagabb esszenciális aminosavakban, a tejfehérje típusai eltérnek a tehéntejétől, ezért a tejfehérje-allergiások egy része is fogyaszthatja. Sokkal magasabb az A-vitamin tartalma, mint a tehéntejnek és fehérje- és zsírsavösszetétele is kedvezőbb. A Jersey fajta teje különösen kedvelt az élelmiszergyártók, különösen a sajtkészítők körében, mivel koncentráltabb, vagyis kedvezőbb beltartalmi mutatókkal rendelkezik és zsírosabb tejet ad. Ráadásul az úgynevezett A2-es tejet ad, ami sajátos fehérjeszerkezete miatt kevésbé okoz emésztési panaszokat, mint a forgalomban lévő egyéb tejek.

Az Izraeli termelő tehenészetek, hasonlóan a világ más modern telepeihez, kiemelt figyelmet fordítanak a fajtaválasztásra, a takarmányozásra, a környezeti tényezőkre és az állategészségügyre annak érdekében, hogy a lehető legjobb minőségű és mennyiségű tejet állítsák elő. A genetikai előnyök kihasználása és a modern technológiák alkalmazása kulcsfontosságú a sikeres és gazdaságos tejtermelésben.

tags: #izrael #tejelo #marha