A Szárnyasdió: Átfogó Kézikönyv a Pterocarya Nemzetségről

A Pterocarya nemzetségbe tartozó fák, melyeket szárnyasdiókként ismerünk, lenyűgöző és sokoldalú növények, amelyek Ázsia különböző területein őshonosak, különösen Kínában, ahol a hat fajból öt fordul elő. Ezek a gyönyörű, hangulatos fák, noha történetükről viszonylag keveset tudunk, mindazonáltal fontos szerepet töltenek be az ökológiában, a tájépítészetben és bizonyos mértékben a gazdaságban is. A nemzetség tagjait közelebbi rokonság fűzi a Juglans diókhoz, sőt, léteznek közönséges dióval keresztezett szárnyasdió-hibridek is. A fabelük rekeszes, a Juglans-diókhoz hasonlóan, csúcsrügyük megnyúlt, csupasz vagy rügypikkelyes. Leveleik szeldeltek, előfordul párosan és páratlanul szeldelt levelű faj is, melyek 5-25 levélkéből állnak, széleik fogazottak. A szárnyasdiók egylaki fák.

A Szárnyasdió Fő Jellemzői és Fajai

A szárnyasdiók diótermése jóval kisebb, mint a közönséges dióé, hiszen egy kopáncs nélkül is 1-2 dkg-os súlyú diónak hiába lennének szárnyai, nem tudna repülni. A diótermések hosszú, lecsüngő fürtökben párosával érnek, 2-2 szárnnyal szegélyezettek. Magas, terebélyes, lombhullató fák, hosszú oldalágakkal. Diótermésük apró, a diókopáncsból módosult, fejlődött röpítőszárnyakkal ellátott. Fő hasznuk szépségükben és dekoratívitásukban rejlik, de fájukat is hasznosítják, mert értékes diófaanyag.

A Pterocarya nemzetséget hat faj alkotja:

1. Kaukázusi Szárnyasdió (Pterocarya fraxinifolia)

A kaukázusi szárnyasdió egy rendkívül mutatós lombhullató fa, amely akár 30 méteres magasságot is elérhet. Természetes élőhelye a Kaukázus, Észak-Irán és Anatólia hegyvidékein található, ahol elsősorban a folyók, vízfolyások ártéri területén alkot erdőket. Hazánkban mérete és igényei miatt inkább nagyobb, gondozott parkokba, tó vagy patak partjára célszerű ültetni. Európai karrierje 1782-ben, a Versailles-i parkban kezdődött, miután André Michaux hozta be Perzsiából. Azóta az egész kontinens parkjaiban és terein elterjedt.

Jellemzői:

• Növekedés: Gyors növekedésű és hosszú életű, akár 25-30 méter magasra is megnő. Koronája széles, kiemelkedően terebélyes, szabálytalanul elágazó.
• Kéreg: Törzse erős, kérge szürkésbarna, fiatalon sima, aztán barázdálódni kezd és idővel mélyen repedezett lesz. Hajtásai zöldesbarnák és kopaszak.
• Levelek: Levelei akár 60 cm hosszúak is lehetnek, szárnyasan összetettek, a kőris levelére emlékeztetnek. 11-23, finoman fogazott lándzsás levélkéből állnak, amelyek nyél nélkül kapcsolódnak a levélgerinchez és igen közel vannak egymáshoz, átfedhetnek. Felső felszínük sima és fényes sötétzöld, alul világosabb, ősszel aranysárgára színeződnek. A középső levélkék a leghosszabbak, elérhetik a 18x5 cm méretet.
• Virágok: Egylaki növény, virágai egyivarúak, apró, zöldes-barnás, sziromtalan, nem feltűnő virágok április-májusban nyílnak, öntermékenyek. Lecsüngő barkavirágzatot növeszt. A hímivarú barkák vaskosabbak, 5-12 cm hosszú, sárgászöldek és május közepén bocsátják ki széllel terjedő virágporukat. A termők vékonyabbak, a 3 mm-es virágok lazábban helyezkednek el bennük, mintegy 15 cm hosszúak.
• Termés: A virágzati tengely a termés érésekor megnyúlik, elérheti a 20-50 cm-t is. A termések 2 cm átmérőjű, a tengelyen párosával elhelyezkedő négyrekeszes diótermések, melyeket kétoldalt félkör alakú, zöld szárnyak szegélyeznek. Kezdetben zöld termésfüzérei ősszel barnára színeződnek, és télen is díszíti a fát.
• Talajigény: Nedves, tápanyagban gazdag, savanyú talajokat kedvel; jó vízáteresztő képességű, de pangó vízre is toleráns. Elviseli a rövid elárasztást is.
• Fényigény: Nem különösebben igényes, napsütötte és árnyékos helyen is jól érzi magát, megél meleg vagy hűvös mikroklímájú helyen is.
• Felhasználás: Árnyékadó fa családi házban, parkfaként, folyóparti és vízközeli területeken, ligetes kertrészekben ideális. Utcafásításra terebélyes koronája miatt kevésbé alkalmas.
• Faanyag: Faanyaga könnyű puhafa. Bútorkészítésre furnérját használják, de például gyufát és lábbelit is készítenek belőle. Kaukázusi dióként nagyra becsülik.
• Szaporodás: Magról és sarjról is szaporodik. Kiváló sarjadzóképességgel rendelkezik.
• Gyógyhatás és egyéb felhasználás: Ugyanolyan jellemzően juglontermelő, mint a közönséges dió. Júniusi leveléből megszárított állapotban 2,5 % juglon is kivonható, ezért gyógyhatása a közönséges dióéhoz hasonlítható. Irán északi részén a népi gyógyászatban gombaölőszerként hasznosították, továbbá a fa leveleiből kivont juglontartalmú nedvekkel festettek is. Juglontartalma mérgező hatását kihasználva halfogásra is használták, a halakat a víz felszínéről össze lehetett szedni.
• Betegségek: Ugyanúgy megtámadják farontó gombák, mint a közönséges diót.

2. Kínai Szárnyasdió (Pterocarya stenoptera)

A kínai szárnyasdió, Kínából származik, Koreában és Tajvanon is él. A nyirkos erdőket, patakpartokat kedveli. Kedvező csapadékviszonyok között a hegyoldalakon is megél, 1500 m magasságig. Széles koronája, dús levélzete, erős növekedése dísznövénykénti megjelenést nyújt, a tájnak zöld jelleget kölcsönöz. Dús, sárgászöld termésfüzérei több hónapon át smaragd-nyakláncként díszítik, ezért néha "ékszer-fának" is nevezik.

Jellemzői:

• Növekedés: Nagy növésű, lombhullató fa, gyors növekedésű és hosszú életű.
• Levelek: Levelei többségében párosan, ritkábban páratlanul szárnyasak, 11-21 fogazott, nyél nélküli levélkéből összetettek. A levélkék 8-12 x 2-3 cm-esek, rövid hegyben végződnek. Felszínük sima, világoszöld, ősszel sárgára színeződnek.
• Virágok: Barkavirágzatai 6-7 cm-esek, tavasszal, április-májusban nyílnak.
• Termés: 20-45 cm-es, lecsüngő fürtökben érő, 6-7 mm-es, hosszú ellipszoid alakú diótermés, két keskeny szárnnyal, amelyek 1,2-2,5 x 3-6 mm-esek. Diója ehető.
• Faanyag: Faanyaga világos színű, jó minőségű, könnyen megmunkálható. Nem vetmedik, nem görbül, jól ragasztható, festhető, színezhető. Főleg bútorkészítésre használják, de a Kínában általános füstölő-pálcikák nagy része is ebből készül.
• Kéreg: Kérge gyógynövény. Többcélúan használható: feldolgozva rostanyagot nyernek belőle, de hatóanyagait is hasznosítják. Csersavtartalmú és baktériumölő is.
• Alanyként való alkalmazás: A kínai szárnyasdiót a közönséges dió alanyaként is kipróbálták, és találtak megfelelő affinitású klónt. Alkalmas - és alkalmazták is - a közönséges dió alanyának Kaliforniában. Hollandiában is próbálkoznak vele alanyként, ahol a jelentőségét az adja, hogy gyökere jól bírja a mocsaras körülményeket és a pangó vizű altalajt.

3. Japán Szárnyasdió (Pterocarya rhoifolia)

Ez a faj Japánban él, folyók és hegyi patakok közelében. Japánban kerti díszfaként ismert.

Jellemzői:

• Növekedés: Nagy növésű, lombhullató fa.
• Rügyek: A téli rügypikkely érdes.
• Levelek: Levelei páratlanul szárnyasak, 20-25 cm-esek, esetenként jóval nagyobbak. A levelek 11-21, hosszan kihegyesedő levélkéből állnak, amelyek 6-12 × 1.5-4 cm nagyok, fogazott szélűek, és nyél nélkül ülnek a levéltengelyen. Felszínük sima, fényes sötétzöld, ősszel sárgára színeződnek.
• Virágok: Zöld, lecsüngő barkavirágai 7-8 cm-esek. A porzósak a fiatal hajtások tövén, a termősek a hajtás végén fejlődnek. Tavasszal, májusban nyílnak.
• Termés: Diótermése már június-júliusban, 20-30 cm-es termésfürtökben érik, megfigyeltek már közel félmétereset is. A dió mérete 8-9 mm, zöld szárnya van, aminek mérete 1.3-2.1 × 0.9-1.8 cm. Termésfüzére feltűnő, jellemző, kedvelt fototéma.
• Szaporodás: Magról szaporodik.
• Faanyag: Fája puha, könnyű fa. Faanyaga jó minőségű, ezért a japánok megvizsgálták.

4. Dél-Kínai Szárnyasdió (Pterocarya macroptera)

Dél-Kína esővel jól ellátott déli hegyeinek völgyeiben él, a patakok mentén. A hegyeken legfeljebb 2000 m magasságig fordul elő.

Jellemzői:

• Növekedés: A fa 20-25 m magasra nő.
• Kéreg: Szürkésfehér.
• Rügyek: Rügyei rozsdabarnák.
• Levelek: Levelei páratlanul szárnyaltak, 10-25 cm-esek, sötétzöldek. 5-15, ritkán több levélkéből állnak. A levélkék fonáka - főleg a levélerek között - szőrözött.
• Termés: Diótermése hosszú, 30-45 cm-es füzérben lóg. A dió enyhén nyomott, gyengén bordázott, 7-8 mm nagy.

5. Vietnámi Szárnyasdió (Pterocarya tonkinensis)

Kínai bennszülött, Dél-Kínából, közelebbről Dél-Jünanból. Kínai neve yue nan feng yang. Esővel jól ellátott hegyekben él, a patakok mentén.

Jellemzői:

• Növekedés: Fája 30 m-esre nő.
• Levelek: Levelei párosan, ritkábban páratlanul szárnyaltak. 18 cm-esek, vagy nagyobbak. 6-14 elliptikus-ovális levélkéből állnak, amelyek 9-17 × 3-7 cm nagyok.
• Virágok: Korán, márciusban virágzik.
• Termés: Ugyancsak korán, májustól már érik, egészen őszig, októberig. Termésfüzére 13-30 cm-es. Diója 6-7 mm nagy, gömbölyded.

6. Himalájai Szárnyasdió (Pterocarya insignis)

Csak annyit tudunk róla, hogy 20-25 m magas fa. Három változata van, a var. macroptera, var. delavayi és a var. insignis.

Jellemzői:

• Talajigény: Talajt illetően igénytelen, patakok mentén kevés csapadékú hegyekben is megél.
• Fényigény: Igényes viszont arra, hogy árnyékmentes, napos helyen fejlődjön.
• Virágok: Zöld virága van, április-június között virágzik.
• Termés: Július és szeptember között érik. Termésfüzére 45-60 cm-es, olykor hosszabb. Diói 7-9 mm-esek.

Hibrid Szárnyasdiók és Alkalmazásuk

A kaukázusi és a kínai szárnyasdió hibridje, mesterséges nemesítés eredménye, Alfred Rehder keresztezése 1879-ből. A hibridhatásból adódóan erősebb növekedésű és télállóbb mindkét szülőjénél. Ez a hibrid erdészeti célra kevésbé jön számításba, mert faanyaga bár a dióéra hasonlít, nem olyan egyenletes, annál puhább és gyengébb. Parkokba viszont tökéletes, tavasszal feltűnő barkavirágzatával dekorál.

A közönséges dió alanyaként is kipróbálták a szárnyasdiókat, főleg Hollandiában és Franciaországban, azzal az elgondolással, hogy gyökere jobban bírja a pangó vizet, mint a közönséges dió. Vegyszeres kezeléssel kertészek dupla kromoszómaszámú, tetraploid szárnyasdiót is létrehoztak. Küllemre sötétebb zöld színű a levele, vastagabb a levéllemez és az erek.

A Japán Dió és a Szívdió

A Japán dió leginkább a szívdióra hasonlít, termesztési jellemzőiben, illetve élőhely igényében is. A Japán diófa egy igen dekoratív fa, ezért Európában és Amerikában díszfaként ültetik. Japánban a diójáért termesztik.

Termesztési Jellemzők:

• Szaporítás: Jól szaporítható magról és oltványként is. Ha szaporítani szeretnénk, érett dióját egyedi edénybe kell ültetni és télen rágcsálóktól - az egerektől, madaraktól, mókusoktól védve - kell hideg, nedves helyen tartani. Kora tavasszal csírázik, és a nyár elején kiültethető, olyan korán, amikor csak lehetséges.
• Talajigény: Talaj iránt nem igényes, a homokos, a közép kötött és az agyagos talajok egyaránt megfelelnek számára. A talaj eltérő kémhatását is jól tolerálja, bár főleg a lúgos talajokat kedveli.
• Fényigény: A napos helyet kedveli, szélárnyékba és fagymentes területre érdemes ültetni. Árnyékban nem növekszik.
• Télállóság: A téli hideget jól bírja, de tavaszi hajtásait a késői fagyok veszélyeztethetik. Akár már -1 vagy -2 C°-on is, de ha friss hajtásai teljesen le is fagynak, alvórügyekről újrahajt.
• Metszés: Nyár végén és kora ősszel szokták metszeni, valamint a nyugalmi ideje alatt, mert erősen nedvedzik, és a nedv veszteség miatt a fa legyengülhet.
• Termésérés: Termését 3-4 éves korától kezdi hozni. Virágzási hajlandósága nagyrészt az előző év időjárásától függ.
• Felhasználás: Díszfaként ültetve magányosan vagy kisebb csoportban, illetve út menti fasorként egyaránt ültethető.

Az Elfeledett Diófélék és a Modern Botanika

Mint egy sikeres és híres családnak, a diófélék családjának is mindig bukkannak fel elfeledettnek mondott rokonai. A dió közeli rokonainak végleges beazonosítása - talán a túljelentkezés miatt - még nem sikerült a botanikusoknak. Legújabban két teljesen meglepő névvel is találkozni (Pterilema acerifolium, Rhampocarya integrifoliata), amelyek állítólag szintén rokonai a diónak, de ezeket a botanikusok többsége még nem ismeri.

Szárnyasdió fosszíliák Magyarországon

Érdekes történelmi tény, hogy Észak-Magyarországon 12 millió évvel ezelőtt is élt szárnyasdió. Fosszilis levélmaradványáról a Magyar Természettudományi Múzeum is megemlékezik, megkövesedett törzse ma Szegeden, múzeumban látható. Feltételezik, hogy 230-250.000 évvel ezelőtti interglaciálisban is élt még szárnyasdió Magyarországon. Régi nevei: Pterocarya caucasica, Juglans fraxinifolia.

A Japán Hölgypáfrány (Athryium niponicum 'Pictum')

Noha nem tartozik a szárnyasdiók közé, a Japán hölgypáfrány vagy japán szivárványharaszt (Athryium niponicum 'Pictum') az utóbbi időkben vált a legnépszerűbb páfrányfajjá. Ez az alacsony termetű (45-60 cm magas), rizómákkal terjedő évelő optimális körülmények között sűrű kolóniákat képezhet, igazán dekoratív talajtakarót alkotva.

Jellemzői:

• Megjelenés: Az alapfaj erősen szeldelt, szárnyas 35-50 cm hosszú levelei zöld színűek, de létezik tarka levelű változat is, mint amilyen a szokatlanul színes megjelenésű 'Ursula's Red'.
• Gondozás: Nem nagy gondozási igényű, szívós növény.
• Élőhelyigény: Árnyékos vagy félárnyékos helyet, tápanyagban gazdag, savas vagy semleges kémhatású, üde, jó vízelvezetésű talajt kedvel.
• Betegségek és kártevők: Betegségekre és kártevőkre nem érzékeny.
• Felhasználás: Felhasználható erdőkertekbe, árnyékos szegélyekre, kerti tavak mentén. Jól tartható dézsában és nagyobb cserépben is.

tags: #japan #szarnyas #dio