A magyar nyelvben „kakaó nincsen rá szó magyarázat” - a kifejezés utalhat arra a mélységre és komplexitásra, amelyet bizonyos fogalmak hordoznak, és amelyek nem ragadhatók meg pusztán szavakkal. Ez különösen igaz a vallási, spirituális és kulturális jelenségekre. Ebben a cikkben két, látszólag távoli fogalmat vizsgálunk meg: a kakaó szertartásos fogyasztásának mélyreható élményeit, és a zsidó kóserság szabályrendszerét, amely szintén sokkal többet jelent, mint egyszerű étkezési előírásokat. Mindkét téma rávilágít arra, hogy az emberi tapasztalatok, rítusok és szabályok milyen sokrétű jelentéssel bírhatnak, amelyekhez néha valóban „nincsen rá szó magyarázat”.
A Kakaó Mint Spirituális Élmény
A „kakaó” szó a köznyelvben sokféleképpen használatos. Jelenthet erőt, például: „Adj rá kakaót!” - ami hangerő növelését vagy a gázpedál lenyomását jelenti. Azonban a kakaó, mint spirituális ital, ennél sokkal mélyebb rétegeket érint. Egyre népszerűbbek azok a szertartások, ahol a kakaó fogyasztása meditatív és önismereti utazásra invitálja a résztvevőket.
Egy ilyen szertartáson a résztvevők mély, földelő érzéseket élhetnek át. „A szertartáson miután megittam a kakaót, rövid idő után egy olyan mély és jóleső földeltséget éreztem, amit életemben még soha. Mintha a Föld méhében ültem volna, éreztem az egész testem kiterjedését, és a föld körülölelő jelenlétét. Talán még az illatát is. Ezt az érzést sosem felejtem el.” Ez a leírás rámutat a kakaó azon képességére, hogy összekapcsolja az egyént a természettel, a föld erejével.
A vezetett meditációk során, különösen a kakaó hatására, belső képek és érzetek jelenhetnek meg. „Nekem nagyon sokat segített a vezetett meditáció. Nem vagyok egy rutinos meditáló, és általában belső képek sem jönnek.” Mások számára a fűszerezés maga is a szertartás része: „Nagyon szerettem a fűszerező részt. Gyermeki izgalommal vetettük rá magunkat a kis üvegcsékre, válogattuk, szagolgattuk, és mindenki azt tette a saját bögréjébe, amit érzett.” Ez a személyes érintés, a saját belső intuíciók követése a kakaó elkészítésében is hozzájárul az élmény mélységéhez.
Egy különleges élmény lehet, amikor egyfajta „jelenlétet” érzékelünk a folyamat során: „Érdekes volt, mert először csak azt éreztem, hogy le kell feküdnöm. Majd mintha tőlem balra a térben egy különleges jelenlétet érzékeltem volna. Olyan volt mint egy sámán, vagy indián… idős, öreg, mintha a nagyapám lett volna. Ő akkor jelent meg, amikor a folyamat közben azt kértem, hogy végre hadd érzékeljem tisztán a saját érzéseimet, azt ami tényleg én vagyok…” Ez a leírás arra utal, hogy a kakaó szertartás segíthet abban, hogy az egyén kapcsolódjon belső bölcsességéhez, ősi gyökereihez vagy akár spirituális vezetőihez.
A Megbocsátás és a Totemállatok
A kakaó szertartások gyakran mély érzelmi felszabadulással járnak. „Én egy nagyon mély megbocsátás érzést éltem át. Mintha a lelkemből felszakadt volna, hogy bocsánatot kérek mindenkitől, akinek valaha akár csak tudattalanul is ártottam.” Ez a fajta katarzis segíthet a belső békéhez és a lelki gyógyuláshoz.
A belső képek között totemállatok is megjelenhetnek, amelyek spirituális üzeneteket hordoznak. „Nekem a szertartás alatt belső képekben megjelentek különböző totemállatok. Ami legemlékezetesebb, az egy ló. Olyan volt mint egy táltos. Amikor megjelent, azt akarta, pontosabban várt, hogy felszálljak a hátára. Amint ezt megtettem, azonnal elkezdett vágtatni.” A táltos ló, mint a magyar mitológia fontos alakja, az erő, a szabadság és a spirituális utazás szimbóluma lehet.
A szertartás utáni pihenés során az „egyhegyű tudat” állapota is megtapasztalható. „A szertartás után még volt lehetőségem pihenni, és képek valamint érzetek formájában (úgy gondolom) megtapasztaltam az egyhegyű tudat állapotát. Egy háromszög forma rajzolódott, mint egy hegy csúcsa, különböző irányokból körvonalazódott, majd a legtetején hatalmas világosság, fény, éteri tágasság fogadott.” Ez a leírás a megvilágosodás, a tiszta tudatosság és az egység élményére utal, ahol a gondolatok elcsendesednek, és az egyén egy magasabb rendű valósághoz kapcsolódik.
Kásrut: A Zsidó Étkezési Szabályok Mélyebb Jelentése
A „kásrut” héber szó foglalja össze a zsidó étkezési szokásokat. Minden élelem, amely megfelel a zsidó szabályoknak, fogyasztásra alkalmas, vagyis kóser. A „kóser” nem egy nemzeti konyha ételeinek speciális elkészítési módjára vagy speciális ízeire vonatkozik, hanem pontosan körülhatárolt jelentéssel bíró rituális kifejezés. A „kóser” szó egyébként a vallási irodalomban olyan tárgyak jelzőjeként is szerepel, amelyek a háláchá előírásainak megfelelően vannak elkészítve. Például „kóser tfillin”, „kóser mezuzá”, „kóser tálit” - a „kóser” azt jelenti, hogy ezek a tárgyak előírásosan készültek, megfelelnek a zsidó törvények szabályainak, rituális használatra alkalmasak.
Bölcseink szavaival: „Helytelen azt mondanod: Nem kívánom megenni a disznóhúst (mert nem szeretem).” Mielőtt tovább vizsgálnánk ezt a kérdést, vegyük szemügyre azt a közkeletű tévhitet, miszerint a kásrut törvényei mindössze valamiféle ősi egészségügyi szabályok. Valószínűleg ebből a hitből ered a fordításokban a „tiszta” és „tisztátalan” kifejezések használata, amelyekkel az ehető, illetve a nem ehető élőlényeket illetik. Aki a Tórát fordításban olvassa, a „tiszta” és „tisztátalan” alatt fizikai tisztaságot, illetve tisztátalanságot érthet, és gondolkodás nélkül a higiénia témakörébe sorolja ezeket a fogalmakat.
Tény, hogy a sertéshez, ehhez az általánosan fogyasztott háziállathoz - amelytől a zsidók különösen undorodnak - általában a sárban hentergést, a trichinózis (féregfertőzés) terjesztését társítják, s ez is hozzájárul a tévhit szívósságához. A sertés iránti különleges undor azonban történelmi okokra vezethető vissza: ez volt ugyanis az a nem kóser állat, amelynek elfogyasztására az elnyomók többnyire rá akarták kényszeríteni a zsidókat, akik számára ez a hit megtagadását jelentette. Történelmünk számos alakja szenvedett mártírhalált emiatt.
A Szellemi Tisztaság Kérdése
Nem lehet pusztán higiéniai magyarázatot adni a teve, a ló vagy a vadnyúl fogyasztásának tilalmára, hiszen ezeket a világ különböző részein ehetőeknek tartják, és semmivel sem piszkosabb állatok, mint a marha vagy a kecske. A héber nyelv a „tiszta” és „tisztátalan” állatok megjelölésére a táhor és támé kifejezéseket használja. Ezek a szavak azonban nem fizikai tisztaságot vagy tisztátalanságot jelentenek: inkább szellemi, illetve erkölcsi állapot leírására szolgálnak. A támé szót például csak az ember lelkét és jellemét beszennyező erkölcsi és vallási hiányosságokkal - különösen a vérfertőzéssel vagy a bálványimádással - kapcsolatban használják, és így jellemzik a rituális tisztálkodás szabályait megszegőket is. Gyakran „megszentségtelenítésnek” is fordítják ezt a szót. A támé élőlényeket nemcsak étkezési, hanem áldozati célra is tilos használni.
A „tiszta” és a „tisztátalan” szavak tehát szellemi-rituális értelemben „erkölcsös”, illetve „erkölcsileg szennyes” jelentéssel bírnak. A „tiszta kéz”, „mocskos száj”, vagy „piszkos fantázia” kifejezések bizonyítják, hogy a „tiszta” és „tisztátalan” a mai magyar nyelvben is használatos ebben az erkölcsi-szellemi értelemben.
A kóserság szabályozásának bizonyos szakaszaiban szó esik fertőzésről és sérült szervekről - amelyek miatt az állat táréfnak tekintendő -, s ennek nyilvánvalóan higiéniai, illetve egészségügyi okai is vannak. A zsidók azonban sohasem kutatták, hogy az étkezési törvények használnak-e az egészségnek - hiszen az Örökkévaló parancsolatai csakis hasznosak lehetnek az ember számára, mind fizikai, mind szellemi értelemben -, tehát a higiéniai vagy egészségügyi szempontot nem tekintették a kásrut elsődleges céljának.
A Szentség Mint Alapelv
Az egyetlen nyom, amelyen eljuthatunk ezeknek a szabályoknak a magyarázatához, magában a Biblia szövegében található: majdnem mindenütt, ahol a Tóra az étkezési törvényeket említi, utalást találunk a szentségre is. Mózes harmadik könyve 11. fejezetében például, amely felsorolja az ehető és nem ehető négylábúakat és szárnyasokat, összefoglalásul ez áll: „Mert Én, az Örökkévaló vagyok a ti Istenetek, szenteljétek meg magatokat, hogy szentek legyetek, mert szent vagyok én!” (3Mózes 11,44). Másutt ezt olvassuk: „…te az Örökkévalónak, a te Istenednek szent népe vagy! Ne főzd a gödölyét anyjának tejében!” (5Mózes 14,21) „Legyetek szentek előttem!” A szentség gondolatát támasztják alá a Tórának azon törvényei is, amelyek a fertőzöttségtől (a szent dolgok beszennyeződésétől) való tartózkodást írják elő.
A kásrut szabályai beletartoznak azoknak a szándékoknak, céloknak és követelményeknek a rendszerébe, amelyek a zsidóság teljes képét meghatározzák. A zsidóság számára a szentség nem aszketikus, önmegtartóztató életet jelent. A szentség nem követeli meg a lélek örömeitől való elfordulást, sem a test ösztöneinek elfojtását, de elítéli a gyönyörhajhászást. Falánkság és iszákosság jellemzi a konok, engedetlen, fegyelmezhetetlen fiút (5Mózes 21,18-21). Ezek a tulajdonságok szentségtörőknek számítottak. Az önfegyelem hiánya és a szükségletek kielégítésére való törekvés - függetlenül attól, hogy azok megalapozottak, helyénvalók vagy törvényesek-e - lelki erőtlenségre és erkölcsi gyengeségre vall.
Aki hozzászokott, hogy ellenálljon a tiltott élelmiszerek csábításának, az le tudja gyűrni a tiltott szexuális kapcsolatok iránti vágyat is, és képes etikus magatartást tanúsítani olyan helyzetekben, amelyekben a tilalom megszegése anyagi vagy egyéb előnyökkel kecsegtet. A Biblia szentségre motiváló szemléletét tükrözi az is, hogy az alapvető szükségletek kielégítését - az evés, az ivás, a nemi élet ösztöne, amelyek az embert épp úgy jellemzik, mint bármely állatot - a judaizmus magasabb, emberhez méltó szinten igyekszik megvalósíttatni. A kásrut jól megvilágítja, hogy a judaizmus még a legvilágibb dolgokat, a leggyakorlatiasabb tevékenységeket is vallásos tartalommal tölti meg.
A terített asztalt a hagyományos zsidó gondolkodás a templomi oltár képzetéhez társítja. „A Templom idejében engesztelő áldozatok árán kapott feloldozást az ember, most asztala hoz bűnbocsánatot - magyarázza a Talmud egyik bölcse (Chágigá 27a). Az étkezés alatt csak magas szintű, az asztal szentségéhez illő társalgást szabad folytatni. „Ha hárman étkeznek az asztalnál, és nem beszélgetnek a Tóra igéiről, olyan ez, mintha bálvány áldozatából lakmároztak volna. De ha hárman étkeznek egy asztalnál, és a Tóra igéivel foglalkoznak, ez olyan, mintha az Isten asztalánál étkeztek volna…” (Ávot 2,4). A birkát hámázon, az étkezés utáni áldásmondás, valamelyest ennek a követelménynek is eleget tesz. A zsidó gondolkodás szerint az asztal felmagasztosul a mellette elmondott áldások és imák által, és magának az embernek is az Örökkévalóval szembeni kötelezettségét, a neki való hűséges szolgálatot kell teljesítenie a táplálkozással. Ahogyan tilos bizonyos állatokat az oltárra helyezni, ugyanúgy tilos ezeket az asztalra tenni, vagyis enni őket.
Az Élelmiszerek Kategóriái és Tilalmak
Mindez azonban nem elegendő magyarázat arra, hogy bizonyos dolgok miért esnek tiltás alá, míg mások nem. Puszta szeszélyből döntött volna úgy Isten, hogy ezt engedélyezi, azt meg tiltja? A Tóratudósok megpróbálták feltárni ezeknek az eltérő szabályozásoknak a jelentőségét. Némelyikük a gyakorlati, egészségügyi indokot találta meghatározónak, mások viszont kizárólag magasabb erkölcsi indokokban látták a szabályozások eltérésének okát, azt hangsúlyozva, hogy a különbségtevés által valósul meg a felmagasztosulás. Az utóbbiak úgy értelmezik a vér fogyasztásának, a húsos és tejes ételek vegyítésének tilalmát, hogy ezek a vérontástól való irtózásra és az élet tiszteletben tartására nevelnek. Mi mással lenne magyarázható például, hogy nem szabad ugyanazon a napon levágni állatot és kölykét (3Mózes 22,28)?
„A tisztátalan ételek kalodába zárják a lelket, nem engedik erkölcsi és szellemi magaslatokra jutni” - kommentálja Szforno, a neves olasz-zsidó exegéta, a Tóra tanítását. A kásrutot bíráló szemlélet azzal érvel, hogy „nem az számít, ami bemegy a szájon, hanem az, ami kijön rajta”. Nos, erre csak azt mondhatjuk: ami „kijön”, annak minőségét elsősorban az határozza meg, hogy mi „ment be”. Egy nép tagjainak étkezési szokásai, az ételek, amelyeket fogyasztanak - vagy még inkább, amelyeknek fogyasztásától tartózkodnak -, hosszú távon nagymértékben befolyásolják az illető nép jellemét, értékeit, erkölcsi-etikai érzékét.
A zsidó bírálók, különösen a reformirányzat hívei, akik az egyéb halachikus előírásokkal együtt a kásrutot is elutasítják, azzal az indokkal vetik el a hagyományokat, hogy azok falként emelkednek köztünk és más népek, illetve más vallások között, mert megnehezítik a társadalmi érintkezést. Az elkülönülés és a kásrut közötti kapcsolatot fogalmazza meg az alábbi szakasz is: „Én, az Örökkévaló, vagyok a ti Istenetek, aki elkülönítettelek a népektől. Tegyetek azért különbséget a tiszta és a tisztátalan állatok között, a tisztátalan és tiszta madarak között…” (3Mózes 20,24-25). Nyilvánvaló, hogy a kásrut elvetése együtt jár a vegyes házasságok és az asszimiláció elterjedésével. A kóser háztartásra való berendezkedés szinte lehetetlen például az olyan fiatalok számára, akik hosszabb-rövidebb időre elhagyják otthonukat, s ezalatt olyan zsidókkal kerülnek közelebbi kapcsolatba, akik nem tartják szükségesnek ezt. A kásrut szigorú megtartása valójában nem akadályozza meg a más népekkel és vallásokkal való jó viszony fenntartását, Izrael viszont talán éppen ezáltal képes megőrizni saját arculatát.
A Kásrut Mint Az Otthon Alapja
A kásrut olyan, mint egy ház alapja. Az alap önmagában még nem ház. Nem lehet lakni benne. De az alapozás nélküli vagy gyenge alapokon álló ház a legkisebb érintésre összeomolhat. A kásrut önmagában nem a zsidó otthon, nem is a zsidó élet, még csak nem is a felmagasztosulás, amely pedig elsődleges célja. De épületet emelni kásrut nélkül: annyi, mint gyenge épületet emelni. A szombat, az ünnepek, a családi élet - házunk falai, teteje, bútorzata stb. A gyerekek vallásos nevelése és szellemi fejlődése sem lehet eredményes kásrut nélkül. A nem kóser szülőnek - aki hazavárja gyermekét a zsidó iskolából, ahol az megtanult bráchát, áldást mondani az ételre - eszébe sem jut, hogy a gyermek azért az ételért ad hálát Istennek, amelynek fogyasztását Ő maga tiltotta meg. Ha ez a következetlenség, ez a paradoxon nem zavarja a szülőt, a gyermek hamarosan maga fogja észrevenni az ellentmondást, és többnyire nem a tiltott ételekről fog lemondani, hanem az áldásmondással hagy fel. A - szintén sok zsidó családban szokásos - kettős nevelés sem alkalmas a kásrut útján elérhető célok megközelítésére. Otthon zsidóként, házon kívül pedig goj módon étkezni nevetséges: így viselkednek azok a zsidók, akik igencsak megnézik, mi kerül otthon a tányérjukra, de hogy mi kerül a gyomrukba, azt nem annyira.
Kóser Állatok Meghatározása
Mózes harmadik könyvének 11. fejezete részletesen leírja, mely állatok fogyaszthatók. Csak azokat az állatokat szabad enni, amelyeknek 1. hasított patájuk van, és amelyek 2. kérődznek. Az összes többit tilos. Nem elég, ha az állat csak az egyik kritériumnak felel meg. A csak hasított patájúak és a csak kérődzők mint tiltottak név szerint fel vannak sorolva. Ezek között szerepel a teve, a disznó, a nyúl és a szirti borz.
Csak azokat a halfajtákat szabad enni, amelyeknek uszonyuk és pikkelyük van. Az összes többit tilos. A tengeri állatok többsége a tiltottak közé tartozik, például a homár, az osztriga, a garnélarák, a kagylók és a rákok.
A szárnyasok közül, miután nincsenek közös jellemzők, amelyek alapján megengedett vagy tiltott kategóriába lehetne sorolni őket, a Tóra megadja a tiltottakat, helyesebben név és fajta szerint felsorol összesen huszonnégyet. Ebből a felsorolásból állította össze a Talmud a tiltott szárnyasok jellemzőit. Ezek többnyire ragadozók, vagy ragadozók módjára táplálkoznak: keselyű-, holló-, sólyom-, bagoly-, strucc-, pelikán-, gólya-, gémfajták stb.
A kétéltűek és a rovarok tiltottak, mint olyan élőlények, amelyek „hasukon” csúsznak-másznak (a kígyó kategóriájába tartoznak), „szárnyas rovarok” vagy a rágcsálók és a gyíkfélék közé sorolhatók, „…utálatosak… ne tegyétek magatokat tisztátalanná velük…” (3Mózes 11,42-43).
Minden élőlényt szabad enni, ami a Tóra szerint táhor, vagyis tiszta. Ezek kóserok, ami azt jelenti, hogy a törvénynek megfelelően fogyasztásra alkalmasak. A tiltott élőlények támé - tisztátalan, szennyes - dolgok; sékecként, utálatosságként is szerepelnek. Ezek nem kóserok. A köznyelvben a tréfá (tréfli) kifejezést használják rájuk, és minden olyan ételre, amely nem felel meg a zsidó törvények rituális étkezési szabályainak.
A nem kóser élőlények termékei sem kóserok. Tilos a nem kóser szárnyasok tojását enni, a nem kóser állatok tejét inni, nem kóser halból származó olajat használni. A zsidó vallási törvények tartalmaznak egyértelműen higiéniai szabályokat is. Az egészségre ártalmas ételek fogyasztása akkor is tilos, ha megfelelnek a kóserság feltételeinek.
A Rituális Vágás (Schitá) és a Vér Eltávolítása
A Tóra tiltja minden „tiszta” élőlény (állat) fogyasztását, amely természetes módon elpusztult, vagy nem rituális vágás - schitá - útján ölték meg. „Nem szabad megennetek semmiféle döglött állatot…” (5Mózes 14,21). Az ilyen tetemeket nevélának vagy tréfiinek hívják.
A vágás jóváhagyott módjait, a Szóbeli Tóra részletezi. A rituális vágásnak az a célja, hogy minél kevesebb szenvedést okozzanak az állatnak, és minél több vért távolítsanak el belőle. A kés a másodperc törtrésze alatt elmetszi a légcsövet, nyelőcsövet, a bolygóidegeket, a nyaki verőeret és vénát. Az eszméletvesztés majdnem azonnal, két másodpercen belül fájdalommentesen bekövetkezik, így a vágás már nem okoz szenvedést. Az elkábítás, amit az állatvédők javasolnak a szenvedés csökkentésére, tréflivé teszi az állatot. A schitá, azonkívül, hogy humánus, még valamiben különbözik minden más módszertől: lehetővé teszi a vér teljes és azonnali eltávolítását, amely így nem tud a húsba beszívódni.
A sochét (sajhet) nem egyszerűen zsidó böllér. Istenfélő, hívő embernek kell lennie, ismernie kell a Sulchán Áruchnak a schitára vonatkozó szabályait és az állat fiziológiáját; szigorú vizsgán kell keresztülmennie, és megfelelő rabbinátusi bizonyítvánnyal kell rendelkeznie. Mindezek a szabályozások a bibliai hagyomány alapján állnak (5Mózes 12,21).
A Tóra tiltja a vér fogyasztását, még a kóser állatok vérét is. Ez nem vonatkozik a hal vérére. „Semmi vért ne egyetek a ti lakhelyeiteken, sem madárét, sem baromét.” A kisütés vagy a kisózás mindenképpen szükséges. Ha a húst - még a kóser módon vágott kóser húst is - a vér eltávolítása nélkül készítjük el, tréflivé, nem kóserrá válik. Ha a hús már majdnem elkészült, hideg vízben le kell mosni róla a külsején összegyűlt vért. Ezzel eleget tettünk a kóserítás követelményeinek. Ezután meg lehet főzni, vagy tovább lehet sütni. A májat, amely rengeteg vért tartalmaz, csakis kisütéssel lehet kóserítani. A húst mindenekelőtt alaposan meg kell mosni hideg, folyó víz alatt, azután fél órára beáztatni annyi hideg vízbe, amennyi ellepi. A félórás áztatás után a hús egész felületét - a szárnyasokat belül is - be kell szórni közepes finomságú sóval. A megsózott húst lejtős felületű vagy lejtősre kitámasztott, sima táblára kell fektetni, amelyről a vér lecsoroghat.
A Magyar Szleng Világa: A „K” Betűs Szavak Sokszínűsége
A magyar nyelv, mint minden élő nyelv, folyamatosan fejlődik, és a szleng szavak gazdag tárházát kínálja. A „K” betűvel kezdődő szavak különösen sokszínűek, és gyakran a mindennapi élet, a fiatalok kommunikációja vagy bizonyos szubkultúrák sajátosságait tükrözik.
Gyakori Rövidítések és Kifejezések
A „K” mint Kilo (SI dimenzió) az ezres helyiérték megfelelője, és általában árak vagy évszámok rövidítésére használják. Például, ha valaki azt mondja „10K”, az 10 000-et jelent.A „kabbe” (2009. 04. 23.) a „kapd be (a faszom)” kiszólás rövid, tömör, egyszerűsített és kevésbé nyelvet törő változata. Hasonlóan, a „kacsapicsa” (2009. 01. 31.) a „csacso” kifejezéshez hasonló értelmű.
Valótlan Állítások és Pletykák
A „kacsa” (2009. 02. 27.) álhír, pletyka, ami nem igaz. Ebből ered a „kacsamese” (2009. 10. 21.), ami valótlan állításra használt kifejezés. Használható angolul is, mint „tall tale”.
Pozitív Értékelések
A „kafa” (2008. 06. 03.) a pöpec, király, zsír szinonimája. Magyarul „jó és menő”. Például: „Kafa az öltöztetős katonád. Játszhatok vele?”
Filmfesztiválok és Irodalmi Utalások
A „kaff” (2009. 07. 18.) a Kecskeméti Animációs Filmfesztivál rövidítése. A „kafka” (2010. 12. 23.) pedig Franz Kafka nevére utal, gyakran a kafkai helyzetekre, abszurd, bürokratikus szituációkra.
Étel és Étkezés
A „kaja” (2008. 09. 20.) ige ként „kajál”. A börtönszlengből került a köznyelvbe. Hasonló szavak: koszt, zaba. Például: „Anci, mit kajálunk ma?” A „kajál” (2009. 02. 01.) a romani nyelvből átvett „xal” = eszik szó megfelelője. A „kajálda” (2009. 02. 23.) pedig étterem, büfé, menza.
Személyekre Vonatkozó Szavak
A „kajfer” (2010. 12. 01.) orvgazdát jelent. Például: „Na jó, megcsináltad a balhét, de van kajfered?” A „kaller” (2008. 09. 19.) kalauzt, jegykezelőt jelent.
Hazugság és Átverés
A „kamatyol” (2009. 02. 23.) közösülést jelent. A „kaméleon” (2010. 05. 16.) olyan embereket jelöl, akik meglátnak valamit vagy valakit, és ugyanúgy akarnak kinézni. A „kamikaze” (2008. 08. 25.) öngyilkos jellegű, felelőtlen cselekedetre utal. A „kammerol” (2008. 10. 26.) kamuzik, hazudik, ferdít. Például: „Az eladó csak kammerolt a telefonba, fogalma sem volt róla, hogy mi a válasz a kérdésemre.” A „kampec” (2008. 09. 09.) elromlott, vége van, meghalt. A „kamu” (2008. 08. 25.) hazugságot, átverést jelent. Például: „Csak nyakkendő… kamu.” A „kamukéró” (2008. 09. 08.) hazug szövegelést jelent. A „kamuláda” (2009. 05. 18.) olyan személyre használják, aki állandóan hazugságokat mond, hazudik, mint a vízfolyás, sosem mond igazat. A „kamulál” (2010. 11. 28.) hazudik, hamisan nyilvánul meg. Például: „Á ááááá, nagyon fááááááj, nem tudok járni!”
Különleges Kifejezések
A „kanfasztikus” (2009. 10. 05.) egy történet mesélője által izgalmasnak hitt, ámde jelentéktelen mondanivaló. Például: „Képzeljétek el, ittam egy citro…”A „kanyis” (2009. 07. 29.) nehezen definiálható. Általában ezzel a szerkezettel szerepel szövegekben: „egy kanyi (valami)”, ami kb. annyit jelent, mint „egy kicsi”, „egy szemernyi”.
Megértés és Reakciók
A „kapcsol” (2010. 09. 02.) azt jelenti, hogy megért valamit, gyorsan felfogja a lényeget, ezáltal együttműködővé válik, és/vagy önállóan meg tud oldani feladatot.A „kaptár” (2009. 02. 23.) a „gálya” szinonimája, munkás, nehéz munkával járó hely. Például: „Tibikém, holnap…”A „kapufa” (2008. 09. 21.) például Janice-re lehet gondolni a Jóbarátokból, mint valami elrontott dologra.A „kaqxarqpac” (2008. 05. 17.) tipikus csapda a minden feliratot elolvasó ember számára. A szokatlan szóképet betűről-betűre rakod össze, de valójában semmit nem jelent.
Régi és Új Idők Kifejezései
A „kardozós-baszós film” (2008. 08. 03.) igazi retró kifejezés, a rendszerváltás előtti idők kosztümös történelmi kalandfilmjeit jelöli.A „karrierszakáll” (2008. 05. 17.) olyan arcszőrzet, amit azért növesztett a képére tulajdonosa, hogy érettebbnek, jelentőségteljesebbnek tűnjön.A „kába láng” (2010. 10. 12.) a szárított, megtermékenyítetlen (termős) kendervirágzatot jelenti, amit marihuánának hívnak.A „Kádár-rendszer” (2008. 12. 17.) az átkos másik, gyakran használt elnevezése, az MSZMP első titkárának nevéből.A „kádárkolbász” (2009. 02. 23.) gumibotot jelent (régi idők szlengje, ma már ritkán - főleg az idősebbek - használják).A „káder” (2008. 09. 26.) az átkosban gyakran használt kifejezés, bizonyos hierarchikus szint fölött így nevezték a vezető beosztású személyeket.
Jellemzők és Állapotok
A „kákabélű” (2008. 08. 27.) feltűnően kevés táplálékon élő egyén, aki egyszerre csak roppant kevés ételt képes befogadni, ám ez még nem jelenti azt, hogy sovány is.A „kék halál” (2008. 09. 22.) valószínűleg már minden Windows-júzer legalább egyszer találkozott vele az életben. Ilyenkor teljesen behal a rendszer.
A szleng, mint a nyelv dinamikus része, folyamatosan változik, és új kifejezésekkel bővül, miközben régebbiek feledésbe merülnek. Ez a „K” betűs gyűjtemény is csak egy pillanatfelvétel, amely rávilágít a magyar nyelv gazdagságára és kreativitására.
