A Juhász Bicska és a Magyar Késes Kultúra Részletgazdag Világa

A magyar kézművesség egyik kiemelkedő és hagyományokban gazdag területe a kés- és bicskakészítés. Ezen belül a „juhász bicska” nem csupán egy egyszerű munkaeszköz, hanem a pásztorélet szimbóluma, a precizitás, a tartósság és a népi esztétika megtestesítője. A bicska egyedi világa számos történetet, formát és mesterembert ölel fel, akik generációról generációra örökítik tovább e ritka mesterséget.

Juhász János Krisztián: A Hagyományok Őrzője

Juhász János Krisztián, 1978. január 8-án született Miskolcon, a család harmadik nemzedékeként viszi tovább a késes hagyományokat. Dédnagyapja és nagyapja is kés- és bicskakészítéssel foglalkozott, így a szakma fortélyait már gyermekkorában elkezdte elsajátítani. Autószerelőként végzett és érettségizett, majd iskolái elvégzése után a kerékpárversenyzésnek hódolt. Mindeközben rendszeresen besegített nagyapja műhelyébe, elmélyedve a mesterség titkaiba.

Nagyapja halála jelentette a fordulópontot az életében, melyet az egyik utolsó mondata határozott meg: „Ott van egy kés beedzve, neked szántam készítsd el magadnak”. Ez a mondat indította el Juhász János Krisztián pályafutását. Mivel nagyapjától már nem kaphatott segítséget, Juhász József Késes Népi Iparművészt kereste fel mentorának, aki tiszteletben tartva a kérést, csak instrukcióival segített, így sikerült az örökölt pengét késsé alkotni. A mesterséget tőle tanulta, és mestere úgy vélte, ő viszi tovább a szakmát.

A Bükkaljai Mesterek Népművészeti Egyesületének tagjaként, mentorának bíztatására két késsel és egy bicskával pályázott a Magyar Kézműves Remek pályázatra, ahol elnyerte a címet. Alkotásai eddig 10 db „A” és 3 db „B” minősítést kaptak. Autodidakta módon elsajátította a bőrös és fafaragó kézműves szakmák azon munkafázisait, amelyek a bicskák, kések bőrtokjainak és míves tárolódobozainak elkészítéséhez szükségesek. Mottója, hogy az általa készített termék a tervezéstől a kivitelezésig, beleértve a bőrtokokat és a faragott tárolódobozokat is, az ő keze munkáját viselje. Jelenleg munka mellett műveli a mesterséget, de feltett szándéka, hogy csak a késkészítéssel foglalkozzon.

A Magyar Bicskakultúra: Egy Fogalom Tisztázása

A magyar bicskakultúra fogalma a hagyományos magyar műveltség egy markáns szeletét jelenti. Simándi László néprajz mesterszakos hallgató szakdolgozatában is hangsúlyozza ennek a fogalomnak a létjogosultságát. A bicska nem csupán egy eszköz, hanem egy kultikus tárgy, amely a férfi (paraszt, pásztor, iparos) és saját bicskája közötti kapcsolatot fejezi ki, anélkül, hogy túlmisztifikálná a témát.

A bicska, mint biztonságossá tett kés, annak továbbfejlesztett utódja, rendkívül praktikus eszköznek bizonyult, és a magyar férfiemberek hű társává vált. Csoma Zsigmond írásában jól összefoglalja ezt: „A bicska a paraszti-vállalkozó kereskedő életforma fontos és jellegzetes kis eszköze volt. Nemcsak önvédelmi szerepe miatt, hanem inkább mindennapi használata tette nélkülözhetetlenné a férfiak életében.” A „kés nélkül nem is mentek el itthonról”, vagy a „minden rendes embernek van kése” vélemények büszke bicskahasználó mentalitást tükröznek.

A bicska fegyverként való alkalmazása sem elhanyagolható, amint Reguly Antal leírása is mutatja a nógrádi palóc falvak vendégségeiről, ahol a bicska előkerülése a verekedés egy új, komolyabb fázisát jelentette. A kard, a kés és a bicska rangjelző szerepe is fontos volt. A kardviselés tiltása után annak státuszszimbólum-szerepe és formája a késekben és tőrökben élt tovább, majd a modernebb bicska örökölte meg ezeket az ősi szerepeket és formákat.

A bicskához egyértelműen kapcsolódik egy használati kultúra, amely összefügg a teljes magyar paraszti kultúra számos szeletével. A bicska előállítása a fémművesség egyik jelentős ágazata. Az étkezési kultúrában is kiemelkedő szerepe volt, minden férfi a saját bicskájával evett, a debreceni típusok villával ellátott darabjai is magukért beszélnek. A művészkedő pásztorok szerszámkészletének legfontosabb tagja is a bicska volt, mesterien használták, és remekműveket alkottak segítségével.

A Kés és Bicska Története

A kés, mint szúró és vágó szerszám, az emberiség egyik legrégebbi eszköze, mely eleinte kőből és bronzból, majd vasból készült. Az élet szinte minden területén nélkülözhetetlen használati tárgy volt, és fegyverként is funkcionált. A kard viselésének betiltása után annak szerepét a kések és tőrök örökölték, majd a modernebb bicska vette át ezeket az ősi szerepeket.

A késeknek két fő típusát különböztethetjük meg: a merev, fixpengés és a később kialakult nyitható pengéseket. Honfoglaló őseink merev, 13-15 cm hosszúságú késeket használtak, melyek pengéje markolattüskével volt a nyélbe rögzítve. A nyitható pengéjű, praktikusabban tárolható, veszélytelenebb kés, azaz a bicska az ókori Rómában már használatos volt. Egyes nézetek szerint a török katonaság révén terjedt el hazánkban, és maga a szó is török eredetű, mások szerint a bicsaklik igéből származtatható.

A bicskáknak is két típusát különböztethetjük meg felépítési- és működési elvük, valamint készítési módjuk szerint. Az egyik, régebbi és egyszerűbb típus, a bugylibicska, kusztora vagy „békanyúzó”, melynek faragott nyelén hasítékot vágtak a penge számára, és nem feszíti rugó. Ezt a típust ügyes parasztok és pásztoremberek is elkészíthették maguknak. A másik fő bicskatípus a rugós zárszerkezetű, ahol a penge nyitása egy feszített laprugó ellenében lehetséges, biztonságosabbá téve az eszközt.

A Rugós Bicska Készítésének Folyamata és Alkatrészei

A bicska elkészítéséhez a késesek edzhető acélt használtak. A Debreceni Késcsináló Céh tizedik regulája szerint a késcsináló vásárlási előjogot élvez a nyersanyagra. A penge és a rugó elkészítése, kikovácsolása a munkafolyamat legfontosabb szakasza. A mesterek maguk kovácsolták, hevítették, majd kalapálták az anyagot. A kovácsolásnál nagyon kell vigyázni az izzítás hőmérsékletére, ezért faszénnel tüzelnek, befúvás nélkül. A penge levékonyítása (pletvározás) után következik a monogram és a körömhely beütése, majd a hőkezelés, melynek első fázisa az edzés.

A bicska alkatrészei a következők:

• Platina (alaplemez): Vasból, sárgarézből készül, erre erősítik a markolat anyagát és a paklikat. Közrefogja a rugót.
• Penge: Szénacél, rozsdamentes, kovácsolt vagy kovácsolt damaszk.
• Tálung: A penge része, mely a nyélben kap helyet, ezen halad át a szegecs. Négyszög alakú, érintkezik a rugóval. Ide ütik a készítők a névjegyüket.
• Betét (markolat): Fa, agancs, szaru, tülök, agyar, műanyag (celluloid).
• Szakáll: A penge része, mely elválasztja az élt a penge tövétől.
• Szegecs: Rossz szegecseléskor a penge lötyög.
• Pakli (bakni): Sárgaréz, alpaka. A nyél elején (fejpakli) és legtöbbször végén is elhelyezkedő réz „lap”, mely jobban megtartja a szegecset, és esztétikai szerepe is van.
• Rugó: Szénacél.

Magyar Bicskatípusok és Jellegzetességeik

A magyar bicskák színes világában számos jellegzetes típus található, melyek mindegyike egyedi formavilággal, funkcióval és történettel rendelkezik. Általában három méretet készítenek egy típusú magyar bicskából: kicsit, közepeset, nagyot.

Juhász Bicska

A juhász bicska, a Völgyelt (Mitri-Cakli) vagy a Náder bicska körmölésre alkalmas, kisebb kacor pengével kiegészült változata. Régebben készültek rác és arató markolatformával is. A pásztorok nem csupán munkaeszközként tekintettek rá, hanem státusz- és dísztárgyként is. Nyelük leginkább szaruból, csontból vagy szarvasagancsból készült.A juhász bicska a magyar pásztorok egyik legfontosabb, mindennap használatos eszköze volt. Főként a juhászok, de más pásztorok is hordták. A sokoldalú, erős és megbízható kést többféle célra is használták, például juhok körmölésére, sántázás és egyéb kisebb beavatkozások mellett faágak, botok faragására és étkezéshez is. A pusztán magányosan dolgozó pásztornak a bicska szükség esetén önvédelmi eszköz is volt, bár elsődlegesen nem erre szolgált. A Juhász bicska tehát egy általános, úgymond multifunkciós szerszám volt, amely a mindennapi élet szinte minden területén nélkülözhetetlennek számított.

Maskara Bicska

Az eredetét tekintve minden bizonnyal Dunántúlról származó forma, az Alföldön sokáig „dunántúli bicska” néven ismerték. A „maskara” szó az olasz maschera („álarc, jelmez”) szóból ered. Tolna megyében a „maskara” szót szokás volt a különleges, ünnepi, díszes szinonimájaként is használni. Széles körű elterjedését letisztult, markáns, de harmonikus és sokoldalúan használható formájának köszönheti. Széles, határozott pengéje és azzal szépen harmonizáló ergonomikus markolata erőt sugároz, strapabíró típus. Markolatának vége kicsit hajlított, a penge fokának csapott része enyhén ívelt. Közvélemény-kutatások szerint a legkedveltebb magyar bicskaforma.

Fejesgörbe Bicska

Az egyik legszélesebb körben elterjedt, igen kedvelt és talán a legegyedibb, legjellegzetesebb forma. Kialakulásának történetére számos elképzelés létezik. Létezik olyan teória, miszerint a Rákóczi szabadságharc után betiltott fegyverviselés okán, jelképként jelenik meg. A nyél formája a kuruc kard markolatának kicsinyített változata. A több mint egy évszázada jelenlévő típust már egyértelműen a hagyományos magyar bicskaformák közé soroljuk. Nevét a formájáról kapta, mely a kiszélesedő első „bakni” (fej) és az enyhén hajlított görbe markolat jellegzetes összhangjára utal. A penge hátán egy rövidebb egyenes szakaszt egy hosszabb ívelt rész követ egészen a hegyéig. A Fejesgörbe egyszerre testesíti meg a praktikumot és az esztétikumot, illetve a tradíciót.

Szalonnázó Bicska

A legkecsesebb és legelegánsabb forma a magyar bicskatípusok között, igazi „úri bicska”. Hosszú, kecses, középhegyű pengéje kifejezetten étkezéshez, falatozáshoz ajánlott. Ez a finom bicska esetenként kiegészül egy kisebb úgynevezett „penecilus” pengével is, amellyel lúdtollat vágtak, majd ceruzát hegyeztek. Vékony, rendkívül finom, kecses formájának köszönhetően nem túl nehéz, még egy öltönyzsebben is elegánsan megfér. Jimmy Carter amerikai elnök Magyarországon járva is ilyen bicskát választott magának. Kedvelt reprezentációs ajándék diplomaták és üzletemberek körében.

Mitri / Cakli Bicska

Igen markáns és szép vonalvezetésű, sok mindenre használható erős bicska. Az enyhén szélesedő csapott pengéje szépen harmonizál a végénél kiszélesedő, erőt sugárzó markolattal. Régi műhelyekben hagyományosan leginkább Mitrinek nevezték ezt a formát. Az elnevezés eredetére több elképzelés is felmerülhet. A mitri vagy cendere, oszmán török eredetű szó, jelentése keskeny völgy, hágó, szoros. Az utóbbi időben erre a típusra a „Cakli” elnevezés is széles körben elterjedt. Nyelvészeti források szerint a cakli/caukli szó szláv eredetű, kis szerszámot jelentett.

Rác Bicska

A „rác” szó szerbet jelent. A török elől menekülő szerbek több hullámban érkeztek Magyarországra, akik főként a Duna mentén telepedtek le. A letisztult egyenes, funkcionálisan is jól használható formát sokan nevezik „széles szalonnázónak” vagy csak egyszerűen „egyenes” bicskának is. A szalonnázónál valamivel rövidebb, viszont szélesebb pengéje többféle használatra, például nyársfaragásra is alkalmassá teszi. A formára jellemző az egyenes hátú, középhegyű penge és a vége felé enyhén szélesedő szimmetrikus markolat.

Náder Bicska

Náder Ignácz szegedi késes mester nevéhez fűződik a XIX. század végén. Saját stílusjegyekkel és díszítményekkel alkotta meg a rá jellemző, egyedi bicskát. Formája a Völgyeltnél valamivel kecsesebb, nyúlánkabb, markolata szimmetrikus. Jellegzetesek a szokottnál hosszabb baknikon az úgynevezett „bajusz” díszítések vagy szarkalábak és a kétoldali v alakú kis bevágások. A tetszetős díszes darab, csapott erős pengéje szinte mindenre használható. Az eredeti szegedi forma széles körben elterjedt.

Talpas Bicska

A legmarkánsabb, kifejezetten férfias forma, kialakulása a XIX. század végén a Börcsök késes dinasztiához köthető. A „kisbírók bicskája”ként emlegették ezt a típust, és nem véletlenül. Használati szempontból vágás mellett pecsétnyomó funkcióval is bír. A markolat talpa (melyen asztalra téve meg tud állni, nyitott és csukott állapotban is) szolgál pecsétnyomóként, ha arra monogramot vagy címert vésetnek. Szekszárdon talpas bicskának is hívták. A határozottan csapott és kiszélesedő pengéje erőt sugall és tiszteletet parancsol. Az első bakni formája megegyezik a Fejesgörbe első baknijával, ami stabil, biztos fogást nyújt.

Arató Bicska

A rácnál valamivel szélesebb végű, vaskosabb és kurtább típus. Nagyon általános, úgymond alap bicska volt ez a régi műhelyekben. Egyszerűbb anyagokból (fa markolat, vas platina) készítették, amit gyakran nem dolgoztak ki olyan finoman, mint a drágább darabokat. Aratások idején étkezéshez volt használatos, de masszív formájának köszönhetően szinte mindenre alkalmas. „Csapott” néven, völgyelt pengével készített változata is elterjedt volt, ma sokan „cakli pengés arató” ként emlegetik.

Halas Bicska

Az 1879-es nagy szegedi árvíz után a város tiszteletére Sziráky József (1829-1899) késes mester által megalkotott forma. A halasbicska ötlete Tisza Lajostól származott, aki az árvíz által romba döntött Szeged újjáépítésének királyi biztosa volt. Móra Ferenc Múzeum Évkönyvében olvasható, hogy Gasparics Péter késesmester, aki annak idején a Sziráky műhelyben dolgozott, hogyan emlékszik vissza: „Tisza Lajos, aki a Víz után az újjáépítés királyi biztosa volt, nagyon megbecsülte Sziráky mester tudományát. Egy alkalommal a Tisza gátján sétáltak. Hal ugrott föl a vízből. Tisza megszólalt - Olyan bicskát csinálj, mint a hal. - Hát rajzoltasd le a fullajtároddal, én majd meg is csinálom.”Formáját tekintve többféle típus is létezik, így lehet úgynevezett „ugró hal” és „úszó hal”. Három baknis változatok esetében azok reszelővel vannak cifrázva, szintúgy a gyöngyház felülete is pikkelyeket idézve. Gyakori díszítés még a nyélből kiemelkedő rugó, amiből a hátúszó van kialakítva. A hal szája is különbözőképpen, de gyakran kerül megformázásra. A népéletben nem a funkciója volt elsődleges, hanem inkább státuszszimbólumként volt jelen. A Halas bicska 2016-ban felvételt nyert a Csongrád megyei Értéktárba.

Páros-kés / Utazó bicska

A kétfelé szedhető bicskáról már olvasható 1839-es szegedi céhes irataiban „Utazó bitskát… kétszer lehessen széjjel venni az az nyomni”, de szegedi készítőtől ilyen bicska sajnálatos módon nem maradt fenn. A páros kés kifejlődése, megőrzése, fennmaradása Debrecen városhoz köthető. A XIX. század végén és a XX. század első felében a Némethy késes dinasztia által készített pároskések a legismertebbek. Bravúros szerkezete teszi izgalmassá a típust. A villa kihajtásakor egy bajonett zárat old, így a nyél kétfelé vehető, villa és kés részre. A három részre szedhető, kanállal is kiegészült típus utazó bicskaként ismert.

Farvillás Bicska

A farvillás bicskák előfutárai a pásztorművészethez köthető zalai kusztorák lehettek, melyekre jellemző volt a csapott széles pengeforma, a csizma alakzatú markolat és a reszelővel cifrázott rézgyűrű. A magas technikai színvonalon, laprugóval szerelt, mívesen kidolgozott és díszített farvillás bicskák a XIX. században Debrecenben jelentek meg. Több műhely, mint például Deák Péter vagy a neves Némethy dinasztia által készített, különleges darabok terjedtek el. Az étkezéshez használatos kis kétágú villát a csizmaformájú markolat sarkából lehet kihúzni. Jellemzően a bicska veretekkel, rendszerint hármas szegecssorral a nyél szélein, mívesen díszített. Ezen kívül a rugó is cifrázott.

Ovál Bicska

Az Ovál bicska elnevezés természetesen a markolat formájára utal. Egyes műhelyekben létezik kis, illetve nagy Ovál, másutt szintén a markolat méretének függvényében egyszerűen csak 8-as, 9-es vagy 10-es ként említik. Jellemzően két kecses középhegyű pengével készül, ahol a nagyobbik penge kizárólag étkezéshez használatos. A kisebb úgynevezett „penecilus” penge régen az íráshoz használatos lúdtoll faragására volt hivatott, később pedig a ceruzát hegyezték vele. A szalonnázóhoz hasonlóan elsősorban városi, polgári bicskaként szolgált.

Bugyli Bicska

A bugyli bicska elnevezés a köznyelvben ma is él, de a hozzátartozó bicskatípus már csak keveseknek egyértelmű. A bugyli bicska egyszerű, leginkább fanyelű zsebkés, melynek nincsen rugója. Pengéje jellemzően széles és csapott, nyújtott háromszögre emlékeztet. Az esztergált markolatban egy hosszanti bevágás ad helyet a becsukódó pengének. A nyélre húzott, rézlemezből hajlított gyűrűn keresztül úgy van szegeccsel rögzítve a penge, hogy az lehetőleg feszes legyen, magától ne lifegjen. Bugyli pengét Bajcsa vára (1578-1600) régészeti feltárásánál is találtak, ami jelzi a bicska óriási múltját. Nevezetes a madi bicska, mely a csallóközi Mad községből származik.

Bicskagyűjtés és Ápolás: Szabó Sándor Példája

Szabó Sándor, a békési szobafestő, 300 darabos bicskagyűjteménnyel rendelkezik, melyben ritkaságok lapulnak. Számára minden egyes darab értékes. Már fiatalon a bicskák praktikuma kápráztatta el. Nagyobbnak, erősebbnek érezte magát a bicskával. A legtöbb bicskaszerető ember a szénacél, vagy rozsdamentes pengére esküszik. Szabó Sándor neje régen megbarátkozott a késekkel, tudja, hogy a hosszú, halmentes időszakban horgász férje imád a kis műhelyben kedvenceivel foglalatoskodni.„Nemcsak pénzért jutok hozzá tenyérnyi szépségekhez, csereberélni is szoktam az ismerősökkel. Persze egyedi megrendelésre is gyakran készítenek számomra bicskát a mesterek.” - fogalmazott a gyűjtő, hozzátéve, nincs két egyforma bicska. Fontosnak tartja, hogy a tulajdonos megtanulja a helyes „bicskagondozás” alapjait, így véletlenül sem vághatja, vagy szúrja meg magát. A testhez álló bicska bár a nadrágzsebben is elfér, a legtöbben mégis nadrágövre fűzhető tokban hordják. „Mindig ügyelek rá, hogy a penge hátától az éle felé tisztítsam, valamint a tövétől előre, a hegye felé.”A gyűjtőnek sikerült egy ritka kincsre szert tennie, a Szankovits Tibor mester által készített mesterműhöz két másik kedves darabjától kellett megválnia. Tiszteletben tartja a Csongrádon élő Tarjányi mester munkásságát, és több Bódis-féle bicskát őriz a gyűjteményében. Vencel Balázs fiatal mesterrel két éve ismerkedett meg egy gasztro-bicskás találkozón. A fejesgörbe bicskája egy csapásra megfogta, meseszép, napkorongos díszítéssel készítette. Szintén Vencel mester készítette Szabó Sándor páros bicskáját, ez kés és villa egyben, bajonettzáras megoldással. A gyűjtő másik szerelme a „pecsételős bicska”, mely fehér agancsos nyélpanellal készült, és forró viaszba mártva bélyegezni lehet vele.Csigi mester szebbnél szebb ajándékai mellett a gyűjtő Szekercés Sándortól, legjobb barátjától is számos bicskát kapott. Sándor olykor Békéscsabán, a „lomi piacon” is megfordul, de a legkedvesebb eszközöket mégiscsak mesterekkel készítteti. Emlékezett, anno édesanyja hatalmas pofont kevert le, amikor a bicskát próbálgatta, a parkettába állítva bele a hegyét. A „mezei” bicskák tizenötezertől indulnak, megrendelésre már 60-80 ezerért is elkészítenek egy-egy remeket.„Szeretni és ápolni kell őket. Ha berohadt egy bicska, akkor napokig áztatom maró hatású oldatban, majd megpróbálom kiszabadítani és rendbe hozni. A szaruból szerkesztett nyelet parafinolajjal kell kenegetni, hogy rugalmas maradjon, és ne repedezzen szét.” Szabó Sándor vallásos neveltetésben részesült, gyerekkorától kezdve látogatja a szentmiséket. Baráti körben felmerült a kérdés, tarthattak-e régen a templomban is bicskát maguknál a férfiak? Sándor szerint a bicskát szerető ember mindig magánál hordja a társát. A feszület-berakásos bicskájára egyből rácsapot, és elnevezte templombajárós bicskának. A békési gyűjtő szerint ez korántsem igaz, sőt, legtöbben féltve óvják legkedvesebb tárgyaikat. Egy-egy értékesebb darab valódi műalkotás, Sándor szavaival: „valódi ékszerek”, megérdemlik a tiszteletet. A praktikus bicskákat idejében érdemes megismertetni az emberekkel, a gyűjtő nyári horgásztáborokban mesél fiataloknak hobbijáról. A legtöbb horgász srácnak van bicskája, a tudásukat tovább lehet fejleszteni. „Megszólítom őket az előadással, a helyes késhasználatról is tanulunk, hogyan kell élezni, hogyan tudok vigyázni rá. Aki érdeklődik a bicskák színes világa iránt, annak célszerű csatlakozni Szabó Sándor népszerű „Bökős-csoportjához”.”

Önvédelmi Megfontolások és Bicskák

Az önvédelmi fórumokon az a nézet terjedt el, hogy a kés pocsék eszköz önvédelemre: a támadó(k)ra a megállítóhatása kicsi, a vágásokba/szúrásokba viszont később belehalhat. De addigra már agyonvert/leszúrt téged. Persze ez nem macséta méretű késekre vonatkozik. Egyébként „önvédelmi - harci” célra milyen penge a legcélszerűbb? Sokan a BlackTac Tanto-t említenék. Az Inosanto Kali-val ismerkedők számára a pusztakezes, botos és késes rész is a tananyagban szerepel.

A Walther Multitac bicskát sokan kerülik, mert az első erősebb fogó használatnál eltörött. Az Akah 3 pengés vadászbicska és a True Utility Smart Knife szintén gyakori témák az ilyen beszélgetésekben. A legcélszerűbb, ha előrelátó az ember és nem keveredik ilyen helyzetekbe, illetve az sem árt, ha penge vagy rövidtávfutásban. Fontos, hogy egy multi tool vagy svájci bicska nem éppen önvédelemre való.

Magyar Kés- és Bicskakészítők

A magyar késes-köszörűsök családjában gyakori, hogy több generációra visszavezethető a ritka mesterség. Többen nem is postáznak, kizárólag személyesen adják át a megrendelt darabot. Úgy vannak vele, hogy kézbe kell venni, és ha tetszik, csak akkor vigye haza a tulajdonos.

Néhány kiemelkedő magyar kés- és bicskakészítő mester:

• Belencsák Mihály (Körmend): Hosszú múltú mester, termékei egyéni megkeresés és vásárokon kaphatók.
• Csigi András (Debrecen): Késes-műköszörűs mester, termékei boltjában kaphatók.
• Juhász József (Miskolc): Késkészítő Népi Iparművész, Magyar Késmíves Céh tag. Luxus kategóriás termékek.
• Kocsis Ferenc (Debrecen): Népi Iparművész, Magyar Késmíves Céh tag.
• Marek Csaba (Mogyoród): Népi Iparművész, Magyar Késmíves Céh tag. Luxus kategóriás termékek.
• Nagy Zoltán (Budapest): Késes Népi Iparművész. Szép munkáiért ismert.
• Polyák Imre (Kecskemét): Szép munkáiért ismert késes.
• Szankovits Tibor (Szentendre): Nívódíjas Késes Népi Iparművész, a késesház múzeumában és a Nagyvásárcsarnokban kaphatók termékei.
• Tarjányi József (Csongrád): Népi Iparművész, híres a halasbicskáiról. Webshopjában is rendelhetők termékek.
• Varga Tamás (Debrecen): Késkészítő Népi Iparművész.
• Vojkó Csaba (Miskolc): Luxus kategóriás késkészítő.
• Zsákai István: Késes, kovács, fafaragó, „Népművészet Ifjú Mestere”.

Vásárlás Előtt Fontos Tudnivalók

Fontos, hogy vásárlás előtt alaposan megvizsgáljuk a bicskát, hogy elkerüljük a minőségi problémákat.

• Penge záródása: Becsukott állapotban és becsukáskor a penge nem érhet a horony széléhez, és nem csapódhat az él alul a horony aljának vagy a szegecsnek. Akkor jó, ha a penge benyomásakor valamennyit süllyed, mert akkor nem ér alul semmihez az él.
• Penge mozgása: Ha nehezen jár, az nem gond, bejáratódik. Ha hölgy vagy gyerek részére vásárol, fontos, hogy könnyen járjon a penge. Kinyitva a pengét, mozgassuk meg lapjával is. Ha kotyog, lötyög, az nem igazán jó, idővel csak lötyögősebb lesz.
• Készítői jelzés: Sokaknak számít, hogy a készítő beleüsse ismertetőjegyét a pengén. Csak a „ROSTFREI” (rozsdamentes) felirat, amennyiben rozsdamentes a penge fajtája, nem elég.
• Esztétika: Az alaplemezek, paklik ne legyenek sorjásak. A pakli/paklik és markolat anyaga között ne legyen rés, ne legyen elálló. A bicska elemein (markolat, alaplemez, rugó) az ujjat végighúzva jó és szép, ha egy síkban vannak. Kinyitva a pengét, tartsuk a hornyot a fény felé, és ha át lehet látni az alaplemezek és rugó között, az sem igazán szép.

Amennyiben egyéni méretű bicskát készíttetünk, érdemes tisztázni a penge hosszát, hogy mit, honnan értelmezünk. A magyar kézműves bicskák megörökölhetők, és valóban gyönyörű ajándékot jelentenek. Fontos, hogy támogassuk a magyar termékeket, a magyar munkát!

tags: #juhasz #bicska #csigi